(2406) Van róla papír?

Tibor bá’ online

 

Kellett lenni egy II. világháborúnak ahhoz, hogy Ausztrália rádöbbenjen, 8 millió lakossal nem mehet az élet tovább. A gyors szaporodásnak egyetlen egy módja ismert, és pedig a bevándorlás ösztönzése. Így aztán az elszigetelt kontinens, kapuit megnyitva, lelkesen fogadta a kaukázusi bevándorlókat, akik 1945-öt követve főleg a legyőzött tengely hatalmak menekültjei voltak, DP betűkkel ellátva, ami azt jelentette, hogy „hontalan” (displaced persone). Persze egy volt magyar hadifogoly örüljön, hogy lyuk van a seggén (őrültek is), így aztán 5 évig ott kellett dolgozniuk, ahová őket az ausztrál állam beosztotta, mondjuk vasúti sínek lefektetésénél.

Így aztán 1957-ben már elég sok magyar élt a kontinensen, és már arra is volt vagy 5 évük, hogy más munkakörben is jeleskedhessenek, mint talpfák besüllyesztése. Így esett, hogy amikor mi megérkeztünk, már volt magyar származású professzor is a Melbournei Egyetemen. A pasi nevére már nem emlékszem, de a kiérkezettek között futótűzként terjed el a neve, és nem ok nélkül. Amikor én a színei elé kerültem, egy diszkréten berendezett, pompás irodában, barátságosan fogadott és azt kérdezte tőlem, hogy mit végeztem. Közöltem vele, hogy van egy technikumi érettségim, amire megértően bólogatott, Aztán hozzátettem, hogy sajnos nincs róla papírom. Azt válaszolta, az nem is fontos, és átnyújtott egy angol nyelvű, egy oldalas  ajánlólevelet, aláírva, lepecsételve, stb., majd elbúcsúztunk. Az ajánlólevél így kezdődött: To whom it may concern, ami azt jelentette, hogy nem valakinek szólt, hanem bárkinek. Az ajánlólevél tartalmazta a professzor tapasztalatát, ami szerint egy akkori magyar technikumi oklevél mögött húzódó tudás megfelel a helyi bachelor’s degree négy évéből az első kettőnek.  Legnagyobb meglepetésemre ezzel a papírral folytathattam a tanulmányaimat a harmadik évtől, vagy regisztráltathattam magam a professzionális állást kereső irodában, vagy elhelyezkedhettem ipari vállalatnál mint műszaki szakember. Sehol, senkit nem zavart, hogy az ajánlólevélen kívül legtöbbünknek semmi papírja nem volt. Hamarosan megoldódott a talány. Jó magyar módra akadt néhány fiatal, aki kihasználva a lehetőséget, bemondásra kapott ilyen ajánlólevelet. Aztán elhelyezkedett, és hamarosan kiderült a turpisság. Az illetők használhatatlanok voltak. Simán túladtak rajta. Egészséges kapitalizmusban senkit se érdekelt a papír, mindenkit az érdekel, hogy az adott személy mit tud letenni az asztalra. [Hozzá teszem, ma Magyarországon nincs egészséges kapitalizmus. Sikeresen átmentettük az uram-bátyám rendszert. Nem a tudás számít, hanem az, hogy ki kinek a kicsodája.]

Buziássy Karcsi barátom, akivel egy hajón érkeztünk az ötödik kontinensre, hasonló ajánlólevél segítségével a Melbourne-i Egyemen simán folytathatta a master degree képzést, mivel a Budapesti Műszakin vegyészmérnökit végzett. Ha volt egy kis időm átugrottam hozzá a vegyi karra, ahol kapott egy asztalt a laborban és dolgozhatott a szabadon választott témáján. Nem kellett sietnie, 1960-ban, három évvel később jelent meg a disszertációja, és mert – ne felejtsük el – Ausztráliában vagyunk, a birkák gyomrában termelődő B-vitaminokról volt benne szó. A lényeg mindezekből az, hogy ott a „papír” elsődleges célja az emlékeztetés. Senkinek sem fizetnek azért, mert van egy papírja, ha nem párosul hozzá ismeret. Ez nekünk nagyon furcsa volt, mert idehaza dübörgött a papírcentrikusság. Ha egyszer valaki végigseggelt egy főiskolát, akkor az „diplomás” lett, és az isten se tudta megmenteni egy íróasztaltól. Ne is mondjam, ez azóta se változott, talán csak annyit, a magyar diploma az ötvenes évek végétől fogva egyre kevesebbet ér.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2406) Van róla papír?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Megint olyan dologról olvashattam, amiről nem tudtam, és így ismét tanulhattam valami újat. Köszönöm Tibor bá’!
    Utolsó mondatoddal maximálisan egyetértek.

  2. A fent leírtak (pl. uram-bátyám rendszer) valószínűleg leginkább az állami szektorra jellemzők, illetve kis hazai cégeknél bizonyos (főleg manageri ) pozíciókra.
    De tényleg, a manager-séghez mit is kell tudni? Ahogy megfigyeltem leginkább semmit, de azt persze jól kell tudni kommunikálni. Illetve másokat kell tudni ösztönözni (“baszogatni”), hogy dolgozzanak helyetted. Persze néha ennyi sem kell, elég ha a (multinacionális) cégnél van egy női kvóta meghatározva és te nő vagy, akkor nyert ügyed van (tudnék mesélni…). Szóval ezekre nem is létezik papír.

    A papíros témára visszatérve: Amire én rálátok:

    Az informatikában a jelen tendenica pont ennek ellenkezője, egyre kevesebbet számít a papír. Eleve nem sok olyan szakma van, ahol papír nélkül el lehet helyezkedni, az informatika ma ilyen.

    Én még sok évet seggeltem egyetemen, de több olyan kollégám van, aki egy 3 hónapos gyorstalpaló képzés (bootcamp) elvégzése után szegődött programozónak. Ez persze a munkaerőhiánynak is betudható. Másrészt az egyetem 90%-ban olyan használhatatlan, elméleti tudást tanít amire a munkaerőpiacon egyszerűen nincs szükség. Az egyetemi tananyag ráadásul több évvel le van maradva a szakmához képest, ami gyakorlatilag használhatatlanná teszi.

    Állásinterjúk alkalmával egyébként alaposan megpróbálják felmérni a jelölt tudását, képességeit, ez komolyabb helyeken akár 5 körös interjút is jelent!
    Ezen kívül eddig ahova pályáztam szinte kivétel nélkül adtak egy gyakorlati programozási feladatot, hogy felmérjék a tudásomat. Ha a jelölt nem tudja megoldani a feladatot, senkit nem érdekelt, hogy milyen diplomával rendelkezik (és ez fordítva is igaz)…
    Szóval véleményem szerint a versenyszférára kevésbé jellemző az uram-bátyám viszony (ha olyan pozíciókról beszélünk ahol tényleges termelés folyik).

  3. Ez valóban így van. Nem a tényleges tudás számít nagyon sok helyen itthon. Talán ez is az egyik oka a Magyar gazdaság vergődésének az elmúlt évtizedekben.
    96-ban mikor először mentem ki dolgozni, csekély angol nyelvtudással Miamiba és késöbb Puerto Rico-ba, az öreg Jamaciai kollégáktól tanultam angolul az első évben. Így esett meg az a furcsa helyzet, hogy fehér ember létemre 97-ben még erősen Jamaikai akcentussal beszéltem angolul 🙂 Késöbb, mivel mindenhol ahol megfordultam, angolra volt a szükség, így gyakorlat közben tanultam meg a nyelvet. Soha senki sem kért tőlem magyar nyelv vizsga bizonyítványt, a lényeg a tudás volt. Ezzel szemben itthon, a nyelv vizsgára nagyon sokszor csupán egy magasabb fizetési kategóriába kerülés végett volt-van szükség, így a megszerzett nyelvtudás, bár papír van róla, de gyakorlat hiányában használhatatlan.

  4. Sajnos a magasabb vezetői beosztásoknál egyre kevésbé fontos a szakmai tudás, inkább a menedzser típusok kerülnek előtérbe, ami komoly feszültségeket tud kelteni a cégek működésében.
    Igen, a cégek működtetésében felértékelődnek azok a “szakemberek”, akik a szakmai tudással rendelkezőket egyszerűen eszköznek tekintik az eredmények eléréséhez, de pillanatok alatt feláldozzák őket, ha a cég érdeke pillanatnyilag ezt igényli, és nincsenek lelkiismereti aggályaik.
    Sajnos a mai eredményorientált világban nekik áll a zászló, mert olyan mozgástereket uralnak, amelyek szempontjából majdnem mindegy, milyen szakterületre kerülnek, módszereik univerzálisak, bárhol alkalmazhatók, ha szakmailag helytelen döntéseket hoznak, akkor gyorsan beáldoznak valami bűnbakot, és új asszisztenssel folytatják ténykedésüket.
    Alapelvük az, hogy nem a szakmai munkához kell jól érteni, hanem ahhoz, hogy jól válogasd meg a beosztottjaidat, akik az érdemi munkát elvégzik, és tartsd őket félelembe, hogy ha nem jól teljesítenek, akkor le lesznek cserélve.
    Persze ez is egyfajta tudás, amihez még jó gyomor is kell, de ezt értékeli a piac.
    Az informatikában tényleg van egy ilyen sajátosság, hogy diploma nélkül is lehet érvényesülni.
    Nekem is van az ismeretségemben olyan fiatal szaki, aki képes volt az elvégzett egyetemet diploma előtt otthagyni, és elmenni dolgozni, és azóta is él, mint Marci hevesen, az egész család őrjöngött a hülyeségén, ő meg csak megvonta a vállát.
    Azóta is járja a világot, most éppen Balin nyaralt.
    A nyelvvizsga téma is ül, nekem van németből és angolból is felső- és középfokú nyelvvizsgám, de mivel aktívan nem használom, kivéve a neten olvasgatást, társalgással ma már bajban lennék.
    A kislányomnak semmiféle nyelvvizsgája nincs, csak ami középiskolában ráragadt, viszont olyan állást kapott, hogy napi szinten használnia kell ügyfelekkel, és vidáman csacsog és ír angolul bármilyen társaságban, még ha meglehet sok hibát vét is közben, amivel a Rigó utcában soha nem jutna át a vizsgán…

  5. 4, Hubab

    Kislányod esete üdítő kivétel.
    Anyanyelvi szinten beszélőket nem alkalmaznak, nyelvtudást igénylő munkakörökben, ha nincs papírjuk róla. Magyar bürokrácia bugyrai….. 🙂

  6. 05 bogozy
    No jó, ennek az az ára, hogy elég alacsony fizetési kategóriában dolgozik, mivel csak sima érettségije van.
    A cégnek van annyi esze, hogy éljen vissza a helyzettel. Kiválogatja magának a jelentkezők közül a nyelvet használni tudókat, akiknek nincs különösebb szakképzettsége, így nem kell sokat fizetni nekik…

  7. Az 1900-as évektől Európára igaz volt tudomásom szerint, hogy a havi fizetés legalább (vagy körülbelül) 400 gramm ezüstnek megfelelő pénz volt. Nem tudom mennyire lehet a “fizetési kategóriákat” a jelen és erre rákövetkező rendszerre átvinni és értelmezni.
    Arra számítok, hogy ehelyett bejön a kit érdekel a papír – elég ha ért a munkájához, ahogy Tibor bá is írta.
    Ha meg nem elég a fizetés, akkor nem találnak majd senkit, aki elvégezné a munkát és kénytelenek lesznek feljebb vinni a fizetéseket is, amiket felajánlanak a dolgozóknak.
    A hamarosan meginduló új hitelciklusban mindenki örülni fog annak, amit megkap és örülhet, ha lesz munkája.
    A mostani multik szerintem eltűnnek, mert se a piac se az anyacég nem tud anyagilag támogatni ilyet, ha az anyacég csak egy lecserélt fizetőeszközből próbál “aranyat csinálni” vagyis dolgozóinak fizetni. Nem fogja tudni megfizetni az alkalmazottait.
    Emlékszem 2014-ben a német cégeknek és munkaadóknak kiküldött a kormány (valamelyik minisztérium) egy körlevelet, amiben megkérdezte őket mennyi élelmiszert tárolnak, amivel az alkalmazottaikat fizetni tudnák szükség esetén és mennyi nemesfémet tárolnak (valahol mindegy hol), amivel egy fizetőeszközzel való probléma esetén fizetni tudnák az alkalmazottaikat. Ennyit hallottam akkoriban, talán írtam ide is erről és látom egyre időszerűbb ez a kérdés ma is.
    Ezek a fizetések az új hitelciklusban majd úgyis nőni fognak. Addig pedig az átmeneti időre a nemesfémek lesznek az új piac vásárlóerejének a megalapozói. Mindig is ez volt a céljuk.

  8. 07: A nemesfém, illetve a nemesfém alapú fizetőeszközökkel azért hagyott fel mindenki, mert a gazdasági növekedés gátjává vált a használatuk.
    Az arany, mint értékőrző “menedék”, természetesen válsághelyzetekben nagyon hasznos. De a globális gazdaságba, mint általános fizetőeszköz, fizikai valójában nem lehet visszahozni.

  9. 08 – Observer:
    A megoldás az amerikai példa. Amerika kérésre 35 dollárért adott egy uncia aranyat. Így n em volt gond a likviditással, és megoldódott az értékállóság. Csak ez em felelt meg az amerikai világuralmi törekvéseknek, tehát 1971-ben ezt megszüntették. De vissza lehetne állítani pl. a kínai juant tennék átválthatóvá, vagy az orosz rubelt.

  10. 9: “nem felelt meg az amerikai világuralmi törekvéseknek”

    Inkább a globalizációnak nem felelt meg – aminek az USA valóban a zászlóvivője volt.

  11. Observer,

    Másként nem lehetett volna inflálni a dollárt és nem lehetett volna belőle annyit előállítani, amennyit akarnak. És nem lehetett volna kirabolni a világot a dollár nyomásával és a világra rászabadításával.

    1971-ig 35 dollár volt egy uncia arany, ma ez 1300 dollár körül van. Tehát ez alatt a 46 év alatt a dollár 37-szer kevesebbet ér, ennyit hígult. Ezt az iszonyatos értékvesztést az egész világ szenvedte el, míg ez az érték az USA -ba vándorolt.
    Ügyesek voltak a skacok. A nagylábon élése az egész országuknak(mondhatnánk élősködésük a világ nyakán) elsősorban ennek volt és még ma is ennek köszönhető.

  12. 10 – Observer:
    Tévedsz, ahogy erre Gyarmathy rámutatott, ez volt a módja, hogy Amerika ki tudta rabolni a világot.

  13. 07. Bazs
    “A hamarosan meginduló új hitelciklusban mindenki örülni fog annak, amit megkap és örülhet, ha lesz munkája.
    A mostani multik szerintem eltűnnek, ”

    Ezt nem tudom hogy érted, de bár igazad lenne és eltűnne minden multi a Mercedestől a Boschig, de szerintem az még nem most lesz :C

  14. 11, 12: Szerintem nincs ellentmondás a ti, és az én véleményem között.
    A globalizáció eddig az USA-ról szólt, most kezd fordulni a helyzet és ezt próbálja lereagálni Trump.

  15. Véleményem előzőekhez: lényegében a multik globalizált felosztottsága mára már feleslegessé vált, pláne hogy a nemzetállamok vezetői sem fenntarthatató elképzelésekkel vágnak bele az eseményekbe (Trump is hazavinné Mexikóból is a termelést, ha a cégek vezetői partnerei lennének ebben – csak úgy kisebb a profit).
    Dolgoztam már multinál, láttam a bürokráciát idehaza is és a kinti partnereknél is.
    A magyar vezetés gyakran itthoni egykori ejtőernyős komcsi komisszárokból alakult, akit így tudott átnenteni a magyar komcsi establishment az új kapitalista világba (és máig a cég élén állnak, én már nem vagyok része a cégnek). Rájuk egyáltalán nem jellemző a szakértelem se pedig a kiemelkedő menedzsment ismeretek nem jellemzőek. Mennyi magyar multinál látni ma is egykori “komcsi” vezetőket.
    A multik ezek után szerintem darabokra válnak szét: részben a mostanában 2008 óta ingyenpénzzel célszerűtlenül bevásárolt akvizícióik vonalán részben pedig a nemzetállamok szerinti korlátokat is jobban megtartva (nem kivinni Németországból vagy Amerikából a nyereséget mondjuk Magyarországra).
    Véleményem szerint el fognak tűnni a multik itthonról is. Bárcsak!
    Óhajtó gondolkodás.
    Az arany nem lesz akadálya a növekedésnek (pláne ha már beáll a Rickards által is megjósolt reális árra 10000-50000 USD körül unciánként). Eddig is jobb lett volna, ha ezekre a reálisabb árakra áttértek volna az értkelésénél a 43 dollár helyetti unciák helyett. Bár ezt én se látom át teljesen: mindenesetre úgy megszűnne az arany végességéből eredő problémák többsége. Még egy cikket beidézek valahova Lengyelországgal kapcsolatban nem ide csak találjak neki helyet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..