Könyvismertető – Jonathan Weiner: Long for This World (Vágyakozás a földi élet után)

Jonathan Weiner Nagy Britannia legismertebb tudományos ismeretterjesztő írója, aki könyveivel számtalan brit és amerikai díjat nyert. Jelen könyve Cambridge egyik leghíresebb, vagy inkább hírhedtebb mikrobiológusával, Aubrey David Nicholas Jasper de Grey-jel folytatott, több részes interjújára épül. Az alábbiakban összefoglalom az író által interpretáltakat.

A kőkorszakban az emberi csecsemők legnagyobb része meghalt még mielőtt egy éves lehetett volna. Az emberek átlagos életkora minden valószínűség szerint alig lépte túl a 20 évet. Az értékelhető leletek ritkák, az archeológusok ma is vitáznak a témán. Általában az emberi élettartammal kapcsolatban kevés dologban egyeznek meg. A Római Birodalom fénykorában az i.u. első évszázad folyamán a birodalmon belül az átlagos élettartam 25-30 év között lehetett. A második évezred első századában, amikor a világ első egyetemeit létrehozták Bolognában, Oxfordban, Cambridge-ben, a várható élettartam 30 év körül volt. A Reneszánsz alatt ez felment 33 évre. A rákövetkező évszázadok alatt az átlagos életkor apró léptekkel feljebb és feljebb  csúszott. Mire elérkeztünk 1900-hoz a világ legfejlettebb országaiban: Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban az átlagos életkor 47 év lett. A XX. század végén született gyermekek átlagosan 76 évet fognak élni. A XX. század alatt a várható élettartam olyan gyors léptékben nőtt, hogy azt a statisztikusokon kívül az emberek is érzékelték, hiszen az emberiség majdnem 30 évet kapott ajándékban. És a növekedés nem állt le. Miközben a testünk nem változott, nem is  változhatott, mert az evolúció 1-2 generáció alatt nem érzékelhető. Arról van csupán szó, hogy életkörülményeink kedvezőbbek lettek. A mezei egér a vadonban körülbelül egy évet él. Laboratóriumban elél 3 évet is. Mi is megháromszoroztuk az élettartamunkat a vadonban élő őseinkhez  viszonyítva, pusztán életkörülményeink megjavításával.

Tisztázzuk a fogalmakat, a várható élettartam egy adott évben született csecsemők átlagosan várható élethossza. A maximális élettartam alatt azt értjük, amit egy adott fajhoz tartozó bármely egyed elérhet. A nagy fejlődés a „várható élettartamban” történt, mivel a korai gyermekkor tömeges elhalálozását sikerült megakadályozni, de az élet későbbi szakaszában is történtek drámai változások az egészségügy jelentős javulása folytán. A múltban – persze – mindig voltak egyedek, akik kedvező körülményeik folytán (vagyon, hatalom, szerencse és kitűnő gének) megélték a boldog öregkort. Például az archeológusok szerint II. Ramszesz jóval 90 felett halt meg. Most viszont az életünk olyan kényelmessé  vált, hogy legtöbbünk megéli a 80 évet, sőt annál is többet. Jelenleg a világcsúcsot a 122 év és 4 hónappal a francia Jeanne Calment tartja.

Húsz évvel ezelőtt a biológusok még parlagon hagyták a témát. Időközben viszont jelentős „kereslet” mutatkozott, nem csoda tehát, hogy a hosszú élet titkát egyre többen kutatják, bár az emberi élet meghosszabbításával kapcsolatos erőfeszítések a görögök, babilóniaiak, az egyiptomi piramisépítők és piramisrablók, a kínai Taoisták óta nem vezetett semmihez. Napjainkban viszont a hosszú élettel foglalkozó tudomány – főnix madárként – újraéledt halottaiból. Egyre több biológus vitatkozik nemzetközi értekezleteken. A szakterület specialistái gerontológusnak nevezik magukat.

A helyzet az, hogy az életünk végével kapcsolatos problémák leginkább akkor jönnek elő és akkor válnak láthatókká, amikor megöregszünk, viszont a gerontológusok a teljes életciklust akarják megismerni. Tudni szeretnék, hogy testünk miért változik fiatalból öreggé, egyáltalában miért öregszünk meg, miért vagyunk mulandók? A hosszú élet titka egy mélyről jövő probléma, mert a használható ismeretekhez először meg kell válaszolni kérdéseket: Mitől vagyunk halandók? Miért halunk meg? Évről évre miért vagyunk egyre „törékenyebbek”? Mikor kezdődik a hanyatlás – negyvennél? Harmincnál? A megtermékenyítésnél? És hol kezdődik el – a szöveteket alkotó sejteknél? A belsőszervek egymásközti kapcsolatának romlásakor? Mi az ami öregszik? Ezek a biológia legkeményebb diói. Még az öntudat megfejtésénél is keményebbek. Ahogy a gerontológusok kezdik megközelíteni a halandóság okait, egyre izgatottabbak lesznek. Az igaz, hogy végül mindenki eltávozik az élők sorából, ami legfeljebb 120 évet jelent, amiben a gerontológusok többsége egyetért. Azonban abban reménykednek, hogy segítségükkel ténylegesen egyre többen érjük el ezt a kort. Viszont úgy gondolják, hogy akár az átlagos élettartam, akár a maximális élettartam jelenlegi határain túllépni csak valamifajta tudományos „áttörés” segítségével lehetne. Az emberi maximális élettartam jelentős megnöveléséhez meg kellene tudni tulajdonképpen mi is az öregedés? Erre azonban úgy vélik, hamarosan nem fogják megtalálni a választ. Ezzel szemben Aubrey de Grey úgy gondolja, hogy határ a csillagos ég. Szerinte a maximális élettartamot meg lehet duplázni, triplázni, újra és újra. A gerontológusok természetesen erre csak a fejüket csóválják. Viszont a gerontológia pillanatnyilag annyira szerteágazó, hogy alig találni két gerontológust, akik egyetértenének egymással. Általánosan elfogadott nézet pedig nincs. Még abban se tudnak megegyezni, hogyan mérjék az öregedést, vagy egyáltalán mit értsenek öregedés alatt. Vitatkoznak a hosszú élet, egészség, várható élettartam, maximális élettartam definícióval kapcsolatban. Mindeközben pedig Aubrey a legbuzgóbb vitatkozó.

Aubrey David Nicholas Jasper de Grey Londonban született. Édesanyja egy cseh artista volt, aki rendszerint Chelsee-ben lépett fel. Aubrey apját sose látta, Cambidge-ben tanult, 6 láb magas, vékony testalkatú bár nem veti meg a sört. Amikor feláll, szakállának vége az asztalt söpri, ha leül, szakálla beborítja az ölét. Bevallja, hogy különleges megjelenéséből sok haszna van, Matuzsálemnek nézik. Téziseit vehemensen védi, vitája közben szakálla az egyik fegyvere. Minden erejével harcol a halandóság misztériuma ellen, állítva, hamarosan 500 évig is élhetünk. Szerinte az öregedés egyszerű egészségügyi probléma. Meg  van róla győződve, hogy az öregedés elleni harc csupán egy technikai probléma, ami könnyen legyőzhető, legalább is elméletileg. De Grey úgy gondolja, hogy testünk egy molekuláris gépezet, ami működés közben hibázhat, vagy mérgező anyagokat bocsáthat ki magába, amitől nem tud megszabadulni. Az esetenkénti hiba apró. A mérgező anyag mennyisége kicsiny. Szerencsés esetben kiderülhet, hogy az öregedés legyőzése semmi más, mint megtalálni a tisztogatás módját. A testünk olyan, mint egy ház vagy egy gépkocsi. Mi a teendőnk? Javítgatás és tisztán tartás. Ha vigyázunk a testünkre, akkor egészségesek maradunk évről-évre a beláthatatlan jövőig, mindaddig, amíg el nem vétjük lépésünket és egy teherautó alá nem futunk. Pusztán az éveink múltával nem fogunk meghalni. Vagyis egyforma eséllyel halhatunk meg 20, 120 vagy 220 éves korunkban. Megalkothatjuk azt a fajta emberi testet, amelyik alig fog öregedni.

Első nekifutásra ez eléggé hihetetlenül hangzik, de ha jól meggondoljuk Aubrey javaslata, hogy  mit tegyünk a testünkkel, végeredményben nem más, mint amit a civilizáció tett a közegészséggel. A történelem folyamán az ember várható élettartama rendkívül alacsony volt, mert közvetlenül a születés után nagyon sok csecsemő vesztette életét édesanyjával együtt. A lakhatás, fűtés, mezőgazdálkodás, közegészség, csatornázás, tisztaság terén elért javulások, majd a XX. század folyamán az antibiotikumok felfedezése a várható élettartamot közel megháromszorozta. Félezer évvel ezelőtt köztisztaságról beszélni se lehetett. Aubrey azt javasolja, hogy tanuljuk meg testünk tisztán tartását úgy, ahogy azt ma a közterületekkel tesszük [ahá, csak a magyar viszonyokat nem ismeri. 😀 ] Különben briliáns ötletekkel állt elő az általa „az elhanyagolható öregedés megvalósításának stratégiájának” (angol rövidítésben: SENS) elnevezett elmélettel kapcsolatban. Manifesztumát publikálta. A New-Yorki Tudományos akadémián 2002-ben előadást tartott róla. Kiadványainak vannak társszerzői, akik az akadémiai életben kiváló helyeket foglalnak el. Aubrey elképesztően termékeny. Olyan gyorsan ír, amilyen gyorsan beszél. Éjjel-nappal publikál és a tanulmányainak a diszciplína leghíresebb kutatói a társszerzői. Semmi kétség, Aubrey egy tehetséges amatőr és provokatör egy személyben. Számtalan argumentumot gyűjtött össze arra vonatkozólag, hogy Watson és Crick felfedezése után egy fél évszázaddal az öregedés legyőzése minimum egy jó célkitűzés. Viszont a gerontológiában majdnem mindenkivel kikezdett, mégis a gerontológusok nagy része foglalkozik vele, majdnem teológusi vitát folytatva tudományos alapon. Tény az, hogy a diszciplína 28 élenjáró kutatója aláírt egy nyilatkozatot, ami hatásában Aubrey de Grey kiközösítésével ér fel. A nyilatkozatban világosan utalnak rá, hogy „az öregedéssel kapcsolatos kutatás egy tudományos ág, amelynek éppen hogy sikerült kimászni a sarlatánság megbélyegzéséből”. Szégyenletes dolog, hogy szak folyóiratok és tudományos szimpóziumok helyet adnak az „örökkévalóság üres fantáziájának”.

Az élet meghosszabbítása néhány évvel, esetleg egy-két évtizeddel, elfogadható vélemény, de Aubrey de Grey a SENS-ről firkál, és 500 évről, az öregedés kigyógyításáról beszél. Jan Vijg gerontológus szerint csak néhányan nem írták alá a nyilatkozatot. Az egyik ilyen távol maradó Judith Campisi volt. Vijg és Campisi neves gerontológusok, akik elsősorban a rákkal foglalkoznak. Ők úgy gondolják, hogy az öregedés megállítása éppen annyira valószínű, mint a rák, a cukorbetegség, az érelmeszesedés, az Alzheimer kór végleges meggyógyítása, amelyek általában idős korban támadnak. Ha lehetséges hadat üzenni a ráknak, akkor hadat lehet üzenni az öregedésnek is.

Amikor Campisivel beszélgettem a gerontológia ellentmondásosságáról, meg kellett adnom magam. Lehet, hogy egyáltalán nem kellene gerontológiáról írnom? A téma zavartba ejtő. Erre azt válaszolta, hogy „a problémát még nem oldották meg, tehát olyan problémáról írsz, ami megoldatlan. Ha olyasmiről akarsz írni, amit már megoldottak, akkor írj a himlőről. Ha viszont arról akarsz értekezni, hogy egy szakterületet hogyan zavartak össze az emberi vágyak és a sok ezer éves melléfogások, ami aztán a végén kinőtte magát, akkor erről kell írnod, mert az kétségtelen, hogy a hosszú élet a tudomány legősibb problémája, ami mostanra beérett. Ha pedig a gerontológia elérkezik ahhoz a fejlettségi fokra, ahol ma a rákkutatás tart, akkor meg fogja változtatni az emberi történelmet.”

Végül Aubrey de Grey meg akarta értetni velem, milyen nehéz helyzetben van. Kollégái félnek tőle, a társadalmat felidegesítette. A politikusok pedig rettegnek attól, hogy az állampolgárok, úgy ahogy vannak, évtizedekkel tovább élhetnek. Való igaz az átlagos élettartam 500 évre szóló meghosszabbítása csak első olvasatra tűnik kívánatosnak.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________