Tibor bá’ online

Annyira nyilvánvaló, hogy nem is gondolunk rá, és ha tanultuk, akkor már rég elfeledkeztünk róla. Hogyan is lettünk homo sapiens? — 2009 tavaszán vettünk egy 6 hetes kiskutyát (Maci) a 12 éves veterán (Dezső) mellé, akinek fél lába már a sírban volt. Bár Dezső kan kutya, tehát sose nevelt kölyköket, Macit azonnal a szárnyai alá fogadta. Maci úgy aludt, hogy bebújt Dezső lábai közé, a hasa alá, amely szokását még akkor is tartotta, amikor már méretbeli különbség nemigen volt közöttük. Napközben Maci állandóan kajtatott Dezső után és minden mozdulatát, tettét leutánozta. Amikor Dezső kiült a vártára és éles, őrködő szemeivel figyelte a kaput, a fele akkora Maci melléült és ő is figyelte a kaput, de közben rá-ránézett mesterére, hogy jól csinálja-e. Egyértelmű volt, hogy Maci tanult kutya lenni. Felteszem, ez minden más emlősre is jellemző. Az utánzással azonban nem lehet túl messzire jutni. Ha jön egy kocsi, vagy nesz hallatszik a hátsó kerítés irányából, akkor ugatni kell, ezt meg lehet tanulni, de „ha a darazsat bekapod, az alaposan megszúr” tanácsot nem lehet átadni. Ehhez már kommunikálni kell, és mert a kutya nem tud kommunikálni, minden egyes kiskutyának meg kell tapasztalnia a saját kárán.

Mi akkor váltunk ősemberré, amikor megtanultunk kommunikálni, és ez a képesség tette lehetővé, hogy kiemelkedjünk az állatvilágból, mert az idősebbek át tudták adni a tapasztalataikat a fiataloknak. Nem kellett mindenkinek keservesen, saját tapasztalatra támaszkodva, a nullától kiindulva megtanulni az életben maradáshoz szükséges ismereteket. Az emberi ismeretek szép lassan gyarapodtak, miközben megszületett a szájhagyomány, aminek éppen az volt a funkciója, hogy az ősök tapasztalatai tovább szálljanak. Ennek azonban megvoltak a határai. Az emberi memória véges és megbízhatatlan. Az ember feltalálta az írást, és a leírt szöveg fennmaradásának eszközeit. Az ilyen fokú ismeretmegőrzés lehetővé tette az ókori civilizációk megszületését.

Igazi áttörést a könyvnyomtatás felfedezése hozott, mert viszonylag olcsón lehetett egyszerre sokaknak lehetővé tenni az összegyűjtött ismeretekhez való hozzáférést. Megugrott a fejlődés. A természettudományos ismereteket publikálták, az újabb és újabb generációknak nem kellet az alfánál kezdeni, mert az elődök tudása átvehető volt a könyvekből, és azok megismerése után hozzá lehetett adni  valamit a saját munkálkodásból. Megindult tehát az emberi tudás mennyiségi és minőségi felfutása. Míg korábban egy-egy bölcs ember mindent tudott, ami megtudható volt, egy idő után az emberiség elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy az egyedeknek szakosodni kellett mind kézművességileg, mind pedig tudományosan. A folyamat nem állt le. Megszülettek a könyvtárak sok tízezer, sőt százezer könyvvel. Ezek a könyvtárak nyilvánosak voltak, a társadalomból bárki hozzájuk juthatott. Aztán feltaláltak a könyv után más adathordozókat, kezdve a mikró filmmel, befejezve a legmodernebb memória kártyákig.

A ma élőknek ez természetes, sőt már annyira egyszerűvé vált, hogy az íróasztalánál ülve, bármilyen könyv, vagy tanulmány bejön hozzá egy vezetéken vagy mikrohullámon keresztül. Nem is becsülik, mert amiért nem kell megküzdeni, azt az Ember nem értékeli. — Több évtizeddel ezelőtt olvastam, hogy még az I. világháború előtt egy amerikai hadihajó tiszteletlátogatást tett valamelyik japán kikötőben. A hajóra meghívott vendégek között volt egy egyetemi tanár is, aki a hajókönyvtárat nézegetve talált egy új kiadású fizikakönyvet, amit másnap délig kölcsönkért és kapott. Az imperialista USA természetesen nem nézte jó szemmel Japán tudományos ambícióit, de a könyv kikölcsönzését fél napra egy kíváncsi tanárnak, nem hordozott magában rizikót, a kölcsönzés megtagadása pedig udvariatlanság lett volna. A dátum 1904 lehetett (amikor már a báró Eötvös-féle oktatási reform éreztette hatását Magyarországon) a japán professzor éjjel felkeltette tanítványait, az egyik hozzáértő az amerikai fizikakönyvet lapokra szedte, a lapokat szétosztották. Hajnalig minden diák lemásolt 2-3 oldalt, majd az összegyűjtött lapokat visszaragasztották könyvvé, amit a prof délre visszavitt. A tudásra szomjas japánok ilyen módon gyűjtötték az ismereteiket. Hatvan évvel később beindult a japán gazdasági csoda. A világ legmegbízhatóbb gépjárműveit japánban gyártják. Mi pedig egyáltalán nem gyártunk gépkocsit, illetve a japánok gyártanak gépkocsit nálunk is.

Japánban mind a mai napig tisztelik a tudást, tapasztalatot és az idős kort. Ez náluk hagyomány. Hagyomány természetesen minden civilizált társadalomban van. Mire támaszkodik a hagyomány? A társadalom kollektív tapasztalataiból kinyert kollektív bölcsességre. Ezen át lehet lépni, de az rendszerint nem jár jó eredménnyel. A kollektív tapasztalat nem szükségszerűen merev, a megfelelő hatásokra változhat minden bizonnyal a jó irányba. A radikális szakításnak mindig lesznek és mindig is voltak tapsoló hívei, akik 10-20 évvel később visszasettenkedtek a csendes többséghez. Nem mai jelenség, hogy 30 éves koráig a gondolkodó ember radikális, 50 éves koráig progresszív, azt követve pedig konzervatív. A mai fiatalokkal nem az a probléma, hogy radikálisok, ki legyen radikális, ha nem egy fiatal. A probléma velük az, hogy nem gondolkodnak, a tudást nem szomjúhozzák, és azt hiszik magukról, hogy ők szarják a spanyolviaszt, mert egy elektromos kütyüt be tudnak állítani, miközben a nagypapa azt se tudja, hogy mire való. Csakhogy ez a nagypapa nem vesz fel visszafizethetetlen kölcsönt, nem eszik pépesített, ismeretlen szart, nem iszik agyon reklámozott csodaitalt és hajlani háromkor négy társával együtt, drogos állapotban nem megy neki egy fának 120-al. Ez utóbbiak az idősebbeket hülyének néző, roppant magabiztos fiataloknak a hobbija. És természetesen nem veszik észre, hogy a fiatal-kultuszra épített rablókapitalizmusnak az áldozatai.

Nem csodálom, hogy sok lelkiismeretes szülő kétségbe van esve. „A fiatalokkal már a görögök se voltak megelégedve” szöveg demagógia. Természetesen a történelmi múltban mindig akadtak irigy és gonosz öregek, akik támadták a fiatalokat. Most azonban, a gyermekeiket féltő szülők  próbálnak megálljt kiáltani ennek a megsemmisülésbe vezető őrületnek.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________