Tibor bá’ online

Kezdjük a definícióval! Nyitottnak nevezik azt a házasságot, amelyben a felek egyezsége alapján a hagyományos házastársi (nemi) hűség nem kötelező. Egyszerű szavakkal szólva, minkét fél azzal szeretkezik, akivel akar. Mindjárt elöljáróban meg szeretném jegyezni, szó sincs arról, hogy propagandát kívánok kifejteni akár a nyitott házasság mellet, akár pedig ellene. Mindössze fel szeretném lebbenteni a fátylat egy Amerikában már évek óta praktizált jelenségre, ami – mint minden más „kulturális” jelenség – hozzánk is megérkezett.

Ha monogám házasságban élő vagy és fantáziádat felkeltettem volna, akkor (szokásomtól eltérően) azt tanácsom, hogy nemi életed tartsd az eddigi keretek között, vagy beszélgessél el a partnereddel, de semmi esetre se szánd el magad a megcsalásra. Ezen tanácsom (és monogám életmódom – ami az én koromban nem nagy kunszt -) ellenére én úgy gondolom, hogy a monogámia ma már egy elavult, ám kierőszakolt követelmény, ami számtalan embert tart fogva egy olyan kapcsolatban, amely nem teszi őket boldoggá, vagy pedig megsértik a játékszabályokat és állandó bűntudatban vergődnek.

Általam még nem vizsgált okokból kifolyólag barátaim és közeli ismerőseim nemritkán 20-30 évvel fiatalabbak nálam. Ennek fényében közlöm, hogy néhány hete az egyik barátom beszélgetés közben, a világ legtermészetesebb hangján közölte velem azt, hogy bár hat éve él együtt egy nővel, elég gyakran alakít ki alkalmi kapcsolatokat. Rákérdezésemre feltárta, hogy kábé havonta egy-egy új nő (is) belép az életébe. Számomra nem a puszta tény volt meglepő, hanem az a könnyedség, amivel feltárta a helyzetet, majd pedig az önértékelés. „Hát igen, notórius hűtlen vagyok” mondta némi szomorúsággal a hangjában.

Az előző bekezdésben ismertetett élmény kíváncsivá tett, és elhatároztam, hogy utánanézek a dolognak, ráadásul az érme másik oldaláról kezdem. Egy közeli ismerős házaspár évekkel ezelőtt szétvált. Első időben nehéz volt eldönteni, hogy melyikükkel tartsuk fenn a kapcsolatot, mert a mindkét féllel történő kapcsolattartás rengeteg csapdát rejt magában. Végül a helyzet úgy hozta, hogy a volt feleség akadt fenn a rostán. Kezdeményeztem tehát egy beszélgetést Viktóriával. Kiderült, hogy házassága után esze ágába se jutott rástartolni egy új tartós kapcsolatra. Némi túlzással „férfizabálóvá” vált. Bevallása szerint őt magát is meglepte, hogy a szexpartnerek váltogatása számára kielégítőbb a monogám életformánál.

Egy másik ismerős házaspárról kiderült, hogy már évek óta nincs szexuális kapcsolatuk egymással. A feleség házon kívül szerzi be szexuális szükségletét, míg a férj meglehetősen passzív. Mivel az impotencia kérdése a levegőben lógott, gyorsan hozzátették, hogy nem erről van szó.

Tudok olyan szerelmi háromszögről, ahol a két nő és egy férfi egy lakásban, boldogan élnek és nevelnek együtt gyerekeket.

A felsorolt esetek természetesen se nem tipikusnak, se nem széles körben elterjedtnek nevezhetők. Ugyanakkor számtalan házaspárt ismerek, akik küszködnek a monogámiával, ám mégis megmaradnak benne, miközben legalább az egyik fél beismeri, hogy nem a ő számára találták ki. Miért nem? Tehetjük fel a kérdést. A nekem felkínált válasz nem kellően elaborált és nem mindenki részére érthető. „Érzelmileg nem érzem szükségét annak, hogy szavakkal elkötelezzem magam egyetlen férfinek. A szexuális exkluzívitás ígérete nem kötelezheti el a másikat, mert ez egyfajta zsarolás lenne. Nekem egy kapcsolatban nem a kizárólagosság a fontos, hanem a nyitottság, bizalom, kulturális egyetértés.”

Az mindenesetre megállapítható, hogy sokak részére a monogámia ragyogóan működik, de mások részére – nőknek és férfiaknak egyaránt – a monogámia nem egy kielégítő elrendezés, mert lehetetlenné teszi tökéletes önmegvalósításukat. Egy pillanatra hagyjuk el a férfiakat, mert az ő motivációjuk már évszázadok óta ismert (Mindenkit meg kell kefélni 😀 ). De hogyan is van ez pontosan? Arról lenne szó, hogy minden nő azzal bújik ágyba, akivel akar? Nem, nem ez a helyzet. A poligámiában hívő nők szerint más-más partnerek különböző aspektusokat csalnak ki belőlük. Hümm! Tehát a különböző férfiak nem egymástól eltérőt nyújtanak, hanem egyedinek mondható énjük hatására a nők belvilágából más és más jön elő.

Most kellene átváltoznom nővé, hogy érdemben beleszólhassak a tapasztaltakba. Mivel ez nem lehetséges kíváncsiskodásommal megkerestem 60 éve ismeret barátnőmet, akivel soha nem volt szexuális kapcsolatom, és aki 3 gyorsan összecsapott házasság után negyedszer nem volt hajlandó oltár elé lépni. Klári nagyon segítőkésznek mutatkozott és nézeteimet iparkodott kiegészíteni. „Gondolj bele – kezdte – különböző, közeli barátaid vannak, az általános iskolából, az egyetemről, munkahelyről, egy házban laktatok, stb. Kapcsolatok minősége minden bizonnyal különböző. Úgy értem egyikkel ilyesmikről beszélgetsz, a másikkal olyasmikről. Érted, nem? – persze, bólogattam – nahát. Vannak nők, akiknek ugyanez a tapasztalatuk a szeretőikkel. Mondjuk van egy férjük évek, sőt évtizedek óta, de van más valakijük is, akivel időnként találkoznak és ez a találkozás egészen mást nyújt, mint az otthoni. És ez – hangsúlyozta ki Klári – nem kizárólag szex, sőt néha szexről szó sincs. Egy nőnek szüksége lehet egy olyan valakire, akivel jól el tud beszélgetni, aki egészen más dolgokra alkalmas, mint a férj, ami persze legtöbbször az alapkapcsolaton kívüli szexet is jelent.

Az a férj, vagy feleség, aki most összeszűkített szemekkel nézne rám, elfelejtkezik arról az egyszerű tényről, hogy környezetünkben a házastársi hűtlenségnek jó néhány évtizedes hagyománya van, és becslésem szerint akkor indult be, amikor a kizárólag háztartást vezető feleség elment munkahelyet választani. Tehát tömegesen tesszük le voksunkat a monogámia mellett, és tömegesen csaljuk meg házastársainkat. Tiltakozol? A múlt század hatvanas éveiben egy hatalmas irodaházban dolgoztam, rengeteg kollégát és kolleginát ismertem. Gyakorlatilag majdnem mindenkinek volt munkahelyi szeretője. Nyílt titok volt. Úgy tűnik a változatosságra sokaknak van igénye, és ha nem akar nyitott házasságra váltani, akkor van alternatíva:, a sorozatos monogámia. Azaz hat-nyolc házastárs egymás után. Ehhez azonban egy gazdag országban kell élni, mert egy válás egyenlő az anyagi csőddel. Tehát mi marad? A színlelt monogámia. Kérdés, melyik kellemetlenebb a nyitott házasság, vagy a megcsalással járó fájdalom? Ez az a kérdés, amire az egyénnek kell megadni a választ, amihez adok némi segítséget.

Házassági tanácsadók szerint nem ritka az olyan házaspár, akik szexuálisan abszolút hűségesek maradnak évtizedeken keresztül, de számtalan más módon csapják be egymást. A teljesség igénye nélkül: elhanyagolás, közömbösség, lenézés, megbecsülés hiánya, nevetségessé tétel, hazudozás, becsapás, alkalmatlanság kinyilvánítása. Az emberi leleményesség szinte határtalan, amikor egy házastárs a másikat el akarja lehetetleníteni, miközben félrekefélésről szó sincs. Miért hisszük azt, hogy mindezeket együtt vagy külön-külön a hűtlenség váltja ki? Rá kell döbbenünk, hogy a szex nem az egyetlen fontos dolog egy kapcsolatban, aminek egyértelműnek kellene lenni, de nagyon sokszor nem az.

Ha most te azt hiszed, hogy én tulajdonképpen a nyitott házasság mellett lobbizok, akkor ki kell hogy ábrándítsalak. A nyitott házasság nem való mindenkinek, nem annyira könnyű és egyszerű, mint ahogy ez a leírásomból látszik. Az általam ismert poligámiát gyakorló emberek (és évtizedeken keresztül én magam is ide tartoztam) egyértelmű véleménye, hogy a gyakorlati kivitelezés igen sok energiát, odafigyelést igényel, amennyiben igazságosak akarunk lenni az összes résztvevővel szemben. Végül pedig a döntéshozás nem egy pillanat műve. Vannak, akik megpróbálkoznak a nyitott házassággal, majd visszatérnek a hagyományoshoz és nem feltétlenül a „ráfázás” miatt. Különböző életkorban más és más megoldás hozhatja a legnagyobb megelégedettséget mindkét fél részére. A poligámia nem egy csodaszer, ami minden szexuális problémára meghozza a gyógyírt. Egyetlen dolog, amit teljes magabiztossággal kijelenthetek, hogy a monogámia egyértelműen nem mindenki számára a legjobb elrendezés a teljes élete folyamán. A monogámia egy „kínlódás”, de ez a kínlódás nem mindig és nem mindenki számára értéktelen. És most, mielőtt elkezded nyílsebesen csapkodni a billentyűzetet, hogy kikerekíts egy hozzászólást, előbb olvasd el még egyszer a posztot és gondolkozz el rajta legalább 10 percig.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________