Tibor bá’ online
Május elseje szimbolizálja a munkásosztály harcát a kapitalizmussal szemben. Most persze kapitalizmus van nálunk, ami ellen nem harcolunk, hiszen alig vártuk, hogy ez legyen, amit egy kicsit már megbántunk, és némi nosztalgiával gondolunk vissza régi, virsli evéssel egybekötött ünneplésre.
Nem kell ahhoz kommunista aktivistának lenni, hogy a kicsit is gondolkodó, és a világban körülnéző ember ráébredjen, a XXI. század kapitalizmusa, a „globális szabadpiac kapitalizmusa” nem tartható fenn, össze kell omlania. Mint minden más társadalmi forma a kapitalizmus is saját sírját ásta szép lassan, de annál biztosabban, mígnem a legutolsó időkben egyre gyorsabban. A kapitalizmus (egyik) lényege a tőke koncentrációja, ami lényegét tekintve nem tartható fenn a végtelenségig. Ma már nem arról van szó, hogy a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti szakadék egyre tágul, hanem arról, hogy a legszegényebbeknek még a minimális életfeltételük se biztosított, a munkásosztály lesüllyedt a szegénységbe és a középosztály pedig, mint olyan, gyorsuló tempóban tűnik el. A társadalmi osztályok süllyedése természetesen az életszínvonaluk rohamos csökkenésében jelentkezett és mivel az ember már csak olyan, hogy az életszínvonal süllyedését nehezen viseli, hatalmas tömegek fordultak a hitelek felvételéhez, hogy a megszokott életvitelüket valahogy fenntartsák. Ezen az se segít, hogy nem oly régen száz ezrek égették meg a kezüket, de alaposan. Az éjjel-nappal felkínált hitel lehetőség természetesen rohamos eladósodáshoz vezetett, ami tovább táplálta a tőke koncentrálódását. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a fejlett és fejlettebb kapitalista országoknak nem csak az állampolgárai vannak reménytelenül eladósodva, de maguk az országok is. Ez az eladósodás olyan méreteket ölt, ami már felveti a visszafizethetetlenség gondolatát is. Az teljesen nyilvánvaló, hogy az egyre fokozódó eladósodás nem tartható fenn. Ebben a fenntarthatatlanságban maguk az oligarchákat kiszolgálók is egyetértenek (elméletileg), és tesznek erőtlen kísérletet a bankok megadóztatására, de – ahogy az várható volt – teljes sikertelenség mellett. A G-20-ak abban egyeznek meg, hogy nem egyeznek meg semmiben, mindenki azt csinál otthon, amit akar. A rablókapitalizmus globális, az elhárítás lokális, azaz semmilyen. {Viszont az érdekes fordulat, hogy egyszeriben mindenki helyesli az állami megszorító intézkedéseket. Nem engedik Görögországot bedőlni, mert még többen követnék a példájukat. Húzzák csak a nadrágszíjat, addig is fizetik a kölcsönt és kamatait.} Van azonban valami, amit nemigen lehet érteni, és cikkemnek ez a lényege:
A művelt európai ember tudatában az él, hogy Amerika a szabadság hazája, sőt a szabadság bajnoka, és még olyan elképzelések is voltak a nem túl távoli múltban, hogy az egész világra vigyázó, az emberi szabadságjogokra felügyelő szerep birtokosa. Aztán rémülten kezdtünk értesülni róla, hogy az egymást követő amerikai elnökök egyre nagyobb mértékben sértik meg saját állampolgáraiknak a szabadságjogait, és olyan hangok is kezdtek hallatszani, hogy Amerika fasizálódik. Gyakorlatilag a szemünk láttára alakul át rendőrállammá, ahol – példának okáért – a rendőrség által elkövetett atrocitások európai szemmel nézve egyenesen megdöbbentőek, még kelet európai szemmel is, ahol nem oly nagyon régen a rendőrségről sok mindent el lehetett mondani csak a ma büszkén hirdetett „szolgálunk és védünk” jelmondatot nem. Az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés, a szabadságát annyira szerető, és a szabadságára annyira büszke amerikai nép ezt miért tűri, ezt a folyamatot miért nézi tétlenül, amikor a mai világpolitikai erőviszonyokra való tekintettel teljesen egyértelmű, hogy a kapitalizmus mai formáját és az abból kinövő zsarnokságot kizárólag Amerikából és belülről lehet csak megdönteni. Mindenféle külső kísérlet egyenlő az öngyilkossággal.
Felteszem, az ok pszichológiai. Minden amerikai úgy tudja, abban a tudatban nő fel, és azt szívja magába az anyatejjel is, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája, amit egyébként számtalan példával alá is lehet támasztani. Nem egy milliomos, ha nem is cipőpucolással, de kishivatalnoki beosztásban kezdte életét, vagy éppenséggel egy aprócska kis mérnök volt, egy a sok millióból. Az átlag amerikai nem tartja igazságtalannak, hogy vannak milliárdosok, mert meg van győződve arról, hogy józan ésszel megáldva és kemény munka árán belőle is lehet milliomos. Nem fog tehát egy olyan rendszer ellen fellépni, amelyben – téves felfogás szerint – benne van saját milliomossá válásának a lehetősége is. Inkább keményebben dolgozik és azon töri a fejét, hogyan tudna kitörni a kisemberek millióinak a sorából, mert szent meggyőződése, hogy a hiba benne van, ha a kirakatba kirakott amerikai életformát önmaga számára nem tudja megvalósítani. A világnak rá kell döbbenni arra, hogy az amerikai kisember nem fog a kapitalizmus ellen fellépni, nem csak azért, mert arra felé a „szocialista” jelző szitokszónak számít, de azért se, mert a kapitalizmus az egyre nagyobb torzulása ellenére, számára egy „nagyszerű országban” (a great country) az egyetlen lehetőséget jelenti az egyre nyomorúságosabb életének a jobbra fordítására. Rá kell döbbennünk, hogy az amerikai tömegek kiábrándulása lassú lesz, és nagyon fájdalmas.
Hát ennyit a mai május 1. alkalmából. Még nem kell felszámolni, egy darabig még aktuális lesz.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Jó írás! 🙂
Bukdácsol a kapitalizmus, kétségtelen, sőt, jelenlegi formájában meg is bukott.
Kár, hogy a kommunizmus (és a szó most a történelmi tapasztalat alapján a rendszert jelenti) már megbukott régen a maga több tízmillió áldozatával és a tömegek állati sorban való tartásával, lelkük, szellemük megnyomorításával.
Talán azt mondhatná valaki, hogy hej, bezzeg a kádár rendszer…. Persze, de akkor még vele szemben a nyugat szociális kapitalizmusa állt, ami sokkal, de sokkal jobb volt.
De visszatérve a jelenhez, ha sikerülne kiharcolni egy feltétel nélküli alapjövedelmet, az sokat jelentene és nemcsak azért, mert a tömegeknek nem kellene szembenézniük az éhhalállal, a teljes anyagi ellehetetlenüléssel, hanem azért is, mert a munkavállalási érdekérvényesítés más alapokra helyeződne. Nem lehetne kizsákmányolni a végtelenségig a munkavállaló tömegeket. A tőkének a termelésből keletkező haszon jóval nagyobb részét kellene odaadnia a munkavállalóknak. Más szavakkal a munkaerő felértékelődne, mivel a munkásnak nem a csekélyke fizetéssel járó rabszolgamunka és az éhhalál között kellene választania.
Micsoda undorító orbánék „munka alapú társadalom” szlogenje. Lefordítva azt jelenti, vagy elvállalod a nyolc órás melót 50 ezerért(éhbérért), amit gyakran valamelyik oligarha földjén kell végezni, vagy szépen megdöglesz.
Mennyivel másabb lenne egy FNA alapú társadalom.
Van egy jó film (szerintem), jópár dologban kapcsolódik a posztban leírtakhoz, akinek május 1.-én van 2 órája, annak ajánlom:
Kapitalizmus: Szeretem!
https://youtu.be/SrxcVzRvj-s
(Van aki szereti Michael Moore filmjeit, van aki nem… 😉 Én már többször láttam, de nem biztos, hogy mindenkinek tetszik. 😮 )
(Aztán vannak még jó filmek a témában, amiket érdemes megnézni (a teljesség igénye nélkül):
– Új világrend ellened és az emberiség ellen. (szinkronizált)
– The Corporation 1/2 (szinkronizált, teljes film)
– The Corporation 2/2 (szinkronizált, teljes film)
– stb. )
2.
Hát igen. Nem gondoltuk volna, de nosztalgiázva sírjuk vissza az „öreget”. Vagy egyben a fiatalságunkat is?
Azért az az alapjövedelem egy érdekes kérdés, mert jelenlegi kormányunk még munkanélküli segélyt sem akar fizetni, pedig annak a „járadékait” évtizedeken keresztül rójuk. Ki fogja azt megfizetni?
Mitől történne meg az az eset, hogy a termelő nagyobb hányadra lesz jogosult a megtermelt javakból?
És mekkora az igazságos rész és mekkora a termelőeszköz tulajdonosának a része?
88% utálja a munkáját, mert értelmetlen amit csinál és szenved is tőle, ezért nem csoda ha az alapjövedelmet fogja választani, és esze ágában sem lesz dolgozni…
A tőkés hiába fog nagy hatékonysággal robotokkal termeltetni, ha a munkanélküli embereknek nem lesz pénze a robotok által megtermelt termékeket megvenni… Kinek fog akkor termelni? A robotoknak?
Az alapjövedelem bevezetése a jelenlegi magyar gondolkodást messze meghaladja (lásd Orbán gondolatait erről). 60 ezer forintos alapjövedelmet bevezetni nincsen értelme. 60 ezer Ft pont kiüresíti az egészet. 700 € az már igen, abban benne van a „verseny”.
Bár nekem jobban tetszene, ha az alapjövedelem helyett mindenki, csak hetente háromszor négy órát dolgozna. Akkor mindenkinek jutna munka, sőt.
Franciában azért csökkentették 7 órára a munkaidőt, hogy csökkenjen a munkanélküliség. Persze elszabotálták, nem csökkent.
5.
„A tőkés hiába fog nagy hatékonysággal robotokkal termeltetni, ha a munkanélküli embereknek nem lesz pénze a robotok által megtermelt termékeket megvenni… Kinek fog akkor termelni? A robotoknak?”
Mert ha árkot pucolnak 10% hatékonysággal havi 50 ezerért, akkor jobban lesz pénzük az embereknek?
Az alapjövedelem nagyságát úgy kell beállítani, hogy az ember legalapvetőbb szükségletei fedezhetőek legyenek belőle és finanszirozható is legyen, de aki jobban akar élni, nyaralni, építkezni, autót venni, az elmenjen dolgozni.
4. „Ki fogja azt megfizetni?”
Újra kell struktúrálni az egész rendszert. Ha beletesszük egy kalapba az összes jelenlegi szociális juttatást, (segély, rokkantnyugdíj, munkanélküli segély és még vagy 20 féle) valamint beletesszük még a kalapba a bürokráciát, a sok tízezer hivatalnokot és egyéb költségeit, akkor valószínűleg nem is kerülne többe a legtöbb országban az FNA, mint amint most költenek a rendszerre és a juttatásokra.
„Mitől történne meg az az eset, hogy a termelő nagyobb hányadra lesz jogosult a megtermelt javakból?”
Nem jogosultságról van szó, hanem arról, hogy a munkás pusztán az életbenmaradás miatt nem kéne, hogy éhbérért elvállalja a munkát, így erősebb tárgyalási pozícióban lenne amikor a munkabérről van szó és elbocsátással sem lehetne olyan mértékben zsarolni, mint jelenleg. Így a tőke rá volna kényszerítve, hogy jobban megbecsülje és fizesse a munkaerőt.
5.
„Az alapjövedelem bevezetése a jelenlegi magyar gondolkodást messze meghaladja (lásd Orbán gondolatait erről). 60 ezer forintos alapjövedelmet bevezetni nincsen értelme. 60 ezer Ft pont kiüresíti az egészet.”
Pont Orbán gondolatait? 😀 Egyébként sem értem ezt a kiüresíti az egészet dolgot.
60 ezerből már el lehet vegetálni egy embernek. Van olyan javaslat, hogy a gyerek 18 éves koráig a felét kapná, tehát ebben az esetben 30 ezret.
Egy négy tagú család bevétele így 180 ezer ft lenne, ami nem túl sok, de abból már nem halnak éhen és nem fagynak meg.
Orbánra visszatérve valahol olyasmire emlékszem, hogy szerinte a cigányság miatt nem lehet Magyarországon bevezetni az FNA-t. Arra gondolt szerintem, hogy szaporodnának, mint a nyulak a jelenleginél is sokkal nagyobb mértékben. Ebben van valami, erre nem tudok mit mondani, csak valami drasztikusat.
„Rá kell döbbennünk, hogy az amerikai tömegek kiábrándulása lassú lesz, és nagyon fájdalmas.”
Nos az amerikai elmagányosodott tömegek kiábrándulása már a 70-es évektől elkezdődött (mortalitási rátájuk is híven mutatja), csak a „szajha” médiák nekik is nekünk is gőzerővel adagolták az agyra ható kábító termékeiket – nehogy túl korán felébredjünk az amputáció közben… Tudom sokak szemében Bogár nem kivánatos, de kivételesen itt tényleg jó áttekintést ad az utolsó 50 év bedurvuló összefüggő folyamatairól:
Ki kéne találni hova tovább??
Igen, a fiatalságunkat sírjuk vissza. Miért? mert akkoriban nem számított a pénz. Emberi kapcsolatok voltak, érdek nélkül. Szeretetből, barátságból voltak együtt az emberek. Ástuk egymás házának az alapját és a munka végeztével nem a fizetségért álltunk sorba, hanem ittunk egy sört és közben fortyogott a sertéspörkölt a bográcsban. Azt az érzést egymilliárd Forint sem tudja felülírni. Ma már össze se jövünk, mert sokba kerülne. Ma már a saját sírunkat ássuk, nem egymás házát alapozzuk. Szánalom.
Csak azért is összeverbuváltam pár bulit a közelmúltban, ahova akit csak tudtam, meghívtam. Tízezrembe került az egyik, ötbe a másik. Igen, nem kellenek hozzá százezrek, mert ugye e miatt nem szervez ma már senki csődületet. No, meg behordják a koszt a kéróba és utána porszívózni kellene. Azt már aztán nem! Persze, azt már le se merem írni, hogy egy csomó embert meg se mertem hívni, mert a régi jó barátok politikailag nem voltak kompatibilisek egymással. Na, itt kezdődik az igazi probléma. Értelmes emberek hagyják magukat megosztani, egymás ellen uszítani, összeugrasztani. Mindenféle mondvacsinált dőreség okán. Annyira gáz. Nem lehet összecsődíteni a régi galerit, mert az egyik jobbra ment, a másik meg balra. Valóban értelmesek az emberek? Mikor lesz ennek a rémálomnak vége? Micsoda? Még csak most mélyül igazán. Áméríká, mint a korlátlan lehetőségek hazája – sírjak, vagy röhögjek? Idióták! 😀 Talán még az ötvenes évekig bezárólag lehetett némi alapja. Ma már csak a kiválasztottak kiváltsága.
Érdekes apropót ad a mai napnak a kommunizmus-marxizmus.
Igazából pedig a munkás Szent József ünnepe volna ma, aki nem kata meg sokszor a munkájáért járó bért, és igy nevelte fiát, Jézust…
Micsoda szegénység, dolgosság, megaláztatás és alázatosság. Micsoda belső feszültég lehetett tudni, hogy Istten Fiát kell nevelni, és még a mindennapi kenyeret is csak éppen az asztalra tudod rakni! Egy szaros istállóban született az Ég és a Föld királya,akiről gondoskodnod kell, de nincs még szállás sem.
Szóval, a kettő különleges kontextusa, hogy hamarosan új köntösben visszaköszönt a kommunizmus.
Nem tudom, itt hányan tudnak róla -ps hányan fogják olvasni- de teljesen ledöbbentett, amikor felfedeztem, hogy a katolikus egyházon belül „be vannak élesitve” események. A Bibliában a Jelenések könyve kicsomagolva az elmúlt időszak jelenéseivel, üzeneteivel. Szent Nilus, Malakiás, Assisi Szt. Ferenc,az amerikai Szent Magdolna, Boldog Emmerich Katalin, Pió atya, avagy Jézus Szive tisztelet megalapitásától kezdődő jelenések, La Salette, Lourdes, Fatima, Natália nővér, Erzsébet asszony, Garabandal, Mary Divine Mercy, Akita (Japán), és sorolhatnám, de ugyanigy a pápákat és az egyházi dokumentumokat is. Most, amikor hiteltelenné vált a katolikus egyház, ahogyan a többi keresztény is, a vezetést átvette a szabadkőműves aera, és a hivek, papok, püspökök döntő többsége hittagadó, aposztata, a legsúlyosabb bűn a hittel szemben. És igy megdöbbentő az új olvasata a történelemnek és a jelenkornak: tökéletesen egymásba illik minden: a társadalmi változások, a gazdasági, jogi, technológiai, szociális közeg, amelyben élünk! Ez kényszeritett rá, hogy elfogadjam: a kettő mélységesen összefügg, tökéletesen kiegésziti egymást és egy irányba mutat: amit MDM és a Máriás Papi Mozgalom is hirdet nekünk. De mindeddig nem fogtuk fel! Nem értettem, és nem is hittem, hogy valaha átlátom majd a rendszerlogikáját ezeknek a folyamatoknak. És mégis…
Amit Magyarországon magunk körül látunk, az nem kapitalizmus, hanem oligarchizmus, vagy ha úgy tetszik, a kapitalizmus, szocializmus és a fasizmus valamiféle keveréke (saccra 20-40-40%).
Nem lehet kapitalizmusnak hívni (lehet, csak attól még nem lesz az) azokat a társadalmakat, ahol a megtermelt javak erőszakos újraosztása bőven 50% felett van.
Nem csak nálunk, az USA-ban és Nyugat-Európában is szocializmust építenek, növekvő adókkal és állami szerepvállalással.
És amikor a túlzott állami szerepvállalás becsődöl, akkor a sikertelenség okát a kapitalizmusra keni, és felvesz még egy kis hitelt, hogy a populista választási ígéreteinek egy részét teljesítse. Ez az, ami felháborító és erkölcstelen.
9: „Áméríká, mint a korlátlan lehetőségek hazája – sírjak, vagy röhögjek? Idióták! ? Talán még az ötvenes évekig bezárólag lehetett némi alapja.”
Igen, igen, az USA a hetvenes évek közepe óta lejtmenetben van, ami szépen korrelál ott is az állam szerepének növekedésével. Ezért szegényedik el a középosztály.
10: „a megtermelt javak erőszakos újraosztása bőven 50% felett van”
Ezt mi alapján számítod? Mert a magyar GDP osztva az állami költségvetéssel ennek a közelében sincs.
12: „Ennek közelében sincs”. De, ott van a közelében. A központi költségvetés per gdp arány 50 % körül mozog.
http://www.tradingeconomics.com/hungary/government-spending-to-gdp
Igazad van, pontatlanul fogalmaztam. Arra gondoltam, hogy a jövedelmek több, mint felét elrabolja az állam.
12: http://kiszamolo.hu/ennyit-adozol-2015-ben/
„Vagyis a munkáltatójától kapott jövedelmének 70%-át elveszi az állam mindenféle jogcímen keresztül. Másként fogalmazva az év 253 munkanapjából 30-at szabadságon van, a maradék 223 napból 156 napot csak az államnak dolgozik és a maradék 67 nap munkabére az övé.”
A feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) gondolata önmagában – szerintem – nem hülyeség. Érdemes róla beszélni és köszönöm, hogy elővetted a témát, Tibor bá’! Ám ehhez egy szellemileg érett és felelősségteljes társadalom kell, amely tisztában van azzal, hogy a megtermelt javak csak egy bizonyos határig oszthatóak el értelmesen. Lássuk be, a mi – ti. a hazai – társadalmunk jelentős hányada nem eléggé érett ehhez és túlságosan nagy hányada állna neki ügyeskedni, illetve FNA-ért szaporodni, mindenféle hasznos termelőtevékenység szándékától is elzárkózva. (Most az egyszerűség kedvéért tételezzük fel azt a nemvárt esetet, hogy a vezetőink becsületesek.)
Más oldalról pedig attól tartok, hogy ha a FNA bevezetésre kerülne hazánkban, akkor minden bozótlakó ide akarna jönni és lennének azok a civil szervezetek, amelyek azért cirkuszolnának, hogy FNA-t minden migránsnak! Sőt az összes otthonmaradt családtagjaiknak is! És ehhez természetesen minden támogatást meg is kapnának külföldről, hiszen azoknak nem kerül semmibe az általunk megtermelt javak elherdálása.
Persze tudom, fób vagyok és ista 🙂
13: „pontatlanul fogalmaztam”
Én meg elszámoltam egy nullával. 🙂
9.
Ház azt már sirathatjuk és elba..tuk.
De mi, vagy segítettek?
Sajnos odáig jutottunk, hogy az emberek gondolatait teljesen átmosta a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer és ha még egy „buli” külsőségei a régmúltat is idéznék, az emberi anyag gondolatvilágát-érzéseit már nem lehet visszahangolni 35 évvel.
Maradnak a szép emlékek, de a fiatalságnak már teljesen más az alap.
Az alapjövedelem – kíváncsi lennék – hogy a „gyerekcsináláson” kívül milyen ösztönző erővel bír?
17: „Az alapjövedelem – kíváncsi lennék – hogy a “gyerekcsináláson” kívül milyen ösztönző erővel bír?”
Pro és kontra sok érvet fel lehet sorakoztatni, de a gazdaság abba az irányba fejlődik, hogy egyre nagyobb szerepet kap a robotizáció és a mesterséges intelligencia.
Ez – egyelőre – azt a jövőképet vetíti előre, hogy egyre kevesebb ember munkájára lesz szükség – így a nagy kérdés, hogy mit kezdjen a társadalom a „felesleggel”.
Observer 16.
A Portfólió fizetős szolgáltatás.
A témához, korábbi hozzászólásodhoz utaltam a 2017-es költségvetésre, amelyben feketén-fehéren kiderül, hogy a költségvetés kb. 18.000 milliárd forint bevétellel kalkulál, ami igencsak a terv GDP fele.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpt015.html
https://profitline.hu/hircentrum/hir/366079/Igy-valtozik-a-GDP-Magyarorszagon/zoom
Egyébként gmarko linkjében is leolvasható, hogy közvetlenül a GDP felét(többet) osztja újra az államhatalom, általában a valós tényhez mindig alábecsülik a terv értéket.
És az állam bizonyos bevételeket úgy oszt újra, hogy törvényileg koordinálja az irányát, de közvetlenül a költségvetés alszámláihoz nincsen köze.
http://www.parlament.hu/irom40/10377/10377-0004.pdf
https://444.hu/2016/04/28/a-tiz-legduhitobb-tetel-a-2017-es-koltsegvetesben
http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/megvan_ki_lesz_a_jarulekcsokkentes_vesztese_megbukott_a_2017-es_koltsegvetes.624642.html
19.
Szerintem a felesleg az mindig felesleg volt.
Erre a történelemben mindig megvolt a példa, gyanítom most is előveszik.
A robotizálás – korábbi hozzászóló:
„A tőkés hiába fog nagy hatékonysággal robotokkal termeltetni, ha a munkanélküli embereknek nem lesz pénze a robotok által megtermelt termékeket megvenni…”
A harc a tőke koncentrációjáért is történik, azaz a nagyhal mindent bekap. Ezt részben a termelési folyamatok költségeinek leszorításával éri el; és célja nem a munkások ellen irányul, hanem a kisebb versenytársak kiszorítására.
Az a nagy kérdés, hogy ennek a folyamatnak a végén mi lesz?
De már vannak finomított megoldások is. Élelmiszerrel, környezeti ártalommal, egészségüggyel történő sterilizálás.
10: „Igazából pedig a munkás Szent József ünnepe volna ma”
Igazából a 1886. május 1-i chicagói munkás szakszervezetek sztrájkjára való megemlékezésként választották ezt a dátumot a II. Internacionálé II. kongresszusán 1891-ben a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé”.
XII. Pius pápa meg 1955. május 1-jén vezette be ezt a munkás Szent József emléknapja dolgot, hátha sikerül felülni vele a robogó vonatra, és átvenni az irányítását.
„Micsoda belső feszültég lehetett tudni, hogy Istten Fiát kell nevelni, és még a mindennapi kenyeret is csak éppen az asztalra tudod rakni!”
Ugyan már, elég 1-2 morzsát hazavinni, a gyerek majd megszaporítja vacsorára! És borra se kell költeni, ha víz van otthon…
🙂
Az emberiség csak a természet törvényei szerint működhet. Nem szakíthatjuk ki magunkat, Hiába van sok nyúl, a rókának akkor is vadászni kell, igaz, könnyebben, mint ínséges időkben. A munka nélküli jövedelem elzülleszt. A technikai fejlődés első szakaszában ki kellene kupálódni, majd munkaidő csökkentéssel megosztani a kevéske munkát az emberek közt.
Jelenleg a kapitalista rendszer sírját a határidős tőzsde manipulációk ássák, serényen. A valóságos termékek értékét már több mint hétszeresen haladja meg a spekulatív virtuális kereskedés mértéke. Mind több és több pénzt csinálnak pénzből, kivonják a tőkét a termelés, társadalom körforgásából. Folyamatos a tőkehiány a gazdaságban.
.