Hirtelen halál


A könyv borítója

Az utóbbi időben, főleg sportolók körében, divattá vált a hirtelen halál. Ez a tragédia utoljára Varga Zoltánt érte. Én viszont szörnyülködve hallom, hogy a megkérdezett „szakemberek” hülyeségeket nyilatkoznak a televízióban, mert a szereplésvágyuk nem engedi, hogy befogják a pofájukat, viszont „hivatástudatuk” el akarja kendőzni a valóságot. A valóság az, hogy az áldozatokat a sportorvosok vagy nem figyelmeztetik, vagy maguk se tudják a lényeget, a hirtelen halál lehetőségét. Mi a hirtelen halál. Egyszerű, a szív minden figyelmeztetés nélkül megáll. Ismert jelenség, egészen fiatal korban is, de az okok markánsan különböznek.

Kezdjük a szívvel. A szív egy hatalmas izomköteg, aminek az a funkciója, hogy születésünk pillanatától kezdve (sőt jóval korábban) életünk utolsó pillanatáig folyamatosan működjön egyetlen apró pihenés, vagy leállás nélkül. Aki már evett szívpörköltet az tudja, hogy a szívizom valami egészen más, mint a sertés combja vagy bármely más izomzata, mely utóbbiak vagy simaizomszövetek vagy harántcsíkolt izomszövetek. A szívizomszövet ezektől eltér. Legfontosabb eltérés abban mutatkozik meg, hogy egységei nem rostok, hanem térhálózatot alkotó sejtek. Ennek hozadéka, hogy míg a közönséges izmaink időnként elfáradnak, a szívizom soha nem fárad el, folyamatosan működik, akár 80-90 éven át. A szív működése akaratunktól független, az úgynevezett sinuscsomóból kiinduló jelek irányítják, de pontos működését számtalan más dolog is befolyásolja (például a nyaki ütőér vérnyomás érzékelője). Minden esetre azt tudnunk kell, hogy a szív minden időpillanatban a feladatának maradéktalan ellátására törekszik. Ha erőt fejtünk ki, az izmainknak több vérre van szüksége, ezért a szív több vért pumpál (perctérfogat növekedés).

Most váltsunk témát. A mozgó tárgyakat feloszthatjuk élőkre és élettelenre. Az élettelen mozgó tárgy, például egy gépkocsi a működése közben folyamatosan kopik, amíg teljesen el nem kopik, vagyis használhatatlanná válik. Az élő mozgó „tárgy” például az ember működése közben nem csak kophat, de „edződhet” is. Vagyis a természet az erősen használt testrészt megerősítheti. Ez az alapja a sportedzésnek. Fokozott igénybevétel esetén még a szív is megerősödhet, amit „sport szívnek” nevezünk. Természetesen sportolni inkább csak fiatalon szoktunk, ezért a sportszív nem nevezhető kórosnak. Az időskori szívmegerősödés viszont káros (hipertrófia), amit például a nem kezelt magas vérnyomás vált ki, hiszen a szívnek napi 24 órán keresztül felfokozott tempóban kell működnie. Ez előbb vagy utóbb szívelégtelenséghez vezet.  

Most már lehet sejteni, hogy hova fogok kilyukadni. A fiatal szív edzhető, az idősebb szív nem. Nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy „sportosnak” maradni életünk végéig egy egészséges dolog. A hirtelen halál bekövetkezésének oka minden esetben a szív ritmusában fellépő zavar. Ez nem azt jelenti, hogy minden ritmuszavar halált vált ki! Azonban kiválthat. Fiatal korban az erőltetett igénybevétellel a pulzusszámot fel lehet engedni 180-ra is. Ezekben az esetekben a teljesítmény tovább fokozásának nem a szívműködése szab határt, hanem a tüdő oxigén felvétele, illetve az izmok teljesítőképessége. Miközben a szívben semmiféle ritmuszavar nem jelentkezik, vidáman ver akár 200-at is. Időskorban sokkal alacsonyabb frekvencián is bekövetkezhet a ritmuszavar. És igen, bizonyos esetekben az agyonhajszolás már akár 30 éves korban is végzetes lehet.

Mit lehet tenni? Ma már lehet kapni csuklóra szerelhető pulzus mérőt. Erős fizikai igénybevételnél (pl.  hegymászás) egy ilyet felkötsz a csuklódra és figyeled a pulzusodat. Ha eléred a kritikus határt, le kell állnod. Mi a kritikus érték. 220-ból le kell vonnod az életkorodat, az így kapott szám a megengedett maximális érték, amit a biztonság kedvéért meg szokás szorozni 0,85-el, vagyis venni az érték 85 százalékát. Az én esetemben 220 – 77=143 x 0,85 = 121. Nekem ezt az értéket semmi körülmények között nem szabad átlépnem.

Lesznek akik nem értenek velem egyet, és találhatsz az Interneten mindenféle magyarázatot a hirtelen szívleállásra. Ezek mind igazak, de csak olyan értelemben, hogy kiváltják a ritmuszavart, ami aztán a szív leállását eredményezi. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egész nap a fotelban ülve nem terheled a szívedet, akkor jót teszel vele. Nem, még egészen idős korban is a szívet időnként, rövid időre (mondjuk fél óra) kellő (de nem eltúlzott) terhelésnek kell kitenni. Mert az „élő mozgó tárgy” használaton kívül helyezése elsorvadáshoz vezet.    

(486)

Kategória: Tibor bá' blogja | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>