(2341) Az élet élvezete

Tibor bá’ online

Egy nem túl régi felmérés szerint a föld legboldogabb emberei a bombay-i nyomornegyedben élnek. Ezeknek az átlagos napi jövedelme mindössze néhány cent. Azt szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít, de pénz nélkül nem lehet boldognak lenni. A bombayiak szerint ez se igaz. Ennek ellenére a közfelfogás szerint, csak nyerném meg az ötöst, majd én megmutatnám. Az ötöst nem nyerjük meg, ezért mi magyarok úgy általánosságban szarul érezzük magunkat, mert a rendszerváltást követően nem kaptuk meg az annyira sóvárgott német életszínvonalat. Hogy a németeknek ez 50 év kemény, és lelkiismeretes munkájukba került, azt természetesen elfelejtjük, és kurvára irigyeljük őket. Aki már nem bírta tovább, az kiment Németországba munkát vállalni. A németek szerencsések, mert nekik nem kell sehova se kimenni. – – – Na most kapaszkodj! A németek képtelenek élvezni az életet. Ezt nem én mondom, hanem Maria Marguart a Spiegel számára, aki összefoglalta egy átfogó tanulmány eredményeit. Röviden ennyi: Az alacsony német munkanélküliség és a töretlen gazdasági növekedés következtében a németeknek sohase ment ilyen jól, de a jólétüket képtelenek élvezni. A németek egyszerűen képtelenek lazítani, és átadni magukat az élet élvezetének, mert az „élvezet génjük” meghibásodott.

A felmérők úgy találták, hogy a német lakosság 46 százaléka egyre kevésbé képes élvezni az életét a mindennapi stresszhelyzetek, valamint az állandó készenléti állapot miatt. A fiatalabb korosztály 55 százaléka azon a véleményen van, hogy képtelen magát jól érezni. Legyen az alkohol, lakoma, nyaralás – a németek érezhetően nem tudják élvezni. A kutatók szerint még szex közben se tudnak felszabadulni. A folytonosan visszatérő gondolat: „Az élvezet génünk egyre hibásabb, nem tudjuk, hogyan érezzük magunkat jól.”

A 2006-os labdarúgó világbajnokság alatt a németek még kitűnően érezték magukat. A változás 2008-ban következett be, azóta folyamatosan romlik, mert egyre inkább úgy érzik, hogy az egész kontinenst nekik kell a vállukon cipelni. Ez azonban a történetnek csak az egyik része. A másik része a tökéletesre való törekedés. Egy ezerfős csoportnál végzett felmérés szerint 81 százalék állította, hogy akkor érzi magát jól, ha valamiben első tudott lenni. Jelszavuk: „első a munka, utána a szórakozás.”

Csakhogy ez a jelszó nem tesz nekik jót, mert a szórakozásra fordított időt sajnálják. A megkérdezetteknek mindössze 15 százaléka vallotta, hogy volt már példa a sikeres kikapcsolódásra és az önfeledt szórakozásra. A helyzet az, hogy a „kötelesség” állandóan a szemük előtt lebeg, ami lehetetlenné teszi a lazítást. Ugyanakkor irigykedve ismerik el a mediterrán magatartás erényeit, de képtelenek lennének átvenni a laza görög magatartást. Ha kötelességgé tennék az üdülést, azt is precízen és céltudatosan hajtanák végre. De jól érezheti bárki magát parancsszóra? Aligha. Vagyis, nincs okunk rá, hogy irigyeljük őket.

_____________________________________________________________________
_____________________________________________________________________
_____________________________________________________________________

22 gondolat erről: „(2341) Az élet élvezete

  1. A németek mindig is ilyenek voltak.
    Imádnak szabályokat felállítani, és azokat maximálisan betartani.
    A német boldogtalanságra van ítélve, mert számukra az élet egy óriási, végtelen elemes Rubik-kocka, és csak akkor lennének elégedettek, ha minden kocka a helyére kerülne, de az meg ugyebár lehetetlen, így végigküszködik egész életüket… 🙂
    Nem véletlenül mondta annakidején Sztálin iróniával, hogy Németországban soha nem fog kitörni a forradalom, mert félnének, hogy letapossák a parkot…

  2. Jelszavuk: „első a munka, utána a szórakozás.”*** nos ez volt az első német mondat amit elöször hallottam és meg is jegyeztem.Albérletben laktunk a nagynénikénknél aki apámmal németül társalgott (Nicht vor den Kindern módszer)Szabadidejében engem is próbált nevelgetni.-Erst die Arbeit dann das Spiel,mondta gyakran és fordította is.Én persze előszeretettel dühítettem szegényt avval,hogy -Nem, nem, tévedés, először szórakozunk aztán meg még szórakozunk…

  3. Gyerekkorom kedvenc filmje volt a Vérdíj (Scchinderhannes) Egy német törvényenkivüli ,betyár, rablóvezér volt a főszereplője.Páran aggódtak hogy fellázítja majd a népet.-Ugyan már, mondta egy német uraság ,-Ezek németek,nem franciák…

  4. Az élet élvezete? Nyilvánvalóan az élet körülményeitől való valamely fokú elhatárolódásból ered. A leggazdagabbak pont azért ilyen problémásak, mert az előtte még célnak gondolt vagyon nem teszi őket boldoggá és aztán már nem is tudják mit keressenek maguknak. Gyengébb jellemű és tudatlanabb sztárok tökéletes példái ennek, maximális fokú pénz, hírnév, aztán 10 év és kuka, meg mosdóban egy aranylövés a vénába. Mindent elértem és mégsem vagyok boldog?-gondolhatja. Mi a fax van?
    De nyugodtan körbenézhetünk a szomszédaink között is, kicsiben ott is meg van. Legalábbis az én szomszédságomban hemzseg eme („intelligenciától” független) vakság. Az un. érvényesülési vágy olyan betegség mint a viszketegség. Nehezen levakarható.

    Vannak emberek(pl.valami Buddha nevű királyfi is) akik erre már több ezer éve rájöttek, pedig ők sokszor az akkori ranglétra csúcsán ültek.
    A változóban( a körülmények folytonos változásában) megtalálni a boldogságot pont olyan reménytelen mint ha tükörképedet etetve próbálnád felhizlalni magadat. Sovány maradsz te is meg a tükörképed is, és még a tükör is maszatos lesz.
    Az állandóról meg aztán mostanában nem sok lövése van a népeknek, tehát marad a vágyak kielégítésének hiábavaló kísérlete. Hisz ha azokat kiszolgálod, akkor párzanak és fiadzanak, ha meg elfojtod visszajárnak.
    Boldogtalanság faktorunk arányosan nő azzal, ahogy a mértékletességtől és szükségestől az agybajok és mesterségesen generált áligények felé elmozdultunk.
    Figyelem kérdése az egész, hogy mire figyelünk. Most a hülyeség van porondon.

  5. 3. Balázs

    Boldogtalanság faktornak okai, valóban, az általad leírtak .
    Kiegészíteném, hogy szándékosan állítanak a nép elé, olyan teljességgel elérhetetlen célokat állítanak, amelyek a folyamatos elégedetlenség okozói. A fogyasztói társadalom alappillére ez.
    Pl nagyon szegény országban a tévében futó szappanoperákban az utcai kisbüfés is olyan házban lakik, mint egy nagy cég igazgatója.

  6. A németek mentalitása azt eredményezi, hogy tevékenységük folytán gazdasági pozíciójuk folyamatosan javuljon a többiek rovására.
    Így békés úton is el lehet jutni addig a pontig, ahol a feszültségek csúcsosodnak, a folyamat vesztesei eljuthatnak addig a pontig, hogy már nincs hová hátrálni.
    Azt meg német mentalitással nem várhatja senki, hogy ők lássák be, hogy ezt már nem lehet fokozni, hiába vagyok jobb, eredményesebb a másiknál, többet már nem passzírozhatok ki a világból, mert akkor az fel fog robbanni.
    És lassan közeledünk ehhez a ponthoz, az EU tagok is el fognak jutni addig a felismerésig, hogy Németország korlátlan gyarapodása csak az ő rovásukra folytatódhat.
    Főleg a fenntartható fejlődés lehetetlensége felől nézve…

  7. Valoban nem konnyu „eszrevenni az eletet” mikozben egy teljesitmenykenyszertol atitatott vilagban elunk. Raadasul ez mar az iskolaban elkezdodik, az egeszen kis gyermekeket is arra kenyszeriti az oktatasi rendszer, hogy csak a 100%-os teljesitmeny az egyedul elfogadhato. Igy vallnak orokke magukkal elegedetlen felnotte generaciok.
    Ugy 2 eve, hogy ratalaltam Eckhart Tolle, „A Most Hatalma” c. konyvere. Azota nezem mas szemmel a korulottem levo vilagot. Nem erdekel tobbe hogy mindenaron a legjobbat hozzam ki magambol, mert mindig lehetnek meg annal is job, ergo sosem leszek elegedett a teljesitmenyemmel. Sokkal fontosabb, hogy „jol erezzem magm”. Ez a fontos a dontesekben, a mindennapi eletben. Erdekes, hogy igy is „mennek a dolgok”, cask valahogy sokkal konnyebben…

  8. Azért ne felejtsük el a Marshall- segélyt, az egykori német gyarmatokat, népirtást, továbbá a washingtoni seggnyalásban résztvett országok lerablását.

    Sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy Nyugaton azért van jólét, mert:
    1)nincs korrupció (hahahaha…..)
    2)civilizáltak (na ne mááár)
    3)szorgalmasak, ügyesek, okosak (nem vicc)

    Közben csak többszázévnyi gyarmattartó- népirtó, fél Világot lerabló „felfedező tevékenységük” ágyazott meg mindennek.
    Azóta pedig az egykori gyarmatok rekolonizációja zajlik, az olaj és földgázkészletek (energia) demokratizálásával, NATO hadműveletek körében.

  9. 4 bogozy
    „Kiegészíteném, hogy szándékosan állítanak a nép elé, olyan teljességgel elérhetetlen célokat állítanak, amelyek a folyamatos elégedetlenség okozói. A fogyasztói társadalom alappillére ez.”

    Hát nyilván nem az a céljuk, hogy boldogok legyünk. Egyébként nem csak az összeesküvésből ered. A piramis csúcsán elindítják, aztán szinte öntudatlanul megy végbe. Sok esetben ugyanattól szenved a cégigazgató és a neki dolgozó szalagmunkás is, csak az anyagi körülményeik mások.

    6. Zee
    Igen. Eckhart Tolle is ugyanarról beszél mint elődei, bár ő az egora hegyezi ki a hangsúlyt, ennél azért lényegesen több. Jó tanító, a témával ismerkedőknek egyenesen kiváló.Emlékszem szinte hihetetlen volt a felismerés, hogy mennyire pontosan és mennyi igazságtartalommal fogalmazza meg a mondanivalóját, nyilván a múzsája sem a maga kis okos feje, kicsit mélyebb forrásból szedi a szavakat.

  10. Szia Tiborbá!

    Nagyon régóta olvaslak már, de most jött csak a gondolat, hogy esetleg volna hozzászólnivalóm is, így mondom is, a német részhez szólnék hozzá.
    Mivel már tizenplusz éve Németországban lakom, néha egy-egy hónapos magyarországi szünettel, így van alapom értékelni az írottakat.

    A legmesszebb menőkig egyetértek. Amikor kikerültem, érettségi után valamivel (ez még épp az EU csatlakozás előtt volt) bizony valóban remek hely volt…csupa kedves ember, érdek nélkül kedvesek, mindenre volt egy megoldásuk ( a magyar mindenre van egy probléma hozzáállás helyett) és nyugalom, derűs közhangulat, életet élvezni tudás (nem hedonizmus) volt a jellemző. Én a felnőttéválásom utolsó szakaszát már ott éltem át, tehát kicsit belenőttem a német létbe is.

    Mára sajnos a helyzet nagyon negatív irányba mozdult.
    A közhangulat, hogy is mondjam, olyan, mint amikor valakinek vigyorra varrják a száját…mindig mindenhez jó képet kell vágniuk, nyugodtan, toleránsan, ha belefeszülnek is, toleránsan és nyugodtan, állandó belső kontrollal élnek, nehogy esetleg valaki is meglássa rajtuk, hogy pl: nem tetszik nekik, hogy ellepték a plázákat, a tereket a migráncsok.
    Állandóan „mosakodnak”önmaguk előtt, mindent tolerálnak, a saját dolgaikat lassan felemészti a káros-fajta multikultdiktatúra. Azért definiálom így, mert diákként (szintén kint, az egyetemet is ott végeztem) egy másfajta, nagyon pozitív, valóban plusz értékeket adó, átölelő, támogató multikultúrában nőttem ott fel, de hozzáteszem, egy egyetemistákból, leendő orvosokból, gazdasági szakemberekből, jogászokból, mérnökökből és tanárokból álló multikulti merőben más értékek hordozója, mint egy kevésbé „kimunkált” közeg, most nem általánosítok, ezek csak az én tapasztalataim.
    A kockulás egyébként is jellemző a németekre, ez ad egy kiszámíthatóságot, de most kezd már ez is átállni egy esztelen hiperlibertoleranciába, ellenben akár tíz évvel ezelőtt még egyértelműen védett értékeket ma sokan megkérdőjeleznek…mertezt sugallják nekik, és ők jó kis szabálybetartók, ha ez a szabály, ehhez igazodnak.

    Bár azt meg kell mondjam, a magyar viszonyokhoz képest (legalábbis az én környezetemben) a németek kevesebbet dolgoznak, igaz, azt intenzívebben, mégis, valahogy nem olyan kifacsartak, mint az otthoniak. Az az állandó készenlétben levés itthon élezettebben látszik -számomra legalábbis-mint németeknél.

    Ami miatt nem tudják már élvezni az életet, az inkább az, hogy állandóan mindenhez kötelező jó képet vágniuk. Egy német nem fog beleordítani az arcodba, hogy te seggfej miért nem csinálod így/úgy ez így rossz, ha konfliktus van, általában ez zajlik le:
    félrevon, mosolyog, elkezdi a cicerói körmondatát… „hmm, tehát,izé, arról volna szó, hogy szeretném megbeszélni veled egy észrevételemet, ami nem biztos hogy jogos, lehet, hogy tévedek, és előre is elnézést kérek érte, de azt látom, hogy ezt most így csinálod, de adok neked pár tippet, hogy esetleg hogy lehetne hatékonyabban megoldani az alábbi problémát” – ezt ezredszerre is így…amikor már odavágná a másiknak, hogy b*dmeg, hogy lehet, hogy még mindig nem tudod…nagyon kevesen vannak, akik meg merik kint élni, hogy hogy érzik magukat.
    (Van is piaca a pszichológusoknak, minden utcában van pár rendelőjük.)
    Ez az állandó megfelelés pedig blokkolja náluk az élvezeti faktor a legkülönfélébb területeken is.

  11. 10 – Borgiese:
    Köszönjük, hogy megosztottad velünk tapasztalatodat, gondolataidat. Személy szerint én nagyra becsülöm az autentikus véleményeket.

  12. @10 – Borgiese:
    Köszönöm, hogy ilyen tökéletesen összefoglaltad a gondolataimat és nem voltál rest begépelni! Nekem 2001 óta van napi rálátásom az itteni dolgokra, elotte csak heteket-hónapokat töltöttem itt. Markáns változásoknak vagyunk tanúi, azt már egyszer igaz!

  13. Én is örülök, ha megszólalnak olyanok is, akik az országhatáron kívül látják a folyamatokat, mert belülről nézve igen ki vagyunk téve annak, hogy az uralkodó politikai kurzus torzító szemüvegén át látjuk a dolgokat.
    Aki meg kritikusan gondolkodik, az óhatatlanul is megkérdőjelezi ami a médiából dől rá, még akkor is, ha az véletlenül igaz, mert nem lehet benne biztos, hogy a sugárzott kép nincs-e eltorzítva a valósághoz képest a kormány politikai érdekeinek megfelelően.
    Ezért duplán értékes, ha a külső szemlélők kontrollként szolgálnak.
    Habár hallottam már Németországban élőtől is olyan véleményt, hogy nálunk túl van fújva a probléma, ő ott kint nem érzékeli, neki még nem volt semmi konfliktusa bevándorlókkal…

  14. 10. Borgiese

    Ez a fajta „túlkontrolláltság” és szemforgatás az angolokra is igaz, bár ők kevésbé fegyelmezettek. És sokkal jobb a humoruk.
    Azok is állandóan köntörfalaznak. Ahelyett, hogy azt mondanák ezt meg ezt kéne csinálni, jönnek a : Ha esetleg majd ráérsz…., meg ha lenne egy kis időd, akkor vehetnéd a fáradtságot kezdetű mondatok.
    Magyarországon, főleg vidéken meg olyan bunkó az emberek nagy része, hogy sokszor azt gondolom akkor már inkább a szemforgatás. Az ugyanis könnyebbé teszi az élet még meglévő szociális részét. A felszín mögött meg egyre jobban leszar mindenki mindenkit, Szinte már csak a család maradt ahol az önzetlenség még él. Meg egyre csökkenő empátia a többi (haverok, kollegák stb.)felé.

  15. Vasgyuszi: ugye hogy milyen durva, mennyire megváltozott ahhoz képest, ami a 2000es években volt?
    Örülök, hogy Te is megerősítesz.

  16. hubsb: Köszi (bár ebben a pillanatban épp Magyarországon vagyok, ami azért is jó, mert mindkét helyzetet látom belülről és kívülről is) igen, tényleg vannak olyanok akik ezt tagadják, vagy inkább nem akarják látni.
    Az én tapasztalataim szerint ezek általában a nagyon jól szituált, tömegekkel nem érintkezők tapasztalatai, illetve vannak elvtelen szélkakasok, akik a német „odadobott konctól” túlteljesítenek ebben az elvárásban, megfelelési kényszer miatt.
    Még van pár szerencsés, aki kis faluban lakik, ahol mondjuk van egy üzem, ott dolgozik, ott éli a mindennapjait, nincsenek nagy változások, és nem objektív a látása.

  17. Balázs: Mostani itthontartózkodásom picit hosszabbra sikerült a tervezettnél, így épp a napokban szembesültem úgy igazán azzal, mennyire bunkók az emberek Magyarországon, mennyire letaposóak, a másikkal való esetleges szakmai konfliktusba mennyire bevonódnak személyesen, és aztán mennyire törekszenek fizikailag megsemmisíteni, minél jobban ellehetetleníteni a másikat, bosszút állnak, mert ők ám a nagy erősködők, akik majd megmutatják.

    Tiborbá, Te mit mondasz, ez valami bolsevista csökevény? Emiatt ilyenek az emberek?

    Balázz, Angliában hogy van ez? Németországban elég jól tudják kezelni az üzleti és személyes ügyek elválasztását, láttam már halálos ellenfeleket, aki miatt az egyik majdnem tönkrement anyagilag, emberien beszélgetni rendezvényen, miközben pereskedtek egymással, ilyenre otthon soha nem kerülne sor.

    Azt is látom (én picit tanulom most a magyar-létet 🙂 ) hogy itthon nagyon „ott kell lenni, erős jelenléttel nyomulni és állandóan kakaskodva felhívni magunkra a figyelmet” – ami szerintem teljesen hülyeség és hosszútávon fárasztó, unalmas.

  18. 17 – Borgiese:
    Itt most uralkodóréteg váltás van, ahogy volt Horthy alatt is, és Rákosi alatt is volt. Ha nem lenne Orbán, akkor a liberális zsidóság került volna hatalomra. Az Ember így működik.

  19. 18. Tibor bá’

    A zsidóságot illetően külön véleményem van, az élettapasztalatomra alapozva.
    Van zsidó aki saját erejéből, tehetségéből, szorgalmából, ügyességéből megél. Lehet bármiféle világnézete, kedve szerint. Alapelve az élni és élni hagyni.

    Viszont a kommunista országok létezésének idején, a zsidóságnak egy jelentős száma a moszkovita stílusban szocializálódott. Vagyis nem hoz létre értéket, hanem lepapírozott lopásokkal kifossza az értékteremtő embereket. Nem tesz különbséget, még a koncentrációs táborból visszatért zsidó túlélők jelentős részét is elüldözték, mert mindenképpen bele akartak ülni a javaikba. Apró és nagyobb villákba, berendezett nagypolgári lakásokba stb. Jól látható a moszkoviták Izrael állam ellenessége, amely végigvonult a szocialista országok külpolitikájában, annak ellenére hogy a vezetésükben nagy számban vettek részt zsidók . De a moszkovita fajtából.
    A moszkoviták és leszármazottaik uralják a mai magyar politikai életet.

  20. 17. Tibor bá’
    Itt most uralkodóréteg váltás van, ahogy volt Horthy alatt is, és Rákosi alatt is volt. Ha nem lenne Orbán, akkor a liberális zsidóság került volna hatalomra. Az Ember így működik.

    Figyelmeztetés orosz szakemberektől:

    Nagyon közel van egy új osztrák-magyar unió létrehozása az EU ellen!
    A történelem visszateszi a régi birodalmat a térképre.

    https://ria.ru/world/20171026/1507560538.html

    Andrey Babish győzelme a cseh választáso-
    kon,a bevándorló politika ellenzőjeként, és a hasonló gondolkodásuak sikerének Ausztriá-ban,felveti a súlyos politikai változások kérdését amelyek hatással lehetnek Kelet-Európára.
    A terület, amely történelmileg az Osztrák-Magyar Birodalomhoz tartozott, nagyrészt sikeresen érte el a gazdasági integrációját, de pszichológiailag elszakadva maradt az Európa többi részéről.
    A 2015-16-os bevándorlási válság súlyosbitotta a problémát: a kelet- és nyugat-Eurózóna közötti megnövekedett megértés hiánya,amelyet súlyosbítja az egyes oldalak életszínvonala közötti szakadék.
    Ausztria,készen áll arra, hogy kihasználja előnyeit,hogy növelje befolyását.
    2006 óta a Bécs és a „Visegrádi” országok közötti kereskedelmi forgalom folyamatosan növekszik, és az EU nyugati oldalán éppen ellenkezőleg csökken.
    A mostani Szlovákia, a Cseh Köztársaság, valamint Magyarország és Ausztria kicsi országok.A lakosság mindegyikében gyakorlatilag egyenlő.Az emberek megszokták, hogy együtt dolgozzanak, és az osztrák tőke a gazdaságunk legnagyobb befektetője.A politikában is egyre inkább közelítünk egymáshoz.
    Gazdaságának súlyossága fokán Ausztria „Visegrádi” vezetővé válhat.
    Egyrészt a keleti államok lobija megerősödik másrészt a csoporton belüli verseny a hegemóniáért fokozodni fog.

  21. 20 – L.S.:
    A habsburg lotharingia ház egyik leszármazottjának álma, amit az oroszok felkaptak. Szerintem semmi esély. Közép európai kis országok kötnek egy kvázi szövetséget, vagy létre hoznak egy érdekcsoportot, de semmi több.

  22. 20. L.S.
    Egy monarchia szerű alakzat létrejötte elképzelhetetlen lenne, a cikk szerint is Szlovákia rossz emlékeket hordoz abból a korszakból, az „erőszakos magyarosításról”. Galícia meg a lengyeleknek lehet fájó pont.
    De egy közös érdekek mentén történő politizálás elképzelhető, na itt lehet még feszültség a lengyelek és osztrákok között, mert Ausztria csatlakozásával átkerülhet a gazdasági befolyási centrum, amire eddig a lengyelek aspiráltak.
    Sajátos az oroszok kifejezése a kelet-nyugat közötti távolodásra: „a kölcsönös megnemértés növekedése”. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük