(2343) A színek istene (Albrecht Dürer)

Tibor bá’ online

egy kis hoch kultúra 😀

Ha idősebb Albrecht Dürer 16 évvel később vándorol ki Nürnbergbe, akkor az ifjabb Dürer Magyarországon születik, de ha Magyarországon született volna, akkor nem lett volna a kor leghíresebb mestere. Itthon nem lehetett, és ma se lehet érvényesülni. Idehaza kisszerű embereké a világ, ők uralják a terepet. Szerencsére az id. Dürer 28 éves korában elhagyta a Gyula melletti Ajtóst és 12 évvel később meg is nősült, majd nemzett 18 gyereket. Mielőtt rátérek a legnagyobb német festő új keletű méltatására, egy pillanatra időzzünk el itt. Ezek szerint a mester édesapja 40 évesen nősült és oda hatott, hogy felesége sorba szült 18 gyereket. Nem kis teljesítmény, de az se, hogy ezek közül mindössze 3 érte meg a felnőttkort. Ilyen idők voltak.

Most meg olyan idők járják, hogy átértékeljük a múltat, tehetjük, mert egy nagy rakás új keletű eszköz áll a rendelkezésünkre. Így lehetséges, hogy majd 500 évvel Albrecht Dürer halála után titokzatos életével kapcsolatban új részletek láthatnak napvilágot, még a szexuális életével kapcsolatban is, röntgensugaras és infravörös kamerák segítségével. Egészen mostanáig a művészettörténészek úgy tudták, hogy Dürer maláriában szenvedett. Az elképzelések szerint az északi mocsárvidéken szedte össze a szükséges szúnyogcsípést. Na igen, csakhogy most Hanns Seitz, a Bonni Egyetem mikrobiológusa átnézte a mester betegségének korabeli orvosi leírásait, és arra következtetésre jutott, hogy az akkori diagnosztikák egyértelműen hibásak voltak. Télvíz idején moszkitócsípés gyakorlatilag kizárt (hogy ezt akkor miért nem tudták, egy talány!), de akkor mi volt a baja? Fizikai állapota mitől romlott folyamatosan? Lehet, hogy szifiliszben szenvedett, amitől különben nagyon félt? Majd kiderül.

Talán ennél is sokkal fontosabb annak taglalása, hogy miféle ember is volt kora géniusza, aki átvitte a reneszánszot az Alpokon több mint 500 éve, és tengeri malac szőréből készült ecseteket használt a legfinomabb részletek kidolgozására. Az új idők hajnalán Dürer világítótoronyként magaslik ki korosztályából, és a „sötét Középkorból” a színek isteneként lép ki. Munkája kapcsán az összes részlet kiderítése végett a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum beindított egy izgalmas projektumot. Kapuit májustól szeptemberig nyitva tartó Dürer kiállítás korai munkáit mutatja be, de előtte a kiállításra kerülő több mint 20 olajfestményt röntgensugaras vizsgálatnak vetették alá infravörös spektroszkóp bevetésével. A vizsgálódó sugarak áthatolnak a festékrétegeken, kiemelve a alapvászon képét.  Minden idők legnagyobb kiállításán kétszáznál több olajfestmény és rajz látható.

A vizsgálódó csoport 3 éven át utazott, felkeresve számtalan galériát a madridi Prado-tól kezdve a New-yorki és washingtoni múzeumokig mindent, ahol Dürer kép volt található. A vizsgálatok feltárták az előzetes faszenes vázlatokat, ezek némelyike a teljes művet ábrázolják. A röntgensugarak nyomán kiderült, hogy a művész miként bajlódott a festőállvánnyal. Miként tervezte meg ötleteit, próbálta őket ki, majd vetette el őket. Néha rácsapott egy rakás festéket a vászonra és az ecset szárával kente szét. Más alkalommal a festéket a hüvelykujjával kente szét. Amikor a „Salvator Mundi” képet festett 1504-ben, elment a lehetségesség végpontjáig. A festményen Jézus Krisztus látható egy üvegburával a kezében. Viszont egy infravörös vizsgálat kiderítette a mester eredeti elképzelését. Az üvegbura baloldalán az ablakkeretnek és a keresztpántnak kellett volna tükröződnie, majd újra visszaverődni a bura másik oldaláról, mielőtt a messiás köntösén egy halvány kép megjelent volna, de ez nem sikerült neki. A „Salvator Mundit” sose fejezte be.

1500-ban túltett önmagán. Hat hónap alatt készített magáról egy önarcképet, ahol egy irhakabátot visel, haja pedig be van loknizva. Viszont a különálló haj és szőrszálak egyenként ki vannak dolgozva elképesztő részletességgel. A magam részéről nem vagyok egy humán-buzi, de ez a festmény még engem is megkapott. Az emberben felmerül a kérdés, mi volt a célja azzal, hogy ilyen hatalmas munkabefektetéssel létrehozzon egy abszolút remekművet, amit sose adott el? Erre a felvetésre a Germanisches Nationalmuseum kutatói szolgáltak egy feltételezéssel. A potenciális rendelőknek be akarta mutatni mire képes. Egyszerűen le akarta őket venni a lábukról az elképesztő tehetségével. Valójában rengeteg pénz zsebelt be fa és rézmetszeteivel. Képeit „apokalipszis képekben” cím alatt forgalmazta 1498-tól kezdve. Ezek annyira ütősek és újszerűek voltak, hogy vették őket, mint a cukrot.

Dürer a mai szóhasználattal modernek volt mondható. Ha tehette a szabadban festet, aláírásként monogramot használt, a copyright elődje. Fametszeteiből printelt képeket ügynökei árulták még Spanyolországban és Angliában is. Már életében roppant híres volt. Ő lehetett az első nemzetközi celeb. Előtte senki se adminisztrálta önmagát, és senki se lépett át tabukat úgy ahogy ő. 1493-ban vázlatot készített egy meztelen kurváról. Ez volt az első női akt az Alpoktól északra. 1517-ben részleteiben gazdagon megfestett egy herezacskót. Rajzai között olyanok is találhatók, amelyeket a kutatók éveken át titokban tartottak elzárva fiókokba. Például „Hóhér az ifjúval”. A rajzon egy hóhér látható karddal a kezében, aki egy félmeztelen fiatal férfit simogat. Ez utóbbi pedig kéjsóváron hagyja. De vannak meztelen férfirajzai is. Felmerül a kérdés, mi volt Dürer célja ezekkel? A 74 éves Matthias Mende, a legtapasztaltabb Dürer kutató előállt a válasszal: szexuális zavar a szodomia irányába, amihez a középkor vége felé az anális szex is hozzátartozott. Minden esetre, ha már szexre terelődött a szó, a festő különböző dolgokat próbált ki, mert kíváncsi volt az ókori görög és római gyakorlatra – állítja Mende. A szakértők között dúló vita főtémája egy Pirckheimerről készült,  összecsapott portré volt, aminek szélére görög betűkkel a következő van felfirkálva: „A fasz bent van a seggedben” A kutatók nagy része váltig állította, hogy ez az otromba viccet valami  csirkefogó később firkálhatta rá a rajzra. Most, a vegyelemzés alapján kiderült, hogy az írás és a rajz egyazon  tollból származik. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5 gondolat erről: „(2343) A színek istene (Albrecht Dürer)

  1. 1971-ben volt az 500-éves Dürer-évforduló. 30-40 kiállítás, hatalmas ünnepségsorozat Nürnbergben … Megkérvényeztem, hogy kimehessek, de csak 72 februárjára kaptam meg a passt … az összes kiállítás állt még, fantasztikus volt. Egyedül barangoltam végig, úgyszólván kényeztettek …
    Egyébként van egy önarcképe, ahol konkrétan mutatja, hol van folyamatos fájdalma (kb. a vakbélnak megfelelö részen ….

  2. Dürernek van egy akt-önarcképe(1506),ecset és tollrajz.Meglehetősen provokatív még mai szemmel nézve is

  3. 1 – lala:
    Te most szívatsz engem, vagy csupán okosnak akarsz látszani. Jobb, ha megtanulod, ez itt nem szokás.

  4. Ajtósival kapcsolatban sem, és mással kapcsolatban sem a „fasz van a seggedben” – kiszólás még egy blogban sem fogadható el, még akkor sem, ha igaz lenne.
    Drága barátom!
    Sikeresen átaludtad az elmúlt negyed századot. Ma már a hírportálok nem pontozzák ki a hajdan volt vulgáris szavakat. A TV még igen, de már nem sokáig. A blog kommentelők széles hada pedig a vulgáris szavakkal eltorlaszolják a lehetőséget az olyan finnyás emberek elől, mint amilyen te is vagy. Egyszerű figyelmeztetés. Szél ellen ne pisálj, mert magadat hugyozod le. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük