(2791) Proszektura idill (hátha valakit megnyugtat)

Tibor bá’ online

 

Most már évek óta azt lehet hallani, hogy a magyar kórházakban, sürgősségi osztályokon a helyzet elviselhetetlen. Ezt nem akarom, és nem is tudom megcáfolni, de azt be tudom mutatni, hogy máshol se sokkal rózsásabb a helyzet.

Az egyik meg nem nevezett angol kórházban végzet felmérés szerint az intenzív osztályon fekvő betegek nagy részének diagnózisa egyszerűen helytelen. Némelyek azért halnak meg, mert az orvosok nem vesznek észre olyan jól elhatárolható betegségeket, mint például szívinfarktus, rákos daganat vagy tüdőembólia. Szakértők szerint az ok nem annyira a hozzá nem-értésben keresendő, mint inkább abban, hogy nincs „visszajelzés”, amiből tanulni lehetne. Ugyanis időhiány miatt alig végeznek boncolást. A papírok visszakeresése érdekes eredményt hozott. Ezek szerint egy másik angol kórházban a halált okozó betegséget az esetek 39 százalékában nem ismerték fel. Ráadásul az állapot nem korlátozódik egy-két kórházra, inkább lehetne mondani, hogy széles körű. Az egyik kritikus szerint az orvosok túlzó mértékben bíznak az új diagnosztikai eszközökben, és nem tanulnak hibáikból, mert világszerte egyre kevesebb boncolást végeznek.

Természetesen egy-kettőre kezdtek megjelenni az orvos-védő nyilatkozatok: „Nem arról van szó, hogy hanyag munkát végeznének, de az esetek nagy részében lehetetlenség pontos diagnózist készíteni.” Mások úgy gondolják, hogy a kb. 30 százalékos tévedési arányt eddig is sejtették, de nem tudták melyik az a harminc százalék.

Megint mások azt feszegetik, hogy ha ez a helyzet az intenzív osztályokon, mi lehet a valóság más osztályokon. Ezeket gyorsan próbálják megnyugtatni, hogy az intenzív osztály egy különleges eset, mert az ott fekvő páciensek többségével állapotuk miatt nem lehet kommunikálni, és ez nehezíti az orvos helyzetét. El tudom képzelni, amikor az egyik lázas, de úgy különben kommunikatív betegnek azt mondja az orvos, „Mondja szépen ááááá, köszönöm, egyébként mit gondol a néni, mi lehet a baja? Igazán nagy segítség lenne, ha tippelne valamire.”

És akkor most nézzünk szemben egy konkrét esettel. A Birmingham Heartlands Hospital vizsgálata fényt derített a következőkre: Három év alatt az intenzív osztályon  2213 beteg fordult meg. Összesen 636 hagyta ott a fogát, akik közül mindössze 49-et daraboltak fel, de csak 38 boncolási eredményt lehetett értékelni (a homály fedett 11 esetről egy szót se!). A boncolási jegyzőkönyvek szerint 17 diagnózis helyes volt, 21 pedig hibás. A 21 hibásan diagnosztizált beteg közül 10 életben maradhatott volna, ha az orvos rájön mi a baja, de hát kérem 3 esetben a szívinfarktusnak is sikerült elbújni az orvos elől. Most jön a hab a tortára! A boncolások felszaporításának legnagyobb ellenzői maguk a kezelőorvosok, mert félnek, hogy hibájukra fény derül, és a rokonság perelni fog.

Engem mindig bámulatba ejtett az a szemlélet, ami szerint, ha egy híd leszakad a tervezőt börtönbe csukják, ha egy gépkocsivezető munkája közben elüt egy járókelőt, biztos elzárás vár rá, ha egy vegyész felrobbantja a laboratóriumot, minimum meg kell neki fizetni a kárt, persze csak akkor, ha életben marad. Ezzel szemben a beteg embernek tudomásul kell venni, hogy gyógyítása bizonyos kockázattal jár, amibe még az is belefér, hogy műtét közben a hasában felejtenek egy ollót. Ő tehet róla, ha nem kell felnyitni a hasát, nem lehet bent felejteni egy ollót. Legközelebb majd kétszer is meggondolja, mielőtt kiveteti az epekövét. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

28 thoughts on “(2791) Proszektura idill (hátha valakit megnyugtat)

  1. Profitelvű orvosipar. A boncolás nem hoz pénzt, sőt műhibákat derít fel. Tehát, kukába vele. Lassan csak törvényszéki boncolás lesz, de csak akkor, ha a gyanúsítható személy nem egy fontos elvtárs. Itt bukkan elő, az orvoslás valódi szándéka. Kezeljük a pácienst, élete végéig, jó pénzért.

  2. Patológus vagyok, azaz képben. A “Lajtától nyugatra” azért kb. tizedannyi a boncolás, mint attól keletre, mert ha a hozzátartozó nem egyezik bele, akkor nem lesz boncolás, bármennyire tisztázatlan az eset (kivéve persze az igazságügyi boncolásokat, meg néhány kiemelt okot, pl. járványügy). Nálunk a hozzátartozó kérheti a boncolás mellőzését, de a kezelőorvosnak egyet kell ezzel érteni (ergo minden világos kell legyen), sőt a patológusnak is bele kell egyezni (azaz patológiai szempontból is minden tisztázott, pl. képalkotó vizsgálatokkal látott térfoglalás tumoros jellege patológiailag is igazolt).
    Ami a posztbeli adatokat illeti, azért nem mindegy az sem, intenzív vagy sürgősségi osztályról van-e szó, ill. az intenzív osztályra a sürgősségi ambulanciáról kerül be a beteg, vagy már kivizsgálva más osztályon feküdt, és ott romlott olyan mértékben az állapota, hogy át kellett venni az intenzívnek. Ha nincs idő a kivizsgálásra, olyan gyorsan meghal a beteg, Mo-on mindig történik boncolás.

  3. 2 – Ivett:
    Köszönjük Ivett. Mindjárt nyugodtabban várom a kaszást. 😀

  4. 1. Bogozy.
    Úgy vélem igazad van. Megyek a Szakrendelőbe. 2012. tavasz
    óta mindig ugyanazokhoz az orvosokhoz. Rendszeresen .
    Nem vagyok beteg, ami van, az egy állapot. Stabil állapot.
    ( 2012.ben azt monta az orvos, 2 éve van hogy helyrejöjjön.)
    Azóta mást se csinálok, csak jövök, megyek !!! Mi a panasza
    Miály bácsi ? (legalább rám néz) — semmi doktor úr,de
    ( némi gonoszkodással hozzáfűzöm ) Ön rendelt vissza
    fél évvel ezelőtt.— Akkor rendben is vagyunk, gyógyszert
    majd a háziorvosa feliírja, viszont látásra, jobbulást, és
    vigyázzon magára, a beutalót itt ne hagyja, fél év múlva
    labor, utána várom kontrollra. Mindketten tudjuk,
    (én legalább is igen, remélem ő is,) hogy fölösleges az
    egész herce – hurca, mert ha balom van akkor is megyek,
    ha nem hív. De így ki vagyok pipálva, megvan az
    utánam járó pontja neki is, a szakrendelőnek is, csak én
    fárasztom magam és lopom a doki idejét a valóban
    betegek elől. De ugye ez a rend és rendnek muszáj lanni.
    Szóval valóban iparszerüen, és főleg lepapírozva !!!
    Mindezek ellenére le kell szögeznem, emberileg minden
    orvosommal meg vagyok elégedve !!! Szakmailag ???
    Ugyan már hát értek én hozzá, hogy megítéljem ???

  5. A proszekturáról ???
    Várjátok meg amíg “IVETT” elvégzi rajtam a napi penzumját,
    aztán vagy Ő, vagy én beszámol (ok) változott e a helyzet.

  6. 4. Barna Mihály
    Igen, ez nekem is ismerős, mikor nem kell túl komolyan venni az orvos kincstári megjegyzéseit.
    Én már vagy 10 éve voltam orvosnál parlagfű allergiámmal, amire kaptam gyógyszert, ami tűrhetően elviselhetővé tette a tüneteket, mivel a helyzet azóta nem változott, nem is mentem hozzá.
    Tavaly a nejem is elment hozzá hasonló gonddal, és a doki mellesleg megkérdezte tőle, hogy a férjét láttam már? Mondta, hogy persze, még maszekban is volt, mikor nem kapott elég hamar időpontot.
    Mire a doki megnézte, mikor jártam ott, és megjegyezte, hogy azért illene évente kontrollra benézni.
    Mikor elmentem, megkérdezte, van-e panaszom. Mondtam, hogy a használt gyógyszer nagyjából megfelel, de jöttem, hátha van már jobb is, meg egyébként is ő kifogásolta, hogy nem jöttem.
    Meglepődött, nyilván nem emlékezett az esetre, majd a végén somolyogva azt mondta, akkor viszont látásra újabb tíz év múlva…
    Szóval ő sem gondolta komolyan azt az éves kontrollt. 🙂

  7. Szia Tibor’Bá,
    Pont arra vártam, hogy legyen egy egészségügyi poszt, mert volna egy kérdésem.
    Emlékeid szerint Magyarországonon mikor kezdett “divatba jönni” a hálapénz?

  8. 7 – BAB:
    Szigorúan az emlékeim szerint. 1956-ban nem volt hálapénz. Rákosi még a borravalót is betiltotta. A forradalom után Kádár tett bizonyos lépéseket a polgáriasodás felé. Visszaadta az államosított családi házakat, telkeket. Lehetett magán személynek gépkocsija. 1963-ban meglepődve tapasztaltam, hogy divatba jött a kézcsókolás. Az első fiam születésekor a feleségemet leszarták (majdnem belehalt) mert nem volt “orvosa”, amiről én nem tudtam, hogy kell lenni. Szerintem valamikor az ötvenes évek végétől, vagy a hatvanas évek legelejétől lehet számítani a hálapénz megjelenésére.

  9. Az orvoslás kérdéseére egy mondatban: “Keltsétek fel az orvost, haldoklik!”

    Az első éves fiatal, feltörekvő, orvostanhallgatóknak, de azoknak a szülőknek is, akik gyermekükből minden áron az orvost akarnak faragni.
    Tudniuk kell.
    Bejutsz az orvosi egyetemre. Boldog vagy. Nagyon boldog.
    Tudod, hogy sok olvasása van. De nem számít. Már megtetted, hogy átmegyél.Gyorsan befejezed az iskolát.
    Nagy dolgokat akarsz csinálni.Már elképzeled magad fehér köpenyben, fülhallgatóval a válladon. Már látod amint a rokonok lógnak a szavaidon és a tudásodon és Te előadást tartasz, mint a mindennapi életűnk egy kitűnő jogásza.
    De az orvos nem így van. Az orvos a felelősség, a vér és a hányás szaga. A 32 óras álmatlanság. A rokon, aki a sürgősségi osztály előtt káromkodik. Az ér, amely vérzik, és az élet és a halál piros színével fröcsköl. A gyermeked amely minden harmadik napon fog látni és az úgy néz Rád, mint egy idegenre. Ha sikerül teremteni.
    Ez a nővér hangja, hajnalban négy órakor, amint alighogy lefeküdtél duzzadt szemmel és lábbal, egyszerre csak hangosan dörömböl a börtöncellához hasonló kis szoba ajtaján és el kezd kiabálni : „Doktor úr, ébredjen fel, a gyermek haldoklik.” És te mosolyogsz, és sírsz egyben, mert azt mondja, ébredj fel. Mivel sosem aludtál.
    Összegyűjtőd azokat az erőket, amelyekkel nem rendelkezel és próbálkozol. Ha győzől, akkor Isten is segített. Ha elveszíted, az csak a Te hibád.
    A napjaid már soha nem lesznek ugyanazok. Amikor azt fogják kérdezni, hogy milyen volt a napod Neked olyan száraz a torkod, hogy nem tudsz lenyelni. Azt fogod mondani, hogy “jó”. Mi mást mondhatsz?
    Az éjszakáid és az alvásod ezentúl mar soha nem lesz ugyanaz. Mindig a te a tétlenséged és cselekeded felelőssége a többszöröse lesz a körülötted lévők felelősségének. Mint egy nehéz kővet, amellyet mindig fel kell emelni, mosollyal és megértéssel a mások fájdalmában. És a nevetésed soha nem lesz már ugyanaz. Azért, mert a halált szemközt láttád, és tudod, hogy újra látni fogod.
    Az orvosi szakma az első a depresszió szintjén és az öngyilkosságokban. A fiatal orvosok közel fele depressziós tünetekkel rendelkezik.
    Még évek múlva is azt hiszed, hogy az ajtót dörömbölve egy hang sivitva kiabálja: „Doktor ébredjen, haldoklik”.
    Mert ez a harcos, a mindennap kűzdő orvosi szakma.
    Nem nagyságok és konferenciák és utazások.
    Az orvoslás kérdésére a válasz egy mondatban: “Keltsétek fel az orvost, a páciens haldoklik!”
    Kibirod? Meg tudod állni? Meg tudod emelni ezt a súlyt minimális pszichológiai és családi költséggel?
    Ha igen, üdvözöljük.
    Légy készen, mint egy másik Atlas, hogy fájdalmat és felelősséget vállalj.Másokét és a Tiedét.
    Üdvözöljük az Orvostudományban.

    Antonis Darzentas gyermekorvos

    https://www.dinfo.gr/%CE%B9%CE%B1%CF%84%CF%81%CE%B9%CE%BA%CE%AE-%CE%B5%CE%AF%CE%BD%CE%B1%CE%B9-%CE%B7-%CE%B1%CF%80%CE%AC%CE%BD%CF%84%CE%B7%CF%83%CE%B7-%CF%83%CF%84%CE%B7%CE%BD-%CE%B5%CF%81%CF%8E%CF%84%CE%B7%CF%83%CE%B7/

  10. 9 L.S.
    Látod, én erre ráéreztem annakidején, mikor a középiskola vége felé dönteni kellett, merre tovább.
    Engem érdekelt a matematika, fizika, biológia, ezekben a tárgyakban jó is voltam, és nehéz döntésnek látszott, hogy milyen irányba mozduljak.
    Felmerült az orvosi pálya is, de belegondolva megrémültem attól, hogy ekkora felelősséget hordozni egy életen át.
    Mert azt már felfogtam, hogy tévedhetetlen ember nincs, még a legnagyobb tudású ember is követ el hibákat. És nehéz lehet hurcolni olyan emlékeket, hogy egyes emberek azért haltak meg, mert én tévedtem, vagy nem voltam elég lelkiismeretes.

  11. 9 – L.S.:
    Mondjuk én nagyon nem értek veled egyet, amikor ezt a görög hülyeséget belinkelted. Akiben nincs kellő magabiztossága tudása birtokában, az ne menjen orvosnak.

  12. 11: Akiben megvan a “kellő” magabiztosság minden olyan esetben is, ami túl van a kompetenciáján, az jobb, ha megmarad fordítónak, bloggernek, és nem megy se orvosnak, se más felelős munkakörbe. Tulajdnoképpen igazad van.

  13. 9., 11.
    Mindenki tévedhet, viszont gondatlannak (nem kellően alaposnak) nem lehet lenni. Ez más szakmában is így kell, hogy legyen, véleményem szerint.

  14. 12 – Lebá:
    86 évesen nem fogok a kedvedért stílust váltani. Nekem van egy bizonyos életfelfogásom, és persze a hozzá tartozó élettapasztalat. Akinek ez elnyeri a tetszését az idejár, tanul és átvesz ezt-azt. Akinek ez nem tetszik az elsöpör innen (ha nem én söpröm ki). Amit írtál azt szándékos sértésnek veszem, elsősorban a kiforgatott tartalom miatt. Idézem: “minden olyan esetben is, ami túl van a kompetenciáján”. Erről szó se volt. Amiről írtam azt jelenti, hogy akinek állandó kételyei vannak, az alkalmatlan magas szintű feladatok ellátására. Ez alkalommal ezt kell tőlem megtanulni.

    13 – Ivett:
    Egyetértek.

  15. Láttam egy interjút Zacher Gáborral. Azt mondja, hogy tudatosan ki kell kapcsolni abban a pillanatban, amikor leteszi a munkát.
    Aki ezt nem tudja, annak problémái vannak, lesznek: depresszió, alkohol, drog.
    Én ebben látom a dolog választóvizét. Kevés olyan ember van , aki kellő tudással rendelkezik az orvosláshoz, de közben higgadtan el tudja felejteni a “munkát”

  16. 15 – BAB:
    Aki gyógyít (akár embert, akár állatot) annak tudása szerint el kell követni a maximumot, és nyugodt szívvel el kell fogadni az eredményt. Aki erre nem képes, a ne akarjon gyógyítani.

  17. 15,BAB
    Igazad van abban, hogy orvos, amennyiben nem csak tudás-szinten, hanem lelkileg / emberileg is orvosnak született, nem felejti el munkáját, miután kilép a kórház kapuján.
    Ezt megteheti bárki más, de nem egy igazi orvos.
    Elképzelhetetlen, hogy befejezi a szolgálatot, lefürdik, utcai ruhát ölt és kilép a kapun és nem kiséri az osztályon hagyott súlyos beteg kisgyerek képe, akiről tudja, hogy holnap-holnapután meg fog halni, mert menthetetlen. Ő, az orvos ettől nem lesz búskomor, tudja hogy az ilyesmi elválaszthatalan a szakmától, de mégis, nem ugy hagyja el a munkát, mint egy bolti eladó.
    Volt néhány éve egy sorozat nálunk az orvosok rendkivül nehéz, rendkivül fárasztó kórházi munkabeosztásáról, a 36 órás esztelen osztályügyeletekről.
    A sorozat cime a kétértelmű “Meghalnak a fáradtságtól” volt, nem az orvosokra értve, hanem a páciensekre, akik bizony meghalnak az orvosok fáradtsága miatt megjelenő félrediagnosztálás miatt, mert , ahogy az egyik megszólaltatott fiatal orvos elmondja:
    “lehetetlen elvárni , hogy a 36 órás ügyelet alatt a szegény orvos mindig pontos diagnózist állitson fel , hiszen már az első 18-20 órában esünk le a lábunkról a fáradtságtól.”
    A riporter: Akkor ,amennyiben látja és tapasztalja mily nehéz az orvosi pálya, miért nem hagyja el, és menne például könyvelőnek?
    Jaj, az szóba sem jühet.Akármilyen nehéz, én ezzel fekszem, ezzel kelek, ha akár tizszer ennyire nehéz volna, akkor is orvos lennék, mert ez NEM SZAKMA, EZ HIVATÁS.”

  18. Kedves Tibor bá’
    Ez egy olyan írásod, aminek minden sorával egyetértek, sőt: az egész problémahalmazt testközelből ismerem, hisz a családom minden tagja orvos…

    Az Apám most halt meg, egy hónapja temettük el. 87 éves volt és egy korábbi sztrokra hajazva egy nap beszédhiba és értelemzavar jelentkezett nála. A gondozónő (én 160 km-re vetődtem el a szülői háztól, akkor még bősz atyai magatartás miatt) vette rajta észre.
    Öcsém bevitte a Halasi (halálosi) kórházba. Még a saját lábán battyogott be az öreg.

    Órákon át tologatták a különböző osztályokon végig, akkurátus vizsgálati soron, mind akadályfutáson. Öcsém csak a folyamat végén kapta vissza apánkat, nem tudta nyomon követni, hogy mikor hol tart éppen.

    Orvosi megállapítás: szívritmus zavarból eredő elégtelen szívműködés, ezért az agy oxigénhiányos állapotba került – ezért a zagyva beszéd…

    Szívprobléma? Irány a kardiológia, ahol a koronária őrzőben volt éppen szabad ágy.
    Az öregem sem értett egyet a diagnózissal – úgy halt meg, hogy amikor kiültették egy székre, fogta magát és átugrott a másvilágba.

    Semmit nem “csináltak” vele – hagyták, hogy meghaljon…Persze előtte testi jegyeket kapott: csúf fölfekvéseket.
    Öcsém, aki halasi, nem tudta tetten érni a gyógyítás mibenlétét: azt látta, hogy néha infuzionálják…

    A proszektúra szó egyébként nálam áthallásos: a “szekatúra” jut róla eszembe..

    A gyulai patológia új épületének én voltam a statikusa 2009-ben. Akkor belülről ismertem meg e különös osztály belső életét. A régi és az új épület között mindössze 20 m volt a távolság. Egyszer tervezői művezettem, hát különös élményben részesültem: nyitott koporsók hevertek a bejárat előtti járdán és nekem át kellett a halottakon lépnem, hogy az építkezésre bejussak…A többit az olvasóra bízom…

  19. A dolognak több háttere van. Kevés az orvos, hosszú az ügyelet, kevés a nővér is, mindenki fáradt, túlóráznak stbstbstb de nem ez a legnagyobb baj. A legnagyobb probléma az az, hogy az orvos NEM látnok. Hiába a legjobb diagnosztikai berendezés, a sztetoszkóp, az évtizedes rutin, ha a beteg nem őszinte, nem mondja el a valóságot ilyen-olyan okokból stb. Meglátásom szerint a nyugati orvoslásnak össze kellene fonódnia a keleti orvoslás óriási tudományával és hagyományaival. Mint természetgyógyász közeli ember, a tapasztalataim ezt mondatják velem.
    És ne haragudj Tibor bá, de a görög orvos irása teljes mértékben helyénvaló. Itthon k…vára ez van, vannak orvos barátaink, pont ugyanezen pörögnek. Egy embert gyógyítani NEM azt jelenti, hogy fel kell tudni irni neki a pirulát. Az emberi test oly mértékben bonyolult, hogy aki azt hiszi pirulákkal mindent meg lehet gyógyítani, az egyszerűen hülye.
    A könyvelő is leteszi a szakmát, a kőműves se rakja már este fejben a téglát stb. Ha nem tudod letenni az orvosi hivatás súlyát a nap végén, akkor igen, akkor valami függő leszel. Ezt meg kell tanulni, ez egy módszer, de az életed múlik rajta!!
    Amúgy teljesen meg lehet érteni az orvosokat, mert aki tényleg AKAR tenni a betegeiért, az sem tud az esetek döntő többségében, mert nincs eszköz a kezében. Pl. egy elhasznált tönkrebaszott 70 éves testű emberrel nincs mit csinálni, hiába néz rád könnyes szemekkel, vagy hiába fenyeget a család a kórteremben ordítozva, az valszeg meg fog halni.
    Egyáltalán nem könnyű szakma az orvosi. Gyakorlatilag agymosást kapnak az alatt a 15-20 év alatt, mialatt tanulnak. Én egyáltalán nem irigylem a pénzüket, a hálapénzt se. Tartsák meg, éljenek belőle. Mert az a lelki rogyás, amit minden egyes nap el kell viselniök, szerintem megfizethetetlen.

  20. GErgo Jól rátapintottál. (70 éves tönkre…testű beteg). Nagyon sok ember teljesen szándékosan, sajátmaga, tönkreteszi a saját, és nemritkán a családtagjainak az egészségét. Mértéktelen italozás, dohányzás, édességek nassolása reggeltől estig. Mikor megroppan, akkor orvoshoz fordul, és a csoda tabletta felírását várja, amitől azonnal meggyógyul, mégpedig olymódon, hogy a káros szenvedélyeit sem adja fel. Rokon tinédzser leány téli mínuszokban divatos csípőnadrágban és igen rövid dzsekiben járt. A teljes dereka mezítelen volt. Persze vesegyulladás lett a vége. Jártak az orvosokhoz, persze egyik sem tudta fél nap alatt meggyógyítani. Erre fel, minden doktort kineveztek hülye sarlatánnak. 🙂

  21. A civilizált emberi társadalom 80-90 százaléka teli van pszichés problémákkal. Az, hogy a többség nem ért velem egyet, annak ez az oka.

  22. 1O. hubab
    “tévedhetetlen ember nincs, még a legnagyobb tudású ember is követ el hibákat. ”
    Igy igaz, főleg akkor amikor “az Isten dolgaiba” avatkozik.
    11.Tibor bá’
    “Akiben nincs kellő magabiztossága tudása birtokában, az ne menjen orvosnak.”
    Teljesen egyetértünk ebben.
    “Összegyűjtőd azokat az erőket, amelyekkel nem rendelkezel és próbálkozol.”
    A kérdés az, hogy mit akart ezzel a vitatott mondattal mondani a görőg orvos.
    Lehet, hogy már fizikailag nem rendelkezik több erővel.
    Lehet, hogy olyan a beteg állapota vagy olyan a betegsége amely gyógyithatatlan.
    Lehet, hogy egy kis elszigetelt szigeten van ahol az idő nem engedi az elszállitását és egyedül fel kell nyitnia a beteget…
    12. Lebá
    “az jobb, ha megmarad fordítónak, bloggernek, és nem megy se orvosnak, se más felelős munkakörbe.”
    Lebá én is szeretlek.
    Számomra késő orvosnak mennem. Nyugdijas épitészmérnök vagyok. Két életre dolgoztam, nem ismerve sem a nyolc órai munkaidőt sem a hétvégét.
    15. BAB
    ” tudatosan ki kell kapcsolni abban a pillanatban, amikor leteszi a munkát.”
    Nálam ez nagyon jól bevált, sőt összetetteb tervek megoldása általába 4-5 nap múlva történt, sötétben az ágyban, teljesen laza állapotban.
    17. balint
    “Igazad van abban, hogy orvos, amennyiben nem csak tudás-szinten, hanem lelkileg / emberileg is orvosnak született, nem felejti el munkáját, miután kilép a kórház kapuján.
    Ezt megteheti bárki más, de nem egy igazi orvos.”
    Ezzel teljesen egyetértek Bálint és ezt első kézből. Feleségem -nyugdijazott gyermekorvos már- és a kissebbik gyermekem sebészorvos, félúton.
    Na és persze amit a végén irtál a legfontosabb:
    mert ez NEM SZAKMA, EZ HIVATÁS.”
    18. Statikus
    Tudod mi a nagy különbség az épitészek és az orvosok szakmálya között?
    Az orvosok hibáit elássák, az épitészek csúfságait azonban kénytelenek évtizedeken “bámulni”.
    2O. GErgo
    “Meglátásom szerint a nyugati orvoslásnak össze kellene fonódnia a keleti orvoslás óriási tudományával és hagyományaival.”
    Nem olyan egyszerü. Szigorú protokoll szabja meg az orvost minden lépését. Ha nem tartja be az az orvos engedélyébe kerülhet.

  23. 23:
    “Nem olyan egyszerü. Szigorú protokoll szabja…”
    Persze, hogy nem olyan egyszerű. Az orvoslás (meg a gyógyszeripar, és az ezeket kiszolgáló élelmiszeripar IS) szimpla ÜZLET, ezt egyre több ember látja át. Persze, hogy nem engednek semmiféle kilengést a tulajdonosok, ami ronthatja a nagyszerű üzletmenetet 🙂

  24. Re:23
    Abba még senki se halt bele, hogy magán rendelésben a beteg akupunktúrás pontjait színes lézerrel világítja meg, vagy belebök egy steril akupunktúrás tűt…
    Nyilván egy csonttörést nem lehet rendbe rakni némi bökdöséssel, helyén kell kezelni a problémákat.

  25. 23.
    Gergő: Ja, mert az ún. alternatív gyógyászat meg a “bio” élelmiszer gyártás az nem egy bitang nagy üzlet, igaz?

  26. 26:
    Én nem igy tapasztalom. Van egy csomó sarlatán és csaló a területen, te valószinűleg csak ezekkel találkoztál. Akiket én ismerek, az alternatív gyógyászat terén is és a bio élelmiszerek termelése terén is abszolút megbízhatóak. Tapasztalat.

  27. 25. dajtás
    “Nyilván egy csonttörést nem lehet rendbe rakni némi bökdöséssel, helyén kell kezelni a problémákat.”

    Úgyszintén, kedves dajtás, amikor “belebök egy steril akupunktúrás tűvel” és fájdalomcsillapit senki sem venné rossz néven, főleg ilyen fájdalmas órákban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..