(2471) A családi orvosnál

 

Tibor bá’ szatirikus online

 

 

Mindössze másfél órája ültem a leadott kártyám után járó, fejkvótát bezsebelő háziorvos rendelőjének folyosóján, amikor kiderült, hogy most már végképp én következem. Igen, tudom, lehet már időpontot kérni, de a helyzeten nemigen segít. Különben pedig, ha ma reggel ébredek vesetáji fájással, akkor ma kell mennem, hacsak nem akarok életem végéig dialízisre járni. Egyébként az in­tézmény európaiságát mi sem jelezte jobban, mint az a kis piros lámpácska, mely­nek kigyulladása azt jelezte, hogy beléphetek háziorvosom színei elé. Persze magyar honban a legtöbb engedély egyúttal kötelességet is jelent, ezért szapora léptekkel benntermettem a vizsgálóba. Belépésem pillanatában egy idős férfi kezdett lekászálódni a vizsgáló heverőről. Lehetne rosszabb is – gondoltam – például egy vén nyanya is szedelőzködhetne, aztán a szexuális egyensúly helyreállítása végett, este fél órát ülhetnék a „Free porn videos” előtt. Persze európai mér­cével mérve annak a nyavalyás piros lámpának még jó darabig nem lett volna sza­bad kigyulladni, de hát ez kigyulladt. Ha nagyon akarom, ki tudom találni miért. Nyi­l­ván evvel a finom presszióval kíván az orvos oda hatni, hogy a köszvényes öregúr saját unokáját megszégyenítő sebességgel kapkodja magára szegényes ruháit. Ha az ember még mindig nagyon akarja, akkor meg tudja érteni, hogy az orvos is siet, sőt együtt lehet vele érezni, rengeteg még a beteg és bár este nyolcig tart a rendelés, legfeljebb hét percet szeretne késni a hétórakor kezdődő színházi előadásról. A magyar színházak ugyanis emberemlékezet óta a hét órás előadásaikat egységesen és hulla pontosan 7 óra és 07 perckor kezdik. Hogy ez utóbbi eurókonform-e azt nem tudom, de most hogy már benn vagyunk (ki tudja meddig?) lassan majd kiderült. Különben legyen ez a legnagyobb bajunk! Egyelőre bebocsátást nyertem a családi orvos színei elé.

Szóval ott tartottam, hogy belépek a rendelőbe, és ha akarom, ha nem, végig kell mustrálnom az előző beteg vézna testét. Magamban megállapítom – amihez egyéb­ként semmi közöm, – hogy tisztességes méretű májfoltjai vannak, vakbelét egyszer már kivették (törlőkendőt nem hagytak benne, mert hiszen a páciens még él), a forradás elég hosszú, szé­le bugyros, valószínűleg a műtétet gebinben végezték, vagy paraszolvencia mentesen. Vizsgálati elődöm erősen megkopott szőrzete ősz, már ahon­nan még nem hullott ki, alsó inge enyhén lyukas és szürkére mosott (felesége nyilván nem nézi a TV reklámokat, vagy ami még rosszabb, nem hisz nekik), alsónadrágja bő szárú, olyan, mint ami ötven éve volt divat, bőre petyhüdt, mellkasa aszott, maradék izmai erősen lógnak. A Nyugdíj Intézetnem már nem fog sokba kerülni. Ezeket természetesen ő maga is tudja, és tüntető elfordulással jelezi, hogy ezekhez semmi közöm.

A mustra persze hamarosan kölcsönös lesz, mert az orvos rám förmed, hogy vetkőz­zek. Az öreg muki még csak gombolkozik, így aztán bőven akad ideje, megnézni vajh nekem mi minden buggyan ki az öltözék alól. Mi tagadás, az utóbbi negyven évben már nemigen szólítanak le a nők az autóbuszon, teljesen függetlenül attól mily vaskosan domborodik ki pénztárcám a farzsebem kontúrjai mögül. Ebből kifolyólag alig titkolt kajánsággal most ő gyönyörködik az én megereszkedett izomzatomban, de a meccs nincs még lefutva. Mivel én is értek magyarul, megtudom, hogy a májfoltosnak hány­szor kell naponta ecsetelni és hány napig kell tartózkodni a házasélettől – bár ez utóbbit az orvos csak udvariasságból mondta. Kajánul kun­cogok. Istenem, de szép. Már senki se tudhatja meg személyi számomat, mert az al­kot­mányellenes. Hogy bűzös folyásom van, azt az utánam következő betegnek, aki már vagy fél órája a nyakamba liheg, simán az orrára kötik, mert az Alkotmány Bíróság figyelme erre még nem terjedt ki, pedig lassan más semmi mással nem foglalkozhat. 

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2471) A családi orvosnál” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Tibi bácsi. Sajnálom, hogy mindenből politikát csinálsz. Talán kicsit elkendőzve, de jól érzékelhetően. Ezzel a cikkel is simán csak beálltál az “oktatásegészségügymocskosfideszorbántakarogggy” sorba. Kár volt.

  2. 01:
    Először is nem vagyok Tibi bácsi: Se Tibi nem vagyok, se bácsi. Már a megszólításnál is két hibát ejtesz. De most kezdődik csak a java. Miből veszed, hogy engem érdekel, mit sajnálsz és mit nem? És az sem érdekel, szerinted mi kár, és mi nem. Különben úgy látom alaposan be vagy szarva, hogy Orbán elveszíti a következő választást. Ha nem lennél, akkor egy ártatlan humoreszktől nem szarnál be, ami csupán a magyar állapotokat figurázza ki, amiben az összes mocskos politikus benne vagy Antall Józseftől egészen Szél Bernadettig mindenki. Végül, okosabb lenne, ha ahogy feltűntél, úgy el is tűnnél minél hamarabb. Ez a honlap, nem a te kategóriád, ami abból is következik, hogy nem vetted észre.

  3. Nya, ez aztán a következtetés, de nyilván amit kapott érte az se piskóta.
    Egy darab politika nem volt benne, csak amit beleláttak, persze én is tévedhetek néha.

    Meg aztán, ennyiből meg lehet állapítani hogy ki értelmes meg ki nem?
    Mert hát ki tudja miből vonta le ezt a következtetést az emberünk.
    Még akár az is lehet hogy olyan aspektusát ismerjük meg a világnak amiről nem tudunk.

    Nyilván 80 felé már nem változik az ember, ezért nem várja senki hogy Tibor bá’ bármit is belásson, de azért kíváncsi volnék, hogy tibike se voltál sosem? 🙂
    Valamint bácsikának se hívott még a nővér mondjuk beöntés előtt? 😀

  4. 03 – adazmokus:
    Az illedelemhez tartozó dolgokat 80 év előtt is kell ismerni és betartani. Aktuálisan, mindenkit úgy illik megszólítani, ahogy önmagát nevezi. Ami a kíváncsiságodat illeti: nevelőanyám Tibikének hívott amíg élt. Apámnak “Tibor” voltam amióta az eszemet tudom. A húgom “Tibi”-nek nevezett 30 éves koromig, amikor is elváltunk egymástól. Kollégáknak, stb. 30 éves korom óta Tibor volt megengedve. A Mensában már Tibor bá’ voltam. És azóta is mindenkinek a feleségem kivételével.
    Nővér még nem adott beöntést, de ha adna kikérném magamnak a tatát, bácsit, hármaskát. Magán klinikán már voltam szemműtéten, Antalffy úr volt a megszólítás. Minden mást ki kértem volna magamnak.

  5. Tibi bá’
    Vagy 30 évig nem tudtam pontosan mi az “old fart” magyarul.
    Aztán hirtelen leesett amikor én is az lettem.
    Te is csak egy old fart vagy öreg lol.

  6. Elnézést. A részemről a tisztelet kifejezésének szántam a Tibi bácsit. Tisztelt Tibor. A szellemi nagysaghoz meg nem feltétlen akarok felnoni, mert nem biztos hogy a számomra is ugyanazt jelenti mint másnak. És én is leszarom ki mit gondol az én szellemi szimtemrol.

  7. 06 – GLinDorph:
    Egészséges gondolat, de ezzel csak akkor lehet előállni, ha provokálnak. Különben, vess egy pillantást, mi van a 7. avatar alatt. Elárulom Tibor bá’

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..