(2279) Folyik már vér?

Tibor bá’ szatirikus online

Már százszor elhencegtem vele, de hát ezzel nem lehet betelni. Szóval töltöttem az életemből néhány évet Ausztráliában is. Ugye, egyesek szerint Ausztrália az Nyugat. Persze nem földrajzilag, de talán még úgy is, mert ha sokáig megyünk nyugat felé, akkor előbb-utóbb megérkezünk Ausztráliába. Erről Colonbusz Kristóf tudna mesélni, bár ő útközben elakadt egy kis arany keresgélés miatt. Szóval Ausztráliában voltam, és lévén mindössze húsz egynéhány éves, éjjel-nappal nők után futkostam. Ennek ellenére a mindennapi betevő pumpálás sehogyan se jött össze, mert köztudottan Ausztráliában kevés a nő (ami időközben megszűnt). Nekem legalább is úgy tűnt. Egyszóval nagy volt a hajtás, és kevés a dugás. Ezt máig nem tudom megbocsátani annak a kontinensnyi országnak.

Egyik alkalommal egy (természetesen) magyar házibulin voltam, ahol a szokásoknak megfelelően három férfire jutott egy nő, annak az egynek is két férje volt. Az egyikkel együtt élt, de egy másikkal volt papírja róla, akit különben nem látott már vagy fél éve. Ezen kívül volt még a nőnek három gyereke és egy vele élő enyhén rozoga mamája, aki mohón várta a leeső morzsákat. A nő különben állás nélkül tengette az életét, azonban volt neki valami a combjai között, amiért többen aranyat adtak volna, és volt, aki adott is. Este 11-ig már ketten is jelentkeztek harmadik férjnek, amit azért nem kell szó szerint venni. A kettő közül az egyik én voltam, de a szerencse nem rám mosolygott. A szerencse már csak ilyen, mindig másra mosolyog. Tizenkettő előtt távoztam, miután a zsebemből az óvszert gondosan ráhelyeztem az éjjeliszekrényre, „nekem már úgyse lesz rá szükségem” alapon.

Két háztömbbel később belém bújt a kisördög. Visszaosontam a földszintes családi ház kertjébe, (ami nem volt kunszt, mert arrafelé 60 cm magas a kerítés)  és belestem a hálószoba ablakán, vaj dugnak-e már, mint ahogy sejtettem. A szobában egyiptomi sötétség uralkodott, a látási viszonyok egyenlők volt a nullával. Már éppen fel akartam hagyni a kísérlettel, amikor megállt mögöttem egy járőr kocsi, de nem ám bömbölve, szirénázva, amolyan magyarosan, hanem csak úgy halkan odagördülve, és persze első dolguk volt, hogy leszedtek az ablakból. A három perc alatt kiérkező zsarukat a szemben lévő szomszéd hívta ki, aki elsötétített ablakán keresztül szintén leselkedett. A két jól megtermett zsernyák pedig arra volt kíváncsi, hogyan és főleg miért kerültem az ablakba éjjel tizenkettő környékén. Tök leégés! Be kellett csöngetni a házba és megkérni a nőt, hogy tanúsítsa én is ott partiztam, és én voltam az, aki lecsúszott a hajnalig tartó lihegésről. Csakhogy ez nem volt olyan egyszerű, mert a becsengetés alatt éppen lihegtek, vagyis azzal voltak elfoglalva, amit én elpasszoltam, és közben azt játszották, hogy nincs otthon senki, és akkor ugye nincs aki az ajtóhoz menjen.

De hát az ausztrál rendőr megértő, hagyták, hogy verjem az ablakot, és hangosan kiabáljak egy előttük ismeretlen nyelven. – Csesszétek meg, gyertek ki, mert le vagyok tartóztatva.

Hát ez elég régen történt, és csak azért jutott eszembe, mert a múltkor a szomszéd kissé részegen egy 45 centis bökővel kergette a feleségét a ház körül, aki úgy visított, mint egy szopós malac. Na, ennek a fele se tréfa, és már hívtam is a 107-et. Mondom az ügyeletesnek, jöjjenek ki, mert a szomszéd férfi késsel kergeti a feleségét, aki mezit láb fut körbe-körbe a ház körül. Él még a nő? Kérdez vissza az ügyelet. Persze, hogy él, tudtommal hullát nem lehet kergetni. Akkor ez egy családi veszekedés, állapítja meg az ügyelet. Na és? Háborodok fel, feleséget meg szabad ölni? Mert ha igen, azt már rég megmondhatták volna. Fakad ki belőlem az akasztófahumor, de az ügyelet nem hatódik meg. Uram, mi csak akkor megyünk ki, ha vér folyik, magyar, de minimum szittya vér. A fene érti ezt az egészet. Ha nem folyik (még) vér, akkor szarnak az egészre. Ha folyik vér, nem találják a tettest és kitűznek 1 millió forint jutalmat a nyomravezetőnek. Mi lenne, ha kimennének a nem folyikhoz, és megvárnák, amíg folyik. Nem mondom, hogy humánus, de spórolnának egy milliót, amibe én is beleizzadok néhány forintot. Szinte mérget lehet rá venni, hogy azt kell megfogni, aki hátul fut, és úgy mellesleg villog kezében a kés.

Szerintem a rendszerváltást elkapkodták. Az újonnan hozott törvények alig érnek egy kalap szart. Bár újabban más értékrendek dúlnak. Egy-egy megszületett törvény értékét Orbánban mérik. Az 5 Orbános törvényre már Nyugaton is felfigyelnek, éppen mert csak állítják róluk, hogy demokratikusak. Egyáltalán tudja itt valaki, hogy mit jelent ez a szó? Egy pasit tévedésből 3 évig börtönben tartanak, majd kárpótlás címén kap félmillió forintot. Egy másik valakit finoman kitessékelnek a vezérigazgatói székből, mert alkalmatlan oda, vagy mert valaki más akar beleülni ugyanoda. Rendben, de miért kap 15 millió kártérítést? Miféle kártérítés? Csak nem arról a kárról van szó, amit az igazgató úr a következő évben okozott volna? Persze a hiba az én készülékemben van. Én még azt tanultam, hogy “minden ember egyforma”, ami nem volt igaz, de legalább tettek abba az irányba néhány lépést. Mondjuk 3 felesleges, börtönben eltöltött évért adhatnának 15 milliót, és a segg hülye igazgatónak elég lehetne egy milkó. Pláne, ha meggondolom, hogy a 15 millióját már rég meglopta magának.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2279) Folyik már vér?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nálam is egymást ölik a szomszédok, de megtanultam nem belefolyni mert amíg éjjel egymást késelik meg addig másnap már boldogan összekarolva mosolyogva mennek együtt a piacra és a facebookra már töltik is fel a közös főzés előtti boldog pillanatokat. Pedig itt aztán vér is folyt, de boldogan nyugtáztam, hogy legalább kinyirja egymást két paraszt..

  2. “Szerintem a rendszerváltást elkapkodták” Na az ez után következő részért simán lekomcsiznának az agymosottak, bármely online fórumon Tibor’bá.
    Mert vakok már és süketek a legfelháborítóbb dolgokra is. Ha pedig valaki kritizálni mer azt kíméletlenül támadják, sértegetik. Pedig a visszásságokat vég nélkül lehetne sorolni… Két dolgot tehet itthon a normális ember. Vagy meghúzza magát, vagy kivándorol.

  3. Tibor bá’,

    mindig élvezettel olvasom a sztorijaidat. Ez is nagyon tetszett.:)

    Ha a szomszédok ölik egymást én nem folyok bele, mert az a nő döntése is, hogy ilyen emberrel még együtt van. Értem én, hogy félelem meg hasonlók, de azért lássuk be, hogy ha annyira akar valaki, akkor lehet lépni.

    Ha mégis bejelentenéd, akkor nem magyarul, hanem “rendőrül” kell bejelenteni. Elmondod, hogy úgy látod, hogy már meg is vágta. Ki fognak jönni rendet tenni…aznapra. Arra még szerencsére nem hoztak törvényt, hogy a bejelentőnek tökéletesen kell látnia, esetleg az esemény közeléből kell, hogy tudósítson.

    Szóval nem idegeskedni, hanem alkalmazkodni kell a bugyuta idegesítő törvényeknek, rendeleteknek megfelelően, kijátszani oly módon, hogy ne lehessen rajtad fogást találni és akkor jól lehet boldogulni kicsiny országunkban is. Nekem ez a mottóm és jól érzem magam itthon.

    Sok szó esik itt a blogon a túlélésről és szerintem ez az alkalmazkodóképesség lesz a legfontosabb hozzá. Nem tudod, hogy mi jöhet, de az tuti biztos, hogy erőteljesen alkalmazkodni kell majd az új helyzethez.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.