(2310) Mit egyek?

Tibor bá’ szatirikus online

Most már ott tartok, hogy meg se merek születni, mert félek, hogy a gólya Magyarországon pottyant le, ott pedig semmi se stimmel. Majd mindenki öngyilkos lesz, vagy elüti egy kamion, esetleg egy kórházban teszik el láb alól. Ha mindezeket sikerül elkerülni, akkor még mindig ott van a helytelen táplálkozás, ami gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi a korai halált. Hát kell ez nekem?

A dolog mindjárt azzal kezdődik, hogy anyatejet kellene kapnom, de leendő mamám ehhez nem járul hozzá, félti a kebleit. Ha netán kap egy epizód szerepet a Big Brotherban, vagy beválasztották a survival-be, nem akarja, hogy a fél ország lógó csöcsein röhögjön, amint székrekedés közben megdugják a vécében. Aztán ott van a nagy Ő is, meg a Való Világ, stb. Befuccsolt mellekkel eleve nem lehet nagy Ő (legfeljebb lapos Ő). A való világ pedig szilikonos csöcsök, nem pedig köldökig lógok és ezen még az se segítene, ha úgy különben kórosan exhibicionista lenne. Ha pedig neki kellene küzdeni a nagy Ő kegyeiért, kérdem én, mekkora lenne az esély két fonnyadt, szilikon éhes lebennyel? Így aztán még ki se növök a bölcsiből, de már pszichés elváltozásaim vannak. Csoda, ha a Szabadság-hídon végzem a Turul-madár szomszédságában?

Én ugyan megpróbáltam meggyőzni a mamát, hogy öreg kurva nem vén kurva. Nézze csak meg, egy nyuszis szex magazin suba alatt pályázatot hirdet a „hónap nagymamája” címen, ahol a korhatár mindössze 60 év, és kifejezetten elhízott, formátlan, némileg gusztustalan testű nőket keresnek pöffedt-löttyedt tőgyekkel. Egyetlen feltétel, hogy a modell a barátaiból ki tudjon csalni, soha vissza nem térítendő 120 milliót. De hát a mama ehhez jobban ért, tavaly még azt sem tudta, hogy a Seychelle-szigeteket eszik-e vagy isszák, az idén pedig ott akarja magát ünnepeltetni. Szóval nehéz!

Főleg ha meggondolom, hogy az iskolában a folyosó végén felállítottak egy automatát, amiből némi felár mellett „junk food” jön ki a lyukon. Ezt a „junk food”-ot le se merem fordítani, mert azt jelenti, hogy „szemét kaja”. Ebben az országban jó zsíros szemetet etetnek a gyerekekkel halálra fűszerezve, hadd öblítse le a kölyök jó sok koffeinnel dúsított kólával. Aztán persze gyűlik a koleszterin, és divatba jön a gyerekek elhízása. Mindannyiunk kormánya pedig nem betiltja, hanem megadóztatja. Aki szemetet akar enni, az fizessen. És persze fizetik.

Orvosi tanács természetesen van bőven, ami csak arra jó, hogy tök összezavarja az embert. Most például kiderült, hogy a nők mellett a férfiak is tömegesen esnek csontritkulásba. Ez eddig csak a nőknek volt fenntartva, de az ÁNTSZ utasítására, most már a férfiakat is bevonták, amihez az Egészség Biztosítási Pénztár hozzájárult, ami nem semmi, mert egy nagy rakás dologhoz egyáltalán nem járul hozzá. A kereskedelmi tévék egymásra licitálva hívnak meg orvosokat egy kis reggeli csettelésre, ahol kiderült, hogy rengeteg tejterméket kellene ennünk, mert abban sok a kalcium. Másnap viszont megtudjuk, hogy az infarktus veszély miatt csökkentenünk kell az állati zsiradék bevitelét. Ugye a sajtok zsírtartalma cca. 40 százalék körül mozog. Ez tehát egy vérbeli dilemma, amihez hozzájön férfiasságom problémája is. Lényegében a tökmagolaj mellett, (ami a lenyugvó napnak is kölcsönöz meleget mindössze 8890 forintért, ha az ember egyszerre kettőt vásárol) ha nem akarok infarktust kapni, akkor csontritkulok, ha nem akarok csontritkulni, akkor az infarktus csap le rám, miközben állandóan prosztata problémáim vannak, és csak vigyorogva tudok nyilvános vécében enyhíteni a szúró-nyomó fájdalmaimon, amennyiben háromszor is ellenőrzött kapszulákat nyelek le.

Igaz, a nők se járnak jobban. Reggelenként arról lehet értesülni, hogy hastáncolás közben bélpuffadásuk lehet, amitől nyilvános étteremben leeshet a szoknyájuk. A bélpuffadás okát homály fedi, azt találja ki mindenki saját maga! Gyermekkori emlékeim szerint ezt a bizonyos bélszéllel járó puffadást főleg a hüvelyesek okozhatják, de bejátszhat a dologba a káposztafélék családjának fogyasztása is. Ezeket gyűjtőnéven zöldségeknek neveznek, amiket naponta háromszor kellene fogyasztani, legalább is a Mezőgazdasági Zöldségtanács szerint. Ha tehát el akarom kerülni a vastagbélrákot, akkor rengeteg főzeléket kell fogyasztanom, ami miatt marad a puffadás. Ha nem akarok puffadni, akkor marad a vastagbélrák. Melyiket szeressem? Igaz, a puffadást el lehet kerülni, ha  megfogadjuk Szulák Andrea tanácsát és VIP-es joghurttal fejezzük be a vacsorát.

Közben kiderül, hogy levertségem, életuntságom legfőbb oka az akut vitaminhiány. Ezen viszont könnyű könnyíteni, és persze a pénztárcámon is, mert viszonylag pitiáner összegekért szinte rám tukmálják a különböző táplálék kiegészítő készítményeket, amik agyon vannak dúsítva vitaminokkal. Ez rendben is lenne, de közben meg arról értesülünk, hogy bizonyos vitaminok túladagolása is káros a szervezetre. Ha ez így megy tovább nem lesz más választásom, mint dalolva boldogan menni a biztosra vehető korai halálba. Azt persze eddig is tudtam, hogy a halálhoz vezető út az életen át vezet, de milyen élet ez?

Igazi bajba akkor kerülök, ha néhány kilót le akarok fogyni, mert diéta az van bőven az Atkintól a paleolitig minden. Az egyik szerint sok húsféle a nyerő, a másik szerint minimális hús, mondjuk csak annyi, hogy beleharapsz a nyelvedbe, viszont zöldség/gyümölcs annyi, amennyi belefér, jobban mondva kitelik a pénztárcából. Szóval igazodjon ki az ember, mert ki van ez találva, ha lehetne mennék én vissza az anyám….szoknyája alá.

És akkor még nem eset szó a koleszterin elhárításról, mert az már egy ideje divatba van, de ez is egy röhej. A magán praktizálást folytató családi orvos szerint le vele és már írja is a méregdrága gyógyszer. A népszerű Dr. Sz. viszont azt mondja, hogy hülyeség. Kell az a koleszterin, jó úgy ahogy van. Melyiknek van igaza? Istenem, miért nincs két életem?

Gyerekkoromban még azt tanították: nem ezért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Jó-jó, de mit egyek, müzlit? Naponta háromszor? Röhögnöm kell, mert ez se stimmel. Táplálékológusok szerint a legjobb, ha változatosan táplálkozunk, ami nem azt jelenti, hogy egyik nap McDonalds, másik nap Burger King, hanem mit? Reggel király, délben polgár, este koldus módjára? De mit, az isten szerelmére, mit?

Azt mondják halat, tengeri halat, és pokolba a sertéssel és a marhával, még akkor is, ha az előzőt mangalicának hívják. Rendben van, szokjunk le a négylábúakról és térjünk át a kopoltyúsokra, amíg ki nem derítik, hogy mit okoz a halzabálás (ótvar, lúdtalp, vagy mit tudom én – ja, tudom, állítólag higanymérgezést)! Egy kicsit ugyan tönkremennek a parasztok, de előtte persze légkondicionált traktorokkal fel fognak jönni a parlament elé egy adag éhségsztrájkolásra, amit főleg aszfaltra telepített bográcsállványok kíséretében rendeznek.

Apropó éhségsztrájk. Megvan a megoldás, szokjunk le az evésről, úgy ahogy van. Abból nagy baj nem lehet, legfeljebb egy kicsit éhen halunk, de hát a halál úgyis elkerülhetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2310) Mit egyek?” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Nem könnyű a középutat eltalálni, az biztos.
    Én azzal borítottam ki az ÁNTSZ-es munkatársakat, hogy míg ők joghurtokat reggeliztek, addig én a saját töltésű kolbászunkból falatoztam, kenyérrel és paradicsommal. Ezek után azt hitték, hogy én zsírt rakok a teámba is, mivel a repceméz nagyon hasonlít rá külsőleg. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.