(2275) Racionalitás és az ösztönös indíték

Tibor bá’ online

 

Négy tudós összeáll, hogy egy halálos kimenetelű vírusos fertőzés terjedését megállítsák, miközben saját életük veszélybe kerül, Matthew Maguire színdarabjában, az „Ösztön”-ben, amit 2012. január 13-án kezdtek játszani New Yorkban. A darabról kérdezve a szerző egy interjúban azt mondta, hogy „Tudósokkal kapcsolatos tévedésem szerint, ők tökéletesen racionális emberek, ami persze abszurd”. Viszont a színdarab nézői boldogan veszik tudomásul, hogy „ezek is csak emberek”.

Miről szól a darab? Négy tudós ösztöne semmi körülmények között nem sztereotip. Mara és Daniel, két epidemiológus, végignézik, házasságuk hogyan esik szét vitáik közepette, ami arról szól, hogy vállaljanak-e gyereket vagy sem. Mara meztelenül úszik a folyóban, és közben terhesség után sóvárog. Daniel szerint ezt az ösztönt a modern embernek le kell győznie, és nem egyezik bele hogy gyereknek adjanak életet ebben a kegyetlen, jövő nélküli világban. Ekkor tőr ki egy járvány a városukban. Danielnek szembe kell néznie vallásos neveltetésével, és azzal, ahogy ez megváltoztatta saját ösztöneit. Bár tudományos gondolkodása ez ellen szólt, mégis befolyásolta egy gyerekkori élménye, vagyis, hogy szülei szerint a kistestvérének az agysérülése isten akarata volt.

A felállás kibővül Ferminával és Lydiával (ezek női nevek), a két vakcinológussal, akik már 16 éve élnek együtt. A járvány folyamatos terjedése közben Lydiának szembe kell néznie azzal, hogy szülei nem fogadták el szexuális preferenciáját. Tanulmányai folytán racionálisan akar fellépni zabolátlan ösztöneivel szemben. Még a játék elején Lydia megjegyzést tesz Marára, aki katolikus misékre jár. Ekkorra derül ki, hogy vergődnek a vallás és a homoszexualitás között. Olyan fura dolgok derülnek ki, hogy Lydia tudomány imádatának vallásos alapjai vannak. Elkötelezettségének lényege, hogy a tudomány segítségével javítson a világon. Azonban mindenek feletti elkötelezettsége Ferminának szól, akiért saját egészségét veszélyezteti. Valaki négyük közül elrebegi nézetét, ami szerint „A hitnek nem isten a központja, hanem a viszonzás nélküli szeretet.” – Ezt kissé nehéz átérezni, de felteszem, ez a szerzőt nemigen zavarja.

Ahogy várható volt a négy tudósnak ki kell dolgozni egy hatásos vakcinát a járvány megfékezésére. A járvány gyorsuló terjedése hatalmas nyomást gyakorol rájuk. Még  mielőtt a vakcina elkészülne, azon vitáznak, hogy legyen-e placébós kontrol csoport, akik végül is meg fognak halni, és kik legyenek a kontrol csoportban. Az elzártság első öt napjában a feszültség folyamatosan nő. Ferminát és Danielt flörtölésen kapják. Lydia bevallja, hogy tudott Fermina édesanyjának a haláláról, de ezt Ferminának nem mondta el. Daniel azzal vádolja Marát, hogy nem szed fogamzásgátlót és vaszektómiával (ondó vezetéki átvágása) fenyegeti a feleségét.

A következő jelenet az összezártság 28. napja, és még mindig nem jutottak egyezségre. Végül is Danielnek el kell dönteni, hogy belemegy-e a változásba, vagy vége a házasságának. Ferminának vagy elvész a dedikáltsága vagy megnyitja magát egy érzelmi támadásra. Közben a vakcina elkészült és  el kell dönteniük, hogy legyen-e kontrol csoport, vagy kapjon a vakcinából mindenki.

Személy szerint én a történetet nem tartom nagy durranásnak, mégis „világhír” felé tart. Az ok különös. Eredetileg a szerző, Mr. Maguire részt vett egy evolúcióval foglalkozó szimpóziumon, majd szoros kapcsolatba került Leslie Real molekuláris biológussal, aki az Ebola vírus megfékezésén dolgozott Afrikában. A szimpóziumot különben Darwin tiszteletére rendezték, ezért aztán mindenki kötelességének érezte foglalkozni az evolúcióval, ami Maguire esetében a színdarab megírását jelentette. Máskülönben a szerző interjúk során „bevallotta”, hogy érdeklődését szokatlan módon csigázta fel az ösztön és a tudatalatti témája. Ezért aztán a szereplők a párbeszédekben kitérnek a genetikai vizsgálatok etikusságára, a természet munkájába való beavatkozásra. Tehát a színdarab felszínre hozza azokat a konfliktusokat, amiket napjaink tudósai átélnek. A játék során a szereplők hol maguk nevében, hol az általános tudományos nézetek nevében szólalnak meg. A párbeszéd laposságának elkerülése végett a szerző a szereplőinek gondolatait kitalálhatatlanná teszi, azaz bőséges mennyiségű meglepetés vár a nézőkre. Ennek ellenére a színdarab legnagyobb erénye, hogy a szerző „mondanivalóját” hihető apró történetek beépítésével közvetíti a nézők felé.

Hogy mikor lesz a darab lefordítva (én elvállalnám), ha egyáltalán le lesz fordítva, és előadva, az a jelenlegi színháztámogatás mellett meg se jósolható.   

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.