(2975) Magas IQ-tól nem leszel okosabb

Tibor bá’ online

 

Most egészen őszintén, lehet egy cím ennél szimpatikusabb? Aligha. Mindenki tudja, hogy létezik a világon az IQ, ami az intelligencia mértékegysége. Azt is mindenki tudja, hogy egy rakás embernek magasabb az IQ-ja, mint neki. Egye meg őket a fene! Viszont abban is mindenki biztos, hogy…… Na várjatok csak!….. Majd mindenki irigy a másik házára, mert az kétszer akkora, mint az övé. Majd mindenki irigy a másik autójára, mert az 1 méterrel hosszabb, mint az övé. Majd mindenki irigy a másik feleségére, mert az inkább egy bombázó, mint a sajtja, de én még olyan embert nem láttam, aki irigyelte volna a másik eszét, mert kivétel nélkül mindenki meg van győződve róla, hogy ő okosabb, mint a másik, akkor meg mit irigyeljen rajta. Igen-igen, de azért ez a piszok kisördög ott bujkál az ember fülébe és állandóan sugdos, de nini: a magas IQ nem jelenti azt, hogy okosabb vagy. Akkor meg mire vágtok úgy fel? Na de, nézzük a levezetést!

Emlékeztek még George W. Bushra. Ez a pasi volt 8 éven át az USA elnöke. Az a hír terjedt el róla, hogy buta, mint a sötét éjszaka, és ennek voltak jelei. Azonban a szakemberek azt mondják, hogy nem, Bush nem volt buta, az IQ-ja kb. 120 volt, amivel (vagy a felett) a lakosság körülbelül 10 százaléka, minden tizedik ember rendelkezik. Az is közismert tény szakmai körökben, hogy a volt amerikai elnökök intelligenciája kábé ez érték körül mozog. Csakhogy Bush nem tűnt okosnak. Vallásosság ide – vallásosság oda, nem tűnt meggyőzőnek, amikor Bush közölte, hogy apjától (egyben egy korábbi elnöktől) nem kér tanácsot döntései előtt, ő kizárólag az égi atyjától kér tanácsot. Különben maga bevallotta, hogy agya nem alkalmas analizálásra. Ez azonban úgy tűnik, nem jelent semmit, mert sok esetben „okos” emberek hülyén cselekszenek.

A Torontoi Egyetemen Keth Stanovich az „emberi fejlődés és az alkalmazott pszichológia” professzora 15 éve foglalkozik ezzel az abszurditással. Véleménye szerint sokkal több emberre érvényes, mintsem gondolnánk. Ő azonban a jelenséget nem találja abszurdnak. Az IQ mérés nagyon hasznos annak felderítésére, hogy egy embernek milyenek a mentális képességei, beleértve logikát, elvont dolgok értékelését, és hasonlókat. De a teszt nem ér egy lyukas fillért sem, amikor olyan készségeket kell feltárni, amelyekre akkor van szükség, amikor a valós életben jó döntéseket kell hozni. Parasztosan fogalmazva az „életképességet” kell megmérni. Az ok egyszerű. Magas IQ-val rendelkező emberek (egy része) képtelen a hasznos információk értékelésére, illetve nem biztos, hogy át tud lépni olyan belső ösztönökön, amelyek a rossz döntések irányába sodorják. Tehát megérkeztünk az IQ kontra Józan ész témához. Mi az a józan ész? Az a fajta racionális gondolkodás, amit minden nap igénybe veszünk, amikor eldöntjük melyik ételt együk meg, mibe fektessük apró kis tőkénket, vagy egy kellemetlenkedő frátert a munkahelyünkön miként szereljünk le. Az egyre bonyolultabb világban való eligazodáshoz nagy szükségünk van a racionális gondolkodásra. Ennek ellenére – mutat rá Stanovich – az IQ-teszt mindmáig az élenjáró eszköz az emberek kognitív képességeinek a felmérésében.  Az IQ-teszt a kognitív funkciók egy fontos részét méri, és segítségével kellően meg lehet jósolni egy személy leendő akadémiai sikereit, de a teszt nem mindenható. A józan ész jelenlétének megítélésére már nem alkalmas. Ki kell mondani, az IQ-teszt nem minden. (ugye, mondtam, hogy tetszeni fog!)

„A magas IQ érték olyan, mint egy kosárjátékos magassága állítja” David Perkins aki a Massachusettsi Cambridge Tanárképzőjében tanulmányozza az emberi gondolkodást és következtetési készséget, „nagyon fontos, de ahhoz, hogy jó kosaras legyél, sok másra is szükség van.” Így van ez a magas IQ-val is. A józan észhez kell a magas IQ, de ezen kívül sok minden más is kell. Stanovich könyvében What Intelligence Tests Miss (Yale University Press, 2008) ellenzi a társadalomban dédelgetett nézetett az IQ tesztekkel kapcsolatban. Álláspontja szerint az IQ-tesztek fontossága túl van értékelve, és szerinte a véleményével a pszichológusok zöme egyetért. Ezt a véleményt vastag tollal húzza alá Jonathan Evans, az angliai Plymouth Egyetem kognitív pszichológusa. Tény az, hogy az IQ eredményeket már jó ideje kritizálják, mert az egyén átfogó intelligenciájának mérésére alkalmatlan és azt se jelzi, hogy az illető egy adott szakterületen miként fogja megállni a helyét.

A vita azonban tart. Howard Gardner (David Perkins közvetlen kollegája) már 25 éve kardoskodik, hogy a kognitív képességet (multiple intelligences, covering mathematical, verbal, visual-spatial, physiological, naturalistic, self-reflective, social and musical aptitudes) olyan intelligencia teszt képes mérni, amiben szerepet kap a matematikai, verbális, térbeli, természetes, önérvényesítő, társadalmi és zenei készség is. Ugyanakkor Stephen Jay Gould paleontológus szerint az általános intelligencia egyszerű matematikai műtermék, alkalmazása pedig nem volt tudományos, ugyanakkor kulturálisan és társadalmilag diszkrimináló volt.

Az IQ-teszt ellenzők nagy részével ellentétesen Stanovich-nak és más kutatóknak nincs szándékában az intelligencia átdefiniálása. Számukra megfelelő, ha az IQ-tesztet a mentális képesség mérésére használják. Ehelyett, inkább arra az intelligencia mögött meghúzódó más kognitív készségekre fókuszálnak, amik leírják mi szükséges még a józan ész birtoklásához. Szerintük ezek legalább olyan fontosak a döntéshozáshoz, és a helyzetfelismeréshez, mint maga az intelligencia. „Az okosságnak az intelligencia csak egy része.”

Annak illusztrálására, hogy a racionális gondolkodás nem azonos az intelligenciával, gondold át a következő találós kérdést! Ha 5 gép 5 perc alatt 5 alkatrészt présel ki, akkor 100 gép hány perc alatt présel ki 100 alkatrészt? Mielőtt tovább olvasnál, add meg magadnak a választ. Nézzük, mi történik a tesztek alatt. A legtöbb megkérdezett automatikusan rávágja a „helyesnek” érzett rossz választ, hogy 100, amit később esetleg módosít. A Yale Menedzser Képzőben a következő 3 gyors kérdést tették fel (lefordítva magyarra).

1) Egy ütő és egy labda 1100 forintba kerül. Az ütő 1000 forinttal drágább, mint a labda. Kérdés: Mennyibe kerül maga a labda?

2) (a már ismert) Ha 5 gép 5 perc alatt 5 alkatrészt présel ki, akkor 100 gép hány perc alatt présel ki 100 alkatrészt?

3) Egy tóban vízililiom telep van. Hetente a vízililiom telep kétszeresére nő. A tó felületének teljes befedésére a vízililiom telepnek 36 hétre van szüksége. Mennyi idő alatt fedi be a vízililiom telep a tó felületének a felét?

Mielőtt leírom a helyes választ, folytatom a kísérlet ismertetését. A három kérdést 3400 egyetemistának tették fel [tudnék egy-két dolgot mesélni az amerikai egyetemekről, de most inkább hagyom!] Mind a három kérdésre a helyes választ mindössze 17 százalék adta meg.

A helyes válaszok: 1) 50 Ft., 2) 5 perc, 3) 35 hét.

Minden egyes nap ilyen és ehhez hasonló problémák tucatjaival találkozhatunk és az óvatos megfontolás helyett, gyakran helytelen válaszra következtetünk, minden valószínűség szerint azért, mert agyunk két különböző szisztéma szerint dolgozza fel az információkat. (lásd: New Scientist, 30 August 2008, p 34) Az egyik spontán ösztönös (ráérzés), a másik megfontolt következtetés. Az ösztönös ráérzés bizonyos esetekben hasznos, például olyan helyzetekben, amikkel kapcsolatban jócskán rendelkezik az egyén tapasztalattal. Ezzel a gyors döntéssel másokat le lehet előzni. Ugyanakkor a megfontolt következtetés a probléma tényleges megoldásának a kulcsa, és segíti az egyént abban, hogy a rossz irányba vezető ösztönös ráérzést kordában tartsa. A probléma az IQ-tesztekkel kapcsolatban az, hogy míg a racionális döntéshozó készséget helyesen méri, nem ad semmi támpontot annak megítélésére, hogy az egyén adott helyzetben fel fogja-e használni ezt a készségét az ösztönös ráérzés legyőzésére, amikor a helyzet ezt megkívánná.

A Princetonon tanító Daniel Kahneman szerint ez döntő különbség. Az intelligencia az agy teljesítménye, míg a racionális gondolkodás lényege az agy tevékenységének az ellenőrzése. „Egyes intelligens emberek egyszerűen felületesek és nem hajlamosak az analizálásra, ezek kizárólag a ráérzésükre támaszkodnak. Mások viszont a ráérzéseiket megfontolják és meggyőződnek arról, hogy valóban helyes döntéshozás előtt állnak.” Egy IQ-teszt nem mondja meg, hogy melyik fajta értelmes emberrel van dolgunk, és természetesen magának a tesztelt személynek se siet a segítségére. Szólva ezen el lehet gondolkodni, főleg most, hogy Magyarországon is kezd divatba jönni az IQ-centrikusság.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

12 gondolat erről: „(2975) Magas IQ-tól nem leszel okosabb

  1. Mivel a cikkből az jön át, hogy „gyors intuitív döntés” = rossz döntés, „átgondolt racionális döntés” = jó döntés, szeretném kiejelteni, hogy az esetek egy jelentős részében ennek pontosan az ellenkezője bizonyosodik be később.

    Tapasztalatom szerint alapvetően azok az esetek tartoznak ide, amikor egy ember jellemét ítéljük meg, és azt, hogy ez alapján mennyire mély kapcsolatba szabad bocsátkozni vele. Az 1 másodperces ösztönös ítéletemben még sose csalódtam, a racionális analízisben már többször ezügyben.

  2. Pedig már elhatároztam, hogy nem bunkózom itt tovább, de hihetetlen ez az időzítés! 🙂

    Épp tegnap sikerült végre találkoznom az egyetemi ex PhD témavezetőmmel (mint említettem kiestem mert nem a hivatalos tudomány kottájából énekelek és azt nem támogatják).
    Végigbeszéltük az intelligencia modellemet. Neki van háttere ahhoz, hogy érdemben megítélje az elhangzottak „plauzibilitását”, nem ijed meg három összetett mondattól, tudja hogy mit csináltam eddig és semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy elhallgassa a kritikáját. Csend volt.
    Ma meg arra ébredtem, hogy ez már majdnem elég jó ahhoz, hogy leírjam (meg azzal hogy Douglas Adams-nek szó szerint igaza volt a „Föld egy számítógép” felvetéssel).

    Viszont semmi köze az IQ-hoz, jó okkal.

    Tibor bá – „Mindenki tudja, hogy létezik a világon az IQ, ami az intelligencia mértékegysége.”

    Akkor „mindenki téved”: az IQ nem mértékegység. Még a Wikipédiának is ellentmond ez az állítás, ahol hosszan részletezik az ebből fakadó problémákat… Sajnos a magyar szócikk méltatlanul rövid, Tibor bá, nem szeretnéd inkább lefordítani az angol változatot és feltenni a magyar wikipédiára? Szerintem hiánypótló munka lenne…

    Scores from intelligence tests are estimates of intelligence. Unlike, for example, distance and mass, a concrete measure of intelligence cannot be achieved given the abstract nature of the concept of „intelligence”.
    https://en.wikipedia.org/wiki/Intelligence_quotient

    Az már mélyebb probléma, hogy a tippelgetés és a szabályalkalmazás közötti különbségnek semmi köze ahhoz, amikor új szabályokat próbálunk kialakítani, amelyek az eddigi „alkalmazással” megoldhatatlannak bizonyult problémák kezelésére adhatnak esélyt. Sokadszor idézném Einsteint, akiről „mindenki tudja, hogy eléggé vágta a témát”:

    „Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazt a gondolkodásmódot alkalmazva, amellyel megteremtettük őket.”

    Az ilyen intelligencia méréséhez azt kéne használni, hogy mennyire rosszul válaszolja meg a kérdéseket az alany az eltérő (hatékonyabb) szabályrendszer használata miatt… Viszont a rossz válaszok túlnyomó része tényleg azért rossz, mert az alany nem tudja helyesen alkalmazni a szabályokat. Olyan mint a véletlenszerű mutáció, viszont a civilizációnak nincs „végtelen” ideje kísérletezni. Az Apollo program sem azért sikerült, mert elég sokáig dobálták egymásra az alkatrészeket…

    Tehát a definíció szerint rosszul mért dolgot kellene mégis „elég objektíven” értékelni és valahogy „nemesíteni”. Itt kezdődik a valóban érdekes rész. És Vannevar Bush, JCR Licklider, Douglas Engelbart, … Utóbbi például évtizedeket töltött az „Augmenting Human Intellect” illetve „Boosting Collective IQ” témával – persze aki megérti, hogy ő mit értett IQ-n a második címben, már félúton jár…

    Nyilván mindenki azon és úgy gondolkodik, azt ért „IQ-n” és „IQ-centrikusságon”, azt ír róla, amit akar. Csak annyira vicces ez az egybeesés, gondoltam leírom 🙂

  3. Az „IQ” tesztek eredményének másik oldala az alacsony „intelligencia szint”. 30 alatti érték esetén súlyos értelmi fogyatékosságról, 30 – 50 között középsúlyos, míg 50-70 között enyhe értelmi fogyatékosságról beszélnek. A jelenlegi oktatási rendszerben a gyermekek a fenti besorolás értelmében meghatározott iskolatípusba kerülhetnek. Az 50 alatti „IQ”-val rendelkező gyermekek csak speciális iskolában tanulhatnak. Volt már rá példa, hogy 48-szintről 120-ra változott a „mért” érték.
    Képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy 9 éves gyerekkel egy hivatalban, ismeretlen környezetben (esetleg lázasan, mert időpontra kell menni) intelligencia tesztet készítenek, majd ennek alapján eldöntik a sorsát. Egy „mérés” alapján! Persze szülője válogatja, hogy elfogadja-e az eredményt, vagy nem.
    Különösen érdekes eredményeket produkál egy autizmussal élő ember tesztje. Ismerek olyat, akinek 150-et mértek, de önállóan nem tud megfogalmazni helyesen egy összetett mondatot, mert kommunikációs nehézségei vannak.

  4. 2 Érdekelne az az intelligenciamodell! Ha leírtad, megosztod majd?

    A „mérés” kapcsán azért megjegyezném, hogy igazából minden mérés „becslés”. Illetve egy tisztességes méréshez hozzátartozik annak a megállapítása is, hogy mekkora hibával mértünk – amivel aztán számolni lehet. Persze sok valós esetben ez elhanyagolható, és praktikusan elhagyható.

    Az is igaz, hogy amikor viszont nagy a pontatlanság, akkor erre érdemes felhívni a figyelmet – mint pl. az IQ esetén.

  5. 2:
    Cinikus megfogalmazás szerint IQ az, amit az IQ teszt mér.
    Viszont, tapasztalati úton állítom, hogy IQ 150 feletti társaságban érzékelni lehet az intelligenciát.

  6. Itt van egy ingyenes IQ teszt (Tényleg 1, szóval másodszora is ugyanaz jön fel!) meg két másik elgondolkodtató teszt is. (Harc a túlélésért, Morál teszt) (Meg naponta új feladvány!)

    http://diag.hu/jatek.php

  7. Egy kisgazda és egy kommunista párttag beszélget:

    Kisgazda: – Tudod, van olyan párttagunk, aki 41 fokos lázzal elment szavazni. Utána hazament, és meghalt.

    Kommunista: – Az semmi! Az egyik párttagunk hónapokkal a szavazás előtt meghalt. Ennek ellenére elment szavazni, leszavazott, onnan továbbment egy másik szavazókörzetbe, ott is leszavazott, aztán egy harmadikba, egy negyedikbe, és talán még most is szavazna, ha a szavazás nem fejeződik be.

  8. Az IQ tesztek csupán egy intelligencia típusra alkalmazhatóak, a rendszer csak azokra fókuszál akik ebben eredményesek, az összes többi általánosan ignorálva van.
    Mennyi tehetség bontakozhatna ki, ha célirányosan fejlesztenék már egészen fiatal kortól mind a kilenc fajta intelligenciát, nem pedig mindenkire csak a hivatalosan elfogadottat erőszakolnák.
    Howard Gardner Theory https://www.youtube.com/watch?v=iYgO8jZTFuQ

  9. És hol jön be a képbe a műveltség, a tárgyi, lexikális tudás?
    Mondhatjuk-e azt, hogy a magasabb IQ-jú személy több tudásra is szert tud tenni, vagy jobban tudja használni? Vagy ehhez semmi köze?
    Én mindig, jól leegyszerűsítve, azt gondoltam, hogy vannak az okos emberek, és vannak a művelt emberek (meg ezek közös halmaza, természetesen). Többször is volt olyan érzésem, hogy némely barátom intelligensebb, mint én, de én nagyobb olvasottsággal, több ismeretanyaggal, műveltséggel rendelkezek. Mint az erős ember vs. fegyveres ember

  10. 4, Ábel „Érdekelne az az intelligenciamodell! Ha leírtad, megosztod majd?”

    Csak mások titkait tartom meg, sajátokra nem vesztegetem az időm. Sikerült „felfedeznem” azt az alapelvet, hogy véges erőforrású zárt rendszerben bármilyen igény kielégítéséhez globális optimum a megosztás, nem pedig a birtoklás irányában keresendő. Kár, hogy ez ennyire értelmezhetetlen egy Monopoly-függő civilizációnak… 🙂

    A bizonytalanság adott, itt elvi probléma van. A „mérés” fogalom alapja, hogy a vizsgált rendszernek (modell), benne a mért jellemzőnek ÉS az „1”-nek, amihez a mért jellemzőt viszonyítjuk, létezik objektív, egyértelmű, általánosan elfogadott definíciója. Az intelligencia és az IQ esetében egyik sem teljesül. Az IQ ezért nem „mértékegység”, az IQ teszt kitöltése nem mérés, nincs „pontatlanság” mert nincs mihez viszonyítani.

    5 Tibor bá „Cinikus megfogalmazás szerint IQ az, amit az IQ teszt mér. Viszont, tapasztalati úton állítom, hogy IQ 150 feletti társaságban érzékelni lehet az intelligenciát.”

    A fentieknek megfelelően ez nem „cinikus”, hanem a hivatalos és egyetlen lehetséges definíció jelen állás szerint. Ugyanezért az „IQ mérés” felvetésből kiindulva gondolkodni nem érdemes, a formális logika szerint hamis állításból bármi levezethető.

    10 malleusorbis „2015-10-03 – 23:53”

    Örökzöld téma… 🙂 Viszont a környezet változik, ezért valóban érdemes időnként újra felhozni. Nem tehetek róla, megint eszembe jutott egy vicces idézet, ezt a LinkedIn-es beszélgetésbe dobta be egy érezhetően masszív IQ-val rendelkező figura (amikor a LinkedIn még szakmai fórum volt).

    „I suppose one way for a machine to pass the Turing test is to wait until the quality of actual human conversation is so bad that a bot could be an improvement. This seems to be happening here.”

    Egyébként hogy tetszik az új avatarom, Tibor bá? 🙂

  11. 11 – Kedves Loránd (avatar):
    Ez sokkal szimpatikusabb.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük