(184-sz) Hazudsz kutya!  

vissza a múltba szatíra – Tibor bá’ online

 

A hazugsággal kapcsolatban számtalan közmondás, (pl. A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.) és bölcs intés látott napvilágot. Ez utóbbiak közül érdemes felidézni két tényleg megszívlelendőt. George Bernard Shaw: A hazug büntetése nem az, hogy nem fognak hinni neki – maga lesz képtelen hinni bárkinek is. Mark Twain: Ha nem hazudsz, nem kell emlékezned semmire sem.

Ezeknek ellenére hazudunk éjjel, hazudunk nappal, hazudunk ha kell, és hazudunk ha nem. Az ember már csak ilyen! De vajon mekkora a valószínűsége annak, hogy a beszélgető partnerünk szemébe vághassuk, hazudsz kutya? Nos, attól függ, hogy mik a beszélgetés mellékkörülményei, és itt a „mellékkörülmény” alatt a technikai megoldást kell érteni.

A dolog úgy alakult, hogy a legújabb felmérések szerint az emberek állításainak 14 százaléka hazugság, illetve nem felel meg a tényeknek, amennyiben a kommunikáció E-mailen keresztül történik. Aki ezt megdöbbentőnek találja, annak hátra van még az igazi fekete leves, mert az elemzők szerint E-mailben az embereket valami furcsa őszinteségi roham kapja el. Ugyanis SMS-ek esetében a hazugságok száma jó ötven százalékkal megugrik, tudniillik az SMS szövegeknél az állítások 21 százaléka hazugság.

Talán meglepő, ha elárulom, hogy az emberek egymás „szemébe”, vagyis beszélgetés közben 27 százalék hazugságot engednek meg maguknak. Tehát minden negyedik állítás hazugság. Erre lassan már tényleg rá lehet mondani, hogy a fele se igaz, mert a negyede egészen biztosan nem az.

A „rekordot” pedig a mobiltelefon állította fel. Mobilbeszélgetés közben az emberek állításainak 37 százaléka, vagyis több mint egy harmada hazugság. Szedjük ezt táblázatba!

E-mail                   14 %

SMS                       21 %

Szemtől szembe  27 %

Mobiltelefon        37 %

Ha így átgondoljuk, tulajdonképpen logikus a dolog. Az E-mail „a szó elreppen, az írás megmarad”, azaz a hazugság visszakereshető, ezért aztán óvatosabban bánunk vele. Végeredményben az SMS is írásos forma, csak egy kicsit már lazább, hiszen viszonylag gyorsan kitörlésre kerül.

A mobilbeszélgetést pedig úgy lehet letagadni, ahogy akarjuk. A mobilt tulajdonképpen elsősorban azért használjuk, hogy féktelen fecseghetnékünket kielégítsük. Tanulság? Ha mobilon mondja valaki, hogy szeret, és elvesz feleségül, ne rohanj másnap a ruhakölcsönzőbe, várj, amíg állítását legalább kétszer megismétli, de még ennél is jobb, ha megvárod az első érzelmekkel átszőtt E-mailt. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

12 thoughts on “(184-sz) Hazudsz kutya!  

  1. Mielőtt kollektíve a kardunkba dőlnénk, azért nem árt emlékezni arra, hogy a hazugságaink javarésze kegyes hazugság. Vagyis nem azért csináljuk, hogy kibabráljunk a másikkal, hanem hogy megóvjuk a fájdalomtól. És többnyire helyesen is tesszük.

    Hogy írásban ritkább, mint élőszóban, az szerintem azért is lehet, mert életben látjuk a másik arcát, ezért empatikusabbak vagyunk vele, átérezzük a fájdalmát, és már menet közben érzékeljük, ha valami túl durva lenne.

  2. Ez a nekem való poszt:D
    Kamaszkorom óta nem hazudok, ami azért nem tegnap volt. Egyáltalán. Szóval ritka madár vagyok. Le is írom a tapasztalatomat ezzel kapcsolatbanVolt egy film Jim Carrey-vel, ahol csak igazat mondhatott és eléggé megnehezítette az életét. A helyzet nem annyira drámai a valóságban.
    Úgy kezdődött, hogy előtte a véletlenek néha egész hihtetlen összjátékának köszönhetőe n minden egyes alkalommal megdőltem, amikor hazudtam. Nem volt kivétel! Úgy éreztem, hogy ez valami üzenet lehet nekem. Praktikussági okokból elkezdtem, hogy nem fordítok energiát erre feleslegesen.
    Nehéz volt eleinte. Sokan nyersnek, bunkónak tartottak emiatt. Nem is volt túl sok barátom. Aztán találkoztam néhány emberrel, akik szintén így éltek és azóta már vannak emberi kapcsolataim. Ez nem túl sok, de valódi, nem az a megjátszós, “jaj, de örülök, hogy látlak” típusú, aztán a hátad mögött mindennek elhordó kötődések.
    Most így utólag azt látom, hogy sokkal kiszámíthatóbb körülöttem minden. A kapcsolataim (az a kevés) valódiak. A problémák, nézeteltérések ki vannak mondva és ez a megoldások első lépcsőfoka. Nem is értem, hogyan tudnak működni az emberek enélkül. A munkahelyen is ilyen vagyok. Nem állítom, hogy nem okozott még nehézséget a szókimondásom (amit igyekszek négyszemköztre időzíteni, mert úgy nem rombolja a főnökök egóját annyira) , viszont a főnökök a másik oldalról megbízhatónak tartanak. Ha valamit állítok, az úgy van és ennek meg vannak a pozitív oldalai munkáltató szemszögből. Ha tudunk így együtt dolgozni akkor örülök, ha nem, akkor elvesztett egy jó munkaerőt. Majd felvesz olyat, aki a szemébe hazudik és nyájas vele, aztán azon kapja magát, hogy azt sem tudja, hogy mi történik a cégénél.
    Szóval nem könnyű út, de nekem így könnyebb.

  3. A magam részéről sohase hazudok. 1) Roppant kényelmes így élni, mert nem kell semmire se emlékeznem. 2) Soha nem bukok le. 3) Minden írásomban létezik egy “összhang”, minden állításom megmagyarázható.

  4. 1. Ábel, mondj kérlek egy olyan helyzetet, ahol jobb megoldás a kegyes hazugság, mint az őszinteség.

    Szerintem a kegyes hazugság intézményét azok találták ki, akik nem szeretnek konfrontálódni, illetve akik az őszinteséget nem tudják úgy lekommunikálni, hogy az a másiknak egyben a megoldási lehetőséget is megvillantsa és pozitívabban, optimistábban jöjjön ki belőle, mintha hazudtál volna.
    Az, aki van annyira fontos, hogy foglalkozzak vele többet érdemel a kegyes hazugságnál. Megnyugvás és kiút kell neki. Ehhez csak az őszinteség lehet az első lépés.

  5. 4: “Nagyon finom a vacsora, Drágám! ”
    “Hát persze, hogy csinos vagy!”
    “Örülök, hogy találkoztunk!”

    Alapvetően én is igazat mondok, és nem is tudok jól hazudni, abszolút látszik rajtam. De megtanított rá az élet, hogy vannak dolgok, amikbe nem érdemes belemenni. Ha egyszer elrontották azt a kaját, az már nem lesz jobb attól, ha a pofájába vágom, hát hadd érezze egy kicsit jobban magát, hadd legyen jobb a hangulat, hadd szeressen jobban, és ne kevésbé!

    Én sem vagyok híve annak, hogy mindent elkendőzzünk, ahol tényleg baj van, amin váltzotatni kell, ott szólni kell. De ebben az esetben is lényeges, hogy megválogassuk a szavainkat, és elvegyük a dolog élét, mert abban a pillanatban, amikor az illető támadva érzi magát, rossz útra megy a dolog, és nem lesz belőle fejlődés, csak ellenségeskedés.

    Egyébként ezek a számok hihetetlenek számomra. Én max 1-2 %-ban hazudok, de szerintem az átlag se lépi túl a 10%-ot. Különben is, hogy a fenébe mérték ezt?

  6. 6 – Ábel:
    Nem olyan egyszerű ez. Ha az elfuserált ételt (tapintatból) megdicséred, akkor további elfuserálásnak teszed ki magad. Szerintem nem kell kegyesen hazudni, hanem tapintatosan meg kell mondani az igazat, és meg kell toldani egy felmentéssel. “Ez a pörkölt nekem nem nagyon izlett, mert egy kicsit sok benne a só. Lehet, hogy szerelmes vagy, mert akkor nyugodtan sózd meg jó erősen. Nekem megérni.” — “jól nézel ki, de ha odafigyelnél a súlyodra az sokat lendítene rajtad.” — A harmadikat senki se mondja komolyan, az olyan mint a “jó napot”.

  7. Tényleg elképzelhetetlen hogy valaki tényleg örül ha találkozik valakivel?

    Nem kell annak személyes indíttatásnak lennie, az is elég ok lehet rá ha jól elbeszélgettek vagy valami hasznos infót tudott meg az egyik fél a másiktól.

    Miért kell alapból feltételezni hogy mindig mindenki azt hazudja hogy jó napot kíván? 😀

  8. Valaki megcsalja a nejét egy részeg éjszakán. Tévedet, hibázott,bűntudata a velejéig hatol, de szereti őt, elválni nem akar.
    ‘Milyen volt a tegnap éjszaka a barátokkal, jól szórakoztattok?’ kérdésre mit feleljen?

    Bűntudatát tegye át a másik vállára? Ezzel megnyugtatva magát, ej milyen fasza, mindig őszinte, igaz ember vagyok.
    Őszinteségében nyomorítsa meg feleségét? Különben is mihez kezd vele a másik?

    Néha nehezebb hazudni mint igazat mondani!
    Egyáltalán melyik, milyen hazugságról beszélünk? Szándékettikai szempontból mérlegeljük e a hazugságot?

    Ha valakiről megkérdezi egy harmadik fél, hogy mit gondolunk róla, mi a véleményünk az adott személyről, mi történik?
    Ha kinyitod a szád már hazudtál.
    Véleményed -törvényszerűen- torzítón megy át. Csakis részleges ismereted lehet egy másik emberről, tehát nem mondhatsz véleményt, hazugság nélkül,sőt meg csak nem is formálhatsz magadban, mert hát ki mondja meg mi is az igazság valójában?

    Én hazudok a társadalmi együttélés érdekében, ritkán önérdekből, de ez is előfordul. Kevés embernek nem kell hazudnom, azonban a legjobban arra vigyázok, hogy magamnak ne hazudjak.

    Legelső lépés, hogy a valóságot nézve csak egy fószert látok aki néz kifelé a fejéből és gondol mindenfélét. Nem szépelgek magam előtt, nincs kép minek megfelelni kéne,mert úgy járhatok mintha a tükörképemet próbálnám etetni, sovány marad mind a kettő.

    Szép dolog ha szándékosan nem hazudtok, magam is igyekszem így tenni.
    Azonban az élet kacifántos, érdemes résen lenni, hol csaphatjuk be magunkat.

    Egy idézet nagy metafizikusunktól, Shakespeartól:
    “- El tudod-e számlálni a hazugságokat sorban, fok szerint? (…)
    – El fogom sorolni a fokozatokat: az első az udvarias válasz; a második az ildomos döfés; a harmadik a nyers felelet; a negyedik a merész visszavágás; az ötödik a daczos visszautasítás; a hatodik a körülírt hazugság; a hetedik az egyenes hazugság. Mind ezt kikerűlheted az egyenes hazugságig, de még ezt is kikerülheted egy “ha” val.”

  9. 8 – Egon:
    Nem elképzelhetetlen, de akkor a jónapoton kívül mond mást is. “Jaj de örülök,hogy látlak, éppen tegnap volt szó rólad. Emma mondta is, hogy fel kellene már hívni….” A “jónapot” egy köszönésiforma, nem több, nem kevesebb. A “legyen jó napod” most kezd elterjedni, már inkább csak frázis, nem igazán kívánság. De mi köze ezeknek a kegyes hazugsághoz?

  10. Ja és ha érzed, hogy hazudnak neked, elég ha a hazug, kényes résznél visszakérdezel, hogy ‘valóban’, egy szemöldök felhúzással egyetemben. Ha a válasz ott szépül, bővül már meg van az embered.

    Na de mi értelme lenne? Őszintén a pofájába vágnád, hogy :’ Hazudsz kutya! ‘?😁

    A hazugság függ a beszélők színvonalától.
    Valakinek egyszerűen nem lehet hazudni, olyan vagy számára mint egy nyitott könyv.
    A hazugság csak egy tudatlan társadalom tudatalatti félelmekből származó önvédelmi fegyvere.

  11. Balázs, mindig élvezet olvasni soraidat és érvelésedet!

    A megcsalás korábban ki nem mondott dolgok, hazugságoknak a következménye, nem csak úgy megtörténik. És mindkét fél hibája.
    De ha már hagyta idáig eljutni a dolgot… Ha nem akarja valaki megbántani, elhagyni az asszonyát, akkor az döntsön úgy, hogy ellent áll a kísértésnek. Ha másképp dönt, akkor viselje a következményeit, legyen férfi és álljon a felesége elé.
    Szándékosan hangsúlyozom a döntést, mert a részegség csak egy gyenge jolly joker a felelősség kibújása alól, ami még sosem működött. Újabb hazugság😉

    Ha őszintén élsz, akkor el sem jutsz idáig. Az én számból már hangzott el olyan, hogy mostanában egyre inkább észreveszek más nőket. Rosszul esett a feleségemnek? Igen. De nem annyira, mintha in flagranti tudta volna meg az események későbbi szakaszában. Így tudta, hogy jobban oda kell figyelnie, át tudtuk beszélni, hogy min kell változtatnunk és a megoldás felé indultunk egyből.

    Szóval az élet azért kacifántos, mert magunk tesszük azzá azzal, hogy hazugságokra építjük, aztán mikor megrogyik az építményünk, akkor további hazugságokkal támasztjuk meg az omladozó falait. Aztán csodálkozunk, amikor összeomlik egy pillanat alatt.

    Ha valaki véleményt kér egy harmadik személyről, akkor nem hazudsz, amikor elmondod a véleményed, mert az a te szubjektív valóságod. Ha kibeszélésről van szó, akkor azt szoktam mondani, hogy majd megbeszéljük, ha ő is itt lesz. Próbáljátok ki. Érdemes😛 Ráadásul előbb-utóbb elkopnak az ilyen jellegű párbeszédek az életedből, mert találnak olyan partnert hozzá az emberek, akikkel szinkronban lehet szapulni, kibeszélni másokat.
    Ha fontos dologról van szó, akkor olyasmivel kezdem, hogy olyannak ismertem meg, hogy… És a végén is elmondom, hogy ez csak az én szubjektív véleményem.
    Nem olyan bonyolult dolgok ezek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..