(2874) Rákosi apánk kontra freedom gas

Tibor bá’ online

 

Ma már csak néhány olyan ember él, aki élt az 5 évig tartó „rákosi rendszerben”. A nagy többség csak hallott róla a nagypapától, vagy esetleg a szülőktől, mint például Attila PV Franciaországban, és mesél róla kígyót-békát. Én a Fordulat évében 15 éves voltam, a legjobb korban, mert már eléggé felnőtt, és roppant érzékeny, valamint figyelmes, és ugye ezen életkorban történtekre emlékszik az ember a legjobban. Így figyeljetek a szavaimra.

Az ország rettenetesen szegény volt, mert kivéreztette a háború, majd jött a hatalmas jóvátételi teher, plusz az erőszakolt iparosítás. Ilyen körülmények között az állam nem volt képes biztosítani a lakosság élelmiszer ellátását, tehát drasztikus eszközökhöz nyúlt. Ilyen volt például a kényszer beszolgáltatás, vagyis a termelők csak az államnak adhatták el a megtermelt élelmiszer hatalmas hányadát, és csak szabott árat kaptak érte. Aki ellenállt, az komoly börtönbüntetést kapott (a „padlás lesöprésen” kívül). Ez természetesen csak keveseket érintett, de azok viszont több generáción át nem felejtették el, mert éveken át micsoda pénzektől estek el, amit a fekete vagy szabadpiacon be tudtak volna gyűjteni. A nagy többség azonban gyakorlatilag éhezett. Nekem ez nem volt új, mert Horthy alatt is éheztem, akkor a háború miatt.

Csakhogy egy kamasz természetesnek veszi azt a világot, amibe beleszületett. Hetente kétszer szárazbab főzelék, a többi napokon főtt tészta, legtöbbször grízzel vagy krumplival, esetleg paprikás krumpli, természetesen kolbász vagy virsli nélkül. Reggel este majdnem minden nap zsíros kenyér és tea citrompótlóval. A vizes palacsinta lekvárral ünnepnapnak számított. Viszont meg lehet nézni az akkori csoportképeket, minden egyes szereplő garantáltan kocka hasú.

Ma mindenki röhög a Tanúba látható disznó lebökésén a pincében. Nem egészen így volt. Az anyai nagyapámnak Sashalmon volt családi háza, ahol szert tett kismalacra, amit szorgalmasan nevelt levágásra. Nemzeti érdek az volt, hogy a sertés minél nagyobbra nőjön, annál több (akármilyen) húst ad. Ez  nem egyezett a tulajdonos érdekével. A maximális súly elérése előtt csak állatorvosi javaslatra lehetett levágni. Ilyen apró kényelmetlenségek természetesen léteztek, de ezek kijátszhatóak voltak, engem pedig nem érintettek.

Ami kényelmetlen volt azok a gazdasági intézkedések voltak, amelyek arra irányultak, hogy senki se gazdagodhasson meg „jogtalanul”, ami alatt a szociális „jogokat” kell érteni. Erre jó példa a meggymagos esete. Ugye a pasi elment a konzervgyárba és a kidobásra ítélt meggymagot elvitte. A magokat elültette, majd a magoncokat beszemezte és a suhángokat eladta meggyfa csemeteként. Gyakorlatilag nulla befektetéssel, és jó sok munkával, komoly haszonra tett szert. A hivatalos elvek szerint ez megengedhetetlen volt. Ugyanilyen gazdasági bűncselekmény volt, ha valaki a szűcsöktől összeszedte a hulladék bőrt, levágta róla a szőrt, ahogy az én apám tette, majd ebből a hulladék gyapjúból fonalat gyártott, és a hiánytól szenvedő piacon jó pénzért eladott. Egy év alatt egy svábhegyi ház árát össze lehetett szedni. Ezzel senki se lett megkárosítva, de valaki jogtalanul gazdagodott, és az se volt enyhítő körülmény, hogy végeredményben javított az árú hiányon. Ügyeskedni tehát nem lehetett, de ez csak kevés embert érintett. Engem természetesen nem.

Kellemetlen volt az, hogy a társadalomra volt erőltetve a szocialista felfogás. Vagyis az egyéntől elvárták, hogy a közösségért éljen. Adjon-nyújtson mindenki képességei szerint, és kapjon-fogyasszon mindenki szükségletei szerint. Engem személy szerint ez annyiban érintett, hogy elvárták tőlem, mint tehetséges jó tanulótól, hogy segítsek a gyenge tanulókon. Ezt korrepetálásnak nevezték, amiért természetesen nem járt ellenszolgáltatás, vagyis fizetség. Tőlem elvárták, hogy korrepetáljak csekély képességű proletár fiúkkal/lányokkal, akikből várhatóan rendszerhű vezetők lettek volna, amit egyértelműen sérelmezhettem volna, de én megtaláltam a számításomat, a tanulópárommal szexuális kapcsolatot létesítettem, amit szintén nem néztek jó szemmel, mert bele ütközött a „szocialista erkölcsbe”. És ezzel már meg is van a rendszer igazi kellemetlensége. Mindenbe beleszóltak.

Nekem nem hiányzott, amit oly sokszor felvetnek, hogy nem mehettem Nyugatra, nem léphettem át a határt. Viszont azt zokon vettem, hogy vasárnap délelőtt becsengetett két vad igen ember, bejött a lakásba, bemutatkoztak, mint „népnevelők”, akiket nem lehetett kirúgni, és akik kifaggatták az otthoniakat, hogy mi a véleményük erről meg arról. De nekik se volt fenékig tejföl az életük, mert utána jelentés kellett írniuk, hogy ki miként fogadta őket, és ki hogyan értékeli a szocializmust.

Aki betartotta az alapszabályokat, vagyis nem szervezkedett a fennálló rendszer ellen, nem szervezkedett ellenállásra, nem terjesztett rémhírt, vagyis olyasmit, ami a hivatalos hírekkel nem volt szinkronban, azt „békén hagyták”, élhette világát, ami nem is volt olyan nagyon rossz. A szórakozás, a (belföldi) üdülés, a kultúra, utazás olcsó volt. Felesleges divatozás nem létezett. Mindenkinek volt munkája, és a hajléktalanság ismeretlen fogalom volt. Az én felfogásom szerint élhető volt az ország, amit nehéz volt elviselni az a féktelen propaganda volt. Féktelen alatt azt értem, hogy nem lehetett nem oda figyelni. Ez sértette az ember intellektusát. Úgy éreztem, hogy hülyének néznek, „dübörög a békeharc”, “Mi nem rés, hanem erős bástya vagyunk a béketárborban”,    és hasonló sületlenségek. És nem csak azt várták el, hogy ezeket elfogadjuk, de úgynevezett szemináriumokon, ahol a részvétel kötelező volt, ezt ki is tárgyalták, illetve iparkodtak belénk verni.

A Rákosi rendszer után Kádár ezt fellazította, majd 1989-ben teljesen meg is szűnt. Nekem nem az útlevél jelentette a (szellemi) szabadságot, hanem a hülyeségek kötelező elfogadásának a megszűnése. De ennek vége. Orbán sikeresen visszahozta a szellem totális elnyomását. Mindössze be kell kapcsolni a „közszolgálati” tévét. Csak azt nem tudom, hogy Orbánnak ez saját fejéből pattant ki, vagy megy a nagyok után. Például, Trump nem akarja, hogy az európai országok Putyintól vegyenek földgázt, vegyék helyette az amerikai cseppfolyós földgázt (sokkal drágábban). És hogy nevezik ezt a gázt? Freedom gas. Nézzétek:

„The reference to natural gas as “molecules of U.S. freedom” in a recent Department of Energy press release predictably generated a lot of ridicule, but there’s nothing laughable about the use of this outlandish phrase to describe something that poses an existential threat.”

Fordítás: Egy nemrég kiadott sajtóközleményben az Energiaügyi Minisztérium a földgázra úgy hivatkozik, mint „az amerikai szabadság molekulái”, ami megjósolhatóan nevetséget váltott ki, de semmi nevetséges nincs ezen a furcsa kifejezésen, ami egy létet veszélyeztető dolgot ír le.

Micsoda világ! Hogy ezt én megéltem!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

22 thoughts on “(2874) Rákosi apánk kontra freedom gas

  1. Kiváló vasárnapi írás, köszönjük Tibor bá! Minden történészi munkánál többet ér a korszak tanújának visszaemlékezése, összegzése. Bizony, bármilyen -isták vagyunk is, az ember rejtett, irracionális motivációi érzelmi alapúak, és ez fiatalon épül be, mélyen a nem tudatos rétegekbe, ami később sokmindent megmagyaráz. A harcos ateizmust, az oroszok, és az egyenlőség iránti vonzalmat, stb.

  2. Faludy György írta a naplójában, hogy az ötvenes években járta egy vicc, vagy inkább találós kérdés: Melyik az a rendszer, amelyik teljes mértékben összeegyeztethetetlen a kommunizmussal? …a vegetatív idegrendszer.
    Száz százalékban adoptálható a jelenlegi hazai állapotokra.

  3. “Ismerős? Persze hogy ismerős! Erről szólt a kommunizmus. A senkiházik hatalmáról mindenki és mindenek felett, s a tehetséges, ambiciózus, törekvő, valamire jutni akaró emberek előbb-utóbb beadták a derekukat. Hogy előrejussanak, hogy megvalósíthassák álmaikat. Megtanultak hallgatni, hazudni, az elvárásoknak megfelelően beszélni, aztán beléptek a pártba is, ha nagyon muszáj volt, és azt hazudták maguknak, ez még belefér.” ??????
    – vazze, ez egy az egyben a Fidesz! ??(Már nem tudom hol olvastam.)

  4. Köszönöm az írást Tibor bátyám!
    Élvezetes volt mint mindig.

    Számomra ez az élethű részleges korrajz szintén egy megerősítés.
    A hithű pártkatonák úgy cseszték szét a kommunizmus rendkívül fejlett eszményét ahogy a vallásban dolgozók a vallás alapeszméjét.
    A görcsös odafigyelés a másikra, annak cselekedeteire semmi más mint teljes félreértés. Ebbe természetesen belefér a szabadság korlátozása és a totalitárianizmus mint egy fajta biztosíték a “dülöngélő építmény” felszínen maradásához.

    Azért a rendszer kis hozadékaként valóban egyenlőbbek voltak az emberek a hétköznapi életben. Emlékszem gyerekkoromban nem volt ekkora különbség, nem volt felerősítve a verseny, a harc. Igaz az igazi ipar is ekkor indult be, tehát választási lehetőség sem volt az anyagi javak terén.

    A mostani alaptermészetünkhöz lényegesen közelebb áll a kapitalista berendezkedés, a piacalapú szemlélet.

    Egy fejlett társadalom az oktatáson keresztül olyan információkat építene be a kis palántákba, mely képessé tenné a felnövekvő generációkat a kritikus gondolkodásra, így a változtatásra. Egy nem fejlett társadalom(mint a miénk) nehéz helyzetben van, kissé Münchausenes kéne megoldania.

    A mai korszellem értéknek érzi az életvitelét, az életvezetését, így mintegy követendőnek állítja be a gyermekek számára. Ez nagyrészt tudattalan tartományokban zajlik pl. gondolkodás-, és viselkedésbeli mintakövetéssel és egyéb nevelési módokon keresztül.
    Csak részleges, analízisszerű gondolkodással lehet feltárni a folytonosan elkövetett hibákat, majd új irányba terelni az un. közgondolkodást.Ez, mint mindig az értelmiség feladata lenne, azonban az értelmiség nem elég értelmes .ld, választás és egyéb cukrosmadzag.

    Ez az alapvető probléma. Az emberek nem elég tudatosak, fogalmuk sincs a saját rejtett motivációkról. Az, hogy mi érték és mi kuka.
    Így megy a játék tovább, míg meg nem állj-t parancsol ostobaságunk következtében bekövetkező külső erőviszonyok megváltozása.

  5. Némi adalék a “kockahas”-hoz.
    A háború után a városi ember számára igen komoly probléma volt
    az élelem beszerzése. Dívott a cserekereskedelem ! Az elvétve még
    megtalálható spórolósabb, vagy az átlagnál módosabb parasztoktól
    a városokba irányuló élelmiszer, illetve a városokból vidékre, az
    ellenérték. Cipő, ruhanemű, értéktárgyak, kivel hogyan tudtak
    megegyezni. AZ 1940 -es éveknek talán a közepe táján (?) bevezették
    az élelmiszer jegyrendszert. Az előljáróságok nyilvántartásai alapján
    havonta kiutalták a kenyér, tej, hús, zsirjegyeket, amikkkel korlátozott
    menyiséget lehetett vásárolni, viszonylag olcsóbban, mint a feketepicon.
    Még az élelmiszer jegyekben is volt külömbség, mert más fejadag járt a
    nehéztesti munkásoknak, más a könnyütesti munkát és megint más a
    nőknek, gyerekeknek. Ha emlékezetem nem csal, talán még a lábbelire
    is kiutalás volt, de ebben nem vagyok biztos!!! A feketézőket ha lefülelték,
    lecsukták. Ezt később követte az okosan gazdálkodó parasztok
    megbélyegzése,”KULÁK” elnevezéssel, sőt a bebörténzésükre is sor került.
    Persze a helyzet súlyosságából mint gyerek csak azt érzékeltem, hogy ez
    nincs, az nincs, sütemény is csak húsvétkor, karácsonykor, kukoricalisztből
    készült lekváros málé volt. Egyébként krumpli, bab, puliszka, tészta volt a
    változatos menű. Gyereknek játék ? Fiúknak labda, lányoknak ugrálókötél
    és hajasbaba. —- NEKTEK MEG DIÓHÉJBAN ENNYI !!! UFF !!!
    Hát ez elég slampos.

  6. Azért vidéken nem egészen így mentek a dolgok. Sokaknak volt kisebb-nagyobb földje, amire meg volt határozva, hogy miből mennyit kell beszolgáltatni, ami kb. az átlagos termés 90-100%-a volt. Ha jó év volt, akkor maradt valamicske, ha rossz, akkor pedig a beszolgáltatáson kívül még be is kellett fizetni!
    Ezt kinek válaszoltad?

  7. Beteg az a rendszer, ahol büntetik azt, aki a legelemibb elváráson felül is igyekszik értéket teremteni. Mint pl. a meggysuhángos kertészt.

    Az intézményes terroron és kötelező hülyítésen felül ez volt az a pont, ami vesztésre ítélte a rendszert. A kiválóságot, a kiemelkedő teljesítményt jutalmazás helyett büntetni – ez mérgezi a lelket és a gazdaságot is.

  8. 6.
    Volt az időnként 150-200% is, legalábbis annyit követeltek. A padláslesöprés ráadásul gyakori durva zaklatással is járt.

    Bizony, akinek volt némi földje, az általában rengeteget szenvedett a rákosi rendszerben. Sokat hallottam erről első kézből a családban. Sokan kénytelenek voltak otthagyni a földet, tanyát és városba költözni, mert ellehetetlenültek.

  9. Leba A terror a Kádár renszerre erő kifejezés. Finomság!
    CUKROS-ZSIROS-KENYER ! JUHELLYYY:))

  10. 9: Az 56 utáni megtorlás is Kádár rendszer volt. De itt most a rákosi rendszerről volt szó.

  11. 8 – Gyarmathy:
    Sokat hallhattál, de nem feltétlenül a valóságot.

  12. 12. Tibor bá,

    Pedig de, a valóságot. Elfogadom a te nézőpontodat, (sőt örülök, hogy leírtad) ahogyan tizenévesen láttad Budapestről. De te meg fogadd el, hogy van más aspektus is. A földtulajdonosak, akik addig a földből éltek és szinte önellátóak voltak, őket bizony sokkal szarabbul érintette Rákosi öregapánk rendszere.

    A “freedom gas” meg egy érdekes dolog. Rendkívűl ritkán értek egyet Orbán apánkkal, de most igen, amikor erről azt mondta, hogy “magyarok vagyunk, nem balekok, hogy piaci ár felett vegyünk amerikai cseppfolyós gázt” (lehet nem pontos az idézet, de ez volt a lényeg).

  13. 12 Gyarmathy
    Az akkori rendszer alaptétele volt, hogy a termelőeszközök magántulajdonát meg kell szüntetni, mert azok újratermelik a kizsákmányolást, a hátrányos helyzetűek alávetését.
    Ez volt az osztályharc, amiben a tulajdonosok ellen bármilyen eszköz megengedett volt, hogy megfosszák eszközeitől.
    Persze ennek “tisztességesebb” módja lett volna, ha egyszerűen rendelettel megfosztják birtokától, és minden vegzálás nélkül teszik bérmunkássá.
    De így viszont kihasználták képességeit, tehetségét ahhoz, hogy megtermelt javaival enyhítették az áruhiányt, miközben elvették minden motivációját a továbbiaktól, és magától állt állami szolgálatba bármilyen szinten.
    Mert kizsákmányolni senkinek nincs joga, kizárólag az államnak. 🙁
    Habár egy amerikai írótól ezt olvastam:
    A kapitalizmus nem más, mint az ember ember általi kizsákmányolása, míg a szocializmus pont fordítva… 🙂

  14. Hadd üdítsem fel mindazokat akik a rákosi-érán merengve nosztalgiáznak egy páratlanul jobb világról: Egy echte, tőrőlmetszett munkásőr fézbukk társaság, a kor igazi szellemi zárványa, a Pártház máig harcoló földalatti alakulata, akik rendületlenül őrzik a lángot:

    https://www.facebook.com/munkasor.aszocializmusert/
    Rendkívül slamposan, rosszul szerkesztett oldal.

    Jó szórakozást, similis simili gaudet 😉

    (u.i.: “egy kommunista munkásasszony” kádársiratóját vétek kihagyni. Könnyesre nevettem magam.)

  15. 14.
    😀 Qrva annyukat, azt!

    13.
    Biztosan igazad van, én nem is akarok belemenni mélyebben. Csak én más életérzéseket hallottam és szívtam magamba arról az időszakról. Ezt szerettem volna bemutatni, hogy teljes legyen a kép.
    Gondoljunk csak bele, milyen lehetett a földet szerető, generációk óta abból élő emberek kiforgatása tulajdonukból, életük értelméből. Nem vitatom, hogy volt aki megérdemelte, de megszívták azok is, akik 10-20 hold földdel rendelkeztek, amit generációk alatt tudtak megszerezni.

    Még eljöhet az a világ, ahol Tibor bá-t kib…szák egy sufniba, mert kell egy fidesz kádernak a ház a meg a terület.
    Lehetetlen? Remélem.
    Ha 50-60-70 év alatt összekuporgattál házat, nyaralót, talán házból kettőt is, és majd elveszi valaki, mondva, hogy rohadt kulák vagy és kell a szegényeknek(fidesz semmirekellőknek mondjuk), hogyan érintene?

    No ugyanígy élték meg az akkori vidéki emberek is, hogy elvesztettek mindent!

  16. Gyarmathy:
    Most már látom, hogy kell erről írnom egy posztot.

  17. 16.
    Tibor bá, miattam nehogy dolgozzál. 🙂

    Bár ha jól belegondolok van aktuálpolitikai aspektusa is a dolognak. Orbánból simán lehet egy Rákosi II.
    Szerintem a magyar lakosság kifosztása előtt állunk, főleg akitől van mit elvenni, azok szerintem nem alhatnak nyugodtan, de később akár még rosszabb is lehet.

  18. 17 -Gyarmathy:
    Kötelességemnek tartom, hogy 86 évesen átadjam azt, amit tudok addig, amíg erre képes vagyok.

  19. 18. Tibor bá’.
    Ha beleálsz a Duna vizébe, 5 – 10 – 100 Km-el lejjebb, följebb
    még mindig Duna, mégsem ugyanaz a helyzet. Utalva 5.-hez
    írt véleményedre, én a Bp VI.ker Zichy Jenő u-ból, illetve a
    Nyíregyházi tanyavilágból (Kordován bokor,) ilyen “laposnak”
    láttam 8 -10 évesen. Mindezzel együtt 70-72 év távlatából már
    elképzelhető hogy emlékeim egy része nem 100 %-os.) UFF !!!

  20. 19 – Barna Mihály:
    Egy 8-10 éves gyermek arra emlékszik, amit a szülők mondanak neki. Ez tehát nem mérvadó. Ugyanazt teszed, amit Attila PV, arra emlékszel, amit a nagypapa átélt. A slampos jelzőn ne kapd fel a vizet, mert ezt a szót is slamposan idézted.

  21. 20. Tibor bá’. ha nem terhes olvasd el. Nagyobbik fiam kb.
    2,5-3 éves lehetett. Kapott a rokonságtól egy dugóspuskát.
    Már ráuntam, hogy 50 szer is felhúzzam, — Látod hogy kell
    csinálni, húzd fel magadnak. Lábaközé vette húzta, nyögött,
    egyszer csak megszólalt “a tujva annyát nem megy” Hallotta,
    látta! Én is hallottam és láttam !!! Nem kaptam fel a vizet, sőt,
    ha okát látom, tudok visszavonulót is fújni. 5. sz írásom alá
    ezt írtad = “Hát ez elég slampos.” Most így jól írom ?
    Hogy (19. -ben) ilyen “laposnak” láttam bármit, érsd síma ügy.
    Nem kellett volna idézőjelbe tenni. De hát nem lehet mindenki
    tökéletes, hiszen nem mindenkit Te csináltál. Ezen meg nehogy
    TE kapd fel a vizet. OKÉ, fátylat rá. UFF !!!

  22. 21 – Barna Mihály:
    Én nem kapom fel a vizet. Mindenkinek tiszteletben tartom a véleményét, de próbáld megérteni, az én dolgom, hogy itt rend legyen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..