Tibor bá’ online
A „megéri újra közzétenni” (www.reshareworthy.com) honlapon megjelent egy új történet. Annyira megható, és aktuális, hogy kénytelen vagyok foglalkozni vele. Íme, a bejegyzés:
A 90 éves Wanda magányosnak és elszigeteltnek érezte magát. Egy olyan érzés, ami gyakran ellepi az időseket, akik túlélték barátaikat, és nincs rokonuk, aki törődne velük.
Wanda pontosan tudta, hogy ez nem maradhat így büntetlenül, ezért sorsát a kezébe vette. Írt egy rövidke levelet, amit egyik szomszédjának az ajtajára tett San Francisco egyik elővárosában. A levél egyszerű volt, rövid és szívhez szóló:
Mrs ?
Lennél oly kedves és fontolóra vennéd, hogy a barátnőm legyél. Én egyedül élő 90 éves nő vagyok. Már minden barátom eltávozott. Rettenetesen egyedül érzem magam és félek. Kérlek légy megértő.
A levél eredetije, és írója alább látható.
A címzett a barátnőjével és némi süteménnyel átment az idős hölgyhöz, akit nagyon szeretni valónak talált.
A világból talán nem halt ki minden emberség.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ezért kell(ett) régen család.
1 – K:
A hölgynek volt, de mindenkit túlélt.
Tibor bátyám!
Ha valakinek van családja akkor elég nehéz túlélni őket, hacsak nem történik vmi nem „átlagos”. Valami baleset.
Egyébként szuper az írás és a lényeg.
3 – Balázs:
A hölgynek nem voltak saját gyerekei. A saját generációját a 90 évével könnyedén túlélte.
Ugyan van gyerekem is de én a szomszédom mindkét gyerekének mióta megszülettek ajéndékozok mikulást, Jézuskát nyuszit…kapok sütit.
És mikor fiatal voltam a szomszéd Kati mama az én gyerekeimnek is mindig adott ugyan igy tőle tanultam.
1-re 2. 2-re 3. S most a 4re 6.
Azt én is olvastam, hogy a konkrét cikkbeli mama gyermektelen.
A helyzet az, hogy a nagy pillanatokban mindig egyedül van az ember. Legbelül.
Persze az élet érdekes társasjáték. Csodaszép.
Nagymamám 94 évesen halt meg pár hónapja,addig körbevettük őt, de csak fizikailag tudtuk.
Saját magát zárta ki az életből, ellentétben a cikkbeli magányos nagymamával. Ilyen is van. Isten nyugosztalja.
<3 Van egy édes 94 éves barátném. Felettünk lakott anno, (elköltöztünk azóta, de visszajárás van) és úgy ismerkedtünk meg, hogy folyamatosan eláztatott minket az elöltöltős mosógépével. Felmenve hogy szóljak, reménytelen volt hogy feltörölje a követ, hisz járókerettel alig mozog, nem tudom hány perc míg ajtót nyit. Szóval mindig felmostam, megszárítottam neki a padlót, saját érdek is, de egy idő után már nem festettük újra az Eszti néniék alatt lévő fürdőszobánk plafonját, várva a következő áradatot. Van egy fogós botja, azzal teszi e a ruhákat, vagy papa bepakolja..Eszti nénit biztosítottuk, nem haragszik senki, úgyis épp most akartuk eláztatni a plafont:-) Isteni humora van a néninek, és mindig ráfogja a bácsira, a még idősebb férjére, hogy kiöntötte az ásványvizet . A bácsi jobb fizikai formában van, lent császkál, bot nélkül, fitten, de szellemileg már nem az igazi. Le lehet hallani a mosdóba a szeretetteli irányítgatást, korholást, a nénitől, meg a jól van mamázást a bácsitól. A gyerekek élnek, nagyon messze, de hazajárnak, anyagilag ellátják a szülőket. Velük is megismerkedtünk, néha náluk száll meg az egyik fiunk ha arra jár.
Lényeg, hogy szerintem nem halt kis semmi emberség, csak az emberiség fog, vagy szívni vagy és megfogyatkozni.. Nagyon sok önzetlen és szívmelengető kapcsolatot látok, igyekszem inkább arra figyelni mint a rosszra. Bár a nénivel nagyon sokat nevetünk , szerintem én 100-szor többet nyertem a kapcsolatból. Bölcsességet, optimizmust, humánus hozzáállást, és végre egy laza nő! 🙂 Az is jólesik hogy kicsikémnek hív, sose volt lánya, és nekem sem) Ja, és rettentő huncut, én szoktam belepirulni néha a szövegeibe. Mindemellett kaptam tőle egy karkötőt, amibe ez van vésve: „ne vádolj, ne panaszkodj.” Na megy egy lyan életszemléletet, ami pl úgy nyilvánult meg nála: NMosogatok minden hétvégén, főzök, dolgozom tanulok? Fáradt vagyok? Nos: van folyóvizem, amivel mosogathatok, ezért hálás vagyok, van akiknek főzzek, és akik után mosogassak, hálás vagyok, van lehetőségem tanulni utazni, ha teszek érte erőfeszítést, hálás vagyok, ha fáradt vagyok, örülök, mert volt miben elfáradni, anélkül hogy kényszerített volna valaki.
Amúgy nagyon borzasztó lehet mindenkit túlélni… Ha nem volt gyereke azok közt akit túlélt, még van esély új barátokra, hasznos életre. Ha gyereket gyerkeit éli él túl egy nagyon idős ember- attól nincs szomorúbb szerintem a világon. 🙁
8 – Dorka:
Apám a MÁVAG-ban volt inas négyszázad magával 3 évig. Rengeteg életre szóló barátja volt, akiket én is ismertem. Apám 96 évig élt. Az utolsó években már egyetlen barátja se maradt. Rettenetesen szenvedett tőle. Másnaponként látogattam, állandoan ugyanazokat mesélte el, m ár messze nem volt szellemileg 100 %-os. Szerintem 96 évig élni csak bizonyos feltételek mellett éri meg.
Tibor bá’, ezen elég sokat gondolkodom.Már veszítettem el barátot, évfolyamtársat, unokatestvért, pedig még nem vagyok olyan öreg- de így is szar. Van amit már soha senkivel a világon nem tudok megbeszélni, mert titok volt, és csak az tudta, aki meghalt, 47 évesen, nevetés közben, szívrohamban.. Barátokat elveszíteni, — ezzel olyan mintha elveszítené az ember a közös emlékeket is, illetve a napi megélt hülyeségek emlékké változnak, ami nagyon kemény. A másik, hogy hogyan érheti meg jobban, szellemileg épen, mozgásképtelenül, vagy dementálódva, császkálva, balesetveszélyeket okozva. (menyem és középső gyerekem a nagymamit keresik három naponta , aki nekiindul mindenfelé, de nem hagyja hogy segítsenek, vagy magukhoz költöztessék.Mami úgy is nekiindult már hogy a kutyával együtt, de a kutya eltűnt. Veseelégtelenséggel, kiszáradva ment haza a 4 éves tacskó, valamelyik hajnalra, majd meg is halt. Dvora mama nem emlékezett hogy hol hagyta.(Felváltva otthon lennének,mamával, hisz a menyem, a fiam, a nászasszonyom különböző időben,van otthon. Bár ezen gondolkodni felesleges, az lesz ami lesz- a fiúknak és a menyemnek mondom, hogy ahogy tanakodni kezdenének azon, hogy majdan velem mi legyen, ne hallgassanak rám, akármit mondok. Tegyék ami jó. Nekik úgyis nehezebb dolguk lesz mint ma nekünk…96 évig élni, hát, szerintem is úgy éri meg, ha kb majdnem eddig velünk marad a párunk, és nem kell gyereket, unokát elgyászolni. Vagy nem nyomják kegyetlen terhek a lelkiismeretünket. De van akinél mindez összejön, sőt hasznos a léte 100 évesen is.
10 – Dorka:
Évának hasonló gondolatai vannak, miután már mind a két szülőt elvesztette. Azt próbálom neki megmagyarázni, hogy az élet egy dinamikus valami. Folyamatosan változik, és esetenként nem a kedvező irányba. Ma van egy kedves asztaltársaság, esetleg bridge partnerek, holnapra felbomlik vagy eltűnnek. Ez az éle rendje, meg kell találni a megfelelő pótlást, helyettesítést. És meg kell becsülni a jelenben azt, ami kellemes. Aki öregszik, annak pedig arra kel figyelni, hogy minél kevesebb kellemetlenséget okozzon.
Köszönöm Tibor Bá’ . Szeretettel gondolok Évára amikor eszembe jut, pedig csak egyszer találkoztunk.