(2747) Hány nap a világ?

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

Ha valaki megkérdezné, hogy melyik volt életem legboldogabb nyara, csodálkozna a válaszon, mert az én legboldogabb nyaram 1956-ban volt, katonai besorolásom harmadik évében, közvetlenül a leszerelés előtt. Tudjátok miért? Mert úgy éreztem számtalan lehetőség előtt állok, egy végtelennek tűnő jövő állt előttem, amit csak fel kellett tölteni általam kiválasztott témákkal, mert It’s a wonderful world (énekli Louis Armstrong).

Volt ennek az ellenkezője is, amikor dúlt a második világháború és nem lehetett tudni mit hoz a holnap, sokaknak halált, vagy gyászt. Az általános érzést az akkori slágerek egyike írta le: „Csak egy nap a világ, csak egyetlenegy csók az életünk. Ki tudja, mi vár ránk, ki tudja, holnap mire ébredünk?” Nem volt érezhető jövő, az emberek minden hátralévő napot ki akartak használni.

Ugyanezt az érzést látom ma is lebegni az emberek „lelkében”. Például csak a „horror” posztokhoz szólnak hozzá elfogadható szorgalommal. Teszem azt, az utolsó poszt, „Hajdan volt fotográfia” iránt nagyon gyér az érdeklődés, amikor ma már fű-fa készít fotókat, de ki él aktívan valamilyen hobbinak? Például, érdemes bélyeget gyűjteni? Kétlem, hogy bárki is erre adná a fejét, amit inkább azon töri, hány éve van még hátra? Vajon ki nyúl először az atomhoz, elolvad-e az Arktisz jege az idén nyáron, meglódul-e az élelmiszerek ára, elindul-e a sivatagosodás Európában? Minden más érdektelen. Hogy a régi fényképezőgépek objektívjait fel lehet újra használni, nem téma. Az viszont igen, hogy lehet öntözés nélkül növényeket termelni.

Alaposan elbasztuk az életünket, és ezen túl a jövőnket. Most egy 15 éves lány (a hírek szerint) a közgazdászoknak azt mondta, hogy elszartátok a jövőnket, kiderült, hogy tudnak róla. Milyen érzés lehet úgy nyerni öntudatot, hogy nincs jövő? Mennyire feleslegesnek tűnik egy ilyen élet, és mennyire elkeserítő!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

26 gondolat erről: „(2747) Hány nap a világ?”

  1. ’85-ben, közel másfél havi nyomdász fizetésemből vásároltam egy Zenit 12 XP típusú, a mai napig kiválóan működő, szovjet gyártású, tükörreflexes fényképezőgépet. Ötezer-négyszáz forintot adtam érte. Az akkoriban beutazható szocialista (és Jugoszláv:-) világot az endékás OR-WO color és az akkoriban újdonságnak számító kínai TSR 100-as színes filmekkel fényképeztem végig. A kínait jobban kedveltem – az endékás OR-WO színei valahogy nem tetszettek.
    Ezt megelőzően egy Beirette, még előtte egy Szmena 8, és most ugrik a majom a vízbe: egy szintén szovjet Etüd márkájú, elképesztően primitív, a néhai OFOTÉRT katalógus szerint 99 forintért árult sötétkamrával kezdtem a fényképezést, természetesen fekete-fehérben. Minden kattintást hosszas komponálás/beállítás előzött meg, pazarlásról szó se lehetett – az Etüddel talán ha 12 kockát tudtam ellőni (a Szmenába már 36-os színes FORTE is mehetett) Napokig kellett várni az OFOTÉRT-ban leadott kazettáról készített fényképekre. Mindennek megvolt a maga ideje. Mai napig NEM vagyok hajlandó mobil telefonnal eseményt rögzíteni, nyomógombos telóm van. Élményrögzítésre pedig marad a Zenit 12 xp.

  2. Gondolod tudják a tizenévesek? Szerintem a túlnyomó többségük nem tudja vagy ha tud is valamit, nem veszi komolyan.
    De nem csak a tizenévesek, hanem a huszon és harmincévesek se. Születnek a gyerekek, dolgoznak, járnak a pub-ba, vígan mennek nyaralni.. nem vesznek észre semmit.

  3. jópár hobbi van.
    engem a fotózás pont nem érdekel.
    társasjáték (ami nem = monopoly) és legó megy nálam.

  4. 3
    Ezt már átélték az emberek , átélték a fiatalok ,legutobb a Hidegháború alatt és csodák csodájára az élet folyt a maga medrében tovább. A mostani veszélyérzet pedig semmivel sem nagyobb az akkorinál , tehát minden folyik a maga medrében tovább.
    Ameddig lángol a létezés iránti szenvedély,addig él a remény. A halál pillanatáig 🙂

  5. Gyarmathy
    A dolog kettős, az emberek egyrészt tudják, de nem a felszínen. A tudatalattijukban ott van, de nem tudatos a veszélyérzet.

    Egyrészt úgy tűnik mintha ez lenne a fiatalok, de úgy általában a legkisebb gondunk.

    Másrészről mindenki érzi-így ők is-, hogy az irány nem jó. A társadalom, az emberiesség romokban. A jövőképük sok esetben szánalmas, fogalmuk sincs hogy is lesz. Nem akarnak már ebbe a „harcba” beleszállni, teljesen jogosan.( És ez remény egyik szeletkéje.)
    A felnőtt lakosság figyelme meg nagy részt a boldogulás irányába tendál.
    Akinek meg van jövőképe, annak szánalmasan földhözragadt, a hagyományos sémák mentén szerveződik.
    A változás mindenképpen kibillent mindannyiunkat.

    Tibor bá! A témák hozzászólási arányán ne lepődj meg, az oldal sajátossága.

  6. Vigasztalhatjatok magatokat, de amit Tibor ba ir az tökéletesen stimmel.
    Beszällhatsz ebbe az örületbe, söt még rövid idökre sikeres is lehetsz (barmit jelentsen is ez a mai vilägban)
    De ha tudatäban vagy annak, hogy a sikered és kényelmed ära hogy 50 évn belül eltünnek az ember életkörülményi a földröl, akkor az egy feloldhatatlan ellentmondashoz vezet, amiben nagyon nehéz minden reggel boldogan ébredni, azzal a tudattal, hogy: „de jo ma is hozzajarulhatok a bolygo pusztulasahoz……..”

  7. Tegnap az iskolában az ora közi szünetben olvasom az évszázad végére elfog tűnni a Himalája es a Hindukus hegység gleccsereinek egyharmada mivel a 1,5 celsius emelkedés mar biztos- ami 1,6 milliard ember viz ellátását fogja érinteni….aztan meg tobbet embert hiszen beindul a dominó elv es a klimamenekultek miatt ujabb milliók indulnak el …….es ez csak egy régió a sok kozul …..nézem a gyerekeket .Mi lesz veluk?

  8. 7: Rossz hírem van. Most tartunk kb. +1,05-1,12 °C melegedés környékén, a század végén kb. +3 °C körüli lesz a melegedés értéke. Az a +1,5 °C melegedés kb. 10-15 éven belül meg lesz. 🙁

    Ha minden így megy tovább, 2100-ra a Hindukus-hegység gleccsereinek nagy része eltűnhet, és ez nemcsak a hegyen élőket érinti majd kellemetlenül, hanem azt a negyedmilliárd embert is, akiknek az ivóvizük függ a gleccserek lététől – állítja Eklabya Sharma katmandui ökológus.
    https://qubit.hu/2019/02/05/olvadnak-a-himalaja-gleccserei-ozonvizre-majd-aszalyra-keszulhet-masfel-milliard-ember

  9. „Hogy az emberek odafigyeljenek, ma már nem elég megveregetni a vállukat, oda kell csapni a nagy kalapáccsal. Akkor végre komolyan odafigyelnek.”/A hetedik.c film/

  10. Én legboldogabb kiskamasz korom nyarain voltam, amikor öreganyánál töltöttem az időm egy zselici tanyán, a legközelebbi falutól 3km-re. Kétnaponta lementünk a falusi boltba kenyérért, meg pár apróságért, de azon túl teljes önellátás volt. Egész nap rovarásztam, lepkét gyüjtöttem, felvackoltam magam egy fára és olvastam valami Molnár Gábor könyvet, és meggyőződésem volt hogy felnőttként az Amazonas őserdeiben fogok gyűjteni. Azóta sem voltam ennyire kiegyensúlyozott és boldog.

    Kamaszként aztán jöttek a nők és velük az érzelmi hullámvasút és a pofonok, felnőttként meg max rövid boldog időszakok, talán a lányom születése, és az első 2 év utána amire úgy emlékszem, hogy boldognak mondhattam magam, azóta el is felejtettem milyen az, olyannyira, hogy amikor pár éve megmásztam egy 2500-as hegyet, és a csúcson elöntött az eufória, teljesen ledöbbentem rajta, hogy létezik ilyen, hogy érzem, boldog vagyok és elégedett. Szóval manapság már csak boldog pillanataim vannak nagy ritkán, hátradőlős, az életet megelégedettséggel szemlélőre én már képtelen vagyok.

  11. 4 éve kezdtem el dobolni, 36 évesen. Pont azért, mert elegem lett a világvége-parából. Ha már meggátolni nek lehet, legalább legyen valami, ami kikapcsol és elűzi a sötét gondolatokat. Élvezem! Egy éve van egy bandánk, egy koncertünk már volt augusztusban, készülünk a következőre.
    Hogy stílszerű legyek: hadd süllyedjen!
    A zenekar játszik tovább! 🙂
    (ami nem jelenti azt, hogy szarnék bele a problémákba, csak így könnyebben veszem a dolgokat)

  12. @ papirusz 1: Beirette VSN -nem nekem is volt. Öreg-e vagyok? 🙂
    A Beirette volt a szememben a ‘nyugat’ a szovjet Szmena 8M-hez képest. Valahogy jobb volt a minoségérzete. Aztán, hogy jobb képeket lehett-e vele készíteni, mint a Szmena-val, az már más kérdés (nem tudom).

  13. Angolban ezt ugy mondjak echo-chamber. Ha csupa idos, pesszimista emberrel veszed korul magad, es ekozben te se vagy mar 20 eves, akkor perszehogy jon a mindmeghalunk feeling, meg a regenmindenjobbvolt. Rengeteg ember erzi ugy most is, hogy elotte az elet, tele van lehetoseggel a vilag. Nagyon sok izgalmas dolog tortenik most is a vilagban amiben reszt lehet venni, ha van hasznalhato tudasod. Ez a blog renduletlenul hirdeti a kozelgo vilagveget mar nem is tudom miota… 2008 kornyeken olvastam eloszor, akkor kicsit mas volt a narrativa, de a lenyeg ugyanaz volt mint ma.

  14. 13 – klatuu:
    2008-ban a magyar hírforrások azt se tudták mi az a globális felmelegedés. Néhány évvel később ilyen Juhász Árpi bácsi geológusok a TV-ben élénket tagadták, hogy létezne. Napjainkban nincs nap, hogy ne lehetne Magyarországon olvasni vagy hallani valamit a témában és teljesen természetesnek veszik, hogy mivel néz az emberiség szembe. Én nem tévedtem, csak egy kicsit megelőztem a koromat Magyarországon.

  15. 5. Balázs
    Egyetértek. Most láttam ezt a hírt.

    Ötezer fiatal tüntett Brüsszelben és más belga városokban a klímaváltozás (okozói?) ellen. És újabbakat is terveznek.

    Bár ahogy elnézem az arcukat, a legtöbbjüknek ez is egy jó buli csupán, nem igazán azért mentek oda, mert felfogták a probléma súlyosságát. Valahol belül tudják, érzik, de hogy mekkora baj lehet ebből rövid időn belül, azt nem igazán.

  16. „Ha csupa idos, pesszimista emberrel veszed korul magad”

    Klatuu

    az életben egyetlen igazsäg van.
    Te is meg fogsz öregedni egyszer és remélem a te képedbe is odakeni majd ezt egy huszéves.

    Jelen tärsadalmunk egyaltalän nem tudja értékelni az idösek bölcsességét és élettapasztalatät, pedig az idös embereknek köszönhetö hogy nem barlangokban huhogunk. Az idösebb mindig atadja a fiatalnak az életttapasztalatot es az mar nem a nullarol kezdi az életet és igy halmozodik a tudas. Az ember tudas nélkül „szart” se ér mär bocsänat, és nem kéne elfelejteni hogy ez a tudas többnyire az idös emberektöl szarmazik.

  17. Kinek mennyi… A környezetkárosítás az ember korai halálát is előidézi. Szerencsére.

  18. Hankiss Elemérnek van egy érdekes előadása „Életstratégiák a bizonytalanság korában” címmel, ami kapcsolódik a témához:
    https://www.youtube.com/watch?v=evw2qQRQziM&

    Talán túlságosan sokmindenről beszél benne (gyakran csapongva) de igencsak elgondolkodtatja az embert.

  19. Mint olvasható, én se elfogult se hülye nem vagyok a saját fajtám megıtélése terén. Azon kellene a nagy agykapacitásunkkal és az iq- kall változtatnunk, ahogyan élünk. De valahogy ez nem jön össze. Tudod miért? Mert az ember sem több ösztön lénynél. Ha az egerek lennének szuper intelligensek, akkor is ez történne. Minden eddigi nagy horderejű emberi felfedezés (azért nem találmány, mert nem újdonságról van szó, hanem a meglévő természeti törvények felfogásáról) egy nagy kalap szart sem ér. Ha nem érted mire célzok, elmagyarázom.

  20. 19 Dan
    Azért megjelölhetnéd, hogy kinek szól a hozzászólásod, ahogy azt a többiek is teszik, mert fogalmam sincs róla.
    És hol olvasható, hogy nem vagy elfogult? Mert én nem látom…
    És se elfogult, sem pedig micsoda nem vagy, mert ezt sem értem?
    Ha már veszed a fáradságot, hogy hozzászólj, akkor legalább fogalmazd meg a mondanivalódat értelmesen, ne rébuszokban és félmondatokban írjál, mert ez így egy nesze semmi, fogd meg jól…

  21. Üdv. Mindenkinek szól. A szöveg pedig egyértelmű. Én nem érzem különbnek magamat, csak azért mert ember vagyok, sőt sokkal nagyobb a felelősségem a körülöttem élő és élni akaró élőlényekért mivel rendelkezem olyan előnyökkel amikkel akár mit tönkretehetek, kiirthatok.

  24. 23. n/a
    Igen, a kettő között van eltérés. Manua Loa Hawaii-t néztem meg, a linkeden 414,27 ppm CO2 van, amit én linkeltem kikeresve azon Hawaii-t 426 ppm van a szigeten.

  26. A mainstream media nehany eve elkezdte a klimaváltozás elkerulhetetlensege miatt a felkészítést – a maga módján termeszetesen- a tagadás fázisát vegre elhagytuk. Most a miert nem sikerult miert ,nem sikerülhet a klimaváltozás megállítása van napirenden…..mert peldául senki nem gondolja komolyan hogy lehetseges elerni a karbonsemlegesseget – mondjuk-2046 ra mert évente globálisan 6%-al fog csökkeni a vilag CO2 kibocsátása -a miközben a csokkenes átlaga jo ha eleri 0,6%-ot…… ezzel mar elkestunk a kilencvenes evekben mar komoly szintu kibocsátás csökkentésre lett volna szukseg ez helyett meg ket évtizedig tovabb nott a kibocsátás. A következményekről most kezdenek el beszelni…….

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük