(2732) Régi történetek

Tibor bá’ online

 

Anyám velem akaratán kívül lett terhes. Első nekifutásra megpróbált öngyilkos lenni, az északi összekötő vasúti hídról beugrott a Dunába ott, ahogy a víz 80 cm magas volt. Apám átszökött Romániába, én pedig a világra jöttem. A Nagy Gazdasági Világ Váltság éppen akkor kezdett lefutni Magyarországon a két családnak össze kellett fogni, hogy a dolgok valahogy rendeződjenek. Anyám nagynénje kivett egy szobakonyhát a VII. kerületben. Apai nagyanyám elment ifjúkori udvarlójához egy kis protekció végett, így kapott apám egy állást a Gázgyárban, tisztviselői munka kőrben, de munkás állományban. Apám 5 évvel később kihallgatást kért az igazgatótól, hogy előadja kérelmét mivel szeretne átkerülni tisztviselői állományba. Ezt az igazgató megtagadta, ami után apám távozott, és elmondása szerint a kilincset kikapta kezéből a húzat, vagyis becsapódott az ajtó. Másnap kirúgták az állásából.

Nagyanyám egyik húgának a férje, Vasas Kálmán, az 1947-ben megszűnt MFTR (Magyar Folyam- és Tengerhajózási RT) alkalmazásában volt. Írt egy levelet, frászt, egy kérvényt nyújtott be az igazgatóságnál, hogy szeretne átkerülni a Szent Gellért elnevezésű tengerjáróra. A válasz így szólt: „Idehallgasson Vasas! A kért áthelyezést nem engedélyezem.” Ismétlem, a megszólítás így szólt: „Idehallgasson Vasas”. Ha nem fizikai munkás lett volna, hanem mondjuk egy iparos, akkor kijárt volna neki a „Nagyságos Vasas Kálmán”. Abban az időben a megszólítások széles tára létezett, pontos meghatározással, hogy kinek mi jár. Röviden

Nagyságos =  a középosztály, iparos, kiskereskedő

Katonák = Nemzetes

Tekintetes = Diplomás civil, állami alkalmazott, földbirtokos

Méltóságos =  magas rangú tisztviselő, gyárigazgató

Kegyelmes = országgyűlési képviselő, főúr

Excellenciás úr = püspök, magas rangú főúr.

A por nép egymást így szólította meg: Hát ide hallgasson Szücsné asszony! Ehhez meg kend mit szól? Illetve a por népet a felettese: „Fiam, maga reggel nyolckor jelentkezik nálam.” (akkor is, ha a „fiam” történetesen nő volt)

Persze nem kell azt hinni, hogy ezzel elmondtam mindent, amit lehet a „mindenki annyit ér, amennyije van” világról. Volt még: Főmagasságú, főtisztelendő, vitézlő, főméltóságú, nemzetes, de még szépreményű is.

Ha kinevetted magad, akkor hadd áruljam el, jobban teszed, ha egy kicsit komolyabbra veszed a dolgokat, mert Orbán ide akarja visszavinni a maradék 8 milliót.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2732) Régi történetek” bejegyzéshez ozzászólás

  1. 1 – Vödör:
    Lehet, de kevés haszon van belőlük. Soha vissza nem térő, letűnt világ!

  2. Vitatkoznék, mert igenis hasznosak. Mi emberek már csak olyan gyarlók vagyunk, hogy mindig ugyanúgy bemegyünk a málnásba, ugyanazokkal a szövegekkel, érzelmi manipulációkkal mozgatnak minket most, mint 70, vagy éppen 700 éve. Az ilyen, első kézből származó élmények segítenek egy picit megérteni a jelent, és segítenek abban, hogy kicsit objektívebben lássuk a saját valóságunkat. Annyiban azért igaza van, hogy a tömeg attól még ugyanúgy fel fog ülni a populista, nacionalista hazugságoknak ha a néhány százalék magunkfajta látja is, hogy újra olyan ösvényen járunk, ami egyszer már bizonyítottan a szakadékba tartott.

  3. 3. lr01

    csatlakozom.

    Sőt.

    Annak ellenére, hogy az első kézből származó információ gyakran nem megbízható (akik közvetlenül részesei az eseményeknek, gyakran pont azért nem látják át az igazi helyzetet, mert túl közel vannak/voltak – saját tapasztalatom is ez), nagyon fontos részletekkel gazdagítják az ismereteinket.
    Segítenek megérteni a közhangulatot is , ami szintén fontos, és amiről az írások gyakran nem tesznek említést, csupán a tényeket közölve.

    Azonkívül vannak olyan dolgok is – háttérinformációk, egyebek,- amikről ma nem tudunk, holott anno köztudott volt, és sokszor pont azért nem tudunk, mert senki sem vette a fáradságot lejegyezni, annyira nyilvánvaló volt.

  4. 3 & 4:
    OK. A holnapi posztban lesz ilyen személyes tapasztalat.

  5. Bár nem éltem abban az időben, de amiket hallottam, olvastam, az alapján úgy vélem, hogy az “Idehallgasson Vasas!” megszólítás abban a korban is kifejezetten goromba, kioktató modorú lehetett, nem hivatalos formula.
    A “fiam” megszólítás viszont alapvetően nem sértő, akkor sem, ha nőnek szól, viszont kétségkívül kifejez egy alá-fölérendeltségi viszonyt. Úgyhogy nyilván felljebbvalót nem szabad “fiam”-nak szólítani. Idősebbet meg nem illik.

    Az viszont meglep, hogy már az iparosnak is kijárt a “nagyságos” megszólítás. Bár az is igaz, hogy az Indul a bakterházban a bakter anyósa meg “ténsasszonynak” (tekintetes) hívatta magát a tehénpásztorral.

  6. Erről egy vicc jut eszembe:
    3 asszony beszélget, kinek milyen karriert futott be a fia .
    Azt mondja az első:
    – Az én fiam pap lett . Ha valahova belép, az emberek azt mondják: Tisztelendő Úr.
    Erre a második asszony:
    – Az én fiam püspök lett. Ha valahova belép, az emberek azt mondják: Eminenciás Úr.
    Mire a járnak harmadik asszony:
    – Az én fiam 2 méter magas és 140 kg.
    Ha valahova belép ,az emberek azt mondják:
    Uram isten!!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..