(2712) Hadseregbajnokság

Tibor bá’ online

 

A Normafánál van egy tágas kőépület. Hogy mikor épült nem tudható, 10 éves koromban már ott volt, vagyis 75 évvel ezelőtt. Napjainkban egy étterem üzemel benne. Az előtérben lévő, félkör alakú rész valamikor csak büfé volt. Ott mérték a téli síelőknek, vagyis akik a karácsony és újév közötti iskolaszünetben fellátogattak, a forró citromos teát 1 pengőért. Kicsit drága volt, de megérte. Akkoriban még nem volt sílift (igaz, itt ma sincs), lesiklás után vissza kellett mászni. Na, ez volt az igazi sport. A kényelmesebbek fogassal jöttek fel, majd átsétáltak a Normafához, az igazi sportemberek Zugligetbe mentek ki villamossal és onnan gyalogoltak fel a Disznófőn és az Anna kápolnán keresztül a Normafához. Szóval a hidegre való tekintettel mindenki jól felöltözik, aztán a lejtőmászástól pedig alaposan beizzad, ami folyadék vesztességet jelent, és ezért teázást, egyik csészét a másik után. Jó, ez régen volt, napjainkban nem csak tea van, különben is divat cipelni magunkkal a PET palackot teli ásványvízzel, amit 10 percenként meg lehet húzni.

A helyzet az, hogy Évával évente 2-3 alkalommal felmegyünk ehhez az étteremhez, ahol ebédelni is lehet. Személy szerint én menüt nem ajánlanám, mert rendszerint több napos maradékot szolgálnak fel, és már arra is volt példa (koromra való tekintettel) hogy a pincér fizetéskor át akart verni. Nade, ez ma az élet, ne legyünk finnyásak. Viszont az éttermi rész retróra van dekorálva. A falon sok évtizedes mozi plakátok lógnak, de van más is. Az illusztrációnak berakott képen Éva látható, felette pedig egy jó hatvan éves plakát. „Bajtárs készülj fel te is a hadseregbajnokságra”. És hogy milyen hadseregbajnokságra az nyilvánvalóvá válik a képből, sífutásról van szó.

Ha jól emlékszem 1951-től három éven át volt hadseregbajnokság, aztán a költségek miatt megunták, meg aztán Titóval is valahogy rendeződött a helyzet. Csakhogy, egyik évben én ezen részt vettem, ami csuda jó szórakozás volt.

A pincérnőtől az egyik látogatás után meg is kérdeztem, csodálkozna-e ha elárulnám neki, hogy én annak idején felkészültem rá, és versenyen kb. az utolsó lettem, és ezzel a falon függő plakátra böktem. – Na, ne mondja, válaszolt a nő. – 1951 – olvasta le a dátumot. Akkor még az anyám se élt. Az anyja lehet, hogy nem – válaszoltam, de én igen, sőt, tagja voltam a Néphadseregnek.

A pincérnő nem értette a dolgot. A feleségem ott ült másfél méterre, aki előtt nyilván nem akarok vele kikezdeni, de akkor mit akarok? Semmi különöset hölgyem, felvágok vele, hogy én már akkor is síeltem, amit néhány éve az újgazdagok felfedeztek, és azon versengenek, ki tud messzebbre elmenni egy kis csúszkálás miatt. Persze olyan versengés nincs, hogy ki kezdett előbb síelni, mert az én röhögve megnyerném. Mi vén faszik ilyen egyszerű dologgal is beérjük, így a tél kezdetén, amikor még hó se lesz, nem hogy bajnokság.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..