(2675) Why Women Have Better Sex Under Socialism by Kristen Ghodsee – review

 

Did East German women have more orgasms than those in the west?

How market forces affect sexuality

___________________________________________________________________________

Mi az oka annak, hogy a nők szexuális élete jobb (volt) a szocializmusban?

A Kelet Német nőknek több orgazmusuk volt, mint a nyugatiaknak?

A piaci törvények miként hatnak ki a szexualitásra.

Kristen Ghodsee könyvének ismertetése.  A igen fontos témával foglalkozó könyvet a The Guardian felkarolta, és leközölte a recenziót.  A cikk magyar fordítását elküldöm azoknak, akik  legalább   10.000  forint  adománnyal   hozzájárultak  a  honlap  fenntartásához.  Ezt nevezhetjük    előfizetésnek    is,    amiért   30   cikk/poszt   fordítását   vállalom.   A   cikkek kiválasztásánál iparkodom azt a szempontot figyelembe venni, hogy azt a magyar média nem  közli, vagy  egészen  más  hangsúllyal  hozza  nyilvánosságra.  Számlaszámom:  OPT 11773030-00271383.

Azoknak, akik pornóra gondolnak, kiemelnék egy gondolatot. A nők  gazdasági  elnyomása arra kényszeríti őket, hogy  párválasztásnál  kedvük  ellenére  az  anyagi  előnyöket  nézzék. Ami azt eredményezi, hogy kevésbé élvezik a szexet. Vagyis a szex megtagadásának nem az árfelhajtás az oka, hanem a kedvtelenség.

___________________________________________________________________________

The book has a simple premise: “Unregulated capitalism is bad for women,” Kristen Ghodsee argues, “and if we adopt some ideas from socialism, women will have better lives.” Ghodsee is an ethnographer who has researched the transition from communism to capitalism in eastern Europe, with a particular focus on gender-specific consequences. “The collapse of state socialism in 1989 created a perfect laboratory to investigate the effects of capitalism on women’s lives,” she writes.

Less regulated economies, she finds, place a disproportionate burden on women. Women subsidise lower taxes through their unpaid labour at home. Cuts to the social safety net mean more women have to care for children, the elderly and the sick, forcing them into economic dependence. Ghodsee contends that without state intervention, the private sector job market punishes those who bear and raise children and discriminates against those who might one day do so. The government is better at ensuring wage parity across different groups than the private sector and economies with more public sector jobs tend to have more gender equality, too. Women bear the brunt of capitalism’s cyclical instability, and are often the last to be hired and the first to be fired in economic downturns. They are paid less, they have less representation in government and, she writes, all of this affects their sexuality. The less economic independence women have, the more sexuality and sexual relationships conform to the marketplace, with those who are disadvantaged in the free market pursuing sex not for love or pleasure but for a roof over their heads, health insurance, or access to the wealth or status that the capitalism denies them.

Ghodsee distinguishes between the “state socialism” of eastern bloc countries ruled by communist parties that restricted political freedom, and “democratic socialism”, where governments pursue socialist principles as well as having free and fair elections. She is not advocating a return to life as it was in Soviet Russia, but pointing out certain policies undertaken by eastern European countries under state socialism that could be successfully adopted by democratic countries. She addresses not only the question of sex but also imbalances in employment, leadership and parenting. Policies informed by socialist ideals such as a government jobs guarantee, quotas for female or gender nonbinary participation in corporate leadership and ruled by communist parties that restricted political freedom, and “democratic socialism”, where governments pursue socialist principles as well as having free and fair elections. She is not advocating a return to life as it was in Soviet Russia, but pointing out certain policies undertaken by eastern European countries under state socialism that could be successfully adopted by democratic countries. She addresses not only the question of sex but also imbalances in employment, leadership and parenting. Policies informed by socialist ideals such as a government jobs guarantee, quotas for female or gender nonbinary participation in corporate leadership and guaranteed childcare allow women autonomy, independence and, she contends, a happier sexual life.

Ghodsee’s argument that socialism leads to better sex is hard to substantiate when so many cultural factors are at play

“Socialists have long understood that creating equity between men and women despite their biological sex differences requires collective forms of support for child rearing,” she writes. In East Germany, for example, the state supported integrating women into the workforce with policies that subsidised housing, children’s clothing, groceries and childcare. This support also meant that women could more easily consider having children without waiting for marriage. By 1989, 34% of all births in East Germany were to single parents. After German reunification, the end of these subsidies resulted in a “birth strike”: the fertility rate in former East German states fell by 60%.

Her argument that socialism leads to “better” sex is harder to substantiate. So many cultural factors play into a sense of sexual satisfaction, and certain eastern European countries reporting higher rates of female orgasm during the cold war than the US or West Germany is not necessarily correlated to socialist policies. What is true, however, is that less inequity decommodifies  sex, and undermines the odious theory of “sexual economics” whereby women keep the “price” of sex high by denying it. As Ghodsee points out, “in societies with high levels of gender equality, with strong protections for reproductive freedom, and with large social safety nets, women almost never have to worry about the price their sex will fetch on an open market.”

Ghodsee also argues that the cold war, and the global rivalry between capitalist countries and state socialism, served to keep capitalism in check. In the 30 years since it ended, such countries as the US and Britain have seen unfettered deregulation, privatisation, cuts to the social safety net and a sharp rise in inequality. The effect on women has been devastating. Wages have stagnated, and more of the workforce has been thrown into the instability of the gig economy (which, in the US, also means less access to healthcare). In the US, at least, birth rates have fallen. The reasons are unclear, but the lack of state support for working mothers is probably a factor.

hodsee’s book could not have been published at a better moment. In many wealthy countries, people are getting married later or not at all, they are having fewer children, and a higher percentage of those children are born to unwed parents. The conservative response to this realignment of sexual relationships and family structures is to lament the decline of the patriarchal family. The socialist response is to propose government institutions that better address the reality of the societies we live in. Policies like subsidised childcare, universal healthcare and mandatory parental leave mitigate the effects of having children on a young woman’s career, and offer greater support for single parents. They allow women in abusive relationships greater freedom to leave. They enable sexual freedom. There are many reasons to revisit socialist policies in a time of widening inequality, but a feminist perspective offers some of the most powerful incentives. As Ghodsee notes, younger women are far more likely to vote for progressive candidates, and benefit most directly from progressive ideas. The cause of sexual freedom has also become a unifying thread in women-led political movements. The election of Donald Trump and the confirmation of Brett Kavanaugh to the supreme court have given a heightened sense of the correlation between tax cuts, cuts to the social safety net, and a politics of sexism, including disdain for a woman’s autonomy over her own body. Ghodsee spells out the capitalist incentives behind policies that are so often disguised as “culture wars”, and ends her book with the exhortation to “push back at a dominant ideology” that confuses social bonds with economic exchange: “we can share our attentions without quantifying their value, giving and receiving rather than selling and buying.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2675) Why Women Have Better Sex Under Socialism by Kristen Ghodsee – review” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Tibor bá’, ez kétszer van leírva:
    “ruled by communist parties that restricted political freedom, and “democratic socialism”, where governments pursue socialist principles as well as having free and fair elections. She is not advocating a return to life as it was in Soviet Russia, but pointing out certain policies undertaken by eastern European countries under state socialism that could be successfully adopted by democratic countries. She addresses not only the question of sex but also imbalances in employment, leadership and parenting. Policies informed by socialist ideals such as a government jobs guarantee, quotas for female or gender nonbinary participation in corporate leadership and”

  2. A szocializmus létbiztonságot nyújtott férfinak és nőnek egyaránt, nem volt stressz, tehát a szex is jobb volt. Pont.
    Ghodsee csak feminista szemszögből vizsgálta a problémát, ezért (a könyvismertető alapján) az a véleményem, hogy ez a könyv nem alkalmas arra, hogy a társadalmat egy fikarcnyival is jobbá tegye, hanem csak egy újabb “gyöngyszemmel” gyarapítja a feminista irodalmat.

  3. Proton:
    Átmásolási hiba, amit a fordításnál észrevettem, és természetesen csak egyszer fordítottam le. 😀
    Valóban a szerző nagyon női oldalról vizsgálta, vagy vette észre a dolgokat. De szerintem a nőket jobban sújtotta. A férfiak ma se kénytelenek olyannal élni együtt, akihez nincs kedvük. A nők annál inkább. Más részletben egyforma platformon állnak.

  4. Szerintem téves az egész hipotézis. Egyszerűen abban a korban, függetlenül a berendezkedéstől jobban működtek a társas kapcsolatok, nagyobb szerepük és jelentőségük volt mint ma, amikor az egyén van mindennek a középpontjában, így a szex női oldala se két ember harmóniájáról szól már, hanem a kielégülésre törekvésről, hiszen az “jár nekem”. Mellette a szórakoztatóipar olyan magas szinten pörög, annyi minden nyújt tartalmas, vagy annak tűnő időtöltést befektetett energia nélkül, hogy rengeteg időt elvesz minden mástól, de főleg az időigényes társas kapcsolatoktól. Ha a szex helyett a barátságot elemeznénk ugyanilyen eredményre jutnánk.

  5. 4 – Ir:
    Az imént ezt (is) írtam: “A férfiak ma se kénytelenek olyannal élni együtt, akihez nincs kedvük. A nők annál inkább.” Részletesebben. Ma, amikor a nő partnert választ a fő szempont az anyagiak. A szocializmusban ez nem volt így, mert (csak egy példát felhozva) a szülés után vissza kellett venni a munkahelyén. Ez most nincs így. Az egzisztenciális bizonytalanság miatt a nő kénytelen gazdag pasival összeállni, akihez szexuálisan nem feltétlenül van kedve. Tehát szar a szexuális élete. – Ja és a könyv nem hipotézis, hanem felmérése a tényeknek.

  6. 5.

    Szegény nők már a kurválkodásért is nekünk férfiaknak kell sajnálni öket. Mert ők csak áldozatok lehetnek 😀 Majd sajnálom őket ha ráérek 🙂

  7. Tibor bá: Én nem látom az egzisztenciális bizonytalanságot. A szocializmusban egy kereset nem volt elég, a nő rá volt kényszerítve a házasságra, ma olyannyira nincs egzisztenciális függőség, hogy egyre nő a szinglik száma. Ráadásul a szocializmusban még csak nem is igen tapasztaltak meg a nők több pasit, jellemzően az elsőhöz-másodikhoz férjhez mentek és kész, még ha szexuálisan nem is passzoltak. A szexuális felvilágosultság is egészen más volt mint most, akkor elégedett volt az asszony azzal ha nem fájt a szex, ma meg csak a “sorozatorgazmus néger fallosztól” a tuti a női lapok szerint. Persze, hogy ha ezt olvassa egy nő, akkor a saját “szegényes” házasélete siralmas.

  8. 6 – Apofis:
    Ritka nagy fasz vagy, de miért kell ezzel hencegni?

    7 – Ir:
    Állandóan ezzel találkozok:
    “szocializmusban egy kereset nem volt elég,” Miért, most elég? Kérdezz meg nőket! Mernek-e szülni? Vissza veszik-e az elhagyott pozícióba? A könyvet nő írta, ami rontja a hitelességét, de lesöpörni az asztalról nem lehet. -Persze örülnék, ha akadna női hozzászóló is, nem csak olyan soviniszta disznó, mint apofis.

  9. 8.Tibor bá

    Miért lennék ritka nagy fasz? miért lennék és soviniszta disznó?

  10. 8. Az az igazság, hogy soha ilyen jólét még nem volt mint most. A szülések száma mégis a béka feneke alatt van. Németországban ahol még jobb az életszínvonal még kevesebb a reprodukciós ráta. Igazából minél több a feminizmus, annál kevesebb a szülés. Ennyi. A többi propaganda meg okoskodás.

  11. 9 – A:
    Most nekem nincs kedvem erkölcsi oktatást tartani, de van egy ötletem. Tedd fel ezt a kérdést a feleségednek, ha nincs akkor a barátnődnek, ha az sincs akkor az édesanyádnak. Lehet, hogy alaki vállalkozik helyettem.

    10:
    Ismered a megsüketült bolha esetét, miután kitépték a lábait? Mert amit írtál az pont ilyen. A világ olyan részén is csökken a szülések száma, ahol azt se tudják mi az a feminizmus. Egy gyerek felnevelése 20 éves koráig 10 milliókba kerül. És hol van már az a tiszteletadás, ami az én időmben maximálisan kötelező volt? Az én véleményem szerint hülye az, aki manapság gyereket vállal. Az édes kis 5 évesből 10-15 év múlva haramia lesz.

  12. 11. Pont ezt mondom. A nevelés az oktatás el van feminizálva. A kényeztetés meg ide vezet. Csak szigorral van rend. De ma már a gyerek az isten. Így nem lehet csak hisztis picsákat nevelni. Ebből így semmi sem lesz.

  13. 11. Tibor bá’ az édes 5 évesből haramia lesz. Igen, a gyermekből az lesz, amivé nevelik, a szülei….. 🙂

  14. 14 – Bogozy:
    1) Nem csak a szülők nevelik a gyereket, de nagyon nem.
    2) A példát vagy követik, vagy az ellenkezőjét váltja ki, de fogalmunk sincs mikor melyik. [egy kurva lánya, vagy kurva lesz, vagy apáca]. A többiben igazad van.

  15. Téves a feltételezés, hogy a mai világban a nők arra kényszerülnek, hogy olyannal éljenek együtt, akikkel nincs kedvük. Sokkal kevésbé kényszerülnek ilyesmire, mint akár a szocializmusban, amikor még jobban éltek a hagyományos erkölcsök. Legalábbis nálunk, az egykori NDK-ban talán nem (Németország amúgy sem volt a prüdéria fellegvára, a náci időkben sem, a weimari köztársaságról meg ugye ismert, hogy mekkora “fertő” volt). Annyit tudok, hogy az “NDK-s lányok” fogalom volt a magyar férfiak között annak idején, akik ezt szerényen a legendás magyar f.sz mágikus hatásának tulajdonították, de úgy sejtem, más tényezők is hozzájárultak, egyrészt feltehetően más külföldiekkel is készségesek voltak a keletnémet lányok, akik nem a szigorú erkölcseikről voltak ismertek, külföldiekkel még kevésbé valószínűleg, mint a honfitársaikkal, idegen az idegen, jövő héten úgyis hazamegyek vagy ő hazamegy stb. Másrészt a magyar férfiak egy ha nem is gazdagabb, de relatíve szabadabb társadalmat képviseltek. Abban az időben a magyar nőket (legalábbis egy részüket) pedig az olasz macsók “mészárolták” halomra, akik ide jártak olcsó szexért. De elkalandoztam a témától, szóval a mai nyugati világban a női hipergámia az, ami sokkal inkább szabad teret nyert, mint korábban. Ide vezetett a feminizmus, a biztonságos fogamzásgátlás, a nemi betegségek (az AIDS kivételével) gyógyíthatósága, illetve könnyű megelőzhetősége (ahogy a terhességé is) a könnyen elérhető és viszonylag kényelmes modern gumióvszerek révén. Plusz persze az abortusz legalizálása, a szexuális morál fellazulása, előbb az élettársi kapcsolatok elfogadottságával (a középosztályban is), majd az alkalmi, futó szexuális kapcsolatok elfogadottsága (egyre inkább a nők esetében sem ítéli el a társadalom). A nőt korábban ezek korlátozták abban, hogy azzal szexeljen, akivel kedve van. Viszont a férfiak többségével a nők többségének nincs igazán kedve szexelni, ezért a húspiac erősen a legalább átlagos nőknek, illetve az alfahímeknek kedvez. A hosszú távú stabil kapcsolatoknak viszont egyik nem esetében sem, így a gyerekvállalásnak is ez tesz be többek között. Bár természetesen az állam átvette az eltartó szerepét részben azzal, hogy támogatja az egyedülálló anyákat is (és ez a legtöbb fejlett kapitalista országban is így van, a szocialista országokban is így volt persze).

  16. 16 – fonak:
    A szerző nem feltételezett semmit, hanem kutatott. Én nagy vonalakban elfogadtam az okfejtését. Konkrétan láttam több esetet is, de nem tisztem védeni a szerző álláspontját. Főleg akkor nem, amikor a női olvasók hatalmasat kussolnak. Ha nekik megfelel, hogy egyes kommentek globálisan lekurvázzák őket, ám legyen.

  17. 17: Az a legjobb, amikor a női ismerőseim kurvázzák le egymást, persze szigorúan a másik háta mögött, 4-6-8 szem között. De a kurvának titulált nincs ott…! Ma rengeteg “aranyásó” van a húspiacon. Alkalmi szexre bárkinek esélye van náluk, de tartósan csak a pénzes fa..kalapok a bejövök. Na nem az utóbbi tulajdonságuk miatt, hanem a sok mani miatt…! Csak hát előbb-utóbb betelik a mentális pohár a megcsalások, verések, egyéb erőszakok miatt, aztán ott maradnak gyerekkel egyedül. Na de az egykori pénzes herceg akkor már új libával virít, és valahogy nem akaródzik finanszírozni sem a közös gyerkőc nevelését. Látni még csak, csak…, de ma már egyre jellemzőbb, hogy azt sem…! Vagy ha nincs gyerkőc, akkor jön az x tucatnyi ugyan olyan kigyúrt, pénzes macsó sorjában 1/2-1-2 évente lecserélve, és mindig csalódva a pasikban, hogy ezek a mai férfiak bunkó f…ok, stb.! A normálisabb férfiak meg vagy elvegetálnak egy langyos víz kapcsolatban, vagy semmi…! Mert őszintén, ki akar egy ennyire önképileg, önértékelésileg sérült, csak a pénzre hajtó (40 év alatt a többség sajna ilyen…) generáció tagjaitól bármi komolyat is pár dugáson kívül?! Nem sokan…
    Persze vannak még kivételek, de amit a saját tapasztalataim, a baráti körömben (férfiak, nők egyaránt…) látottak mutatnak, na az egy tragikomédia, és ebből bizony nem lesz családok éve, de még évtizede sem…! Mondjuk ismerek olyat aki kb. sík hülye, diploma ide v. oda; a férje az első gyerek óta nyíltan, a szeme látárra csalja. Nem, nem veri meg, meg ilyenek…, de csalja. Azóta kettő gyerek van, a faszinak x száz milliót érő vállalkozásai, de még jobban csalja…! Viszont nem lép, mert a jólét, a 3 évenkénti új autó, a bejárónő, a gyerekekre való hivatkozás, meg ugye így nem kell dolgoznia sem, stb.! De ahogy én látom, egyre inkább ez a vágyott és követendő modern női álompélda, csak megcsalás nélkül…! Mondjuk olyan női ismerősöm is van, aki már az első vagy a második “randin” széteszi a lábait, és jöhet a szex. 😛 😉 Nincs is ezzel baj, nekem legalább is nincs, mert nem ítélek el én senkit sem, és mindenki azt tesz “érett” felnőttként amit akar…! Csak így közel a 40 -hez még mindig nem találta meg az igazit, kb. 100-150 pasin túl, voltak tartósak is…, és minden faszi egy barom felkiáltással mára kezd kiábrándulni, de a köreit ugyan úgy futja, mert csak kellene még egy gyerkőc…! Ezek kiragadott extrémebb esetek a tágabb környezetemből, és nem is szorosabb ismeretségek…, de nagy általánosságban, ezek kilúgozott verziói a mai magyar párkapcsolati rögvalóság. Hisz még nem jutottunk el oda, hogy társkapcsolatokat alakítsunk ki…!
    Persze a kivétel mindig erősíti a szabályokat. Biztos vannak is, ugye a jelenlévők mindig kivételek, de valahogy mindig a föntebb vázolt történetek xyz hatványainak változataiba futok bele mostanság, meg abba, hogy még a szűkebb baráti köreimben is valahogy 1,5-3 éven belül a “nagy szerelemből” létrejött házasságok többsége nyílt, vagy falak közötti válással végződik…(zömében nyíltan elválnak, de már van új pasi, meg új csaj), ha van gyerek, ha nincs.

    Azt nem tudom Tibor bátyám, hogy a csajok miért is nem szólnak hozzá, de azért lennének közös tippjeink, hogy miért is nem. 😛 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..