(2657) Geopolitika és Geohadászat III.

 

3. A nagy demokratikus fenyegetés

Ha tömören és röviden akarnám megfogalmazni ezen fejezet mondanivalóját, akkor az annyit jelentene, hogy a fokozatosan állandó népességűvé váló alfabetizált világ létrejöttével „az Egyesült Államok számára nem maradna semmiféle különleges szerep. Akkor Amerikát arra kellene kérni, hogy legyen ugyanolyan liberális és demokratikus nemzet, mint a többi, hogy szerelje le a hadseregét és élvezze egy hálás bolygó szeretetével övezett, jól megérdemelt stratégiai nyugdíját.”

A bolygószintű alfabetizáció és a születésszám növekedés lassulása természetesen nem bizonyítja azt, hogy a demokrácia általánossá válik és a világbéke állandósul, de az nyilvánvaló, hogy egy ilyen világ a  jelenkor Amerikájának mindenképpen fenyegetést jelentene.Az Egyesült Államok gazdasági függősége miatt szüksége van a rendezetlenség és felfordulás azon szintjének a fenntartására, amely indokolja a politikai-katonai jelenlétet, többek között az Óvilágban (Európában) is.

„Ha Amerika viszonya a világhoz a visszájára – a védelemből a lappangó fenyegetés felé – fordul, akkor Oroszország világban betöltött szerepe is megváltozik, a fenyegetőből a védelmező irányába billenve.” – írja Todd a fejezet végén.

A nagy kérdés az, hogy a világot valóban fenyegeti-e az „általános demokratizálódás rémképe” vagy pedig valami egészen más fenyegetéssel kell szembenéznie – a fejezet érdemi részében Todd erre keres választ.

Az író konkrét összefüggést tár fel az olvasás és írás elsajátításából adódó magasabb tudatosság és az ebből törvényszerűen következő születésszabályozás előtérbe kerülésére, mint azt láthattuk a korábbi fejezetben.

A globális szinten mostanra real-time szinten zajló alfabetizáció valamint a demográfiai egyensúly irányába történő globális elmozdulás előbb-utóbb a bolygót a demokratizálódás felé mozdítja.Véleménye szerint az alfabetizáció hatására tudatossá (és ebből eredően egyenlővé vált) egyéneket nem lehet a végtelenségig tekintélyelvi alapon kormányozni, a tudatosságra ébredt népek felett gyakorolt autoriter irányítás a saját hatalmának a fenntartására fordított növekvő költségei miatt a társadalma gazdaságilag versenyképtelenné válik.

Ugyanakkor a globalizáció gazdasági téren a növekedési értékek csökkenésével, a tömegek életszínvonalbéli emelkedésének lassulásával, visszaeséssel és az egyenlőtlenségek további növekedésével jár. Belátható, hogy az egyre növekvő anyagi bizonytalanság semmiképpen sem segíti elő a diktatórikus rendszerek bukását és a demokratikus választási rendszerek stabilizációját.

Ha belegondolunk a 2017. év napi realitásaiba, nehezen lehetne cáfolni ezeket a meglátásokat. Mind globális szinten, mind az egyes társadalmakra vetítve a fejlődő és a fejlett világban is megfigyelhető egy rendkívül torz vagyoneloszlás, ami a bolygó populációját tekintve jelentéktelen létszám kezében összpontosítja a bolygó javainak igen jelentős hányadát. Az ilyen torz és kiegyensúlyozatlan struktúrák a legtöbb esetben – egy esetleges „többlet terhelés” hatására – könnyen összeomolhatnak. Márpedig a civilizációnk gazdasági és pénzügyi instabilitása egy időbe esik a klíma és az egész ökoszisztéma állapotának gyorsuló romlásával, amelyek együttesen szinte száz százalékosan garantálják az elkerülhetetlen többlet terhelések létrejöttét.

Visszatérve a demokrácia általánossá válásával egyesülő világról alkotott elképzeléshez (fukuyama-i modell) fontos figyelembe venni azt, hogy még egy teljesen demokráciává váló világ sem lesz uniformizált demokrácia.

Ha megnézzük a brit vagy a francia demokráciát, akkor nehezen találni olyan politikai erőt, aki két ciklusnál képes végigkormányozni, ugyanakkor a német, a svéd vagy a japán modell ennek pont az ellenkezőjét mutatja. „Fukuyama szerint a hatalmon lévő pártok váltakozásának a hiánya egyáltalán nem teszi lehetetlenné, hogy a japán rendszert demokratikusnak nevezzük…”

„… az angolszász váltakozás és a japán vagy svéd folytonosság egyidejű létezése igen különböző demokratikus altípusok meglétét sugallja, vagyis egy olyan kiegyenlítődést, amely nem lehet tökéletes”.

Az író 1983-ban, A harmadik bolygó. Családszerkezetek és ideológiai rendszerek című írásában javasolt egy embertani természetű magyarázatot arra, amire az ortodox politikatudomány nem volt képes a mai napig magyarázatot adni: Mi az alapvető oka a modernizációs fázisba lépett társadalmak drámai ideológiai különbözőségének?

A család szerkezetével foglalkozó hipotézise lehetővé teszi a születőben lévő demokratikus világ tartós különbségeinek leírását és megértését.

A család a társadalom szövetének sejtje, amilyen a működő családmodell, olyan lesz a társadalom is. Csak a működő családmodellekre lehet működő társadalmi struktúrákat felépíteni, ellenkező esetben a modell eleve élet- és működésképtelen.

Az angolszász liberalizmus a politika területére vetítette az angol családon belül a szülők és a gyermekek közti viszonyokat régtől jellemző kölcsönös függetlenség gondolatát csakúgy, mint az egyenlő vonatkozási alap hiányát a fiútestvérek közötti kapcsolatban.

A francia forradalom általánosan elfogadottá tette a szabadságot és egyenlőséget, a szülők és a gyermekek közötti kapcsolat liberalizmusát, továbbá a fiútestvérek közötti egyenlőséget…

Az orosz muzsikok egyenlőségi alapon bántak fiaikkal, de egészen saját halálukig tekintélyelvű irányításuk alatt tartották őket, akár megnősültek, akár nem: az átmenet orosz ideológiája, a kommunizmus tehát ennek megfelelően – a francia mintához hasonlóan – egyenlőségpárti volt, ám ezen túlmenően tekintélyuralmi is. Ezt a formát alkalmazták mindenhol, ahol az orosz típusú családrendszerek túlsúlyban voltak, így Kínában, Jugoszláviában, Vietnamban, nem elfelejtkezve Európa néhány térségéről, amelyekben tapasztalható a parasztság kommunista beállítottságú választási szokása, például Toszkánában, Limoge környékén és Finnországban.

Németországban a család tekintélyelvű, egyenlőtlenségpárti értékrend jellemző, mely minden egyes generációban csak egy örököst ismer el. Ez a családi szerkezet biztosította a tekintélyelvű és egyenlőtlenségpárti nácizmus előretörését. Japánban és Svédországban ennek jelentősen könnyített változatai terjedtek el.

Az arab-muzulmán család szerkezete lehetővé teszi a szélsőséges iszlámizmus bizonyos aspektusainak – amely egyike az átmenet ideológiájának – megértését, megmagyarázását. E szerkezet az egalitarizmus (azaz mindenki egyenlő) és a közösségi törekvés érdekes keverékével jellemezhető, anélkül, hogy e vegyület az államhatalom korlátlan kiterjesztésének táptalajául szolgálna…

.. E családtípusban a nő igen alacsony elismertsége csak csak a  rendszer legnyilvánvalóbb eleme. Közösségi formája közel áll az orosz mintához, mely az apát és nős fiait közösen kezeli, ámde lényegesen különbözik ettől az unokatestvérek házasságát szorgalmazó szokásjog következtében. Az elsőfokú unokatestvérek közötti házasság, különösen két fivér gyermekei között rendkívül sajátos tekintélyi viszonyt vezet be úgy a család, mint az ideológiai területén. Az apa-fiú viszony valójában nem tekintélyelvű. A szokás fontosabb az apa szerepénél és ennek következtében a meghatározó kapcsolat a fivérek közötti horizontális kötelék.”

Todd meglátása szerint az arab-muzulmán rendszer egyenlőségpárti és közösség centrikus, de nem igazán kedvez az általában vett tekintélytiszteletnek, különösen nem az állam felé irányulónak!

Az alábbi táblázat a muzulmán világon belül az elsőfokú unokatestvérek közötti házasságokat arányát mutatja az 1990-es évek első felében:

Az egyes társadalmi rendszerek nem ugyanolyan módon szembesülnek a demokratikus individualizmus terjedésével. A francia és angol rendszerekben közös a szabadság ősrégi eszméje, a német, japán, orosz, kínai vagy arab rendszerek esetében az egyéni szempontok felerősödése viszont támadja az eredeti társadalmi értékek némelyikét és ide vezethető vissza az átmenet folyamatának eldurvulása illetve az átmenetet követő időszak egymáshoz képesti eltérései.

„A modernizáció bizonyos szakaszában a társadalmak megnyugszanak és olyan, nem önkényuralmi kormányzati formát találnak, amelyet a lakosság többsége akceptál.”

„Amennyiben a régi világ a béke felé halad, ha többé már nincs szüksége az Egyesült Államokra és ha – ezzel ellentétben – ez utóbbi gazdaságilag ragadozóvá és fenyegetővé vált, Oroszország szerepe is megváltozik, sőt, a visszájára fordul… Katonai hanyatlása ellenére Oroszország az egyetlen állam, melynek nukleáris arzenálja az Egyesült Államok katonai mindenhatóságának akadályát jelenti.”

Aktuálpolitikai kitekintés (1):

A könyv megírása óta eltelt 15 év hozott némi változást az akkori és a mostani katonai erőviszonyok kérdésében mind Oroszországot, mind Kínát illetően. 2017-re az Egyesült Államok nukleáris fegyverzete a jelenlegi orosz arzenálhoz képest öregedő és egyre inkább avuló.

Nem csak a világban betöltött szerepek változtak meg, hanem bizonyos katonai képességek is, melyek egyik oldalon a korábbi saját szinthez képest jelentősen erodálódtak (USA), a másik oldalon pedig döbbenetes fejlődést (Kína) produkáltak.

A legnagyobb katonai hatalmat biztosító stratégiai atomfegyverzet területén pedig bekövetkezett az, amire a Hidegháború idején nem nagyon akadt példa: Oroszország megelőzte az Egyesült Államokat, az amerikai nukleáris dominancia/fölény ma már csak történelem.

Aktuálpolitikai kitekintés (2):

A mai német bevándorlási politika hátteréhez az előző fejezetben ismertetett adatokatis érdemes figyelembe venni – ez természetesen továbbra sem ad magyarázatot arra, hogy példának okáért a kelet-európaiak helyett miért pont a muszlim bevándoroltatást segítették elő.

Ha valaki megnézi, hogy a termékenységi ráta hogyan alakult Németországban, akkor kiderül, hogy már 1981(!)-ben az NSZK-ban 1,3 míg ezzel egy időben az NDK-ban 1,9 volt. Bár egyik sem elegendő a fennálló populáció stagnálásához sem, ettől függetlenül az eltérés jelentős volt a maga közel másfélszeres értékével.Az egyesítést követően 2001-ben Németország a korábbi értéket fixen tartotta továbbra is, azaz immár a teljes német lakosságra vetítve elérte ismét az 1,3-as értéket alig egy évtized alatt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..