(2659) Geopolitika és Geohadászat V.

 

5. Rész: A világterrorizmus mítosza

 A sérülékeny birodalmi sarc

„Szokás manapság az egyesült Államok hadseregét aránytalan képződményként tekinteni, mely megállapítás önmagában is bizonyítja a birodalmi törekvéseket. Ilyenkor óhatatlanul szóba kerülnek az „egyetlen szuperhatalom” hadi kiadásai – ez az összeg az egyharmada a világ által katonaságra költött összes pénznek. Azt természetesen ne várjuk el az amerikai vezetőktől, hogy ők maguk cáfolják meg hadseregük erejét! A kiadások módszeres vizsgálata ugyanakkor azt mutatja, hogy nem alaptalan az Egyesült Államok katonai potenciáljával kapcsolatos nyugtalanság, hiszen éppen ez vezette Busht arra, hogy még a szeptember 11-i merényletek előtt a katonai kiadások növelését javasolja.”

Az író által 2002-ben papírra vetett gondolatoknak van alapja, főleg, ha az azóta eltelt nem rövid időszak eseményeit figyeljük. A közelmúltbeli balesetek (US Navy), az időközben botrányhírré vált, egyes amerikai ICBM támaszpontokon tapasztaltak, valamint a jelenlegi amerikai védelmi miniszter megnyilatkozásai mind-mind azt támasztják alá, hogy Todd jól látta már akkor is az USA haderő propagált és valós állapotában lévő markáns különbséget.

Azt, hogy Bush miért kezdte jelentősen növelni 2001-ben a katonai kiadásokat – az azóta bekövetkezett események, valamint nyilvánosságra került információk – kissé árnyaltabb képet festenek a megfogalmazott véleménynél, de ez egy külön tanulmány része lehetne.

„Az amerikai hadigépezet igencsak túlméretezett a nemzet megvédésének feladatához, ám alulméretezett egy egész birodalom ellenőrzéséhez és pláne ahhoz, hosszú időn át fenntartsa a hegemóniát Eurázsiában, amely messze, nagyon messze van az Újvilágtól.”

2002 óta ez még inkább nyilvánvalóvá vált, az Egyesült Államok katonai gépezete nem rendelkezik elégerőforrással ahhoz, hogy Eurázsiát az amerikai igények szerinti katonai kontroll alatt tartsa. A végtelen afganisztáni hadműveletek, valamint Oroszország, Kína és India katonai képességeinek látványos fejlődése mind-mind azt támasztja alá, hogy az USA katonai ereje a világuralomhoz egyszerűen elégtelen.

Megjegyzés: India 2017-ben már saját regionális rakétavédelmi programmal rendelkezik, a kínai haderő Pekinget mind mennyiségben, mind minőségben Dél-Kelet Ázsia vitathatatlan katonai erőközpontjává teszi, az orosz új generációs stratégiai nukleáris fegyverzet Moszkvának pedig globális értelemben az USA-val minimum megegyező nukleáris szuperhatalmi státuszt garantál. Eurázsia pedig messze nem a világ egésze!

„Az amerikai katonai sebezhetőség bizonyos értelemben strukturális gyengeség, gyökereit annak a nemzetnek a történelmében kell keresnünk, amelyik sohasem ütközött meg hozzá hasonló erejű   ellenséggel. Itt rögtön eszünkbe juthat az indiánokkal folytatott háborúk alakító ereje, amikor is analfabéta, rosszul felszerelt törzsek viaskodtak az európai típusú, modern ármádiával.”

Ennél azért többről van szó, az USA történelme során soha nem kényszerült átfogó, nagy szárazföldi hadműveletek és háborúk megvívására a saját kontinensén, a hátország mindig teljesen védve volt az ellenség csapásaitól. Miután Ázsiától és Európától két óceán választja el, emiatt az amerikai hadigépezet elsősorban haditengerészeti szempontból fejlesztette a haderejét, amihez a repülőgép hordozók adták a szükséges légierő biztosítását. Ez a fajta haderő felépítés csak akkor rentábilis és ésszerű, ha a tervezett háborús régióktól valóban jelentős távolságban fekszik az anyaország, így elsősorban nem a hon védelmére, hanem expedíciós hadműveletekre tud berendezkedni adott nagyhatalom.

Ennek tökéletes ellenpéldája Oroszország és Kína, akiknek a történelmük során a saját területükön kellett hadat viselniük, számukra teljesen értelmetlen és pazarló lenne olyan méretű flotta kiépítése, mint a US Navy a szárazföldi hadműveletekre és a hon védelmére összpontosító klasszikus haderő rovására.

„A gazdasági erőforrások látványos fejlődése a második világháború idején nem feledtetheti a hadsereg szerény szárazföldi teljesítményét. Ne beszéljünk most az angolszászok nehéz bombázásairól, amelyek módszeresen pusztították a civil lakosságot: nem volt értékelhető stratégiai hatásuk, következményük pedig legfeljebb annyi, hogy fokozták a német nép ellenállását a szövetségesek offenzívájával szemben.

Szemügyre véve a hozzáférhető adatokat a második világháború kapcsán nyugodtan kijelenthető, hogy az Egyesült Államok európai részvétele a hadműveletekben marginális jelentőségű volt a szovjet és a német részvételhez képest. A normandiai partraszállás – bár a propaganda értéke jelentősen túl van reprezentálva – 1944 júniusában már egy, a keleti fronton tönkrevert és éppen gőzerővel visszavonuló (menekülő) német hadigépezetet ért, a második világháború valójában a keleti fronton dőlt el.

Fegyvergyártás a második világháború idején:

 

Forrás: Wikipédia, DerGroßePloetz gyűjtemény, 2008, 817. o.

 

Forrás: Wikipédia  

„A háború és az azt követő időszak valamennyi stádiumában – Liddell Hart angol katonai szakértő és történész értékelése szerint is – az amerikai csapatok viselkedése bürokratikus, lassú és alacsony hatékonyságú volt az anyagi és számbeli fölényükhöz képest.

Ezen sokat nincs is mit csodálkozni, az Egyesült Államok valódi céljai távolról sem azok voltak a második világháború során sem, amelyeket a média és a hivatalos propaganda hirdetett. Ennek a feltárására már sokan vállalkoztak, egyelőre – a jelenleg még érvényes és kötelező világnézet alapján – sok siker nem mutatkozhat, de ez megint egy külön tanulmányt érdemelne. Az mindenesetre eléggé nyilvánvaló, hogy egyetlen nagyhatalom volt, aki szinte jelképes módon vett részt a háború legnehezebb frontjain erejéhez és súlyához képest, ugyanakkor a legnagyobb haszonélvezője volt mind a második világháborúnak, mind az utána kialakított és a mai napig is – még – fennálló világrendnek.  

„A második világháború után minden lépés, amely az amerikai hadsereget egyre közelebb vitte a konfrontációhoz Oroszországgal – a világháború tényleges szárazföldi győztesével – tehát minden ilyen lépés csak az Egyesült Államok alapvető katonai sebezhetőségét mutatta. Koreában Amerika csupán félig-meddig volt meggyőző, Vietnamban pedig egyáltalán nem, míg a szovjet hadsereggel szembeni tesztelése szerencsére nem került sor. Ami az öbölháborút illeti, azt tulajdonképpen egy mítosz ellen vívták – amelyet Irak hadserege testesített meg, – vagyis egy fejletlen, húszmilliós ország hadigépezete ellen.

Az emberáldozat nélküli háború koncepciójának jelenlegi felbukkanása – legalábbis az Egyesült Államok részéről – végső soron az aszimmetrikus összeütközések előnyben részesítéséhez vezet. Ez a nézet egyben elfogadja, tartósítja és súlyosbítja az amerikai hadsereg hagyományosnak mondható szárazföldi gyengeségét.

Az Egyesült Államok és szövetségesei az öböl-háborúban Irak hadserege ellen a térségben felvonultatott mindösszesen 956.000 katonát, 3318 harckocsit, 2.500 harci gépet, 8 db repülőgép hordozót, 20 db cirkálót, 20 db rombolót és 5 db tengeralattjárót. Ha jobban megnézzük a pontatlanságuk ellenére impozáns számadatokat, valamint a CNN nevével fémjelzett médiakampányt, akkor könnyen belátható, hogy az USA a hidegháború befejezését követően egy harmadik világháborús hadigépezetet vonultatott fel és vetett be Irak ellen, mintegy „bemutatót” tartva a világnak abból, hogy hogyan is viselt volna hadat a Szovjetunió ellen az európai hadszíntéren. Irak, mint valós ellenfél szinte kockázatmentes volt, pláne az akkor még létező Szovjetunió csendes amerikai háttértámogatásával egyetemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2659) Geopolitika és Geohadászat V.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Csak egy számot kiragadva a II. Vh áldozatainak számából, Peter Krabbe svéd historiker a Németországban a három többszázezres terrorbombázás utáni 8 millió militer és civil halotthoz hozzáadja a 45-46-ban beindított kétéves élelmiszer adagolási projekt, ami a Roosevelt-stábhoz tartozó Morgenthau nevéhez füzödik, 13 millió civil áldozattal. Igy a német szám 21 millió.

    A szovjet elleni preventív háborút rákényszerítették a németekre, a határon a megindulási övezetben álló többmilliós támadó 300-350 hadosztállyal, amiknek az indulási dátumát is megszerezték a németek. Mindezt bizonyítják a legföbb illitékesek, Saposnyikov és Zsukov marsallok memoárjában is pontosan így van leírva.

  2. 1. barba
    Valóban, ezek a statisztikai adatok csak a közvetlen háborús áldozatokról szólnak.

    Példaként hagy említsem meg Irakot, ahol az 1991-es háború, az azt követő évtizedes embargó majd a 2003-as invázió után jelen idő szerint 1,5 millió áldozatról suttognak, beleértve a háborúk és embargók miatt közvetve elpusztult embereket valamint a meg sem született gyerekeket!
    Hasonló a helyzet Oroszországban, ahol a Szovjetunió szétesését követően szándékosan gerjesztett anarchiában (Gajdar-féle sokkterápia) olyan társadalmi viszonyokat hoztak létre, amely egy háborúval egyenértékű, több milliós populációs veszteséget okozott. Hogy érthetőbb legyen a dolog, a korai halálozásoktól kezdve a drasztikusan megnövekedett abortuszok számáig bezáróan Oroszország számára a Jelcin-korszak számszerűen is felért azzal, mintha valódi háborút vívott volna.

  3. “az USA történelme során soha nem kényszerült átfogó, nagy szárazföldi hadműveletek és háborúk megvívására a saját kontinensén, a hátország mindig teljesen védve volt az ellenség csapásaitól.”

    Azért USA történelmében volt egy függetlenségi háború és egy eléggé markáns polgárháború is.

  4. “Az mindenesetre eléggé nyilvánvaló, hogy egyetlen nagyhatalom volt, aki szinte jelképes módon vett részt a háború legnehezebb frontjain erejéhez és súlyához képest, ugyanakkor a legnagyobb haszonélvezője volt mind a második világháborúnak, mind az utána kialakított és a mai napig is – még – fennálló világrendnek. ”

    A klasszikus szerint a háborúhoz három dolog kell: Pénz, Pénz, és Pénz.

    Ránézve az első ábrára eléggé markáns az amerikai fegyvergyártás.

    Aztán arról se feledkezzünk meg, hogy mekkora egyéb támogatást kapott az USA-tól a háború alatt a SZU és Nagy-Britannia, hogy bírják az anyagháborút a németekkel szemben.

    Az meg tényleg az USA szerencséje, hogy Európa háborúzott (ez az európaiak hülyesége), így ők háború végével abszolút nyertes pozícióba kerültek.

  5. 2.) “Hasonló a helyzet Oroszországban, ahol a Szovjetunió szétesését követően szándékosan gerjesztett anarchiában (Gajdar-féle sokkterápia)”

    Azt hiszem minden szocialista országban a szocialista-> kapitalista átmenet nem volt zökkenőmentes.

    Ez különösen áll a SZU-ra, mint szocialista magországra.
    Kész recept nem volt.
    Mi például a magyar “szocialista gazdasági reformok” következtében egy kis előnnyel indulhattunk velük szemben.

    Ha meg nagyon elodázzák a váltást, akkor nem biztos, hogy a mai Oroszország úgy nézne ki, mint most.
    Azért a szocializmus összeomlásának komoly gazdasági oka volt.

  6. 6. Pzuj
    Ennél azért sokkal konkrétabb volt a Gajdar-féle sokkterápia kidolgozása, bevezetése és levezénylése, Oroszország “demokratikussá” történő átalakítása valójában amerikai tanácsadókkal, amerikai recept szerint történt, teljes egészében amerikai érdekek szerint.
    Az Új Oligarchiák megszületése és gyors felemelkedése is pontosan ezen időszakhoz köthető, a Jelcin-korszak valójában egy amerikai bábkormány időszaka volt, az orosz gazdaság és társadalom teljes lezüllesztése volt a cél, de a meglévő belső ellenállás és a katonai vezérkar miatt ezt nem tudták teljes egészében véghezvinni és egy ponton túl nem lehetett a húrt feszíteni.
    Az a paradox helyzet állt elő, hogy a mai Oroszország oligarchiái az USA/CIA támogatta Jelcin és korszakának képződményei, bár igyekszik mindenki Putyin nyakába varrni azt, amit valójában csak megörökölt.

  7. 4. Pzuj

    én azért óvakodnék a “szerencse” szó használatától

    5. Pzuj

    ma már tudjuk, hogy bizony volt kész recept. Bár ebben nem vagyok biztos, de azt hiszem Magyarországon kezdődött meg a bankrendszer átalakulása, amely minden átmenetnek az alapja volt. Ez volt az igazi teszt, majd a végrehajtásra bámulatos összehangoltsággal került sor nagyjából egy időben a többi országban is.

  8. A Szu felbomlását es mint birodalomnak az eltuneset tuleltuk. Remelem az amerikai elit eseteben is lesz annyi belátás hogyha eljon az ido nem rántják magukkal az egesz világot. Mindenesetre jelentos kulonbseg az hogy mind Kina mind Oroszország de meg Europa is eltudna lenni onmagaban es egymással is egy a mainál alacsonyabb anyagi szinten mert letezesuk alapja nem a magukon kivul valo terjeszkedesi kenyszer hanem egy a preindusztriális korszakbol származo kultura. Van mihez es hová visszaterniuk ha nem megy az anyagi elorejutás ha meg van ettol fuggetlen kulturajuk. Az USA viszont csak civilizácio es ennek alarendelt kulturalis maradványok osszessege melyek meg ellenállnak a civilizácios olvasztotegelynek. S mint ilyenek az egysegere lehetnek veszelyesek. Az amerikai let tehát civilizácio pusztán anyagi alapokkal rendelkezik es azoktol fugg es onmaga megteremtesenek veres folyamata-indián háboruk, polgárháboru,….során eljutott a saját határaihoz es muszáj volt azon tullepnie es ez azota is folyik kulonfele modon. Nem tudom elkepzelni hogy az USA letezhetne tovább mint nem birodalom hanem csak egy ország a sok kozul…..pedig az okologiai egyensuly szuksegessegehez ez is hozzátartozna ha azt akarjuk legyen az emberisegnek normális jovoje.

  9. MangaM:

    “Az a paradox helyzet állt elő, hogy a mai Oroszország oligarchiái az USA/CIA támogatta Jelcin és korszakának képződményei, bár igyekszik mindenki Putyin nyakába varrni azt, amit valójában csak megörökölt.”

    Azért jó pár jelcini oligarcha kezéből kicsavarták a kétes módon szerzett vagyonát.
    Aztán hasonló kétes módon Putyin hű oligarchákhoz juttatták.
    Az se titok, hogy Putyin úgy kapta meg a hatalmat Jelcin-től, hogy a “Család” ügyeit nem piszkálja.

    7. sleeper:

    “én azért óvakodnék a “szerencse” szó használatát”

    Abban talán egyetérthetünk, hogy II.világháborúhoz az európaik hülyeségére, rövidlátására is szükség volt, kezdve az I.világháborút lezáró békével, lehetetlen feltételekkel, jóvátétel stb.

    Nem próbáljuk mindent az USA-ban székelő zsidó bankárokra fogni, akik mindkét oldal felfegyverzését támogatták.

  10. 8. Tom

    Egyetértek, egy valamit kivéve: elvileg az USA is tudna tovább létezni, mint egy ország, de ez értelemszerűen jelentős “belső leépüléssel” járna együtt, azaz nem fog konfliktus mentesen megoldódni a dolog. Ebben az esetben akár részleges felbomlással is számolni kellene, azaz ha a Pax American korszak végleg lezárul, az mindenképpen éreztetni fogja a hatását a jelenleg ismert USA-val kapcsolatban is.
    A “népek nagy olvasztótégelye” mítosz lassan véget ér, nincs olvasztótégely, hanem egyre jobban megosztott, szinte minden területen polarizált társadalmuk van.

    9. Pzuj

    A hirtelen felemelkedő és mesés vagyonokat lenyúló újkori orosz oligarchiák születése nem a putyini-rendszer következménye, hanem azé, amiről előtte is szó volt. Egy megörökölt gazdasági/politikai struktúrát békés úton nem lehet lebontani és felszámolni, így Putyinnak sem volt sok választása, a korábbi oligarchiák nagy részével kiegyezett, azzal a néhánnyal, akivel nem lehetett, azokat szétszedték és a helyükre saját “hűbéresek” kerültek, mint az emberi történelem során az ókortól kezdve mindig és mindenhol – ez egy teljesen evidens és törvényszerű folyamat, ellenkező esetben a véres nagyszabású polgárháború a másik lehetőség.

    Senki sem próbál mindent az USA-ban székelő és nem egyértelműsített (!!!) származású pénzügyi kaszt nyakába varrni, hiszen az adott történelmi folyamatok beindításához és levezényléséhez nyilván fogadókészség is kellett a társadalmak részéről, de ez semmit sem csökkent azok felelősségén és bűnén, akik ezt kihasználva busásan megtérülő “üzleti vállalkozás” gyanánt emberek millióinak a haláláért közvetlenül és közvetve felelősek.

    Az amerikai és brit pénzügyi világ krémjének a világszintű felelőssége a végtelenségig nem kendőzhető el, legyen szó akár a Romanov-ház kiirtásáról, akár a világháborúk kirobbantásáról, akár a jelenkori globalizált világ mesterségesen gerjesztett válságairól.
    Nekik sem volt kötelező beszállni és gerjeszteni ezeket a folyamatokat, a kapzsiság és az önzés pedig nem mentség, hanem alap ok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..