(2653) MangaMongus vendégposztja

 

Az INF-szerződés felmondásának margójára

A következő gondolatok megosztását az a friss minapi hír teszi aktuálissá, amely szerint az Egyesült Államok felmondja az 1987-ben megkötött INF-szerződést. Az INF-szerződés – amint azt egyébként mindenki nyilván jól tudja – volt hivatva a közepes hatótávolságú (500 – 5000 km) nukleáris robbanófejekkel felszerelhető rakéta és cirkálórakéta arzenált megszüntetni az USA és a CCCP arzenáljában. Sokan a hidegháború befejezésének kezdetét is ezen aktushoz kötik.

1987 óta eltelt bő harminc év alatt hatalmasat fordult a világ – sőt, mindjárt kétszer is – és jelen idő szerint gőzerővel rohanunk visszafelé, valahová 1984 környékére – csak hogy stílszerűek legyünk direkt utalva Orwell regényére.

Az INF-szerződés felmondására az Egyesült Államok két indokot fogalmazott meg, miszerint:

  1. Oroszország már rég megszegte az egyezményt és Európát már most is tele pakolta a szerződés szerint tiltott fegyverekkel
  2. Kína kezét semmilyen egyezmény nem köti és ebből kifolyólag fejleszti a közepes-hatótávolságú rakéta arzenálját

A második, Kínát érintő indokláshoz mellékelve a Trump-kormányzat a „stratégiai homály” további növelése érdekében az Egyesült Államokat és Oroszországot kvázi egy oldalra sorolta, miszerint a két hatalom keze kötve van a kérdésben, miközben másoké nem. Tette mindezt úgy, mintha a közepes hatótávolságú atomfegyverzetek gyártása és telepítése voltaképpen az USA és Oroszország egyik leghőbb vágya és hobbija lenne, melyről úgy kellett eddig lemondaniuk, hogy ezt a világ nem is értékelte.

Az amerikai lépés bejelentésének időzítése természetesen nem a véletlen műve, az elnököt hatalomba segítő és ott tartó erők elérkezettnek látták az időt annak a demonstrálására, amelyre már elég régóta készültek. Ebből a szempontból az INF és az ABM szerződés megkötése is csak időhúzásnak számított, soha egy percig sem gondolta komolyan senki, hogy ezek az egyezmények a végtelenségig ki fognak tartani. Sőt, tovább megyek, ugyanígy a SALT, illetve az azóta tető alá hozott START megállapodásoknak is meg vannak számlálva a napjaik, a szükségszerű (= törvényszerű) folyamatok miatt.

Bár Putyinék 2007-ben az amerikai rakétavédelmi rendszerek európai telepítésével kapcsolatban fenyegettek az INF hatálya alól való kilépéssel, ez a mai napig nem történet meg, igaz, a CFE előírásait viszont nem tartották önmaguk számára tovább kötelezőnek.

Ha a nyugati mainstream média valóban ellátná a független, pártatlan és tényszerű tájékoztatás feladatát, akkor érdemi vita és párbeszéd kezdődhetett volna ezekről a kérdésekről mind nemzeti, mind nemzetközi színtéren, de erre esély sem maradt, mert sosem volt érdek az, hogy ezekről a kérdésekről vitát nyissanak.

Az Egyesült Államok mögött álló nagytőkések és az azóta globalizált világ igazi nyertesei soha egy percig sem gondolkodtak azon, hogy a kooperáción alapuló együttműködést tegyék a globális világ alapjává, sokkal inkább előtérbe került az erő alapján történő politizálás.

Ennek okait feltárni sem idő, sem energia, sem elég információ nincsen, de röviden sejthető a valódi ok: a hidegháború végével és a CCCP felbomlásával az USA vezető köreinek ölébe pottyant egy remek lehetőség a világ Amerika számára előnyös globalizálására, ami ráadásul egybe esett a nagy rivális katonai visszavonulásával is, így nemcsak gazdasági, politikai és ideológiai téren, de katonai szempontból is hatalmas előnyre tettek szert mindenkivel szemben.

Az Egyesült Államok nem tétovázott, azonnal kihasználta a kínálkozó lehetőséget és a lehető leggyorsabban elindította azokat a folyamatokat, melyek a lehetőség szerinti maximális szintre emelte a világ feletti befolyásukat. A sietségnek oka volt, azzal ők is tisztában voltak, hogy a pillanatnyi relatív fölény és előny nem betonozható be és nem marad örökre így, Kína erősödése már a kapuban volt, Európa egyesülni készült egy unióban, így az USA-nak nem volt vesztegetni való ideje, a felemelkedő erőközpontokat addig kell kész tények elé állítani, amíg még nincs elég erejük ennek megakadályozására.

Ebbe a stratégiába tökéletesen illeszkedik a NATO gyors ütemű keleti kiterjesztése, a balkáni katonai beavatkozás és Jugoszlávia (a Kis-CCCP) majd a maradék Kis-Jugoszlávia szétbontása(1. megjegyzés), a Közel-Kelet katonai felvonulási területté változtatása, majd 2001. szeptember 11.-ét követően a katonai behatolás Közép-Ázsiába, mindezekkel egyetemben pedig az USA belső rendszerének masszív elmozdítása a klasszikus rendőrállami berendezkedés felé.

Fontos ezeket az eseményeket a maguk csupasz valójában szemlélni, mivel kellő távolságból felmérve a felesleges politikai lózungoktól megtisztítva válik láthatóvá a valós szándék. A nagyívű stratégiai játszma fontos lépcsőhöz érkezett, a következő lépések jelentősen felgyorsítják majd a további pozícióváltásokat a globális színpadon.

Az Egyesült Államok számára három valós potenciális ellenfél létezik(2. megjegyzés), nevezetesen:

  1. Kína
  2. Európai Unió
  3. Oroszország

 

Gazdasági, ipari, pénzügyi és demográfiai értelemben a három közül Oroszország a leggyengébb, katonai értelemben viszont a legerősebb, legalábbis még egy belátható ideig. Gyengélkedő gazdasággal, éppen, hogy csak nem fogyatkozó lakossággal hosszabb távon nem lehet egy hatalmas katonai gépezetet fenntartani és üzemeltetni, ez a napnál is világosabb mindegyik fél számára.

Ugyanakkor az Egyesült Államok számára nincs elég idő azt kivárni, hogy Oroszország katonai ereje szépen leépüljön, ez ugyanis évtizedek kérdése lenne, sőt, ha a nemzetközi együttműködés nem áll le, akkor a beláthatatlan jövőbe tolódik ki – emiatt biztosra kellett menni, a szankciók Oroszország ellen semmikor sem lesznek feloldva, kivéve, ha a jelenlegi orosz politikai hatalom megbukik és egy nyugatbarát, Oroszországot ismét maximálisan kiszolgáltatottá tevő új lakájelit nem kerül hatalomra. Az Egyesült Államok számára további problémát jelent az időtényező szempontjából, hogy egy ilyen irányú de lassú lefolyású változás törvényszerűen egyre több szállal kötné Oroszországot az Európai Unióhoz, így mire bekövetkezne az USA által hőn vágyott lassú orosz leépülés, addigra Oroszország betagozódott részévé válna az Európai struktúrának, azaz nem Oroszországgal, hanem egy Oroszországgal kiegészült Európai Unióval szemben kellene fellépni, amire egy ilyen helyzetben már az Egyesült Államoknak nem lenne sem elég katonai, sem elég gazdasági/pénzügyi ereje és eszköze.

Az Európai Unió nyomás alá került, egyik oldalról ott van a biztató jövő képe, a hosszabb távú európai felemelkedés és új európai-reneszánsz alapja: a gazdaságilag igencsak jövedelmező orosz együttműködés és orosz piac, emellett pedig a relatíve olcsó és hatalmas orosz nyersanyagkincs, másik oldalról pedig egy komoly katonai védelem, ami Európa teljes keleti peremét nagy biztonsággal szavatolná.

Ezzel szemben áll a jelen, ami az Egyesült Államokat jelenti, aki jelen idő szerint mind pénzügyileg, mind katonailag felügyeli Európa teljes egészét, beleértve az összes eddig kiépített amerikai struktúrát.

Európa csak Oroszországgal a háta mögött (betagozódott Oroszországgal) lenne képes hatékonyan szembe szállni az Amerikai Egyesült Államok világbirodalmi törekvéseivel, erre viszont nincs ideje az USA növekvő nyomása miatt. Így egyelőre, sok választása nem maradt Európának, nagy eséllyel az USA mellé sorolva a végeredmény egy totális gazdasági-katonai szembenállás lesz Moszkvával, egy háborús eszkaláció esetén pedig felvonulási és elsődleges katonai-hadműveleti területté válik.

Az USA a jelenlegi politikájával voltaképpen „két és fél” legyet üthet egy csapásra, mert:

  1. szembe fordítja és végső esetben háborúztatja egymással Európát és Oroszországot, így a két potenciális rivális nemcsak lekötve van, hanem végső esetben egymást is pusztítják
  2. Egyszerre gyengíti Kína két fontos partnerét, végső esetben pedig teljesen leválasztja Európát Kínáról

A maradék „fél légy” ennek az amerikai politikának a negatív visszacsatolása, amely viszont közös oldalra tolja Oroszországot és Kínát mind politikai, mind gazdasági, végső esetben pedig katonai téren (3. megjegyzés).

Kína, bár rendelkezik minden olyan kifinomult diplomáciai és politikai technikával és kultúrával, ami ahhoz kellene, hogy megőrizze a jó viszonyát minden globális szereplővel, erre egyre kevesebb az esélye, a Trump-adminisztráció nem enged a nyomásból. Kína számára mind az európai piac, mind az olcsó és hosszú távon kiszámítható orosz nyersanyag import létérdek és alapvetően meghatározó, de előbb-utóbb döntési helyzetbe kényszerül. vagy kiegyezik az Egyesült Államokkal (és ezzel együtt a kényszer alatt álló Európai Unióval is) és ebből eredően Kína is szembe fordul Oroszországgal, vagy bezár Moszkva mellé és nyíltan felveszi a kesztyűt az USA-val szemben.

Abban az esetben, ha Kína a háttérben kiegyezik az Egyesült Államokkal, akkor – elvileg – egy orosz ellenes platform részeként jelentős területi igényekkel léphetne fel a későbbiek során Moszkvával szemben, illetve egy háborús helyzetben a kínai haderő lehetne a gyors orosz katonai összeomlás kulcsa, hiszen Oroszországot egyszerre lehetne támadni a szárazföldön nyugati és dél-keleti irányból. Egy ilyen hipotetikus háború megnyerése esetén ugyanakkor Kína Európával összemérhető veszteségeket szenvedne, az orosz atomarzenál Európát és Kínát még a legoptimálisabb esetben is a kora középkori vagy inkább az ókori szintre lökné vissza. Ettől függetlenül az amerikai stratégák nagy álma lenne az, ha Európa és Kína venné az Oroszország elleni háború terheinek java részét a vállára, az USA pedig távolról és főként a levegőből támogatná a csapásokat az Orosz Föderáció ellen. A hagyományos orosz haderő Európa és Kína erővel szemben fokozatosan felmorzsolódna, a stratégiai csapásmérő erők egy jelentős részét a NATO és a kínai légicsapások kiiktatnák, így Moszkvának kétszer is meg kellene gondolnia azt, hogy a csökkent képességű stratégiai arzenáljával közvetlen csapást mérjen az Egyesült Államokra is felvállalva a totális pusztulást az amerikai ellencsapásban, vagy beérné az európai és kínai területekre mért „korlátozott” léptékű atomcsapásokkal a végső kapituláció előtt.

Ugyanakkor ez a szcenárió mind Európa, mind Kína (és persze Oroszország, valamint egész Eurázsia) számára végzetes és visszafordíthatatlan következményekkel járna: azon kívül, hogy Eurázsia ősi kultúrája és civilizációja totálisan elpusztulna, a lakosság a tizedére redukálódna, a belátható jövőben (értsd: több száz vagy akár ezer év) semmiféle reális esély nem lenne arra, hogy a maradék túlélő ne a Világ hegemón irányítása alatti szó szerinti rabszolgasorból bárhogyan is ki tudjon emelkedni. Mindezek figyelembevételével a jelenlegi világhelyzetben Kína Oroszország ellen fordulása nemcsak, hogy meggyorsítaná egy világméretű háború kirobbanását, hanem garantálná Eurázsia pusztulását is, így erre reális esélyt nem látok.

Ugyanakkor az Egyesült Államok és a Pentagon beindította azt a folyamatot, aminek az eredménye a globális kereskedelmi és szállítási láncok túlbiztosítása, valamint az amerikai hadiipar függetlenítése lesz a jelenlegi külföldi beszállítóktól és gyártóktól. A katonai-ipari komplexum „hazahívása” és függetlenítése a világ többi részétől – maximálisan szembe menve az USA által életre hívott és kiépített globális ipari és kereskedelmi elvekkel/struktúrákkal – egy jövőbeli világméretű katonai konfrontációra történő közvetlen felkészülésre utal, függetlenül Oroszország és/vagy Kína reakcióitól. A katonai konfrontációhoz vezető úton a következő lépés a hidegháború életre keltése, mégpedig egy sokkal hidegebb háborúra van szükség, mint egykoron. A jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzetben az Egyesült Államok számára létfontosságú a hadiipar további jelentős felpörgetése és mivel végtelen számú helyi háború és konfliktus nem robbantható ki, így marad a régi jól bevált recept: fegyverkezni gigantikus mennyiségben. Egy új fegyverkezési verseny bár az amerikai államadósság problémáját nem oldja meg, de az amerikai munkaerő helyzetén segít, a belső gazdaságot és fogyasztást ismét felpörgeti és a regnáló pénzügyi elit további haladékot kap.

Egy növekvő fegyverkezési verseny a riválisokat is fegyverkezésre ösztönzi, ami forrásokat von el a gazdaság és a társadalom egyéb szektoraitól, így a gazdasági és társadalmi fejlődés alapját adó egyéb fejlesztések elmaradnak, ezzel lassítani lehet a rivális hatalmi centrumok egyéb ágazatokban történő erősödését. Ha a rivális hatalmi centrumok ebben a piszkos versenyben nem tartják az ütemet és katonai képességekben jelentősen lemaradnak, akkor megnyílik az út a valódi háború előtt, hiszen innentől kezdve már „elfogadható szintű járulékos veszteségekkel számolva” megéri a rivális hatalmakkal történő végső katonai leszámolás.

A korabeli hidegháborúhoz képest a jelenkor kezdődő hidegháborúja több aspektusban eltér a korabelitől, ami miatt – bár látszólagosan nincs akkora veszély, amint a régi időkben – valójában sokkal nagyobb a kockázata egy valós, nukleáris fegyverekkel megvívott világháború kirobbanásának, mint bármikor az USA-CCCP klasszikus hidegháború idején:

  • Papíron csökkentették ugyan az atom robbanótöltetek számát, de a mai robbanófejek és rakéták sokkal pontosabbak és hatékonyabbak, mint a régi fegyverek.
  • A kisebb hatóerőből és nagyobb pontosságból eredően ezen eszközök bevetési küszöbértéke is alacsonyabb, mivel több – igaz megrendelésre készült – tanulmány szerint kisebb járulékos károkkal járna, mint egy régi hidegháborús atomkonfliktus.
  • Az amerikai fél részéről hadrendbe állított alacsony észlelhetőségű technológia lehetőséget biztosít a meglepetésszerű első csapások kiváltására, amelyek az orosz/kínai irányítási központokat és fix telepítésű silókat érheti. A korlátozott számú rakétahordozó atom tengeralattjárók figyelése és nyomon követése nem teljesen megoldhatatlan feladat, pár tucat megmaradó atomtöltet pedig nem fog elég elrettentő erőt biztosítani ahhoz, hogy a háború elmaradjon, ha cserébe a rivális hatalom teljesen és véglegesen kiiktatható.
  • Oroszország új hiperszonikus rendszereket állít hadrendbe, melyek ellen a jelenlegi nyugati rakétavédelem hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Az orosz polgári védelmi rendszer az egész országra kiterjedően működik, hatalmas mennyiségű atombunker került átadásra, így ebben a helyzetben az orosz vezérkar és főparancsnok egy fokozott és kiélezett helyzetben könnyeben juthat olyan döntésre, aminek a vége nukleáris fegyverek bevetése lehet. Bízva a saját elégséges elrettentő erőben, az új csapásmérő eszközök hatékonyságában, valamint a lakosság megfelelő szintű felkészültségében egyáltalán nem zárható ki a sarokba szorított atomhatalom részéről egy korlátozott, preventív és demonstratív nukleáris támadás, ami viszont nem várt eszkalációhoz is vezethet.

Mindezeken túl nem szabad megfeledkezni a katonaföldrajzi kérdésekről sem. Jelen idő szerint a NATO olyan stratégiai mélységben nyomult be az egykori szovjet szférába, hogy a Baltikum, Lengyelország, valamint Románia (esetleg Ukrajna) térségéből az európai orosz városok és gazdasági/katonai/ipari centrumok a csapás megindítását követően percek alatt elérhetőek. Ez elégtelen idő a hatékony védekezés megpróbálására is, képletesen Moszkva halántékához lehet közvetlenül szorítani a csőre töltött pisztolyt.

Az Egyesült Államok az INF szerződést valójában azért mondta fel, mert a rakétavédelmi rendszerek telepítése mellett fokozatosan meg kívánják kezdeni a közép hatótávolságú atomfegyverek telepítését mind Európában, mind a Távol-Keleten, ezzel biztosítva azt, hogy közép-hatótávolságú eszközökkel is képesek legyenek a megelőző stratégiai csapásmérésre mind Oroszország, mind Kína viszonylatában.

A katonaföldrajzi realitások miatt így az Egyesült Államok jelentősen több nukleáris fegyverzetet képes bevetési hatótávolságon belül tartani a célpontokhoz képest, mint fordítva. Ennek oka igen egyszerű: Oroszország és Kína jelen idő szerint nem tud USA célpontokra beállított közepes hatótávolságú atomeszközöket felsorakoztatni Mexikóban vagy éppen Kanadában, míg az Egyesült Államok a stratégiai ICBM/SLBM arzenálja mellett Kelet-Európában és Japán, Tajvan vagy Dél-Korea esetében képes lesz erre. Ezek telepítésével olyan nukleáris kerítés mögé zárja Moszkvát és Pekinget, amellyel képes közvetlenül azzal fenyegetni őket, hogy az indítási parancstól számított 6-12 percen belül pusztító nukleáris csapássorozatok érnek célba a területeik ellen, célponttól függően.

Ennek a helyzetnek a realizálódását sem Kína, sem Oroszország nem várhatja be, mert a felvázolt stratégiai helyzetben csak egyetlen esély van a túlélésre: a kapituláció. Félő, hogy ezt nemcsak felismerték Pekingben és Moszkvában, hanem előrehaladott állapotban vannak az egyeztetések a soron következő lépésekről, melyek tovább növelik a közvetlen fegyveres összeütközés kockázatát az európia vagy a dél-kelet ázsiai színtereken. Egyelőre ezek mibenléte még nem látszik, de nagy eséllyel megelőlegezhető az, hogy a befogadó államok „túlbiztosított” nukleáris célpontokká válnak, azaz háborús veszély esetén megelőző csapásokat fognak elszenvedni, ami már nem háborús veszélyt, hanem magát a háborút jelenti.

Azzal az egy dologgal sem árt tisztában lenni, hogy a harmadik világháború ugyan elindítható, de onnantól kezdve már soha nem fog véget érni, hiába fogynak el a nukleáris eszközök. A civilizáció és az ökoszisztéma lerombolása a túlélők számára egy folytatódó, soha véget nem érő örök háborút jelentene majd.

A III. világháborúban azért nem lesznek győztesek, mert elindítani ugyan el lehet, de befejezni többé már nem.

MEGJEGYZÉSEK:

 1. megjegyzés:

Jugoszlávia felbontásának forgatókönyve megegyezett a Szovjetunió felbontásának forgatókönyvével, a maradék Kis-Jugoszlávia elleni katonai akciófelvezetése és végrehajtása pedig fontos figyelmeztetés arra, hogy az USA és a NATO hogyan kívánja a maradék Kis-Szovjetuniót, azaz Oroszországot tovább darabolni, csak ebben az esetben Koszovó szerepét elsősorban Ukrajna és a Krím látja majd el – a fő műsor már el is kezdődött. Az USA/NATO katonai terveiben egy Oroszország elleni háború részletesen ki van dolgozva, jelen idő szerint a szükséges előkészületek és katonai felvonulások/erők pozícionálása zajlik.

2. megjegyzés:

A jelenkor geopolitikai világában az Egyesült Államok játssza az Új Brit Birodalmat, az USA geopolitikai játéka pontosan leköveti az egykori európai kontinensen zajló brit politika modelljét, miszerint a brit Birodalom folyamatosan arra játszott, hogy a kontinentális hatalmakkal külön-külön jobb legyen a viszonya, amint azoknak egymással. Az USA geopolitikai értelemben ugyanezt a mintázatot követi régóta, a jelenben például igyekszik úgy kijátszani Európát és Oroszországot egymás ellen, hogy külön-külön a viszonya a két féllel továbbra is lehetőleg egyutas maradjon (egyutas kommunikáció = utasítás), miközben a harmadik féllel (Kína) kezdett új konfrontáció közben a másik felek felé meglebegtesse egy új kiegyezés lehetőségét.

3. megjegyzés:

Egy új világháborús helyzet kialakulásának a lehetősége nem azért kerül előtérbe, mert Moszkva és Peking összefog, hanem pont fordítva: Ázsia két óriási birodalma azért fog össze, mert a Nyugattal történő világméretű katonai összeütközés reális lehetőséggé vált mind kettejük számára külön-külön is. A Nyugat minden létező belső problémáját immáron kifelé vetíti és külső felelősöket keres, az első két helyezett Moszkva (Demokrata Párti célpont) és Peking (Republikánus Párti célpont). Bár elsőre kényelmes és megnyugtató a belső politikai feszültségekkel és játszmákkal magyarázni a jelenlegi amerikai geopolitikát, de ne dőljön be senki ennek, az amerikai geopolitikai lépések következményei mind időben, mind következményekben messze-messze túlmutatnak azon, hogy a négyévenkénti amerikai elnökválasztás cirkuszával akarjuk magyarázni akár az egész bolygó jövőjét és minden lakosának életét majd közvetlenül meghatározó lépéseket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2653) MangaMongus vendégposztja” bejegyzéshez ozzászólás

  1. MangaMongus Elemzése első osztályú. El lehet rajta gondolkodni. Mivel a geostratégia nekem nem erős oldalam, amit észrevételezek az egészen más irányú. Olvasás közben állandóan az jutott az eszembe, hogy ezek az emberek ezekkel az állandó fejlesztésekkel azt hiszik, hogy a Föld és benne az emberiség végtelen. Hová, hová akarják még fejleszteni a katonai eszközöket? Becslések szerint már most is tízszeres az “overkill”. A meglévő fegyverekkel 10 Földet lehetne tökéletesen kiirtani.

  2. 3. Tibor bá’
    Gondolom, arról szól a történet, hogyan lehetne olyan katonai-technikai fölényt kialakítani, hogy az ellenség a sajátjait ne is tudja bevetni, legyen az bármilyen sok is.
    Viszont ez nagy elbizakodottságra utal…

  3. Tegyük fel, hogy az elhárító rendszer hatékonysága 95%(nyilván nem annyi).
    Ha az ellenségnek van 100 atomtöltete, akkor 5 találatot kapok, ami USA léptékben még bőven kiheverhető. Ha azonban van 1000-2000 töltet ellenem, akkor 50-100 találatom lesz, ami már elég az összes stratégiai célpont megsemmisítésére…
    Kölcsönösen ugyan azt játsszák a felek, és ezért van ennyire sok töltet.
    Egyszerű játékelmélet a maga módján…

  4. Részben jó ez az elemzés az nem vitás, de végső konklúziójában fals szerintem.
    A racionális és az irracionális tényezőket számba véve én a következőket gondolom:

    Ha a racionális oldalról vizsgálom, akkor az adódik, hogy az a szabadkőműves – vagy nevezzük akárhogy is – háttérhatalom, amely a világot igazgatja, nem fog olyan mértékű háborút generálni, amely által a “rabszolga had, a nagyszámú erőforrás-állat” kipusztulásához vagy végletes megcsappanásához vezetne, vele együtt az anyagi javak is pusztulnának.
    Helyesen állapítja meg az elemzés, hogy az Egyesült Államoknak, ahova a háttérhatalom befészkelte magát, és ahonnét irányítani próbálja a világ dolgainak folyását, NEM Oroszország a riválisa jelenleg, hanem Kína! Szerintem katonailag sem, mivel Oroszországnak jelenleg is évszázadokra lenne még szüksége arra, hogy egyáltalán “belakja” a keleti szűz területeit is, nemhogy az Egyesült Államok felé tudna terjeszkedni. Az Indiai Óceánra sem lesz kijárása a közeljövőben, mert abba az irányba is nála jóval nagyobb falatok vannak (Pakisztán, India, Kína)

    Viszont mérete, technológiai fejlettsége, sokasága és nem utolsó sorban amiatt, hogy a sajátos rasszjegyei miatt lehetetlen a beszivárgás oda Kína reális és valós idejű, jelenkori VESZÉLYT JELENT az Egyesült Államokra nézve! Ráadásul valós és létező jelenség a kínai beszivárgás az Egyesült Államok/Kanada/Ausztrália területére, több milliós kínai diaszpóra szerte-széjjel triádokkal megspékelve)

    Az Egyesült Államok ezért inkább meg fogja támogatni Oroszországot Kína hátában szerintem (az EU kárára is akár), hogy ellensúlyt tudjon képezni nekik (India erre alkalmatlan) + kísérletet tesz majd a koreai nép egyesítésére is (Kim gyerekkel már haverkodnak),+ arra, hogy elvágja majd Kínát Afrikától. Hangsúlyozom, Kína az ahova lehetetlenné vált a beszivárgás, amin nem találtak mindezidáig fogást!
    Ez tehát a racionálisnak gondolt szituáció.

    Ha az irracionális tényezőket nézzük, akkor pedig az mondható el, hogy gyakorlatilag semmilyen támpontunk nincs arról, hogy mi megy a háttérben. És itt a világűrrel kapcsolatos dolgokra gondolok elsősorban. Jóformán arra sem tudunk választ adni, hogy mára 2018-ra miért nincs értékelhető szintű űrprogram/űrrepülés lényegében?
    Egyik országban sem!!!
    Emlékeztetnék, hogy jövő júliusban lesz félévszázados!!! évfordulója a “Holdra-szállásnak”. 1969-1972 között nyolcszor voltunk ott! ebből hatszor a Holdon ugrándoztunk!
    Én két lehetőséget látok:
    1. Létezik titkos űrprogram nagyívű projektekkel most is, csak mi semmit nem érzékelünk ebből, mert TITOKBAN tartják! De ha így van akkor nem állnak meg és folytatni akarják a titkos missziókat és ehhez kell az erőforrás-háttér ergo nem tehető tönkre a Föld!!
    2. Igazából nem olyan a valóságunk, amilyennek látjuk és a világűr sem olyan és az aminek most gondoljuk, így nincs és soha nem is lesz innét kitörési pont. Ha így van akkor megintcsak kizárt, hogy a háttérhatalom világháborús konstellációt kreáljon.

    Szóval mind racionális, mind irracionális lehetőségeket végiggondolva nem érdek egy nagy háború. Ha a népességet akarnák visszavágni, akkor azt meg megtehették volna már valamilyen járvány elszabadításával Afrikában, de ezt sem tették!

    Nyilván lehetnek a háttérben még sokkal elképesztőbb dolgok is, amit mi nem tudunk és azok az igazi mozgatórugók, ezt azért nem zárnám ki…

    Egyik esetben sem érdeke egyszerűen a világ valódi vezetőinek a háttér/a Föld felszámolása vagy sok évszázadra való gallyra vágása!

  5. A cikk kiváló!
    Én még pár dolgot, hozzátennék:
    1. Amerikának jelenleg 3 fő ellenfele van, de én még hozzátennék egy 4.-et is melyett részben ő idézett meg, és ez ellen hatástalan. Ez pedig az “anya természet”. Az utobbi időben hurrikánok és tűzvészek pusztítják amerikát és ezek több milliárdos kárt okoznak neki. És még nem történt az utobbi időben nagy erejű földrengés sem. Bekövetkezése esetén, hiába a nagy gazdaság, hamar szakadékba zuhanhat az egész Amerika.
    2. Oroszországnak nem csak a gazdasági mutatója gyenge, hanem fő problémája. Putyin után nincs igazi vezetője. Ha Putyin meghal, utánna csak Medvegyev jöhet szóba, de őt utálják az oroszok.
    3. Igazából az EU-nak és Kinának is (és részben az Usa is), nyersanyag függő gazdasága van. Vagyis importra szorul, és ezt használhatná ki az orosz, ha tudná. Simán padlóra tudná küldeni a pl. az Eu-t vagy az Usá-t, hogyha elvágná őket a Közel-keleti kőolaj forrásoktól. És szerintem ez a tulélésének egyik kulcsa.

  6. Jó elemzés, de szigorúan geo- politikai/ stratégiai.
    Az viszont csak a cukormáz az egészen.

    Lényeg, a lényeg: nem megnyerni kell a 3. Világháborút, hanem kirobbantani.
    Az USA, Oroszország, Kína, stb minden beáldozható, az Egyenlítőtől északra.
    Egy – szerintük- programozott összeomlás még mindig jobb, mint a mindenki lő mindenkire szcenárió- és úgy tűnik nemigen bíznak benne, hogy addig még olyan sok lenne hátra.

    Desperate times call for desperate measures

  7. Először is tartozom egy kis magyarázattal: MangaMonguz és Montezuma egy és ugyanaz a személy.

    A MangaMonguz nicknév megszületésének egy egészen eltérő, a fórumozást alapvetően nem érintő oka volt, viszont elérkezett az ideje annak, hogy ne két nicknéven jelentkezzem be és a személyes választásom a MangaMonguz-ra esett.
    Tekintsük úgy, hogy Montezuma nyugdíjba vonult, de akinek ez szimpatikusabb, az tekintse úgy, hogy távozott és MangaMonguzként reinkarnálódott újra.

    A Montezuma nicknév korszaka ezzel „hivatalosan” is lezárult, de mivel senkit sem akartam kétségek között hagyni, ezt röviden így szerettem volna tisztázni.

    (Van még egy adósságom a Biztpol fórum felé is, ott már próbáltam beregelni Mangaként, de egyelőre nem jött össze a dolog – ezt azoknak jelzem, akik néha ott is megfordulnak, bár az utóbbi időben sajnos nagyon leült az a fórum.)

    Nos, akkor vissza a fenti íráshoz.

    Rengeteg dolog hiányzik belőle és esély sincsen arra, hogy minden aspektusról legalább két szót szóljunk. Tibor bá’ nagyon pontosan rátapintott a lényegre egy kérdésben, miszerint hiába jó egy elemzés, a döntéshozók nem feltétlenül logikusan gondolkodnak.
    Ebben maximálisan igazat is adok, de egy fontos dologra felhívnám a figyelmet: a nem logikusan gondolkodó döntéshozók esetében a „nem logikusan gondolkodó” kifejezés azt jelenti, hogy nem a mi logikánk szerinti!
    Mi a saját ismereteink, információink, tapasztalataink és elképzeléseink szerint gondolkodunk, de nem ismerjük a döntéshozók információit, hitüket/vallásukat és egyéb olyan tényezőket, melyek a döntés meghozatalakor prioritásokat élveznek. Ha úgy tetszik, akkor vakon repülünk és a saját világképünk alapján próbáljuk modellezni a folyamatokat és a lehetséges eseményeket, így a totális mellélövés és tévedés jogát én is fenntartom.

    1.-2. Python és Jövőnk
    Köszönet ismét, de reméltem egy kicsit, hogy ha nem is vitát, de legalább némi ellenkezést kiváltok egy-egy gondolatnál, amiről majd ismét oldalakon át lehet elmélkedni.

    Hogy konkrétabb legyek:
    a) Európa legvégül valóban be fog állni Oroszországgal szemben full spectrumban? Vagy történik valami Európában, ami alapjaiban írja felül a jelenlegi helyzetet és állapotot ezzel ellehetetlenítve Európa és a NATO közös Oroszország elleni projektjét?
    b) Az USA egészen biztosan világháborút akar kirobbantani, vagy csak túlélni akarja az előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkező pénzügyi/gazdasági/politikai krízist és csődöt?
    c) Lehet-e mégis reális esély arra, hogy az USA és Kína a színfalak mögött ismét összefog Oroszország ellen? Ez már egyszer megtörtént, egy USA-Kína-Szaúd-Arábia együttműködés kellett ahhoz anno, hogy végül a Szovjetuniót letérdepeltessék.
    d) Elképzelhető-e egy nemzetek feletti olyan irányító hatalom, aki a bolygó és a saját hatalmának átmentése érdekében voltaképpen a 7 milliárd főt számláló emberiség nagyszabású megregulázására készül? Ne feledjük, a nemzetállamok sincsenek olyan régóta (max,2-300 éve), sőt, egészen pontosan kik és hogyan is definiálták és hívták életre azt a képződményt, amit ma nemzetállamnak nevezünk? Ellenben szekták, vallási és egyéb titkos társaságok mindig is voltak a történelem folyamán, akár a Keletet, akár a Nyugatot nézem.
    (Az összeesküvés-elmélet kifejezést azért nem szeretem, mert ezt a CIA dobta be a köztudatba a Kennedy-gyilkosság és – finoman szólva is – a kétes értékű nyomozás utáni közhangulatot figyelembe véve. Ergo már előre manipulációs szándék vezérelte őket ezzel a fogalommal.)

    3. Tibor bá’ (4. hubab és 5. András)

    Ne aggódj, a geostratégia senkinek sem erős oldala, mindenki csak agyal és okoskodik – beleértve a néhai Brzezinskit vagy épp Kissingert is, minket meg főleg. 😀

    A fegyverkezés az ipari-kutatási terület elsőrangú húzóágazata, emiatt hatalmas pénz és tudáspotenciál van felhalmozva benne. Ráadásul a hatékony és erős fegyverarzenál elképzelhetetlen hatalmat biztosít azoknak, akik ezzel rendelkeznek és eszük ágában sincs lemondani erről a garantált kiváltságokat biztosító pozíciójukról. Mivel az egyik legerősebb emberi motiváció a félelem, így csak azon kell elgondolkodni, hogy a világ vezető hatalmainak urai mitől félnek jobban: egy világégéstől és pusztulástól vagy pedig a kiváltságos pozíciójuk elvesztésétől.
    Tartok tőle, hogy az ő logikájuk szerint a kettő számukra egy és ugyanaz, azaz a hatalmuk elvesztése egyenlő a totális pusztulással – innentől kezdve marad a túlfegyverkezés és a félelem motiválta állandósult versenyelőny megtartása vagy növelése. Ez teljesen nyilvánvaló módon a többi riválist is pontosan ugyanerre ösztönzi, és mintegy „önbeteljesítő jóslatként” vagy inkább önigazolásként máris adott mindegyik oldal számára az, hogy muszáj fegyverkeznie, hiszen a túloldal is pont ezt teszi.

    Bármilyen furcsán is hangzik, az emberek a legtöbb esetben nem logika, hanem érzelmek alapján döntenek az élet kis és nagy kérdéseiben is és ez alól az igen mélyen tisztelt nagybetűs ELIT sem képez kivételt.

  8. 5 – András:
    Az rendben van, hogy a találati arány 5 %, de ettől még a 95 % is felrobban, és szennyez.

  9. Re:10
    Nem vagyok az atomtöltetek szakértője, de véleményem szerint az élesítés nem sokkal a célpont fölött aktiválódik, ergo ha hamarabb leszedik valahogy, max a kikerülő hasadóanyag tud szennyezni, de nem robban föl.
    Jövőnk ezt élből tudja, vagy megerősít, vagy cáfol engem.

  10. 6. milagro

    Nagyon jó ki észrevétel, helyenként emlékeztet Haubagoi kolléga téziseire egy másik fórumról, ahol is USA-orosz titkos megállapodást feltételez annak okán, hogy se Kína, se Európa ne tudjon majd az USA fölé kerekedni.
    Egyetlen ok miatt van benne ráció: Bárki, aki USA támogatást kap Oroszország ellen egy háborúban, annak meg lesz a lehetősége a szibériai – szinte kimeríthetetlen – nyersanyagforrásokra rátenni a kezét. Hogy valamennyire képben legyünk azzal, hogy ez mit jelent, nem árt tudni, hogy jelentős és szándékosan feltáratlan szénhidrogén mezőkkel, ritkaföldfémekkel, hatalmas gyémántkészlettel és egy seregnyi egyéb ásványkincs tartalékkal büszkélkedhet az orosz kelet.
    Bárki, akinek az USA segít „átjátszani” ezt a lehetőséget, az Oroszország helyére léphet és az USA pont ott találhatja magát, ahonnan indult, csak ezt előtte megspékelte egy remek kis atomháborúval. Innen nézve a történetet sokkal jobb egy orosz szövetséges, már csak azért is, mert az oroszokkal – a történelem eddigi tanulságai alapján – meg lehet egyezni és együtt lehet működni, ellentétben a szokásos russzofób dogmákkal.
    Ha nem így lett volna, akkor például 1849-ben nem segítenek a Monarchiának (Ez fájó pont volt a magyarság szempontjából, de szükségszerű volt az Osztrák-Magyar Monarchia, Poroszország, Oroszország és a Nagy-Britannia/Franciaország jellemezte európai nagyhatalmi politikában.) vagy soha nem jutunk el 2018-ba, hiszen a Szovjetunió már a hidegháború éveiben „lerendezte volna a világ arcát”.
    (A szovjet atomarzenál az 1980-as évek második felére 40 ezer atomeszközzel rendelkezett: https://qph.fs.quoracdn.net/main-qimg-e3a79d0abc852516f424aed86e9dec26)

    Visszatérve a frappáns gondolatmentedre – akár a háttérhatalomról, akár a titkos világűr programokról beszélünk – a levezetésed alapján valóban nem érdeke senkinek sem egy bolygót kipusztító háború.

    Kivéve az alábbi három lehetőséget, ugyanis mindhárom esetre vannak bizonyos közvetetten utaló jelek, amely alapján nem zárható ki teljesen a létjogosultságuk (szigorúan, mint lehetőség), ergo egy percre vegyünk figyelembe ezeket is – még akkor is, ha sci-fi-nek tűnnek elsőre:
    1. A döntéshozók számunkra nem teljesen ismert tudással/vallással rendelkeznek, amely ezt az opciót nemhogy kizárja, hanem akár egyenesen kívánatosnak tartja.
    2. A mai hivatalos fizikai ismereteink szerinti totális pusztulás egy atomháború miatt egyszerűen nem így igaz, ezt a „hivatalos tudást” ebben a formában csak azért tartják fent a nagyhatalmak, mert a közös félelem segítségével tudják uralni és manipulálni az egész bolygót. Ha kiderülne, hogy egy atomháború mégsem okoz olyan drasztikus világvégét, mint az most gondoljuk, akkor megszűnik az igazi visszatartó erő, ez pedig 7 milliárdos, alapvetően a fennálló struktúrákkal ellenérdekelt populáció esetén több, mint kockázatos. Ez természetesen csak megerősíti azt, hogy végső esetben, ha nincs kiegyezés, akkor jöhet az atomháború, mert így is csak a fél bolygó pusztul ki, de nem az egész.
    3. A „titkos hatalom” asztalfőjén nem homo sapiens sapiens trónol, akinek távolról sem célja az emberiséggel a kommunikáció felvétele, hanem sokkal inkább a „divide et impera” elvet követve az emberi fajt magával az emberi fajjal tartatja kordában.
    Gondoljunk csak bele, hogy mi kellene ahhoz, hogy az emberiség összefogjon a saját maga és a bolygó érdekében?
    Igen egy közös ellenség.
    Ha létezik esetleg egy ilyen közös ellenség, aki nálunk sokkal fejlettebb és okosabb, akkor hülye lenne felfedni magát előttünk, sokkal egyszerűbb, ha velünk követteti el a saját magunkon végrehajtott kollektív öngyilkosságot.

    Nos, ezt a három pontot kérem, hogy mindenki úgy kezelje, ahogy az elején írtam: ezek csak elvi lehetőségek, amelyeket csípőből azért ne zárjunk ki azonnal, legyünk vele tisztában, hogy akármennyire is hihetetlennek hangzanak, de egy mikronnyi minimális esély a valóság tartalmukra lehet.
    Ez pedig azért fontos, mert ebben az esetben az összes elemzésünk és ötletelésünk már alapjaiban hibás – ezzel a tudattal és felismeréssel viszont már nyugodtan elemezhetünk továbbra is a saját világmodellünk szerint.

  11. 7. Csaba81

    Először is ezúton köszönöm meg mindenkinek (Neked is Csaba81) az érdemi diskurzust és vitát, ennek a blognak és ennek a kis írásnak is pont ez a célja és az értelme. Nagyon sok okos és jó meglátást olvasok Tőletek, ami a saját fejemben lévő dolgokhoz csak hozzáadódik és ezért hálával tartozom minden „vitapartneremnek”.

    1. Anyatermészet kérdése: Nos, a helyzet az, hogy Gaia Kedves nem csak az USA, hanem az egész emberiségnek az ellenfele, de ha pontos akarnék lenni, akkor fordítva igaz a dolog: az emberiség lett Gaia, az Anyatermészet ellensége. Ez egy olyan példa ráadásul, ami nem varrható egyedül az USA nyakába, a természet kollektíve pusztításában mindenki nagy örömmel és a tőle telhető lelkesedéssel vesz részt napi és egyéni szinten is. Az USA területét érő természeti csapások pedig nem a véletlen művei, nyilván Amerika is sokat tett közvetlenül és közvetve is azért, hogy a bolygó mostanra ilyen állapotba kerüljön. Az ökoszisztéma pusztulása az egész emberiség és civilizációjának a bűne, nyilván a „jutalom” sem fog elmaradni ezért.

    2. Az orosz gazdaság mutatói nem rosszak, önmagukhoz képest még relatíve kiegyensúlyozottnak is mondanám, az egy más kérdés, hogy az egész világgazdaságot figyelembe véve önmagában az orosz mutatók nincsenek pariban a Nyugat gazdasági nagyhatalmainak mutatóival. Abba most ne menjünk bele, hogy ezek a mutatók mennyire tükrözik a valós potenciálokat, illetve milyen egyéb, szándékos manipuláció húzódik meg mögöttük.
    Putyin utódlásáról még korai így nyilatkozni, előre megígérem – ha addig nem pusztul el a világunk – hogy Putyin után egy olyan új vezető érkezik, akinek a neve eddig még csak meg sem jelent a mainstream médiában. A Putyint hatalomra segítő orosz háttérerők időben gondoskodnak a kiválasztásról és a felkészítésről – emlékezzünk csak arra, hogy a Jelcin-korszak végén hogyan került elő a „kalapból” Putyin, akiről gyakorlatilag addig azt sem tudta a világ, hogy egyáltalán ki fia borja.
    Ami igaziból gond Oroszországban, az a demográfiai mutatóik és a hatalmas, belakatlan területek együttes hatása. Igaz, az utóbbi években megállni látszik a népesség csökkenés, de ez így kevés – még egy világviszonylatban drasztikus népességnövekedési ráta mellett is évszázados projekt lenne az orosz területek egy újabb részének belakása és akkor még hol van Oroszország egész területe!
    3. Európát és Kínát valóban padlóra lehetne küldeni azzal, ha elvágnák a nyersanyagforrásokat, az USA-t nem, mivel van nekik bőven saját nyersanyaguk. Az egy másik dolog, hogy az USA előszeretettel használja el mások nyersanyagait, a sajátját pedig stratégiai okokból tartalékolja. Az USA szempontjából a nyersanyagforrások körüli status quo felborulása (pl. Szaúd-Arábia és térsége) nem az alapanyag miatt, hanem a dollár szerepe miatt kritikus.
    Ebből a szempontból Oroszország gyakorlatilag kivételezett helyzetben van, nincs olyan nyersanyag, amiből valójában behozatalra szorul. Oroszország a fejlett technológiából/gyártástechnológiából szorul csak behozatalra, azon kívül mindenük van. Az az USA egy rémálma lenne, ha az oroszok minden szükséges high-tech struktúrához hozzájutnának és sikeresen integrálnák, mert a nyakukba kapnának egy olyan államot, ami kábé háromszor lenne hatékonyabb, mint most a német ipar/gazdaság.

    8. Ouse M.D.
    Igen, amiről írsz, arról egy külön esszét/cikket is megérne, az előre tervezetten végrehajtott, nevezzük szalonképesen mondjuk „világrend átalakításnak” valóban van reális lehetősége, de ennek elemzéséhez óhatatlanul bele kel menni olyan témákba is, amit előre megbélyegeztek már – a korábban jelzett – összeesküvés-elmélet címkével.
    Nem vagyok híve témák tabuként kezelésének és a magam részéről sohasem zárkóztam el bármilyen felvetés ízekre szedésétől, a gond általában ott van, hogy – más fórumokon szerzett eddigi tapasztalataim alapján – azonnal átcsap a dolog egy olyan diskurzusba, aminek a lényege a „karakter-gyilkosság” lesz, azaz nem a téma kivesézésére megy az idő és energia, hanem a témát felvető személyének a lejáratására. Ebből viszont nem kérek, ehhez se kedvem, se türelmem már.

    Ugyanez a válaszom András (13.) megjegyzésére, egyébként a blog tulajdonosának alapvető kéréseit és élvárásait maximálisan szeretném tiszteletben tartani, emiatt a 12.-es hozzászólásban felvázolt 3 pontot kezeljük a saját helyi értékén és lapozzunk tovább.

    Köszönet Tibor bá’-nak egyáltalán a lehetőségért is, eszemben sincs eljátszani a bizalmát vagy visszaélni vele.

  12. 12- ManagaMong:
    ” A „titkos hatalom” asztalfőjén nem homo sapiens sapiens trónol, “ Ez már egy apró lépés az ezoterika felé. Nem értek vele egyet. Bármit vizsgálunk a “lehetséges” okok közé ilyent és hasonlót mindig fel lehet sorakoztatni. Tévútra vezet. És persze Occam beretvájába is ütközik.

  13. Re:14
    Én szívesen belemennék a koteókat súroló eszmecserébe is, de pórul jártam már nem egyszer, és én is le lettem karakter gyilkolva.

  14. Egy álnaív kérdés Tibor bá’:
    Egy hipotetikus exopolitika miért ezoterikus?
    Ebben a témában az oroszok meglepően nyíltak, sőt a felső vezetés nyíltan vállalja is, hogy nem fantaszták LSD tripjéről van szó.

  15. 15. Tibor bá’ és 16. András

    A magam részéről – ahogyan írtam is – kezeljük a dolgot a saját helyi értékén, azaz a geostratégiai elemzésekbe nem venném bele, mert nagyon messzire vezet valóban és igaziból kezelhetetlenné válik az amúgy sem egyszerű történet.

    Mint elvi lehetőség, említésre került egyszer általam, de én is javaslom, hogy lépjünk túl a dolgon, mert elvisz egy egészen más irányba és nem leszünk a végén okosabbak semmivel. Alapvetően a geostratégia érdekel, ennek viszont óhatatlan velejárója, hogy bizonyos összeesküvés-elméletek is felmerülnek – kikerülni persze nem kell őket, de túlagyalni és terjeszteni sem.

    Én ezt így gond nélkül el tudom fogadni, remélem Ti is.
    Ezotéria pedig kizárva!

  16. András 16: Konteókat súroló? Ez már vastagon benne lubickol, hiszen valós szereplőként hivatkozik pl. a “tuggyukkikre”. Egy falusi kocsma filózófus részlegén, vagy a Fidesz közelében nem lepne meg a valóság ilyen mértékű görbítése, de itt miért nyert teret, nem tudom.

  17. 15. Tibor bá’

    nem is az ezoterika, hanem inkább talán a scientológia egyik tételére hajaz…

    9. Monte

    szerintem az itt jelenlévők többsége számára világos volt. hogy kit takar az új nick.
    Ami pedig a hozzászólásod többi részét illeti, érdekes mellékszál lehetne, hogy mi is tulajdonképpen a hatalom igazi biztosítéka. Persze végül mindig oda lyukadunk ki, hogy az erő, a fizikai erő, sőt túlerő, de azért ezen még lehetne finomítani.
    Vagy lehet hogy nem is biztosíték a fontos, hanem a hatalom megnyilvánulási formája mindaddig, amíg el nem lehetetlenül – veszélybe kerül, – és utána jöhet a fegyveres konfliktus?

  18. 17 – András:
    Minden ezoterikus (szerintem), ami földönkívüli.

  19. Re:Tibor bá’
    Hogyan kategorizálnád azt, hogy ha vannak olyan földönkívüliek, akik materialisták? 🙂

    Én nem keverném össze, de tény, hogy sok ezós, és ufo-s között átfedés van.

  20. 20. Sleeper

    Tökéletes meglátás Xenu története, a szcientológia felső köre tudna erről mesélni, ha akarna.

    Nagyon jó a felvetett gondolatod is a hatalom biztosítékáról illetve megnyilvánulási formájáról, ezen el fogok gondolkodni én is, mert bizony van benne valami, amit írsz.
    Így elsőre azt gondolom, hogy a hatalom megnyilvánulási formája és a hatalom gyakorlása nem feltétlenül jár kéz a kézben, azaz nem evidens első ránézésre a kapcsolat. Ha viszont magának a hatalom gyakorlásának (érvényesítésének) a lehetősége kerül veszélybe, akkor valóban erőszak jöhet.
    Véleményem szerint minden létező dolog alapvetően létezni és megnyilvánulni akar, ez a hatalomra illetve a hatalom gyakorlására is igaz – ennek megszűnése vagy csak a megszűnés lehetősége is elegendő lehet ahhoz, hogy akár háború törjön ki.

    Az új nick-el kapcsolatban így éreztem tisztának a történetet, nem baj, ha sejthető/tudható volt, nem titok.

    22. András

    A földönkívüliekkel kapcsolatban két dolgot ki kellene várni: vagy közzéteszik a nagyhatalmak az ilyen irányú információikat és akkor lesz miből szemezgetni, vagy megvárjuk, amíg hitelt érdemlő módon lesznek olyanok, akikkel megtörténik a kapcsolatfelvétel és első kézből kapunk infót.
    Mivel a jelenlegi hivatalos tudományos ismereteink szerint jobbára az UFO téma a sci-fi kategóriája, így egyelőre ne erőltessük a dolgot.
    Ha lehet nekem egy kívánságom, akkor ennél a posztnál maradjunk szigorúan a geostratégia keretein belül, hidd el, így is iszonyúan nehéz dolgunk van a valóság közelítésében a mi kis egyszerű szintünkön is.

  21. Tegnapi/mai két relatíve friss hír – az egyik tekinthető “pozitív” hírnek (erősen idézőjelben pozitív természetesen), a másik kevésbé:

    “A most nyilatkozó izraeli illetékes szerint viszont ugyanúgy folytatódik a koordináció az oroszokkal Szíriában, mint a szeptemberi incidens előtt.”
    https://infostart.hu/tudositoink/2018/10/30/az-orosz-gep-lelovese-utan-eloszor-talalkozhat-az-izraeli-miniszterelnok-putyinnal
    Tehát megállapítható tényszerűen az, hogy az orosz-izraeli kapcsolatoknak vannak rejtett vetületei, amelyek a háttérben kicsit más viszonyrendszert feltételeznek mint ami a napi sajtóból lejön – ez igazolja a korábbi meglátásokat az izraeli-orosz repülőgép incidens miatt kialakult félelmekkel kapcsolatban.

    https://www.scmp.com/news/china/military/article/2170452/prepare-war-xi-jinping-tells-military-region-monitors-south
    https://www.rt.com/news/442625-china-prepares-war-us/
    A kínai elnök jelezte a hadseregnek, hogy készüljenek a háborúra Amerika ellen a tengereken – ez pedig tényszerűen arra enged következtetni, hogy nincs napirenden kínai-amerikai együttműködés Oroszország ellen. Ellenben orosz-kínai együttműködés az USA ellen igen.

  22. 6. Milagro

    “Szóval mind racionális, mind irracionális lehetőségeket végiggondolva nem érdek egy nagy háború.”

    Én pont fordítva látom…
    A történelemben mindig voltak olyanok, akik jóval többet értettek az átlagnál a világ működéséből, és csak annyit osztotak meg a tömeggel, amennyi az ő érdekük volt.
    Néha ezek az elitek a tömegek érdekében titkolóztak, néha ellenükben.

    Az utolsó időkben mesterségesen felszaporították az emberiséget a nagyobb haszon és a magasabb technoloia elérésének érdekében ( a mikroelektronika és a gyógyszerészet, stb fejlődését) a tömegek fizették.

    Most hogy a technológia és az anyagi javak készen állnak, a hatalmas tömegre nincs szükség, egy háborúban meg lehet szabadulni tőlük…
    Pár évtizedet ki lehet bekkelni az űrben (Wall e) vagy a föld alatt… Vagy valami védett szigeten, esetleg olyan technológiákkal, amiket nem kötöttek az orrunkra…
    Az elt az űrben, az őket szolgáló rabszolgák a Földön tesztelik hogy mikor lehet valahova visszatérni…

    És voi lá… egy szűk csoport megkapta a Földet és paradicsomi körülmények között élvezheti…

  23. 25 – ManaMongus:
    Ez látványos fejlemény, de én azt hiszem, hogy ez nem több mint egy sima figyelmeztetés, hogy “nem engedünk. Egyik se fog engedni, így aztán lesz egy tengeri összecsapás arrafelé, de ez nem lesz háború. Utána összeülnek tárgyalni, ami a végtelenségig el fog húzódni. Aztán vagy megegyeznek úgy, hogy mind a két félnek “face saving” lesz az eredménye, vagy felborítják az asztalt néhány év után és valós háború jön.

    22 – András:
    Én másképp kategorizálok: Van, akivel tudok szót érteni, és van, akivel nem. Akivel nem, attól elbúcsúzom.

  24. 9.
    a) Igen, semmi jele nem látszik annak, hogy ne e felé haladnának, s ami a távlati jövőt illeti, arra nem hinném, hogy maradna idő.
    b) a birodalmi USA akar háborút, pontosabban az azt irányító elit. Lásd Ouse M.D. hozzászólását, amely nézetet maximálisan osztok. Amúgy a jelenlegi folyamatok pontosan abba az irányba haladnak, hogy erre hamar sor is fog kerülni, úgy nagyjából a klímakatasztrófa tombolásakor, és annak következményeivel, pl. valódi menekült cunami, nem ez a “mai” előhullámocska.
    c) nem tartom valószínűnek, s a gyakorlat sem ezt mutatja, a kínai DF-41 ICBM fejlesztés, valamint az SSBN (és SLBM) fejlesztés nem az oroszok ellen szól. Amúgy lásd Trump “Kínát nem korlátozta és korlátozza amúgy sem az INF”.
    d) igen, aki ezt nem érti, az nem érti a világgazdaság működését, de főleg szerkezetét, különösen utalva a tulajdonosi piramis (csúcs nélkül) létére. Naná, hogy “korlátlan” hatalommal és lehetőségekkel ezek simán a saját szájuk íze szerint fogják levezényelni – már HA LEHETSÉGES – a klímakatasztrófát és nem elengedni az irányítás gyeplőjét. Lásd Ouse M.D. bejegyzését.
    11.
    Jól írtad. Nem robban fel a töltet, bár ha nukleáris töltetű az ABM rendszer, akkor már érdekesebb a kérdés, de mivel lökéshullámmal és alacsony magasságon fogná el az orosz rendszer – HEMP elkerülése véget – így akkor sem. Az így keletkező radioaktív törmelék pedig köszönő viszonyban sincs egy erőmű meltdownnal, lévén pár száz kg áll szemben jó sok tonnával.

    Ouse M.D. hsz-én lenne célszerű elmélkedni, de továbbra sem ez történik. 🙂

  25. 23. MangaMonguz

    arra gondoltam, hogy ha tisztábban látnánk a hatalom megnyilvánulási formáját, hogy pontosak milyen módon működik, tisztábban látnánk azt is, hogy mikor lépnek fel ebben zavarok, esetlegesen olyan zavarok, amelyek miatt a végső ütőkártyához kellene nyúlni.
    Ezt csak azért írom, mert a dolgok sokszor nem úgy működnek, ahogy mi azt gondolnánk, és amit mi világrengető problémának tartunk, a rendszer működését esetleg egyáltalán nem befolyásolja, sőt talán szerves része.

    25. MangaMonguz

    Egyre inkább úgy néz ki, hogy Kína közeledik ahhoz a ponthoz (esetleg már el is érte titokban), amit az alapján definiáltak, mennyire állnak készen nyílt konfliktusra. Most már az alvó óriás nagyon is ébredezik.
    Ezzel kapcsolatban ajánlanék egy filmet: Operation Red Sea. Ez egy abszolút propagandafilm, de teljesen élvezhető akciófilm, sőt! A technika szerelmeseinek is vannak benne olyan csemegék, amik az egy kaptafára készülő amerikai filmekben nincsenek, és olyan brutális jelenetek, amit gyenge gyomrúaknak nem ajánlok. Mindamellett a legfontosabb talán az, hogy a film végén megjelenik egy telefonszám azzal, hogy ha egy kínai állampolgár bajba kerül, azt kell hívnia.
    Szóval Kína készen áll megvédeni az érdekeit, amit többek között az is bizonyít, hogy Franciaországra is nyomást gyakorol, hogy vessen véget az ún. afrikai gyarmati paktumoknak.

  26. 29.sleeper
    …”arra gondoltam, hogy ha tisztábban látnánk a hatalom megnyilvánulási formáját, …”

    Tisztán látod: hagyományos parlamentáris “demokráciák”, pártokra osztva-értsd gyengitve, megosztva – a népeket.
    …”hogy pontosak milyen módon működik, …”
    Igy mökődik:
    Egyetlen-egy hatalom mozgatja a világ ún. “demokratikus” országait, ez pedig a C.I.A.
    Ez a gátlástalan, országokra, kormányokra és nemzetekre ránőtt , világot átivelő szevezet látszólag saját szülőföldje, Amerika érdekeit “védi” világszerte, a valóságban csak és kizárólag saját gesztenyéjét sütőgeti. Hol Amerika jelen va, ott a C.I.A. is jelen van, Amerika tulajdonképpen csak arra kell nekik, hogy már azért ne látszana ki annyira a lóláb.
    Soros, Trump,Merkel,stb. bárki-közszemlére kitett figurák, esetleges bünbakok.
    Megismétlem, amit nemrég irtam volt: vannak persze országok, amelyek nem tartoznak a C.I.A. holdudvarába, emiatt folyik is ellenük egy eszméletlen lejárató propaganda és akár tényleges károkozás, agresszió, ami csak azért nem járt mostanáig sikerrel, mert től nagy és erős országokról volna szó, melyek a húr túlfeszitése esetén elsöpörhetik a szervezet házi mocsarát, Amerikát.

  27. 27. Tibor bá’

    Természetesen nem hadüzenet történt, csak egy erőteljes figyelmeztetés. Ez viszont annak a kínai elnöknek a szájából hangzott el, aki mostanra örökös elnöki pozíciót kapott, amire még nem volt példa a modern Kína történelmében. Mivel a Kínát irányító Vének Tanácsa fixálta az elnök személyét, ez gyakorlatilag a császári gyakorlathoz való visszatérést jelenti, azaz haláláig uralkodhat az Új Sárga Császár. Ennek a ténynek szerintem fontos üzenete van, mégpedig az, hogy Kína zűrös korszakra készül és maximálisan centralizálni akarja a Birodalom irányítását. Erre utal az is, hogy az évtizedek óta csendes Kína immáron nyíltan beszél egy USA-val szembeni háborúról.

    28. Jövőnk

    Köszi a válaszokat, van Ouse M.D. 8. hozzászólásával kapcsolatban egy tézisem, ha kora este hazaérek leírom majd itt.

    29. sleeper

    A hatalom megnyilvánulásának sok formája van, amit mi közvetlenül látunk/érzékelünk, az csak egy kis szelete. Sok olyan egyéb közvetlen és közvetett struktúra is van, amit vagy eleve nem is érzékelünk, vagy ha igen, akkor fel sem fogjuk, hogy ez is oda tartozik.
    Tibor bá’-nak van az a kedvenc mondása az összeesküvések ellen, hogy “ha esik az eső, akkor mindenki esernyőt nyit”, ez nem összeesküvés.
    Ez így tökéletesen igaz, ez egy előre látható következménye egy kiváltó oknak.
    De!
    Abban az esetben, ha én tudom eldönteni, hogy hol és mikor “essen az eső”, akkor – az előre kiszámítható reakciók miatt – közvetve máris képes vagyok irányítani anélkül, hogy az “esernyőt nyitó” tömeg ennek a tudatában lenne.
    Nem kell messzire menni, elég ha a például a pénzpiaci vagy tőzsdei árfolyam manipulációkra gondolunk és már meg is érkeztünk.

  28. 30. balint
    Alapvetően egyetértek, annyi kiegészítéssel, hogy a CIA-n belül is biztos vagyok benne, hogy létezik egy “állam az államban” effektus, azaz maga a CIA is már csak egy kirakatszerv, amire mutogatni lehet. Nyilván a CIA hálózata maximálisan ki és fel is van használva arra, hogy a globális hegemóniát érvényre juttassák.

  29. 31 Kína kapcsán… az oroszoknál is teljes készülés zajlik. Orosz őrnagy ismerősöm 18 év alattiakkal gyakorlatozik heti több alkalommal, van ott airsoft de vagy 100 emberrel, érdekes szcenáriókkal, éles lőgyakorlat, még RPG is. Lánctalpas vezetés. Ő szándékosan költözött oda, ahová a családjával, mert NBV század pk-ként van rálátása, hogy az a terület nem necces. Abszolúte háborúra készülnek, csak pár konzumidióta liberális agymosott nem.

  30. 32.MangaMonguz
    …”Nyilván a CIA hálózata maximálisan ki és fel is van használva arra, hogy a globális hegemóniát érvényre juttassák…”
    Monguz kedves, EZ a hatalom, ez a hegemonia, ez maga a C.I.A.

  31. 34. Jövőnk

    Szomorú következmény már ez is, de a legszomorúbb az lesz, ha Oroszország egy kevésbé szép napon tényleg hadba lép, mégpedig amúgy “emberes” módon.

    Kis kitérő szintén Kína kapcsán:
    Megjelent még egy érdekes hír, miszerint Kínában már fejlesztés alatt van az ún. kvantum-radar, amely nem radarhullámokat bocsát ki, hanem szubatomi részecskéket. Ez a berendezés állítólag 100 km-es távolságból képes észlelni a stealth kialakítású gépeket is – több infó egyelőre nem jött a nancsingi mérnököktől, de ha igaz a történet és beválik, akkor az a stealth technológia alkonyát is jelentheti és újra előtérbe kerül a nagy sebességű csapásmérés, mint fő opció.
    Vagy legyél “láthatatlan” és akkor kevésbé fontos a sebesség, vagy legyél iszonyat gyors (mondjuk hiperszonikus) és akkor tök mindegy, hogy látnak vagy sem, sokat úgysem tehetnek ellene.

  32. 34. balint

    lehet abban valami amit írsz, illetve biztos hogy van, de én úgy hiszem, hogy ez a szervezet a végrehajtásra lett létrehozva, és nem irányít közvetlenül. Ezért inkább akkor kap szerepet, ha a hatalom gyakorlása csorbát szenved, vagy más vágányra kell átállítani a dolgokat. Tehát kell hogy legyen valami még feljebb.

    A hatalom gyakorlása akkor gördülékeny, ha úgy is működik, ha nem kell minden pillanatban erőszakkal beavatkozni. Ezen alapon egy megszervezett keretrendszert kell létrehozni, ha benne vagy, együttműködsz, nincs baj. Ha nem, jön a megtorlás, fizikai és erőszakos lépések, többek között a fentebb említett szervezet részéről.

    Ez bonyolultan hangzik, tudom, sőt feleslegesen bonyolultnak, de az a helyzet, hogy valamit meg akarsz ismerni, akkor ismerned kell a céljait, valamint azt hogy hogyan működik. A célokat mindig csak korlátozottan, és a saját szintünkön tudjuk értelmezni, ami nem teszi könnyűvé a dolgot.
    Viszont a működést tudjuk tanulmányozni, és sok mindent ki lehet deríteni általa. Tehát a lényeg, hogy olyan globális (azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy globális, vagy legalábbis országhatárokon átívelő) keretrendszert keresünk, ami a “soft power” alapján is alkalmas a hatalom gyakorlására. Nehéznek látszik, de azért nem lehetetlen. Kiindulásképp vizsgálhatunk akár egyetlen országot is, tetszőlegeset, de talán a legjobb olyat, amit ismerünk. Egy további támpont lehet, hogy visszanézve mondjuk az utóbbi 20-30 évre, közvetlen környezetünkben milyen változások zajlottak le, és mely folyamatok voltak jellemzőek ezekre a változásokra. Utána továbbléphetünk, és vizsgálhatjuk ezeket a dolgokat kiterjesztve más országokra is, stb. , stb….

    A lényeg nem az erőszak alkalmazásán van, hanem hogy ez az erőszak ( vagy látszatra akár erőszak nélkül ) milyen eredményt hozott, milyen folyamatokat indított be.

    Példa: vegyünk egy régiót, mondjuk KK-Európát ’89-ben és utána. 89 fordulópont volt, de nem a 89-es események a fontosak, hanem hogy mi változott utána, és milyen folyamatok működnek azóta.
    Másik példa: Észak-Afrika és a Közel-Kelet, 2011. Vagyis az arab tavasz. És lehetne folytatni a sort.

    A lényege az egésznek, hogy fel tudjuk ismerni, mi számít valójában működési zavarnak, és mi része a folyamatnak. Ez nem mindig egyszerű, de általa következtetni lehet arra, hogy mit hoz(hat) a jövő.
    Példa (lehet hogy nem a legjobb): Líbia széthullása és eddigi helyzete az arab tavasz óta határozottan zavarnak tűnik a rendszerben, egy átlagos ember legalábbis azt gondolná. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy Líbia erőszakkal lett szétverve, viszont az, hogy mi történik ott azóta – már vagy 7 éve – a kutyát nem érdekli, és senki nem töri magát azon, hogy a helyzet normalizálódjon (legalábbis a normális emberek normái alapján), arra következtetésre KELL jutnunk, hogy a helyzet vagy így kívánatos, vagy nincs jelentősége, vagy pedig bár nem így lett tervezve, egyenlőre így is megfelel. Mindhárom eset azonban azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzet (zűrzavar, több részre szakadása az országnak, kvázi polgárháború, stb..) nem jelent működési zavart. Épp ellenkezőleg, az egységes, és jól működő líbiai állam jelentett fenyegetést, és működési zavart.

  33. Két dolgot véssetek az agyatokba.

    Kapitalizmus. Ez a rendszer addíg használ amíg szükség van rád utána eldob. Nem véletlen az olcsóbb munkaerő toborzás…. Néhány szeparatista pont elfér benne pár keresztény áldozat árán…. Valahogy a fogyasztói rendszert fenn kell tartani. Merkel nem liberális.

    Ha minden kötél szakad, “erősködik” . Egymásnak fitogtatja katonai erejét csak hogy megtartsa státuszát. Ha másként nem megy, ez az út.

    Mindezt valóban nem teljesen az államok irányítják. A lobbik propagandák szavaztatják meg a “néppel”, hogy kik képviselik legjobban az érdekeiket. Nem a nép érdekeit, a sajátjukat. Mert a pénz az Isten. Minél több van belőle annál kevesebb a gond. Bárkit megvehetsz, mert mindenki megvehető.

  34. 34. Bálint és 36. Sleeper

    Jókat írt Sleeper, a CIA szerintem is alapvetően végrehajtó szerv, az már egy más kérdés, hogy a hatalmat gyakorlók is onnan nőttek ki – lásd „állam az államban” modellt vagy konkrétan id. George Bush-t.
    A kutyusok is a botot harapják, nem azt a kezet, ami a bottal üt!
    Olyankor, amikor elemzőként vizsgálunk egy folyamatot, akkor célszerű kicsit a dolgok mögé is látni – ebben az esetben észrevehető, hogy a CIA itt maga a bot, nem pedig a botot tartó kéz. De ismétlem, ez nem zárja ki azt, hogy a globális xarkeverő brancs (hatalom) egy része közvetlenül kapcsolódik a szervezethez, sőt…

    8. Ouse M.D.

    Visszatérve Jövőnk jogos megjegyzésére Ouse korábbi hozzászólásával kapcsolatban:

    Ha elfogadjuk, hogy létezik egy (vagy több) olyan érdekcsoport, aki a saját „különbejáratú játszóterének” tekinti a bolygót (erre az esély szerintem simán konvergál a 100%-hoz), akkor mi akadályozná meg őket abban, hogy adott esetben „egészséges szintre” redukálják a populációt?
    Erre több elvi lehetőség is adott, vannak gyorsabb és lassabb módszerek, gyors lehet például vírusokkal világjárványokat előidézni vagy egy regionális atomháborút megvívatni a kijelölt célrégióban, lassabb módszer lehet gané élelmiszerekkel elintézni egy generáció reprodukciós képességét, nanotechnológiai mérgekkel operálni, melyek hosszabb távon fejtik ki a hatásukat, satöbbi.
    Ebben az esetben a sebesség tényező (kiválasztott sebesség) nyilván a jelenlegi világstruktúra bomlásának és ezek törvényszerű következményeinek a függvénye.

    Ha egy épületszerkezet szétrepedt és rogyadozik, azaz az állékonyság vesztés (összeomlás) bármikor bekövetkezhet, akkor nem várjuk meg, amíg a szerkezet az épp aktuális széliránynak megfelelően majd a fejünkre borul egy szép reggelen, hanem irányított/kontrollált összeomlasztással, azaz szakszerű lebontással megelőzzük a számunkra már kezelhetetlen és életveszélyes vis maior kialakulását.

    Ilyen logika alapján nem látok okot annak tagadására, hogy bizony lehetnek/vannak olyan törekvések a jelenlegi világstruktúra akár gyors lebontására, pláne, ha ez gyakorlatilag összeköthető a feleslegessé vált embertömegek kiiktatásával, egy új rendszer létrehozásával és netán a globális éghajlat kedvezőbb irányú változtatásával, mindezt úgy, hogy a terv kiötlőinek és végrehajtóinak a pozíciója közben nem rendül meg.

    Ebből a szempontból figyelemre méltó a 26. hozzászólás (lehettem volna valaki más), a logikai levezetése szerintem nehezen kikezdhető.

  35. 26. lehettem volna…

    az információ megosztásra kicsit messzebbről ráfűződve: mindig is sokat olvastam. Szakirodalmat, de szépirodalmat is elég nagy mennyiségben :-). Úgy nagyjából 10 évvel ezelőtt feltűnt valami. Ugyebár minden korszakra vannak jellemző vonások – konkrétan most a szépirodalomról beszélek. Viszont úgy nagyjából a XX. század ötvenes-hatvanas évei tájékán megfigyelhető egy jellemző változás: elkezdődik egyfajta finomabb hozzáállás, a dolgokat nem mondják ki, kicsit úgy elkendőznek, óvakodnak a durvább, egyenes beszédtől. Az embernek olyan érzése van, hogy fokozatosan eltávolodunk a durva valóságtól.
    Nem tudom ezt bizonyítani, nem is egy csapásra történik, és nem keverendő össze utópisztikus vagy naiv hozzáállással, vagy a költői képzelettel, ez valami olyasmi, ami úgy tudnék a legjobban megfogalmazni, hogy a mai politikailag korrekt (PC) agymenésben csúcsosodik ki. Mint fentebb írtam, a lényege az, hogy eltávolodunk a valóságtól, és nem érzékeljük annyira az alapvető összefüggéseket.
    Persze előtte is volt ilyen, meg azóta is vannak nagyszerű írások, ám a nagy tömegben fogyasztott irodalomra ez jellemező. Egy hamis, agyaglábakon álló világkép alakul ki az emberekben.
    Nehéz ezt elmagyarázni, még nehezebb ellenőrizni, mert szükség van arra a hatalmas mennyiségű elfogyasztott irodalomra, amiből egyszerre csak váratlanul kialakul egy felismerés. Meg persze szükséges egy bizonyos élettapasztalat, ami lehetővé teszi az értelmezést.
    Mindenesetre megköszönném, ha valaki jelezné, volt-e már hasonló élménye.

    Az egyik vesszőparipám , a makroekonómia, vagy precízebben a pénzügyek terén uralkodó abszolút sötétségen ez jól le is mérhető. Az emberek alapvető összefüggésekkel nincsenek tisztában – komoly és máskülönben értelmes emberek képesek vitatkozni semmiségeken, sőt ölre menni, ám a legfontosabb kérdések és döntések nem érdeklik őket, mert egyszerűen nem ismerik fel, hogy az alapvetően forgatja fel az életüket, sőt a következő generációkét is.
    Mivel van némi rálátásom a dologra, ki merem jelenteni, hogy ennek a tárgynak a tanításában is olyan hiányosságok vannak – nemcsak lokálisan, mondjuk Magyarországon, de az egész világon, – hogy az már nem magyarázható gondatlansággal, hanem magas fokú szándékosság sejthető.

    Másrészt pont a pénzügyek alkotnak egy olyan globális keretrendszert, ami akár meg is felelhet annak az elvárásnak, amit a hatalom gyakorlására alkalmas keretrendszer számára állítottam fel. Gyakran elfeledjük, hogy a gazdasági törvények és szabályok nem természeti törvények, ember alkotta őket, és ha valaki nemcsak könyvelői, hanem menedzseri szempontok alapján vizsgálja ezeket, érdekes dolgokat talál, amik látszólag nem logikusak, mégsem kérdőjelezi meg őket senki (legalábbis hivatalos szinten)

    Visszatérve a “zavar a rendszerben”, valamint az aktuális világpolitika témájához:
    (szigorúan csak) Szerintem a bolsevik forradalom nem volt zavar, hiszen nem egy lokális gócpont volt, mert direkt módon amerikai bánkárok finanszírozták. Viszont visszanézve már úgy látható, hogy Sztálinnal kisiklottak a dolgok, és ezt a “zavart” nem is tudták csak sokára felszámolni.
    Egy másik szigorúan magánvélemény, hogy az internet megjelenése szintén “zavart” keltett, amikor kialakult a szabad és korlátok nélküli információáramlás gyakorlatilag mindenkitől és mindenkihez. Ma már elindultak, és érezhetők azok a folyamatok, amik
    korlátozni fogják ezt, és nemsokára mint aranykorra fogunk visszaemlékezni ezekre a mai időkre. Bárcsak ne lenne igazam, de a baj hogy nagyon sokan ezt nem is fogják érezni, vagy látni közvetlenül.

    Ezért aztán nehéz eldönteni, hogy a mai világpolitikai helyzet, beleértve az INF-szerződés felbontását, mit is hoz majd.
    Hajlamosak vagyunk a keresztény (katolikus, protestáns, stb…) szemszögből vizsgálni a dolgokat, ezt ma még alátámasztja az is, hogy az USA gyakorlatilag uralja a világot, amely hivatalosan szintén keresztény értékeket vall, de ha a hatalom gyakorlásának összetettebb elméletéből indulunk ki, mely szerint ha az USA uralja a világot, és én irányítom az USA-t, ergo a világot, lehet hogy a pofon pont balról jön, és ha már uralom Kínát, úgy intézem, hogy Kína uralja a világot ezután.
    Ez kaotikusnak hangzik, és tkp. az is, hiszen fénysebességgel kell elméleteket felállítani, majd azokat megdönteni, hogy újabbakat állítsunk fel. Mindenesetre a globális folyamatok itt vannak körülöttünk, és láthatóak minden irányból. Csak nekem olyan deja vu érzésem van, mintha már lett volna így, mégpedig a XX. század elején. Az első világháború elött szárnyalt a gazdaság (legalábbis a mérvadó piacokon), nagyon hosszú ideig tartó fellendülés volt. Mégis előtte közvetlenül bár mindenki tudta hogy háború lesz, arra a világfelfordulásra senki sem volt felkészülve, amit hozott. Birodalmak szűntek meg, alakultak át, uralkodói házak mentek a süllyesztőbe, csak azok maradtak, akik kiegyeztek és megalkudtak, ezek szerintem mind elképzelhetetlen dolgok lehettek az akkori emberek számára…

  36. 41. Alapkiképzés nélkül nincs sorkatonai szolgálat. Sorozás meg jelenleg egyáltalán nincs. Az életkort maximum azért növelték, hogy kompenzálják a kb húsz éve eltörölt sorkatonai szolgálat miatt alapkiképzésen át nem esett milliókat. Amúgy meg háborús helyzet esetén bármely állampolgár hadra kötelezhető. Függetlenül a sorkatonai szolgálattól. Ez lehet egyébb tevékenység is. Nem csak a nyílt hadszintérre való kivezénylés.

  37. 40.
    sleeper
    Nagyon egyet kell értenem veled.

    Annyit hozzátennék, hogy -véleményem szerint-egyértelműen látszik, hogy irányított összeomlást szeretnének. Azonban az ellenállás a rendszer felépítéséből adódóan (társadalom szerkezete ill. a piramis struktúra) nagy, így Jövőnk által említett “elmenni a falig” megoldás számba is jöhet, akármennyire is eszetlen és esztelen.

  38. Az INF felmondására válaszul Oroszország kiléphet az 1867-es orosz-amerikai szerződésből Alaszka ügyében és Moszkva visszakövetelheti a régi cári területet – nyilatkozta Sztarikov, történész, a Nagy Haza Párt mozgalom vezetője.
    https://www.rt.com/russia/442754-us-russia-inf-alaska/
    Ha a Kreml megfogadja a történész tanácsát, az gyakorlatilag a háborús előkészületek utolsó fázisának nyílt beismerése lenne. Ugyanakkor Putyinnak adott esetben figyelembe kell vennie a saját társadalmi támogatottságát is, amely társadalom számára a jelen helyzetben nem biztos, hogy negatív ötletnek tűnik majd a történész ötlete.

  39. Az orosz RT által (is) lehozott Putyin nyilatkozatok, illetve válaszok az INF-el kapcsolatban az átlag emberek számára talán nem olyan egyértelműek, de szakmai oldalról nagyon erősek.

    44 A kubai rakétatelepítés ötlete sem véletlenül hangzott el. Ahogy egy korábbi RTD műsorban a MiG-31 bemutatása. Bár már-már bulvár stílusban ment és szakmailag megmosolyogtatott, éppen a lényege maradt le, nevezetesen hogy a gép ALCM-ek levadászására lett fejlesztve és abban a világ legjobbja.

    40 nagyon érdekes témára világítottál rá, amivel egyet is értek. Kiegészíteném, hogy az internet egyik legnagyobb – és szinte soha fel nem hozott – károkozása nem más, mint hogy mindenki elmondhatja a véleményét, sőt el is hiszi a véleményét, mint tényt. Naná, hogy korlátozzák rövidesen, lásd fb, hiszen a célt elérték – hogy szándékos és tervezett volt-e vagy véletlen azon lehet vitatkozni – senki nem képes senkivel egy minimumban sem konszenzusra jutni. Ezzel atomjaira is lett bontva a társadalom, kiegészítve a családokat ért támadásokkal… és kész is az őskáosz és bábeli zűrzavar.
    Kína kapcsán. Nem hinném, hogy az elit át tudná magát oda “telepíteni”. Se idő nincs rá, se lehetőség. Abba az ötezer éves rendszerbe nem tud behatolni.
    Sztálin kapcsán vékony jégre lépünk… kishazánkban van egy alapvető probléma: nem vagyunk képesek a kommunizmust behatárolni és definiálni. Teljesen másfajta kommunizmus a lenini és a sztálini; utóbbi eleve nacionalista. Ezeket össze sem lehet hasonlítani az ázsiai nacionalista kommunizmussal, vagy a dél-amerikai nacionalista, ám mégis erősen balos kommunizmussal. De még kishazánkban is fényévnyi különbség van a tanácsköztársaság és a népköztársaság között, utóbbi esetében Kádár és Aczél között. Sztálinra visszatérve, ő nacionalista volt, Lenin internacionalista; hogy diszkrét maradjak.
    A hazai 68-asok maoistázása is nagy baromság, mert bár igaz a célcsoport nézetét illetően, nem igaz, mert Mao nacionalista volt, a 68-asok internacionalisták. Ezzel kapcsolatban érdemes a vörös khmer időszakban elmerülni és nagyra nyílnak a szemek és szájak. Pol Pot utolsó interjújában van a kulcsmondat:
    “… azért nézzék már meg, kik oktattak és kik támogattak minket…”
    Elnézést a kitérésért – és az esetleges mások számára nem érthető fogalommeghatározásokért -, de annyiban fontos a kitérő, hogy a fentiek miatt tulajdonképpen senki sem érti rendesen az elmúlt 100-150 évet, s ezzel az elit működését. (Én sem.)

  40. 45. Jövőnk

    ” … kik oktattak és kik támogattak minket … ”

    plusz érdemes utánajárni mindig annak is, hogy végső soron ki állja a számlát…

  41. 46 No, ez az egy kiegészítésed többet ért, mint a soraim összesen. Köszi!
    +1

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..