(2629) Hétvégi szórakoztató

Tibor bá’ online

 

Kimondottan élvezem, hogy az élet ennyi év után is hoz újat, meglepőt a mindennapjaimban. Csak oda kell figyelni, és mulatni rajta.

Félévente labor vizsgálatra megyek, csak úgy a biztonság kedvéért. A helyszín a Vörösvári úti rendelőintézet, aminek építésekor az apám műszaki ellenőr volt, de egy fillért se lopott., és még ő mondta nekem, hogy nem vagyok életrevaló. Szóval rendelőintézet. Már az előcsarnokban ki van akasztva egy hirdetmény, hogy a labor felvesz szakképzett munkatársakat, egészen pontosan olyanokat, akik az injekciós tűvel el tuják találni egy emberi véna közepét. Évek óta járok ide, az asszisztens nők a pilisi falvakban lakó, kék szemű, szőke svábok. Ezek egycsapás mind eltűntek. Naná, németül beszélnek, a szakmát ismerik, az ötszörös fizetésnek nem tudtak ellenállni. Különös fennakadás nincs. Fél éve délelőtt 10-re végeztem, most ez átcsúszott 11-re. Az új gárda (vajon honnan szerezték őket) éppúgy profi, mint az elvándorolók voltak. Ja igen, a labor magánvállalkozás, szerződéses alapon van ott. Egész biztos megemelték a fizetéseket. Tehetik, nem tartóznak az Erőforrás alá (micsoda egy elnevezés!)

Ha már benn vagyunk a városban, mit lehetne még elintézni? Na igen. Kellene egy köcsög síkosító. A Berzsenyi utcában a legolcsóbb. Gyerünk oda, különben egyedül ott lehet kapni literes (1000 ml) kiszerelésben. A Rákócziról a Kenyérmezőbe kell lefordulni, mert erre felé egyirányúsították az utcákat, viszont a II. János-Pál téren rengeteg parkoló hely van és viszonylag olcsó. Van lehetőség a sokórás várakozásra is.

A liter síkosítóval a honom alatt megyek vissza a kocsihoz, látom, hogy áll ott egy városnéző busz. A vezetőajtó tárva nyitva, egy idősebb pasi tisztogatja a műszerfalat. Kapóra jött, mert már rég el szeretném Évát vinni egy ilyen körbemutogatásra. Megállok és bekiáltok a sofőrnek, mikor indulnak? – Semmikor, tartalék vagyok, ha valamelyik buszunk lerohad, én ugrok be helyette. Közben a pasi rám se néz, tisztogat tovább, én tehát le vagyok szarva. Még külföldi se vagyok, egészen biztos én vagyon Józsi bácsi Röcsögeházáról. Na, majd megfingatom 😀 . Honnan indulnak? – A Bazilikától, tudja hol van? – Valahogy megtalálom, és maga az idegenvezető is? – Ahá. – Szóval maga meséli el, hogy kiépítette, milyen magas, hány síp van az orgonán. De azt biztos nem tudja, hogy 1951-ben leégett a kupola. Ez még a Wikipédiában sincs benne. Egy hatemeletes házból néztem a Bajza utcából. Persze azt se tudja, hogy a baloldali kertecskében temettük el az anyámat 1945 január 18-án. Az orosz csapatok utolsó pesti támadására indultak, ami előtt gyalogsági aknákkal jól megszórták a környéket. Egy ilyen akna kaszálta el az anyámat. Tudja, annak az aknának van egy propellere. Nagyon cukin néz ki. Építkezéseknél szoktak találni belőle egyet-egyet. Ilyenkor 500 méteres körzetben lezárják a környéket, a tízezer ember nem, de én röhögök. A TV bemondó bombáról beszél, mert hülyék mint a segg, és nem néznek utána. Az 50-es években, ha találtak egyet egy gödör mélyén, senkit se lakoltattak ki és csak 10 méteres körzetbe nem engedtek belépni. Akkor még tudták mennyire veszélyes egy gyalogsági akna a gödörben. Tudja, hogy ha elkap, egy ilyen sorozatot, mit kell tennie? Persze, hogy nem. Abba a gödörbe kell beugrani, amit az utolsó akna vágott. Mert a kilövő állvány a lövéskor bemozdul és a következő akna bárhova becsapódhat, csak oda nem, ahova az előbb becsapott.

Na jó, könnyebbet kérdezek, mi volt ennek a térnek a régebbi neve? – Köztársaság tér. – Nem erre gondoltam, az előző? Elárulom, Tisza Kálmán. Tudja ki volt? Persze, hogy nem. Ő volt Magyarország miniszterelnöke 1875-től 15 éven át.  Na, minden jót. Tudja barátom, a látszat néha nagyon csal. Hogy milyen látszat? A múltkor venni akartam két újra tölthető AAA elemet. Unom, hogy állandóan cserélgetni kell az ébresztő órában. A pénztárnál a csaj nem üti be, hanem rám szól: Tata, ez drága lesz. Van rá pénze? Találja ki, mit válaszoltam! – Nyert.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2629) Hétvégi szórakoztató” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ezen sírtam a röhögéstől… 😀 haláli egy fazon lehetsz… köszönöm, hogy megosztottad velünk! Imádom az olyan történeteket, amikor a szakmabelit megfingatja valaki, akit az illető élből lenéz. 😀 😀 😀

  2. Kimaradt a lényeg:
    de mire kellett az az 1 liter (1000 ml) síkosító? 😀

  3. 2 – Ouse M.D.
    Számít, hogy mit írok? Úgyis azt gondolsz, amit akarsz. 😀

  4. 😀 😀 😀
    (Én erre diszkrécióból rá sem kérdeztem…)

  5. Bírom a stílusodat, ahogyan mesélsz ilyen dolgokról, Tibor bátyám. Szívesen olvasnék még ilyen sztorikat, beleszőve a múltat is – mert érdekesek. Kellemes hétvégét! (Tudom, mire kell a síkosító. Nem viccelek. Vazeline-t hozatok magamnak Kanadából, mert… )

  6. 2 és 4 + 5:
    Utolsó hivatalnok koromban, akkoriban úgy hívták, hogy “haladó értelmiség” (1966) az osztály gépírónőjét hetente egyszer megdugtam. Ez valahogy kialakult. A dolog több mint egy éven át tartott. Közben az osztályvezető felfelé bukott, kaptunk egy másikat. Az új osztályvezető napok alatt rádöbbent, hogy neki fáj a foga a nevezett gépírónőre. Megkapta. Néhány héttel később négyszemközt megkérdezte tőlem, hogy dugom-e a csajt. Mondtam neki, hogy ez egy értelmetlen kérdés, mert ha nem dugom, akkor természetesen azt mondom, hogy NEM. De ha dugom, akkor is ezt kell mondanom lojalitásból, elvégre van neki egy férje. Különben nem mindegy? Nem te fogod kitalálni a lyuk-sogorságot. 😀

  7. Nagyon érdekes volt. Ezeket nem is tudtam. És ha jól emlékszem az Édesanyás sztorit se említette Tibor bá eddig. És akkor hol volt Tibor bá mikor ez a sajnálatos tragédia történt? És hogy tudta meg, hogy ez történt pontosan?

  8. 8. Pedig volt már szó róla itt, de már elég régen.
    Szívszorító történet…

  9. 8 & 9:
    Így bizony a “Vissza a múltba” sorozatban erről is volt szó. Nem csak a ház volt alápincézve, hanem az udvara is. Az akna ott csapódott be, és az édesanyám azon a részen tartózkodott. Többek között a szíve kapott egy szilánkot. Még be tudott jönni a helyünkre és lefeküdt az ágyra, én mellé kuporodtam, és fogtam a pulzusát, ami persze már nem volt. Koporsót az üzleti pultból csináltatott az apám, mert más faanyag nem volt. A bazilika kertben lett eltemetve ideiglenes jelleggel. Nyáron a nénikém levitte a szülővárosába.

  10. #10 Tibor bá
    Korábban nem azt írtad, hogy valamikor a ’90-es évek elején a mentősök próbálták újraéleszteni fél órán keresztül, miközben kutakodtak a lakásban?

  11. 12 – Jóskapista:
    Az édesanyám meghalt 1945-ben. A nevelőanyám 1997-ban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..