(2510) A diktatúra katonái

Tibor bá’ szatirikus online:

 

Évának lejárt a jogosítványa. Tehát meg kell újítani. Első lépés a családorvos, aki a páciens életkorának függvényében más és más összeget gombol le, egy darab űrlap kiállításáért (nem is ő teszi, hanem az asszisztensnő). De Éva még jól járt, mert nekem (lévén 2-es típusú cukorbeteg) ezért az űrlapért meg kell szenvednem. Ugyanis a családorvos nem jogosult megállapítani, hogy vezethetek-e vagy sem. El kell tehát engem küldeni a diabetológiára, ahol a szakorvos igazolja, hogy a volán mellett nem fogok elájulni. Igaz, mind a családorvos, mind pedig a diabetológus pontosan tudja, hogy a 2-es típusú cukorbeteg a büdös életben nem ájul el, csak az 1-es típusú, mert a mi vércukrunk nem tud leesni a béka segge alá, de a rendelkezéseket nem ők hozzák, hanem azok, akik nem értenek hozzá. Na jó, de a szakorvos nem lát belém, ezért elküld a laborba vér és vizelet vizsgálat végett.

Másnap tehát elmegyek a laborba (elmegyek-elmegyek, az 15 km-re van és csak 09:00-ig vesznek le vért. Odamegyünk negyed kilencre, a számkiadó automata le van takarva. Mi a manó. Jakérem a túl sok páciens miatt a vérlevétel újabban csak 08:00-ig tart. Másnap tehát újra megyünk (2×15 km elszállt az ablakon). Persze ez az időpont változtatás csak néhány napra csökkentette a tumultust, aztán még nagyobb lett a nyüzsgés. Végül is az igazi megoldás az lett volna, ha a beküldő orvosokat büntetik a túl sok beutaló miatt, deresre velük!, de ez nem jutott eszükbe. Azonban ez az én esetem. Éva sokkal könnyebben megkapta a családorvos ajánlatát. Nosza, menjünk be a részünkre kiszabott pilisvörösvári okmányirodába.

Ez is 15 km-re van, csak az ellenkező irányba. Parkolás lehetetlen. Parkoló ugyan van, de az fenn van tartva kebelbelieknek. Némi körbekarikázás után, 150 méterre elkaptunk egy üres helyett, de a másik oldalon. Hogy ezt miért írom? Mert akkora a forgalom, hogy szinte lehetetlen átkelni az úttesten (hé, ott a zöldséges üzlet előtt, maga hogy ment át? Sehogy, én itt születtem) zebra sehol, de azért még délelőtt megérkeztünk az okmány irodába. Szokatlan csend, egy portásszerű alak a szemünkbe vihog. „Nem működik a rendszer”. Milyen rendszer? Hát az egész országot összekötő Internet rendszer. Nem tudnak dolgozni. És mikor tudnak? Vonogatja a vállát. Mérgünkben, hazafelé vettünk Évának egy jégkrémet. Legalább neki érje meg a kirándulás. Nekem nem, én nem nyalhatok (legalább is fagylaltot nem), mert cukor van benne.

Két nappal később újra megpróbáltuk, miután meggyőződtünk róla, hogy a rendszer működik. A parkolás ugyanaz, de hurrá, most az okmányirodában kaptunk egy sorszámot, és vártunk, legfeljebb egy órácskát. Na, végre túl vagyunk rajta. Nem, amíg le nem perkálunk 4000 forintot. Na jó, de miért? Hát mit gondolunk mi? Majd ingyen fognak ránk dolgozni. Milyen jó, hogy van nálunk bankkártya, különben mehetnénk a postára (másik oldal) feladni egy csekket. Na jó, fő hogy túl vagyunk rajta. Hazamentünk és vártuk, hogy kiküldik az új jogosítványt, ahogy korábban nekem.

Egy frászt. Néhány nappal később Éva kapott egy SMS-t, hogy elmehet a jogosítványáért. Újra, immáron harmadszor is átmentünk Pilisvörösvárra (parkolás, nincs zebra, sorszám, 6×15 km, stb.) Azt hinné az ember, hogy a jogsi átvétele seperc alatt megtörténhet. Hát nem. Előbb meg kellett várnunk néhány 15 percig tartó ügyintézést, majd végre sorra kerültünk, szólítottak, és az ügyintéző átadott egy Évának megcímzett, lezárt borítékot, benne az új jogsival, amit nem tudom miért, most már nem adnak át a postának kikézbesítés végett, valószínűleg, mert az SMS ingyen van.

Hazafelé megálltunk egy benzinkútnál, és tankoltunk. Hamarosan nekem is új jogosítványra lesz szükségem. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2510) A diktatúra katonái” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Akinek Spanyolországban nincsen “NIE” igazolványa azaz tartózkodási engedélye, az nem vállalhat hivatalosan munkát és nem bérelhet lakást.
    Akinek nincsen munkája az pedig nem kaphat ” NIE” igazolványt.
    A 22-es csapdája.
    A törvény sok sok esetben abszurd helyzeteket eredményez, ilyen a természete.
    Külön fineszt igényel az eredményes lavírozás a hatóságok sajátságos, lehetetlenül ellentmondásos követelményei között.
    Egy kubai barátunknak aki 20 éve él Budapesten igazolást adtunk, amikor karácsonykor otthon voltunk, hogy nálunk lakik.
    Kijött két rendőr januárban ,kérdezték, hol a holmija a lakónknak a lányom nem készült erre, hebegett habogott, következésképpen Jézus – ez a kubai neve – nem kapta meg a tartózkodási engedélyt.
    Ezt nem előbb, mint április 23 – án tudta meg, állítólag joga van fellebbezni.
    Kérdésem, mi köze ahhoz a rendőrségnek, hogy valaki mikor hol alszik és hol tartja a holmiját, ha van lakása ahol lakhat ? Szerintem semmi.
    A honi jelen migránsellenesség a zsidótörvényekre hajaz.

  2. A mai államigazgatásban vannak ennél cifrább anomáliák is. Saját tapasztalat… 😛 😉

    Tibor bátyám: Nem az internet halt le időszakosan, hanem valamelyik (KIR, stb.) Rogán Tóni haver által sok-sok milliárdért fejlesztett, majd kb. 1/2-1 évente továbbfejlesztett csodaszoftver. Az ügyintézés meg…! Mondjuk nem csodálom a kiégett emberek gyüjtőhelye a Kormányablak. Túlterheltek, hazai is vinni kell a munkájukat, mert nincsenek elegen a megnövekedett fekadatokra; politikai célokra is felhasználja őket a Járási-, és Megyei-Kormányhivatal, sokszor szarakodnak a rendszereik, ezek után az ügyfélre marad az, amit tapasztalunk. A magyar bürokrácia a nagy centralizáció óta egyre kontraproduktívabb!

  3. 1: “a lányom nem készült erre”

    Mondhatnám, hogy itt a baj.
    De nem azt mondom, hanem azt, hogy nem kellene fiktív igazolásokat irogatni… 😉 Az államnak igenis feladata, hogy valamilyen formában kontrollálja a letelepedni(?) szándékozók mozgását, tevékenységét.

    https://port.hu/adatlap/film/tv/zold-kartya-green-card/movie-9631 – talán láttad ezt a filmet hajdanán…

    2: “A magyar bürokrácia a nagy centralizáció óta egyre kontraproduktívabb!”
    Ezzel általánosságban egyetértek, az ügyintézők túlterheltsége létező jelenség, de speciel az okmánykiadás területén nekem inkább pozitív tapasztalataim vannak a korábbi rendszerhez képest. Csökkentek az illetékek, rövidült az új okmányok elkészülési ideje, az “ügyfélkapu” figyelmeztet, ha lejár valamid a közeljövőben stb.

  4. 4: “állampárt”

    Pont ezért linkeltem be ezt a filmcímet. Maga a jelenség nem csak nálunk van. Sőt.
    Az, hogy te tudod a barátodról, hogy egy rendes, tisztességes, szorgalmas ember, az nem jelent semmit – az állam magától ugyan ezt (még) nem tudja, azért vizsgálódik.

  5. Miért kell rögtön azt feltételezni, hogy nem rendes ember valaki, amíg nem adott okot gyanúra? Szaglászni utána, magánügyeit-hogy hol tartja a gatyáját- firtatni, engem az 50-es évekre emlékeztet és borzongással tölt el. Azt hittem, ezt már nem kell még egyszer végigélni. Tévedtem. A világ erre halad.

  6. A hatóság rosszhiszeműen azt feltételezi ,a lakhatási engedély kamu.
    Törvényes eszközökkel nem is tudna meggyőződni erről vagy az ellenkezőjéről, hiszen a családtagoknak ilyesmiről nem kötelező se tudniuk ( tudom, hogy szoktak róla tudni )
    se nyilatkozniuk.
    A hatóság pedig csak házkutatási paranccsal léphetne be a lakásba.
    Következésképpen egy ócska vegzatúra, ami valóban diktatúrák gyakorlatára emlékeztet.
    Arról nem is beszélve, miért lenne kötelező magától értetődő valakinek mindig ott laknia, ahol erről papírja van. Ez egy jog, amivel vagy él vagy nem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..