(2358) Giling-galang

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Gyerekkoromban a vidéki házak kapujában kiállt a kapufélfából egy jókora sárgaréz gomb. Mögötte volt egy lyuk, amin átbújt egy drót és rögzítve volt a rézgomb aljához. Ha valaki be akart jönni, akkor megrántotta ezt a rézgombot, ami ugye meghúzott egy drótot. A drót másik végén, úgy 15-20 méterre volt egy apró harang, ami megszólalt a nyári konyha ajtaja felett. Be lehetett engedni az idegent. Ezt a mechanikus módszert később felváltotta az elektromos csöngő, de ugye 110 V egyenáramot nem célszerű össze-vissza vezetgetni, ezért a tápegység egy Leclanché-elem volt, amit egy kis ügyességgel otthon is elő lehetett állítani. Egyetlen hátrány, az üvegből készült burkolat volt, mivel az üveg törékeny. Viszont olcsó volt és sokáig adta a másfél voltot. Akinek ez nem nyerte el a tetszését, az vehetett szárazelemet. És ezzel ki is derült, miért nevezték el száraznak. Azért, mert az elődje, a Leclanché-elem nedves volt. Az ötvenes években volt egy kis fejlődés. Addigra 220 lett a városi feszültség és természetesen AC. Megjelentek a reduktorok, amik ugyebár miniatűr transzformátorok voltak, de mivel mindig csak lefelé transzformáltak inkább reduktor volt a nevük. Erre rákötötték a háztartási hálózatot, és kaptak érte egy kényelmes 8 voltot. Ezzel a 8 volttal lehetett nyugodtan bűvészkedni. Megnyomták a csengő gombot, amire a házban éktelen csengőhang keletkezett. Ez jó volt vagy 60 éven keresztül, és még további 100 évekre jó lenne, de az elektronika bővítette a szolgáltatást. A csengőgomb mellé beraktak egy mikrofont is, meg egy kis hangszórót. Nekünk is van, kb. 20 éve szereltem be. Megnyomták, ki az?, én, nahát – nyomd meg a kaput – ki fog nyílni. De ez már a múlté! Megérkezik a gyerekkori barátom, megáll a kocsival a kapuval szembe, 3 méterre az elektronikus csodától, ami röhögve közvetíti a hangot (meg a képet is, ha kell) a 100 méterre lévő házba. És mindezt teljesen ingyen. Nem száll ki a kocsiból, nem érdekli a beépített, több tízezer forintos csoda, nyúl a mobilja után és percenként a fene tudja, hogy mennyiért felhív: „megjöttem, eressz be”.

Amikor Árpád apánk hont foglalt a nyugat európai németek be voltak szarva tőle. A kortárs krónikák szerint a magyarok oda vannak nőve a lovaikhoz. Hát az régen volt. A mai magyarok – kerül amibe került – a mobil készülékekhez vannak odanőve. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.