(2289) Demencia

Tibor bá’ online

 

Nem szeretnék Dr. Alzheimer kebleire borulni. Ezért aztán utánanéztem a tüneteknek, hátha már beindult a folyamat. 😀 Nem indult be (még nem 😀 ) Gondoltam nem én vagyok itt az egyetlen Matuzsálem. Közreadom (magyarul) mit találtam. Majdnem mindenkinek vannak időnként memóriazavarai – ezek azonban általában nem a demencia jelei. Az alább felsorolt tünetek a normálisan működő memória jelenségei:

Ha nem jut az eszünkbe valaminek a neve.

Ha nem emlékszünk rá, hová tettünk valamit.

Ha el kell gondolkodnunk azon, hová parkoltuk le az autónkat.

Ha felérvén az emeletre, elfelejtjük, miért is mentünk fel.

Ha valami viszonylag jelentéktelen dologra nem emlékszünk, amit valaki közölt velünk.

Ezek miatt nincs ok az aggodalomra.

Kissé aggodalmat keltő memóriazavarok, amelyekre már oda kell figyelni:

Ha elfelejtjük egy közeli barát vagy rokon nevét.

Ha rendszeresen rossz helyre teszünk vissza tárgyakat és nem emlékszünk rá, hogy oda tettük őket.

Ha 30 perccel később ugyanazt a kérdést tesszük fel valakinek.

Ha gondunk van szavak, arcok, formák és színek felismerésével.

Ha gondot jelent ismerős, közelben levő helyeken tájékozódni.

Ha nehézségeink vannak összetett, de automatikus feladatok elvégzésekor. Például annak a gyakorlott szakácsnak, akinek gondot okoz egy nagyon egyszerű recept elkészítése.

Ha a személyiségben nagy változás következik be, mint pl. annál a társaságkedvelő, nyitott embernél, aki egyszer csak rendkívül befelé fordulóvá válik.

A fenti jelek már több aggodalomra adnak okot, de még mindig előfordulhat, hogy csak a stressz, alváshiány vagy lelki bánat okozza őket.

A veszélyt jelző tünetek:

A következő jelek már komolynak tekinthetőek és feltétlenül szakembernek kell őket megvizsgálnia, ha valaki:

nem ismeri fel közeli barátját, rokonát.

összezavarodik az időt és helyet illetően.

nem tudja, mire való egy hétköznapi tárgy – pl. egy teáskanna.

nem képes egyszerű dolgokat megítélni – pl. télen nyári ruhát vesz föl.

teljesen elfelejti egyszerű feladatok végrehajtását, mint pl. a mosógép használata.

szokatlan helyekre tesz tárgyakat – pl. a táskáját a hűtőbe.

összezavarodik a családi viszonyokat illetően – pl. nem képes az unokát a megfelelő családdal összepárosítani.

olyasmit kér, amit éppen az imént kapott meg – pl. egy csésze kávét.

nagyon élénk emlékei vannak a gyermekkorából, de képtelen felidézni emlékeket a legutóbbi időkből.

És akkor most egy vicc, ami a kávéról jutott az eszembe. Három öreglány (együtt jártak általánosba) minden szombaton összejárnak egy kis fecsegésre. Az ügyeletes házigazda felírja egy cetlire, hogy KÁVÉ, és beteszi a kötény zsebébe, nehogy elfelejtse feltenni a kotyogót. Beszélgetés közben benyúlt a zsebébe, hogy kivegyen egy papír zsepit, kezébe akad a cetli, elolvassa, és gyorsan kimegy a konyhába, időzik egy kicsit, majd behozza a kávét. Később megint ki kell fújnia az orrát, benyúl a zsebébe…stb. Ez harmadszor is előfordul, harmadszor is behozza a kávét. Vége a beszélgetésnek Irmácska és Verácska lefelé mennek a lépcsőn. Irmácska megszólal, rendes lány ez a Bözsike. Igen, rendes, bólogat Verácska, csak egy kicsit feledékeny,  megint elfelejtett kávét adni. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3 gondolat erről: „(2289) Demencia

  1. Nekem – mint volt érintettnek -, a „közeli hozzátartozó” élménye maradt meg… 🙁
    S konkrétan tudok sok mindenki másról is, akik szerfelett szégyenli, hogy olyat kell megéljen, amikor édesapa/nagyapa átszellemült arccal vizel a fotelba „Milyen jó kis árokpartot találtam…!” felkiáltással… :-/ Vagy az a fixa idea, amikor a legcélszerűbb udvar megközelítési útvonal az ablakon keresztül vezet… (hálistennek a földszintről)

    S amikor az utódok felismerik – többé a nagyit/papit nem lehet felügyelet nélkül hagyni… valamint ennek a kapcsolt konzekvenciáit… :-/

  2. Idős bácsika mindennap jár a szociális otthonba, viszi a házi ebédkét a feleségének.
    Nővérek kérdezik, miért jön, hiszen a felesége meg sem ismeri magát, azt sem tudja ki maga !
    Bácsika, igen, de én tudom kicsoda Ő, mit tett értem, és a családjáért………

  3. Apám szenvedett ebben a betegségben 2 évig no meg mi is ..hogy elviseljük.Anyámat a lányának engem kedves ismerősnek nevezett. Állandó mehetnéke volt,folyton sétáltatni kellett.Az utolsó hónapokban már csak a nevét tudta, hozzátéve a doktori cimét.Néha voltak tiszta pillanatai is Egyszer megkérdeztem tőle kik voltak a szüfrazsettek,kapásból tudta és kiselőadást tartott róluk.Nem szeretett wc-re járni.- Ilyen csúnya dolgot nem csinálok,mondta.Egyszer bementem a spájzba .Látom ám valami körteszerű akármi diszeleg a polcon Nézem mi a bánat, megrohadt körte? Nem, egy darab szar volt összegyúrva,ő tette ki. Na ilyenkor nem tudta az ember ,hogy most sírjon e vagy nevessen.81 évesen ment el, Halála neki és nekünk is valóságos megváltás volt

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük