(2206) E-mail szerelem

Tibor bá szatirikus online

 

Nem akarok felvágni vele, de naponta érkezik egy-két E-mail az olvasóimtól. Ezért még nem kell felvennem egy személyi titkárt, meg tudom válaszolni valamennyit magam is, és meg is válaszolom őket. Szerintem az író-olvasó kapcsolat nem ott ér végett, amikor az olvasó kilép az Internetből.

Na, most a levelek. Mondjuk, olyan nincs, amiben elküldenek melegebb vidékre, de kritikát azért kapok jó- és rosszindulatút egyaránt. A többség mégis arról értesít, hogy mekkorákat röhögött az írásomon, milyen jót szórakozott rajta, esetleg tanult belőle, stb. Van olyan levélíró is, aki túlzásba viszi a dolgot, és azt állítja, ahányszor az irományomból eszébe jut ez vagy az, menten hangosan felnevet mondjuk, leves kanalazás közben. Természetesen mindenkinek megköszönöm méltató sorait, és akinek van valami kérdése, azt érdemben megválaszolom. A levelezés ennél a pontnál általában be szokott fejeződni. Mondom, általában. Volt már azonban néhány érdekes kivétel. Az egyik ilyen levél írója egy 25 éves nő volt, ami nem számított különlegességnek, de az már igen, hogy bármit válaszoltam neki, az további levelek írására sarkallta. Egy szép napon pedig arra ébredtem, hogy a nő sikeresen kialakított egy tip-top bizalmi kapcsolatot kettőnk között. Szinte már mindent tudtunk egymásról, a lopakodó észrevétlenségben.

A történet itt be is fejeződne, ha egy szép napon nem robbant volna a bomba, de robbant. Zsuzsika – mert ezt a nevet használta – egyszerűen bejelentette, hogy gyereket akar tőlem. Szerintem okosabb lett volna, ha azzal kezdi, tudok-e még nemzeni, de ő ezt a fokozatot diszkréten átugrotta. Nekem pedig egyből beugrott az a G. B. Shaw anekdota, ami szerint az idős és befutott Shaw kezét megkérte egy fiatal és buta, de persze csodásan szép színésznő azzal az indokkal, hogy micsoda sikeres gyerekeik lesznek örökölve Shaw eszét és a hölgy szépségét. Shaw az ötletet azzal hárította el, hogy a gyerek ne adjisten akár az ő szépségét és a hölgy eszét is örökölheti, ami kifejezett katasztrófa lenne. Szóval eszembe jutott, mert ugye nincs új a Nap alatt, de nem akartam plagizálni, ezért inkább más vizekre eveztem, és megkérdeztem, tud-e arról, hogy van feleségem? Tudott. Akkor azt kezdtem feszegetni, hogy mégis, miként gondolja a dolog bonyolítását? Persze a levelezést abba is hagyhattam volna, de az vesse az első követ, akit nem tett volna a dolog kíváncsivá. Tehát érdeklődtem. Zsuzsika nem jött zavarba, azt javasolta, hogy beszéljem meg a feleségemmel a dolgot. A helyzet az, hogy a feleségem kifejezetten utálja, ha valaki tőlem akar gyereket. Zsuzsika tehát kapott egy határozott nemleges választ. Viszont ez a nő a NEM választ, egyszerűen nem ismerte. Kiderült, nem akar elszakítani a feleségemtől, nem akarja tönkretenni a házaséletünket, nem akar a szeretőm lenni. Szóval semmit se akar, csak egy gyereket, és persze tőlem.

Na, akkor azt kezdtem boncolgatni, tudja-e miből lesz a gyerek? Tudta. Tudja-e, hogy a művelet elektronikusan nem megvalósítható. Tudta. Hát, akkor adja elő elképzelését. Előadta. Ekkor feszegettem egy kicsit a kor különbséget, és felhívtam a figyelmét arra, nem a lányom, de még az unokám is lehetne. Válasz: lehetne, de nem az. Ezek után bedobtam, hogy még nem is láttuk egymást. Ezzel egyetértett és leveléhez mellékelt egy fényképet, valamint megnyugtatott, hogy nekem nem kell küldeni fényképet magamról, mert a honlapom teli van velem, majd megtoldotta azzal, hogy milyen édesen mosolygok. Na gondoltam magamban, ha lúd, akkor legyen kövér, és akt képet kértem. Másnap ott volt az aktkép, amit maga készített egy mobil telefonnal. Erre finoman közöltem, hogy a teltkarcsú nőket nem csípem, és hiába emelte magasba jobb kezét, a jókora bal tőgye így is lóg egy kicsit. Semmi vész – válaszolta – hány kilót fogyjon le?

Kezdtem kifogyni az ötletekből, de azért még volt néhány. Felhívtam a figyelmét arra, hogy a gyereknek az egészséges fejlődéshez kell egy apa is. Ezzel egyetértett és megígérte, hogy szülés után férjhez megy. Na, ha férjhez megy, nem lehetne az a gyerek inkább a leendő férjtől? Nem – jött a határozott válasz – mert a pasi tök hülye. Honnan tudja, hiszen még nem is ismeri? De ismeri, az anyja már kinézte neki, pont ezért akart tőlem gyereket. Sakk-matt! Ekkor ajánlottam a mesterséges megtermékenyítést egy spermabanktól, ahová kizárólag szuperzsenik ondója kerülhet be. Zsuzsika angyali türelemmel közölte, hogy erről sajnos nem lehet szó, mert ő még szűz. Na, cseszd meg, új fejlemény! Tehát, szűztelenítéssel egybekötött megtermékenyítés, lehetőleg egy ültő helyben. Igen, majd ő megmondja mikor, mert figyelni fog a peteérésre.

Gondolom, azóta is a peteérését figyeli, mert a számítógépemen letiltottam a feladót és azon vigyorgok, milyen jó, hogy az elektronikus megtermékenyítést még nem találták fel.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2 gondolat erről: „(2206) E-mail szerelem

  1. Korábban már olvashattuk ezt a tapasztalatodat, azóta is kapsz ilyen célú leveleket?
    Vagy ez egyedi eset.
    Nem feltétlenül a poszban említett Zsuzsikától, hanem bármelyik könyved vagy blogod olvasójától.

  2. 1 – Bazs:
    A szavazás szerint a hozzászólók fele azt hiszi, hogy kitalált a történet. Pedig igaz. Viszont én hiszek abban, hogy az élet a legjobb mesemondó, csak oda kell figyelni. Az E-mail szerelemhez hozzá kell tenni, hogy a féloldalas ismeretség jóval régebbi. Ugyanis a hölgy olvasta az „Ausztráliába disszidáltam” című könyvet, ami abban az időben tényleg jól sikerült, és már akkor „belém esett”, mint egy kislány. Aztán legnagyobb meglepetésére 15 évvel később belefutott a blogomba. Különben kaptam fényképet az ágyról is, ahol elvesztette a szüzességét (hogy lássam miről maradtam le 😀 ), majd a csecsemőről is, fogalmam sincs milyen célból.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük