(2148) Húsvéti gondolatok

Tibor bá’ online

 

Így húsvét táján belém bújik a kisördög. Már hogyne bújna belém, amikor napjaim meg vannak számlálva, és nagyon nem mindegy, hogy volt-e feltámadás vagy sem. Igaz, nem vagyok isten fia, de ha Jézusnak sikerült, akkor nekem is lehet némi esélyem, csak meg kell találnom a megfelelő hátszelet. Csak hát, a nagy kérdés ott lebeg, tényleg sikerült-e Jézusnak? A kérdésre persze csak úgy lehet válaszolni, ha számba vesszük az evangélisták írásait. Nézzük hát!

A legnagyobb baj, hogy az evangélisták Jézussal sose találkoztak, de még azokkal sem, akik saját szemükkel láthatták a keresztre feszítést. Ráadásul maga az Újszövetség Jézus halálát követően minimum 50 évvel később született meg. Elsőnek Márk írta meg az evangéliumát kábé 50 évvel a keresztre feszítést követően. Máté és Lukács 20-30 évvel később Márktól vették át a történetet, hozzáadva saját elképzelésüket némi külső segítséget igénybe véve. János pedig fél évszázaddal később írta meg saját evangéliumát Márk után. Ez aztán meg is látszik a leírtakban. Na de, nézzük közelebbről a dolgokat!

Húsvét napja van, az első látogató megérkezik Jézus sírjához, ki ő? Máté szerint (28:2-5) Az égből alászállott egy angyal, hogy üdvözölje Jézust. De Márk (16:5) szerint egy fiatal férfi volt. Lukács viszont (24:4) világosan megírta, hogy két férfi volt a látogató. Viszont János verziója szerint (20:1-2) senki se volt ott.

A keresztre feszítés még érdekesebben zajlott. Márk szerint Jézus sokat szenvedett és azt hitte, hogy legsötétebb órájában az isten elhagyta őt. Egyik tanítványa, Júdás elárulja. Legkedvesebb tanítványa háromszor is megtagadja. Ezt követve Pilátus elítéli, ami után rúgják, korbácsolják, egy római katona kigúnyolja, két lator közé feszítik, és mind eközben egyetlen szót se szól, csak közvetlenül a halál bekövetkezése előtt sóhajtja: Atyám, miért hagytál el engem? Összegezve: Jézus agonizálva hal meg, nem tudva az okot, amiért meg kell halnia.

Lukács másképp látja a dolgokat. Szerinte Jézust elvezették a keresztre feszítés színhelyére, eközben nem ütötték, korbácsolták. Jézus büszkén ment a kivégzés helye felé, amire bizonyíték, hogy útközben így szólt egy nőhöz (Lukács 23:28) „Jeruzsálem lányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.”

Miközben Jézus kezeit a keresztfához szögelik, nem helyezkedik szembe istenével, ahogy ezt Márk lejegyzi, hanem ezt mondja: ”Atyám! Bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34) Ahogy Jézus halála közeledik, Lukács szerint nem érzi, hogy az atya elhagyta volna így szól: „Kezedbe ajánlom a lelkemet.” Némaság helyett kifejezetten szószátyár, mert ahhoz is van kedve, hogy a latrokat biztassa. (Lukács 23:43) „Bizony mondom néktek, ma velem lesztek a paradicsomban.”

Ez persze nem az egyetlen ellentmondás. Az utolsó vacsoráról Márk a következők szerint számol be (Márk 8:31). „És kezdé őket tanítani, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.” Itt a kérdés az, ha Jézus pontosan tudta, hogy mi fog vele történni, hogy szenvednie kell a cél érdekében, hogy beteljesítse a küldetését, akkor miért hitte, hogy az isten elhagyta őt?

A mennybemenetel se probléma mentes. Márk szerint (16:19): „Az Úr azért, minekután szólotta vala nékik, felvitették a mennybe, és ül az istennek jobbjára.” Máté viszont egy szót se szól a mennybemenetelről. Lukács már említi (24:51) „És lőn, hogy míg áldá őket, tőlük elszakadván, felvitették a mennybe.” Ezzel szemben János nem tartja fontosnak, hogy megemlítse a mennybemenetelt.

Ezeket mind áttekintve, a tojásokat hozó húsvéti nyuszi meséje tök hihetővé válik.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

20 gondolat erről: „(2148) Húsvéti gondolatok

  1. A hit nem racionalitásokon, a kompakt logikán, ésszerű következtetéseken alapul.
    A hit az erős vágyakon alapul.
    A hit most nem csak az Istenbe vetett hitre gondolok , alig nélkülözhető egy ember számára, akinek „sikeres” az élete.
    Furcsa,nehezen leírható minőséggel van dolgunk ami elillan a tudomány nagyítólencséje alól.
    A vallásos hívő személyek jobban járnak, mint a hitetlenek.
    Alig elviselhető élethelyzetekben némi vígaszt találnak a hitükben.
    A hívő hitetlen kevésbé jelentős dimenziók, mint amilyennek első megközelítésben látszanak.
    A hitetlen is lehet tisztességes, pedig nem féli Istent, saját lelkiismeretének tesz eleget és láttunk már néhány kapitális bűnözőt a hívők között is.

  2. 1 – Barcelona:
    Ezt azért nem lehet általános szabálynak leírni. Én (büszkén) nem hiszek semmiben, de ami érdekel, arról meggyőződöm. Ennek ellenére semmiféle élethelyzetben nem érzem, hogy szükségem lenne hitre (magyarul önbecsapásra)
    .

  3. Annyi igazság van ebben, hogy a hívő ember, ha hitének megfelelően él, akkor mindig őrizheti a reményt, hogy bármilyen nyomor, sikertelenség, betegség is kíséri élete végén, tisztességes végelszámolásban lesz része, és övé lesz a mennyek országa.
    De ez nem csak a keresztény hitre igaz, a muszlim öngyilkos merénylő is ugyanígy boldogan áldozza fel magát, és élete utolsó felvillanásáig meg van győződve róla, hogy helyesen és példamutatóan cselekszik, aminek meglesz a jutalma, a boldog örök élet.
    És bármilyen abszurd, ezzel meglehet valóban elnyerte már itt a földön is az örök boldogságot még akkor is, ha hite puszta illúzió, hiszen ez esetben ez soha nem fog számára kiderülni, nem fog szembesülni a lehangoló igazsággal, átszellemülten hal meg hitében.
    Ha egy hit nélküli kerül reménytelen, kilátástalan élethelyzetbe, amin már képtelen változtatni, akkor viszont egy frusztrációktól szenvedő, kiúttalan emberként fog meghalni, legfeljebb egy olyan öngyilkosságot választhat, aminek csak az lehet a hozadéka, hogy megszabadul kínjaitól.
    Szóval én is jól kicseszek magammal a hitetlenségemmel, de sajnos a tündérmesékben már nem tudok hinni, bármennyire is kellemesebb lenne az a léleknek…

  4. 3.
    Te nem kicseszel magaddal, hanem csak azt hiszed, hogy nem hiszel a tündérmesékben.
    A lelkünknek meg tök mindegy, hogy te vagy én miben hiszünk. Hinni mindenben lehet,
    de kapcsolatot találni a lélekkel az már más tészta.

    A vallásosok nagy százaléka(ahogy írjátok is) vigasztalásként hisz a mesében, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy tökéletesen át is látjuk a témát és hanyag eleganciával kijelenthetjük, hogy minden mese. A meseelemeket belevitték a történetbe ilyen-olyan okok által motiválva.Ezért a mai vallások kesze-kuszák, és akkor mi van?

    Véleményem szerint:Aki hisz azért hülye, aki nem az meg azért. Azért mert egy dologról a jelenségek világában próbál meg vélemény formálni. A nem hívő jól látja a hívők nagyon is evilági idealizációját , de tovább ő sem lát, így lezárja az egész kérdést a saját feltételezhetően hibás konklúziójával, melyet ugyebár igaznak hisz. Most akkor ki is hívő és miben hisz?

    Én nem vagyok vallásos egyébként, annyira sem ismerem a témát mint Tibor bá, hisz ő volt kiugrott kispap-amit tökéletesen meg is tudok érteni.

    A muszlim és a keresztény ember példája(amit felhoztál) is egyet mutat, mégpedig a hit erejét. Az egyes elgondolás még az egyes (vagy több pl. öngyilkos buszrobbantás) ember halálát is okozhatja.
    Vajon a te hited, nem hited miben különbözik az övétől(azon kívül, hogy nem robbantasz?
    Egy nagy büdös semmiben! Csak nem vagy erőszakos fickó legfeljebb.
    A hiten túl van az igazság, de amíg belül a fejekben megy a melléduma, addig bagoly mondja verébnek megy, mint a világban mindenütt. Kezdjétek el figyelni a saját gondolkodásotokat! És amikor felteszed az első kérdést, vagyis hogy akkor most ki is figyel kit valójában? Akkor többet tudhatsz meg egy pillanat alatt mint évtizedek hosszú sehall se lát Dömötör hozzáállásával.

  5. 3 – Hubab:
    Na jól van fiam, kezdjük elölről!
    Holnap megszületsz egy Föld nevű bolygón. Hímnemű leszel, azon nem lehet változtatni, de most eldöntheted, mi akarsz lenni boldog együgyű, vagy nem annyira boldog, de értelmes és sorsát irányítani képes ember. Felelj! Melyiket választod? Igen, az utóbbit? Akkor miért sírsz mint egy fürdős kurva? 😀

    4 – Balázs:
    Kiugrott kispap? Ezt a hülyeséget honnan vetted? Különben, amit most összefirkáltál az elég nagy zagyvaság.

  6. 5. Na jól van, Tibor bá’, én lespóroltam lustaságból a szmájlit, de most bepótolom! 🙂

  7. Tehát a nyúl hüllő,ami piros tojást rak.. 🙂

  8. Tibor bá’, a Jézus interjú után most ismét sikerült lenyűgöznöd a bibliaismereteddel. Dédnagymamámtól kaptam egy illusztrált példányt, „Fiatalok Bibliája” volt a címe, gyerekkoromban azt elolvastam, onnan ismerem a fő történeteket. Felnőttkorban többször gondoltam arra, hogy el kellene olvasnom a Bibliát pusztán csak általános műveltségem gyarapítása céljából, de mindig lemondtam róla, mert arra a következtetésre jutottam, hogy csak időpocsékolás lenne.

  9. 3. hubab

    „övé lesz a mennyek országa”
    Nekem nincs erre igényem, én tökéletesen ki vagyok békülve a bármikor bekövetkező végleges elmúlás gondolatával.
    Ugyanakkor a hétköznapi optimizmus szempontjából néha irigylem a boldog együgyűeket. Ez a gondolat: „Szóval én is jól kicseszek magammal a hitetlenségemmel” az én fejemben is gyakran megfordult.

  10. A vallásnak, hitnek van még egy nagyon fontos társadalmi szerepe is, amit senki sem említ.
    Hit és normatíva, a vétekért járó jogos büntetéshiánya olyan erkölcsi züllést eredményezhetne az emberi társadalmakban, ami apokalipszist talán n senki sem akarhat.

    Másrészt a hatalom is haszonélvezője ennek a belső kényszernek, mert hit nélkül kontrollálatlanná válhatnak az alattvaló emberek cselekedetei.
    Most nem akartam a szocialista materializmust felhozni; mert hát valljuk be, a nem éppen kispályás Sztálinnak sem volt erkölcsi aggálya.

  11. Az, hogy Márk evangéliuma az első, és a többit még annál is később írták bizonyítottan nem apostolok, olyan állítás, amit semmiféle tudományos bizonyíték nem támaszt alá. Sem történettudományi, sem irodalomtörténeti sem semmilyen. És csak akkor lehet igaz, hogyha 1-2. századi történetírók és egyházatyák írásait (tucatnyi ilyenről beszélünk) kapásból hiteltelennek minősítünk (ezek nem olyan megjegyzések amik hitbéli, hanem történeti állításokat fogalmaznak meg).

    A bizonyítottan már kr. u. 52-ben létező első thesszalonikai levél egyértelmű irodalmi fordulatokkal utal arra, hogy szerzője ismerte Máté evangéliumát, vagy annak első kezdeményeit.

    Az 1.-2. század fennmaradt valamennyi egyháztöredék szerint az evangéliumok keletkezési sorrendje: Máté, Lukács, Márk, János. Természetesen ettől még lehet, hogy a szerzőket teljesen másképp hívták, csak míg az előbbi állításra vannak történeti utalások, az utóbbira semmilyen. Ettől még persze elő lehet adni megfellebbezhetetlen tényként, de az annyira komoly érv az értelmes emberek fórumán, mintha én azt mondanám, hogy a szerzőbe a kisördög bújt és húsvétkor mindanáron ütni akar egyet a sok tudatlan hívőn, és bezsebelni a lelkes ateisták elismerő szavait.

    „mi akarsz lenni boldog együgyű, vagy nem annyira boldog, de értelmes és sorsát irányítani képes ember.”

    Klasszikus sztereotípia melyet szintén semmi (statisztika pláne) nem támaszt alá: meglehetősen sok olyan keresztény van, aki ” nem annyira boldog, de értelmes és sorsát irányítani képes ember”, miközben az ateisták között is eléggé felülreprezentáltak a „boldog együgyű”-ek.

  12. 10: „hit nélkül kontrollálatlanná válhatnak az alattvaló emberek cselekedetei”

    Arra valók a világi törvények. Ha világosak a játékszabályok, következetes az ítélkezés és a büntetés-végrehajtás, akkor nincs szükség semmiféle hitre… A társadalom normálisan fog működni /kirívó egyedek persze mindig lesznek/.

  13. 10 – előforduló:
    A vallástalan szocialista rendszerben sokkal kevesebb volt a bűnözés, mint most.

    11 – heizer:
    Azt hiszem teljesen felesleges azon vitázni, hogy mikor írták az evangéliumokat. Ami perdöntő, hogy nem ugyanazt írták, és ez nem stílusbéli különbség, hanem tartalmi.
    – Más hozzászólóval folytatott értekezésembe ne tessék beleszólni.

  14. Hát igen.
    Ahogy nézzük.
    Nehéz az összehasonlítási alap, mert sok minden megváltozott, már csak a lakosság összetétele is és szokásjog is.

    A statisztikák szerint az állampolgári bűnözés kisebb volt a szocializmusban és akkor a kisebbség csinált proletárdiktatúrát, a többség pedig templomba járt.
    (Gyerekkorom idilli képe egy hétköznapi napon sem fért mindenki a templomba, manapság csak ünnepnapon. )
    És az állami erőszak szerv bűneit nem sorolták a köztörvényesek közé, pedig jó pár ember megfordult az Andrássy út 60-ban, meg Recsken, meg a Hortobágyon, stb.
    Aztán a Szovjetunióban sem számolták az emberéletet a 1930-50 években.
    A 70-80-as évekre tényleg igaz.

    Manapság pedig a kisebbség jár templomba, a többség pedig élvezi az életet. Megváltozott a vallásosság is (van akinek a pénz imája tárgya), a mai fiataloknak mást jelent a hit és könnyedén megfeledkeznek róla mindennapjaik gyakorlatában.
    Elég lenne tenni egy próbát, felsorolni csak az un. 10 parancsolatot, borítékolom a megbotránkozást.

    Szóval a mennyiség itt sem pótolja a minőséget.

  15. 13. „Azt hiszem teljesen felesleges azon vitázni, hogy mikor írták az evangéliumokat. Ami perdöntő, hogy nem ugyanazt írták, és ez nem stílusbéli különbség, hanem tartalmi.”

    Eleve a posztban szerepel egy információ, ami téves és félrevezető. Lehet ignorálni a vitát erről, mondván felesleges, de a legtöbb helyen ilyenkor a szándékot és a többi információ valódiságát is meg szokták kérdőjelezni.

    Örök kérdőjel marad, hogy valakik akik ugyanazon ügyben és cél érdekében munkálkodnak, miért írnak egymásnak ellentmondásosnak tűnő dokumentumokat, ahelyett, hogy konzisztens és minden szinten, a legapróbb emlékek szintjén is összecsengő tanúvallomásokat tennének le. Főleg ha az írások között 20-30 évek telnek el, és a négyből egy ismerte biztosan a másik hármat, míg egy másik a sajátján kívül ismert még kettőt. (Ha mese az egész, akkor pláne érthetetlen, miért össze-vissza hadoválnak).

    Egyébként az ellentmondások nagy része nem létező ellentmondás. Az, hogy bizonyos dolgokat csak az egyik, míg másokat csak a másik fél jegyzett le, nem jelenti azt, hogy ne történhetett volna meg mindkettő.

    Az elbeszélők perspektívái mindig mások.

    A beleszólásért elnézést kérek, más honlapokon ez nem szokott gondot jelenteni, de természetesen tiszteletben tartom a kívánságot.

  16. 15: „ilyenkor a szándékot és a többi információ valódiságát is meg szokták kérdőjelezni”

    Akár a magyar, akár az angol (ez jóval részletesebb, és több hivatkozást tartalmaz) wikipédát nézed, az szerepel mindegyikben, amit Tibor bá’ is leírt: a tudósok többsége szerint Márk evangéliuma a legrégebbi, Máté evangéluma későbbi, részben annak kibővítéseként keletkezett, az általad említett levél meg mindegyiknél régebbi.
    Épp a te állításoddal egybecsengő „making it the second oldest book in the New Testament, after Matthew.” tagmondat után szerepel, hogy [citation needed], azaz aki ezt beírta, az nem tudott komoly forrást megjelölni ezen állításra.
    De még a Katolikus Lexikon szerint is:
    Márk: „minden bizonnyal a Kr. u. 70 előtti időből származik”
    Máté: „nem keletkezhetett előbb Kr. u. 70-nél”

    Most akkor én is kérdőjelezzem meg a szándékaidat és a többi általad leírt információt?

    Az meg nyilván nem ellentmondás, hogy az 1 db angyal az nem lehet egyben 2 db férfi is, ha elég erős a hited…

  17. Tény és való, hogy az ún. Márki prioritás ma a tudományos körökben legelterjedtebb nézet, noha elég komoly azoknak az állásfoglalásoknak a listája is, mely ezzel nem ért egyet. (lásd még: http://www.depositum.hu)
    Ennek egyetlen oka, hogy a Márk evangélium görögsége kevésbé irodalmi, mint Mátéé vagy Lukácsé, amiből arra következtetnek, hogy ez kellett legyen az első, mert a többi ennek kiegészítésével kellett, hogy íródjon, már választékosabb görög nyelven. Ez meglehetősen gyenge érv, mert számos más oka lehetett ennek, és semmi sem indokolja, hogy bármely evangélistának kellett volna ismernie az elsőt. (ennek elfogadása természetesen hozza magával azt is, hogy ugyan egy szemtanú apostol miért támaszkodna egy nem szemtanú írásaira – ergo a Máté evangéliumát nem is Máté írta, stb, stb.)
    Láthatóan ez egy nagyon gyenge érvrendszer, elfogadtatása inkább magyarázható azzal, hogy lehet ütni egyet az Egyházon. (Ez egy komoly vita az egyházon belül is, de az egyház a vatikáni zsinaton kiadott állásfoglalása szerint, legalább két evangéliumot apostolok írtak, ami önmagában a márki prioritás cáfolata – természetesen csak az Egyház részéről).

    A feltámadás történet 1 angyal két férfi vitája:
    Máté: Az Úr angyala jelenik meg először (fehér ruhában), majd utána találkoznak Jézussal.
    Márk: Egy fehér ruhás férfival találkoznak az asszonyok, majd utalás van, hogy Mária Magdolna találkozott még aznap Jézussal.
    Lukács: Az asszonyok két fehér ruhás férfival találkoznak, akik lényegileg ugyanazt mondják, mint amit a korábbi beszámolókban az angyal és Jézus együtt.
    János: Mária két fehér ruhás angyalt látott, majd utána találkozott Jézussal.

    Ha az egyik szemüvegen nézem, persze rengeteg az ellentmondás: egy férfi vagy kettő, volt Jézus vagy nem? (Az, hogy Lukács nem számol be arról, hogy Mária találkozik Jézussal nem jelenti azt, hogy nem történhetett meg).
    Ha egy másikon nézem, akkor viszont meglepően sok az egyezés, és az eltérések nem annyira jelentősek, mint mondjuk bármely esetben, amikor emberek próbálják felidézni közös emlékeiket egy adott eseményről, amely kb. 10-20 év távlatában történt.

    Jézus elhagyattatása: meglehetősen jól dokumentált tény, a szentek életéből (és más vallásokból is) létező tapasztalatokból: az ún. teljes elhagyattatás, vagy sötét éjszaka pszichikai érzete. Ez nem jelenti azt, hogy illető nem tudja mi történt.

    Az, hogy Lukács nem számol be a kínzásról és megverettetésről nem jelenti azt, hogy nem történt meg. Az, hogy közben síró asszonyokkal beszélget, nem jelenti azt, hogy vígan és peckesen baktatott a Golgotára. Vajon miért sírtak volna az asszonyok, ha egy közönséges bűnöző elégedetten és ereje teljében megy a kivégzésére?

    Az, hogy Márk nem számol be Jézus több mondatáról nem cáfolja azt, hogy nem voltak. (Az, hogy a szentek a sötét éjszaka során is végsőkig kitartanak az istenhitükben szintén dokumentált, pl. Teréz anya naplóiban). Az az összesen hét tőmondat (van amelyik egy szó), amit Jézus a 4 evangélista szerint a kereszten függve mond több óra alatt, sok mindennek nevezhető, de szószátyárságnak aligha.

    Az, hogy Jézus TUDTA, hogy szenvednie kell, önmagában nem zárja ki, hogy a mérhetetlen szenvedések közepette úgy ÉREZTE, hogy az Atya elhagyta őt. Az, hogy ennek ellenére kezébe ajánlotta a lelkét, na azt hívjuk HITnek.

    Mennybemenetel: Máté utolsó mondata: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” azért elég konkrét utalás arra, hogy eltávozása ellenére is velük lesz. Lukács az ApCselben konkrétan leírja a mennybemenetelt, János is utal rá („Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele?”). Semmilyen probléma nincs vele, de ha bármelyikük még csak nem is utalna a mennybemenetelre, akkor sem jelent ellentmondást.

  18. 17 – heizer:
    Tulajdonképpen mit akarsz mondani? Szerinted ezt komolyan lehet venni? „úgy ÉREZTE, hogy az Atya elhagyta őt.” A fiúisten? Ez vicc. Aki halottat támaszt fel, vízen jár, nem tudja, hogy a mennyekbe fog menni? És kétsége esik egy keresztre feszítésen, aminek meg se kellett volna történni. És hova ment, a Mennyekbe? Az hol van? Sztratoszféra? Világűr? Egy Holdbéli barlangban? Hogy a fenében lehet megvédeni azt, hogy valaki a XXI. században hisz a bibliai mesékben?

  19. 18.

    Azt még nehezebb megemészteni, amikor pl. betegen az ember egy mély áhítattal hívő orvos-sebész kezébe helyezi életét a ma Magyarországán. És még vannak jó egypáran a tudományos élet prominensei közt is.
    Bár a hit erejének gyógyító jótéteményét már a ma tudománya sem kérdőjelezi meg.

  20. 17: „Tény és való, hogy az ún. Márki prioritás ma a tudományos körökben legelterjedtebb nézet”

    Ehhez képest azzal kezdted: „Az, hogy Márk evangéliuma az első, és a többit még annál is később írták bizonyítottan nem apostolok, olyan állítás, amit semmiféle tudományos bizonyíték nem támaszt alá. Sem történettudományi, sem irodalomtörténeti sem semmilyen.”

    Ugye nem gondolod komolyan, hogy úgy lett legelfogadottabb, hogy semmilyen bizonyítéka nem volt…?

    „Ennek egyetlen oka, hogy a Márk evangélium görögsége kevésbé irodalmi, mint Mátéé vagy Lukácsé…”

    Most már kezdem azt érezni, hogy szándékosan ferdítesz, ugyanis nyilvánvaló, hogy számos más oka is van, köteteket írtak erről a témáról. De ha azt hazudod, hogy ez az egyetlen érv, akkor ezt az érvet könnyű gyengének, hamisnak beállítani, és akinek fogalma sincs az egyéb érvekről az talán könnyen bedől neked, hogy ennyi volna a tudományos konszenzus alapja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük