Tibor bá’ online
Lenne néhány gondolatom a moderálással kapcsolatban, de ugye minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ezért örültem meg, amikor láttam, hogy az INDEX is feszegeti a témát. Gondoltam átveszem, tanuljunk belőle.
__________________________________________________________________________
Időnként felmerül blogger közösségekben, hogy szabad-e moderálni a kommenteket vagy sem? Ha moderálunk, akkor miért, mit és mikor moderáljunk ki? Sok-sok kérdés merül fel, aminek megpróbálunk utána járni és egyfajta iránymutatást adni mindkét oldalnak (íróknak és olvasónak egyaránt).
Határozd meg a saját oldaladat!
A moderáció nem diktatúra
Az első és egyben legfontosabb kérdésnek a megválaszolásával kell kezdenünk! Meg kell értenie mindenkinek, hogy a moderáció nem azonos a diktatúrával. A helyesen használt moderációval tulajdonképpen koordinálni tudjuk a kommentfolyamot és kiszűrni azokat, akik csak rombolni jönnek. A moderáció ugyanolyan blogalkotó eszköz, mint például egy blog témájának a kiválasztása. A kommentfolyam a blogunk része, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mi folyik ott!
Minőségi kommentfolyam
Évekig nem voltam hajlandó moderálni és tűrtem a sértegetéseket, beszólogatásokat, trollkodásokat. Egyszercsak meguntam és elkezdtem írtani (moderálni) az oda nem illő kommenteket. Meglepő eredmény született. Kevésbé voltam/vagyok ideges a kommentfolyamon történtek miatt, ráadásul egyre inkább tisztul a helyzet, és egyre inkább minőségi pro-kontra véleményütköztetés történik ebben a szekcióban.
Trolloknak nincsenek jogaik
Nagyon sokan keresik a demokráciát a kommentszekcióban és félreértelmezik azt. A mezei olvasó azt gondolja, hogy a demokratikus blog azt jelenti, hogy semmit nem moderálnak az oldalon. Ha ez így lenne a valóságban, akkor azt kéne mondanunk, hogy a blogoknak nem szabad demokratikusnak maradni. Képzeld el azt a helyzetet, hogy amíg évekig épül egy blog, egy blogger közösség, addig 1-1 troll képes fél perc alatt olyan károkat okozni, ami akár hosszútávon a blog végét is jelentheti. Mert a trollok semmi mást nem akarnak, csak a hétköznapi frusztrációjukat az internet névtelen leple alatt kiélni valakin mindenféle következmény nélkül.
A demokráciában is van rendőrség. Ha valaki a közösség ellen vét, akkor az ellen fel kell lépni. A blog ugyanígy kell, hogy működjön. A közösség érdeke normális esetben a blogger érdeke kell, hogy legyen.
A fókuszpont
Nem szabad elfelejteni a fókuszpontot sem. A szerző nem azért ír megy egy bejegyzést x idő alatt és készül fel y idő alatt, hogy aztán a kommentfolyam teljesen másról kezdjen el beszélni, vitatkozni. Márpedig nagyon gyakori, hogy a trollok elviszik a beszélgetést egy másik irányba. Volt olyan trollom, aki bevallotta, hogy csak a címet olvasta el és már jött kommentelni arról, amit gondol. Ezt nem szabad engedni! Ugyanis ezzel a normális olvasók érdeke is sérül, akik mondjuk valóban az adott témáról szeretnének véleményeket ütköztetni, de képtelenek rá, mert a beszélgetés teljesen más mederben zajlik! – Egyesek akkor is képesek lennének órákig kommentelni és vitatkozni, ha a cikknek csak egy címe és egy üres oldala lenne…
A végcél
A legtöbb blog céllal jön létre. Vagy saját magunkat vagy a szolgáltatásunkat vagy mást szeretnénk felépíteni általa. Az interneten kétfajta vélemény létezik:
- A „zsoldos” vélemény, ami azt jelenti, hogyha valakitől kapunk egy nyílvános pozitív visszajelzést, akkor „fizetett beépített embernek” titulálják a tömegek
- a negatív vélemény, ami egyértelműen rosszat jelent. A negatív véleményt mindig hitelesnek hiszik a többiek. Akkor is, ha egyértelműen trollkodás.
Persze vannak olyan kivételek, amik reményt adhatnak, de igazság szerint ezek nagyon ritkák.
Viszont a végcél szempontjából a legfontosabb eszköz a kezedben a moderáció lesz. Ugyanis hiába gyártasz fantasztikus tartalmakat, ha 1-1 ballábbal felkelő „vendég” pont minket választ arra, hogy valakiben egy jót belerúgjon. Minden ilyen publikus lépés árt a célunknak és emberek fordulnak el tőlünk.
Az olvasó egy vendég
Ezt szeretik elfelejteni az emberek, de valójában az olvasó egy vendég az oldalon és illene viselkednie. Szerencsételn az emberek 95%-a tényleg normálisan viselkedik, de sajnos a maradék 5% szereti magát elengedni és úgy viselkedni, ahogyan nem szabadna. Névtelenül egy reg. mögé bújva könnyen lesznek rasszisták, kirekesztőek, bunkók, és hazudozóak. Egyszerűen nincsen következménye. De ettől függetlenül egyáltalán nem szép dolgok ezek, ráadásul ártanak a blog megjelenésének is. Sajnos vannak akik itt akarják kiélni magukat! Nem szabad hagyni!
Kiket moderáljunk?
A spammelő: Vannak olyanok, akik folyamatosan spammelnek és kizárólag saját magukat akarják promózni. Nekem is volt olyan kommentelőm, aki éveken keresztül semmi más nem kommentelt be, mint 3-5 mondatot a saját írásából és egy linket. Fel kell fogni, hogy a bloggerek nem ingyenes hírdetési felületek. És nem lesz szemét attól senki, mert ezeket a kommentelőket törli.
Troll: A legrosszabb állatfaj, akivel a sors összehozhat. Ők azok, akik abban lelik a lelki kiteljesülésüket, hogy tönkretegyék a blogot, a cikk alatti kommentfolyamot. Őket nem érdekli semmi más csak a rombolás. El akarnak téríteni minden értelmes beszélgetést és gondolatmenetet. Gondolj bele, hogy Te évekig építed a saját márkanevedet, aztán jön egy troll, aki fél perc alatt lerombolja az addigi munkádat egy ordas hazugsággal, ami ellen nem tudsz védekezni.
Nyelvtannáci: Őszintén megmondom, hogy Én már a nyelvtannácikat is megpróbálom irtani. Az a baj, hogy jellemzően fölényeskedő, „kihaénnem” emberkék, akik kisebbségi komplexusukat próbálják meg ezzel kiélni. tökéletlen kis világukból próbálnak másoknak tökéletességet mutatni. Mindenki el szokott ütni karaktereket vagy egyszerűen rosszul ismeri az adott szónak a helyesírását. Hidd el, hogy attól még teljesen érthető lenne a gondolatmenet, amit közölni szeretnél, mert egy hosszú í helyett rövidet írtál. Ez sem több a puszta rombolásnál. Csak itt már ideológiát is gyártanak a rombolás mögé, amivel legalizálják azt. A nyelvtannáci igazából nem tesz hozzá a gondolatmenethez, nem épít, hanem a javításaival hitelteleníti a mondandódat.
Személyeskedő: Ez a Te blogod, a Te helyed. Ha valaki sértegetne téged az otthonodban, akkor azt hagynád? Mert a blog ugyanígy működik. Aki nem a kritikát, hanem a kritikust kritizálja, annak nincsen helye a kommentfolyamban. Senki sem azért vezet blogot, hogy aztán a személyével foglalkozzanak, a személyét bántsák meg és emberségében alázzák le.
A politikai károsult: A politikának nem mindenhol van helye. Vannak olyan mentálisan sérült kommentelők, akiknek mindenről a „Gyurcsány a hibás” féle monológ jut eszébe és a program automatikusan elkezd futni. Ez akkor ciki, amikor mondjuk egy filmkritikát írtál vagy egy teljesen más témáról mondtad el a véleményedet. Ennek a típusnak is teljesen mindegy a tartalom. A lényeg, hogy itt is leírhassa ugyanazt, amit még 800 másik helyen leírt.
Miért moderálnak a bloggerek?
A normális bloggerek nem a szabad véleményt és ellenérveket akarják kimoderálni, hanem a károsak elemeket. Ennek oka, hogy nem a trollkodó kisebbségnek írnak, hanem a normális többségnek, akik ugyan nem értenek mindenben egyet, de mégis tudnak normálisan viselkedni, véleményeket ütköztetni. A moderáló blogger ezeknek az embereknek az érdekeit védi és ezáltal a saját érdekeit. Hiszen minden blogger olyan kommentfolyamot szeretne magának, ahol minőségi kommentek vannak és 1-1 cikk alatt értelmes beszélgetés alakul ki. Csak ennek van értelme!
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Három és ötéves kor egy fordulópont a gyerekek életében. Ekkor zajlik le egy érdekes fordulat a viselkedésében. A rombolás örömét egyre inkább felváltja az építéskor érzett öröm. Sajnos a rombolók ott rekedtek 3-5 éves kor körül. Ők soha nem tapasztalják meg az alkotás örömét.
A moderálás teljesen jogos minden esetben, ha a blog gazdája azt úgy véli. Ha nem jól moderál, akkor úgyis ott hagyják a blogját és utána csak a négy falnak írhat.
A legtöbb esetben, mikor megírtam a hozzászólást, én magam törlöm azt ki.
Öncenzúra, plusz Tibor bá szűrője és még így is megjelennek zöldségeim. Némi töltőanyagot a színvonalas komment folyam elbír. 🙂
Kb. tizenpár éve moderálok a legkülönbözőbb helyeken – egyikért sem én kapálóztam, hanem felkértek, vagy úgy adódott, hogy valakinek be kellett vállalni, és nem volt más. Volt olyan évem, amikor ez párhuzamosan ment három-négy különböző oldalon is.
Ennek itt most véletlenül sem az lenne a lényege, hogy mekkora király csávó lennék, hanem csak az, hogy ezidő alatt elég sokféle tapasztalatot szedtem össze. Voltam én is idealista és naiv (és a jóakarás szent szellemében álltam bele az elképzeléseimmel egy lendülettel a falba), működtem megfáradt és kissé kiégett mechanikus robotként (ilyenkor jön a szellem nélküli tűzoltásos minimum), de amikor sikerült átvinni a törzsközönségnél a lényeget, és partnerként működtünk együtt, akkor kifejezetten építő, kellemes időszakok is összejöttek.
Ehhez az kellett, amiről a fenti cikk is elfelejt írni, hogy a moderálás alapvetően nem önvédelmi kérdés (ahogy a cikk állítja), sokkal inkább mini hatalomgyakorlási eszköz. Azaz aki úgy csinálja, ahogy azt fentebb taglalják, hogy mindenkiben potenciális ellenséget lát, akiktől alapvetően extra önérdekből és teljhatalommal kell védeni a maga „kisz drágaszágát”, akkor abból vagy önmagát felfaló, emészthetetlen belterjesség lesz, vagy zárt menedékként működő mikroközösség, vagy totális kommentérdektelenségbe fulladt, lassan elhalálózó oldal.
Moderálni néha kell, ez evidens – viszont nem árt látni ennek FELELŐSSÉGÉT is. Ha nincsenek következetes irányelvek, ezek pláne nincsenek mindenki számára átláthatóan kifelé is kommunikálva, ha a hozzászóló azt érzi, hogy a főisten az „úgy éreztem” lelkiállapotának megfelelően tevékenykedik, ha azt látja, hogy a komment törlések valójában vélemény szelekciók, és a lényeg kizárólag a főnökkel egyetértő, vagy azt megerősítő vélemények megtámogatása, akkor a fene megette az egészet.
Természetesen egy blogger a maga oldalán azt és úgy tesz, amit akar – de ha úrhatnámkodik, akkor ne csodálkozzon, ha erre az olvasóközönsége reagálni fog (először tiltakozással, vitákkal, utóbb azzal, hogy már hozzá sem szólnak – és az még a jobbik eset, ha legalább megmaradtak olvasónak).
A fő gondot egyébként az szokta jelenteni, ha béna a kommentmotor, és nincs lehetőség egy kommenten belüli necces rész kiszerkesztésére, a moderáláshoz törölni kell az egészet. A totál hülyéknél nem baj, ha az egész törlésre kerül, de elég sok az olyan ember, aki csak egy bizonyos gondolatmenettel lő mellé. Vagy épp ideges, elszaladt vele a ló, ahogy amúgy nem szokott, és csak pár mondata, néhány szava necces – a lényeg, hogy részben vétlen, részben megérthető hibát vét, és ha ilyenkor törlik az egészet, azzal lehet tökéletesen eszkalálni a helyzetet. Ilyenkor az indoklás a minimum a hozzászóló felé, de még így is arra lehet számítani, hogy a moderálás több problémát generál, mint amennyit megold.
Persze a másik lehetőség meg extra energiákat követel – ha bent hagyjuk a necces hozzászólást, és mondjuk az illető kap egy sárga lapos figyelmeztetést, akkor ezzel ő maga ugyan jól járhat, de akkor meg egy csomó nem odavaló tartalom marad meg az oldalon, ami hosszú távon az oldal értékét erodálja.
Tehát ha nincs meg a megfelelő technikai támogatás, jó megoldás sem jöhet össze, a szükségmegoldás meg olyan is. Innen nézve a „kevesebb néha több” elve még mindig előrébb visz, mint az erősebb moderáláskényszer kiélése – azaz ennek meg az a paradoxona, hogy jó eséllyel éppen a bloggazda lesz képtelen ezt összehozni, hiszen ez az egész éppen őt érinti a legérzékenyebben. Általában az a legszerencsésebb, hogy nem a cikkíró, hanem más moderál, aki kevesebb érintettséggel, külső nézőpontból pontosabb rálátással bírhat a részletekre, és a bloggazda mellett jobban képviselheti a hozzászólók érdekeit is.
2:
Szóval nincs könnyű dolgom? Hmmm, ezt eddig is tudtam. 😀
Véleményem szerint a személyeskedést , a trágárságokat ,az ismétlődő tartalmakat,
a rasszizmust, a szexizmust, feltétlenül előnyös kimoderálni.
Általában ez a moderáció alapelve széles e világon, úgytudom.
Persze, ahogyan azt mondani szokták, az ördög a részletekben van…..
Az egyes személyek nagyon eltérően ítélik meg ezek határait.
Mindenesetre ezek közül talán a személyeskedés ténye a legkevésbé vitatható.
A blogger megírja a topikindítót ami óhatatlanul is tartalmazni fog vélemény elemeket.
Ha a beszélgetéseket a saját véleménye uralomrajutása érdekében moderálja, az már inkább cenzúra, amit ugye nem tartunk demokratikus intézménynek.
Bevezetném az 1 fabatka értékű pénzbírságot,amit néhány megszállott gondolkodás nélkül kifizetne.
Tetszik az oldal új kinézete.
Mióta feltalálták az írást , nem némíthat el a halál.
Évek óta olvasója vagyok az oldalnak, de csak a mai napon jutottam el odáig, hogy hozzá is szóljak.
Szeretnék gratulálni „Tibor bá”-nak az eddigi munkájához, és egyúttal jó egészséget kívánni!
7 – Gyurma:
Köszönöm.
Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok,
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot.
Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek?
Egy szál harangvirág, ez jelzi most az ünnepet.
https://www.youtube.com/watch?v=KCAC3Bdq5jA
Boldog névnapot Tibor bá’!
http://www.ferfihang.hu/vitakultura/
Vitakultúra:
A vitának vannak íratlan, de mégis fontos erkölcsi szabályai, ezt nevezzük vitakultúrának. A kulturált vitapartner rendelkezik a kritikai gondolkodás képességével, higgadt és udvarias. Ha érvelés közben logikai hibát vétünk, vagy nincsenek jól alátámasztva az érveink, akkor azt illő elismernünk. Ha egy vitában valamelyik vitapartner a másik féllel kapcsolatos előítéletre alapozza érveit, a másik felet sértően jellemzi, a partnert nem tekinti egyenrangúnak, akkor vita helyett személyeskedésről beszélhetünk, holott a vita sohasem személyekről szól, hanem eszmékről. A vitapartner érvelésének akadályozása, megzavarására szintén nem tekinthető a kulturált vita részének. A vitában nagyon fontos a becsületesség és az őszinteség, vitapartnerünk elismerését csak ezzel vívhatjuk ki.