Tibor bá’ online
Talán tudjátok, de egészen biztos sejtitek, hogy munkám nagy része megbízható angol nyelvű újságok, hírportálok, hírlevelek böngészését jelenti. Eközben lépten-nyomon ilyenekre bukkanok:
Since you’re here…
…we have a small favour to ask. More people are reading the Guardian than ever but far fewer are paying for it. And advertising revenues across the media are falling fast. So you can see why we need to ask for your help. The Guardian’s independent, investigative journalism takes a lot of time, money and hard work to produce. But we do it because we believe our perspective matters – because it might well be your perspective, too. If everyone who reads our reporting, who likes it, helps to pay for it, our future would be much more secure.
Ezt lefordítok azoknak, akik nem értik:
Mivel éppen itt tartasz az olvasásban…
…. Szeretnénk kérni egy kis szívességet. Többen olvassák a Guardiant mint bármikor, de sokkal kevesebben fizetnek érte. Miközben a hirdetésekért egyre kevesebbet fizetnek. Láthatod, miért van szükségünk arra, hogy kérjük a segítséged. A Guardian független, oknyomozó újság, ami sok időt, pénzt és kemény munkát vesz igénybe. De mi ezt örömmel tesszük, mert hiszünk abban, hogy nézetünkre szükség van, mert megegyezhet a te nézeteddel. Ha bárki, aki elolvassa a jelentéseinket, tetszik neki és fizetne érte, akkor a jövőnk sokkal biztonságosabb lenne.
Most tedd meg a kedvemért, hogy a Guardian helyébe olvasd be „Tibor bá’ blogját”. Aztán gondolkozz el rajta. – Köszönöm (hozzászólásokat örömmel fogadom).
________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________
Érdekes dolgok,de megvagyok nélküle.
Itt lét egy pótcselekvés, nem fizetek érte.
Habár sor másik pótcselekvésért fizetek, de azok csak pénzért érhető el.
Gitt rágás megy a cselekvés nem, lássuk be lusták, gyávák vagyunk élvezzük a jólétet és nyugalmat.
1
„…lássuk be lusták, gyávák vagyunk…”
Beszélj csak a magad nevében!
1:
Nem is a látogatásért kell
fizetniadakozni, az természetesen ingyenes (bár ezt meg lehet szüntetni). Azért kell adakozni, hogy legyen tartalom. Persze, ha mások adakoznak (helyetted is) akkor minden marad a régiben, de ez esetben nem rajtam élősködsz, hanem azokon, akik adakoznak, és fenntartják neked a lehetőséget, hogy pótcselekedhess.–
Úgy mellesleg, a kezdő mondatod igénytelenségre utal.
Kölcsönös a szipolyozás, Tibor bá a figyelmünkön élősködik, mi pedig az ő okosságain….
Ez a nyitott honlap, bárki olvashatja, de a hozzászólás jogát ki kell érdemelni.
4 gyorvan
Hol vagy Te helyileg? Nem válaszolj! Nem volt komoly ez a kérdés.
„Ez a fenntartható életmód!”
Te vagy a gyáva, mert nem látod be: Már nincs ilyen sem.
A baj ott van, hogy úgy fogalmaztál, mintha ezt a nevünkben is tennéd.
Én nem adtam neked erre felhatalmazást.
Nem nagy a baj, mert ezt a hibát mások is látják és már korrigálva olvassák a szavaidat.
4. gyorvan
„Kíntornás hasonlat jobban hasonlít.”
Igaz.
De aki nem fizet és tetszik neki a zene, legalább nem fikázza…
Minimum a tisztelet kijár.
Kedves Tibor bá’! Nagyon szeretem a blogodat és minden tiszteletem a tudásodé. Nem is sok pénz az a napi 16 forint ill. havi 500, amit adakozásra kérsz. Viszont rajtad kívül még rengeteg oldalt látogatok, és ha mindenhol kényelmetlenül érezném magam mert nem fizetek – vajon hányat választanék? Itt a Te írásod mellett a hozzászólások is érdekesek. Akkor most nekik is fizessek?
Gyakori vendég vagyok egy nemzetközi honlapon, ahol angolra fordított ázsiai filmeket, sorozatokat fordítanak magyarra lelkes emberek. Csak annyi a kérésük, hogy pénzért ne osztogassa senki a munkájukat. A youtube-on is milyen sok hír van feliratozva.
Bár nem vágyom itteni VIP tagságra, már többször elhatároztam, hogy megtámogatlak, ha nem is az elvárt összeggel, mert igazán értékelem a munkádat (és a korodat is).
Remélem nem bántottalak meg és még sokáig olvashatjuk az írásaidat.
Ps: Nem cinizmus csak szurkálás: Te mennyit adtál a Guardian-nak?
Magyarországon nincs kultúrája az adakozásnak, és nem is lesz, amíg a nagy többség meg nem érti, hogy bizonyos szolgáltatásokat a felhasználóknak kell fenntartani, és nem az államnak.
Én évek óta járok ide, sok hasznos dolgot olvastam (egy részét a hozzászólások között), így a héten utaltam pár ezer forintot, a támogatási felhívásra reagálva. Célom ezzel pusztán a rám eső rész vállalása, a tartalom fennmaradása, semmi elismerést nem várok érte.
Szeretném megtapasztalni, hogy mi, magyarok is fel tudunk nőni a felismeréshez, hogy akár pár száz, vagy pár ezer forint is nagy összeggé gyűlhet össze, ha összefogunk, és vesszük a fáradságot a feladat tényleges elvégzéséhez.
Én bennem is sokáig váratott magára ez a felismerés, de azóta nagyon jól esik olyan dolgokat támogatni (és így a sikerük részesévé válni) amiket értelmes dolgoknak tartok. Mindenkinek tudom ajánlani, és kívánom, hogy ezt megtapasztalja, akár kis adományok révén is.
7. & 8.:
Elég sok helyről kapok felszólítást, hogy támogassam őket, de mindenütt hozzáeszik, hogy aki megengedheti magának. Nos, én nem engedhetem meg magamnak, nyilván nem az én adakozásomra várnak. Arról nem beszélve, hogy teli vannak ravasz, és igen kellemetlen hirdetésekkel. Van olyan poszt, amit 10 részletben adnak elő, úgy hogy állandóan rá kell klikkelni a TOVÁBB mezőre. Akkor várni kell, majd botorkálni a hirdetések között, keresgélni, hol a folytatás. Ezek a portálok nyilván pénz kapnak a hirdetőktől. Nem az olvasók tartják őket fenn. — Nálam ugye nincs hirdetés, amit észre se vesztek, mert kényelmes. És még valami kedves Indiánlány. Nem csak fordítok és posztokat készítek, hanem ügyelek arra, hogy élvezhesd, és használhasd a hozzászólásokat is. Tucatjával szűröm ki a kellemetlenkedőket. Tartom őket nyilván. Rendszeresen ellenőrzök. Ha nem tenném, te se járnál ide.
— Kálmánka! Egyetértek a nézeteddel. Hadd tegyem hozzá, ha megunom az ingyen munkát, és feladom a blogot, akkor eggyel kevesebb lesz az értelmes, megbízható hír és adatforrás, és egy kicsivel több lesz a link, hazug, értelmetlen zagyvaság, de ez a smucig magyarokat nem idegesíti.