(2592) 104

Tibor bá’ az igazság keresése online

 

Ha valaki csak a TV-ből értesül, akkor meg lehet győződve arról, hogy a magyar mentőszolgálat igen szakszerűen, kitűnően működik, csak nagyon ritkán akarnak megerőszakolni magatehetetlen fiatal lányokat. Általában 15 perc alatt a helyszínen vannak, 45 percet csak egyedül nekem kell várni, amikor Éva kezét átharapja egy kutya, illetve amikor leesik a cseresznyefáról. Különben hősök, akik mindent megtesznek értünk, ha minket baj ér. Hogy nekem kicsit más a személyes tapasztalatom, hát istenem, vannak kivételek.

Néhány éve, na jó, egészen pontosan 1997-ben a nyolcvannégy éves anyámnak elege lett a piacgazdaságból. Sokszor hangoztatta, hogy ő élt kapitalizmusban a két háború között. Volt akkor infláció, meg szegénység, meg minden, de „ami itt folyik, az nem volt”. Hogy mire gondolt azt nem részletezte, de az „ami itt folyik” kitételt olyan undorral sikerült közzétennie, hogy az felért egy hitvallással. Rettenetesen utálta „ezeket”, azonban anyázásra nem vetemedett, egyszerűen nem volt szokása. Nem biztos, hogy tudott róla, de ő tényleg polgári nevelést kapott (és azt hiszem, hogy adott is). Amíg volt zongoránk, gyönyörűen játszott, lány korában volt francia társalkodó hölgye, anyanyelvi szinten beszélt németül, és persze franciául se lehetett eladni. Aktívan figyelte az újkori politizálást, véleménye szerint „azok urak” voltak, „ezek közönséges rablók” (és ezt 21 évvel ezelőtt mondta), Antall Józsefre csak legyintett, szerinte „ennél volt jobb”. Úgy gondolta manapság nem érdemes élni. Hűen álláspontjához egyik percről a másikra búcsút mondott az életnek, megállt a szíve. Persze most azt hiszed, hogy a poén kedvéért hülyéskedem, és az egészből egy árva szó sem igaz. Nagyon tévedsz, csak várd ki, most jön a java.

Szüleim családi házát városfejlesztési okok miatt kisajátították, ezért életük utolsó éveit egy háromszobás panellakásban töltötték tőlem mindössze 20 percnyire, ha úgy istenigazából beletaposok a gázpedálba. Egy kora tavaszi napon Anyám szokása szerint megfőzte a szombati ebédet, majd apámmal együtt megették a levest, de már a rántott húsra nem került sor, közbelépett a kaszás. Az akkor 89 éves apám riadtan telefonált, hogy az anyám fekszik a konyhakövön és nem ver a szíve. Kérdem tőle, hogy a mentőknek telefonált-e, mert azért egy picit fontosabb lenne, mint én. Ja, eszmélt fel atyám, akkor most azonnal telefonálok. Nem telefonált. Telefonálás helyett kirohant a folyósora és elkezdett óbégatni. A mentőket a szomszédok hívták ki, akik tíz perc alatt ki is értek.

Ugye én húsz perc alatt érek oda. Szóval figyelj az időre, mert speciel most fontos lesz. Amikor a mentők megérkeztek, anyám már legalább tíz perce halott volt, vagyis minimum tíz perce nem vert a szíve. Ez azt jelenti, hogy az agy tíz perce nem kapott vért. Szakértők szerint az agy max. öt perc vérhiány után egyszerűen elhal, vagyis beáll az agyhalál.  A nem túl lestrapált szív ugyan újraéleszthető akár három perc után is, de agy nélkül a test csak kómában vegetál addig, amíg művi úton életben tartják. A helyszínre érkező mentőorvos pontosan tudta, hogy feleslegesen jöttek, de nagyon helyesen, azt kellett feltételezni, hogy a szív ebben a másodpercben állt le. Így azonnal elkezdték a szív újraélesztését. A nagybeteg szív természetesen nem éledt újjá a következő tíz percben. Most már egy frissen belépett segédápoló is tudta, hogy az újraélesztés teljesen reménytelen. Ekkor érkeztem én. A lakás ajtaját nem tudtam kinyitni, mert belül a zárban volt „felejtve” a kulcs.

A szomszédok készségesen felvilágosítottak, hogy a mentők vannak benn, már vagy tíz perce. Én csöngettem, majd dörömböltem, üvöltöttem és rugdostam azt ajtót, de a lakásba egy további húsz percen keresztül nem engedtek be. Már éppen elhatároztam, hogy most már betöröm az ajtót, amikor végre a mentők kivették a kulcsot a zárból. Anyám a konyhában feküdt a kövön, egy mentős még mindig össze-vissza püfölte. Nyilván ezt hívják újraélesztésnek, illetve annak a látványos demonstrálása. A mentőorvos természetesen tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az egész 30 perces hülyéskedésnek semmi értelme, csak azt nem tudta, hogy én is tudom. Apám be volt kulcsra zárva egy szobába, „bácsinak ehhez semmi köze, jobb ha nem látja!” Gondolom ezért nem engedtek be a lakásba engem se jobb, ha én se látom, de mit?

A mentők harminc kerek percen át húzogatták ki a fiókokat, nyitogatták a szekrényajtókat, túrtak bele az ágyneműbe, meg ami még eszükbe jutott. Erre a tevékenységre volt három embernek harminc perce. „A rohadt életben, hol a francban tartják a pénzt?” A negyedik püfölte a hullát, aminek jellegzetes hangja egyértelműen kihallatszott a folyosóra. Különben a mentőknek nem volt szerencséjük. Szüleim megtakarított pénze német márkában éppen abban a szobában volt, ahová az apámat bezárták. Pech, igen nagy pech! Én az egészből egyetlen egy dolgot nem értek, mi a fészkes fenének siránkoznak a mentősök, hogy keveset keresnek? Szerintem ők nem a fizetésből, hanem a „mellékesekből” élnek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(2592) 104” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Sajnos ugyanez van sok esetben a rendőrség esetében is, amikor ők érnek ki először egy lakásbetöréshez és ahogy már Tibor bá mesélte, ugyanez megy sokszor a tűzoltóknál is. Nekem sajnos csak negatív tapasztalatom van a mentősökkel, orvosi ügyelettel. Hozzánk is 2-3 óra alatt értek ki és elképesztően parasztok voltak, pedig senki nem bántotta őket. Sokszor nem is csodálkozom, ha néha kapnak egy gyomrost. Nem akarok általánosítani, de nyilván nem csinálnák ha nem érné meg valamelyest nekik. Egy volt osztálytársam, aki rendőr, most már magas rangban van (őrnagy) nagyon durva sztorikat mesélt, hogyan találtak és tették el közúti baleset helyszínére érve a nagyobb értékeket az összetört kocsikból. Minden évben volt 3-4 eset, amikor szó szerint milliókat raktak így zsebre. Volt, hogy bűnöző vagy dealer ment neki oszlopnak vagy fának és gyakorlatilag tele volt a kocsija pénzzel, ezeket mind mind lenyúlták.

  2. Én az ügyeletre rágtam be egyszer, de nagyon.
    A két és fél éves kisfiamat megcsípte a darázs, és elkezdett bedagadni a fél teste, gyorsan adtunk neki calcimuscot. Persze hétvége volt és az autónk szervízben, a rokonok nyaraltak. Hívtuk az ügyeletet, hogy legyenek szívesek kijönni, mert mi nem tudnuk. Közölték, hogy ők nem mennek házhoz, hívjuk a mentőket, hiába ígértem pénzt is nekik.
    Aztán végül inkább a szomszédnak szóltam, aki szó nélkül elvitt minket az ügyeletre. Ott kapott még egy injekciót, aztán hazajöttünk. Egy vacak injekció miatt kihívni egy mentőt szerintem durva, mert mi van, ha valóban komoly orvosi segítség hiánya miatt meghal valaki.
    Az ügyeletnek pont az lenne a dolga, hogy az ilyen kevésbé súlyos, de akár életveszélyessé válható helyzeteket kezelje.

  3. Nyilván nem lehet általánosítani, de egy hullaszállító ismerősöm hasonlókat mesélt, pl amikor egy már oszladozó hulla farzsebe volt tele bankjegyekkel, és azok már át voltak itatva hullalével, persze ettől még elszedték tőle, de annyira bűzlöttek a bankjegyek, hogy még hipózás után is csak egyesével, több, nem hullás bankjegy közt lehetett elsütni őket

  4. Saját ilyen tapasztalatom nincs, nem volt rá alkalmam és nem várom, hogy valamikor legyen.
    “Ismerős” elbeszélése alapján nem egészen hasonló történetet hallottam már.
    Tinédzser lány öngyilkos akart lenni ami nem sikerült elszedett fél doboz rivotrilt, amit szemenként szokott szedni és ekkor bevette a maradékot abban reménykedve, hogy meghal.
    Megijedt, felhívta a mentőket – valami miatt – ajtót nyitvahagyta hogy be tudjanak menni és a mentőkre már nem emlékezett, csak pár nap múlva amikor hazament a kórgházból odaadták neki a lakáskulcsát, mert bezártál a lakást amikor elvitték.
    És nem találta meg az értékekeit (pénzt, mást nem tudok).
    Mivel túlélte ezért nem hasonlít az topicbeli esetekhez és a hozzászólásokhoz, csak annyi a közös, hogy ő is a mentősökre
    gyanakodott.
    Amikor ezt a mentőknek mondta egyértelműen megmondták, hogy nem normális a csaj ők nem tesznek ilyet. (Ha nem írod le ezt a tapasztalatodat eddig a mentőknek elhittem, hogy nincs közük a gyanúsítás tárgyához.
    A csaj tényleg nem volt normális, ha így akart elérni valamit – de ez már OFF.)

  5. Egy film jól ábrázolja a helyzetet. Címe: Isteni műszak
    Érdek és tehetség.

  6. Tibor bá’! A mentők kiérkezési ideje nagyon sok tényezőtől függ. A napszaktól, a helyszín és a mentőállomás távolságától, az éppen aktuális kocsiszámtól, az időjárási frontoktól, útviszonyoktól, még attól is, hogy közterületen vagy lakásban van a sérült,… Az átlag hívásszámra van optimalizálva a rendszer, különben fenntarthatatlanul drága lenne vagy veszélyesen alul működne.
    A mentők valóban keveset keresnek, kb. felét annak ami a társadalmi megbecsülésüket jelentené. Az alulfizetettség sajnos kontraszelekcióhoz is vezetett. Az általad említett “mellékes” lopás és remélem, hogy még százból 1 sincs ilyen a mentődolgozók között. A paraszolvencia pedig igen gyér manapság, a jövedelem kábé 15%-át ha eléri.

    1. A feladatok súlyozva vannak a sürgősség szempontjai szerint. Például egy cseresznyefáról leesett emberhez hamarabb küldenek kocsit mint egy lakáson történt combnyaktöréshez.
    2. Darázscsípéshez lehet mentőt hívni, ha látványos tünetei vannak a betegnek, pláne ha gyermek!
    Az emberek egy része baromságokhoz is hívja a mentőt, egy másik része pedig akkor sem hívja amikor teljesen jogos lenne. Itt a tudatformálásnak lenne szerepe például 2 valóságsó között!
    5. A Godly shift nagyon jó dráma-vígjáték, nem a valóságot ábrázolja! Igazán mélyen csak a szakmabeliek értik.

  7. 6:
    Ha késve érkezik a mentő, azt nem kifogásolom, megértő vagyok, még akkor is, amikor kutyaharapástól sérül az alkari véna, de a lakás átkutatását én nem 1 százalékra becsülöm. Az elmúlt 25 évben 3 afférom volt a mentőkkel 3 esetből. Ez nálam 100 %. 🙁

  8. Tinédzser voltam, amikor Sashalmon szüleim elkezdtek építkezni. Mélygarázs alapja kiásva, oldala téglával felrakva, majd a földszint tetőbetonja is kiöntve. Az építkezés ezen fázisában az utcában, pontosan előttünk eltört a főnyomócső, ami értelemszerűen magasabban volt a pincénknél, így az összes víz befolyt. Az volt a mázlink, hogy a betonkoszorú is fent volt, különben a téglafalat szétvitte volna a víz. Teljesen ellepte a pincét a víz. Tűzoltókat szomszédok hívták és a kerítéskapu még nem volt kész, ezért elkezdték a vizet kiszivattyúzni a pincéből. Mivel csak a csővéget kellett belógatniuk a pincébe, a szivattyú végezte a dolgát és lényegében semmi dolguk nem volt, így rengeteg szabadidővel rendelkeztek. Még nem költöztünk oda, nélkülünk is el tudták kezdeni a műveletet. Mire kiértünk vajon milyen látvány fogadott minket? A nagy szabadidőben és kényelemben éppen a szedés előtt levő nagy meggyfáról széles vigyorral az arcukon, jól kétpofára belakmároztak. Csak úgy, mert ők nekünk úgyis segítenek. Meg egyébként is. Persze érezték, hogy nem kerek a történet és lejöttek maguk a fáról, de azért nem volt túl őszinte a köszönetnyilvánításunk.

  9. Persze van ilyen is, mint mindenhol a világban, azonban elmondható, hogy pont a saját hozzátartozók lopják meg az elhunytat, hogy ne kelljen osztozkodni az örökösökkel. Persze később ráfogják a mentőkre, tűzoltókra, halottszállítókra etc.
    Ez az érem másik oldala.

  10. Kb. 15 évvel ezelőtt egy ismerősöm mentőzött gyakorlatként, mert orvosira járt. Ez a srác alapvetően mindent pozitívan látott, mindenből viccet csinált, mindig másokat szórakoztatott. Még ő is elhűlve nyilatkozott a mentősök hozzáállásáról, akik elmondása szerint egymás közt férgeknek nevezték a pácienseket. Morbid cinizmusuk még nála is kiverte a biztosítékot, ő csupa megkeseredett, az egészet unó emberről mesélt. A legpozitívabbként az összetartásukat említette, amire a példasztori az volt, hogy cigányesküvőre hívtak mentőt, mert késelés volt. A kiérkező mentősökbe belekötött a násznép. Hívták a többieket, perceken belül még négy mentőautó a helyszínre ért, kivették a hordágyakból a vasrudakat, majd ellátták a kötekedők baját, utána ellátták a sérüléseiket is, és az indokolt eseteket bevitték a kórházba.

  11. 10:
    D7 nekem mondhat, amit akar, a személyes tapasztalatom oda vezet, hogy ha legközelebb szükség lenne rájuk, inkább én fuvarozok a kórházba.

  12. Van egy frissen végzett mentős orvos, aki blogot is vezet. Neki mindjárt az elején mondták a többiek hogy első a jatt és azt előre érdemes adni. Ha nincs jatt akkor nincs oxigén, nincs infúzió, direkt belemegy a kátyúkba, rágyújt az autóban és még sorolhatnám.

  13. Mentő – ügyelet kérdésben:
    Mindig a mentőt kell hívni, 112-őt vagy 104-et. Majd ők eldöntik, hogy mentőt küldenek vagy orvosi ügyeletet.

  14. Évtizedekig mentőző nyugdíjas tanácsa arra az esetre, ha úgy döntünk, mentőt hívunk és szeretnénk, hogy gyorsan kijöjjenek.
    Könnyítsük meg a diszpécser döntését. Kérdésre, hogy hol a beteg, mondjuk, hogy az utcán van és említsük meg, hogy már műtötték a szívével.

  15. 14 – Károly:
    Frász karikát. A telefonban le kell tagadni a korából 30 évet. Aki 80 éves az úgyis napokon belül megdöglik, minek menjenek ki hozzá. Meddig akar még élni a rohadék? A mi pénzünkből akarja fenntartani magát!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..