Tibor bá’ fordítása online

Az emberiség történelmét végig kíséri gondolkodóink birkózása a női talánnyal. Annak ellenére, hogy a nők rendszerint a férfiaknál alacsonyabb társadalmi státuszt élveznek, lehetetlenség volt el nem ismerni biológiai felsőbbrendűségüket a férfiakkal szemben. Míg biológiailag a férfi csak egy szexuális szükségszerűség, addig a nő szervezete ide-oda kapcsol szexuális, terhességi és táplálási funkciók között.

Most ott tartunk, hogy a genetikusak bizonygatják azt, amit a filozófusok már régen sejtenek, a női test bonyolultabb a férfi testénél. A nők arra vannak ítélve, hogy akaratuktól függetlenül egy furcsa kettős életet éljenek. A női test genetikailag egymástól eltérő, kétféle sejtből épül fel, melyek néha egymással, drámai vég kifejlett mellett, konfliktusba kerülnek. Genetikailag úgy tűnik, hogy a nők kettős felépítése biológiailag a testet egypetéjű ikrek státuszába helyezi, szétválasztva őket diszkrét betegség zónákra és még arra is sor kerülhet, hogy megtámadják egymás testrészét.

Köztudott, hogy szexuális státuszunkat, azaz a nemünket a kromoszómák szabják meg. A lányok két X kromoszómával rendelkeznek úgy, hogy mindegyik szülőtől kapnak egyet-egyet. Evvel szemben a fiuk a mamától megkapják annak egyik X kromoszómáját, a papától pedig annak (egyetlen) Y kromoszómáját. Ez tehát a kiindulási alap, de ahhoz, hogy megértsük miért kettős a nők élete, kissé mélyebbre kell a kromoszómák szerepébe tekintenünk. A férfiséget biztosító Y kromoszóma, legyünk őszinték, egy jelentéktelen kis valami. A többi kromoszóma teli van génekkel, melyeknek igen fontos szerepük van (izomirányítás, véralvadás, színlátás, stb. stb.). Evvel szemben az Y kromoszóma egy csődtömeg. Az úgynevezett Sry-gén kivételével, melynek szerepe, hogy az embrióból fiú és ne lány alakuljon ki, semmi más hasznos gént nem tartalmaz. Ennek az elrendezésnek igen egyszerű oka van. Az Y kromoszómának azért nem lehet más, fontos funkciója, mert a nőknek ez nélkül is életben kell maradniuk.

Ezzel szemben az X egy valódi „hús-vér” kromoszóma, teli van hasznos génekkel. Igen ám, de ez a teljes értékű kromoszóma, minden hasznossága ellenére, számtalan baj okozója mind nőkben mind pedig férfiakban. Ugyanis, ha egy férfi életképes egyetlen X kromoszóma birtokában, hogyan lehet, hogy egy nőnél a két X kromoszóma birtoklása nem jelent „túltelítést”? Tudniillik a tapasztalat azt mutatja, hogy nem csak egy kromoszóma hiánya végzetes, de ugyanígy végzetes az is, ha több van belőle, mint amennyi kellene (lásd Down-szindróma). Az tehát nyilvánvaló, hogy az X kromoszómára más szabályok érvényesek. A genetikusak piszkos kis titka évtizedeken keresztül az volt, hogyan lehetséges, hogy az ember életképes lehet akár egy, akár két X kromoszómával? Hogyan képes a női szervezet életképes maradni két X kromoszómával?

A talányt a múlt század hatvanas éveiben fejtették meg, amikor a Brit Gyógyászati Kutató Tanács Rádióbiológiai Kutató Egységének munkatársa Mary Lyon két, egymással látszólag össze nem függő tényt egyesített. Első: sejt biológusok néhány éve már tudták, hogy emlősállatok nőstény egyedeinek sejtjeiben található egy apró rög, ami a hímek sejtjeiben nincs jelen – ez a rejtélyes „barr-test” [M.I. Barr kanadai anatómusról elnevezett tömör képlet a nőstény emlősállat sejtmagjaiban.] Második: bizonyos macska és egér fajták nőstényei között akadnak pettyes bundájúak, de ezekkel egy alomba tartozó hímeknél ez a mintázat sose fordul elő. Lyon érdeme az volt, hogy ezeket a sok eredménnyel nem kecsegtető információkat egységes elméletbe gyúrta össze, ami szerint a nőstény egyedek testének sejtjeiben az egyik X kromoszóma egyszerűen inaktívvá válik, és ez az inaktívvá vált X kromoszóma összecsomósodva alakítja ki az ismert Barr-testet. Az előrelátó Lyon úgy okoskodott, hogy a nőstény embrió fejlődésének igen korai szakaszában, valamelyik x kromoszómája, találomra, minden egyes sejtben inaktívvá válik, és ezen sejtek mindegyike, később számtalan sejtté szaporodva, a felnőtt nőstény állat testében az eredetileg „kiválasztott” X kromoszómát tartalmazza inaktív állapotban.

Ennek a találomra történő inaktívvá válásnak különleges hatása van, ugyanis ez azt jelenti, hogy a női test valójában két különböző sejttípus keverékéből épül fel. Konkrétan, testének egyes részeiben, a sejtekben az anyától örökölt X kromoszóma van, míg testének többi részeiben a sejtek X kromoszómája az apától származik. Egy nő két különböző sejtpopuláció összekeveredett mozaikjából áll, és „mozaik” az elfogadott tudományos kifejezés erre a jelenségre. Mivel pedig az X kromoszóma a genetikai anyag körülbelül 5 százalékáért felelős, egy nő testének ez a két fele genetikailag, meglepő de, különbözhet.

Mozaikizmus a magyarázat arra, hogyan lehet egy kandúr vagy vörös, vagy fekete, de nőstény testvérei a vörösön és a feketén kívül lehetnek cirmosak is. A vörös színt hordozó gén az X kromoszómában van, ha van, de van olyan X kromoszóma, amiből ez a gén hiányzik. E kettő keveréke adja a cirmos jelleget.

Cirmos nő természetesen nincs, de olyanok vannak, akiknél hasonló jelenséggel találkozhatunk. A bőr izzadság mirigyeinek hiányát anhidrotikus ektodermális diszpláziának nevezik, aminek okozója az X kromoszóma egyik hibás génje. Azoknak a nőknek, akiknek csak az egyik X kromoszómáját érinti a kor, a bőre sok száz apró egészséges vagy beteg foltból tevődik össze, attól függően, hogy az adott sejtben melyik X kromoszóma aktív, illetve inaktív. Ezeknél a nőknél a mozaik minta láthatóvá válik, amikor izzadni kezdenek. Bőrük izzadó és nem izzadó, megközelítőleg 1 cm átmérőjű foltok összességéből áll.

A fent említett igen plasztikus példából világosan kitűnik, hogy a nők furcsa helyzetben vannak, hiszen két eltérő genetikai azonosság titokzatos kettős teremtményei. A genetikusak csak újabban kezdtek rámutatni, milyen körülményes lehet ennek a két különböző sejt populációnak egyetlen testben együtt létezni. Cirmos nő nem létezik, de a mozaikizmus ennél jóval mélyebbre hat.

Mikor nem ikrek az ikrek? – Egypetéjű ikrek esetében a genetikusak két ellentmondó okból kifolyólag jönnek izgalomba. Némely egypetéjű ikerpár lenyűgözi őket, mivel a tulajdonságok jellegét illető kutatásokhoz eszményinek mondhatók (öröklött kontra szerzett), ugyanis a közfelfogás szerint genetikailag azonosak. Ha tehát az ilyen ikerpárok nem egy helyen nevelkedik, akkor világossá válik melyek az öröklött és melyek a szerzett tulajdonságok. Ugyanakkor arra is jók, hogy megfigyeljék őket egészen más okok miatt. Miért van az, hogy genetikailag nem tökéletesen azonosak. Különben éppen ez az oka annak miért nem lehet őket azonosnak nevezni [Angolban az egypetéjű ikreket “identical twins”-nek nevezik, ahol az “identical” = azonos.] Helyesebb kifejezés a „monozigotikus ikrek”, ami azt jelenti, hogy egyetlen megtermékenyített petesejtből származnak.

Hogy a monozigotikus ikrek soha sem rendelkeznek pontosan azonos génkészlettel annak különböző okai vannak, de ezek közül messze a legjelentősebb a mozaikizmus. Amikor a nőnemű embrió kettéoszlik az ikrek nagyon hasonló génkészletet örökölnek. Mivel azonban az X kromoszóma inaktívvá válása a két embrióban találomra történik, hatása nem azonos a két testben. Ez az ok, amiért az egypetéjű kislányok kevésbé azonosak, mint az egypetéjű kisfiúk.

Az elmúlt években gyűlni kezdtek a bizonyítékok arra, hogy a mozaikizmus a monozigotikus lányok esetében jelentős különbségekhez vezethettek. Ez olyan nagyfokú is lehet, hogy egyikük genetikai betegségben szenvedhet, míg a másik egyáltalán nem. Erre egy igen drámai példát egy 1980-ban született jelentésben olvashattuk, ahol is egypetéjű leány ikerpár egyik tagja kiemelkedő eredményeket elérő atlétává nőtte ki magát, míg a másik tag egész életére tolókocsiba volt kárhoztatva Duchenne-tipusú izomdisztrófia miatt. Mind a két lány ugyanazt az X kromoszómát örökölte, hogyan lehetséges akkor ez a nagyfokú különbözőség?

A válasz szerint a Duchenne-tipusú izomdisztrófiát az X kromoszóma azon génjének hibája okozza, amelyik a munkavégzés során az összehúzódó izmokat védi. Ez a betegség rendszerint a fiukat sújtja, mivel a leányoknak van egy tartalék X kromoszómájuk. Meglepő, de úgy tűnik, hogy az ikerpár egészséges tagja a hibátlan X kromoszómáját hasznosította, míg a beteg tagja a hibás X kromoszómáját. Az inaktívvá vált X kromoszóma valahogy két, egymástól elütő genetikai kimenetelt okozott. Ennek az „eltérő ikrek” jelenségnek egyre több példája mutatkozik. Vannak olyan Monozigotikus leány ikrek, ahol az egyikük színvak, míg a másik nem. Más esetben egyik hemofíliás (vagyis vérzékeny) míg a másik nem. Elméletileg nincs olyan X kromoszómához kötött genetikai betegség, amelyik ily módon nem jelenhet meg monozigotikus leány ikreknél.

Egy dolog azonban világos: ilyen szerencsétlen illesztődés találomra nem következhet be. Az X kromoszóma inaktívvá válása az embrió fejlődésének korai szakaszában történik, körülbelül az első és második hét között, amikor az embrió beágyazódik a méhfalba. De már ekkor is az embrió jóval több, mint száz sejtből áll. Ilyen nagyszámú sejt esetében statisztikailag valószínűtlen, hogy a kettéváló embrió bármelyik része olyan sejteket tartalmazzon, melyekben főleg az egyik vagy a másik X kromoszóma található. Kivéve azt az esetet, amikor az egymástól különböző X kromoszómák nagy száma okozza az embrió szétválását.

Tény az, hogy a kutatók egy része azt állítja, hogy az X kromoszómához kapcsolt betegségek sokkal gyakrabban következnek be monozigotikus leány ikrek esetében, mint különben. Ebből egy kihívó hipotézis következik, ami szerint az X kromoszóma aktívvá válása az ikresedés okozója. Lehet, hogy a nőnemű embriók néha azért válnak szét, mert genetikailag eltérő sejtjeik taszítják egymást?

Erre utal néhány bizonyíték. Például, monozigotikus ikresedés és X kromoszóma inaktívvá válása körülbelül azonos fokú embrió fejlettségnél következik be. Másik az, hogy nőnemű embriók esetében sokkal gyakoribb ezen a fejlettségi szinten a szétválás, mint hímnemű embrióknál. Aztán a jóval később, és ezért nem tökéletesen szétváló embriók esetében bekövetkező összenövés háromszor gyakoribb lányoknál, mint fiuknál.

Az ötlet, miszerint bizonyos belső konfliktus zajlik minden egyes leány embrióban, továbbra is ellentmondásos, elsősorban azért, mert még senki sem állt elő egy olyan meggyőző mechanizmussal, amelynek segítségével a különböző sejt-populációk egymást tevőlegesen taszítanák. Azonban az olyan nőivarú monozigotikus ikrek, akik az X-kromoszómához csatolt genetikai betegségek terén egymástól elütnek, meglepő gyakorisággal fordulnak elő, és erre eddig még nem sikerült magyarázatot találni, bár csábítónak tűnik a mozaikizmus okként való megnevezése. Még az is lehetséges, hogy ez a szétválás valójában azért történik, hogy legalább egy egészséges utód kialakulhasson olyan megtermékenyített petesejtből, amely szerencsétlenségére károsodott X-kromoszómát kapott.

Ha egy leány ellenáll az embriós szétválási késztetésnek, akkor ez a furcsa, kevert mozaik természete még mindig visszafordítható felnőtté váláskor. Ha nem éri be az embrió szétválasztásával, az X kromoszóma inaktívvá válásának mozaik mintája felelős lehet még egy másik belső konfliktus, az autóimmunitás kialakulásáért is.

Az autóimmunitás akkor alakul ki, amikor az immunrendszer saját szervezetének egy részét megtámadja, mintha idegen organizmus lenne. Sokévi kutatómunka után az esetek többségére még most se tudnak magyarázatot találni. Feltételezések szerint a fehérvérsejtek egy csoportja nem ismeri fel sajátjának a gazdatest egy részét, de ennek a hibának a mechanizmusa titokzatos. Az viszont árulkodó, hogy ismereteink szerint az autóimmun betegségek sokkal gyakoribbak nőknél, mint férfiaknál, ami egyes típusoknál akár ötvenszeres is lehet. Mi lehet az a nők testében, ami olyan könnyen vezet önpusztításhoz?

A legújabb elképzelés, amit Jeffrey Stewart a Princetoni Egyetemről újból csak a mozaikizmust okolja. Van egy különleges mirigy, a thimusznak elnevezett nem túl megnyerő dudor közvetlenül a szegycsont mögött, aminek feladata közölni a fehérvérsejtekkel melyik a saját és melyik az ellenséges sejt. Életének korai szakaszában a T-limfociták eljutnak a thimuszhoz (magyar nevén a csecsemőmirigyhez), ahol részükre bemutatásra kerül az összes olyan saját sejt, amelyekkel találkozhatnak a testben későbbi bolyongásaik folyamán. A csecsemőmirigy meglehetősen durván oktat. Ha egy limfocita a felületén levő receptorok egyikével a csecsemőmirigyben bármire rákapcsol, életével fizet. Ebből következik, hogy csak azok a limfociták vizsgázhatnak le a csecsemőmirigy iskolában, amelyek saját sejthez nem kapcsolódnak. Ha később mégis rákapcsolnak valamire, akkor az egész idegennek számít és a teljes immunrendszer nekimegy. Nyilvánvaló, hogy a csecsemőmirigyben lévő sejteket súlyos felelősség terheli, ha a limfocitáknak nem mutatnak be néhány saját molekulát. Ugyanis ez az egyik eset, amikor autóimmun betegség beindul.

Stewart elmélete megnyerő, mert azt sugallja, hogy a csecsemőmirigyben folyó „oktatás” nők esetében kevésbé alapos, mint férfiak esetében, mivelhogy a nők mozaikok. Egy limfocitát egynél több csecsemőmirigy sejt oktat, talán 15 vagy 20, és itt Stewart spekulálni kezdett, mi történik akkor, ha az összes sejt véletlenül ugyanazt az X-kromoszómát tartalmazza. Ez az elrendeződés nem lehetetlen. A csecsemőmirigy tanító sejtjei azonos őssejtekből származnak, amelyekről kimutatták, hogy X-kromoszómáik használatánál nagyfokú aszimmetriával élnek. Lehetséges, hogy ha egy limfocita ilyen részrehajló csecsemőmirigy sejttől kapja az oktatást, akkor a másik X-kromoszómát tartalmazó saját sejtet idegennek tekinti és megtámadja.

Ezt az elképzelést támogatja néhány tény. Példának okáért a népesség 0,02 százaléka XXY-koromoszóma csoporttal születik (Klinefelter szindróma). Ezek az egyének férfinak tűnnek, mert van Y-kromoszómájuk, de (mivel hogy kettő van belőle) X kromoszóma inaktívvá válása miatt mozaikká válnak. Ezek az egyének érdekes módon szintén hajlamosak az autóimmun betegségekre. Aztán az alternatív elképzelések szerint a női ivarú autóimun hajlamot hormonok, vagy maga a terhesség váltja ki, de ez nem magyarázza meg miért gyakoribb a hajlam még nem ivarérett kislányok esetében is.

A kutatók megpróbálták meghatározni, hogy az autóimmun betegségben szenvedő nők egyik X-kromoszómájukat nagyobb mértékben használják-e, mint a másikat, de fáradozásuk eredménytelen maradt. Egyértelmű aránytalanság az X-kromoszóma használatban Stweart elméletét támasztaná alá, de az elmélet nem ezen nyugszik. Az egész testnek nem kell mutatni az aránytalanságot, elég, ha csak a csecsemőmirigyben áll fenn. Ezen kívül nincs is szükség aránytalanságra ahhoz, hogy egyes limfociták a mozaiknak csak az egyik feléből származó sejtekkel találkozzanak a csecsemőmirigyben. Vagyis az autóimmun betegség egy nőt alkotó két frakció közötti polgárháború.

Újra és újra megállapítható, hogy a nők kettős természete összetöri hercig kis egyenlősdiséget hirdető elképzelésünket, ami szerint a nemek egymás ellentétei, vagy akár kiegészítői. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a nők egészen egyszerűen sokkal bonyolultabbak, mint a férfiak, amit a férfiak egy része, ezen poszt elolvasása nélkül is régóta tud. 😀

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________