VIP.125.
Szerző: Robert Parry
Úgy tűnik az amerikai elnökválasztás lényege, hogy a népnek Donald Trump és Hillary Clinton között kell választani. Sajnos mind a kettő kockára akarja tenni a Föld jövőjét, egymástól eltérő okok miatt.
_________________________________________________________
A teljes fordítást elküldöm a VIP előfizetőknek. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu
_________________________________________________________
Hillary Clinton made a strong case for why handing the nuclear codes over to a President Donald Trump would be a scary idea, but there may be equal or even greater reason to fear turning them over to her. In perhaps the most likely area where nuclear war could break out – along Russia’s borders – Clinton comes across as the more belligerent of the two.
In Clinton’s world view, President Vladimir Putin, who has been elected multiple times and has approval ratings around 80 percent, is nothing more than a “dictator” who is engaged in “aggression” that threatens NATO following the U.S.-backed “regime change” in Ukraine.
“Moscow has taken aggressive military action in Ukraine, right on NATO’s doorstep,” she declared. But stop for a second and think about what Clinton said: she sees Russia responding to an unconstitutional coup in Ukraine – which installed a virulently anti-Russian regime on Russia’s border – as Moscow acting aggressively “on NATO’s doorstep.”
That’s the same NATO, whose job it was to protect Western Europe from the Soviet Union, that — following the Soviet Union’s collapse — added country after country right up to Russia’s border. In other words, NATO muscled its way into Russia’s face and has announced plans to incorporate Ukraine as well, but when Russia reacts, it’s the one doing the provoking.
Clinton’s neoconservative interpretation of what’s happening in Eastern Europe is so upside-down and inside-out that it could ultimately become the flashpoint for a nuclear war between Russia and the West.
While she sees Russia as the “aggressor” against NATO, the Russians see NATO moving troops up to its borders and watch the deployment of anti-ballistic-missile systems in Romania and Poland, thus making a first-strike nuclear attack against Russia more feasible. Russia has made clear that it views these military deployments, just kilometers from major Russian cities, as an existential threat.
In response, Russia is raising its alert levels and upgrading its strategic forces. Yet, Hillary Clinton believes the Russians have no reason to fear NATO’s military encirclement and no right to resist U.S.-supported coups in countries on Russia’s periphery. It is just such a contradiction of viewpoints that can turn a spark into an uncontrollable inferno.
What might happen, for instance, if Ukraine’s nationalist — and even neo-Nazi — militias, which wield increasing power over the corrupt and indecisive regime in Kiev, received modern weaponry from a tough-talking Clinton-45 administration and launched an offensive to exterminate ethnic Russians in eastern Ukraine and to reclaim Crimea, where 96 percent of the voters opted to secede from Ukraine and rejoin Russia?
A President Hillary Clinton would have talked herself into a position of supporting this “liberation” of “Russian-occupied territory” and her clever propagandists would surely present this “heroic struggle” as a war of good against evil, much as they justified bloody U.S. invasions of Iraq and Libya which Clinton supported as U.S. senator and Secretary of State, respectively.
What if the Ukrainian forces then fired missiles striking Russia’s naval base at Sevastopol in Crimea, killing some of the 20,000 Russian troops stationed there and inflicting damage on Russia’s Black Sea fleet? What if Kremlin hardliners finally got their way and unleashed the Russian army to launch a real invasion of Ukraine, crushing its military, rumbling through to Kiev and accomplishing their own “regime change”?
How would President Hillary Clinton respond? Would she put herself in the shoes of Russia’s leaders and search for some way to de-escalate or would she get high-and-mighty and escalate the crisis by activating NATO military forces to counter this “Russian aggression”?
Given what we know about Clinton’s tough-talking persona, the odds are good that she would opt for an escalation – and that could set the stage for nuclear war, possibly starting because the Russians would fear the imminence of a NATO first strike, made more possible by those ABM bases in Romania and Poland.
Clinton’s Non-Nuclear Wars
There are other areas in the world where a President Hillary Clinton would likely go to war albeit at a sub-nuclear level. During the campaign, she has made clear that she intends to invade Syria once she takes office, although she frames her invasions as humanitarian gestures, such as creating “safe zones” and “no-fly zones.”
In other words, although she condemns Russian “aggression,” she advocates aggressive war herself, seemingly incapable of recognizing her hypocrisies and only grudgingly acknowledging her “mistakes,” such as her support for the invasion of Iraq.
So, on Thursday, even as she made strong points about Trump’s mismatched temperament for becoming Commander-in-Chief, she flashed a harsh temperament of her own that also was unsettling, although in a different way.
Trump shoots from the lip and has a thin skin, while Clinton is tightly wound and also has a thin skin. Trump lets his emotions run wild while Clinton is excessively controlled. Trump engages in raucous give-and-take with his critics; Clinton tries to hide her decision-making (and emails) from her critics.
It’s hard to say which set of behaviors is more dangerous. One can imagine Trump having free-form or chaotic diplomatic encounters with allies and adversaries alike, while Clinton would plot and scheme, insisting on cooperation from allies and demanding capitulation from adversaries.
Clinton sprinkled her speech denouncing Trump with gratuitous insults aimed at Putin and undiplomatic slaps at Russia, such as, “If Donald gets his way, they’ll be celebrating in the Kremlin. We cannot let that happen.”
In short, there is reason to fear the election of either of these candidates, one because of his unpredictability and the other because of her rigidity. How, one might wonder, did the two major political parties reach this juncture, putting two arguably unfit personalities within reach of the nuclear codes?
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________
Trump kiszámíthatatlan, de jó eséllyel, a populista szöveg mögött, egy olyan ember áll, aki többé-kevésbé folytatná a régi, republikánus-féle kormányzást. De azért, egy sötét ló, érhet és fog is érni meglepetés, ha ő nyer.
Clintonné, azonban valóban veszélyes. Ha egy ilyen fajta nő ilyen magasra kerül, abból sok jó nem sülhet ki. Tekintetéből ítélve, egy hideg, kegyetlen és könyörtelen, az elmebaj határát súroló perszóna, akitől kiráz a hideg.
Az omladozó Amerikát látva, bármelyik nyer, sok jóra nem számíthatunk. Veszélyes idők következnek.
1:
Hillary Clinton Líbiával kapcsolatban: „Jöttünk, látunk, ő meghalt.”
Bilarinél azért még ketyeg egy méretes „akna”…:
Julian Assange arra készül, hogy további e-maileket hozzon nyilvánosságra Hillary Clinton levélfiókjából. Ha kényes részletek is kikerülnek, akkor a minden jel szerint demokrata párti elnökjelöltté váló aspiráns karrierjét megpecsételheti.
http://mno.hu/kulfold/ketyego-bomba-a-wikileaks-clinton-szamara-1346963
De nagy különbség nincs Trump és Bilari között, mindkettőből héja elnök lesz, legyen bármelyikük is a nyertes. Clintonné a személyisége miatt, Trump pedig a republikánus elit neocon nézetei miatt, hisz az elnök a politikai elit bábja, feladat végrehajtója. Személy szerint én is Hillary -t tartom a világ számára veszélyesebb és nehezebben megemészthető, konfrontatív és erődominanciát folytató, kvázi neocon miközben demokrata…, leendő amerikai elnöknek.
1.
Clinton asszony valóban hideg fejű. Mikor a férje megcsalta, simán túltette magát, nem akart a hatalom közeléből távozni. Nincs érzelem, csak érdek.
Hatalomra kerülése esetén folytatná az amerikai érdekek kiterjesztését, tűzzel és vassal.
A populista, szabad szájúnak látszó Trump, sem politizálhatna a saját feje után. Az USA-ban rendkívül erős pénzügyi és gazdasági lobbik szándékai szerint működik a kormányzás. Ellenszegülés esetén egy jól összecsinált koncepciós botrány, vagy két deka ólom eltávolítaná a hatalomból.
Persze Trump üzletember, nem bolond, szép apránként sütögetné a pecsenyéjét, az élni és élni hagyni elv alapján.
Clintonné: Szerintem egy hideg, számító politikus. Aki nem akar fordulatot/változást, akkor a bizonytalanok közül őrá és pereputtyára szavaz. Szavazókör: józanabb, belenyugvó, változást ellenző polgártípus
Trump: Gátlástalan, érzelemvezérelt megmondóember.Nem is politikus, inkább showman. Ebből a szempontból legalább kalkulálható, hogy hazafias über USA vonulat lesz kidomborítva. Aki valamilyen változást vár az USA irányultságában, akkor szerintem rá fog voksolni a bizonytalanok közül. Kockázatvállalóbb, radikálisabb változást igénylő polgártípus
A megrögzött demokraták és republikánusok úgyis oda szavaznak, ahova születésük óta mindig, történjék bármi.
(Biztos van rá valahol egy tanulmány, hogy miért erodálódik egy egy demokrácia kétpólusúvá, szívesen elolvasnám a mögöttes társadalmi/emberi folyamatokat)
Mindkettő nyilván valamelyest konszolidálódik hivatalba kerülése esetén és felveszi a fegyvergyártók, nagy ipari vezetők és saját pártjuk, holdudvaruk által diktált direktívákat. Elkezdik részben teljesíteni a hatalomra juttatók (támogatók) kívánalmait. Addig a külpolitikában lényegi változás nem várható, max időhúzás.
Ha én usa citizen lennék valószínű Trump mellé ikszelnék, de nem szívesen. Bár nyilván nem ismerem egyik fél programját sem innen a tengerentúlról. Ezt csak az idevetülő hírekből és változás szükségességéből raktam össze. Clintonnéban sokkal több pangó agresszíót és bizonyítási vágyat látok, mint a kiélt fejű showman-ben. Mennyit nyelhetett a férje mellett, hányszor volt 2. vagy x. hegedűs. Szóval szerintem ez egy veszélyes kombináció.
Más: Emlékeztek még a clinton f*cker nevű animációra? Mennyit röhögtünk rajta….
Szerintem az a legfontosabb kérdés, hogy kik támogatják őket, ill. milyen érdekkörök állnak mögöttük; mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy csupán a jelöltek saját politikai ambícióiról van szó. Nagyon úgy tűnik, hogy az agg Clinton a neokon héják ill. a hadi-ipari komplexum embere, míg Trump mögött nem ennyire egyértelmú, hogy kik állhatnak.
Sok jóra, vagy lényeges változásra nem számíthatunk az USA politikájában, akárki is lesz az elnök… és van egy olyan gyanúm, hogy végül Clinton lesz a befutó.
4. bogozy
Igazad lehet, mindegy hogy ki nyeri a választásokat, a különbség annyi, hogy kinek a holdudvara kapja a zsíros cupákokat.
Ezek az elnökök már évtizedek óta nem döntenek semmiben, csak a háttérben operáló pénzügyi körök utasításait hajtják végre.
Őszintén… az USA politikájában lehetett látni bármilyen lényeges különbséget (a retorikán kívül) Bush és Obama között?
Én egyiknek se örülnék, de hát idehaza is csak a rossz, rosszabb, legrosszabb versenyzők közül lehet választani, itt se és ott se különb a felhozatal.
Azért fura, hogy Trump a Clinton Alapítvány weboldalán szerepel, mint több százezer dollárt adományozó, vagy az is, hogy néhány évvel ezelőtti kijelentése szerint nagy rajongója a Hillarynak, aki szerinte egy fantasztikus nő. Trump tényleg nagy showman.
Részletesen belegondolva, az USA elnökválasztási kampányaiban nagyobb szerepe van a szubjektivizmusnak, mint a jelölt valódi képességei. Kit lehet jobban eladni, kit szeretnek a választók jobban, kinek jobb a kampánya, fess fiú -e? Jól szónokol? Persze a szokásos, ki tudja jobban lejáratni az ellenfelét?
Obama nem egy kiemelkedő férfiú, de a pénzügyi körök abszolút bizalmát élvezte, és nagy szerepet játszott a megválasztásában, hogy az első fekete elnök. Biztos, hogy az afro amerikaiak és a színesek 90%a rá szavazott. Fehérek is látták, jámbor fiú, ok, hadd legyen fekete elnökünk, mutassuk meg, Amerika mindenki számára a nagy lehetőségek országa.
Trump óriási hátrányban van. Amerikának még nem volt elnöknője sosem. Na mutassuk meg, egy nő is lehet akárki nálunk.
Ráadásul Trump nem egy fess fiú, szóval nem számíthat női szavazók szimpátiájára, sőt a republikánus nők jó része is Clintonnét fogják inkább támogatni, szolidaritásból.
Ráadásul Hillarynak óriási politikai gyakorlata van, műveltebb, dörzsöltebb, 8 évig lakott a fehér házban. Kormányzati tisztviselőként is dolgozott.
Trump nem vett rész a politika végrehajtó gépezetében, ez tetszhet ugyan egyeseknek, küldjünk egy echte üzletembert Washingtonba, de ez nagyon kevés lesz.
Az 5. hadoszlopos főideológus Alexander Dugin elvtárs…! Vagy modern Raszputyin…:
Why are they drawing attention to this conflict now? The opposition between the Land (Russia) and the Sea (the USA and NATO members) is something constant and unchangeable. If one loses something, the other gains something, and vice versa. Only naïve people and the direct agents of influence can believe in the “reset” of the “friendship” with the West. But why has the duel between these civilizations become more intensive only recently?
http://katehon.com/directives/us-establishment-plans-war-stop-trump
http://kitekinto.hu/amerika/2016/04/28/trump_az_amerikai_kulpolitika_totalis_katasztrofa
Itt Trump nyilatkozik a külpolitikai szándékairól. Nyilván nem tud mindent keresztülvinni a lobbiérdekek ellenében, de nekem szimpatikus.
Az USA-nak ebben a formájában buknia kell–és fog is !! A FED-nek, és a dollárnak ebben a formájában buknia kell, és fog is !! DE !! Az a nem mindegy, hogy magával rántja ebbe a bukásba a világot is teljesen–ez következik be, ha a Clinton kurva nyer, vagy megoldják ezt a bebuktatást kezelhető szinten, és kezelhető veszteségekkel–ez lesz ha Trump nyer.
Szóval a fél-és teljesen hülye amerikai szavazókra fogják kenni a döntést mindenképpen, ezért lenne fontos, hogy bár egyiksem jó–de mivel a bukás mindenképpen meg fog történni, akkor legalább ne a kezelhetetlen vadbarom némber legyen ott, hanem valaki más !!
12.
Az elnöki rendszerben a szavazás célja, a megválasztott elnök által a későbbiekben végrehajtandó program törvényi legitimizációja; azaz legyen egy kiválasztott stróman, aki aláírja a törvényeket, üzletel, és elviszi a balhét, ha kell. Nem mindegy, hogy a kampány alatt Trump mit mond?
13: „A FED-nek, és a dollárnak ebben a formájában buknia kell, és fog is !!”
Álom, álom, édes álom… 🙂
Az, hogy a dollár megbukjon, a világon senkinek sem az érdeke.
Még neked se.
Ez az az interjú / hír, ami tuti nem jut el a mainstream médiáig.