Tibor bá’ csodálatos női

Bella szép volt, fiatal volt és okos, teli ambícióval, egy vidéki kisvárosban élt, ami erősen lehatárolta lehetőségeit. Nagyon hamar maradt árván, ami sebezhetővé tette. A kitörési próbálkozás egyetlen kézzelfogható eredménye az volt, hogy 16 évesen teherbe esett, ami nem ma történt, hanem legalább 70 éve, amikor se a vidéki társadalom nem volt megbocsátó, se az abortusz nem volt elérhető opció, maradt a zabigyerek. Ez a zabigyerek volt Bella élete első és egyetlen kudarca, aminek kiköszörülésére ráment majd minden szabad kapacitása.

Bella számára világos volt, hogy szülőhelyén nem maradhat, mert egy ilyen stigmát élete végéig kellene hordozni, ezért első fontos teendőnek a budapesti felköltözést tartotta, másodiknak a tanulást. Szerencséjére az akkori társadalmi rendszer nyújtotta lehetőségek kedveztek neki. Iszonyatos akarattal és munkabírással irányítogatta életét, de közben rettegett, hogy előbb vagy utóbb a fővárosban is rásütik a stigmát és akkor vége szakad álmai megvalósításának. Ezért kitalálta, hogy a kis Erzsike nem a leánya, hanem, a kishúga, akit szülők hiányában neki kell nevelni. Ráadásul ez megmagyarázta az azonos vezetéknevet is. A dolog egyetlen szépséghibája az volt, hogy Erzsikét be kellett vonni a dologba, amint egy kicsit felcseperedett.

Lássuk, ez mivel járt? Erzsikének nem lett mamája, hiszen a nővére nevelte. Erzsikének nem volt papája, csak egy ismeretlen biológiai apja. Erzsikének vigyázni kellett el ne szólja magát, ezért idővel teljesen belenőtt a szerepbe. Első ránézésre ez nem tűnik olyan borzasztónak, de ez az elrendezés késleltette Erzsike önállósodását, mert a „nővér” tartva a lebukástól, mindent átvállalt helyette.

Aztán szép csendben eltelt húsz év, Bella társadalmi pozíciója szilárddá vált, művelt, értelmes nő lett belőle megfelelő pozícióban, de élt mellette egy talpraesettnek egyáltalán nem nevezhető ifjú hölgy, akinél szép csendben kialakult a neurózis, viszont rendívül szépre sikeredett. A férjjelöltek ott tolongtak a ház előtt. Bella úgy érezhette, hogy sikerült kinőnie élete nagy problémáját, miután Erzsike férjre talált.

Ahogy az lenni szokott Erzsikének is lett egy lánya, aki édesapjával együtt hamarosan megtudta a nagy titkot. Erzsike nagynénje tulajdonképpen a nagymamája volt, aki még mindig szükségesnek tartotta irányítani a lányát, mert a nagy hazugságban élés nem volt könnyű dolog. Az unoka, vagyis a kisebbik Erzsike már modern ifjú hölggyé cseperedett és a családi hagyománynak megfelelően csuda szép lett. A nagynéni/nagymama hajdan volt ötletének ránézve nem látszott semmi hátrányos következmény, csak a mamájával volt lehetetlen házaséletet élni. Így aztán Kis Erzsi mamáját néhány év után elhagyták, és előállt egy újabb családi probléma. Kinél maradjon a Kis Erzsike? Mivel már elmúlt 14 éves, ő döntött, természetesen a mama mellett, de mert hamarosan összevesztek a fiúk miatt, az ifjú hölgy átköltözött a papához, akinek közben lett egy másik felesége, aki a kis Erzsi nevelő mamájává lépett elő, és mint ilyen iparkodott nevelt lánya körmére nézni fiú ügyben, mert az mégse járja, hogy a kis hölgyet két fiú kísérje haza, és mind a kettő ott is aludjon. Hát, ha nem járja, akkor vissza az igazi mamához, majd megint a papához. Aztán fogott magának egy férjet. Az esküvőn ott volt a papa és a nevelő mama, valamint a nagynéni, aki végre nagymama lehetett, mert már a kutyát se érdekelte a múltja, viszont az igazi mamát el se hívták, mert nem illett bele a képbe, meg különben se tartották beszámíthatónak.

És akkor most mindenkit a történet befejezése érdekel. Semmi különleges, legfeljebb rendhagyó. A történet főhőse még jó mesze volt a harminctól, amikor elvált és bemenekült egy törpe egyház jótékonykodó közösségébe, ahol sok ezer rászorultnak lehetett a nővérkéje.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________