Tibor bá’ vissza a múltba
Valamelyik nap Évával beültem egy Duna parti kerthelyiségbe egy kapucsínó erejéig, no meg nézegetni a le-felúszó hajóknak álcázott szállodákat, német, máltai, és svájci zászlók alatt. Hétköznap volt, kora délután, körülöttünk csupa üres asztal. Kis idő múlva jött két fiatal lány, leültek a mellettünk lévő asztalhoz, gondoltam jól kifecsegni magukat, és ha szerencsénk van, és csendben fülelünk, talán elleshetünk egy érdekes beszélgetést a mai fiatal fiúkról. De nem, alig helyezkedtek el a párnával komfortossá tett összecsukható székeken, elővettek fejenként egy-egy okos telefont, és elkezdték csendben nyomkodni. Első nekifutásra azt hittem, hogy telefonálnak az édesanyjuknak, mama itt vagyok Zsófival a Nyárfa Teraszon, ötre otthon vagyok. De aztán a kijelző ide-oda böködéséből rájöttem, hogy az elmúlt hónap szelfijeit veszik számba, azt válogatják ki, amiket feltesznek a facebookra, hogy legyen mit szétküldeni a közösségi oldalakra. Nem rendeltek semmit, 20 perccel később továbbálltak. Nincs ebben semmi különleges, manapság ez mindennapi. Nem sokkal később egy anyuka jött 5 és 8 év körüli, kissé túlsúlyos kisfiaival, akik amint leültek elkezdtek nyomogatni egy-egy tabletet addig, amíg megjött a sült hal. A két gyereknek eszébe se jutott lemenni a Dunához, kacsázni egyet, gondolom nem is tudják, mi az a kacsázás. Nem, nem, ők rendületlenül nyomkodták a gombokat egészen a sült halig.
Az én korosztályom – aki még él – totálisan el van képedve. Annak idején mi házon kívül szaladgáltunk, ugráltunk, elbújtunk, mozogtunk, és persze nagyokat estünk, de nem tört el a csontunk, az anyánk nem rohant velünk az orvoshoz, és nem kent be minket a Mokkában hirdetett antiszeptikus kenőccsel. „Eb csont beforr”. Számtalan olyan játékot játszottunk, ami lehetetlenné tette, hogy meghízzunk a sült haltól, bár mi csak zsíros kenyeret fogyasztottunk szünidőben, délután.
Rossz időben, télen, ha a korai sötétedés miatt nem tudtunk estig korizni, hó-csatázni, síelni, házon belül táblajátékokat űztünk, kártyákkal játszottunk, de voltak praktikus, az életre nevelő játékok is. Például Kis Vegyész, amivel kémcsövekben összekeverhettünk ezt meg azt, közben alapvető vegyészeti dolgokat tanultunk meg egy életre. Voltak különböző építőjátékok, amikkel össze lehetett állítani jó néhány dolgot. Közben megtanultuk, hogy az anyát merre kell felcsavarozni, merre kell lecsavarozni. Hogy használjuk a villáskulcsot, csavarhúzót, és az eszünket.
Ha pedig úgy jött ki a lépés, hogy egyedül maradtunk, akkor pedig ott volt a könyvolvasás. És micsoda élményt adó könyvek: May Károly, Aszlányi Károly, Verne Gyula, és micsoda erkölcsnevelő klasszikus óriások: Egri csillagok, Légy jó mindhalálig, De Amicis – Szív, A kis herceg, Pinokkió ….. – Mi lesz ezzel a legújabb nemzedékkel???
________________________________________________________
________________________________________________________
_____________________________
Furthermore, the big white hand has X, Y, Z generation children, who are totally lost in a new world, hopelessly seek for any true motivation, usable patterns, images of the future. Sorry, in our economy, the needs and life conditions of the next generation is not represented. These kids’ personality, responsible thinking, etc. is simply dissolved in constant games and Facebook messaging. We need the help from the poor, who still can see the real world instead of numbers, ads and political slogans, we need to share their pain to gain real, aligned motivations again.
Azok a gyerekek, akik a most magasztalt életet, gondolkodást képviselik, képviselnék, éppen szögesdrótok mögé kergetik azok, akiknek a gyerekei pontosan a leírt módon viselkednek. Szép új világ.
Kedves Loránd! Ne haragudj, de én nem értem, hogy kikről beszélsz. Talán mert nem tudok angolul. 😀 Tudomásom szerint a gyerekek már itt Magyarországon sem viselkedhetnek így legalább 30 éve, de ha a sivatag-lakókra gondolsz, ők talán soha nem is viselkedhettek így. Az egy kegyelmi állapot volt itt Európa közepén.
Voltak nehéz idők a szüleim számára. Én megúsztam eddig, de nem biztos, hogy nem lesz sokkal rosszabb. Az elmúlt 80 évben felnőtté válókat a gyerekkoruk kárpótolta mindenért. Amikor a természet szeretete elég volt szórakozásnak és a gyerekek legnagyobb vétke az volt, hogy éjszaka a dunyha alatt, titokban elemlámpával olvastak.
Az biztos, hogy a tévénézéssel és gyilkolászós számítógépes játékokkal eltöltött idő és az irtózás a könyvektől egészen más felnőtteket fog nevelni. Valószínűleg ez sem volt szándék nélküli, hiszen azok az amerikai katonák, akiket Bradley Manning „elárult”, úgy használták a helikopter monitorját, mint egy számítógépes játékot, amikor nevetgélve leszedték a gyanútlan iraki családapát és a gyerekeit, akik épp mentek iskolába és az arra járó újságírókat.
Most, ahhoz, ami következik ilyen fiatalokra van szükség, nem olyanokra, akiknek a legszebb szórakozása 12 évesen az volt, hogy a Dráva parti erdőkben biciklizve egymást vaddisznókkal ijesztgette. Ma el sem lehetne engedni őket ezekre a csodás helyekre, mert a vasútállomás rozzant épületébe hajléktalan férfiak költöztek az erdő közepében és egészen undorítóan viselkednek még a felnőttekkel is.
1: K.L.
Nem azért a 2 forintért, de elírás van, így nehezen értelmezhető:
„Azokat a gyerekeket, akik a most magasztalt életet, gondolkodást képviselik, képviselnék, éppen szögesdrótok mögé kergetik….”
(szerintem, de ha nincs igazam, akkor bocsánat)
Sajnos, nagyon kicsi számú kivételtől eltekintve, bizony, ez a helyzet a magyar legifjabbakkal, amit a cikkben olvashatunk.
De, nem csak a tizenévesek forognak az ő számukra elrendelt mókuskerékben, hanem az ő szüleik is. Kora reggel utaznak komoly távolságokra a munkahelyükre (az olajban, benzinben érdekeltek legnagyobb megelégedésére), ahol valamiféle élménynélküli, improduktív, összeszerelő rabszolgamunkát végeznek. Vagy síma ügyintézést végeznek(lényeg, hogy a munka, annak gyümölcse láthatatlan maradjon számukra) egyszerű fogaskerékként, hogy este holtfáradtan gyermeküktől, családjuktól elidegenedve töltsék a TV, vagy a számítógép elött, a maradék kis időt. Életük legszebb idejét vesztegetik el a saját kényelmi kényszerükben.
Ha, egyáltalán van munkájuk, akkor egy hitelben fogant külföldön eltöltött néhány nap az egész éves jutalmuk. Mivel már ők sem nevelődtek, se szülők, sem az állami oktatás által (ami velük történt, azt nevelésnek nem lehet nevezni), nincs sok minden, amit átadhatnának gyermekeiknek.
Kinek kell ezen élettapasztalatok birtokában a gyermek(áldás) ?
Sőt, a gondolatmenetet továbbgöngyölítve, maga az élet?
Marad, amit láthatunk, érzékelhetünk nap, nap után. Családírtó öngyilkosságok, bűnözés, drogozás, és még sok önrontó, nem normális, végső kétségbeesést mutató, tiltakozó cselekedet az ember önmaga mivolta ellen.
Egy kis Pride is belefér, akár…
Nekem, úgyis minden mindegy alapon.
Szemben a nem hiába születettek igen népes táborával. Romantikus megszületés, kalandos ifjúkor, korai megmérettetések, állami, és jogvédő támogatással. Nem hagyja őket senki az út szélén. Hiszen ki öregezne akkor ? Munka, azért való izgalom nem koptatja az idegrendszerüket. A híres, nevezetes „gyermekszeretet”, annak államilag támogatott általuk ismételt kivitelezése biztosított. Projektek milliói jelenthetik számukra a”munka világába” történő sima lezsírozott megérkezést, ahol közpénzből, akár dúsgazdag kisebbségi vezetőkké is válhatnak. Lebukástól nem kell félni… Csak az igazán kezdők kerülnek ki a húsos fazék mellöl, a büntető eljárásnál halmozottan figyelembe veszik származását. Előnyükre.
Ha lelakta „lakását”, eu-s, és hazai forrásból kaphat újat, akár öt-hat évenként is. Csupán a gyermekutánpótlást „kell” biztosítania nehéz, fáradságos „munkájával”.
Csoda, hogy exponenciális görbe mentén szaporodik, és pozítiv érzésekkel néz a jövő elé (ha, egyáltalán izgatja a jövő)?
Igen, a tablet, az iPod, és a többi kellék, számára bármikor, bárhonnan ingyen beszerezhető. Pl., ott a 4-6-os villamos, ahol Tibor bá’ által említettek is szép számmal utaznak…
Kis családja min. negyven tagú, ahol mindig történik valami érdekes. Ha a szórakozás felfokozásához az kell, rendőrt is vernek esetenként. Micsoda ifjúkor, milyen csodás elődök…
Ha, nagyon elúnja magát(vagy környezete kellően kiismerte), akkor irány a Föld más kontinensei, akad majd valamilyen nemzetközi, vagy hazai migráns hivatal, aki beáldoz annyit, hogy menekültnek látszódjék.
Mindenütt otthon van.
Nemzetközi.
Mindenhol teljesíti kötelességét, amit elvárnak tőle szaporitói.
A munkából megélni vágyóknak, meg ott az okostelefon, meg a többi észtveszejtő pótlék. Elég az nekik, pótol az mindent számukra, egész életük abban van. Vételéért, használatáért úgyis fizetnek érte a multiknak.
Ha ez kielégíti őket…
Én informatikus vagyok, igaz már öregecske, régi vágású szaki, nincsen ilyen kézi nyomogatós kütyüm.
Nincs rá se igényem, se szükségem, hogy egész nap megosszam a lényegtelen gondolataimat másokkal. A mobil telefonomat is is ritkán használom, csak azért van, mert például az internetes bankoláshoz szükséges.
Városi vagyok, de jelenleg falun élek, és innen dolgozok be egy nagy cégnek. Szomorúan tapasztalom én is, a helyzet a fiatalok körében ugyanaz, mint amit Tibor’bá ír. A dolgot nem értem. Fiatal koromban nagyon sokat voltam vidéken, szinte ott nevelkedtem. Soha sem unatkoztunk a falubeli gyerekekkel. Még akkor sem, ha ki kellet hajtani a libákat a például a tarlóra 🙂 A legjobb szórakozás a pocok, mezei egér fogás volt. Meg a sok beszélgetés. Megértettük egymást, nem csak azért, mert a gyerekek ha velem beszéltek nem a szlovák nyelvet használták. Volt közös téma.
Minden napra jutott valami dolog. Hol kimentünk a szőlőbe egy kis gyümölcsöt enni, vagy a falu foci pályájára. Volt mikor csak eltorlaszoltuk a Galgát és kis fürdőhelyet csináltunk magunknak. ……
De tényleg kár folytatnom. Gondolom hasonlókat élt át mindenki Unatkozásról szó se volt, sőt hamar elrepült a nap.
Kedves Kedves! Tudjuk, hogy határtalanul okos vagy, de írd már le, hogy mit szerettél volna közölni . Azt is tudjuk, hogy több nyelven beszélsz , csak éppen a magas ló miatt senki sem ért meg Téged…bocsi
6:
Ha ez nekem szól, akkor vedd észre, a téged megelőzők pontosan megértettek. 😀
Nem Neked szólt Tibor bá’ ! K.L.-nek, de már töröltem, nem szeretném, ha rosszul esne Neki. Amúgy én is értettelek, csak az Ő hozzászólása nem tiszta….:)
Egy ilyen joystickos fickó Lórándot szedje már le… 🙂 A Föld jobb hely lesz aztán… (egy kicsit)
Ne bántsátok Lorándot, ő maga is bevallotta, hogy kicsit csodabogár számba megy. 🙂
Annyi helyről hallom már, hogy a mai fiatalok….
a mai fiatalokat pont az én generációm neveli fel, a 70-es és 80-as évek állítólagos hősei.
Nem a mai fiatalokkal van baj, egyszerűen megváltozott a világ. Az hogy Tibor bának, vagy nekem is tartalmasabb gyerekkorunk volt, az nem a mi érdemünk, hanem a kor sajátja volt. Akkor általában mindenki kint játszott és mindenkinek igazi élő barátjai voltak, most meg általában sokat ülnek számítógép és telefon előtt a gyerekek és facebook-on tartják a kapcsolatot.
Semmi esetre nem a gyerek hibás. Ha minden áron felelősöket keresünk, akkor 50-50% a szülők és a környezet.
Sokan nem képesek felfogni, hogy soha nem változott még ennyit a világ 50 év alatt, mint az elmúlt évszázadban és ez szükségszerűen termel ki egy új embertípust is.
Lehet nosztalgiázni és jó is, de el kell fogadni, hogy a világ megváltozott.
Mi nehezen tudjuk megérteni a mai 20 éveseket, sőt nem is lehet. Nekik is túl kell élni a hétköznapokban és biztos vagyok benne, hogy ők is vívják a saját harcaikat csak más minőségben és terepen, mint azt mi tettük.
Gyermekkoromban (50-60-as évek) a kor gyermekeinek átlagéletét éltem. Voltam színházban, mert édesanyám elvitt. Jártam a természetet mert édesanyám, a napközis tanárom kivitt. Olvastam sok könyvet, mert édesanyámtól ezt láttam. Játékokat készítettem, mert nem nyomtak a kezembe bolti cuccokat. Fociztam a barátaimmal, mert édesanyám nem ültetett a tv, vagy rádió elé.
Manapság a szülők önzése miatt nincs idő a gyermeknevelésre.
Összevásárolt játékhalom közepette ül a kicsi, egyedül.
Tv elé ültetik, nézze a mese filmeket, este meg a szülőkkel együtt a gyagyalék „műsorokat”
Kezébe nyomják a tabletet, mobiltelefont, x boxot.
A gyermek olyan életet él, amilyet a szülei biztosítanak részére.
Ne hibáztassuk a fiatalokat, a szüleik hibáiért.
A kormányzatot is komoly felelősség terheli. A természetjárást elsorvasztották. Turista utak karbantartása csapnivaló, turista házak lepusztultak, eltűntek.
2001-ben mikor repülni kezdtem a hegyekben, százával találkoztam természetjárókkal, főképpen idősekkel, akiket még vitt a lendület. Manapság alig-alig van természetjáró. Kocsival ki az erdőszélre, elő az elemózsiával, zaba és kis ejtőzés után irány haza, de jót kirándultunk.
Elszakadunk a természettől, egy magunk teremtette mesterséges világba helyezzük magunkat és a gyermekeinket. Az ember ilyen környezetben nem képes valóságos boldogságban élni. Tele van frusztrációval, elégedetlenséggel, csalódásokkal.
„A hazugság, amiben élünk”
Ebben a pillanatban bárhol lehetnél, bármit csinálhatnál. Ehelyett egyedül ülsz egy képernyő előtt. Szóval mi állít meg attól, hogy azt csináljunk, amit akarunk? Hogy ott legyünk ahol akarunk? Mindennap ugyanabban a szobában kelünk fel és ugyanazt az utat követjük, hogy újra átéljük a tegnapot. Valamikor mindennap egy új kaland volt. Az utunk során valami megváltozott. A napok amik korábban időtlenek voltak, most már betervezettek. Ezt jelentené felnőni? Hogy szabadok legyünk? Tényleg szabadok vagyunk?
Szép szavak és merészen űres feltételezések . Nem a kapitalizmus tette ilyenné az embert,hanem az ember alaptermészete miatt pont olyan a kapitalizmus amilyen .Nem a techonologia butitotta le az embert ,hanem az ember túl fejlett technologiát hozott létre a kreativitásával,amely végzetesen összefort az életmodjával,amit a Gép generált.
3, Cash: természetesen igazad van, a helyreigazítást köszönöm.
9, Csaba – Kár, hogy miután „diagnosztizált”, már nem képes értelmezni mit és miért írok. Viszont az, hogy korábbi hozzászólásaiban indoklás nélkül (na jó, saját „diagnózisára” hivatkozva 😀 ) rágalmaz, most pedig fizikai megsemmisítésemet (egyéni „humoros” stílusában, civilek helikopterről, géppuskával való lemészárlására utalva) indokolt és helyes cselekedetnek minősíti, jelen pillanatban bűncselekményre való felhívásnak, bármilyen kapcsolódó esemény megvalósulása esetén felbujtásnak minősül, és tudtommal büntethető. Szerintem nem kéne ennyire erőltetni ezt a vonalat.
12, 13 – jogos a kritika is, de összességében sokkal konstruktívabb a film, mint itt bármi. A srác fiatalnak tűnik, láthatóan neki sem fekszik a Facebook-világ, és törekszik pozitív dolgokat is mondani. Ígéretes kezdet. Köszönet a linkért.
Kedevs Loránd, annyira pozitiv és konstruktív ,mint a Biblia . Jézus és követöi kétezer éve igérik az igéretesebnél igéretesebb kezdeteket,oszt imhol tartunk.A kölyök azt híszí felfedezte a bőlcsek kővét , azzal sincs tisztában ,hogy a segglyuk van rajta vagy ő a segglyukon . 🙂
A problémát csak egyféleképpen lehet orvosolni – mert valóban lehet – ha visszamászunk a fára . Az űres okfejtés helyett jó volna már látni ,ahogy a sok fiatal megindul vissza a természetbe.
-hej,cigány mitöl döglött meg a lovad ?
-há mer sok vizet ivott !
-De ,cigány ,ettől nem dögölhetett meg a lovad !
-Dehogynem,nem volt mire!
Na,pont ilyenek ezek az ugynevezett „ébredések ”
16 kalotaszegi
Te nem székely vagy véletlenül? 🙂
A fáramászással meg az a gond, hogy túlszaporodtuk őket, nem jut már mindenkinek… 🙂
A feleségem az ,Homorodkarácsonyfalvi -én kalotaszegi vagyok 🙂 ez nem a nevem
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kalotaszeg
17:
Kalotaszegi, de nem Madonna. 😀
Vicces, amikor egy blogger, és a hozzászólói egymásra licitálva ekézik a digitális média többi fogyasztóját 🙂
Régóta „readonly” vagyok|voltam… De ezt most el kell meséljem! 🙂
Tibor bá’, van-volt egy barátom, aki kóder… nem, nem informatikus! 😛 😀 Az számunkra szitokszó… 😐 demoscener, ha tudja valaki mi is az… ha nem… wikipedia 😉
Ő kb. 20 évvel ezelőtt írt egy könyvet – vagyis inkább csak novellát – a „mai fiatalokról,” amiben UGYANEZT feszegeti, mint most Tibor bá… 🙁
Nem kívánok mélyebbre belemenni a témába – helyes, helytelen aspektusai az idült gémerségnek és fércbúk addikciónak 😛 -, csupán egy közös lerészegedésünk során fellelt felismerésünket osztanám meg 🙂 :
„Hál’ istennek van ez sok hüllegyerek – akiknek a tömegesen eladott, 20 – 30 éve még űr- és rakétatechnikának számító számítási kapacitás már rendelkezésre áll nekünk is!” 😀
Ha nem lenne ez a sok – privát véleményem [ami nem érdekes! 😉 ] szerint – kretén, aki feszt a legtrendibb technikát piszkálja, veszi – még mindig XT-kel dolgoznánk…
Mindeközben most azért szóltam hozzá, mert még háromnegyed órát kell várjak arra, hogy a teljesen elavult i5-ös processzorom a háttérben kirendereljen egy 25 perces videót… de már egy órája fűt itt! 😉
Ha nincsenek a gémer gyerekek – egy hónapig dolgozna rajtuk néhány ruhásszekrény méretű gép… 😐 Amikért el kéne adni egy utcányi házat, hogy meg legyen rá az ára… :-\
21:
Zapverho! Te milyen nyelvet beszélsz? De tényleg!
Tibor ba, Zapverho azt akarja mondani, hogy a hulyegyerekek nelkul neked sem lenne szamitogeped amin a blogot irhatnad. Ugyanis ok teremtik meg azt a piacot, ami miatt olyan olcso a szamitogep, hogy barki megveheti. Nagy vonalakban.
Zapverho, a haverod hogy hivjak, melyik csapatban kodolt es milyen gepen? Itt crash/Fi-Re crew, Amigan nyomtuk.
Azt akarta mondani, hogy a szobában a monitor előtt punnyadó, számítógépes játékot játszó hülyegyerekek viszik előre a számítástechnikát. 😀 A számítógépes játékok fejlesztési költségei már lekörözték a legdrágább hollywoodi filmekét is, egész virtuális világokat építenek fel, amiben a fiatalok jól el tudnak tévedni. A játékok pedig megfelelő hardvert kívánnak, ami hajtja a fejlesztéseket és átszivárog egyéb hasznos területekre is. Persze ki tudja hány kisiklott élet árán. Hallottam olyan egyetemistáról, aki a diákhiteléből Xboxot vásárolt, ami aztán az egyetem otthagyásával végződött. Gondolom azóta is a diákhitelt fizeti.
23:
OK, feladom! 😀
Minden generációnak az előző generáció rakja le az alapokat. Az előző generáció felelőssége, hogy jó irányba terelje az utána következőket.
Azért ha nem lenneének hiper-kifinomult marketinges trükkök, akkor a tömeget sem lehetne beugratni, hogy a januári -6 fokos hidegben éjjel kettőtől sorbaálljanak egy buzilokátoros iPhone-ért. (Ezt azóta sem tudom feldolgozni pedig már több éve… Kisérteni fog míg élek.)
Aki nem foglalkozik méllyebben marketinggel, annak gőze sincs, hogy milyen fekete mágia – na jó … tudatalatti rétegeket célzó pszichológiai hadviselés folyik a tömegek tudatának módosításáért.
Egyszerűen a szülők sem képesek ellenállni, a legnagyobb jóindulattal sem.
Mert ha nem veszi meg a gyerekének a kütyüt, akkor az szerencsétlennek érzi magát, mert egyedül hiába megy le a patakpartra… A haverjai mind kütyüket nyomkodnak.
Itt már valaki kifejtette, hogy a tömegekkel fizetteik meg a high-tech fejlesztését.
Igen… Én boldog voltam a Sinclair Spectrumommal annakidején…
És jobb lett a világ azóta?
Elszigeteltebbek lettünk, „hála” a technikának”…
Véletlen?
Vagy talán annak a bizonyítéka, hogy NEM LÉTEZIK DEMOKRÁCIA, hanem az emberek arra mennek amerre a vezetőik vezetik őket.
A szülőkön múlik még a mai nap is, hogy a gyermek kockulni fog, vagy építőelemes játékkal fog játszani, esténként élő mesét hallgat, vagy a TV-t nézi, némely anyuka arra büszke, hogy ő válogatja ki a meséket, s tölti le….. nem azt a szemetet nézi a gyerek, ami a TV csatornából jön :-DDDDDDD :-((((((((
Sok helyen, a jutalom, ha megeszed az ebédet, hogy tabletezhetsz, játszhatsz a laptopon, stb.
A hétvégén strandoltunk a Balatonon. Egyedül ültem felnőttként a homokozóban, s győztem a növekvő gyereklétszámnak gyártani a vizes homokot, és a pogácsákat, ásni az alagutat.
A vízben pörgetni őket, kidobni, lefröcskölni. A szülők zöme bokáig állt a vízben, s egymással beszélgetett, játssz XYka, most beszélgetek a nénivel, bácsival….vagy a partról, hasalva be – be kiabált a gyereknek. ( Ennyi bálnát hasalni a parton még nem láttam. Most döbbentem meg, mennyire el van hízva a magyar 20-30-as korosztály.) Tudom, nem mindenkiben veszett el egy óvónő, de hol vannak azok a fiatalok, akik hangos nevetéssel ugrálnak a gumimatracról, labdáznak, halacskáznak stb. gyermekükkel. Ezeket az éveket nem lehet visszahozni, ha ők nem tanulják meg magukon az együtt játszás örömét, ők sem tudják majd tovább adni. Ma délután 2, azaz kettő darab gumimatrac volt az egész strandon a vízben. Húsz évvel ezelőtt, a vízben sem lehetett elférni, nem csak a lángosos bodega előtti asztaloknál volt teltház.
Buza,
„A szülőkön múlik még a mai nap is, hogy a gyermek kockulni fog,”
Szerintem ez annál bonyolultabb.
Ha nem lenne ez a „Múúúúúlat véghépp eltörölni” nyomulás, és a hagyományok állandó fikázása a véleményformáló hatalom részéről, akkor talán sikeresebben lehetne ellenállni.
De már mindenben beleivódott az, hogy ami régi, az már-már bűn… Akinek nincs simogatós telefonja, az már nem is ember. Hát még aki régi értékek alapján akarja nevelni a gyerekét.
Belűl, talán minden szülő igazat ad neked, de valahogy nem akarja hülyének vagy különcnek érezni magát a többi szülő között.
Angolul ezt peer pressure-nek mondják, magyarul olyasmit jelent, hogy környezeti nyomás.
Volt egy kisérlet jópár évvel ezelőtt:
Egy 10 tagú társaságnak számokat vetítettek a falra, és egymás után mindenkit megkérdeztek, hogy milyen számot látott.
ha jól emlékeszem, a 4-os számot vetítették, de mindenki 9-est látott.
Hogyan lehetséges?
Az első 9 ember „beavatott” volt, előre meg volt beszélve, hogy 9-est mondanak.
A 10-dik aztán elbizonytalanodott, és hogy ne tűnjön „furcsának” ő is 9-est mondott.
Sajnos a legtöbb ember ilyen…
Saját meggyőződése ellen is cselekszik, ha attól valami konfliktus elkerülését reméli.
És van valami SZÖRNYŰ a dologban: Orwell az 1984 című könyve végén egy hosszú tortúrában „győzi meg” a Nagy Testvér a főhőst, hogy 4 újj helyett 5-öt lásson…
De ma már az emberek „önként” látják azt amit elvárnak tőlük… Azaz úgy érzik, hogy az ellenállás nagyon fájdalmas lenne.
Az a baj, hogy ennek nincs meg a „beszédtere”, azaz csak nagyon nehezen és körülményesen írható le. Ezért nem része a közbeszédnek, és az emberek hibásan csak rosszul behelyettesített panelekkel próbálják megérteni.
Valami olyasmit akarok mondani, hogy látszólagos fizikai szabadságunk mellett, hatalmas szellemi, intellektuális nyomás alatt vagyunk, és NINCS olyan hagyományos nézőpont, ahonnan látható lenne a kiút.
A játék (játszás) feladata a fiatal egyed felkészítése azokra a feladatokra, amelyeket felnőttkorukban kell végrehajtaniuk. Az oroszlánkölykök birkóznak: a zsákmány legyűrését gyakorolják. Az őzgidák meg szaladgálnak: ez meg a menekülés lesz.
Mi értelme lenne a mai gyerekeknek kukorica-háncs babákat gyártani, mint egyes elmeroggyant „visszarévedünk-a-múltba” kézmű-szakkörös erőltetné? Kukorica-hánccsal még az a kombájn-vezető se fog találkozni, aki konkrétan a kukoricát fogja aratni az ősszel, nem hogy a többi ember.
27 – Attila (PV):
Én ismerem a marketing trükkök aljas mélységét, és ebben tökéletesen igazat adok neked. De az értelmes szülő nem teljesen kiszolgáltatott. Én akkor vettem meg az első TV készüléket, amikor gyermekeim osztálytársai közül már fél éve mindenkinek volt. Majd iparkodtam konkurálni a TV-vel különböző alternatív programokkal. Pl. Kis csillagászok baráti köre. Vagy előfizetett, gyerekek számára gyártott tudományos folyóirat. Szóval leállni neme lehet, de a sor végén kullogni nem lehetetlen
Kamaszoknál: peer pressure
Felnőtteknél: Keeping up with the Johns.
Tibor bá’,
és mindannyian tudjuk, milyen nagyszerű, a szüleit tisztelő és segítő gyermeket neveltél 🙂
Igen, ilyen egyszerű a képlet. Tiltani az aktuális technikát, és kizavarni a büdös purdékat libát terelni. ;-P
32 – gmarko:
Nem gyermeket neveltem, hanem gyermekeket. – Arról tudsz-e, hogy egy gyereket nem csak az apja nevelik, hanem az anyja is, sőt, ő csak igazán. 🙁
Attila – „Valami olyasmit akarok mondani, hogy látszólagos fizikai szabadságunk mellett, hatalmas szellemi, intellektuális nyomás alatt vagyunk, és NINCS olyan hagyományos nézőpont, ahonnan látható lenne a kiút.”
Ha a megoldás egyszerű lenne, már régen azon járnánk. Az, hogy most tiszta erővel rohanunk a fal felé, még nem jelenti azt, hogy nem kerülhetjük el – azt viszont igen, hogy a „szokott módon” nincs esélyünk. Ha létezik egyáltalán megoldás, az tuti őrültségnek KELL hangozzon, amit zsigerből lesöprünk az asztalról. Na egy ilyet kínálgatok én…
Csak az a gond, hogy míg a számítástechnikai szleng a „kívülállók” számára egyértelmű határt húz a szakterület köré, addig egy társadalmi elemzésnél például a „gondolkodás” szónak van köznapi értelmezése is, csak semmi köze a kutató szint elvárásaihoz. Anélkül meg jön az ekézés…
Tibor bá’
„… Én akkor vettem meg az első TV készüléket…”
Sokéves tapasztalatod, és átlagon felüli intelligenciád ellenére mindig ugyanzt a hibás érvelést használod: „Bezzeg én…”
De figyelmen kívül hagyod, hogy a többségnek nem adatott meg a magas IQ, esetleg az az intellektuális családi háttér hogy bölcs döntéseket hozzon…
Ezzel szenvedek évek óta, hogy értelmesen megfogalmazzam (mindedig, úgy tűnik, sikertelenül) hogy arra épül a modern marketing, hogy kihasználja az eladó és avevő közötti intellektuális, esetleg lelki hézagot. Erre épül az egész gazdaság.
A másik dolog, hogy manapság elfogadott dolog becsapni azt aki becsapható.
Szerintem pedig büntetni kellene azt aki intellektuális előnyeit más kárára kihasználja ugyanúgy, mint ahogy a fizikai aggressziót is.
De ehhez az egész jogrendszer át kell formáni, mert pont erre van kihegyezve.
33, Tibor bá’, „nem csak az apja nevelik, hanem az anyja is”
Családi ügyeidhez nem szoktam hozzászólni – mert te voltál ott és nem én. 🙂
Az, hogy egy kisgyereket az anyja teljesen az apja ellen tud nevelni, az erősen valószínűsíthető, nem egy példát lehet rá találni. Viszont a gyerek, ha felnő és kellően értelmes, akkor át kell hogy lássa az anyja korábbi mesterkedéseit. Kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy ez nálatok miért nem következett be legalább az egyik gyereknél, ha nem is mindnél?
36 – Obszerver:
Hogy mi van a fejükben azt természetesen nem tudhatom, de azt tudom, hogy a tőlem való elfordulás anyai követelmény. Mit kapna, ha hozzám farolna? Kritikát, az életformájuk helytelenítését, nulla anyagi támogatást, az intellektuális fölény elszenvedését. Mit kapnak az anyjuk mellett? Erkölcstelen viselkedés teljes mértéke elfogadását, ebből fakadó anyagi hátrányok kiegyenlítését, az angol anyanyelvű szülő presztízsét a társadalom felé. — Szerinted melyiket választaná bárki?
35 – Attila:
Te milyen hibás érverésről beszélsz?
Gondold át! Kötök egy szerződést valakivel. Ő akkor jár jól, ha X esemény következik be, én akkor járok jól, ha Y esemény következik be. Egy idő után az Y esemény következik be. Erre te engem elítélsz, mert kihasználtam intellektuális fölényemet. Szerintem pedig nem vagy reális.
Tibor bá’
„Szerintem pedig nem vagy reális. ”
A realitás meg az elitélés nem zárja ki egymást.
Ha este mész haza, és egy kigyúrt fickó egy szóbeli gazdasági szerződést ajánl, miszerint ha odaadod a pénztárcádat, akkor nem töri össze a csontjaidat… aztán mégis lerúgja a bokádat, hogy amíg fel nem szívódik, addig ne tudj rendőrt hívni…
Ebben az esetben ez egy realitás: a fizikai erő reális előnyöket biztosít. De ugyanakkor ebben a formában elitélendő. Gondolom, egyetértesz.
Nem sokat látom tőled, hogy Orbán a mostani realitás, és most ő csinálja jól, ő kötött előnyös üzletet (2/3), ez a realitás, ne itéljük meg erkölcsileg… Vagy tévedek ?
Ha esik az eső, az is realitás… de nem jelenti azt, hogy ne húzódjunk eresz alá, vagy ne használjunk esernyőt… Vagy ne akarjuk leváltani a „realitás-teremtette” politikai struktúrát, amiről a saját realitás-érzékünk azt súgja, hogy lehet jobb, vagy akár megváltoztani egyfajta erkölcsi berögződéseket, amitől szintén lehet jobbat kivánni.
Persze a szifilisz meg rák is egy realitás…
De azért nem fogadjuk el harc nélkül őket.
37: Tibor bá, „Szerinted melyiket választaná bárki?” „Kritikát, az életformájuk helytelenítését, nulla anyagi támogatást, az intellektuális fölény elszenvedését.”
Bár nem vagyunk egyformák, amiket felsoroltál, azokat én se választanám… 😉
Talán túl sokat vártál tőlük és mivel ezt nem tudták megadni neked, inkább elkerülnek.
39:
Képességeikhez képest nem vártam el túl sokat, és az elvárás is latens volt, inkább csak példát mutattam, de nem zárom ki az észrevételedet.
38:
Szép ez a felsorolás, de ehhez nekem, vagy a példámnak mi köze van? — A realitás az, hogy egy kigyúrt pasi röhögve hordja be az 50 kilós cementes zsákokat, én meg beszarok alatta. Én viszont kevesebbet tévedek mint ő, amikor fel kell mérni a jövőben bekövetkező eseményeket. Ebből az következik, hogy én hagyom hordja ő a zsákokat, neki pedig hagyni kellene, hogy én mondjam meg mi a jó irány, de nem érdekli, megy a saját feje után. Mondtam én nyilvános fórumon, hogy nem jó hitelre venni nyugati gépkocsit. KIRÖHÖGTEK. A szövegelésedből ítélve, te úgy akarsz segíteni az embereken, ahogy azt nem fogadnak el. Az is ember, aki kitalálja a trükkös hirdetést. A hím oroszlán is széttépi az ifjú riválist, mert néhány évig még ő szeretne utódokat nemezei. EZ A TERMÉSZET TÖRVÉNYE, amit csak a társadalom törvényei írhatnak felül. Ezt kell megvalósítani.
Attila (PV)
A leghasztalanabb fogyasztási cikk címet nem érdemelte ki az érintőképernyős telefon, csak azért mert 20 év gombnyomagatás után idegesít valakit. Az érintőképernyős telefonról hatékonyan lehet netezni, és amennyiben ragaszkodsz a saját gépedhez, amiről írod a hozzászólásaidat (közben megy a mosógép, hűtőben a tej, garázsban az autó), nem lehet kivetnivalód ellene.
A hagyományok nehezítik, hogy szakítani lehessen azzal, ami irracionális. Ha már pazarló, egészségtelen életmód, akkor vegyük példának a hús és tejtermékek fogyasztását: Egy hatalmas, hagyományokra épülő, iszonyatos károkat és szenvedést okozó, rettentően alacsony hatásfokú intézmény.
Racionálisan nézve, ha rendelkezel minimális empátiás készséggel, aggódsz az emberiség sorsáért, akkor előbb állsz sorba iPhone-ért, mint a sarki boltban tejért.
Tibor bá, ha igény van a blog számozásának javítására:
A WordPress adminban a style.css fájl végére kell bemásolni az alábbi kódot, majd rámenteni.
(Hogy a frissítéseknél megmaradjon a számozás, ahhoz külön fájlban kell felülírni a CSS szabályokat.)
/* Számozás igazítás kezdete. */
.commentlist {
margin: 0 0 0 48px !important;
}
.commentlist li.comment {
padding: 0px 0px 0px 5px !important;
}
/* Számozás igazítás vége. */
Hejj, mennyi sceneface! Amiga rlz (meg a firg is)! 😉
41 – Tücsöktávlat:
Köszönöm a segítséget és a fáradtságot, hogy leírtad, de…. nem sokat érnék vele, ha nem értenék hozzá (egy kicsit), mert az adminban több tucat dolog is van, de style.css fájl nincs. Ahhoz be kell lépni a Megjelenés – szerkesztésbe.
Mi eddig egész jól megúsztuk a kütyümániát – tegnap kérdezte meg először a 3 éves fiam, hogy nekünk miért nincs tévénk.
De látok ismerősöket hasonló értékrenddel, kisiskolás gyerekekkel, akik azzal küzdenek, hogy a gyereket semmi más nem érdekli, mint az xbox meg az egyéb szarok, azokért nyúzza a szüleit folyamatosan, mert az osztálytársnak is van, és a világ minden kincséért se menne ki a kertbe játszani.