Tibor bá’ csodálatos női
Görög Laci szerencsés fickó volt. Az általam vezetett bridzs tanfolyam harmadik órájára egy abszolút bombázóval jelent meg. A nő nem csak gyönyörű volt, de helyes és kedves is, felért egy ötös lottóval. Három nappal később négyszemközt megkérdeztem tőle, hol szedte fel ezt a piszok csinos nőt. Ilyenek nem szaladgálnak pasi nélkül, szabadon a világban, hogy a fenében tett rá szert?
Áradozásom azonban Lacit nem hozta lázba, szomorú szemekkel hallgatott, majd amikor szóhoz jutott, meg is szólalt.
- Nem érdekes, az egész egyetlen egy napig tartott.
- Ne hülyéskedj velem! Máris vége.
- Igen – vallotta be Laci – képzeld el aznap délelőtt szakított a pasijával, vagy csak összevesztek, már nem tudom, de odajött hozzám az irodában és azt kérdezte tőlem, mit csinálok ma este.
- Te hülyéskedsz velem – hitetlenkedtem, és teljes joggal – csak úgy odament hozzád minden előzmény nélkül.
- Mondom, hogy összeveszett a pasijával.
- Na jó, összeveszett, de ezért csak úgy felkínálkozott?
- Nézd, vagy berágott és bosszút akart állni, vagy tényleg szakítani akart, és nem akart unatkozni, nem tudom, de amikor mondtam, hogy bridzs tanfolyamra megyek, azt kérdezte elkísérhet-e.
- Oké, és aztán?
- Láttad, nem? Ott voltunk és korán távoztunk.
- És?
- Felmentünk hozzá és olyan izgatott voltam, hogy nem állt fel.
- Cseszd meg! És mit csináltál?
- Egy kicsit beszélgettünk, majd hazamentem. Aztán másnap próbálkoztam, de lerázott.
- Van ez így – vigasztaltam – de ne idegesítsd magad, több is veszett Mohácsnál.
A következő órára Laci egyedül jött, de nem volt valami kimagaslóan vidám, inkább csak az idejét töltötte, semmire se figyelt. A többiek persze elnézőek voltak vele, mert mindenki tudott már a sztoriról. Az időszakos impotencia híre a férfiak között futótűzként terjed.
Egy héttel később Laci megint másodmagával jött, egészen pontosan egy volt évfolyamtársnőjével, aki ugyanannyi volt, mint ő, pontosan 30 éves. Ez alkalommal Laci sugárzott a boldogságtól, ráadásul az új nő, Ágota már eleve tudott bridzselni, ami sokat javított megítélésében, ugyanis ezt a nőt Lacitól senki se irigyelte, éles ellentétben az előzővel.
Aztán még mielőtt a tanfolyamnak vége lett volna, Lacitól megérkeztek az esküvői meghívók. Ezen senki se csodálkozott, harminc körül a nőknek hirtelen nagyon fontossá válik a férjhez menés. Igaz az önálló lakás rendszerint csak egy távoli álom. Sebaj, Ágota édesanyjával élt együtt egy kétszobás társbérletben, ahol a tervek szerint az új pár megkapta a nagyszobát. Különben se volt a jövő oly nagyon sötét, mert a harmadik szobában élő idős néni gyomorrákban szenvedett és a szoba felszabadulására szinte csak napokat kellett várni.
Állítólag együttéléssel ismerhető meg az ember. Esetünkben volt is együttélés a javából. Az együtt élő anyós állandó szemrehányásokat tett, amiért fel kellett vállalnia a kisszobában élést. Az együtt élő Laci állandó szemrehányásokat tett, hogy a néni még mindig él, pedig neki nem ezt ígérték, és váltig állította, őt senki se világosította fel, hogy 85 környékén a rákos daganat fejlődése gyakorlatilag leáll. Az együtt élő Ágota állandó szemrehányásokat tett, hogy hiába esznek hetente háromszor paradicsomos káposztát a félrerakott pénz lassabban gyűlik, mint kellene, pedig már útban van a második gyerek.
Ezeknek ellenére a helyzet semmit se változott. Teltek az évek és ették a paradicsomos káposztát. 100.000 forint ráfizetéssel a kétszobás társbérletet el tudták volna cserélni egy háromszobásra, de nekik csak 50.000 forintjuk volt. Mire meglett a százezer, már 150.000 kellett volna. Mire meglett a 150.000, már semmire se volt elég. Közben nem mentek még egy színházba se, nem nyaraltak, nem vettek ruhákat, magnót, könyvet és lemezeket, csak ették-ették a paradicsomos káposztát.
Egyetlen szórakozásuk a bridzs volt, ugyanis azt ingyen lehet játszani, a partnerek helybe jönnek, és rendszerint megelégszenek egy csésze teával, ami végül is nem más, mint meleg víz. Így aztán havonta egyszer-kétszer találkoztam velük, amikor is iparkodtam nem észrevenni a házaspár szomorú lelki és testi állapotát.
Aztán egy szép téli napon csoda történt. Amint beléptem a szobájukba az addigi megszokott gyereksírás helyett klasszikus zene középerős hangja ütötte meg a fülem. A sarokban ott állt egy vadona új zenegép, onnan jött a hang.
- Nahát – szólaltam meg – ez igen, egy igazi HI-FI.
- Nem volt olcsó – jött az enyhén röstelkedő magyarázat.
- Mi történt veletek? – tettem fel a kérdést, amire Ágota elhagyta a szobát, Laci pedig vörös fejjel magyarázkodni kezdett.
- Ágota egyik nap berágott. Délkörül felhívott telefonon és közölte velem, hogy ez nem élet, ezt nem bírja tovább, ennek semmi értelme és lecsapta a kagylót.
- Lecsapta-lecsapta, de mi történt azután? – na ekkor újra nyílt az ajtó és megjelent Ágota egy pofára is kurva drága bundában.
- Hogy mi történt? – kérdezte Laci vissza – ez történt! – és a bundára mutatott. – Lakás helyett bunda.
- Te se panaszkodhatsz – vágott közbe Ágota – a büdös életben nem lett volna egy zenegéped.
______________________________________________________________
______________________________________________________________
______________________________________________
Belecsaptak a lecsóba – paradicsomos káposztába…:)
Pedig de jó dolog az a paradicsomos káposzta 🙂
Ma is bridzselsz még, ha időd van?
2:
Természetesen. Sőt két éve még tanfolyamot is indítottam.
” 100.000 forint ráfizetéssel a kétszobás társbérletet el tudták volna cserélni egy háromszobásra, de nekik csak 50.000 forintjuk volt. Mire meglett a százezer, már 150.000 kellett volna. Mire meglett a 150.000, már semmire se volt elég. Közben nem mentek még egy színházba se, nem nyaraltak, nem vettek ruhákat, magnót, könyvet és lemezeket, csak ették-ették a paradicsomos káposztát.”
Mi lett volna ebből a helyes kiút ? 🙂
4:
Eltenni láb alól a „haldokló” társbérlőt. 😀
5 :
De ez a Görög Laci egy galamblelkű ember volt. Ő ilyenre nem lett volna képes. És én sem az ő helyében. 🙂