Tibor bá’ online
Túl veszélyes ahhoz, hogy megérintsük (a hónap könyve) – Az erősen radioaktív hulladék problémája
A házaspár szerző (William M. Alley and Rosemarie Alley) összeveti a nukleáris ipar erősen radioaktív hulladékával kapcsolatos pro és kontra nézeteket az USA-ban és nemzetközi szinten. Dr Alley nagynevű hidrológus, aki több mint két évtizeden át dolgozott az Amerikai Geológiai Állapotfelmérő Hatóság Vízügyi hivatalában. Feladata volt a Yucca hegységben tervezett hulladéktemető felülvizsgálata. Amerikában a nukleáris hulladékkezelés egy kényes téma, mivel hosszú távú megoldás mind a mai napig nem létezik. A Yucca Mountain projektumot leállították, mivel geológiailag nem volt biztonságos. Magyarul, mind a mai napig nem lehet megnyugtatóan elhelyezni a körülbelül 100 amerikai atomerőmű erősen (és még nagyon sokáig) sugárzó hulladékát, ami több ezer tonnát tesz ki.
A könyv célja, hogy az átlag állampolgár figyelmét felkeltsék egy égető, ám megoldatlan és agyon hallgatott problémára. Az első atombombák megépítése után visszamaradt radioaktív hulladéktól kezdve, egészen a mai napig keletkezett hulladék végleges elhelyezéséig mindez ideig nincs végleges megoldás. Az összes tárolás ideiglenes, ami nevetséges, ha megfontoljuk, hogy a tárolás időtartalma tízezer éveket tesz ki.
Ezért nagy a jelentősége annak, hogy a Paksi elhasznált, de igen radioaktív fűtőelemeket visszaviszik-e oda, ahonnan megvettük, vagy idehaza helyezzük el. Aztán azon is el lehet gondolkodni, hogy a jelenleg üzemelő mintegy 400 reaktor a világban mennyi veszélyes hulladékot termel, és azokkal mi legyen, mert pillanatnyilag mindenütt csak „pihentetik” 100 tonna számra és arra gondolnak, hogy majd a jövőben valaki megoldja a problémát. Addig pedig marad a rakosgatás. Miközben a politikusok döntenek, akik még azzal sincsenek tisztában, mi az a radioaktivitás.
________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________
Bomlik az atom,
Zúg a máglya,
Kislány,
Meglocsolhatlak-e, má’ma?
Vannak dolgok, amikről „elfelejtettek” beszélni az iskolákban.
Az egyik ilyen a nukleáris energia felhasználásának megoldatlan kérdései.
De nem kell aggódni, majd nagyságrendekkel emelgetik derék politikusaink a lakosságilag megengedhető sugárzási szinten, ahogy Fukushima után is történt.
Hasonlóan ahhoz, hogy hány reaktor is fekszik az óceánparton illetve törésvonalak mentén. Valamint, hogy ezeket mennyire veszélyezteteti a tengerszint- emelkedés.
Akinek esze volt, már a ’70-es de legkésőbb a ’80-as években leesett mindez.
A mai fiatalok meg csak pislognak, hogy miért vannak ekkora szarban- és még mekkorában lesznek/ünk…
Ráálltunk egy exponenciálisan növekvő energiát igényló rendszerre, mint a drogos és nem tudunk lejönni róla.
Ideje bevezetni az új időkhöz új gondolatokat. A tudás mindenki számára rendelkezésre áll egyszerüen és érthetően.
Az atomenergia összes problémája egész másképp kezelendő mint azt teszik.
Az alábbi két irás erről szól :
http://nuclearmorphology.hu/morfologia-2/a-japan-atomeromu-katasztrofa-margojara/
http://nuclearmorphology.hu/kiserletek/hogyan-mentsuk-meg-az-atomeromuveket/
3:
Az első írásban nem csúsztatás van, hanem ismeret hiány. Fukusimát nem az igen erős földrengés terítette le, hanem a szökőár, ami ellen nagyon-nagyon könnyű lett volna védekezni, ha gondolnak rá, egy jó magas beton kerítés megépítésével, ami az egész létesítményhez képes filléreket jelentett volna. A hűtéshez szükséges áramot előállították volna a generátorok, ha nem lepi el őket a tengervíz, és akkor nincs katasztrófa.
Azzal egyetértek, hogy nem lenne szabad atomerőműveket építeni, mert a kockázat óriási, ami felülírja a bekövetkezés igen kicsiny valószínűségét. Az ördög nem alszik! — Mellesleg volt még jó néhány más „baleset” is.
Nukleáris hulladék kérdést meg lehet oldani, de…
Spallációval rövid felezési idejű izotópokat kellene gyártani,
vagy antianyag annihilációval megsemmisítjük az anyagot.
Utóbbi lenne a legtisztább, mert nincs melléktermék, csak tiszta energia, de ki a fene fog kiló számra antianyagot gyártani… 🙂
Rég megoldott lenne a kérdés, ha az első verzióban nem keletkezne plutónium, amitől az össze atomhatalom fosik, mint az ördög a tömjénfüsttől. Pl mi is megsemmisíthetnénk a kiégett paksi fűtő elemeket, csak közben potenciális atombomba alapanyag gyártónk lennénk, amiről köztudott hogy demokratikus bombázással lehet orvosolni 🙂
Ki is lyukadtunk oda, hogy a majd szépen rálőcsölik az unokáinkra szemetet, had szopjanak ők a szeméttel. Nekünk fontosabb a pillanatnyi profit/előny, mert nincs is jobb egy jó hideg sörnél, és egy 150cm-es plazmatévénél, amin nézheti a polgárdroid focimeccset.
Arra gondoltam, hogy vissza kéne juttatni a magmába a nukleáris hulladékot, akkor ott jól szétoszlana, és legfeljebb időnként vulkánkitöréssel kis koncentrációban, meg hidrotermálisan apránként uránérc formájában találkoznánk vele valamikor a jövőben. Lehetne fúrni alábukó lemezszegélyek alapkőzetébe, és azt félig feltölteni felhigított nukleáris hulladékkal, ami erős kőzetszerű, hogy ellenálljon a nagy nyomásnak, és ne koncentrálódhasson véletlenül se kritikus tömeghez. A gödör másik felét is betemetni erős kőzetszerű anyaggal (akár víz alatt kötő betonnal), majd a természetre bízni az apránkénti szállítást. Nyilván nem egyszerű a megvalósítás jellemzően mélytengeri ároknál, de lehet, hogy megérné.
Akkor már egyszerűbb lenne az űrbe kilökni…
6: Ezzel a gondolatkísérlettel én is eljátszottam már, de a végén ezt sem éreztem biztonságos módszernek.
Ha az alábukás sebessége egy pár nagyságrenddel nagyobb lenne, akkor lenne benne ráció, de így a kőzetekben végbemenő vándorlási folyamatok sokkal gyorsabbak, mint a lemezmozgások, főleg egy instabil zónában, ahol könnyen keletkezhetnek repedések, azokban víz mozgások.
Félő, hogy a radioaktív anyagok hamarabb jönnének fel a talajvizek és felszíni vizek szintjére, mint ahogy az alábukás levinné őket.
Elsőre logikus, de a valóságban a lehető legrosszabb megoldás lenne… Mi is történne ha a rakéta félúton felrobbann? Rakétákkal gyakran előfordul… Ennyi erővel szét is szórhatnánk a levegőbelevegőben.
6-7:
Baszki. Ez mennyi energiába kerülne…Semmi értelme.
Az, hogy mi lesz, ha találkozik a magmával- Fukushimának „hála” pár évtizeden belül megtudjuk- ha még addig kihúzzuk valahogy