Tibor bá’ online
Néhány napja egy fiatal pszichológusnő cikke jelent meg az egyik napilap online kiadásában. A fejtegetés lényeg az volt, hogy vegyük tudomásul, a gyerekvállalás egyéni döntésen alapuló passzió, nem pedig befektetés. Következésképpen irreális hálát várni az utódtól. Nekem pedig felállt a hátamon a szőr.
Nem azért, mert az én gyermekeim nagy ívben szarnak rám, elsősorban azért, mert megítélésem szerint ők (és gyermekeik) nagyobb vesztesek, mint én. Viszont a témát nem szeretném önmagam részére kisajátítani, tehát vonatkozzunk el ettől.
Elsősorban fel kellene hívni a pszichológusnő figyelmét arra, hogy mint közszereplő, nem léphet át a törvényen. Márpedig az alaptörvény XVI. cikke kimondja: (3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. (4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.
Másodsorban a pszichológusnőnek el kellene olvasni a bibliai Ó-szövetséget, pontosabban a Mózesnek átadott, kőtáblába vésett Tízparancsolatot. [Mielőtt tovább mennék, néhány szót a Tízparancsolatról, ami a Wikipédia szerint: A tízparancsolat a judaizmus és a kereszténység alapját képező legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazza. Az első 3 parancsolat istennel foglalkozik. Közvetlenül ezt követő 4. parancsolat: „Atyádat és anyádat tiszteld.” ami megelőzi az 5. Ne ölj! parancsolatot is. Vagyis a gyermeki tiszteletet az élet megóvásánál is fontosabbnak tartja.]
De nem azért mert vallásosak vagyunk, hanem azért mert több ezer év óta ez az elv kitörölhetetlenül benn ül a társadalom kollektív lelkében, a legalsóbb rétegtől egészen a legfelsőig. Emlékeztetőül: amikor elvetemült személyek kikezdenek valakivel, „hagyományosan” a következő szöveggel nyitnak: „Te szidtad az anyámat?” és már ütnek is. Nem nehéz ebből leszűrni, hogy az egészen kérges lelkűeknél is az „anya” fogalom kimagasló szerepet élvez. És akkor jön egy pszichológusnő, aki mindezt egyetlen tollvonással felül kívánja írni.
Végzetül fordítsunk hátat az érzelmeknek. Vizsgáljuk a témát szigorú racionalitással! A klasszikus elrendezés szerint az egészséges, munkaképes középgeneráció egyfelől gyermeket nevel, másfelől képességei szerint gondoskodik a szüleiről (és ne menjünk bele a „gondoskodás” elemzésébe). Mit kap az egyén ebben a rendszerben? Sérülékeny gyermekkorában gondoskodnak róla, kevésbé életképes idős korában gondoskodnak róla. És mit kell érte adni? Gondoskodást nyújtani akkor, amikor a biológia törvényei szerint erre a legalkalmasabb. Nagyfokú bárgyúság lenne ezt felrúgni.
És akkor pontosan hol tartunk? Jó húsz évvel ezelőtt az egyik barátom az erejét messze meghaladva segítette fiát, hogy az majd az életben könnyen boldoguljon. Ez be is jött. Az ifjú titán hamarosan apja fizetésének a többszörösére tett szert. Természetesen továbbra is a szüleinél lakott, de esze ágában se volt hozzájárulni a háztartási költségekhez. Sőt félórás telefonálásokkal emelte jó magasra a telefonszámlát. Egy idő után az apja elé állt és szokatlan téma által kiváltott zavarában valami olyasmit rebegett el, hogy hát fiacskám elég sokat költöttünk rád, valamit talán visszaadhatnál, legalább a rád eső költséghányad mértékében. Némi gondolkodás után az ifjú azt válaszolta, hogy amit tőletek kaptam azt majd a saját gyerekeimnek adom vissza. Az apa nem tehetett mást, mint lenyelte ezt a választ. — Az apa már rég nem él, a fia már túl a negyvenen nem csak gyermektelen, de még felesége sincs, és a jelek szerint nem is lesz. Az apjának pedig már nem tud hálás lenni, még akkor se, ha akarna.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________
„irreális hálát várni az utódtól”
Pedig az állatvilágban ez a fő szabály. Nem falkában élő állatoknál, ha a kölyök felnőtt, el is zavarják…
Na persze, mi többre tartjuk magunkat 🙂
Annak idején, ha összebalhéztam a szüleimmel, jópárszor a fejükhöz vágtam, hogy ‘nem én akartam megszületni…’ És tényleg nem… 😉 /bár persze nem bánom, hogy most itt vagyok/.
Jelenleg minden gyerekemet arra kondicionálom, hogy tanuljanak, nagy hangsúly fektetve a nyelvtanulásra, hogy el tudjanak majd húzni innen… Joguk van a saját életüket élni, még akkor is, ha ez nekem kellemetlenségekkel fog járni.
1:
Ezt a meglehetősen primitív álláspontot: ” jópárszor a fejükhöz vágtam, hogy ‘nem én akartam megszületni…” nem lehet eléggé elítélni. Hogy a fenében lehet a természet törvények betartását mulasztásként felróni bárkinek?
Azt se tartom tisztességesnek, ha a gyerekeidet arra biztatod, hogy külföldön próbáljanak boldogulni. Ez szerintem egyenértékű valamelyik vallás beetetésével. Majd ha felnő, eldöntheti akar-e hinni istenben, hol akar élni. A szülőhely elhagyása különböző egyéneknél különböző traumákkal jár. Ha a gyerek egész gyerekkora alatt azzal az elvárással szembesül, hogy külföldön érvényesüljön, akkor ki fog vándorolni, még akkor is, ha pszichésen erre alkalmatlan. — Azt írod, joguk van a saját életüket élni. Így igaz! De….. „saját” élet az, amire 20 éven át kondicionálod?
2: „Ezt a meglehetősen primitív álláspontot” Sajnos, nem voltam csodagyerek, hogy akkor ezt beláttam volna… 🙂
„minden gyerekemet arra kondicionálom, hogy tanuljanak” Itt a hangsúly, kérem szépen. 😉 Aztán vagy elhúznak, vagy nem… Inkább arról van szó, hogy én elfogadom, ha majd úgy döntenek.
A tanulás mellett arra kéne kondicionálni, hogy maradjanak és változtassanak. Arra, hogy képesek megváltoztatni a jelent és képesek a szülőföldjükön boldogulni. Nem kellene arra biztatni a gyerekeket, hogy fülüket farkukat behúzva gyáván elhúzzanak ha valami nem tetszik (ez alól kivétel lehet ha lőnek rád és az életed forog kockán – egyéne válogatja hogy marad-e), ez az elfutás minden elől egy esete. Nem jó. Külföldön akkor is csak egy bevándorló, egy idegen leszel a helyiek számára, illetve neked is görcsölni kell hogy elfogadd a kultúrát, szokásokat, embereket. Már sok sok éve olvasok külföldre szakad hazánkfiától blogokat, bejegyzéseket, családomban is vannak többen akik kint élnek (EU és USA) és egyáltalán nem vagyok benne biztos hogy jó nekik, csak éppen könnyebben boldogulnak anyagilag, de aki akar és van „agya”, szorgalmas és akaraterős, az itthon is tud boldogulni tisztességesen.
„de aki akar és van “agya”, szorgalmas és akaraterős, az itthon is tud boldogulni tisztességesen.”
Kérem Minato, hogy ezt vágja a szemébe azoknak a családoknak, akiknek az egészséges , értelmes, diplomás gyermekük ment ki dolgozni, mert itthon nem kapott állást hosszú ideig. Nem a több pénzért ment ki, hanem, hogy egyáltalán felnőtt emberként eltartsa magát.
Vajon meddig kellett volna várnia itthon és várni a csodát?
5:
A 29-es gazdasági világválság idején magyar diplomások elmentek a kék és szürke taxihoz sofőrnek, nem ragaszkodtak a diplomájukhoz, és nem mentek nyugatra, pedig szabadon átléphették a határt. — Se Minatoból, se belőlem nem a „hazaszeretet” beszél, és nem kárhoztatjuk a kivonulókat, hanem meg akarjuk óvni honfitársainkat a keserves öregkortól.
5. Anna szerint
” értelmes, diplomás gyermekük ment ki dolgozni, mert itthon nem kapott állást hosszú ideig. Nem a több pénzért ment ki, hanem, hogy egyáltalán felnőtt emberként eltartsa magát.
Vajon meddig kellett volna várnia itthon és várni a csodát?”
Sajnos ez is igaz manapság.
És gyerekvállalásnál is max. 1 gyereket érdemes vállalni , mert mire felnő (20-25 év) itt még keményebb világ lesz mint most van (olaj, atom, klímakatasztrófa stb…)És ezeknek nem is kell már 20 év.Na és igen ha felnől a gyerek utána meg azon izgulhatunk hogy ebbe a rohadt rabszolgatartó társadalomban lesz e munkája(ha egyátalán neked lesz 20-25 évig ?) . És utána diplomával gyártósoron fog összeszerelni. Ráadásul a technológia a robotizáció irányába tart , azaz mégjobban automatizálnak mindent így már tényleg alig kell ember majd 10-20 év múlva.Persze ha addig nem jönnek a katasztrófák…
7:
És ezen segít, ha kimegy Angliába?
5: Én úgy látom, hogy egészséges, értelmes dolgozni akaró ember számára itthon is van munkalehetőség. Akár állás, akár lehetőség a vállalkozásra.
Na, persze, aki csak „várja a csodát”, az hiába vár, ehhez tenni is kell. Lehet, hogy külföldön se azért tudott elhelyezkedni, mert ott kolbászból van a kerítés, hanem azért, mert az új helyen felvette a munkakeresés felelősségét.
Vissza a poszt témájára: Tibor bá, értelek, de értem a pszichológust is. Próbálok valamiféle szintézisre eljutni.
1. Arról, hogy egy gyerek megfogan, megszületik, a szülei tettek, az ő döntéseik vezettek ide. Emiatt nagyobb a felelősségük a gyerekükkel szemben, mint fordítva.
2. Egyfelől igaz, hogy a szülőnek kötelessége gondoskodnia a gyerekéről, de ha ez a gondoskodás csak puszta kötelességtudatból vagy anyagi megfontolásból történik, az rég rossz. Ideális esetben a szülő feltétel nélkül szereti a gyerekét, és megad neki mindent (anyagi és lelki vonatkozásban is) amire szüksége van, szeretetből, akkor is, ha ezzel rosszul jár.
3. Ideális esetben a gyermek a szülői szeretetet viszonozza, és szeretetből gondoskodik a szüleiről. Ha ez nincs, akkor jobb ha legalább kötelességtudatból megadja azt a minimumot, amire a szüleinek szüksége van. Mert igenis van ilyen kötelessége a gyermeknek. Hogy ez a kötelesség meddig terjed, arról sokat lehet vitatkozni.
Hogy mi a helyzet azokkal a szülőkkel, akik vétkes mértékben elhanyagolták/bántalmazták a gyereküket, az megint más kérdés.
off topic
kedves tibor bá, jó volt olvasni szives üdvözlö szavaidat, és öszintén köszönöm.
igen, nagyon jó ismét veletek lenni.
4: Minato: „maradjanak és változtassanak”
És mi mennyit tudtunk változtatni 25 év alatt a rendszerváltás óta? Lófaszt, semmit – sőt mára szarabb, mint valaha. Itt soha nem lesz osztrák életszínvonal, nem csak a kormányaink miatt, hanem a globalizáció „törvényei” miatt. Itt a lakosság jelentős része még 50 év múlva is csak vegetálni fog, ahogy most is.
Lehet várni a csodát, de az nem fog jönni.
———–
Olvassátok el:
http://444.hu/2015/01/12/csak-a-magyar-fiatal-hagyna-el/
A kommentekből – Gábor Fazekas /a srác apja/:
„47 éves vagyok. Fiatalkorom jelentős részét én is a szocializmusban éltem meg. Aztán jött a fordulat és tele voltunk lelkesedéssel, reménnyel. Kormányok jöttek és mentek – egyik rosszabb volt, mint a másik – sőt, inkább úgy fogalmaznék, hogy tendenciózusan mindegyik rosszabb volt mint az előző…Véleményem szerint, jelenleg elértük a 25 év mélypontját.
Közben sorra bukkantak fel a semmiből jött milliomosok, milliárdosok. Egyes embereknek hirtelen gyárak, bányák, hatalmas földterületek kerültek a kezükbe. És csak néztük… Persze, időnként hullott némi morzsa lefelé is, egyeseknek még kenyérhéj vagy egy egész sercli is jutott… Ezt is csak néztük… Próbáltunk megélni, egyről a kettőre jutni. El voltunk foglalva a magunk hétköznapi kis életével. Talán túlzottan is…
Aztán kezdtünk szépen „belegárgyulni” ebbe az egészbe.
„Össztársadalmi” és egyéni szinten is.
Elváltunk, mert egymás agyára mentünk azzal, hogy nem tudtuk egyformán feldolgozni a környezetünket. És közben szépen felívelt az acsarkodás, a gyűlölködés, a „harcok” és szekértáborok kora…
Szóval, azt kell mondanom, hogy nagyon szeretem a fiam és nagyon büszke is vagyok rá.
Mert sosem tudtuk/tudtam úgy támogatni, amennyire kellett volna, szerettem volna. De saját eszével és szorgalmával mindig elérte azt, amit kitűzött maga elé. Úgy is, hogy két munkahelyen dolgozik az egyetem mellett. És nem csak a szükséges minimumot teljesítette. Több nyelven beszél folyékonyan, zömében saját keresetéből finanszírozta a külföldi tanulmányútjait, aktívan részt vett pl. az ERASMUS program szervezésében, stb.
Kisfiam! Ezt mi, a mi generációnk kúrta el – nem kicsit, nagyon…
Mert csak néztünk… és hagytuk, hogy így legyen.
Senki nem várhatja el, hogy az apák vétkeiért a fiúk szenvedjenek.
Úgyhogy, ha teheted, menj ebből az egyre illiberálisabb, intoleránsabb, frusztráltan arrogáns, széthúzó és széthulló országból – keress egy helyet a világban, ahol otthon lehetsz benne…”
——-
9, Ábel: a pontjaidra: +1
„Következésképpen irreális hálát várni az utódtól.”
Hát ide jutottunk…
Végülis… ami legális, nem feltétlenül morális.
Szóval kialakult egy olyan rendszer, ami tökéletesen lerázta magáról a sokezer éves hagyományok közül a legalapvetőbbeket is.
Érdekes, hogy még az Ószövetség idejében sem volt törvény által kötelező a gyermekvállalás, mégsem volt gyerekhiány.
Pár éve engem kiröhögtek, amikor azt mondtam, hogy a természet kiszelektálja a túlzott intellektuális népséget.
Ha alaposan belegondolunk, és pusztán a hideg logikára meg az egyénis túlélésre hegyezzük ki a dolgokat, akkor valóban a gyerek csak hátráltatja az egyén esélyeit.
Hál’ Istennek, a világ úgy van összerakva, hogy a természetes szelekció eredményeként egy idő után ez a gondolkodásmód kiirja magát a törzsfejlődésből, és maradnak kevésbé intellektuálisak, akik folytatják a Föld benépesítését a sokkal kevésbé logikus hagyományok és érkölcsi rendszerek alapján.
Mert az, hogy a gyereket nevelni kötelező, az nem vezethető le a modern jogrendszerből… És talán jobb is ha egyesek nem szaporodnak el túlságosan…
12: „Már semmit nem jelent a diploma.” És mit tehet erről a te gyereked, meg az én gyerekem?
Az elmúlt 25 év kormányai viszont annál többet. Azóta folyamatosan vonják ki a pénzt a felsőoktatásból. Ma a Bécsi Egyetem egyedül több pénzből gazdálkodik, mint az egész magyar felsőoktatás. Sokkal kevesebb pénzből, a korábbinál sokkal több hallgatónak, a korábbinál magasabb szintű oktatást nem lehet csinálni – pedig eddig minden kormány ezt képzelte.
A magyar állami egyetemek költségvetésének sacc/kb. 50 %-át adja az állam /a miénknek csak 35%-át!!!/, a többi külső pályázati forrásból (EU) származó pénz. Ha ez elveszik /idén el fog, mert kifutnak az eu-s pályázatok, újak meg még nincsenek/ szépen bebukik még az is, ami eddig úgy ahogy elvegetált.
A bulizós, nem tanuló diák más kategória. Az a régi rendszerben eleve elbukott a felvételin…
Csak mert témába vághat épp a minap hallottam fél füllel a rádióban, hogy a jelenlegi 30,40-es korosztályt egyszerűen túlterheli a gyereknevelés. Próbálnak mindenféle külső standardnak megfelelni, ami egyre nehezebb és egyre több stresszel jár. Ezzel egyébként egyet tudok érteni, még így is, hogy nincs saját tapasztalatom.
Tudomásul kell vennünk, hogy nagyon rövid idő alatt hatalmas változások mennek végbe a társadalom életében, és ez esetleg azzal járhat, hogy több ezer éves megszokások, tradíciók válnak semmivé, és jönnek be újak.
Megkockáztatom, hogy a mai világunkban igaz a tétel, amit a fenn említett pszichológus mond, vagy legalább is egyre inkább ebbe az irányba megyünk.
Egyébként is el lehetne gondolkodni azon, hogy nem túl sok teher e sok 40-esnek a szüleik eltartása mellett 2 gyereket úgy felnevelni, hogy azok jó eséllyel induljanak neki ennek a rohadt világnak? Közben a generációk között már alig van átjárás.
Szerintem nem olyan fekete fehér a történet.
Tibor bá neked ez a külföldi munkavállalás örökké egy elfogadhatatlan pont marad, pedig a képlet nagyon egyszerű.
Itt már rég nem arról szól a történet, hogy hol érzed jól magad, hanem túlnyomó esetben arról, hogy hol kevésbé nyomorultul.
Kint vagyok Németországban és semmi „huh de jó itt lenni” érzésem sincs, mint ahogy azt mondátok hogy „kezdeti eufória”.
Még ki sem jöttem és már akkor jó sejtésem volt arról, hogy mi fog várni. Szerencsére, mert így legalább nem csalódtam.
Ez az „építsük Magyarországot” meg nem szabad elvándorolni duma ma már nem érvényes. A felső vezetés a lovak közé dobta a gyeplőt és csak isten a megmondhatója hogy ennek milyen végkifejlete lesz otthon. Gyanítom nem sok jó.
Az ember csak néhány hétig csecsemő, aztán pár hónapig totyis, kisgyerek, kiskamasz, fiatal, érett, középkorú, idős….de nagyon-nagyon sokáig öreg, esetenként 30-40 éven át. Aki erre nem készül fel, annak keserves lesz az öregkora. Amikor én ágálok a külföldre menés ellen, akkor a lényeg pont ez. Iszonyatosan szar külföldön megöregedni. Ezt ti, akik nyilván nem vagytok öregek nem értitek, és ahogy látom hatalmas ívben szartok rá. A történelem ismétli önmagát. Néhány éve hangosan harcoltam a 10 milliós hitelek felvétele ellen. A kutya nem hallgatott rám. Vén fasz voltam, aki irigyli, hogy ma nem kell várni 6-8 évet a Trabantra, 20 évet a szövetkezeti lakásra. stb. Én időben szóltam, a téma tovább nem érdekel. Fusson mindenki a pénz után, mert azért van ez a külföldre távozás. Nagyobb kocsi, nagyobb tévé, okos ez meg az, tábla lófasz, mindig lesz valami, amit meg kell venni. Különben nem élet az élet. És basszátok meg nem vagytok boldogok. Amikor csak zsíros kenyér volt és vasárnapi kirándulás, senki se érezte úgy, hogy itt nem lehet élni. 50 év múlva se lesz osztrák életszinvonal? Ki a picsát érdekel. Január 13-án kint ülök a kertben, nyitni-kék, nyitni-kék és élvezem a 14 °C-t, meg a napsugár simogatását. És nem zavar meg as mobil telefon, mert nem vettem magamnak. Nem csak nem hiányzik, röhögök azokon, akik naponta 30-40 alkalommal kurva fontos dolgot mondanak el valakinek, aki szarik rá, de meghallgatja, mert cserébe őt is meghallgatják. — Persze Orbán elcseszett mindent, de az életemet csak én tudnám elcseszni, de eszem ágában sincs.
15:
Azt gondolom tudom miről beszélsz Tibor bá a történet még sem ilyen ilyen egyszerű.
Nem akarod megérteni, hogy otthon sok esetben már a puritán életmód sem volt finanszírozható. Kerestem vidéken közszolgaként 110 ezer forintot. Végig gondoltam és számoltam hogy milyen életet lehet ebből élni. Semmilyent!
Albérlet 60 ezer, kaja 40 ezer a maradék 10 ezret meg dugja fel az Orbán Viktor!
Mond meg nekem Tibor bá, hogy ebből miként lesz saját egzisztenciám, saját lakásom… esetleg házam??? Soha a büdös életben.
Nem rég óta vagyok itt, de már átszaladt párszor az agyamon, hogy mi a jó büdös francot keresek én itt?
Aztán nagyon hamar eszembe jut, hogy mit. Még igen frissek az otthoni emlékek és jól tudom, hogy szar itt és sosem leszek német, de most magyar sem akarok lenni.
Tibor bá arra nem gondoltál, hogy sokan azért is vannak külföldön, hogy legyen egy nyugodt öregkoruk? Te megélsz a nyugdíjadból?
Na látod…
15! Tibor bá’! Nálad a pont ! Ha ezt a hozzászólásodat nem teszi magáévá aki olvassa, annak ugy is kell! Napozz meg sokáig !:)
16. Curix
„Tibor bá arra nem gondoltál, hogy sokan azért is vannak külföldön, hogy legyen egy nyugodt öregkoruk? ”
Az anyagi háttér csak egy, és nem is feltétlenül a legfontosabb szegmense a nyugodt öregkornak.
Még a torzsalkodó „hálátlan” gyerekek meg a pénzt kunyeráló unokák is jobbak sokszor, mint furcsa magányban, idegenek között eltöltött idő…
Ezt nekem külföldre szakadt öregek mondják, akik igyekeznek „haza” ha tudnak, még akkor is ha anyagilag komoly veszteséget is jelent…
Jól elkanyarodott ez is a szokásos témára:
-El kell innen menekülni, mert itt nem lehet megélni vs. Hülye aki elmegy, úgyis boldogtalan lesz külföldön.
Olyan nincs, hogy valaki kimegy néhány évre, megfelelő pénzt és tudást gyűjt, hogy azután hazajőve jobb pozícióból folytathassa itthon? Dehogy nincs, Tibor bá is ezt csinálta.
19. Ábel
Ha Tibor bá’nak igaza van, (már személyes példája alapján) akkor pár év múlva a kinti magyarok jó része visszajön.
Hozzák a tapasztalatokat, és akikben meglesz a „bátorság” a visszatelepülésre, az valószínűleg pozitív energiákkal fog nekilátni, hogy anyagi és szellemi energiáit az ország (és saját maga) szolgálatába állítsa.
Ami pedig a poszt témáját illeti, komoly vitára nem ad alapot…
Szerintem elég elvetemültnek kell lenni ahhoz, hogy valaki mellszélességgel kiálljon amellett hogy „a gyerekvállalás egyéni döntésen alapuló passzió”…
Én megfűszerezném a gyermektelenségi adó bevezetésének ötletével, az már szerintem jobban megnyüzsögtetné a népet…
„Én úgy látom, hogy egészséges, értelmes dolgozni akaró ember számára itthon is van munkalehetőség. Akár állás, akár lehetőség a vállalkozásra.”
Kedves Ábel, Ön így látja, de a több százezer magyar, aki elment és megy folyamatosan, ők nem így látják. Az országot elhagyó orvosok, nővérek és a többi tanult és kevésbé képzett emberek nem így látják. A többség nem a több pénzért megy ki, hanem azért, mert itthon jelenleg nem képes elhelyezkedni, családot alapítani, egyáltalán élni.
Természetesen ez nem jó az itthon maradottaknak és neki sem, mindenki megszenvedi, de mi a megoldás? Vannak ismerőseim, akiknek több diplomája van, tehát nem lehet azt mondani, hogy tessék tanulni, képezni magát, náluk a kifogás a „túlképzettség”.
Akkor hogy is van ez?
20: Attila (PV), „a gyerekvállalás egyéni döntésen alapuló passzió, nem pedig befektetés.” A pontos idézet így szól.
Ha így nézzük, nekem szimpatikusabb a passzió szó, mint a ‘befektetés’. Azért kell a gyerek, hogy öreg koromban körbeugráljon, inkább velem törődjön, ne a saját gyerekeivel stb? 🙂 Befektetni a tőzsdén kell, és ha ügyes voltál, akkor szépen megélsz belőle öreg napjaidban… 😉
Nekem van három gyerekem és nem „befektetésből”, hanem ‘passzióból’. 😀 Nem nehéz kimatekozni, hogy mennyivel jobban élnék, ha csak kettő lenne, vagy egy, vagy egy se… /Viszonylag sok pénzt tudnék félrerakni öreg koromra… /
Természetesen örülnék, ha öreg koromban itt lennének a közelemben, a leendő unokáimmal egyetemben, de nem azért teszek meg értük /most/ minden tőlem telhetőt, hogy így legyen. Akkor is joguk van a saját életre, ha a sors másfelé veti őket.
15: Tibor bá’, „50 év múlva se lesz osztrák életszinvonal? Ki a picsát érdekel.” Engem speciel… 🙂 Mert nem az a helyzet, hogy osztrák életszínvonal nem lesz, hanem fekete afrikai sem… Lesz az uralkodó osztály, meg a rabszolgák, és a kölykeimet nem rabszolgának szánom.
Az valóban egy jó ötlet, hogy kimész (mondjuk) Angliába, összehúzod magad, gyűjtöd a pénzt, aztán hazajössz. —– Azt írtam jó ötlet, mint oly sok más jó ötlet a világon. Persze, én is így csináltam. Csak a gyakorlati kivitelezésben van elbújtatva a kisördög. Olyan ez, mint a cigiről való leszokás. „Majd január elsején elkezdem.” – „Csak ezt az egyet szívom el, aztán többet nem.” – „Na jó, majd február elsejével, de most már egészen biztos.” – „Ezt az évet még cigizem, de jövő január elsejétől egy szálat se.” Először is, ha tisztességesen élsz, akkor egyetlen fontot se tudsz félretenni. Ha kuporogsz, akkor egy adott napon (1-2-3 év múltán) fellázadsz. A kurva életben, így nem lehet élni. – és elkezded elbaszni az összegyűjtött pénzt. — Oké, te nem baszod el, te egy erős karakter vagy. Mit tűzöl ki magadnak, mikor mész vissza? 3 év után, 5 év után. Minél tovább húzod, annál szarabb a visszailleszkedés. hazajössz, aztán 3 hónap múlva újra kimész. Fél év múlva hazajössz, majd megint ki. Ez az a típus, aki élete végéig se nem angol, se nem magyar már. Se itt, se ott. OKÉ, te nem ez a típus vagy, te aztán úgy visszajössz mint a pinty. És akkor beugrik a kurva klassz csaj. Megint minden szép, minden jó. Egy időre a hazatérés nem tűnik olyan fontosnak. Aztán jön egy gyerek, akivel már nem lehet hazajönni, mert az anyja nem akar. Akkor kint ragadtál egy további 20 évet. Közben itthon majd mindenki már meghalt, nincs kihez hazajönni, ott már jön az unoka. marad az örökös sóvárgás. – Én időben szóltam.
23:
Tibor bá ennél már csak az rosszabb, mikor el sem hagyod az országot és úgy érzed magad hontalannak azon a földön.
Régebben ha külföldön jártam mindig annyira megörültem az omladozó vakolatú házainknak, kátyús utainknak mert ez Magyarország, én így szeretem. Ugye…
Legutóbb, mikor Németországból hazamentem ez nem volt bennem. Eltűnt ez a fajta kötődés. Lehet, hogy majd visszajön, de most nincs. Most szinte idegesít Magyarország. Remélem ez nem marad így.
Nézd ahány élet, annyi sors. Egyetértek veled egyébként, mert tényleg nehéz hazamenni.
Kulcsszerep a tudatosság. Ha az embert nem csak sodorják a körülmények, hanem be is avatkozik és irányít, akkor teljesen más a gyerek fekvése.
22. Observer
Én úgy értettem, hogy nem csak egyéni döntés… és nem is befektetés.
Én úgy érzem, hogy a „természetnek” tartozunk ezzel, mert életet és lehetőséget adott nekünk, szóval mi is életet és lehetőséget adunk a következő generációnak.
Ehhez lehet alakítani az erkölcsi és morális rendszereket.
De amikor az a nézet hatalmasodik el amelyik szerint a természet arra való hogy leigázzuk, akkor nyilván sok más dolog is borul… és kutya világ következik.
Én már látom a háttérben a „szabadon választott” euthanázia kötelezővé válását…
„nagyikám…minek neked az a nagy ház… úgy se bírod… na itt írd alá !”
Mindenkinek: azt kellene már megértenie az embereknek, hogy egy megszerzett diploma az égvilágon semmire sem jogosít fel. Nem kéne károgni amiatt hogy N darab diplomája van és ki kellett mennie X országba mert éhenhal itthon. Már semmit nem jelent a diploma. Azok az idők elmúltak. Esetleg talán annyit, hogy szóbaállnak veled a fejvadászok mert látják hogy valamit böfögtél valamelyik intézményben és talán van valamennyi szorgalmad. A diplomadolgozatok nagyrészének sincs semmi gyakorlati haszna (mea culpa a kivételeknek). Egy főiskolán/egyetemen minimális szorgalommal, bukdácsolva, puskázva, ellógva az órákat simán lehet szerezni diplomát, nem beszélve a fizetős (büfészakos) intézményekről, amelyek ontják magukból a kommunikáció szakon (és hasonló) végzett „diplomásokat” akik jó esetben mehetnek szalag mellé csirkét bontani Angliába vagy Németországba – ha van egy kis szorgalmuk. Senkit nem akarok ezzel megbántani és előre elnézést kérek, de ez van. Ha jó állás vagy jó vállakozás kell a gyereknek, azért tenni kell! Diploma és diploma között rettenetes nagy különbségek vannak azért. Diploma azért kell, persze. A jó diploma ad az embernek egy esélyet, kitágítja a horizontját, tudja mit keressen és hol, kapcsolatokat tud építeni, beszélni tud, jó esetben szereti amit csinál. DE suli mellett dolgozni kell, vagy azzal foglalkozni szorgalmasan ami érdekel. Az kell hogy valami érdekelje a gyereket, valamit szenvedélyesen csináljon. Az kell hogy ezt szeresse ezt teljes szívből, az külön jó, ha olyan intézményben tanul ami egyirányba mutat ezzel, akkor kap támogatást, akkor jó lesz neki és boldogulni fog az életben. Az, aki aránytalanul elbulizza, elissza, elkummantja, eljátssza, elcsajozza az időt amit az egyetemen/főiskolán tanulással, a hobbijának szentelne annak nehéz lesz. Annak is iszonyú nehéz, aki nem tudja mit akar csinálni. Nem tudja mi érdkeli, nem találja az útját, nem érzi hogy valami megfogja. Persze vannak diplomák, szakmák amikben hiába jó az ember, nincs rá kereslet. Akkor is lehet boldogulni, mert a megszerzett tudást fel lehet használni, has van szorgalom és tenni akarás.
Nekünk, szülőknek a legnagyobb felelősségünk az, hogy megmutassuk a gyerekeknek hogy milyen lehetőségeik vannak. Minnél többet, és ha látjuk hogy valami, legyen az zene, számítástechnika, kertészet, pénz (ügy), bármi, érdekli és megfogja a csemeténket, teljes válszélességgel támogassuk benne. Nem a pénzől szó ez. Sőt. A pénz megmérgezi az egészet, hisz sok „atyai” pénz segítségével megkaphat bármit a csemete, nem fejlődik ki benne az egészeséges „akarás”, hogy valamit tegyen, nem fogja megtalálni az útját a világban hisz a motiváció hiányzik belőle, kallódni fog. Ezért nem szabad mindent megadni neki, akkor se ha van rá lehetőség. Még tudnám folytatni, de esetleg ha valakit érdkel egy jó témába vágó előadás a TED rendezésében (van magyar felirat a „subtitles” alatt) : http://www.ted.com/talks/larry_smith_why_you_will_fail_to_have_a_great_career
Illetve valami ilyesmitre gondoltam hogy „érdeklje valami” a gyereket: https://www.youtube.com/watch?v=-tAsHGFA-74 🙂
Én amikor hazajöttem Németországból megcsodáltam Abdánál a negyvenes lotyókat, mert azok is csinosabbak voltak mint a kinti madchenek, úgyhogy már csak ezért se mennék ki.
Azért kiváncsi lennék, hogy a frissdiplomás ha itthon nem talál megfelelő állást, angliában mit talál? Ott már nem gáz mosogatni? Mert nem hiszem, hogy végzettségének megfelelő munkát talál úgy, hogy a világ minden szegletéből érkező munkavállalókkal kell versenyeznie. Ha pedig elmegy pincérnek, igaz hogy az itteni bérekhez képest sokat keres, de a rezsi is sokszorosa az itteninek, és akkor még egy-egy sörről még nem is beszéltünk. Próbálom terelgetni a gyerkőceimet és tartani a kapcsolatot a szüleimmel, de ha a gyerek kommunikációt akar tanulni akkor lesz atyai pofon.
A szilveszteri tüzijátékokat elnézve pedig sok minden van itt, csak nyomor nincs.
Örömmel tölt el, hogy annyi okos, ötlet dús és főleg empatikus ember van ebben az országban, aminek élvezzük is az eredményét. Országunk erősödik, fejlődik a sok hozzáértő szakembernek hála. Az életszínvonal emelkedik és ebben az emberhez méltó, humánus és szolidáris közegben nem csoda a sok boldog és elégedett ember…..
27: Szurkoló „Angliában mit talál”
Nem tudom, az ország melyik részén laksz, de errefelé egy álláshelyre jelentkeznek vagy ötvenen. Nem diplomás állásra, hanem bármilyen szarra. Tülekedés van a közmunkára. Szóval Magyarországon nem a diplomás, hanem bárki mit talál? Szerinted az az 5-600 ezer miért ment ki? Tényleg kalandvágyból? Hogyhogy nem korábban támadt fel bennük, hanem az utóbbi pár évben?
26:
„Nekünk, szülőknek a legnagyobb felelősségünk az, hogy megmutassuk a gyerekeknek hogy milyen lehetőségeik vannak. ”
Nagyon-nagyon egyet tudok érteni, valóban ez egy nagyon fontos feladata a szülőnek, és nagyon kevesen teszik meg.
27: „A szilveszteri tüzijátékokat elnézve pedig sok minden van itt, csak nyomor nincs.”
Rossz helyen keresed a nyomort, de ezt te is tudod.
Egyébként én sem a végzettségemnek megfelelő munkát csinálom itt, szerintem nagyon kevesen vannak, akik azt csinálják. Még egy orvos is kezdő pozicióba kerül akármilyen főorvos volt otthon.
Tibor bá nagyon jól látja az egész külföldi létet munkavállalást, egyet is kell értsek vele, csak az az egy megy el mellette, hogy már nincs szocializmus otthon, nincs biztonság, nincs pénz nincs Magyarországon már semmi ezekből. durván 4-5 millió ember „él” „minimálbér + egy kis kiegészítés ” címen. Egész elképesztő szám és sajnos látszik is az országon.
Ha látnám azt a pluszt otthon, hogy 5 év múlva jobb lesz, látnék pozitív tendenciákat, akkor biztosan nem jöttem volna el és nagyon sok ismerősöm se.
29:
+1
így van, ahogy mondod. Az összes külföldi munkának nagyon max. 10%-a kaland de ezzel sokat mondtam.
Vannak akik nem hogy nem kalandból, de kényszerből jönnek, mert különben viszik a házukat, autójukat az életüket.
Ez a szomorú valóság.
Az orvost értem, sőt azokat a szakembereket is értem, akik azért mennek ki, mert vagy hívják őket vagy olyan szakmaiság van mögöttük amivel biztosan el tudnak helyezkedni. Valamennyire értem a nyelvet tanulni vágyókat is, de a diplomákkal rendelkező és csak néhány évet dolgozókat nem. Mit fog kint találni? 100 ezer helyett 500 ezret fizető pincéri állást, ahol a közlekedés nem havi 15 és a lakás nem havi 50 hanem ennek ötszöröse. A teszkós kaja ugyanennyi de egy kocsmába nem ülhet be, egy előadást nem nézhet meg egy étterembe nem mehet el, mert akkor úszik a megtakarítása. Ez talán élet?
Itthon igaz, hogy kevesebb a fizetés de nem csak a rezsi kisebb. Itthon nem kell megküzdeni indiai, török és indonéz munkakeresők hadával ugyanazért az állásért.
Nem tudom miért ment ki félmillió, talán rosszul mérték fel az itthoni meg a kinti lehetőségeiket.
Nem szívesen írok ilyeneket, mert már ezerszer megkaptam: „ja, az akkor volt, most más van.” Pedig az általános emberi dolgok nem (nagyon) változnak. Kétlem, hogy most Magyarországon nagyobb nyomor lenne, mint 1952-ben volt, amikkor elkezdtem dolgozni. Amikor apám este két tojásból rántottát evett sok-sok kenyérrel, akkor nekem és a húgomnak csurgott a nyálunk. A születésnapomra azt kértem, hogy jóllakhassak virslivel. Kaptam egy pár virslit vacsorára, mert ennyire tellett, mert ennyit tudott anyám szerezni. 860 forint havi fizetésemből 80-at levontak békekölcsönre. A 780-ból anyámnak leadtam 400-at, amikért szállást, ételt és tisztálkodást kaptam és mert anyámék egyedül nem tudták fizetni a rezsit. A 380-ből hetijegyekre elment 100. A 280-ból befizettem a szakszervezeti (kötelező) tagdíjat. a 270-ből befizettem az üzemi étkezést. A 190-ből kellett fedeznem a cipő talpalást, szemüveg javítást, óraszíj pótlást, lyukas zokni pótlást, és hasonlók. A hónap végére nem maradt semmi és akkor nulla szórakozás, nulla új cuccok vétele. Pedig az utolsó két évben nem kaptam otthonról semmit, azon az alapon, hogy majd keresel, majd veszel magadnak. De nem voltam egyedi eset. A munkahelyemen a melósok iparkodtak kicselezni a normást, hogy 10-20 forinttal többet vigyenek haza. —– De ezt könnyű volt elviselni, mert MINDENKI nyomorgott, mert kitaláltunk magunknak ingyen szórakozásokat: sétákat, kirándulásokat, evezéseket, hangverseny hallgatást ingyen, a kerítés másik oldalánál stb. Mert nem kellett minden évben egy újabb és újabb csoda telefont megvenni. Mert az igazgató is villamossal járt dolgozni. Mert senki se ment le az Adriára helikopterrel a jachtjához. Mert senkinek se lehetett autója. Mert senkinek se volt lapos tévéje. Mert a szarból kiemelt celebek nem kaptam havi 3-4 millát. Azért találjátok ti ezt elviselhetetlennek, mert a magyar népesség alsó 95 százalékához tartoztok és látjátok, hogy lehetne ez 5 is, és nyugaton egészen biztos oda tudnátok sorolni. Ott az 50 ezer forintos tábla, vagy okos telefon vagy Iphon, vagy lófasz megvásárlása nem okozna gondot. Szóval az a bajotok, hogy másoknak sokkal több pénze van, mint nektek, és azzal a sok pénzel egy csomó felesleges szart meg tudnátok venni. —– Curix, 110-ből 60 az albérlet. Miért nem állsz össze 1-2 hasonló pasival és közösen béreltek egy lakást, akkor ennek csak a fele lenne. Miért nem étkeztek közösen, ami olcsóbb, mint egyedül? Mikért nem találsz valami második elfoglaltságot? Pl. matek tanítást olyanoknak, akik épp a harmadik diplomájukat seggelik végig? Miért nem készítesz bizsukat? A csajok minden szart megvesznek. Miért nem kötsz kézzel pulóvert rendelésre, egyénre szabva? Miért nem készítesz otthon díszgyertyákat, amit ajándék boltok átvesznek, ha másképp nem, bizományban. Miért nem hirdeted magad, hogy dugulás elhárítást végzel, vagy házhoz mész mosógép, jégszekrény javítás végett, és kérsz kevesebbet, mint más.
15:
Tibibá, homlokon csókollak, de tényleg, mert ezt annyira faszányosan leírtad.
26:
Minato, egyszerűen pazar.
32:
Nem találok szavakat 🙂
Nyalás-nem nyalás, tök leszarom: marhára reálisan látsz mindent!
(megtarthatod a szavzatijogod, hehe)
32: Tibor bá’, én azért azt hozzátenném, hogy a Rákosi rendszer után folyamatos életszínvonal emelkedés volt, lehetett bízni a jobb jövőben, volt perspektíva, a rendszerváltás óta – ugyan hullámzóan, de trendjében folyamatosan csökken az életszínvonal és drága Viktorunk még a reményt is elvette a közmunkára alapozott „gazdasággal”. Ki a f.szom akar itt rabszolgaként dolgozni – hisz pont te vonsz párhuzamot az Orbán és a Rákosi rendszer között. Mit gondolsz, mi lesz itt 10 év múlva? Lezárt határok és a nyomor.
Terék Anna: külFÖLD
A Puskinban sírtam először
Pesten,
valami buta filmre ültem be,
nevetséges vígjátékra,
másra nem volt már jegy,
másra nem volt már pénzem,
és nevetett a moziban ülő másik hat ember.
Hosszú könnyeim
lecsúsztak arcomon, a nyakamon végig
egészen a dekoltázsomba.
már sírva kértem a jegyet,
a kasszánál a nő nem nézett a
szemembe,
s ennek először végre örültem,
mert akkor még kerestem a tekinteteket
Pesten.
Szerettem volna, ha bárki megkérdezi az utcán,
hogy mégis mi fáj?
Vagy ha legalább néznek rám.
nekem évek kellettek, hogy
rájöjjek
itt még csak vendég sem vagyok,
hanem csak társadalmi probléma
vagy egy nemzeti zűrzavar tartozéka.
S egy problémának jobb ha
nincsenek könnyei, szemei.
Tűrni kell. (?)
A villamoson,
ha kanyarodik vagy ha finoman fékez,
itt nem simulnak a nőkhöz a férfiak,
nem érintik a vállukat,
nincsenek véletlen egymáshoz hajlások.
Pesten nem nézik a férfiak a nőket
pont úgy lesnek ránk,
mintha szégyellni kéne magukat,
mintha a nők nem tudnák,
mintha a nőket nem is kéne nézni,
s csak a munkások füttyentenek
kötelességből
a nők után. Pesten
furcsák a férfiak és furcsák a nők.
Aztán sírtam én szinte
mindenütt Pesten:
a Várban, a jégpályán, a Hűvösvölgyben
a metrón, a Libegőn, a Moszkva téren,
a Lánc-hídon, Zuglóban és Kőbányán,
az Astoriánál esőben,
a Városligetben napsütésben.
A tekintetek mindig elsiklottak mellettem.
ebben a városban nincsenek tekintetek,
ebből a városból nem lehet kitekinteni.
Menekülni kéne,
de látni sem lehet innét a kiutakat.
Aztán lassan a hosszú könnyek
egészen rövidek lettek,
ma már úgy nézek szemekbe, hogy
nem keresek válaszul
tekinteteket,
már nem nevetek ki
„leszerbezéseket”,
megelőzendő:
nem mondom honnan jöttem,
mert nem tudom hová tartsak
és hogy kihez tartozzak.
ők szeretnek folyton választani,
lehet, én mégsem vagyok
magyar?
Nekem már nincs szép
középzárt e betűm,
kezd eltűnni az akcentusom,
csak pár beékelt
szerb szó és káromkodás
jelzi, hogy nem vagyok
„teljesen magyar”,
rajtam már nem látszik,
hogy „szakadt júgó” vagyok,
rólam nem tudja senki, hogy
nem tudok vízum nélkül utazni,
s hogy az országhatáron
az összehajtogatott
alsóneműmet
is darabonként átnézik.
Már nem tudok belesimulni a szabadkai tájba.
a lábnyomaimat a sár is visszadobja,
már nem ismerem a főtér minden négyzetméterét,
már nem az enyém a kiserdő, a puha levélsusogás,
már nem tudom hány dinárba kerül egy vekni kenyér
egy liter tej,
itthon nem tudok örülni a szerb üvöltözésnek
és félek ha férfiak egymást verik az utcán.
Már zavar, ha nem tudok hajnalban fél ötkor
bárhol sós perecet venni,
hogy a városi buszokra több mint 10 percet kell várni,
hogy az épületek nem is olyan magasak,
engem itthon is bántanak: már egy másik akcentus miatt.
Nekem nincs saját hivatalos nyelvem,
és csak kevert kultúrám van.
itthon már idegen vagyok,
odaát mindig szerb maradok.
Nekem már mindegy milyen nyelven
kérem a kenyeret a boltban,
s hogy a szeretőm magyarul mondja-e
hogy kellenék neki.
Nekem már mindegy, hogy decemberben
van-e karácsony,
s hogy hanyadikára esik újév.
nekem már mindegy,
nemzetileg hova sorolnak.
Pedig jó lenne végre valahol
valóban külföldinek lenni.
31:
Nagyon el vagy tájolva és rossz számokat adsz meg. Az albérlet nem ötszörös, hanem dupla, nagyon szélsőséges esetben 3-szoros.
Vasárnap voltam moziban, 9 euro volt, otthon mennyi? 1800 Ft. Itt még a duplája sincs az ár. Szóval miről beszélsz? Miért ne lehetne kiadni 4-szer annyi fizetésből 2-szer drágább dologra?
Itt a bajoroknál jelenleg 3% a munkanélküliség, vannak Landkreis-ek ahol teljes foglalkoztatottság van.
Magyarországon rekord alacsony a munkanélküliség valahol 7%.
Szerinted milyen lenne ez a mutató ha otthon maradt volna a több mint fél millió ember?
32:
Tibor bá én erre csak egy dolgot tudok neked mondani. Ha nem lenne VÁLASZTÁSOM akkor valószínűleg azt tenném amit leírtál, max nem kötnék pulóvert, mert ahhoz nem értek.
De van!
És élek vele. Az én döntésem, hogy itt vagyok, és vagyok olyan szerencsés, hogy akár holnap hazaindulhatnék ha akarnék. De NEM akarok.
Szuper ami akkor volt, de bármily közhely is, az akkor volt.
Tibor bá megtehetném azt is, hogy anyámmal együtt lakom, és elmegyek helyben közmunkára. 47 ezerből bőven jutna virslire.
????? és ??????
Előbb főbe lőném magam mint itt a nácik közt.
35:
Ismét +1
Szomorú, hogy egyre inkább veszik ki a családon belüli szeretet, mert szerintem ennek alapja a szeretet kellene, hogy legyen. Ha szeretet nélkül kötelességtudatból teszi valaki a gondoskodást az is jobb a semminél, de nem így kellene ennek lenni, és nem is volt ez így mindig. Ugyanakkor erről szerintem nem a gyerekek tehetnek, hanem a környezet nagyfokú megváltozása.
Egyrészt felgyorsult a technológiai fejlődés, ami miatt a szülők tekintélye megcsappant, hiszen összességében sokszor a fiatalok már nagyobb tudással rendelkeznek a szülőknél.
Másrészt az 50-es években megjelenő állami atyáskodás a gyereknevelésnek egy jelentő szeletét kivette a szülők kezéből, ami szintén rontott a gyermek-szülő kapcsolaton, de ide sorolnám a nyugdíjat is, hiszen azzal a szülő meg tud élni, míg egy gyerek szülő nélkül nem nagyon.
Az anyagiasság is jelentős tétel, mert bár nyilván a háború előtt is fontos volt az anyagi helyzet, de a családokban talán még az volt a fontosabb, hogy a család együtt van, és segítik egymást.
Persze én fiatal vagyok ahhoz, hogy ezt pontosan meg tudjam ítélni, de szerintem a fentiek jelentős szerepet játszottak ebben.
33:
Nekem elég ha homlok csók helyett Tibor bá’-nak szólítasz.
35:
Nem egészen. Rákosi után jött Nagy Imre, majd 56, majd a megtorlás 63-ig. — Semmi se nő az égig. Orbán kb. kifutotta magát. és a Nyugat (is) hanyatlik. Magyarnak (szerintem) nincs Nyugaton jövője.
36:
Valamit hozzáfűzhettél volna.
37:
Sok szerencsét! Szükséged lesz rá. 🙁
Jut eszembe, majd akkor nyilatkozz, ha már kint vagy, mondjuk egy éve. Az eufória (köztudottan) kb. 6 hónapig tart.
38:
Nem, az igazi ok a pénz uralma. Ma már minden van, ha van pénzed. Tehát a „gyerekek” azt tanulták meg, hogy pénzszerzés a legfontosabb a világon, még a nagymama életénél is fontosabb, tehát kinyírjuk, ha nem ad.
36 Curix: A költségeket Angliára írtam, a németországi adatokkal nem vagyok képben, ott utoljára 15 éve dolgoztam. Ez lemaradt, bocs. Most körbenéztem, és úgy tűnik (ahogyan azt Te is állítod), hogy Németország nem szállt el annyira rezsiköltség terén, mint a britek. Egy összehasonlítást azért tehetnénk, ha van rá kedved. Ma itthon Budapesten egy három szobás panel (70 m2) rezsivel együtt 120.000 Ft/hó, ami 40.000 Ft/fő/hó, a bérlet 10.500 Ft/hó. Berlinben (Münchenben) ez mennyi egy ekkora lakás rezsivel havonta 1000-1100 EUR (ez kb a háromszoros ár)?
Anyagi szempontból tehát annak a munkavállalónak aki olyan tudással megy ki, amelyet ott sokkal jobban elismernek lehet keresnivalója. Azt viszont fenntartom, hogy (teszem azt) könyvvizsgálóként kimenni mosogatni vagy pincérkedni, esetleg szalag mellett melózni nem pálya.
Revideálom tehát a nézetemet, és csak arra prüszkölök, aki Londonba megy.
Itt egy cikk, amelyik Müncheni fizetés-rezsi kérdéskört taglalja: http://eletemmuenchenben.blogspot.hu/2011/03/egy-atlagos-nemet-par-havi.html
Néhány érdekes hozzászólás is van a cikk alatt, az egyik például ugyanazt a kérdést teszi fel, amit itt is néhányan (úgy látszik ez a tízmilliárd légy esete):
„Amúgy meg tegyük fel, hogy így van ahogy írod. Akkor azt nem értem, hogy ha ilyen xar a helyzet, miért nem költöznek inkább haza, akiknek ennyire sok kiadásuk van oly kevés fizetés mellett? Ja..mert itthon még xarabb….? :-))”
40:
Ha ez igaz lenne, akkor mindenütt ez lenne, de amint azt a múltkor már kitárgyaltuk, vidéken azért ez a jelenség még nem ilyen elterjedt. És nem csak azért, mert vidéken nem lehet boldogulni, hanem azért, mert errefelé másképp nevelték a gyerekeket. Ha a gyerekek a pénzhajhászást helyezik előtérbe, akkor azt ők valahonnan látták, valamiért van ez, nem csak úgy magától. Nekem nincs gondom a megélhetéssel, és vannak lehetőségek mifelénk is, mégsem a pénz az első, hanem a család, egyszerűen mert szeretem őket. A magam példáján mutatom ezt be, de ez egyáltalán nem egyedi, elszigetelt eset.
41:
Ez ilyen, nagyon alapos, számításokat ismerem. Egyetlen egy baj van velük, a gyakorlatban mindig túllépik. Ez olyan, mint egy építési projekt előzetes költségvetése, még nem volt a világtörténelemben olyan, amelyiket nem lépték volna túl menet közben.
42:
Nem kell ezt tanulni, benne van a levegőben. És akinek van szeme, az láthatja.
43:
Nekem ez úgy hangzik, mintha le akarnád vetkőzni a felelősséget. Szerintem ebben igenis felelőssége van a szülőknek. Igazából nem is értem mit jelent az, hogy benne van a levegőben, hiszen mitől lett hirtelen benne?
44:
Az isten szerelmére nézz körül és gondolkodj. Az iskolába bejön egy másik kölyök egy 80.000 forintos kütyüvel. Hiába mondod a fiadnak, hogy te inkább tanul meg sakkozni. Azon fogja törni a fejét, hogyan szerezhetne 80 rongyot, hogy vegyen magának egy ilyet. Persze, neked nem fogja megmondani, mert ismeri az apját, de nem látsz bele a gondolataiba. A korosztály versenyez egymással. Ezt nem tudni balgaság. És a kereskedelem, a hirdető ipar, a kölcsönzők mindent megtesznek. Nem baj, ha nincs 80 ezered, megkapod havi apró részletre. Még ki se fizetted, már itt az új modell. — Figyelj! Én is voltam büszke szülő, aki kurva ügyesen neveltem az én okos gyermekeimet. Oh, velem ilyen nem történhet, mert én okosan NEVELEK. Aha, de nem csak én, hanem minden és mindenki más is. Lehetsz te puritán, de azt át nem tudod adni a gyermekeidnek, az hét szentség.
45:
Amit leírsz, annak is volt előzménye, tehát nem csak úgy benne van a levegőben, ráadásul nincs is szoros összefüggésben azzal, hogy emellett hogyan viszonyul a szülőkhöz. Valamiért nem lettek egyformák a gyerekek, sok helyen úgy van, amilyen a te tapasztalatod, sok más helyen meg nem. Vagyis valaminek lenni kellett, ami miatt a sok más helyen a gyerekek nem úgy viszonyulnak a szülőkhöz. Én nem tudom, hogy engem konkrétan mivel neveltek így, vagy egyszerűen így születtem-e, de engem vhogy hidegen hagy a termékhajhászás, pedig vélhetően fiatalabb vagyok a gyerekeidnél. Igazából szüleimtől is azt láttam, hogy arra költöttek, amire kellett, és nem státuszra, tehát könnyen lehet, hogy a rossz példát is a szülők adták, amire persze nyilván fogékonyabbak voltak a gyerekek.
Természetesen ismerem a jelenséget, amikor a fiatalok szinte egymással versengve törekednek különböző termékekre (ma kütyükre) nem törődve annak finanszírozási körülményeivel, de ma is látom, hogy vannak többen, akik távol tudják magukat tartani ettől, sokszor annak ellenére, hogy jobban meg is engedhetnék maguknak. Ezért vagyok biztos abban, hogy ezen jellemzők kialakulásában szerepe van a szülőknek.
39:
Tibor bá már leírtam többször is, hogy nincs semmiféle eufória érzésem, még így kezdetkor sem. Egyelőre tudom miért vagyok itt, és körvonalakban világos hogy meddig szeretnék legalább eljutni.
Van egy minimum, ami nélkül nem szeretnék semmiképpen sem hazamenni. Hogy bedarál e végleg Németország azt most nem tudom megmondani, de nem áll szándékomban itt megöregedni.
A szerencsét köszi, szerintem mindenkinek jól jön. Otthon is.
41:
Szurkoló
még Németországban sincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni. Igen, Münchenben reális lakásár az 1000 euró. Ez személyenként 500 euró. Budapesten ez személyenként 200 euro, ergo még Münchenbe is áll a tétel, hogy nagyon szélső esetben 3-szoros a lakásár.
Ellenben ott van nem messze Augsburg már nagyságrendekkel olcsóbb lakásokkal, akár fele, mint Münchenben.
Aki nem végez számításokat és hagy rá az egészre előre nem látható kiadásokat, az csalódhat. HA nem felejtjük el az otthoni igényeinket és nem kezdünk el „német módra” élni, akkor a belinkelt blogban nagyon sok olyan költség van, ami magas vagy egyáltalán nem szükséges.
A mindennapi életet ki lehet hozni annyiból is, mint otthon, de simán el lehet verni az egész fizetést is. Ki miért jön ide….
Én otthon sem jártam étterembe, se fodrászhoz se, se, se… sorolhatnám, akkor itt miért mennék?
Aki azt gondolja, hogy fél év múlva milliókkal fog hazamenni az nem jó országot választott. Bár szerintem a lehetőségek itt sokkal jobbak, mert a német társadalom még mindig igen komoly vásárlóerővel rendelkezik, így egy német vállalkozás előbb lehet sikeres, mint egy magyar.
45. Tibor ‘bá
Igaz, hogy nem könnyű eset, de azért nem kell feladni.
Én azért értem el részleges sikereket ezen a téren.
Mikor megbeszéltük, hogy persze, megkaphatja a legújabb kütyüket de akkor a papának többet kell dolgoznia, és a közös programok, játékok, kirándulások, beszélgetések nagyrészéről le kell mondaniuk a fiaimnak…
Úgy hogy egyelőre a „funkcionális” kütyüket, minimális extrával válasszák, meg a családi időtöltéseket…
Persze ehhez az is segít, hogy miközben a konzumerizmus árnyoldalait ecetelgetem nekik, én se a legújabb csúcsmodelleket simogatom.
47 Curix: Jó dolgokat írtál, igazad van. Lehet így is és úgy is élni. Egy gondolatot még engedj meg, nem kötözködésképp, csak hogy jobban értsd a nézőpontomat: Augsburgban olcsóbb az albi mint Münichben, ahogy Ráckevén is olcsóbb mint Budapesten.
Az istenverte médiaipar+marketing amit be kellene tiltani, megbolondítja az embereket. Mert régen is voltak nagy társadalmi különbségek, de legalább nem tudtak róla. Most meg a nap minden percében ömlik médiából a vásárolj, szerezd meg, légy az enyém, stb. mézesmadzag, amit a tömegek bekajálnak. És nincsen belőle kiszállás, különben rendszeren kívülinek minősülsz. Ez a sok okos kütyü, amiről azt hisszük kitágítja a világot, közben bezár a saját korlátos menürendszerébe. Én inkább kimegyek természetbe és élvezem az igazi 3D-t, de lehet, hogy az illatok miatt az már 4D. 🙂
42:
Nem múlik el nap ilyen hír nélkül: http://index.hu/belfold/2015/01/15/a_tinilany_kerte_meg_a_baratjat_olje_meg_az_alvo_nagymamajat/ — Én erről a jelenségről beszélek, te pedig a szűk családi körödről. Nyisd ki a szemed!
49:
Nyilván ezek az bérleti díjak otthon is, itt is városok és régiók szerint változnak, de ez részletkérdés és nem mérvadó.
Ami fontos, hogy arányaiban tekintve minden olcsóbb Németországban.
Ez a lényeg:
Bruttó német átlagbér: 2800 Euro
Bruttó magyar átlagbér: 780 Euro
a kettő közt egy 3,6-os szorzó van amit az árkülönbségek szinte SEHOL nem követnek, tehát nem drágább Németországban semmi 3,6-szor a magyarországihoz képest.
Ezek tények, nehéz velük vitatkozni.
Ami pedig még szégyenletesebb az a minimálbér.
Nettó német minimálbér: 1100 Euro ((legrosszabb adókategóriában)
Nettó magyar minimálbér: 220 Euro
a különbség ebben a kategóriában már ötszörös!!! és a legtöbb munkavállaló otthon is itt is ebben a kategóriában vagy ehhez közel vállal munkát.
A német minimálbér valóban az az összeg, amiből meg lehet élni, lakást ételt és minden alapszükségletet biztosít.
A magyar minimálbérből meg lehet dögleni.
Azért gondolom így már érthető miért indulnak tömegesen az emberek nyugati irányba. Igen sokan annyira elkeseredve, hogy diplomával mosogatnak és itt sokszor nem arról van szó, hogy milliomosodni kell ide jönni, hanem egyszerűen a puszta létben maradásért! Itt tudsz élni kétkezű munkából is, Magyarországon csak kínlódni és megbolondulni, hogy adott hónapban melyik csekkedet ne fizesd be..
52:
Szeretném ha megpróbálnád az én szemszögemből nézni a dolgokat.
1952-ben a rege út 12. alatt laktunk, mindenki által irigyelt családi házban. Csak vasárnapvolt hús az asztalon az „ünnepi” ebédnél. U.i. Ez volt az egyetlen nap, amikor a család együtt ebédelt. Nekem az volt a kötelességem, hogy egy szódás üveggel felmenjek a Vörös Csillag szálló (ma golf szálló) söntésébe és 1,10 forintért kicseréltessem az üres szódás üveget telire. Ugyanis az ebéd után (de csak és kizárólagosan vasárnap) mindenkinek járt egy pohár szódavíz (2,5 deci). Ennyi.
A múltkor láttam egy TV riportot egy anyukával, aki éppen átment a hipermarket pénztárán egy teli bevásárló kocsival. A riporter megkérdezte mennyi a havi jövedelmük és ki tudnak-e jönni belőle. Nő elsírta magát, hogy milyen nyomorúságosan kell vigyázni minden forintra, és ennyi az ő, ennyi a férj fizetése és ennyi a családi pótlék, és ebből nem lehet megélni. Én pedig láttam a bevásárló kocsi tetején összekötve 4 db, 2 literes Coca-Colát, ami így összekötve 1200 Ft (bocsánat 1190). Miközben 1 liter szénsavval dúsított (szódavíz) ásványvíz mindössze 23 Ft (a legolcsóbb, amit mi iszunk).
Most pedig felteszek neked néhány kérdést, miután leírtad, hogy itt csak megdögleni lehet.
1) Mit csinálsz azzal az alsógatyáddal, aminek a gumija úgy kitágult, hogy a gatya lecsúszik rólad?
2) Mit teszel azzal a cipőddel, aminek levált a talpa?
3) A kilyukadt zoknit eldobod vagy megstoppolod?
4) Mit csinálsz a megszáradt kenyérrel?
5) A 9 Eurós mozijegy mellé veszel-e pop cornt és ha igen, mennyit?
1. Az újakba galád módon belevarrják a gumit, hogy ne lehessen kicserélni, úgyhogy törlőrongyként végzik (egyébként meg olyan szar az anyaguk, hogy hamarabb szétkopnak, mielőtt eleresztene a gumi)
2. ha van még cipész (hiányszakma), akkor meg lehet csináltatni
3. Rá leget húzni a nem-EU-konform villanykörtére, és be lehet varrni, vagy lásd 1. pont (törlőrongy)
4. fasírt, prézli, csirke, kutya
5. youtube, akciós DVD
Ui: Német minimálbér alatti itthoni fizetéssel + belénk rögződött korszerűtlen szokásokkal
54:
A kérdés nem neked lett feltéve, hanem kifejezetten Curtixnek. De, ha már beleszólsz, akkor kicsit fegyelmezettebben kellene. 😉
53:
Tibor bá úgy látom mindketten mondunk valamit, s közben elmegyünk egymás mellett.
Te most komolyan azt gondolod, hogy az 50-as évek szintjén kéne élnem, vagy miért hozod ezeket példának?
Ha azt akarod bebizonyítani nekem hogy igenis meg lehet élni otthon 110e Ft-ból, akkor azzal nem tudok mit kezdeni, mert igazad lesz. Igen meg lehet belőle élni, és mit változtat ez a dolgon???? Mondd meg légyszíves mikor lesz legalább 3-4 millióm hogy ne devizahitelt fizessek öreg koromra egy házért vagy lakásért?
Még a gyerekkori házamat sem fogom tudni megvenni, mert 3-an örököljük.
Szóval mit akarsz nekem bebizonyítani ezekkel a kérdésekkel?
Elárulom neked még okostelefonom is van, meg számítógépem, ezekből aztán kispekulálhatod hogy igazából még gazdag is vagyok.
Hagyjuk ezt Tibor bá, mindketten tudjuk mi folyik Magyarországon….
56:
Nem, azt mondom, hogy az 50-es évek szintjén is lehet elégedetten élni. — csakhogy ti meg vagytok fertőzve a filmeken (is) látható nyugati élettel, és azt hiszitek született jogotok van úgy élni, ahogy a német vagy amerikai középosztály. Miközben nem tudtok arról, hogy asz USA-ban milliók élnek (3-4 milliós) ház nélkül, például sátrakban. — Mindenki iparkodik jobban élni, de nálad ez beteges szinten folyik. De semmi gond, nem „piszkállak” tovább. A saját sorsod a te kezedben van. Ha már is voltál 9 Eurós moziban, sok jót nem jósolok neked hosszú távon. – Entschuldigung!
57:
Tényleg nem értelek Tibor bá. Ha konkrétan elmondanád, hogy mi a bajod velem, azzal tudnék mit kezdeni, de így nem.
Mi az ami beteges nálam?
Ne haragudj Tibor bá, sokszor idegesítően racionalista vagy, de ennek most a leghalványabb nyoma sincs. Egy moziból vonsz le következtetéseket?
Nem értelek, komolyan…
58:
Nekem az ég világon semmi bajom veled, sőt szimpi vagy 😀 csak nem tudok hazudni. Nézd, aki takarékosság helyett mindjárt a kezdetén úgy akar élni, mint a helyiek, annak sose lesz összegyűjtött pénze. — Láttad te a „Dollár papát” az egy magyar film volt, amiben egy Amerikába kivándorolt pasi öreg korára hazajön a szülővárosába. Az összes megtakarított pénze egy ezüst 5 dolláros. 40 év után, az összes! — Tehát semmi bajom veled, és intézd csak nyugodtan a saját életed. Jogod van hozzá, a tiéd. Mindössze arról van szó, hogy utálok borsót hinteni a falra (egy idő után).
Igazából mindegy mit írok, hogy miért jöttem ki, nem?
Úgy sem vagy meggyőzhető.
60:
Meggyőzhető nem, de vannak elképzeléseim. 😀
61:
A többi fél millió sorstársam, aki kijött nem meleg, szerinted akkor ők miért jöttek? 😀
Már a gondolataidat is ismerem, és nem, nem azért jöttem ki. Semmivel nem jobb itt a helyzet, mint nálunk. Max pár nagyvárosban.
62:
Nem írtam (hacsak Dr Alzheimer nem viccelődik vedlem), hogy azért mentél ki, mert meleg vagy. Mindenki másért ment, de (amit utálsz) ha párhuzamot vonok 56 és a jelen között. Akkor is fél millió ment ki, és ne hidd, hogy mind az ÁVH elől menekült. De csak néhányból lett Vajna, a nagy többség átlagos életet élt, és ma már (ha még élnek) tök mindegy, hogy mennyivel evett több húst, vagy volt a kocsija hosszabb, nyomorúságosan érzi magát. Honnan tudom? Olvasom a leveleiket.