Tibor bá’ online
Előadó: Sarah-Jayne Blakemore (38 éves kognitív neurológus professzor asszony). Az alábbi szöveg pedig Tibor bá’ szerkesztett fordítása.
Kiinduló kérdés: Hogy van az, hogy a tinédzserek sokkal megfontolatlanabbak, sokkal kevésbé vannak öntudatnál, mint a felnőttek? A tinédzserviselkedést a fejlődés alatt álló agy okozza, ami kimutatható, ha összemérjük a serdülők és a felnőttek prefrontális cortexét, állítja a professzor asszony.
Az elképzelés, hogy az emberi agy a korai gyermekkorban rögzül, egészen az utóbbi időkig széles körben elfogadott volt, de valójában tökéletesen hibás. Nincs rá semmi bizonyíték, hogy az emberi agy a korai gyermekkort követően ne tudna változni. Az egyszerű tény az, hogy az emberi agy folyamatos változásban van a teljes serdülőkor alatt, egészen a 20-as 30-as évekig, de még ezt követően is. Az emberi agy bizonyos fokú változékonysága a teljes élet alatt fennáll, függetlenül attól, hány éves vagy.
_______________________________________________________________
Sarah-Jayne Blakemore: Engem különösen a serdülő emberi agy érdekel, aminek két oka is van. Tudott tény, hogy a legtöbb mentális betegség oka valahol a tinédzserkor környékén található. A feltételezés szerint a pszichológiai rendellenességeket a normális agyfejlődés során bekövetkező „hiba” okozza. A másik ok az, hogy a serdülőkori halálesetek első számú okozója valamifajta „baleset”, a második pedig az öngyilkosság. A balesetek oka a felesleges kockázatvállalás. A kérdés az, hogy miért? Miért vállalnak fel felesleges kockázatokat, különösen akkor, ha csoportban vannak? Miért akarnak kedvező benyomást gyakorolni a csoport hangadóira? És miért akarnak egyre függetlenebbek lenni a szülőktől? A serdülőkor alatt a szocializált agy változáson megy át, ami engem különösen érdekel.
Végül az öntudat, tudni saját magunkról. Próbálj visszagondolni tinédzser éveidre, milyen érzés az öntudatra ébredés a korai serdülés idején, milyen könnyen jöttél zavarba szüleid miatt, a társadalmi helyzeted miatt. Érdekes lehet tudni, miért?
Kutatásaink alatt minket elsősorban az érdekelt, hogy tudjuk követni az agy fejlődését strukturálisan és funkcionálisan, összemérve a fejlődő serdülő agyat az egészséges felnőtt aggyal. Ugyanakkor figyeltük a pszichiátriai vagy pszichológiai rendellenességek kifejlődését a serdülő agyban, ami a végén skizofréniába torkol.
A kísérlet lényege a serdülő agy MRI leképezése strukturálisan és funkcionálisan. Feljegyezzük, milyen aktivitás érzékelhető, amikor különböző feladatokat adunk neki: gondoljon valakire, gondoljon önmagára, gondoljon kockázat vállalásra vagy döntéshozásra, majd összehasonlítjuk mindezt az átlagos felnőtt aggyal. Megjegyezendő, hogy ez a befigyelés igen-igen új keletű. 15 évvel ezelőtt nulla irodalom volt fellelhető ebben a témában. Mi az elmúlt 10 évben igen sok mindenre rájöttünk elsősorban az MRI leképezés fejlődéséből kifolyólag. Ma már lehetséges az élő emberi agy fejlődésének a megfigyelése a teljes életciklusa alatt.
A számtalan kísérleti alanynál azt találtuk, hogy az emberi cortex fejlődése igen elnyúlt mind a szürke, mind pedig a fehér állomány szempontjából, amit korábban nem tudhattunk. Ezekből az adatokból megtudható volt, hogy a cortexben található szürke állomány a gyermekkor alatt jelentősen megnő egészen a serdülőkor elejéig, majd szinte drámai módon csökkenni kezd körülbelül a 30 év környékéig. Mivel az MRI technika feloldóképessége nem teszi lehetővé, fogalmunk se lehetne, mi történik szinapszis szinten, de boncolási adatokból kiderül, hogy a szinapszisok jelentősen megritkulnak.
Úgy gondoljuk, hogy a serdülőkor alatt végbemenő szürkeállomány csökkenéssel együtt jár a szinapszisok ritkulásával. Ezzel egy időben a fehér állomány az egész agyvelőben növekszik, mivel a sejtek közötti kommunikációt végző axonok, amelyeken keresztül az elektromos impulzusok vándorolnak, ezzel a mielinnek elnevezett anyaggal vannak leszigetelve. Az egésznek a funkciója a kommunikáció felgyorsítása a különböző agyterületek között. [jövő pénteken jön a befejező rész.]
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
______________________________________
Köszönjük! A szinopszist célszerű volna szinapszisra cserélni (bocs a kötözködésért)
Az alapkérdésre szerintem elég jó válaszokat lehet adni MRI nélkül is.
Az MRI legfeljebb alátámaszthatja a pszichológiai spekulációkat.
Végülis a fiatalok azért kockázatvállalóbbak, mert még nem volt elég rossz tapasztalatuk az óvatossághoz. Gyerekként alapvetően védelem alatt álltak, és való világról alkotott képeiket folyamatosan kell módosítani…
Ebből adódi a lázadás is, mert a valóság eltér attól a képtől, amit gyerekként alkottak róla, és nem akarják elfogadni, ragaszkodnak az idealizált képhez, azt akarják megvalósítani.
Ami ebben a posztban érdekes, az pont az, ami túlmutat a pszichológiai spekulációkon.
Az agy önmagában is egy hallatlanul izgalmas, titkokkal teli kutatási terület, a serdülő agy különösen. 2: Ne haragud, Attila, de ez egy nagyon durva leegyszerűsítése a problémakörnek. Még a felszint se igazán kapargatja.
Attilával értek egyet..És ez a cikk jó,de azért olyan igazi amerikai..Egy tinédzser öntudatára ébred,de jó esetben a szülei ott vannak mellette,mindenben megvédik,megadnak neki mindent.Van olyan gyerek,tinédzser akinek ez nem adatik meg.De azok sem lesznek egyformák.Lesz akiből ez később többet hoz ki,és iskolákat fog elvégezni,sikeres lesz.Lesz olyan is aki meg hajléktalan.De ez fordítva is igaz.Odafigyelőbb szülő gyereke is lehet majd sikeres,és hajléktalan is..Egy embert akár tinédzser akár felnőtt,az formál,hogy az életében lévő katasztrófákat hogy tudja feldolgozni.Legyen ez akár családon belüli,vagy kivüli katasztrófa.Mert azokat fel kell dolgozni,és tovább élni menni előre.Van akinek ez sikerül,és erőt, ad van aki leblokkol,és nem tudja feldolgozni..
3, Ábel.
Nekem úgy tűnik, hogy a fizikai vizsgálatok legalábbis alátámasztják a pszichológiai spekulációkat.
Sajnálom, nem akartam banalizálni, mert én is izgalmasnak tartom, sőt sokat is olvastam, érdeklődtem felőle.
Igaz, engem talán jobban leköt a „végeredmény”, a cselekvések belső lelki rugói, és nem annyira a vegyszer szintre lebontott kémiai reakciók…
Tudom, mert én is sűrűn mondom kamaszodó fiamnak, hogy nem baj, nem te vagy hülye, csak a hormonjaid lifteznek egy kicsit, de magával a „problémával” akkor is emberi módon kell bánni, amíg nem jön ki rá egy csodagyógyszer, ami egycsapásra megoldja a kamaszok lázadását… 🙂