Tibor bá’ vissza a múltba online

Manapság a kereskedelmi televíziók esti híreinek négy főtémája van: állatkerti események, közúti balesetek, erőszakos bűnök, és kiásott második világháborús aknák. Az első csupa báj, ahogy a négy napos amazonászi kukurát egy tizennégy hónapos magyar kislány átöleli. A második csupa szörnyűség, telis-teli a nyugalmat felkorbácsoló felvételekkel, amik persze ki vannak takarva. Viszont az áldozatok hogylétéről a kórház nem árul el semmit a személyiségi jogokra hivatkozva. Az erőszakos bűnelkövetéseknél megkérdeznek két-három hót buta szomszédot, akik átérezve a TV szereplés fontosságát elmotyognak valami bődületes hülyeséget, hogy hát ő megért már hetven valahány évet, de még ilyenről…. Végül egy markológép valamelyik építkezésnél kiemelt egy 76 milliméteres gyalogsági bombát, aknát, löveget, esetleg gyalogsági ásót. A környéket 300 méteres körzetben kiürítették, a tűzszerészek hatástalanították, mindenki visszamehet otthonába.

Mind a négy téma topik, és  előadásuk iszonyatos. [Ne vágj közbe, azért nézem, mert nem akarok teljes mértékben elszakadni ettől a társadalomtól] Süt róla a tehetetlen butaság, hozzá-nem értés, a nevetséges fontoskodás, de legfőképpen a totális elkényesedés.

Az ostrom után, 1945 januárjától Budapesten és környékén hihetetlen mennyiségű lőszer volt szanaszét szórva kilőhető és már kilőtt, de fel nem robbant állapotban. Olyan fel nem robbant aknák, amik miatt manapság 300 méteres körzetben kiürítik a lakóházakat, néhány 10 méterre egymástól ott hevertek a járda mellett, amiket jobb híján az emberek átléptek. A gyerekek pedig játszottak vele, amennyiben hiányzott a gyújtófeje. Az ilyen aknát nyugodtan szét lehetett fűrészelni, vagy a lyukon át kikaparni a sötét sárga TNT-t, esetleg meggyújtani, amikor is elképesztően büdös, sűrű fekete füst mellett elégett. Ugyanis a TNT csak lefojtva robban, különben csak ég.

A már eldobott, de fel nem robbant kézigránát nagyon veszélyes volt, főleg a Vécsey elnevezésű. Egy ilyennek a puszta érintése is elég volt a felrobbanáshoz. Ugyanis a robbanás mechanizmus a következő volt: A kézigránát tetején volt egy kilyuggatott falú röppentyű, amibe repülés közben belekapaszkodott a levegő és megforgatta. A pörgettyűnek volt egy igen meredek menettel ellátott vékony szára, aminek a menetes kényszerpályája mentén a röppentyű kiemelkedett a helyéről, majd elvált a gránáttól. Viszont felszabadított egy ütőszeget, ami rápattanhatott a gyutacsra. Az eldobott és fel nem robbant Vécsey gránátnak már nem volt meg a röppentyűje, de az ütőszeg valami okból kifolyólag nem csapódott rá a gyutacsra – megakadt. Viszont puszta mozgatásra kiakadhatott és már fel is robbant. Ezekhez tehát nem nyúltunk.

Persze, nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezek a harceszközök megismerhetők, és a félelmet tanácsos visszaszorítani a praktikus szintre. Több száz embert kiüríteni, több száz méteres körzetben, ráadásul félnapokra, egyszerűen nevetséges. Aztán tűzszerészek berakják egy gépkocsiba a munkagép által kiásott gránátot, elzötyögnek vele 20-30 kilométert és felrobbantják. Ha ez tényleg olyan veszélyes lenne, mint ahogy ezt kommunikálják velünk, senki se menne el tűzszerésznek. Mellesleg, az elmúlt 70 évben rengeteg robbanó eszközbe ütköztek a különböző exkavátorok, de még egyetlen egy robbanás se volt. Viszont jó néhány vétlen gépkocsivezető halt meg a közutakon.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
__________________________________________