(VM-246) A tanyán

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q22810 éves koromban az anyám (hogy ne kelljen rám felügyelnie) odaadott „nyaralni” egy tanyára, Félegyháza környékén, ha jól emlékszem 10 napra. Ló húzta szekérrel vittek ki a tanyára, zötyögtünk vagy 3 órát. Persze feltaláltam magam, alaposan kielégítettem kíváncsiságomat. A háziak meg hagyták, és alig várták, hogy leteljen a 10 nap.

Együtt éltem a tanyasiakkal, ettem, amit ők ettek, ittam, amit ők ittak, velük mentem ágyba és ébredtem fel reggel. Hagyták, hogy tegyek, amit akarok. Érett sajtot reggeliztünk, vagyis olyat, ami teli volt kukaccal, és ugráltak össze-vissza. A sajt azon része, ami átment a kukacok belein folyóssá és halvány barnává vált, valamint csípős volt egy kicsit. Az egésznek ammóniák szaga volt, de maga az íze kifogástalan. Akkor értettem meg, hogy anyám miért szereti a pálpusztai sajtot, amit apám tiszta szívből utált. Szerinte úgy készül a pálpusztai, hogy egy hatalmas kádban túrót tapos néhány parasztasszony, akik időnkén egy-egy nagy rakás túrót becsapnak a combjuk közé, jó magasan, ahol a két comb találkozik, odadörzsölik egy kicsit, majd visszaejtik a kádba, és ezt addig folytatják, amíg el nem érik a megfelelő aromát. Hogy az ápolatlan pina büdös és valóban az érett sajtra emlékeztet, azt akkor még nem tudtam, de anyám heves tiltakozása feltűnő volt.

Délben aludttejet ettünk hatalmas karéj kenyérrel, ami jó szikkadt volt, legalább egy hetes. Este (minden áldott este) lebbencsleves volt, amit otthon se szerettem, de az egész napos rohangálásban alaposan megéheztem, így aztán tömtem magamba egy keveset. Amikor vizelnem kellett gyorsan feltaláltam magam, mert gyümölcsfa volt elég, ami mögé el lehetett bújni arra az egy-két percre, de amikor rám jött a székelés, nem tudtam mit tegyek. Megkérdeztem a háziakat, hol végezhetném el a dolgomat, de ezt nem értették. Hogy-hogy a dolgomat, nincs neked semmi dolgod. Már hogyne lenne, mindjárt becsinálok. Akkor döbbentek rá, hogy mit akarok és mindjárt meg is mondták, ha szarnod kő, hát menj be a kukoricásba. Bementem, jó messzire, hogy ne lehessen látni, városi gyerekben jó adag modorosság van, ami arrafelé ismeretlen. Aztán letoltam a gatyámat, elvégeztem a dolgomat, szedelőzködtem és jöttem kifelé. Közben a gazda valahogy meglátta, honnan jövök, ami történetesen már a szomszéd kukoricása volt. Piszkosul letolt, hogy én itt eszek nála, de a szomszéd földjét trágyázom. Értettem én, amit mond, csak az értelmével nem voltam tisztában. Annyit vettem ki belőle, hogy legközelebb látni akarják a puszta seggem, ezért nem mehetek mélyebbre. A trágya jelentőségével csak később ismerkedtem meg.

Különben az, ami a tanyán termet, nem számított értéknek. Körtét, szilvát, sárgadinnyét ehettem, ami belefért. Ez volt a kenyérrel és a sajttal is, hiszen tartottak tehenet. Azon viszont nagyon csodálkoztak, hogy a cipőm egész nap a lábamon volt, vagyis feleslegesen koptattam. A kedvükért le is vettem, de a talpamnak a talaj szokatlan volt, a tarló pedig egyenesen járhatatlan, hogy ők hogy bírták, az előttem érthetetlen volt.

A föld egy része belvíz alatt állt, kb. 40-60 cm mélységben. A vizet a nap alaposan felmelegített, jó volt benne pancsolni. Aztán megkaptam a ház teknőjét, amit csónakként használhattam. A vízben megismerkedhettem elsősorban az ebihalakkal (minden fokozatban) és a békákkal, de volt ott sok minden más is, amelyek egyike-másika csípett is. A vízmentes homokban gyíkok tanyáztak, és tojtak tojásokat apró üregekbe. Szóval 10 napra volt élmény, untig elég. Így aztán elrepült a 10 nap, engem pedig szépen visszaszállítottak, természetesen megint szekéren.

Anyám első reakciója az volt, hogy milyen koszos vagyok, és hogy fürödtem-e, mintha nem ismerte volna a tanyasi életet. Hát persze, hogy nem fürödtem. A fő meglepetés kicsivel később jött. A nadrágjaim deréktájban teli voltak lapostetűvel, amitől könnyű volt megszabadulni, mert 10 éves korban még nincs fanszőrzet, a ruháimat pedig kifőzték. Aztán az anyám közölte velem, hogy többet nem enged tanyára, mintha én akartam volna.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
______________________________________

14 gondolat erről: „(VM-246) A tanyán

  1. „Vissza a természethez” az új módi. Ami most még lehetőség, az hamarosan „kényszer” lesz, már azoknak akik túlélik a dolgokat…

    Lehet ám másként is élni, nem csak úgy, ahogy a fenti tanyán élő emberek. Ez nekem kicsit „ungarisch” és hungarikum.

    De, ismét megérte benézni. Köszönöm Tibor bá’, hogy élményeidet és tapasztalataidat megosztod. (Bár kissé szokatlan, fenemód szórakoztató egyben, hogy mindig beleszövődik véletlenül valami 18+ 😀 megjegyzés. Bár… az élet mi más, ha nem 18+)

  2. Nem tudom megállni, hogy ne osszam meg Elfmage mai postját a PeakOil topicpól, annyira frappáns és tömör, lényegrelátó! Remélem nem haragszik meg érte:

    „A fő gond a társadalom szerkezeti átalakulásával van. A jelen társadalom alkalmatlanná vált az intenzív energiaellátás nélküli életre. Elsorvasztotta azt a réteget, aki a társadalom ellátásához szükséges képességekkel rendelkezik – intenzív energia nélkülire gondolok – ezért ha az intenzív energiában hiány lesz akkor nincs helyettesítő a társadalom oldaláról.”

    ENNYI, kérem szépen.

  3. Ma már mindenki nem hogy a szomszéd kertjét, de az óceánt ‘trágyázza’, és ez nem is zavar senkit 🙂

  4. A régi tanyasi élet, amit Tiborbá leírt, egy évtized múlva szerintem nagyon sokak számára egy csodás, vágyott élet lesz.
    Hány család él vajon manapság kizárólag gázzal fűthető városi lakásokban, az önmagáról való gondoskodás elemi ismeretei nélkül?
    Tegnap elmentem a Tescoba vásárolni, ami zsúfolásig tele volt idegbeteg emberekkel, akik mind KAJÁÉRT álltak sorba. Felmerült bennem, hogy vajon mi lesz itt, ha csak egy ÁTMENETI,RÉSZBENI ellátási zavar keletkezik??

  5. Sokadszorra derül ki számomra, hogy milyen tartalmas gyerekkorod volt. Köszönöm az érdekes posztot!
    Ellátási zavarokat majd megpróbálják beszolgáltatással akarom mondani megvédéssel megoldni.

  6. 3 Bockó
    Úgy van! Még fizet is érte, +ivóvízöblítés!
    De már terjed az alomszék, ami megmenti az értékes „anyagot”! 🙂

  7. 5:
    Valóban elég változatos volt és eseménydús, aztán, hogy ez mit váltott ki bennem azt nehéz lenne megmondani.

  8. „egy-egy nagy rakás túrót becsapnak a combjuk közé, jó magasan, ahol a két comb találkozik” 😀

  9. A napokban történt. A hivatal egy sajtüzemben lefoglalta és megsemmisítette a sajtokat, merthogy penészesek.
    Ez szerintem is türhetetlen, penész a sajton, skandallum.
    Hamarosan lecsapnak a péküzemre, ahol a kovászt lefoglalják, a cefrét a pálinkafőzdében megsemmisítik, a téliszalámiról levakartatják a penészt, a muzeális borokról letöröltetik a pókhálót.
    Tibor bá története után a ma valósága dermesztő.

  10. 8:
    Vannak szövegek, amelyek a feleségeknél kiverik a biztosítékot. Előző feleségem utálta, amikor társaságban elmondtam egy bizonyos viccet: Egy pasi meglát az utcán egy szemrevaló prostit, majd megszólal – hozzád aztán lenne kedvem, de sajnos nincs nálam pénz. – sebaj, így a kurva, ha úgy csinálod, hogy nekem is jó, akkor ingyen van. A pasi nekilát 26 centis farkával. Hamarosan megszólal a prosti – na, mi lesz már, mikor csinálsz valamit? – Hü az álgyóját, a pasi kihúzta farkát és tövig benyomta az egyik karját. – Na, mi van? Most már tényleg elkezdhetnél valami érdekeset. – A pasi kihúzta a karját és benyomta az egyik lábát combig. – Idefigyelj apukám, abban egyeztünk meg, hogy én is élvezni fogok. – Erre a pasi kihúzta a lábát és úgy ahogy volt fejest ugrott A pinába. Odabent teljes sötétség fogadt, de akkor as távolból előkászálódott egy férfi a kezében egy gyertya, majd megszólalt. – Bocsánat uram, nem látta a lovamat? — Ilyenkor a társaság úgy kezdett röhögni, hogy egyik-másik az aszal alá gurult. A feleségem szólalt meg elsőnek – undorító vagy! Ezért aztán legközelebb önhatalmúan tovább folytattam a történést: Láttam itt elfutni négy lovat, melyik az öné? – Legközelebb tovább bonyolítottam: Az enyém egy paraszt szekeret húzott. Majd folytattam: Olyat nem láttam, de elhúzott itt egy kamion……. A feleségem minden alkalommal rendezett egy jelenetet, én meg állandóan tovább szőttem a történetet. A hallgatóság már nem is a viccen röhögött, hanem a feleségem felháborodását, mindenki meg volt róla győződbe, hogy rekord méretű lehet a vaginája. Én meg nem tiltakoztam. 😀 😀 😀

  11. 10: „penész a sajton”

    Egy kicsit több volt ott, mint penész. /Én megnéztem azokat a videókat… /

  12. A tudósításban az egyik hangsuly a penészes sajton volt.
    A tulajdonos állítása, amit bemutattak árut, az megsemmisítésre szánt készlet. Egy kivont áruról nyílván nem tudosítanak. Így marad a normál penészes sajt. Ez olyan durván hangzó. Ezen lehet szörnyűlködni.
    Az is lehet, hogy midkét fél hazudik.
    Tudod miért tüntek el jó 15 évre a fővárosból a szelídgesztenye árusok? Mert azzal a kézzel adták a gesztenyét, amivel elvették a pénzt. Ezt pedig tiltotta a törvény.
    Mért nem lékelik a dinnyét?
    A kés a héjról szennyeződést juttat a belső részbe. Ettől százával haltak az emberek, nem volt mást tenni, be kellett tiltani a lékelést.

  13. 13: Magam részéről nem kedvelem sem a penészes, sem a kukacos, sem a lejárt szavatosságú sajtot. 😉

    Abban biztos vagyok, hogy a „megsemmisítésre szánt készlet”-et nem az alapanyag raktárban kell tárolni. Ha a NÉBIH ott találta, akkor joggal feltételezhették, hogy nem a kukát szánta neki a gyártó. /Bár az is igaz, hogy egy ilyen vizsgálat során az emberben sok kérdés felmerül – talán nem tejeltek megfelelően az ERU-nál, azért szívnak most, stb. 😉 /

    Az más kérdés, hogy van egy csomó hülye előírás, de ne aggódj emiatt, idővel az emberek is hozzájuk hülyülnek. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük