(VM-241) Római

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Egy ideje – ha időnk engedi és az idő szép – lejárunk a Római partra, és beülünk a Leánder Büfé közvetlenül a Dunára néző teraszára. Alattunk a kacsák nyüzsögnek, húznak el az evezősök különböző csónakokban, bőgetik a nagymenők a drága, jachtszerű csónakjaik motorjait, hogy az egy kőrre elvitt Macáknak imponáljanak egy nagyot. Aztán időnként el-elmegy előttünk egy-egy hajószálloda, fedélzetén német turistákkal, akik röhögve meg tudják fizetni a részvételi díjakat. Ez mag van spékelve nagy ritkán elkínlódó uszályt tolató hajóval, és még a félóránként érkező kompjárat szedett-vedett tagjaival. Mindezt látcsővel figyeljük és teszünk egymásnak hangos megjegyzéseket. Közben elszopogatjuk a kapucsínónkat, amiről már rég híresek vagyunk és pontosan tudják, hogy szeretjük. Az árnyas fák alatt időzve néha eszembe jut a múlt.

Apámat óriási protekcióval felvették a Gázgyárba a Nagy gazdasági Világválság lecsengő magyar szakaszában, de csak munkás állománya, munkás fizetéssel, de tisztviselői munkakörbe. Hiába na, a nagyvállalatok nem most találták ki a költséghatékonyságot, amivel apám is élt, mert a nyári hónapokra felmondta a méregdrága lakásbérlést, és családdal együtt kiköltözött a Gázgyár Szúnyog-szigeti csónakházába, ahol igen kedvezményes áron kapott egy apró kabint, amivel én már két évesen megismerkedhettem. Ezt a trükköt évente megismételte egészen addig, amíg a Gázgyárból ki nem rúgták. Ezt követve nyaranként a Római parton tanyázó barátait látogattuk, mi ketten apám és én. A rendszerváltás óta megszűnt klasszikus elrendezés szerint a csónakházak közel a Dunához helyezkedtek el, ami mögött a kabinok voltak találhatók. A csónakház tárolta a csónakokat, a kabinokat pedig ki lehetett bérelni. 6-8 éves koromban tombolt a hazafiság. A nagyon egyforma kabinsorokra ki volt írva a megkülönböztetést elősegítő nevük: Szabadka, Újvidék, Temesvár és hasonlók, nehogy elfelejtsük, hogy ezek nem olyan nagyon rég, még Magyarország részét képezték.

Az 1948-as rendszerváltás után fordult a kocka. Nem a jobb módúak jártak ki a Rómaira, hanem a „melósok”. A csónakházak vállalatok tulajdonává vált. Ebben az időben már egyénileg jártam ki evezni úgy, hogy találni kellett valakit, aki jogosult volt csónak kikérésére. Persze, ezekkel a valakikkel együtt kellett beszállnom a csónakba, de ez még belefért. A rendszer életrajzához hozzátartozott, hogy minden csónaknak törzskönyve volt, amit a vízi rendőrség állandóan ellenőrzött. Az evezősnek pedig rendelkeznie kellett „vízi jártassági igazolvánnyal”, aminek a megszerzéséhez le kellett vizsgázni.

Ez a szigor az 1960-as évekre fellazult, a Római part fénykorát élte. Önkiszolgáló éttermet építettek (ma romokban hever, de az épület még létezik), ami komoly mértékben hozzájárult a népszerűséghez. Nem volt országos hírű, mint mondjuk a Balaton, de egy „hozzáértő” réteg megelégedéssel favorizálta, meg volt rá az okuk.

Az 1990-es rendszerváltás gyors pusztulást hozott, aminek elsődleges oka a tulajdonosváltás volt, na meg a profit maximalizálás, amibe nem fért bele az, hogy a vállalatok üdülőket tartsanak fenn a dolgozóik részére. Viszont a Rómainak neve volt. Elkezdtek hát társasházakat, éttermeket építeni, miközben maga a part lerohadt. Azonban a törzsközönség makacsul ragaszkodott hozzá. Napjainkra a látogatók száma felfutó félben van, nem annyira a vízi sportok miatt, hanem a kellemes és olcsó szórakozási lehetőségből kifolyólag. Társaságok jönnek sörözni, halat enni, kerékpárosok róják a kilométereket romantikus környezetben, anyukák hordják ki gyermekeiket egy kis futkosásra, és azért az evezés se halt ki teljesen.

A parton, félig a vízben álló fák nem, de a lényeg megváltozott. Annak idején apámmal a 3-as villamossal kizötyögtünk az Északi összekötő vasúti hídhoz, amin komótosan átgyalogolva megérkeztünk a Rómaira. Ma a többség drága (nem feltétlenül kifizetett) nyugati kocsin érkezik, próbál parkoló helyett találni, aztán elvegyül a többiek között, hogy sportolás helyett egy kicsit az nap is növeljen a sörhasán. Hmmm, lehet, hogy én vagyok már túl öreg. 😀

________________________________________________________________

A heti bruhaha angolul jól tudok részére:

(FHA = Federal Housing Administration)

A New Orleans lawyer sought an FHA loan for a client. He was told the loan would be granted if he could prove satisfactory title to a parcel of property being offered as collateral. The title to the property dated back to 1803, which took the lawyer three months to track down. After sending the information to the FHA, he received the following reply.

„Upon review of your letter adjoining your client’s loan application, we note that the request is supported by an Abstract of Title. While we compliment the able manner in which you have prepared and presented the application, we must point out that you have only cleared title to the proposed collateral property back to 1803. Before final approval can be accorded, it will be necessary to clear the title back to its origin.”

Annoyed, the lawyer responded as follows: „Your letter regarding title in Case No. 189156 has been received. I note that you wish to have title extended further than the 194 years covered by the present application. I was unaware that any educated person in this country, particularly those working in the property area, would not know that Louisiana was purchased, by the U.S., from France in 1803, the year of origin identified in our application. For the edification of uninformed FHA bureaucrats, the title to the land prior to U.S. ownership was obtained from France, which had acquired it by Right of Conquest from Spain. The land came into the possession of Spain by Right of Discovery made in the year 1492 by a sea captain named Christopher Columbus, who had been granted the privilege of seeking a new route to India by the Spanish monarch, Isabella. The good queen, Isabella, being a pious woman and almost as careful about titles as the FHA, took the precaution of securing the blessing of the Pope before she sold her jewels to finance Columbus’ expedition. Now the Pope, as I’m sure you may know, is the emissary of Jesus Christ, the son of God, and God, it is commonly accepted, created this world. Therefore, I believe it is safe to presume that God also made that part of the world called Louisiana. God, therefore, would be the owner of origin and His origins date back, to before the beginning of time, the world as we know it, AND the FHA. I hope you find God’s original claim to be satisfactory.

Now, may we have our damn loan?”

The loan was approved.

________________________________________________________________
________________________________________________________________
______________________________________________

9 gondolat erről: „(VM-241) Római

  1. A Római.

    De megváltozott az emberi kapzsiság miatt.

    Gyerek koromban tényleg egy sport-üdülő paradicsom volt. A 90-es években kezdett a dolog változni. A csónakházakat, üdülőket elpasszolták magánkézbe. Sajnos sok került hozzá nem értő „befektető”-höz. Ugyanis ezek természetesen ártérben vannak és a Duna persze ki szokott önteni. Az a „normál ügymenet” része. Takarítás, majd mehet tovább a dolog. Sok partmenti büfé megszűnt. Kevés olyan hely maradt, ahol el lehet fogyasztani egy kávét, meg lehet ebédelni. Én 2000 környékén még jártam ki, ugyanis a Nánási út túloldalán dolgoztam. Akkor még csak-csak működött a Római.

    Az igazi probléma az ártérbe épített lakóparkokkal kezdődött. A vevőket jól átverték, mert oda csak üdülőt lehet építeni. Most persze a tulajok követelik a gát építését. De a gát meg van, csak éppen a hátuk mögött. Ez a Nánási út töltése.

    Erre a gát ügyre az egykori hozzá nem értő óbudai polgármester, jelenleg a főváros polgármestere is ráugrott. Lehet, hogy neki is van üdülője az ártérben, amit lakóépületté szeretne minősíteni?

    Szóval most a legfontosabb a felesleges új gát építése. Nem ám a meglévő erősítése, pedig mögötte lakóterület van, családi házak és egy nagy lakótelep is. Ha az új baromság átszakad, akkor egészen a Szentendrei útig ki fog menni a víz.

    Szóval a szokásos: a kapzsiság tönkretesz egy régi üdülőterületet. Tipikus magyar történet.

  2. 1:
    IGEN, de szerintem Tarlósnak nem ingatlana van ott, hanem egy giga beruházásnál jó nagyot lehet lopni.

  3. A mai külgazdaság nagyon hasonlít a Rákosi korból megismerthez. Vajon holnapután már várható lesz, hogy ismét felfut a Római és a kibérelik a csónakházakat?

    Nem is tudom melyek azok a csónakházak, mert a google és youtube páros valami emeletes randa betontömböt mutat, ami azért nem osztható kényelmesen. A dunaparti házikókra gondoltál-e ezzel vagy ennyire nem ismerem azt a partot (pedig sokat jártam már a Nánási út környékén is, ami arra van)

  4. 3:
    A régi csónakházak közül már csak egy-kettő létezik (és csónakok kölcsönzésével foglalkoznak). Ezek tipikusan egyszerű épületek voltak nagy kapukkal, amin keresztül keskeny nyomtávú sínek vezettek le a partra a csónakok le-felszállításához. Jelenleg az épületek rendkívül széles skálán mozognak. Vannak luxus hotelek is (fogalmam sincs mit tesznek áradáskor) és persze fabódék is. — Meg kellene próbálni „régi csónakházak” beütését.
    Nézd meg ezt: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-romai-part-regen-es-most/

  5. Köszönöm a linket, látom már mikre gondolsz és sok ehhez hasonló házat látok magam is. (Az eredeti leírásod alapján télen-nyáron lakható fűthető esetleg túlélésre szánt kis házakra, garzonokra gondoltam bár ha visszaolvasom nem is azt írtad.)

    Nem is tudom voltak-e olyanok Rákosi idejében. Biztosan voltak. Pelikán gátőr házát mutatták a filmben. Sok gyerekkel, több szinttel.

    Kíváncsi vagyok, hogy ha a mai gazdaság azonos körülmények között mennyire fog más eredményt produkálni (a Rákosi idejében látott, Tanú-szerű, példához viszonyítva). Ez járt a fejemben amikor a cikkedet először olvastam. Einstein meglepődött volna azon, ha más eredményre számítanánk az újabb, mostani alkalommal.

  6. 5:
    Pelikában a vidéki állapotokat mutatták be. A Római part ősidőktől fogva üdülő, nyaraló volt, de egyszerű körülmények között. Lehetőséget biztosítottak sokaknak, nem pedig luxust néhánynak.

  7. Akkor ezek szerint Rákosi alatt vidéken jobb volt, mint most Orbán alatt a városokban? Nekem eddig ez jött le. És még rosszabb lesz mostanában.

  8. 7:
    Rákosi alatt kevés volt a szétosztható, de azt nagy vonalakban egyenlően osztották szét (kivéve egy nagyon szűk vezető réteget) Most sokkal több lenne, ami szétosztható, de azt főleg a kiváltságos réteg kapja.

  9. 5: „…télen-nyáron lakható fűthető esetleg túlélésre szánt kis házakra…”

    Ha a túlélés alatt túlélést kell érteni és a Római a célterület, akkor sajnos rossz hírem van: túl közel van a fővároshoz. Kb. 40-50km sugarú körön kívül érdemes nézelődni. (Kerülve néhány helyet, pl. Pápa, Fehérvár, Paks, Medina, Bánkút, Békéscsaba, illetve a nagyobb városokat.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük