(2851) Divat lett az angol nyelv – tudnál-e fordítani?

Tibor bá’ online

 

Néha-néha hivatalosan rám kérdeznek, foglalkozása? – nyugdíjas – válaszolom. Jó-jó, de mivel foglalkozott nyugdíjazása előtt, mi volt a szakmája? Kérdezzen könnyebbet. Van néhány dologról papírom, de az elmúlt minimum 40 év alatt egyiket se űztem, mert fordítottam, angolból magyarra. Hát kérem, ehhez értek igazán, ami igen kellemetlen, mert állandóan azt tapasztalom, hogy sokan mások is fordítanak, csak éppen nem tudnak, ami láthatóan senkit se zavar. Például, szinkronizált filmeknél a magyar szöveg egyszerűen értelmetlen (senseless – ami sokkal kifejezőbb, mint a magyar „értelmetlen”. helyette: érzékelhetetlen. ), de csak nagyon kevesen veszik ezt észre. Viszont, ha fejben az ember gyorsan visszafordítja angolra, természetesen tükörfordítással, akkor azonnal érthető lesz a helyzet.

De beszéljünk inkább a fordításról! Az én definícióm szerint az a jó fordítás, aminek az elolvasása után egy minimum érettségivel rendelkező férfiben vagy nőben ugyan azon impresszió/érzés keletkezik, mint az eredeti szöveg megfelelő elolvasása után. Tehát semmi esetre se a szöveghűség a fontos. Ugyanis minden nyelvhez tartozik egy kultúra is, aminek egyik része a szavakkal kapcsolatban kialakult szokások. A jó fordítónak nem csak ismerni kell egy idegen nyelvet (legyen ez innentől kezdve az angol), hanem ismernie kell a hozzá kapcsolódó kultúrát is, ami csak úgy sajátítható el, ha a fordító néhány évet él egy angolszász országban, és nem közömbös, hanem iparkodik megérteni és megtanulni a helyi szokásokat. Vegyünk egy példát!

Vendégségben szinte kötelező a vendégtől megkérdezni, hogy kér-e egy csésze teát. Would you like a cup of tea? Erre a kérdésre két lehetséges válasz van az angolban. „Yes, please”. Valamint „No, thank you”. Nem lehet cifrázni, egyénieskedni, kibővíteni egyéb szavakkal, vagy viccelődni vele, szellemeskedni. Különben olyan nem csak nem létezik, hogy „No, please” (felteszem ez lenne a „köszönöm nem kérek”) vagy „Yes, thank you”, de egy ilyen válasz értelmezhetetlen. A háziasszonynak fogalma sincs, hogy most a megkérdezett kér vagy nem kér.

Az angol nyelvismeretre különben is jellemző, hogy nagyon sokat kell tudni ahhoz, hogy az ember rádöbbenjen, milyen keveset tud. Viszont nagyon kevesen tudnak nagyon sokat, így rengeteg „fordító” meg van arról győződve, hogy érti a mesterségét. Nézzük, hogy mi minden sülhet ebből ki! Manapság divatszóvá vált (többek között) a „kaszting” mivel e körül forognak a celebek, aki vagy jön egy kasztingról vagy délután megy egy kasztingra. Ezzel párhuzamosan van egy amerikai szokás, ami szerint, ha valakinek eltörik egy végtagja, amit aztán alaposan begipszelnek, akkor a beteglátogatók a gipszre (aminek az angol neve „casting”) ráfirkálják a nevüket, írnak egy rövid üzenetet (pl. gyógyulj meg!), vagy csak simán ráraknak egy szignót. — Most jön a szinkronizált film, amiben az egyik szereplőnek eltörik a lába, ami tövig be van gipszelve és csigán fel van húzva a plafon felé. Jön a haver, össze-vissza hülyéskednek, majd a haver készül távozni. Erre a lába törött odaszól „sign my castging?” (azaz: firkálsz a gipszemre? [nem “aláírod-er a gipszemet?”]) Na és mi lett ebből magyarul? „Aláírod a kasztingomat?” Válasz: „sure” (azaz: persze). Ekkor a látogató ráfirkál a gipsz lábra és elviharzik. A nézőnek fogalma sincs milyen kasztingről van szó, mert ez volt az első említés. A fordító nem vette észre, hogy szó sincs kasztingról, és hogy a fordítás szerint a gipsz befirkálása indokolatlan. Vagyis nem érti a jelenetet, de ez nem izgatja.

Ez a jelenség nem új, és nem is ritka, olyannyira, hogy Karinthy Frigyes a tolla hegyére szúrta „műfordítás” címen. Ez annyira jó, hogy ide kell másolnom:

„Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a “Dichterstimmen” című folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen:
Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.
Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. Eddig minden rendben volt, de egy másik műfordító elolvasta a verset a „Dichterstimmen”-ben, nagyon megtetszett neki és elragadtatásában nem vette észre, hogy magyarról fordították németre: eredetinek nézte és lefordítván magyarra, ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak:
Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosón mélyen
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.
Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát – érthető, hogy a különben kitűnő műfordító a “südischen” szót “jüdischen”-nek olvasta. Azonkívül, hogy a Ganges szót folyosónak fordította. Istenem, nem szabad elfelejteni, hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent. Más baj nem is lett volna, ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító, aki magyar versnek nézte, lefordította és beküldte a “Gedicht-Magazin”-nak, az alább olvasható tökéletes átköltésben:
O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im Flußsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?
No, igen ami a folyosót illeti, hát az igaz, hogy ha az ember német fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre, hogy a minálunk „folyó só” és „folyosó” mást jelent. Azt pedig igazán meg lehet érteni, hogy egy ok nélkül előforduló „Herz” tulajdonnévről inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herceg” rövidítése. A „Gedicht-Magazin” nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát, leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe, aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált költeményt, mégpedig a következő formában:
A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!

Az ehhez hasonló félrefordításoknak a megfelelő berkekben külön nickneve is van: Lajter Jakab. Ha valaki csinál egy lajter jakabot, akkor röhög a szakma, a fordító pedig fülig elpirul. Honnan ered? 1863-ban egy újságíró lefordított egy tudósítást egy francia léghajóról: „Fel, fel, oly magasra akarunk szállni, mint Leiter Jakab.” A pasi nem vette észre, hogy a „Jakobs Leiter” a német szövegben a bibliai Jákobra utal, akinek a létráján (leiter) az angyalok sétáltak le és fel a mennyekbe. Ezenkívül, elkerülte a figyelmét a szász genitivus, azaz a birtokviszonyt jelző „s” Jakob végén.

Durva félrefordítás viszonylag ritka jelenség, de „kisebb” hibák bőven akadnak. Ennek rengeteg oka lehet, amikre nem is gondolunk. Például közmondások. Az emberi közmondások nem univerzálisak. A jelenségek igen, de a nyelvi megjelenés nem. Nézzük! A magyar úgy alszik, mint a bunda. Az angol úgy alszik, mint egy hasábfa. Magyarul valaki olyan bolond, hogy kötöznivaló. Angolul, mint egy kalapos. Magyarul valaki olyan süket, mint a nagyágyú. Angolul, mint az ajtófélfa. Szabály, eszedbe ne jusson a szó szerinti fordítás.

A szó szerinti fordítás különben is kerülendő, mert az összkép ritkán azonos. A helyes megoldás úgy fordítani a mondatot, hogy a hatás megegyező legyen az eredetivel, és a magyar mondatszerkezet ne legyen nyakatekert. Jó fordítás az, amiről nem lehet megállapítani, hogy fordítás.

Másik veszély, ha a fordító nem fedezi fel a bújtatott utalást. Az angol – még tudományos értekezletekben is – utal gyermek mondókákra (nursery rhymes), híres párbeszédekre ifjúsági regényekben (pl: “Dr Livingstone: I presume…”), amiket ismerni kell, különben a fordítás kívánnivalót fog hagyni maga után. Különben is aranyszabály, csak azt fordítsd le, amit megértettél. Ha pedig nem érted, a szótár csak az utadban áll. A szótárt nem azért találták fel, hogy annak a segítségével fordítsanak. Nem ritka az olyan angol szó, ami mellett 20-30 magyar „megfelelő” van. Aki nem érti a szöveget, az nem lesz képes megmondani, ezek közül most éppen melyiket kell(ene) alkalmazni. Mit tesz? Beírja az elsőt. Így születnek a bődületes marhaságok. Az ember csak fogja a fejét, hogy az fenében volt az illetőnek mersze ezt kiadni a kezéből?

Az eltérő háttérkultúra rendszerint a legváratlanabb helyzetekben jelentkezik. Legyen ez az apró sztori (kimásolva az „Irány Ausztrália” című könyvemből) — Elöljáróban, magyarul a macska azt mondja: „miáú”, a tehén: „bú”, a disznó: „röf-röf”. Magyarul a macskát úgy csalogatjuk magunkhoz, hogy „cicic”, a tyúkot: „pipipi”, a disznót: „pusi-pusi”, stb. Na most, egy Budapesti multi, ahol az angolokon kívül számtalan magyar alkalmazott is van. Az csak természetes, hogy a magyarok egymás között magyarul beszélnek, amit az angolok nem imádnak kifejezetten, de az más kérdés. A portás, takarító, szakács természetesen magyar, eléggé gyenge angol nyelvtudással. Egy nap az egyik angol megkérdezi a szakácsnőt, milyen húsból készült az ebéd? A szakácsnő vagy nem tudja, vagy nem jut eszébe a sertéshús angol neve, és akkor tüstént elköveti az első hibát. A sertéshúst asszociálja a sertéssel. Jóllehet az angolban a sertés és a sertéshús, a marha és a marhahús, a birka és a birkahús, stb. külön-külön szó. Történetesen a sertés az „pig”, míg a sertéshús „pork”. Még csak nem is hasonlítanak egymásra. Ezért aztán egy angolnak a „pork” szó hallatán nem fog eszébe jutni maga az állat. A szakácsnőnek eszébe jutott, ez volt az első hiba. A második hiba az volt, hogy ki akarván vágni magát, azt mondta, „röf-röf”, jelezve ezzel a disznó röfögését. Az angolnak fogalma sem volt, mi az a röf-röf. A többi magyar dől a röhögéstől. Egyik a szakácsnő segítségére siet, és odakiáltja, „pork”, vagyis sertéshús. Erre az angol: „rendben van, hogy sertéshúsból készül az ebéd, de mi az a röf-röf?” Egy harmadik magyar megmagyarázza neki: „Hát amit a disznó mond, röf-röf”. „Nem” – így az angol –, „a disznó azt mondja, oij-oij.” Na, most egy negyedik magyar: „lehet, hogy az angol disznó azt mondja, oij-oij, de a magyar disznó azt mondja, röf-röf.” Most már a könnye csurog az egész társaságnak, de az angol nem enged, „Nincs magyar disznó meg angol disznó, a világon minden disznó azt mondja, oij-oij.” Erre aztán elszabadult a pokol. Az egész iroda röfögni, és oijozni kezdett, hogy bizonyítsa igazát. – Ebben az a szép, hogy megtörtént.

Lassan elérkezek a poszt végéhez, de van még egy téma. Ha tudsz angolul, és kíváncsi vagy annak tényleges értékére, fordítsd ezt a bekezdést magyarra, és vállald a következményeket. 😀

It’s not whether you win or lose, but how you place the blame.
We have enough “youth”. How about a fountain of “smart”?
A Fool and his money can throw one heck of a party.
When blondes have more fun, are they smart enough to know it?
If at first you don’t succeed, skydiving is not for you.
We are born naked, wet and hungry. Then things get worse.
Ninety-nine percent of all lawyers give the rest a bad name.
The latest survey shows that three out of four people make up 75% of the population.

 V É G E

(Pedig tudnám folytatni)

P:S: Isten szalagcímmel találkoztam ma reggel: Hillary and Other Assorted Barbarians at Russia’s Gate. Amire utalnak az mind a két nyelv  kultúrájában megtalálható. “Hannibal ante portas” (Cicero) Vagyis nem árt, ha a fordítónak van némi általános kultúrája is.

___________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

36 thoughts on “(2851) Divat lett az angol nyelv – tudnál-e fordítani?

  1. Jani és még aki(ke)t érdekel, a következő Noam Chomsky könyveket fel tudom ide rakni e-book formábam:
    Noam Chomsky – Miféle teremtmények vagyunk?
    Noam Chomsky – Who Rules the World? (angol)
    Noam Chomsky – Profit Over People (angol)
    Noam Chomsky – Hatalom és terror
    Noam Chomsky – Titkok, hazugságok, demokrácia

    (még van egy rakás, ha minden igaz, de azokat majd később 😉 )
    Noam Chomsky [Collection of 46 books] mostly EPUB
    Noam Chomsky – 60 Books PDF
    Noam Chomsky – Audiobooks Collection
    Hopes and Prospects – Noam Chomsky
    (Audio books) Hopes and Prospects / Noam Chomsky / mp3

  2. 3. Tibor bá’
    Hasonló, van ilyen magyar közmondás: Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű. 😉

    “Oho!” said the pot to the kettle;
    “You are dirty and ugly and black!
    Sure no one would think you were metal,
    Except when you’re given a crack.”

    “Not so! not so!” kettle said to the pot;
    “‘Tis your own dirty image you see;
    For I am so clean – without blemish or blot –
    That your blackness is mirrored in me.”

  3. Elek, az eboox megindította a nyáltermelésemet… 😉 Egy kis WaReZ bármikor… ;-]

  4. Bájdövéj… a Fércbúkon van egy egy ilyen csoport is – ki hinné, hogy “leiterjakab” néven… 😉 Még mielőtt szó érné házam elejét – IMHO a Fércbúk gerontológiai elfekvővé vált napjainkra :-\ -, magamtól sosem került volna a szemeim elé annyi, de annyi ‘gyöngyszem…’ 😉 😀

  5. Nekem az egyik legemlékezetesebb, a The running man-ben (Schwarzi film) a láncfűrésszel harcoló embert “a körfűrészes”-nek emlegetík.
    Komolyan, még a szinkronban se tünt fel senkinek ez a baki?

  6. 6. zapverho
    Itt vannak az e-bookok .zip-be becsomagolva, letöltöd, és kicsomagolod.
    https://drive.google.com/file/d/1TCP8Hz2alWEjTU91_VUdSpXkHyZhPiKP/view?usp=sharing
    Az audio bookokat még nem tettem fel, az kb. 5 GB, azt csak akkor teszem fel, ha valakit érdekel. 😉

    A-books:

    List of Items:

    An American Addiction
    Case Studies In Hypocrisy
    Everlasting War
    For A Free Humanity, For Anarchy
    Hopes And Prospects
    Imperial Ambitions
    Class War – The Attack On Working People
    Failed States
    Free Market Fantasies, Capitalism In The Real World
    Government In The Future
    Hegemony or Survival
    Media Control, The Spectacular Achievements of Propaganda
    Necessary Illusions: Thought Control in Democratic Societies
    On Language (‘Reflections on Language’ and ‘Language and Responsibility’)
    Problems of Knowledge and Freedom (Bertrand Russell Lectures)
    Propaganda And Control of The Public Mind
    What We Say Goes
    Capital Rules
    Prospects For Democracy
    The Clinton Vision: Old Wine, New Bottles
    The Emerging Framework Of World Power
    The Essential Chomsky
    The Imperial Presidency Sovereignty
    The New War on Terrorism: Facts and Fiction
    Understanding Power
    Various Interviews and Talks – Unorganized collection of various audio recordings

  7. 7 zapverho
    Sőt, az index fórumon is létezik leiterjakabos topik filmekre specializálódva.
    A fészbukot illetően meg az a véleményem, hogy ezt is lehet primitív pletykafórumnak, de komoly információkat közvetítő közegként is használni.
    Én most speciel az orosz nyelvvel birkózom, és kiváló fészbukcsoportok vannak erre a célra is.
    A csoport bejelentkezett tagjai diákok, nyelvtanárok, orosz nyelvterületen élő, és kint tanult magyarok, Magyarországon élő oroszok, pillanatok alatt lehet olyan problémákat tisztázni, amit még egy magyarországi szaktanár sem tud, segédanyagok tömegét linkelik, és nagyon segítőkész a közeg.
    De rengeteg ilyen zárt és nyílt csoport van, ahol értelmes diskurzusok folynak…

  8. “It’s not whether you win or lose, but how you place the blame.”
    Erről mondatról mindjárt egy nemrég gyakran játszott szám jutott eszembe:
    Human (Don’t put the blame on me)
    Jó kis filozofikus szám, először a zene fogott meg, de a szöveg is elgondolkodtató…

  9. De azért az alábbi mondaton elgondolkodtam, hogyan lehetne jól visszaadni magyarul…
    Mi a véleményetek?
    “I’m only human that’s all it takes to put the blame on me”

  10. Galláék, Dolák Saliék azért jól vitték át az angolt magyarra a Monty Piton esetében. Mert egy filmnél nem biztos hogy a pontosság a lényeg, hanem a forgatókönyv és a történet. Engedjük meg nekik a torzitásokat.

  11. 14. hubab
    Én csak (egy) ember vagyok, aki mindent elkövet, hogy a hibát/szemrehányást magának tulajdonítsa.

  12. 16. Elek
    Én meg arra jutottam, hogy:
    Én csak egy ember vagyok, ez minden, amiért engem lehet hibáztatni.
    Várom a további kísérleteket. 🙂

  13. 16-17:
    Én hubab mellé állok. Kicsit hosszú, de ez a lényeg. Azért vagyok hibáztatható, mert ember vagyok.

  14. Gyaloggalopp, Brian élete. Kultikus abszurd angol humor zseniális fordítással. Persze megint én vagyok a krívó. De van Shakespeare fordítás is Arany Jánostól. Nem a műszaki nyelfordítás a nehéz, hanem az irodalmi. Mert más nyelven is kell tudni gondolkodni. Előtte meg kell érteni a mondanivalót, majd utána azt át kell tudni adni.

  15. 19 – Dan:
    Shakespeare fordításhoz csak magyarul kell tudni jól fogamzani. Műszaki fordításhoz ezen kívül ismerni kell legalább egy szakmát is.

  16. Nyilván nem vitatkozni szeretnék. Adott egy történet, akár egy színdarab. Igen jól kell az íródott nyelven és az anyanyelven is gondolkodni, ahhoz hogy a fordítandó szöveg átadja a mondanivalót. Szinte mindkét ország kultúrájával tisztában kell lenni.

  17. 21 – Dan:
    Igen, de ha az lítium-ion akkumulátorról kellene lefordítani egy cikket Arany Jánosnak ugyancsak beletörne a bicskája.

  18. Tibor ezzel nem a te fordítási tudásodat akarom megkérdőjelezni. Más a művészi meg más a szakmai fordítás. Az előbbibe a művész a saját meglátását is bele tudja szőni, és a saját meglátása a saját nyelvén érthető. Száraz fordításban egy színdarab biztosan nem fut be mivel érthetetlen lesz. Ennek értelmében nagyobb a művészi szabadság. És ez teszi az egészet zseniálissá.

  19. Dan,
    Bocs, de ha valaki nem műfordító, akkor egy színdarabról, pláne ha élvezte az előadást honnan állapítja meg, hogy a fordítás milyen minőségben adta át az eredeti mondanivalót?
    Viszont egy műszaki fordításnál nem szabad hibázni. Hiszen a hibás fordításra támaszkodva megépített alkatrész, vegyület stb. nem fog működni.

  20. Én Kémbridzsben vizsgáztam, lévén ott laktam mint au-pair, ezelőtt 20 évvel. Gondoltam egy nyelvet jól csak az adott helyen lehet megtanulni.
    A un. first certificate vizsgát tettem le ami egy jó erős középfoknak felelt meg idehaza.
    A következő fokozat volt a felső és a legmagasabb szintű volt a szakmai.
    Tehát a szakmai nyelv elsajátítása egy szakmai tudást is igényel, hogy egyáltalán értsd miről is beszélsz.

    Emlékszem, hogy az első nap egy skót festővel beszélgettem, illetve kellett volna, de rémülten tapasztaltam, hogy egy szót sem értek.😂

    Van is az az angol közismert szóvicc, hogy a háborúban megérkezik a skót ember a különítményéhez.
    Az angol előljárója kérdezi, mondja:
    -Oh what a brave man, you come here to die( tudáj)?
    Válasz:
    – oh no, no! I came here yesterday( jesztudáj).

    Én nagyon szeretem a különféle változatait az angolnak. A jamaicai ( unow wha isayin’- you know what I am saying) kapkodós beszédtől az érthetetlen akrikai angolon át az eredeti angoltól eltérő amerikai akcentusig bezárólag.
    Az angolok egyébként az ír akcentustól lábrázást kapnak. Egyik sem idegesíti őket annyira, legalábbis ezt hallottam.

    A különféle magyar tájszólások is nagyon tetszenek. Elég néha azokat is megérteni.
    Én egyébként meg se próbálnék angolról fordítani, ahhoz nagy tudás kell.

  21. Ez most jutott – csak 😛 – eszembe… Az évezredforduló környékén megalakult a “Kiskapu” kiadó (isten nyugtassa! 😛 ), azzal a “profillal”, hogy főleg linuxos szakirodalmat adnak ki magyar nyelven|re… 🙂
    Jó példa a szakmai fordításokra, hogy a kicsit képzett (számító)gépészektől felfelé, a gurukig, mindenki felüvöltött, hogy “Nemkééééneee!” A terminus technikusok maradjanak csak meg angolul… 😉

  22. Károly, ebben épp az a zseniális, hogy a műfordító a te nyelveden élvezhető, érthető módon fordít mert tisztában van az igényeiddel. Ehhez kell egy nagy adag emberismeret, gondolkodásmód ismeret. Meg ugye az, hogy a darab mely társadalmi rétegnek szól. Ezt Arany zsigerből tudta.

  23. 28 – Dan:
    Ami azt illeti elég makacs vagy. A forditónak nem az a dolga,hogy igényeket elégítsen ki. Az a dolga hogy egy szöveget átültessen egy másik nyelvre a mondanivaló megtartása mellett. A posztban világosan leírtam: ” Az én definícióm szerint az a jó fordítás, aminek az elolvasása után egy minimum érettségivel rendelkező férfiben vagy nőben ugyan azon impresszió/érzés keletkezik, mint az eredeti szöveg megfelelő elolvasása után.” Persze ezt el kell olvasni és meg is kell érteni.

  24. Dan!
    Hogy világosan láss műfordítás ügyben itt van Shakespeare 75. szonettje két különböző fordításban:
    Kántás Balázs
    Testemet s lelkemet te élteted,
    akár földet a hűs nyári zápor,
    létezésem miattad végtelen
    harc, mint a fösvény pénze: kínmámor.
    Szívemben úr felhőtlen boldogság,
    s mégis, hogy elveszítelek, félek,
    fogságban tart e szabadság-rablánc,
    s elégek e menny-pokol tüzében.
    Elemészt e szerelem vad vágya,
    akarlak, miközben menekülnék,
    elmémben ellentétfolyam vágtat:
    veled s nélküled élnék örökké.
    Te vagy a semmi és a mindenség,
    s részeg csömörömben folyton innék.

    Szabó Lőrinc
    Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
    s tavaszi zápor fűszere a földnek;
    lelkem miattad örök harcban él,
    mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
    csupa fény és boldogság büszke elmém,
    majd fél: az idő ellop, eltemet;
    csak az enyém légy, néha azt szeretném,
    majd, hogy a világ lássa kincsemet;
    arcod varázsa csordultig betölt,
    s egy pillantásodért is sorvadok;
    nincs más, nem is akarok más gyönyört,
    csak amit tőled kaptam s még kapok.
    Koldus-szegény királyi gazdagon,
    részeg vagyok és mindig szomjazom.

    Nyilvánvaló, hogy ebben a műfajban neme lehet tévedni. 😀

  25. Milyen érdekes, Tibor bá, hogy pont Te hivatkozol az érzésre, sőt pont ez alapján definiálod hogy jó lett-e egy fordítás, pont az a dolog, amihez igazán értesz. Te, akivel annyit vitatkoztunk azon, hogy számítanak-e az érzések.

    Nem mondok ellent ebben, de azért hozzátenném: vannak szövegek, ahol inkább a gondolat számít, mint az érzés.

    30-ra, mellesleg: Ez alapján ez a két fordítás jó kell legyen, mert bennem ugyanazt az érzést kelti: teljesen hidegen hagy… 🙂 Nem vagyok egy költői lélek.

  26. 31 – Leba:
    Az érzésnek több értelmezése is van. Te nem ugyanarról beszélsz, mint amiről én. Én például arról beszélek, amikor érzed, hogy virágzik az orgona, vagy érzed, hogy csip a paprika. Vagy megérzed, hogy milyen kínos helyzetbe került egy udvarló. Amikor azt írom, hogy milyen érzést vált ki, akkor arra gondolok, hogy a színdarab nézése közben milyen érzés váltódik ki benned: együttérzés, sajnálás, méreg, bosszúvágy?

  27. 32. Tibor ‘bá
    ” Amikor azt írom, hogy milyen érzést vált ki, akkor arra gondolok, hogy a színdarab nézése közben milyen érzés váltódik ki benned: együttérzés, sajnálás, méreg, bosszúvágy?”

    Már engedelmeddel, de azt(okat) érzelemnek hívják.
    A fizikai érzésnél pedig az érzet szóval lehet kiváltani az érzést, ebből egyből tudni, hogy fizikai a történet.
    A megérzés pedig megint egy más tészta.

  28. 32: Igen, igen, erre gondolok én is.

    Meg arra is, hogy azzal együtt, hogy az ember életében ennek kulcsfontosságú szerepe van, de azért mondjuk egy fizika tankönyv esetében én azért nem abban látom a fordítás jóságát, hogy az olvasó ugyanazt a csalódást/értetlenséget/izgalmat/unalmat/sikerélményt éli-e meg, mint az eredetit olvasva. Hanem hogy a kognitív megértésnek, a gondolatoknak ugyanazon a folyamatán tud-e átmenni.

  29. 33 – 34:
    Amikor én írok egy levelet, vagy egy apró történetet, akkor annak olvasójában keletkezik egy érzés (amivel az író tud manipulálni). A jó fordítás esetében ami “keletkezik” ugyanaz. Nem okoskodni kell, hanem meg kell ezt érteni. — Értek hozzá, higgyétek el. Volt, amikor egy nőben tetszést akartam kiváltani és kiröhögés lett belőle, mert a fejemben rosszul fordítottam le azt, amit mondani akartam. Volt, amikor szimpátia helyett antipátiát váltottam ki. Szóval tudom miröl beszélek.

  30. Szuper téma, köszönet érte! Azon gondolkodom, hogy “angol nyelven” – annak valamilyen gyarmati változatán mekkora tömegek beszélnek anyanyelvként. Ehhez képest mennyire kevesen vannak azok, akik az oxfordi angolt (-> kultúrát) beszélik. Lehetetlennek tartom, hogy a gyarmatosítók a nyelvük finomabb utalásait is rá tudták volna kényszeríteni a leigázott népeikre. Ők talán maradtak a saját gondolkodásmódjuknál, de az angol nyelv nyelvtanával és szókészletével. (Nem beszélve a rengeteg dialektusról). Ilyen értelemben nem is lehet az angol nyelvről, annak finomságairól beszélni, legfeljebb angliai nyelvről, amelyet pár tízmilliós törpe kisebbség ért és használ az anglofón tömegek között. Világnyelvként holt nyelv az angliai.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..