(143) Proszektúra idill

Tibor bá’ online

 

~ab108Tegnap a papok (nem kiérdemelt) reverenciájáról volt szó. Nem ők az egyetlenek. Hasonló, ha éppen nem nagyobb tisztelet veszi körül az orvosokat. Egyik barátomat látogattam a múlt héten, akinek átázott a plafonja, mert a felette lévő lakásban volt valami gubanc. Probléma az, hogy nem lakik ott senki, tulajdonosa pedig egy családi orvos, akit a barátom rémülten hívott fel telefonon, hogy jöjjön, nyissa ki a lakást még mielőtt nagyobb baj lesz. Az orvos közölte, hogy nem megy, mert most rendel, különben is el van foglalva, nem tud ilyen dolgokkal foglalkozni, de majd intézkedik. Intézkedett. Két nappal később – épp amikor ott voltam – megérkezett a közös képviselő, aki járt a lakatlan lakásban, és közölte, hogy az egyik csap csöpögött, de már elzárták. Különben a doktor úrnak az a véleménye…. mert a doktor úr úgy gondolja…. különben is a doktor úr… Ezt már nem voltam képes tovább hallgatni, közbeszóltam: megkérdezhetném, hogy kiről beszél? – Látványos meghökkenés, néhány másodperc csend, majd folytatom: nyilván a lakás tulajdonosáról van szó, de akkor miért nem mondja azt, hogy „a tulajnak az a véleménye… stb.” A közös képviselő nem érti. – nézze – folytatom – itt végső fokon felelősségről van szó, tehát a lényeges információ a tulajdonos, hogy neki mi a foglalkozása, az nem releváns. – Persze ezt követve volt egy kis vita, de az már nem érdekes. A lényeg, hogy itt is detektálható egy jó adag reverencia, de miért?

Álláspontom szerint a legtöbb (de nem az összes) orvos nem kifejezetten intelligens, de az alapos képzés jó minőségű szakmunkást gyárt belőlük, akikben jelentős mennyiségű rutin alakul ki. Szerencsére az eléjük kerülő betegségek hatalmas hányada széles körben előforduló bajjal van megáldva, amiket viszonylag könnyű felismerni. Ha azonban valaki olyan panaszokkal jelentkezik, és olyan leleteket produkál, ami kilóg a rutinból, azonnal beszarik a halott (hogy stílszerű legyek). Ekkor már csak két dolgot tehet, további vizsgálatokat rendel el, vagy nem szól egy büdös szót se, és elrendel egy felesleges, de ártatlan B12 kúrát, vagy méregtelenítést. — Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy ha orvos olvassa ezeket a sorokat, fel fog neki menni a vérnyomása, pedig azt ő is tudja, hogy az sztrók veszélyes. 😀 Viszont segítségemre hívom az egyik meg nem nevezhető angol kórházban végzett felmérést, ami szerint az intenzív osztályon fekvő betegek nagy részének diagnózisa egyszerűen helytelen. Némelyek azért halnak meg, mert az orvosok nem vesznek észre olyan jól elhatárolható betegségeket, mint például szívinfarktus, rákos daganat vagy tüdőembólia. Szakértők szerint az ok nem annyira a hozzá nem-értésben keresendő, mint inkább abban, hogy nincs „visszajelzés”, amiből tanulni lehetne. Ugyanis időhiány miatt alig végeznek boncolást. A papírok visszakeresése érdekes eredményt hozott. Ezek szerint egy másik angol kórházban a halált okozó betegséget az esetek 39 százalékában nem ismerték fel. Ráadásul az állapot nem korlátozódik egy-két kórházra, inkább lehetne mondani, hogy széleskörű. Az egyik kritikus szerint az orvosok túlzott mértékben bíznak az új diagnosztikai eszközökben, és nem tanulnak hibáikból, mert világszerte egyre kevesebb boncolást végeznek.

Természetesen egy-kettőre kezdtek megjelenni az orvos-védő nyilatkozatok: „Nem arról van szó, hogy hanyag munkát végeznének, de az esetek nagy részében lehetetlenség pontos diagnózist készíteni.” Mások úgy gondolják, hogy a kb. 30 százalékos tévedési arányt eddig is sejtették, de nem tudták melyik az a harminc százalék.

Megint mások azt feszegetik, hogy ha ez a helyzet az intenzív osztályokon, mi lehet a valóság más osztályokon. Ezeket gyorsan próbálják megnyugtatni, hogy az intenzív osztály egy különleges eset, mert az ott fekvő páciensek többségével állapotuk miatt nem lehet kommunikálni, és ez nehezíti az orvos helyzetét. El tudom képzelni, amikor az egyik lázas, de úgy különben kommunikatív betegnek azt mondja az orvos, „Mondja szépen ááááá, köszönöm, egyébként mit gondol a néni, mi lehet a baja? Igazán nagy segítség lenne, ha tippelne valamire.”

És akkor most nézzünk szemben egy konkrét esettel. A Birmingham Heartlands Hospital vizsgálata fényt derített a következőkre: Három év alatt az intenzív osztályon 2213 beteg fordult meg. Összesen 636 hagyta ott a fogát, akik közül mindössze 49-et daraboltak fel, de csak 38 boncolási eredményt lehetett értékelni (a homály fedett 11 esetről egy szót se!). A boncolási jegyzőkönyvek szerint 17 diagnózis helyes volt, 21 pedig hibás. A 21 hibásan diagnosztizált beteg közül 10 életben maradhatott volna, ha az orvos rájön, hogy mi a baja, de hát kérem 3 esetben a szívinfarktusnak is sikerült elbújni az orvos elől. Most jön a hab a tortára! A boncolások felszaporításának legnagyobb ellenzői maguk a kezelőorvosok, mert félnek, hogy hibájukra fény derül és a rokonság perelni fog.

Engem mindig bámulatba ejtett az a szemlélet, ami szerint, ha egy híd leszakad a tervezőt börtönbe csukják, ha egy gépkocsivezető munkája közben elüt egy járókelőt, biztos elzárás vár rá, ha egy vegyész felrobbantja a laboratóriumot, minimum meg kell neki fizetni a kárt, persze csak akkor, ha életben marad. Ezzel szemben a beteg embernek tudomásul kell venni, hogy gyógyítása bizonyos kockázattal jár, amibe még az is belefér, hogy műtét közben a hasában felejtenek egy ollót. Ő tehet róla, ha nem kell felnyitni a hasát, nem lehet bent felejteni egy ollót. Legközelebb majd kétszer is meggondolja, mielőtt kiveteti az epekövét.

Jut eszembe, ha meg akarnak műteni, ne állj egyből kötélnek. A sebészek imádnak műteni, nem annyira a szakmai gyakorlatból való kikopástól rettegve, sokkal inkább a jövedelmezősége miatt. Tanácsom, mielőtt a kés alá fekszel, alaposan járd körbe a témát.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

7 thoughts on “(143) Proszektúra idill

  1. Én is hasonlóan látom a dolgokat és talán nem véletlenül van fehérköpeny-fóbiám.Túl sok esetről hallottam az ismeretségi körömben.Egyik nő kimondottan rákszűrésre járó ,egészségtudatos ember volt de hiába.A kókler hentesek nem vették észre a tumort,Sajnos meghalt,nem is kevés szenvedés után.
    Ezt egy rokonnak végig nézni ökölbe szorult kéz nélkül már művészet.Valakinek a trehánysága miatt elveszíteni egy hozzátartozót borzasztó esemény.
    Ha a doki belevágta volna a nagykést akkor is ugyanez az eredmény lett volna csak gyorsabban és kisebb fájdalommal járt volna.
    Persze akkor megy a sittre,míg így vígan éli világát.
    Nem szívlelem a henteseket.A bennem levő tisztelet reflexet már szép lassan kikezeltem magamból.

  2. Pedig a két óhaj nem fog együtt teljesülni.
    Vagy felelősségre vonjuk az orvosokat, ne termeljenek tömegesen selejtet, vagy tudomásul vesszük, hogy lehet bizonyos immunitásuk, különben nem fejlődik a diagnosztika.
    Nem mintha látnék megoldást. Talán egy többlépcsős minőségbiztosítás segítene. De mint minden redundáns szisztéma ez is sokba kerül. Mostanság, lassan, egy orvos sincs, nemhogy kettő, vagy három.
    Se konzílium, se nekropszia.

  3. Én is hasonló esetekről tudnák beszámolni.
    Az édesapámat hasonló rutinnal tették el láb alól.
    Csak epeköve volt! Abba halt bele! Olyan “gyorsan” diagnosztizálták, hogy az egyik éjjel belefulladt a saját hányásába. És van még néhány hasonló eset. A Bajcsiban csak meghalni lehet, de azt flottul és gyorsan…

    Jut eszembe egy vicc.:
    Nagyvizitkor a főorvos elvégzi a rutin vizsgálatokat, konzultál az osztályos orvossal latinul. Hümmög egyet párat, és jegyzetel a kórlapra.
    Kérdezi a beteg: -Doktor úr! Mi a bajom?
    -Hát azt majd a boncolás megállapítja! 🙂

  4. A belgyógyász mindent tud,de semmit sem tehet.A sebész mindent megtehet,de semmit sem tud,a kórboncnok mindent tud,és mindent megtehet,de akkor már késő.. 🙂

  5. 143. poszt

    “A Birmingham Heartlands Hospital vizsgálata fényt derített a következőkre:…..stat.” -lehetséges, de azt is meg kellene említeni speciálisan Birmingham-ban, hogy az orvosok kb. 35-40% indiai, vagy pakisztáni, 15-20% EU emigráns, a többi pedig azért dolgozik Angliban, mert Amerikában nem tudnak állást kapni. S így könnyen ‘jaj’ lehet a betegnek, mégcsak a korház közelében is. A fertőzések elég gyakoriak. Akinek van pénze, privát megy… az ‘safe’. 😀

  6. Kanadaban elo patologuskent hozzatennek nehany aprolekot, ami a fentieket kisse arnyalja;
    Evtizedek ota csokken Amerikaban a boncolasok szamaranya, ennek harom fo okat latom:
    1. A muhibaperek magas szama miatt a kezeloorvosok kerulik a boncolas kereset (ami ellentetben az otthoni gyakorlattal nem automatikus korhazi elhunytak eseteben sem, vagy a kezeloorvos keri, vagy a hozzatartozo, de utobbi eseteben, ha orvosilag nem indokolt sokszor zsebbol kell fizetnie az 1500-2000 dollaros szamlat, ami eleg jo visszatarto erokent hat.)
    2. A kepalkoto eljarasok javulasa miatt, egyre kevesebb ujdonsagot tud feltarni a boncolas, ma mar eleg ritka az “elnezett” tumor, centimeteres alatti tumorokat is siman tudnak diagnosztizalni, ha megfelelo kepalkoto eljarast valasztanak a klinikusok.
    3. A vilagszerte tapasztalhato patologushiany; ma mar munkank 99%-at az elo betegek ellatasahoz nyujtott elengedhetetlen szovettani vizsgalat, fagyasztasos metszetek mutet kozbeni ertekelese, citologiai vizsgalatok es egyeb labor felugyeleti feladatok teszik ki (itt amerikaban a patologusok nagyresze egyben laborszakorvos is, mig otthon ez meg elkulonul), emellett nagyon keves ido, penz, energia marad boncolasokra.

    A boncolast egyebkent nem tartom non plus ultranak. A halal egy folyamat, a boncolas egy statikus allapotot mutat csupan, sokszor nem egyertelmuek a halal bekovetkeztet elsosorban okozo folyamatok, illetve a jarulekos tenyezok. Persze a szarvashibakra azert tobbnyire fenyt derit, de ez remenyeim es tapasztalatom szerint egyre ritkabb. Persze tudok en is kutatasokat idezni ezen benyomasok ellenkezojerol, de ez mar egy masik tema, hasonlo Churchill kollega hozzaallahoz, ugye aki kijelentette hogy csak a sajat maga altal hamisitott statisztikanak hisz. Ami az atlagos orvosi intelligenciat illeti, ott vannak problemak, ezzel egyetertek, de azert vannak kivetelek, es en szerencsesnek tarthatom magam, mert tobbnyire kivalo szakemberek vettek es vesznek korul, jo a tobbsegukkel egyutt dolgozni.

  7. 5:

    Az indiai és pakisztáni értelmiségieket semmi körülmények között nem kell lenézni, mert igen kiválóak is tudnak lenni.

    6:
    Köszönjük Balázs a szakszerű kiegészítésedet. Annak pedig őszintén örülünk, hogy léteznek kivételek, és megtaláltad a helyed.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..