(2749) Koedukáció

Tibor bá’ merengés a múltról

 

~at519Az első elemi második felétől kezdve a VIII. ker. Bezerédi utcai elemi iskolába jártam.  Az „elemi” jelzőt Rákosiék átváltoztatták általánossá, csak az isten tudja miért. Az „elemi” azt jelenti, hogy „alapvető”, tehát a jelző takarta a valóságot. Itt tanítják meg a gyerekkel az alapvető dolgokat. Mindegy, mert nem ez a mondanivalóm lényege. A lényeg, hogy az iskolának (lásd a képen, bár a fotós az épület felét levágta) két bejárata volt, egymástól elég távol. Az egyik homlokzatára ki volt faragva, hogy FIUK, a másikra, hogy LÁNYOK. Valójában tehát két iskola volt egymás mellett. Az egyikbe fiúk jártak, a másikba lányok. Ezt kívánta meg a kor katolikus erkölcse. A fiúkat beszervezték kongreganistáknak, a lányokat pedig Mária-lányoknak. Aztán várhatták a messzinek tűnő házasságot, ahol legfeljebb gyerekáldás céljából lehetett közösülni. Nem csoda, hogy mire nyolcadikba kerültünk, csurgott a nyálunk a lányok után, akiket csak a templomban láthattunk, és ott is csak a másik padsorban. Hogy ez jó volt-e vagy rossz, azt mai fejjel nehéz eldönteni, amikor világosan látszik, hogy a koedukáció mellett nehéz szűzlányt találni a 8. általánosban. persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mi a fenének maradnának szüzek? Tényleg, minek?

Aztán rendszerváltás jött, amit akkor úgy becéztek, hogy „a fordulat éve” és rendszerváltáskor a hatalom rögeszméje, hogy mindent átforgasson, ha jó az, ha rossz. Kitalálták tehát a koedukációt, összecsapták a lányokat és a fiúkat. Az ötlet évében 14 éves voltam, de részem a koedukáció áldásában csak egy évvel később lett. Szeptember elsején bementünk egy olyan osztályterembe, ahol a bennlévők fele lány volt, a másik fele pedig fiú. Természetes, hogy elkülönültünk. Perceken belül az ülésrend is így alakult ki. Az osztályfőnök nem intézett semmit, mi magunk ültünk le úgy, hogy az egyik padsorban a fiúk, a másikban a lányok. Lehet, hogy véletlen volt, de én még azt is észrevettem, hogy a padsorok rendje egybeesett a katolikus templomokéval: balra a férfiak, jobbra a nők. (harmadikban már össze-vissza ültünk, fiúk-lányok vegyesen. Csodák csak 3 napig szoktak tartani.) Az első napokban a fiúk és a lányok nemigen álltak szóba egymással. Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a másik nemmel. A lányok egy kicsit előbb oldódtak, de nem sokat. Megbeszélésre az első „botrány” után került sor. A két padsort elválasztotta a méter széles feljáró, de azért ezen a helyen a fiúk és a lányok mégiscsak egymás közelében kerültek. Valahol a hátsó padoknál, reggel 8 előtt egy fiú már bent ült a padba, amikor a másik oldalról megérkezett a leányzó, akit a fiú kezitcsókolommal fogadott. Erre a már bent ülő lányok hangos hahotába csaptak. Szerencsétlen srác pedig magyarázkodott, hogy nem ittak pertut, és ismeretlen lányt nem lehet csak úgy letegezni. Akkor pedig kijár a „kezét csókolom”. Megjegyzem, hogy az illető a háború miatt 3 évvel volt túlkoros, vagyis már volt némi rutinja “nők” terén. Ebből lett a fél órán át tartó vita, ami természetesen közel hozta a két nemet.

Mire volt jó az együtt tanulás? Mindenek előtt arra, hogy megismertük egymást. Ma ez természetes, de akkor nem volt az. Elképesztő gyorsasággal derült ki, hogy a csajok tök seggek a matekhoz, csöcseiket bedobják a fiatal tanároknál, a férfi tanárok a lányokat nőnek tekintik, némi kipréselt könnyel már egy 15 éves csaj is tud manipulálni a 35 éves tanárral, stb. stb.

Csakhogy a lányok és a fiú nem egyformán fejlődnek. Egy 16 éves leányon már megakad a férfi szem és a csaj partiképes. Egy 16 éves fiút a nők kamasznak tartanak, és a 16 éve lányok is, akik 20 feletti srácokkal járnak. Mi, osztálytárs fiúk előbb tudtuk meg, hogy az egyik lánynak sikerült megszabadulni a szüzességétől, mint saját mamája. Jó havernak bizonyultunk, ami felszabadította a gátlásokat. Beavatódtunk olyan dolgokba, amikről korábban nem is tudtuk, hogy van, és tudomásul vettük, hogy nagyon nem vagyunk egyformák, mert nem csak a csajok voltak tök hülyék a matekhoz, de a fiúk is az irodalomhoz, meg a nyelvtanuláshoz. Adta magát a dolog, te megtanítod velem a verselemzést, én meg elmondom neked (egymás után ötször) a cosinus-tételt. Az együtt tanulásnak megvolt a hozadéka, kiderült, hogy a 17 éves fiú pont úgy használható, mint egy 23 éves. Bár közösülésig ritkán ment el a dolog, de osztályon belül kialakultak a párok, akik között tombolt a „diák szertelem”, ami ma már a múlt egyik csökevénye, de én sajnálom a mai fiatalokat, akik számára a másik nem egyáltalán nem tűnik csodának úgy, ahogy nekünk tűnt.

Ez persze régen volt, van vagy hetven éve, és a koedukáció azóta töretlen, a világ legtermészetesebb dolga. Nekünk nem volt az, és hirtelen bevezetésével a korosztályomnak soha nem látott élményben volt része, amit ma már el se lehet képzelni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

6 thoughts on “(2749) Koedukáció

  1. Én 1965-től 1969-ig jártam koedukált középiskolába.Különösebb problémát nem okozott.Viszont 1967 őszén nyílt ha jól tudom az első kisérleti koedukált építőtábor Kunfehértón.Építeni nem építettünk semmit ,szőlőt szedtünk két hétig.Közösen dolgoztunk a szabadidőt is együtt töltöttük.Életem legszebb két hete lehetett volna de az elutazás előtti napon összevesztem barátnőmmel,Katival.Kati egy szép szőke lány volt és bosszúból minden ránéző fiúba azonnal szerelmes lett csak hogy engem bosszantson.A két hét alatt szinte minden lány összeállt egy fiúval a nagy l’amourok viszont azonnal véget értek mihelyst visszaültünk az iskolapadba.Minden ment a maga útján mintha mi se történt volna.Ja, én meg kibékültem a Katival és lelkesen kísérgettem haza mint régen.

  2. 1 – Attila:
    Én 1951-ben voltam építő táborban. Egy betonút két oldalán voltak a lányok, illetve a fiúk sátrai. Munka után közösen tábortűzesztünk, meg hasonlók, de egymás táborába átmenni szigorúan tilos volt. Miközben “hivatalosan” lánynak szülni dicsőség volt. De a (még akkor) régi vágású pedagógusok áthúzták Rákosi tervét, szigorú rendet tartottak.

  3. Tibor bá’ a szállás természetesen nálunk is szeparált volt.Külön barakk ill barakkrész volt fiúknak lányoknak.A bejáratnál illetve a hálóban éjjel nappal valamelyik beosztott tanár ült.Emlékszem egyszer búslakodva feküdtem az ágyamon mikor bejött egy srác az udvaron rendezett buliból és lelkesen mesélte.-Gyerekek! -Micsoda csajjal jöttem össze,micsoda bombanővel táncoltam stb -És ki az? kérdeztük.-Hát a K.Kati…(.A barátnőm volt, akivel összevesztem….)

  4. Én olyan iskolákba jártam, ahol az építőtábort ki kellett érdemelni.
    Kezdtem a Cukor utcaiban, majd a Szent-István tériben, onnan a
    Lovag utcaiban, tovább az Érsek utcai, onan a Kertész utcai, mivel
    a közelben már elfogytak az iskolák, Hajdunánás következett, de
    mint mindenhol, ott is “az iskolában volt a hiba.” Onnan vissza
    pestre a Szinyei Mersébe. Szóval sehol nem tudták értékelni az
    “igyekezetemet.” Így aztán csak egyszer voltam valahol Bábolna
    környékén sárgarépát egyelni, azt meg én nem tudtam értékelni
    és hazaszöktem. Volt is belőle nagy kalamajka. Még a tanár is intőt
    kapott. Koedukált osztályba sem jártam soha, mivel én voltam a
    “megnemértett gyerek. ” De sebaj ! Bepótoltam “magán úton.”
    Ahogy korábban írtam, míg ti tanultatok, én a csavargyárban az
    életet “tanulmányoztam.” De nekem elvált szülők ellenére olyan
    szép volt a gyerekkorom, mint keveseknek. Önfejű voltam és
    szabad mint a madár. Legalább is most így visszaemlékezve.

  5. A Szinyei Mersébe én is jártam meg mellé is főleg az első három évben.Bedobtam a táskámat a kukába és nyakamba vettem a várost.Egyetlen dalt ismertem a nagynénémtől azt énekeltem mindig ,hogyasszongya:
    Párizsban szép a nyár,
    A Grand Boulvard fényárban áll,
    Sétára vár a Szajna-part,
    A kis Polett is épp arra tart.
    Gőzöm se volt mi a bánat az a Grand Boulvard meg a Polett ….de lelkesen fújtam

  6. Orbánék is betű szerint ilyen “újításokat” végeznek.
    Betű szerint, de nem írásmódjában: K.O. edukáció…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..