(2743) Rekviem az emberiségért

Tibor bá’ online

 

Akinek nincs kellő fantáziája, annak meg kell nézni egy-egy történelmi filmet, hogy észlelje, akár csak egy-kétszáz éve elődeink élete milyen iszonyatosan nehéz volt, és milyen kétségbeejtően rövid volt az életük, ami jóformán semmi másból nem állt, mint örökös munkából. – Természetesen nem a maroknyi kiváltságosokról teszek említést, bár elsősorban a primitív higiéniai állapotok miatt, szenvedtek ők is eleget.

„Emberhez méltó élet” A XIX. században kezdett felbukkanni itt-ott a világban, ami jól érzékelhető az átlagos élettartam alakulásából. Legalább polgári szinten, a XIX.-XX. századforduló környékén kezdett megjelenni némi kényelem például az utazás terén, amikor már gőzhajók szelték az óceánokat, vasutak kezdték behálózni Európát, és megjelentek a gépkocsik is. de a fertőző betegségek legyőzéséhez kellett várni az 1930-as évekig. Az igazi jólét a II. világháború után kezdődött, mert az ugrásszerű termelékenység növekedésből az egész társadalomnak jutott. Magyarország erről néhány évtizedet lecsúszott a kommunista kísérletezgetés miatt, de a gulyáskommunizmust mi is élvezhettük. Az 1960-as évektől kezdve az utolsó „gond”, a nem várt terhesség problémája is megoldódott. Csak az egyénen múlott, hogy élvezze az életet 80-90 éves koráig. Energia pótolta az emberi erőt. Megszűntek a távolságok. A korábbi kemény emberi munkát kiváltották a mosó-mosogatógépek, a porszívók. A mélyhűtő pult kiváltotta a befőzést. A téli tüzeléssel járó favágást, fűtést, hamuzást, stb. felváltotta a termosztáttal szabályozott gáztüzelés. A nyári meleget elviselhetővé varázsolja a beépített klíma. A műholdas TV szobánkba hozza az egész világot. A mobil telefonnal bárkit, bárhol, bármikor elérhetünk. Az Internet pedig egy valódi csoda. A hang és képrögzítés mindennapossá vált. Mondhatnánk, hogy itt van már a Kánaán, már csak a társadalmi egyenlőtlenségeket kellene felszámolni, legalább részben, de erre már nincs időnk.

A természetesnek vett életvitelünk mellett nem vettük észre, hogy civilizációnknak a sok millió év alatt összegyűlt és nyersolajban, valamint földgázban tárolt energia az alapja. Ennek a hatalmas mennyiségű olajnak a felét már elhasználtuk, de furcsa módon nem az olaj elfogyása okozza vesztünk.

Az 1970-es években úgy látszott, hogy a jövőnk beláthatatlan távolságokat ível át. Emlékszem a kor egyik viccére: „Olvasta? A Nap 3 milliárd év múlva kihűl. Mit mondott? 3 millió év múlva? Nem, dehogy, 3 MILLIÁRD. Jaj, de jó, egészen megrémültem, hogy csak 3 millió.” Építettünk házat, gyűjtöttünk bélyeget, érméket, képeslapot, készítettünk családi fényképeket, majd átadjuk gyermekeinknek, hogy éljenek benne tovább, gyűjtsék az érméket tovább. Van a véges létünknek folytonossága. Egy élet alatt összegyűjtött könyvek halálunkkal nem semmisülnek meg, az örökösök megbecsülik, fenntartják, és majd gyarapítják tovább.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a fényesnek tűnő jövőnk ezer sebből vérzik. Gazdasági összeomlás, élelmiszerhiány, energiaár robbanás, nukleáris konfliktus, vagy erőmű katasztrófa. Egyik se biztos, de bármelyik bekövetkezhet – mondja a pesszimista. Á, dehogy, mindenre meg fogjuk találni a megoldást – mondja az optimista. És akkor néhány napaja Mauna Loa Observatory (Hawaii) bejelentette, hogy egy teljes napon át (24 óra) 410 ppm CO2 érték felett mértek. Hurrá! az Ipari Forradalom előtti 280 ppm-ről feltornáztuk magunkat a „bűvös”400-ra. Évekkel ezelőtt az első sorban álló szakemberek gondos számítások alapján közölték, hogy a mai civilizáció csak akkor tartható fenn, ha a CO2 koncentrációt sikerül 350 ppm alatt tartani. Nem csak nem sikerült, hanem megállás nélkül növeljük, sőt a növekedés gyorsul, hiszen az 1950-es évek végén (a mérések kezdete) az éves gyarapodás 0,6 ppm körül volt, az utolsó évi pedig kis híján 3 egész, jószerivel hatszoros.  Ilyen tempóban 20 év alatt elérjük az 500-at. Mit jelent ez?

Nekünk nem a gazdasági összeomlás, élelmiszerhiány, energiaár robbanás, nukleáris konfliktus, vagy erőmű katasztrófa lesz a végzetünk, mert azok elkerülhetők. Ami nem kerülhető el az a klímaváltozás. aminek jeleit naponta láthatjuk. A néhány évtizedig tartó csúcskényelmet hirtelen fel fogja váltani az egyre szélsőségesebb kényelmetlenség. Kánikula, szárazság, jégesők, viharok, özönvizek, természeti katasztrófák, paraziták, trópusi járványok, sose látott betegségek az egyre rosszabb egészségügyi ellátások mellett. Hullani fogunk, mint ősszel a legyek. Mindössze azt kell megnézni, mi van most Ausztráliában, napokon át tartó közel 50°C meleg. Ezt csak rövid ideig és légkondicionálóval lehet túlélni, ha zavartalan az áramellátás.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2743) Rekviem az emberiségért ” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Sokszor elhangzott már itt is a “Nincs ingyen ebéd” szlogen, és itt megint ide lyukadok ki.
    Ahogyan leírod itt az emberiség földi poklát, amit a régi generációk megéltek, és amit a mai “emberhez méltó” állapotok váltottak fel, rögtön az jutott eszembe, hogy ha végiggondoljuk a földi élet általános menetét, akkor ez az emberhez méltó az, ami teljesen természetellenes, csak ez a mi humanizált világunkban ez teljesen idegennek és borzasztónak tűnik.
    Ha a kereszténység úgy írja le a földi életet, hogy földi pokol, amely tele van szenvedésekkel és pusztulással, méginkább mondható ez általában az élővilág minden szereplőjére az élet megjelenése óta.
    Amit a költők idilli természetnek írnak le, az a valóságban napi gyilkos vetélkedés, kiélezett küzdelem a létért, amelyben naponta pusztulnak el lények tömegei, amelyek még élhettek volna, ha nem esnek az élet más szereplőinek ilyen vagy olyan módon áldozatául.
    És ez ugyanúgy érvényes az oroszlánra, mint a látszólag önfeledten és boldogan éneklő csalogányra. Életük egyetlen újabb napja sem garantált, minden nap túléléséért meg kell harcolni a riválisokkal és ellenségekkel, minden nap csak haladék és csak idő kérdése, mikor jön el utolsó napjuk, ami garantáltan nem végelgyengülés miatt következik be.
    A látszólagos boldog idilli élet szinte minden pillanata rivalizálás, menekülés, éhezés. Még tiszta szerencse, hogy nem rendelkeznek tudattal, mert elviselhetetlen lenne az ilyen tömény kilátástalanság. De szerencsére ők a pillanatnak élnek, és ösztöneik irányítják őket ebben a gyilkos káoszban.
    Az emberi tudat ezt már nem hajlandó elviselni, ezért mindent megtesz azért, hogy ezen a dzsungelharcon túllépjen, és olyan körülményeket alakítson ki, amelyek belátható ideig mentesítik a napi nyomás alól, az életét olyan stabil keretekkel vegye körbe, amelyek életbenmaradását, jólétét hosszabb távon biztosítják.
    A törekvés teljesen logikus és természetes egy gondolkodó lény szemszögéből, viszont teljesen ellentétes azokkal a folyamatokkal, amelyek az élővilágban megjelenéséig uralkodtak. Itt olyan ellentmondás bontakozik ki, amely most kezd egyre nyilvánvalóbban megjelenni.
    Az ember létbiztonságát csak a bioszféra többi szereplőjének lenyomásával, kiszorításával képes megteremteni, ugyanakkor ez népességrobbanást tesz lehetővé, ami még nagyobb nyomást fejt ki az élő és élettelen környezetre. Expanzióját- eddig úgy tűnik- képtelen önmaga korlátozni.
    Úgy tűnik, az értelem az élet egy olyan vadhajtása, amely hosszabb távon saját vesztét okozza. Azokat az önkorlátozásokat, amelyek szükségesek lennének a helyzet stabilizálására a “szabad emberi akarat” nem hajlandó lenyelni, hiába látják be sokan, hogy ez szükséges lenne.

  2. Tibor bá’!
    A 400ppm-es érték nem a Popocatapétl vulkán pöfékelésének köszönhető – már ha egy vulkánkitörés megdobja a CO2-értéket? Nem kekeckedem, csak felvetem!

    1: Hubab!
    Hát ezen még nem gondolkodtam el, de tényleg… Basszus…

  3. “Gazdasági összeomlás, élelmiszerhiány, energiaár robbanás, nukleáris konfliktus, vagy erőmű katasztrófa. Egyik se biztos, de bármelyik bekövetkezhet”

    A legjobb egy termonukleáris konfliktus lenne, legalábbis, ha globális szinten történik. Ez a leggyorsabb, és akkor aztán minden problémától megszabadulnánk. Mindenki így járna a legjobban. 🙂 (és a Föld is…)
    A többi nagyon macerás (a klímaváltozás főleg). Bár, túlélők így is maradnának valószínűleg, úgyhogy ez sem tökéletes.

  4. 2:
    A különbség több nagyságrend.

    3:
    Egyetértek, és van is rá esély. Végül is, ha az első felvonásban egy vadászfegyvert látunk a falon, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a harmadik felvonásban el fog sülni.

  5. 4.Tibor bá:

    Na igen. Bár egyénileg, ha rólam van szó, és a kezembe nyomnának egy töltött fegyvert, nem lőném fejbe magam.
    Hiába vannak közel ezek a globális problémák, meghalni nem akarok azért, hogy túl legyek rajta.
    Csak mégis zavaró a közelségük, mert arra ösztönöznek, hogy felesleges bármilyen konstruktív tevékenységbe belekezdeni.

  6. “Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.”

    Luther Márton

    Ennyi.

  7. A délelőtti munkavégzésem komor, vagy jobban mondva egykedvű hangulatban zajlott.

    5: Egyetértek.

    Kellett nekem belemélyedni a témába..! 🙂
    Lehet, hogy azok járnak jól, akik nagy ívben tesznek az egészre..?

    A hangya egész nyáron kőkeményen dolgozott.
    A tücsök meg nem csinált semmit, csak vígan hegedült.
    Aztán jött a kemény, hideg tél.
    Meg is döglött mind a kettő.

  8. 1: Jól összefoglaltad mindazt, ami miatt egyáltalán nem kár ezért az emberiség nevű vírusért. Aki nem tudja megbecsülni ezt az egyedülálló és pótolhatatlan Paradicsomot, amit Földnek hívunk, és csak arra képes, hogy elpusztítsa a saját egoizmusa, kapzsisága, és szeretetlensége miatt, az jobb, ha eltűnik innen a süllyesztőbe. Akkor majd a többi élőlény, amelyik a természet törvényeit nem írja felül a létezésével, újra regenerálódhat és élhet boldogan. Minnél előbb, annál jobb. Ez egyébként az egészben a “lecke” is, és én nem zárom ki azt, hogy egyszer majd él itt helyettünk egy olyan lény, amelyik szellemileg sokkal magasabb szinten áll majd nálunk, és képes lesz itt harmóniában élve a természettel létezni.

  9. 5:
    Az élet egy hatalmas versenyfutás volt, van és lesz. Készülj fel, hogy te légy az utolsó ember. 😉

    6:
    Nem almafa, hanem diófa, és nem Luther, hanem Einstein. 🙂

  10. 8: Ne feledd, te is terheled ezt a Paradicsomot… nem csak a MAL Zrt. 😉

  11. 8,
    Most is élnek ilyen lények a Földön,akik a legnagyobb harmóniában élnek a Természettel- ,hogy ne menjünk messzire mindjárt megemliteném az erdélyi középnyugat kárpátbeli , havasi mokányokat.Tudod azok,akik azt a hosszú furulyát fujják,a havasi kürtöt(Bucium/kiejtve Bucsum) abszolut zöld energiával müködik még a kommunkiciós rendszerük is.
    Szóval ezek a hegyi lények szellemileg sokkal feljebb állnak a nyugati kulturáknál,mehetsz kezet csokolni nekik. 🙂

  12. Hát Tibor bá, te aztán le tudod hangolni az embert egy-egy ilyen poszttal, de a bevezetőn kivül sajnos egyet kell értsek vele.
    Az élet mindig nehéz volt, és most is nehéz, csak másképp. Ezt már valahol kitárgyaltuk, talán a fiatal generáció esetében.

    Nem gondolom, hogy az akkori ember nagyobb pokolnak élte volna meg az életet, mint a mai. A mai is az és egyre több embernek, és ma is igen sokat kell dolgozni ahhoz, hogy megéljünk. (nem a rezes bőrűekre gondolok)

    Ismerek olyat, nem is egyet, akinek csak több munkahely árán sikerül az alap “jólétet” fenntartani, és a másod, harmad állásból sem horvátországi nyaralásra gyűjt.

    “Nekünk nem a gazdasági összeomlás, élelmiszerhiány, energiaár robbanás, nukleáris konfliktus, vagy erőmű katasztrófa lesz a végzetünk, mert azok elkerülhetők. Ami nem kerülhető el az a klímaváltozás.”

    Dehát Tibor bá, mindez lehet a klímaváltozás következménye is. Az általad felsorolt események nem egymástól jól elkülöníthető eseméyek, hanem igen is sok közük van egymáshoz.

    Senki nem tudja milyen lesz a klíma megemelkedett átlaghőmérséglettel, mindenki csak annyit tud rá mondani, mint a Jobbikra, hogy szélsőséges.
    Kérdés mennyire?
    Amíg nem teszi teljesen lehetetlenné a mezőgazdaságot, addig nincs gond, mert 130 km/h órás szelet, jégesőt, 40 fokot simán túl lehet élni….

    Egyébként tényleg az a legjobb hozzáállás, hogy bízni és kitartani a végső napokig.

    Hogy mi lesz majd a végzetünk, azt most megmondani nem lehet.
    A gazdasági válság jelenleg még mindig sokkal több ember életét keseríti meg, mint a klímaváltozás. Ha ez a tendencia megfordul, akkor már tényleg nagy a baj, de még mindig nem a vég…

  13. 8 Camelia

    Félreértetted, amit írtam. Az értelem megjelenése hosszabb távon kizárja a saját fennmaradását, olyan belső ellentmondásokat hurcol. Nem csak az ember, bármely lény, amely kifejleszti az intelligenciát szükségszerűen ugyanerre a sorsra jut.
    Ha genetikailag nem hordozná magában az önzés mélyen begyökerezett ösztönét, akkor már rég kipusztult volna a nagyon önző állatvilágba beágyazva. Minden lény csak úgy tud életben maradni, hogy ezt a harcos életösztönt szegezi szembe a bioszféra többi szereplőjének hasonló ösztöneivel, aztán hajrá, győzzön a jobbik. És ezen nyugszik az élet fennmaradása és folyamatos fejlődése.
    Amit az ember erkölcsileg elfogadhatatlannak tart, például az összes ember élethez való jogának megkérdőjelezését, az a természet működésének tagadása.
    A természet működése arra alapul, hogy annyi utód szülessen, amennyi csak lehetséges, aztán a felesleg pusztuljon el egy iszonyatos versenyfutásban a forrásokért. Ez biztosítja az élő generációk minőségét, sőt annak lassú fejlődését. És ennek elkerülhetetlen velejárója az egyedek folyamatos, végsőkig feszített küzdelme a létért, következménye pedig a vetélytársak, zsákmányállatok stb. folyamatos pusztulása, szelektálása.
    Az értelemmel rendelkező lény ebből természetesen ki fogja vonni magát értelme segítségével, de ezzel meg is ássa a saját sírját, mert élőlényként létalapját rombolja szét, azt ami létrehozta és fenntartotta kialakulásáig.

  14. 13:

    “Az értelem megjelenése hosszabb távon kizárja a saját fennmaradását, olyan belső ellentmondásokat hurcol.”

    Hubab ez egész egyszerűen nem állja meg a helyét, az ezt követkető mondatodról nem is beszélve, amiről nem lehet tapasztalatod, mert nem beszélgettél még más intelligens fajokkal.

    Az idézett szövegednek pont az ellenkezője igaz. Tekintsünk el minden rassztól, vallástól kultúrától és egyéb embert embertől megkülönböztető viselkedési formáktól és vegyük a 7 milliárdot egyformának, simán csak embernek.

    Ha jól megfigyeled, az ember pont azt műveli, mint bármely más faj, élőlény a Földön. Ha a körülmények megfelelőek, akkor szaporodik, ha a körülmények nem megfelelőek a populáció csökken.
    Egy legelő állat sem foglalkozik azzal, hogy aznap az utolsó fűszálat eszi meg, meg fogja enni, nem felezi el, hogy még egy kicsi holnap utánra is maradjon. Aztán éhenpusztul.
    De igaz ez az oroszlánokra is. Ha bőségesen van táplálék, akkor szaporodnak, egészen addig, amíg elfogy a zsákmány állat, és a populáció csökkeni kezd.

    Tekintsük el az ipartól, mezőgazdaságtól és minden egyéb dologtól, az ember adottságait kihasználva pont azt teszi, mint ezek az állatok.
    A Földön bőség van még most is, az emberi populáció nő, persze a természet rovására, akár az állatok esetében.
    Hívhatjátok válságnak, klímaváltozásnak, tökmindegy, de nemsokára érkezik a visszacsatolás, hogy az ember túl sok erőforrást, táplálékot fogyaszt, ezért érkezni fog a populáció csökkenés is.

    Ez borzasztóan leegyszerűsített változat, de ez az igazság.

    Az embert pont az ÉRTELME tenné képesre ahhoz, hogy a testi szükségleteinek kielégítése közben képes legyen mérlegelni azt, hogy amit elvesz a természettől, azt vissza is kell adja, hiszen az véges, elfogy egyszer.
    Az ember lenne az értelménél fogva képes arra, hogy születésszámot szabályozzon, és megannyi dologra, ami biztosíthatná azt, hogy hosszú távon fennmaradjon ezen a bolygón.

    Nem élünk ezzel az értelemmel. Vajon miért? A válasz az ego.
    Az állattal ellentétben, aki épp az utolsó fűszálat eszi meg, mi képesek vagyunk felfogni, hogy fogy a legelőnk és X év múlva mi is az utolsó fűszálat esszük meg, még sem teszünk semmit, illetve amit igen, az nem elégséges, tehát mi is csak állat módjára viselkedünk, ösztön mellett/helyett hajt az ego. Ennyi.

    Az intelligencia nem a pusztítás lehetőségét hordozza magában, hanem a lehetőséget is, az ellenkezőjére. Építésre, fejlődésre, de mi ezzel nem élünk. Igen az ego erős, ez van.

  15. 16: Daniel Quinn nyomán, ha nem tévedek.
    Döbbenetes a meglátása.
    Őt tenném meg kötelező olvasmánynak.

  16. 16 Curix

    A visszacsatolás biztos meg fog történni, erről nekem sincs kétségem, de nagy az esély arra, hogy az ember ezt a visszacsatolást pont az értelme segítségével olyan sokáig halasztotta sikerrel, hogy a gát mögött felhalmozódott pusztító potenciál végül ellenállhatatlanul el fogja söpörni.
    Az állatvilágban az egyensúlytalanságok rövid úton kiegyenlítődnek, míg az ember értelmével addig erőlködik, míg valami újabb módszerrel újra meg újra elodázza a válsághelyzetet, természetesen mindig a földi élővilág és az erőforrások rovására. De egyszer eljön az igazság pillanata, és már nem lesz annyi tudás és energia, hogy megakadályozza a nagy visszaszabályzást, ami nagy eséllyel az egész faj pusztulását fogja jelenteni, miközben már magával rántotta a sírba az eredeti fajgazdaságot is, ami az elején körbevette.
    Ami meg az értelem kontra ösztön ügyet illeti az a meglátásom, hogy az értelem sokszor ugyanarra a végkövetkeztetésre jut a való világban, mint az ösztön öntudatlan működése.
    Egy közösségben mindig megtalálható az emberi természet teljes skálája, a nagyon önzőtől a teljes önfeladásig. Tegyük fel, hogy társadalmi eszközökkel megpróbáljuk a szélsőségeket lekorlátozni, az biztos, hogy egyenlővé nem tudjuk tenni őket, mindig megmarad valamennyi differencia az emberek alaptermészetében. Mit gondolsz, az életben melyik lesz a sikeresebb? Garantáltan az önzőbb, még ha akármilyen intelligensen is fogja álcázni motivációit. Vajon ki lesz az, akit a többiek irigyelni fognak, akikről a mintát megpróbálják levenni a sikerhez? Ki fogja meghatározni a közösség törvényeit? És itt a kör bezárul.
    De ez a motiváció oldala a dolognak.
    Nézzük az életbenmaradás és siker logikai oldalát. A rövid távú túlélés mindig felül fogja írni a hosszabbtávú spekulációkat, aki nem ez alapján dönt ma, az már a holnapot sem éri meg, bármennyire logikusnak tűnne részéről egy távolabbi fenntarthatósági stratégia.
    Az önző és élelmes rögtön ki fogja használni a másik önfeláldozó mentalitását, hogy a saját pozícióját javítsa, bízva benne, hogy ha majd pozícióba kerül, azzal fogja biztosítani hosszabbtávú sikerét. De legalábbis semmiképpen nem hajlandó saját altruizmusával lehetővé tenni riválisainak potenciális lépéselőnyét. És a kör itt is bezárul.
    A végső pedig, amit előző hozzászólásomban megfogalmaztam, az a tény, hogy az ember kikapcsolta magát abból az evolúciós mókuskerékből, aminek a létét köszönheti.
    Nem látom, hogy hosszabb távon az ember hogyan lesz képes fenntartani genetikai színvonalát a természetes kiválogatódás ilyen mértékű kikapcsolása mellett.
    A természetben a szükségszerűen kialakuló kedvezőtlen mutációk, vagy genetikai kombinációk rövid távon a természetes kiválogatódás áldozataivá válnak, és a nagyszámú utód közül csak a legkiválóbb egyedek maradnak életben (még ehhez is kell szerencse), és adják tovább génjeiket.
    Az ember, mint társadalmi lény ezt nyilván nem hagyja, hiszen ez fogalmaink szerint egy földi pokolhoz vezetne. Tegyük fel, bevezetik a tökéletes népességszabályzást, és éppen annyi ember fog születni egy egyensúlyi állapotban, amennyi elpusztul. Ez azt fogja jelenteni, hogy az összes lehetséges defekt, ami egy utódnál előfordulhat megmarad a szaporulatban, majd ez generációnként továbbadódik, sőt minden generációval szaporodik. A defektek az egyedekben egyre halmozódnak, és a nemrég még tökéletes faj lassan elveszti fizikai és szellemi képességeinek egyre nagyobb hányadát. Ez a társadalom egyre több eltartottból és egyre kevesebb teljes értékű dolgozóból fog állni. Egyre nagyobb lesz a mozgáskorlátozottak, a szellemi fogyatékosok, a vakok, süketek stb. aránya, ami a társadalom teherbírását egyre jobban le fogja terhelni. Ennek is lesz egy elviselhetőségi határa.
    Szóval büntetlenül nem vonhatjuk ki magunkat az élővilág természetes, habár igen kegyetlen folyamataiból, márpedig egy értelmes lény szükségszerűen ezt fogja tenni, ha módjában áll.

  17. A hubab kontra Curix vitában hubab mellé állok. Egyetlen kikötéssel. Az ész és ösztön vivódásában az ész csak nagyon ritkán diadalmaskodik.

  18. Szomorú hogy az Ember a saját baját nem tudja megoldani, ugyanakkor az állattenyésztésben jelentkezhető ugyanolyan bajt remekül kezel. A jó gazda, adott területen csak meghatározott egyedszámban tart állatot, hogy mindnek jusson elegendő táplálék. Szaporodni csak a legkiválóbb egyedeket engedi, de nem korlátlanul, hiszen a terület mérete adott /nem változik/ . Ilyen módon megvan a kiválasztódás a szelektálás, az állatok jó kondícióban vannak, az egyedszám a területhez képest megfelelő .Ezt a módszert kéne alkalmazni az emberekkel is, de ehhez kellene egy Gazda .

  19. 20-Szántó József
    “Ezt a módszert kéne alkalmazni az emberekkel is, de ehhez kellene egy Gazda .”
    Gazda kell? OK, leszek én. Majd én szelektálok, én tudom ki a legkiválóbb, kit érdemes szaporítani.
    Hát engem. 🙂
    Nem tudom komolyan venni az ilyen hozzászólásokat. 🙂

  20. 20: “A jó gazda, adott területen csak meghatározott egyedszámban tart állatot”
    “Ezt a módszert kéne alkalmazni az emberekkel is, de ehhez kellene egy Gazda.”

    Hát mai szemmel elég barbár dolognak tűnik, de egyes elméletek szerint az isteneknek feláldozott gyermekek épp a túlszaporulat megakadályozására szolgáltak. De evolúciós szempontból ez a mém gyengébb a végtelen szaporodást hirdető zsidó és keresztény mémeknél. Épp úgy ahogy a gyermekeiknek rendezett körülményeket és biztonságot biztosítani kívánó rétegeket túlszaporodják a felelőtlen, “majd csak lesz valahogy” alapon gyereket vállaló szegényebb népek.
    Lásd:
    http://embed.indavideo.hu/player/html5/7aa1e73d6a
    🙂 (Kár, hogy a film többi része messze elmarad ettől a kis résztől)

  21. 23: Ez a film jó volt, elgondolkodtam rajta, hogy 3 (törvényes) gyerekkel vajon mennyi lehet az IQ-m 🙂

  22. Nem tudom ki hogy van vele, de én max akkor dobom be a törölközőt, ha betöltöttem a 130. évemet 🙂

    A világ olyan, amilyenné tenni akarjuk…
    Én építeni és tenni szeretnék, nem sajnálkozni a világ végén, és azon agyalni, hogy az ember egy elpusztítani való vírus…
    Remélem aki ezt gondolja, rájön, hogy rossz úton jár.

  23. 18:

    Nézd Hubab, attól, hogy az ember az értelmét önzőségre használja, és nem önzetlenségre, ez döntés kérdése. Az, hogy az értelem miatt, mi nagyobb pusztítást végzünk, annak semmi jelentősége, nincs különbség az állati viselkedés és az ember közt ebben a tekintetben. Az állat is önző, még jobban, mint az ember.

    A krumplibogár is addig zabálja a krumpli leveleket, amíg van rajt, aztán költözik egy másikra és azt is lezabálja.
    Mi pont ezt tesszük csak nagyobb mértékben.

    Mi is “lezabálunk mindent” (értsd erdők, vízkészlet, energia…stb) aztán kipusztulunk, illetve nem fogunk, mert az emberből is maradni fog, csak a populáción erősen le fog csökkeni.

    Azt a mutációs dolgot nem igazán értettem. Miért is lenne több vak, meg süket születésszabályozással??? Nagyon max a nemek aránya tolódna el, de ha nem lenne az a baromság mint Kínában, hogy egy fiú többet ér, mint egy lány, akkor ez sem állna fenn. Egyébként meg sokan túlbecsülik a gének jelentőségét, a gének “programozhatóak”.

    Így jó minden, ahogy most van, azt szokták mondani minden okkal történik.
    Nagyon sok önző ember egy trauma hatására önzetlenné válik. Hát mi most egy jókora trauma előtt állunk, ill már kezdünk beleszaladni.

  24. 25:
    A “tudomány” előrehaladásával olyan gyerekek is életben maradnak, akik akárcsak néhány évtizede meghaltak volna, és még saját gyereket is vállalhatnak. Ez egyértelmű kontra szelekció. Aztán, minél butábbak a szűlők annál több a gyerek. Hová vezet ez hosszabb távon?

  25. 20 Ezt már Madách is kitalálta (lásd falanszter jelenet).
    A valóságban az adminisztratívan kikényszerített kínai egy gyermekes családmodell is kiverné a biztosítékot a világ túlnyomó részén még akkor is, ha kettőre szelidítenék a gyerekszámot.

  26. 25 Curix

    A mutációs dolgot így közelíteném:
    Ha egy CD-t másolsz, és a legközelebbi másolásnál a másolatot másolod, akkor a statisztikailag előforduló hibák rohamosan elkezdenek szaporodni a másolatokon.
    Az élőlények ennek kivédésére azt a módszert használják, hogy az eredetiről másolnak 5, 10, 100 vagy 10000 példányt, amelyek közt lesz néhány igen kiváló minőségű is. (Az új, progresszív változásokat most nem is tekintem.)
    Szaporodáskor ezek a két szülőtől származó gének másolódnak, de minden újabb utódnál más gének kerülnek a közös pakliba, és ezek is minden esetben másfajta és más számú másolási hibákat hordozhatnak.
    Aztán a sok többé-kevésbé hibás másolatok közül kiválogatódnak a legkiválóbbak, a következő generációs szaporodási ciklusban már csak ők vehetnek részt, a többi kihullik a forrásokért történő harcban.
    Na, az ember ezt iktatta ki, így egyre több az örökletes betegség és fogyatékosság.
    A születésszabályozással megakadályozzuk azoknak a kiváló másolatoknak és kombinációiknak a létrejöttét, amely éppen a genetikai színvonal megőrzésében vehettek volna részt, helyettük marad az első néhány próbálkozás eredménye akkor is, ha gyengécskére sikerült….

  27. A hülyeség kora
    (színes, angol dokumentumfilm, 92 perc, 2009)

    A film 2055-ben egy pusztulásra ítélt világban játszódik. “Miért nem mentettük meg otthonunkat, a Földet, ameddig még lehetett?” – teszi fel a kérdést a főszereplő, egy idős történész számára már archív, 2008-as filmfelvételeket nézegetése közben. Az archív felvételeken olyan, ma élő húsvér személyek története elevenedik meg, akik bár a világ különböző pontjain élnek, mégis ugyanúgy szenvednek a klímaváltozás globális hatásaitól.
    A hülyeség korát szeptember 22-én a világ több mint negyvenöt országában egyszerre mutatják be. Ezen különleges alkalomból a nézők nemcsak a filmet láthatják, hanem részleteket vetítenek az előző nap megtartott New York-i bemutató eseményeiről is, ahol a világpolitika, a környezetvédelem és a szórakoztatóipar hírességei mondanak köszöntőt, többek között Kofi Annan és a Radiohead.

    A teljes film magyar szinkronnal:

  28. 29:

    Tibor bá megállapítását értem, de a tiédet nem Hubab.
    Bár itt is megjegyezném, hogy pl. a császárral született gyerek semmivel se ér kevesebbet, mint a hagyományos úton született, és korábban ebbe nem csak a gyerek, de az anya is belehalhatott.
    Meg erre még számos eset van.
    Persze megmentenek életképteleneket is, de ez teljesen normális dolog.

    Lehet, hogy én sem élnék már, ha nem operálnak meg vakbéllel. Na puff, akkor ne csináljak gyereket, mert a gyerek is vakbélgyulladásos lesz? 🙂

    Azzal, hogy egy pár csak egy-két gyereket vállal semmivel nem nő az esély a süketekre, meg vakokra. Régen kimondottan belterjes települések voltak, sőt még a mai időseken is meg lehet figyelni. Egy rakás ugyan olyan nevű volt egy faluban és a környező kis falukban, magyarán 20-30 km-es körön belül kerestek párt.
    Még sincs tele egyik falu sem 8 lábú egyedekkel.
    Szóval továbbra sem értem a CD másolásos elméletedet, de biztos az én CD olvasómban van a hiba. 🙂

    Az ember, mint 7 milliárdos massza egy bonyolult állatfaj és kész, ezen nincs mit szépíteni.

    Ha mindenki olyan lenne, mint Kedves Loránd, akkor meg lehetne az emberiséget menteni.

  29. 31 Curix

    Te rögtön átlavírozol morális oldalra, pedig annak ide semmi köze.
    Mint ember természetesen én is egyetértek azzal, hogy mindenkit meg kell menteni, akit technikailag lehet, hiszen lehet, hogy a saját gyerekemről van szó. Csak azért ne legyünk vakok, látni kell a dolog hosszútávú következményeit.
    Aki ismeri az evolúció mechanizmusát, annak ezt érezni kell.
    A folyamaton pedig nem tudom mit nem értesz.
    Ha a szülőpárok egy százalékánál születik a gyerek örökletes defektussal, legyen az bármilyen, szervi működést érintő, anatómiai, idegrendszeri vagy bármi egyéb, akkor a felnövő új generáció már eleve átörökíti ezt a defektust, ami még kiegészül az újonnan előállt mutációkból fakadó többlettel. Így minden újabb generációval növekedni fog a tényleges defektust hordozó egyedek száma, hiszen nincs olyan folyamat, ami ezt korrigálná.
    A természetben élő állatfajoknál egyrészt ezek a hibahordozó egyedek kiesnek a természetes kiválogatódás folytán, helyüket pedig elfoglalják a jó adottságokat hordozó egyedek, hiszen belőlük is van bőséges túlkínálat a sok utód miatt. Ha valami miatt nem lenne sok utód, akkor ez a folyamat nem működne.
    Az embernél éppen ez a helyzet.
    Súlyos a dillema, ha sok utódot vállalunk, akkor szükségszerű egy létszámbeállító pusztulás, amitől minden ember irtózik.
    A másik alternatíva egy szigorú születésszabályzás, aminek pedig a fent leírt folyamat lesz a következménye.
    Lehetne ötletelni, hogy az embriókat kezdeti fázisban vizsgálva kiejtsük a rendellenességet hordozó egyedeket, de ez súlyos morális konfliktust okozna, ki minősít, hol a határa a még elviselhető hibáknak stb. A vallási megközelítésről nem is szólva.
    Így ma nincs a látóhatáron igazán jó megoldás. De egy biztos, az első szükséges lépésnek mindenképpen a születésszabályozásnak kell lenni, a többivel majd később kell szembenézni.

  30. Hubab kezdem kapizsgálni miről akarsz írni, de ez csak akkor lenne érvényes, ha 100 ezren élnénk a földön és nem 7 milliárdan.
    Egyébként is nyugaton már beállt az egy-két gyerekes családmodell, szabályozás nélkül is még sincs ebből gond.
    A teljesen életképtelenek meg most is ki fognak hullani. Nyugi a természet úgy is erősebb, mint mi, csak naívan az ellenkezőjét hisszük.

  31. Akkor jó:-)
    Másodszor néztem meg, hogy mindent értsek, elsőre nem minden szálat fejtettem le könnyedén, másodszorra nagyon fura filmélmény volt. A poszt címe jutott eszembe róla.. meg hogy az agyunk hogyan próbál vigaszt találni–, hát igen,a remény hal meg utoljára, ha egyáltalán képes meghalni..de ezt a minden mindennel összefügg érzést egyszer kétszer már borzalmasan tisztán átéltem -egy egy pillanatra, egyszerre gyönyörű és félelmetes.

  32. Egy kis kiegészítés, mert mindig febosszant egy picit, mennyire beleivódott a köztudatba, és Tibor bá is hivatkozik arra, hogy 200éve micsoda szenvedés volt az élet, de ez egyszerűen nem igaz. A szegény emberek a földből éltek, és robotoltak nyáron, de a tél szinte teljesen szabad volt. A népi táncok, mulatságok, a népművészet, fafaragás stb, mind arról árulkodik, hogy volt idejük és kedvük a szórakozásra. Ma az erdélyi falvakban még mindig találni olyan pásztorokat akik úgy élnek mint 500 éve. Szenvedés az életük? Nem hinném, emberi, és tiszta életük van, a mi gyarlóságainknak a töredékével kell megküzdeniük. A másik, hogy menjetek ki egy falusi temetőbe, egy valóban régi temetőbe, és nézzétek meg a fejfákat, hogy az 1700-800 as években hány éves korukban haltak meg az emberek. Elárulom, 70-80-90 évig éltek, és magasabb számokat fogtok találni rajtuk, mint egy maiban. Ugyan nem volt orvosi ellátás, de nem is voltak degeneratív civilizációs betegségek. Ha nem volt háborús helyzet, vagy nem tört ki járvány, akkor egy átlagember tovább élt mint most. Az átlagos 40 év meg a magas gyerekhalandóságnak köszönhető, amíg nem voltak oltások, ezek valóban megtizedelték a gyerekeket, de aki megmaradt, az jó eséllyel addig élt mint ma, és minden bizonnyal teljesebb és boldogabb életutat járt be, mint itt a zömünk.

  33. Nem férünk a bőrünkben. 2018-ban 8000 km2 erdőt irtottak ki Brasilliában. Minden 80 másodpercben egy futballpálya nagyságút.

  34. 40. Tibor bá’.
    Nézzük akkor a 8000 m2 Km őserdő kiírtását, de vegyük hozzá a fosszilis tüzelőanyagokat, illetve azok égetését energia nyerés céljából , és máris
    ott vagyunk a rögeszmémnél, az erőltetett fenntartható fejlődésnél. Már
    nem emlékszem, hol olvastam, valahogy így, = az előmeneteli ranglétrán
    mindaddig emelni (lehet) kell az egyént, míg eléri az alkalmatlanságot.
    Figyelitek az “ázsiai kistigriseket” ??? Egyre több és nagyobbnál nagyobb
    tankerek készülnek a minél nagyobb profit érdekében.
    MEDDIG IS ??? Amíg be nem következik az első nyilttengeri katasztrófa,
    amikor bizonyítható lesz, hogy a hajó a túlzott mérete miatt tört ketté.
    ELHÁRÍTHATÓ LESZ EGY NYILT TENGERI OLAJKATASZTRÓTA ??? NEM !!!
    És ide tartozik még az ember egoizmusa, gyarlósága, az elismerés a
    dicsőség hajszolása. Mert elfelejtünk kicsit megállni, lélegzetet venni,
    körbenézni, egy kicsit kételkedni abban amit teszünk, az később is
    helytálló lesz e. Néztem egy videót egy árverésről. Az egészet a
    kalapácsos ember hangja uralta = “többre, többre, többre. És mindig
    van aki tovább emeli a tétet. Az önzés az egoizmus nem a másikat
    győzi le, hanem a józan kondolkodást !!! Mit fog érni a leg modernebb
    fejlettebb technika a kopár földön, az emberiség nélkül ?????????????

  35. 40 – Curix:
    Valamennyien jó papok vagyunk és az életünk végéig tanulunk.

  36. 31 Curix:

    Genetika: ha maradunk a császárnál. Kicsit kegyetlen, de lehetséges példa az evolúcióba beavatkozásra.
    Előfordul, hogy esetleg a túl szűk csípőcsont az ok, ami nyilván lehet genetikai eredetű mondjuk mutáció vagy belterjesség. De ha nem születne meg az ezt genetikailag továbbörökítő utód, akkor emiatt nem növekde az a populáció aminek továbbra is szüksége lesz rá. Márpedig megszületnek, tehát ezáltal a jövőben megnő a császár szükségességének esélye.

  37. Ha most azt gondoljátok, hogy na ez a fafejű betette ide a lábát
    és elkezdi osztani az észt, akkor tévedtetek.Én talán még nálatok
    is gyarlóbb vagyok, mert én is csak papolok, de magam is hozzá-
    járulok sokszor ehhez az állapothoz, ha nem is tudatosan, de
    meggondatlanul. Valaki egy (elnézést, hogy már nem tudom ki
    volt, de már már a kavintont is elfelejtem bevenni )korábi
    hozzászólásában, hogy naív vagyok. Lehet de ez lehet talán a
    jóhiszeműségem mellékhatása.
    ————————————————————————————-
    CURIX írta az anonimitással kapcsolatban, neki van egy véleménye
    és az állja meg a helyét és punk-tum. Egyébként vele sokszor nem
    értek egyet . Például !!! Véleményem nekem is van, de előbb végig
    olvasom ki mit írt, ( több szem többet lát alapon, bár rontja a sok
    apró betű az amúgy is rosz látásomat ! ) erre meg azt fogja valaki írni,
    befolyásolható vagyok !!! Amit olvasok, hagyom ülepedni, emésztem,
    igaz vagy nem és mennyire helytálló, minek következménye lehet,
    hogy árnyaltabban fogalmazok, de véleményem többnyire maradandó
    noha kompromisszumképesnek tartom magam. SZÓVAL, tudom mit és
    hogyan kéne, de mint egy rosz gyerek sajnos sokszor én sem teszem, de
    a felismerés talán az első lépés az ideális felé.
    Szép napokat midegyikőtöknek !!!

  38. 44 – mihaly barna:
    A felesleges lotyogásod jóval több, mint az optimum. Jól tennéd, ha ezen változtatnál a saját érdekedben. 😀

  39. Jó volt újraolvasni a régi posztokat, jöhetne még ilyen bőven! 🙂
    No meg legalább látjuk a változást hogy gondoltuk akkor és most.

    Tiborbá, meg vannak még nagyon régi posztok? Úgy rémlik egyszer volt egy nagy vesztés, az utolsó 32ezer komment maradt csak… azt hiszem próbáltam de nem tudtam én sem segíteni többet visszahozni… sőt jól elQrtam csak a weblapot 1 óráig nem is ment 🙂

  40. Ir01

    Tibor bátyám nem a levegőbe beszél.
    Nagyon nehéz az a fajta élet. Fizikailag!

    Állj neki fát hasogatni, mondjuk száradt göcsörtös csert.
    Netán ha a fejszéd is szar, kínlódhatsz.
    Ó és milyen gyorsan elég.
    Meg kell dolgozni a melegért.

    Sok dologban igazad van, mert minél fejlettebb egy nép, annál természetközelibben él. A régiekből lettünk mi, tehát olyan fejlettek nem lehettek eleink.
    Optimalizálási vágyuk elvesztette a mértéket.
    A lehető legkevesebb erőfeszítéssel a lehető legtöbbet “elérni”.
    Való igaz, hogy a téli estéken akár még irodalmi felolvasóestek is voltak a tanyabokrokban.

    De ez sem a zsellérség kedvenc időtöltése lehetett.
    Azoknak maradt az életbenmaradásért folytatott meló és aggódás.

    Cél az Avatar című film eszmeisége, de addig még fel kell nőnünk, ami folyamatban van. Ehhez kell egy-két pofon és kiverik a kezünkből a okostelót is.
    Meg lehet csinálni, de a ma emberének komoly megpróbáltatás lesz, főleg az efajta életvezetés totális rutinja nélkül.
    Abba beledilizne ha egy hétig nem fürdene.

    Azok az erdélyi hegyi emberek nagyon kemények ám kívül-belül. A tisztaságuk ebből ered.

  41. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de a posztból kiderül, hogy az elmúlt hat évben nem sokat közeledtünk az összeomláshoz. Nagyjából ugyan azokat a jeleket és ugyan úgy láttuk akkor is, mint most. Az északi sark jege már akkor is a sok éves átlag alatt volt, Ausztráliában akkor is rohadt meleg volt és Grönland már akkor is olvadt. Talán csak Dél-Afrikában volt több víz. Gyorsulás semmiképpen sem látszik, de a lineáris növekedést is nagyon kell magyarázni…

  42. 49. gabiiii
    Első hozzászólásom x év óta.
    Ez nem igaz.
    Ahol lakom, 85 éves bácsik nem emlékeznek arra, hogy lett volna ilyen szárazság, mint tavaly.
    Új bogarak jelentek meg, sokan nem is ismerik. (1) Piszpángmoly, csak permetezés segít, este sötétben, 2) valami lepkelárva, ami messziről úgy néz ki az almán, mintha katica lenne, de közelről fekete csíkok vannak rajta, a lepke ebben nő meg 3) a szőlőt rontó amerikai kabóca 4) vadkatica 5) idén ellepte a ripária (vadszőlő) és a direkttermők leveleit a szőlő gyökér tetű (Filoxéra) gubója 6) idén szintén a dió leveleit, a termését is nagy arányban károsította valami rosseb)
    Arról nem beszélve, hogy a körte beérés előtt megaszalódott a fán, az almáról nem is beszélve. A levéltetű is mintha tenyésztésben vett volna részt… Nincs nagy területem, de napi 3 m3 vizem volt csak, azt is nehezen lehet beosztani a sok fa meg a vetemény között.
    Nem normális dolgok történnek az időjárásban is.
    Októberben a föld még 60 cm mélyen is porzott. Ez sem tipikus.
    Szóval én azt mondom, hogy nyisd ki a szemed!

  43. 50: Titok
    “Októberben a föld még 60 cm mélyen is porzott. Ez sem tipikus”

    Igen, a felszín (a látszat) még valóban ugyanaz – “még magasról nézvést megvolna az ország”. Az az 1-2% mélyebben is látó meg “szántó” nem számít a korszellemben meg a tőzsdeindexeknél. Se a földtörténetben.

    A diófákat tényleg valami ismeretlen rosseb ette tavaly (öregek se tudják mi?), kevés is lett, ráadásul ami termett az is egyszerüen összement, mogyoró méretü lett.

    Tünnek el a méhek – helyettük jönnek mindenféle molyok meg invazív rovarok. 30-éves távlatban óriási a változás.

    Olyan szinten sül ki az égető napsugárzástól a talajunk (az utóbbi években egyre inkább), hogy konyhakertet nem lehet már fenntartani csak úgy-ahogy rashel-háló alatt. A talaj felső rétegében kisül a szervesanyag, leáll a talajélet. Még csepegtető locsolás, mulcsolás valamit megold – de meddig? 40-45 fok felett nincs ember aki meg tudná mondani, hogy a mennyiségi változás pontosan mikor csap át minőségibe? Meddig tart a “mennyiség uralma”?

    Erről eszembe jutott egy 40-éve történt eset – valami jehovisták egy civilben sétáló papot letámadtak itt Újpesten, hogy készüljön mert jön a világ vége. Mire az kapásból cáfolta őket, pontosan idézve az írást, hogy “azt a napot és órát pedig senki ember nem ismerheti…”
    Azok meg szinte örültek, hogy végre egy “értő” emberre akadtak, és kapásból visszavágtak, hogy “napot és órát nem is – de az évet tudhatjuk!” 🙂

  44. 50. 51.
    A dióburok-légy a tettes. Belefúrja a petéjét a dió burkába, az elfeketedik, a fekete szmötyi beszivárod a csonthéjba, ezzel elszínezve a dióbelet. Ha megterem egyáltalán.

    A talajmegújító mezőgazdaság jó megoldás lehet a talajélet visszaállítására, a termőréteg nedvességmegtartó-képességének növelésére.
    A talajmegtartó mezgaz. sem rossz, ha el akarjuk kezdeni valahogy. Amerikában már sokan a no till technikát alkalmazzák ( nincs szántás), hálistennek nálunk is akad követője.

    Persze ha beüt egy egész nyári aszály, 3-4 40 fokos héttel megspékelve, akkor mély hangú, nagy fehér vízimadarak.

  45. tanulság . A lètezès nem emberközpontú hanem univerzális ès az univerzalitáson belül az emberi lètezès csak egy epizód . ès mivel valamimhalvány fogalommal rendelkezünk milyen kicsi is az ember ès az ő vilaga a hatalmas kozmoszon belül . rá kell hagyatkozzunk arra hogy ennek a gigászi valaminek a lètezèsi tervèbe az emberi színjátèk vège is a “nagy terv ” rèsze . Amin belül a küldetèst betöltöttük . Innen utánunk az özönvíz

  46. Re:51
    Nem kötözködés képen írom, de valamit nem csinálsz jól.

    Mondok egy példát, mert ezen keresztül meg lehet érteni részben a problémát:
    Adott egy elhagyatott tanya(>10év) homokos talajjal, otthagyott gyümölcsfákkal, meg ami szokott lenni. Ebből az első pár évben kipusztult az őszi, és a sárgabarack, de megmaradt a cseresznye,meggy, körte, alma, birs. Mivel nulla a talajművelés a parlagfű 1-2 évig vidáman elvolt, de mivel a neve is mondja, hogy pionír növény, ezért pár év után kikopott, és felváltotta pár fűféle, ami olyan jól érzi magát most is, hogy majd 1 méteresre nő. Málna, szamóca, szeder a magas fű miatt kihalt, de ez várható volt, ellenben bő 5 év után a vártak ellenére termőre fordultak a gyümölcsfák.
    (előtte metszve,permetezve,locsolva volt)
    Mi történt valójában? Teher alatt kiszelektálódott az összes gyönge növény, és ami megmaradt, szívóssá vált, mert nem lett tutujgatva… Hozzáteszem nagy segítséget adott a derékig érő fű, ami lényegében megakadályozta a föld kiszáradását(futóhomokról beszélünk), és itt követik el sokan a legnagyobb hibát. Mániákusan kapálnak, mindent, szabadon hagyva a földet, ami nyilván kiszárad, és csapnivaló lesz a vízháztartása. Szüleim/anyósom számára a rendes kert meg van kapálva, de ennél nagyobb marhaságot már nem is csinálhatna, mert direkt elsivatagosítja azt a kis földterületet, amin él… Apám legalább erről részben leszokott, szőlő sor közében nem kapál, csak füvet nyír, persze nulla termés kiesés mellett(akkor minek csinálta eddig…).

    Az a legfőbb szemléletbeli probléma, hogy az ember mániákusan kordában akar tartani mindent, miközben a természet pontosan az ellenkezőjét csinálja. Pl hol van csupasz föld a természetben? Sivatagokban. Mi hol akarunk csupasz földet? a Kertünkben, aha, szóval sivatagot akarunk, ja még sem… Csodálkozunk hogy a kertművelés egy merő robot, persze ha mindent a természettel szemben csinálunk akkor igen, de mint látszik, elvan az nélkülünk is, és pár év után köszöni szépen helyre rázódok, és lehet élvezni a gyümölcsét.
    Pár éve nulla locsolással olyan terméseket hoznak a gyömölcsfák, hogy lassan cefrét lehet belőle csinálni. Eddig csak azért nem tűnt fel a termésbőség, mert a szomszéd ellopta, és mire “beért”, már semmi sem volt a fákon, amit a madaraknak tudtunk be…

    Érdemes elmélyülni a permakultúra irodalomban, akaratlanul is, de ezt csináltuk meg mi is. Vannak élő példák, hogy tisztán sivatagos klímán is mit lehetett elérni, maga módján hihetetlen történetek…

  47. Küldetésünk nem lefixált. Sok variációs kifutása lehetséges.
    A nagy tervet mi is írjuk.

    A létezés ugyan nem sérül halálunkkal, sőt az egyaltalan nem tud sérülni, de azert az emberi letezés nem egyenlő egy papucsállatka létezésével.

    A mozgó tárgy sérthető, a mozgás sérthetetlen, ez evidencia.
    Azonban sajnálatos ledegradálni magunkat egy pusztán önpusztító fajra, akinek az intelligenciája csak addig terjed, hogy a bunkót vmi komplikáltabbra lecserélje.
    Az állati ösztönvilágba ágyazott intelligencia magasabb fokán álló lények lennénk?

    Egyszerűen nem igaz, hogy ennyi telik tőlünk.
    Persze az ábra ezt mutatja, de nem kell, hogy feltétlenül így végződjön.
    Nyilván a klíma és egyebek tükrében nehéz bármiben is hinni.

    Vannak kik azt hiszik, hogy az emberi értelem létrejöttéhez a csillagászati körülmények igen szűk tartományú optimuma, majd az evolúció folyamata kellett. Míg az általunk ismert, elfogadott csúcspontja, az emberi tudat megjelent. És ez az értelem addig terjed -pályájának delelőjén-, hogy az emberek megeszik egymást? Ez lenne az általunk ismert intelligencia legjobbja?

    Ha megeszik egymást, az azért lesz mert a faj deviánsá vált, még mielőtt megértette volna a probléma gyökerét.
    A klíma vagy a politikai helyzet stb. csak következmény, létezésünk módjának teljesen logikus “eredményei”.

    Létezésünk adott, de ezen belül tágak a lehetőségek.
    Az emberi alaptermészet nem kőbe vésett. Sokkal inkább lustaságnak és megszokásnak tűnik.

    Szeretitek az evolúciót példaként felhozni.
    Hát az emberi értelem is evolválódhat és a faj abbahagyhatja az önpusztítást. Az emberi értelem evolúciójának egy jelentős lépcsője a tudat és a világi valóság kapcsolatának felismerésénél kezdődik.

    A természeti folyamatok kifutnak. A 7 milliárból sok a zombi, de “öntudatlan” létezésük nem olyan erő, mint fejlettebb embertársaik tudati ereje.
    Számok kérdése az egész.

    Azok az erők- nevezzük bárminek- melyek a finomhangolást létrehozták, hogy itt legyünk ( tudom-tudom, nem szándékos, nem értem az evolúciót)hangolhatnak e folyamatosan?
    Vajon létezésünk és a világegyetem létezésének órajelét nem adják-e le folyamatosan?
    Vajon a tudatunk hathat-e a klímára? Vajon tudatunk eredmény, okozata e a létnek vagy alapprincipium mely az anyagi valóság különféle minőségeinek meghatározója?

    Egy asztal van, és mi gondolkodunk róla? Vagy gondolunk egy tárgyra ( mely fontos, mert egyszer egy emelvényen ettünk véletlenül, tehát kényelmes fizikai létezésünk szempontjából stb.) és így kifaragjuk azt, majd névvel illettük.
    Elsősorban a gondolati világban jött létre az asztal ugyebár, és ez egy nagyon egyszerű példa.

    Az összeomlás késik. Valami lesz, hisz értünk van, belőlünk táplalkozik és kell a füles a sok zombinak.
    El kell venni a tv-t, hogy felemeljék a fejüket és az értelem szikrája megjelenjen.
    Hogy ez a változás végérvényes lesz a faj egésze szempontjából, az azonban még mindig rajtunk is múlik.

  48. 55 – Balázs:
    A te képességeiddel nem értem, miért ne alapítasz egy új vallást? 😀

  49. Re: Balázs
    Kicsit rövidebben:
    Ha az ember az evolúció csúcsa, akkor miért pont az értelmének csúcsán akar kipusztulni állati ösztönei miatt?

    A:Nem az evolúció csúcsa
    B:Nem állatias, ennél magasabb rendű (hisz a csúcsa az evolúciónak)
    C: A és B pont is hamis, ezért jóval összetettebb a kép….

  50. dajtás

    A földi evolúcióra gondoltam. Vagy talán van nálunk értelmesebb faj? Akire,amire hivatkozhatsz?
    Talán kicsit terjengős voltam?🤣

    Tibor bátyám

    Rajta vagyok. De nem megy, marad az összeomlás. Most összeomlottam.😆
    Sajnálom!

  51. 54. dajtás

    egyetértek.

    a parlagfű mizéria is túl van tolva Magyarországon. Az én tapasztalataim is azt mutatják, hogy egy bizonyos idő után kialakul egy rend, és magától visszahúzódik, fokozatosan átadja helyét a lassúbb növésű növényeknek.

    Az igazi művészet az, hogy minimális beavatkozással, teret adva a természetes folyamatoknak, tartsuk rendben a környezetünket.

    Egy analógia szerint a csupasz ( növényzet nélküli, pl. ahol kikapálták az összes gyomot ) föld a természet számára olyan, mint az ember számára egy nyílt seb. A természet igyekszik minél gyorsabban “begyógyítani”, erre szolgálnak a leggyorsabban növő gyomnövények. Ha valaki járt már ilyen elgazosodott kertben, megfigyelheti, hogy a növények tövében a föld nyirkos, megőrzi a nedvességet, míg a szomszéd kertje, ahova messze egymástól mondjuk paprikát ültettek, és szorgalmasan kikapáltak közte mindent, csontszáraz, és öntözni kell legalább minden másnap.

  52. 54. Dajtás
    Biztos nem tökéletes a kertművelésünk, meszes agyagos talaj van itt akármeddig ásol le, simán agyagedényt lehet belöle csinálni kis vízzel – napon megköt annyira hogy víztartó lesz. 30 éve a mulcsolás és csöpögtetés vált be legjobban (saját komposztálóval, mert pótolni kell a szervesanyagot is)

    A kert egyik felét a fene se műveli – ahogy te is ajánlottad – hagyjuk parlagon, tarack terem valamennyi benne, de kiványcsi lennék mennyi petrezselyem vagy karaláb nőne meg a taracktenger közepén 🙂

    55.Balázs
    ” Küldetésünk nem lefixált. Sok variációs kifutása lehetséges.
    A nagy tervet mi is írjuk.”

    Ezt szépen összefoglaltad, igen! Mi is benne vagyunk – többesszámban – pusztítók és építők, együtt. Meg potyautasok… Évezredes miting végjátéka ami most van, és persze hogy nincs lefujva a meccs, vagy legalábbis a hosszabbítás még tart 🙂

    Ha egyetlen foton is gellert kap a jelenlétünktől egy kettős-résen, akkor lehet rágódni azon hogy melyik az objektív valóság? Amikor benne vagyunk és megfigyeljük de másként működik jelenlétünkben – vagy amikor nem vagyunk benne??

    És ez csak a valóság piciny szelete! A teljes valóság ráadásul nem egyetlen kettős-résből áll (egyetlen megfigyelővel) 🙂 – annál kicsit összetettebb a morfogenetikus térmátrix holografikus jellege.

    Szóval sokan vagyunk a pályán és egyáltalán nincs lefujva a meccs…

  53. Re:59
    Tudnék erre valamit írni, de ezzel kihúznám a gyufát Tibor bá’-nál… 😉

    Re:51
    Minden talajnak megvan a maga nyűgje…
    Tarackírtás viszonylag egyszerű, de kicsit hosszadalmas. Le kell takarni pár réteg kartonnal, vagy egy rossz szőnyeggel.
    Ha nem kap fényt a növény, akkor a rizómáiból kénytelen élni(ezért szívós növény), ami utánpótlás hiányában kimerül(nem kap fényt a növény),és beadja a kulcsot. Minden nem kívánt gyom kiölhető így a kertből, jobb mint a vegyszeres gyomírtás…

    Agyagos földnél lazává kell tenni a talajszerkezetet, amit nem könnyű elérni, de nem is lehetetlen. Láttam direkt olyan “karórépa” vetőmagot, amit talajlazítasra ajánlanak, szántás helyett… Érdemes kicsit a szántás nélküli földművelés témakörben keresgélni, érdekes dolgokat találni…

    Nekem az a benyomásom, hogy csinálhatnánk egy élhető, természet és emberbarát világot, mert megvan minden tudásunk hozzá, de ez még nem valósult meg, mert szembe megy a mai korszellemmel…
    Ami viszont recseg ropog… 😉

  54. Az emberi elme tragédiája az, hogy egyrészt képes értelmével túllépni az állatvilágból hozott ösztönös viselkedésminták egy részén (amelyek viszont beleférnek a fenntartható rendszer kereteibe), ezzel képes saját létkörülményeit igen nagy mértékben megjavítani.
    Egy ösztönén nem tud túllépni, ez pedig a versenyszellem a fajtársakkal szemben. Ugyanis ezt az értelem sem képes felülbírálni, hiszen az élet tapasztalatai is azt mutatják, hogy az egyéni életkörülmények leghatékonyabb növelője az nem is az ember technikai eszközrendszere a természettel szemben, hanem a fajtársak kárára történő előnyszerzés, hiszen ezen az úton még a legprimitívebb, szintű társadalmakban is lehet igen jó életkörülményeket teremteni a többiek rovására.
    Hát még a magasan szervezett társadalmakban, ahol jóval magasabb az egy főre jutó javak mennyisége, tehát ebből sokkal többet lehet átcsoportosítani az elit részére anélkül, hogy az alsóbb szinten lévőket éhhalál fenyegetné.
    Ez viszont egy olyan motort hajt, amelynek következtében a társadalom minden tagja arra motivált, hogy minden energiájával törekedjen egy kedvezőbb társadalmi csoportba kerülni, hogy neki és gyerekeinek jobb életfeltételei legyenek.
    Aki ebben a rendszerben altruista módon viselkedik, az mindig lefelé süllyed ebben a rangsorban, pusztán helyet teremt egy feltörekvő gátlástalannak, aki alig várja, hogy a helyére lépjen.
    És ha tíz közül csak egy ilyen is akad, akkor is tovább működik a rabló rendszer, fenntartja önmagát és példát statuál a többieknek, hogy ebből nem lehet büntetlenül kiszállni.
    És a történelmi tapasztalat is az, hogy bármilyen eszmerendszer mellett is próbáltak igazságos társadalmat létrehozni, az végül mindig gátlástalan gazemberek kezébe került.
    És ha megbuktak, az sem önmérsékletre intette a többieket, hanem azonnal akadtak vállalkozók a staféta átvételére, bármilyen életveszélyes is volt az, legyenek azok forradalmi mozgalmak, vagy éppen a gengsztervilág.
    Azt a csábítást nem lehet kiiktatni az emberi társadalomból, hogy a hatalomért, az anyagiakért bármilyen elveket is feláldozzon, ha helyzetbe kerül.
    És ez egy olyan folyamatos nyomást fejt ki a társadalom egészére, amely arra kényszeríti, hogy minden feltárható jövedelemforrási tartalékot feltárjon és kiaknázzon, amíg falnak nem fut.
    Boldog lennék, ha kiderülne, hogy ez nem így működik, de én nem látok erre reális esélyt.

  55. Az egy rothadt alma és tsai a ládában esete.
    Pedig van kiút és az felismeréssel kezdődik.

    Az emberek egyszerűen nem is foglalkoznak ezzel, csak ha körmükre ég a körömlak😃. Tehát még folyamatban van a többségi ébredés.
    A kincseket a látható , fogható tartományban keresgélők nagy többsége nem feltétlenül akar győzni. Csak nem akar le-, és kimaradni.
    Kb.idáig, innentől a kényszer nagy úr.

    Egyéni-családi-kis csoportos-nagyobb csoportok-szélesebb társadalmi rétegek.
    A bizalmat fokozatosan kell növelni, idáig az első kettő megy. Ha a 3.-ba lépünk akkor lesz esély. Meg van ennek a metodikája. Oda viszont valamit meg kell érteni.

    Milyen érdekes, hogy egyes 2000 éve élt tanítók erre az egyén-többség -hívjuk így- evolúciós szembenállásra hívták fel a figyelmet. És tanaikba ez csak a beugró, mármint, hogy szobatisztává váljunk.

  56. Az ember és a többi élőlény között van egy lényeges különbség, aminek következtében jutottunk idáig. Az életben maradásért harcolni kell – mondjátok – , az állatok is ezt teszik. Harcolnak a fennmaradásukért, s ha elfogy az élelem meg a víz, odébbállnak, vagy elpusztulnak. De egy részük életben marad. (Tudom, tudom, sok faj kihalt már az évezredek során.) Csakhogy az ő harci eszközeik, harcmodoruk változatlan. Az ember pedig fejlettebb agyának köszönhetően állandóan tökéletesíti eszközeit, fegyvereit, minek következtében nemcsak a vetélytársait gyilkolja le – milliószám – , hanem nagyban irtja a természetet (neki mind több fa, szén, kőolaj stb. kell) és a szemetével (műanyag s egyéb mérgező anyagok) óriási mértékben szennyezi is azt. Az ősember még nem nagy kárt tett környezetében, ha megmaradtunk volna azon a szinten, kőbaltával nem sok kárt tettünk volna sem a természetben, sem egymásban. De mi arra törekedtünk, hogy saját lakásunk legyen, fűtéssel, világítással – lehetőleg minden családtagnak legyen saját autója, aki pedig ezt el akarná venni tőlünk, azt lelőjük, felégetjük a házát, kiirtjuk a családját stb. Az is igaz, hogy nagyon elszaporodtunk, már szinte nem férünk egymástól, s az ivóvíz (meg sok egyéb) erősen fogytán van . . . De tudjátok, hogy mi a szerencsénk? Hogy már őseink is milliószám irtották egymást, s a járványos betegségek is erősen megritkítottak bennünket. Belegondoltatok, hogy mindez nélül most hányan rontanánk a levegőt? – Nehéz elképzelni, hogy az egész emberiség összefogna és józanul felmérve a helyzetét, megállna a végső katasztrófa felé vivő úton.

  57. Re:64
    Nagyon filozofikus hangulatodban vagy… 🙂
    Tanítók nem véletlenül figyelmeztettek, mert látták már elégszer, hogy a paradicsomból, hogy lesz pöcegödör.
    Hiába, tanáraink láttak már elég bukott diákot, és jól ismerik már az új diákok hibáit…

  58. 65.
    Ki mondta, hogy az egésze? Nincsenek kétségeim efelől. Van olyan szint, ahonnan csak “lefele” visz az út.

    66.Hát ja. A filozófia és a pszichológia egy pár éve érdekel engem.
    De nekem most már konkrét tudás kell. A mozgatókat, az emberi kettős természetet és egyéb miérteket már elég jól megértettem. Látom, hogy nagyon okos emberek, hogyan esnek önmaguk csapdájába.Hiába a tudásanyag, nincs valódi iránya, várnak a folytatásra. A folytatás ott van már nagyon rég óta, de hiedelem rendszerük gúzsba köti őket. Nem tudnak “gyermekké” válni.

    Nagyjából a folyamatot is értem. De ez még kevés mint mackósajtban a brummogás.
    Nem véletlenül írtam neked is privátban.
    Mind ugyanazon a megértési úton vagyunk, ki előrébb, ki hátrébb battyog. Aki hagyja magát becsapni és felsőbb,- vagy alsóbbrendűnek hiszi magát az úton elfoglalt helyzete szerint az téved.

    Ilyenkor örülök, hogy én egy egyszerű cukrász vagyok, és nem is különösen erkölcsös, hanem teljesen átlagos, amit én megértek azt bárki megértheti, ha akarja. Ezenkívül képes vagyok külső szemlélőként, mint egy observer tekinteni “saját” személyemre és a világra, kisebb azonosulás, kisebb megkötöttség.
    Írni azért szoktam legfőképpen ide, mert magamnak is összefoglalom a dolgokat sokszor. Ráadásul itt sokat lehet tanulni.

  59. Hú azért ez libabőr. A 16 éves svéd Gréta Thunberg a Davosi világgazdasági fórumon:

    ” A történelem olyan időszakát éljük, amikor mindenkinek, aki bármit is tud a civilizációnkat és az egész bioszférát fenyegető éghajlati krízisről, hangosan és egyértelműen fel kell szólalnia – nem számít mennyire kellemetlen és gazdaságilag előnytelen, amit mondania kell. Mindent meg kell változtatnunk a jelenlegi társadalomban. Minél nagyobb a szénlábnyomunk, annál több a morális kötelességünk. A felnőttek gyakran mondogatják, hogy tartozunk a fiataloknak azzal, hogy reményt adjunk nekik. De nekem nem kell a maguk reménye. Nem akarom, hogy reménykedjenek. Azt akarom, hogy pánikoljanak! Azt akarom, hogy úgy érezzenek, ahogy én mindennap érzem magam. Ezután pedig azt akarom, hogy cselekedjenek. Azt akarom, hogy úgy viselkedjenek, mintha személyes krízist élnének át. Azt akarom, hogy úgy cselekedjenek, mintha égne a házuk. Mert hogy ég is

    – mondta Thunberg a minap a davosi Világgazdasági Fórumon, ahová 32 órányi vonatút árán jutott el (mivel nem ül környezetszennyező repülőre). A hallgatóságot alkotó politikusok és üzletemberek illedelmesen megtapsolták, majd mintegy 1500 repülőjárattal és magángéppel hazamentek bármiféle kézzelfogható döntés vagy egyezmény nélkül. “

  60. 68.
    Szép, szép amit a kislány mond, egyet is lehet érteni vele, hiszen sokunkban felmerültek már hasonló gondolatok.
    De azért ilyenkor végzek egy gondolatkísérletet, vajon mit tudnék tenni, ha kezembe kapnám a jogot, hogy eldöntsem, hogyan, milyen úton haladjon az emberiség a továbbiakban?
    Van egy érzésem, hogy ma a világ bármely befolyásos politikusa is csak részszereplőnek érzi magát, ahogy valójában az is, aki bármit is akar, a világ nem jelentéktelen része azt éppen nem akarja, sőt, ellene dolgozik, és ő legfeljebb asszisztálni próbál, hogy a saját szemétdombján meglévő felelősséget cipelje.
    A világ mai állapota már egy olyan túlérett helyzet, amiben bármilyen meggondolatlan lépés, még ha jószándékú is, a meglévő létfeltételek olyan kiszámíthatatlan összeomlásához vezethetne, hogy ezt senki sem szívesen vállalná, még akkor sem, ha ezt pontosan látja, hogy ez nem mehet így tovább sokáig.
    Felborítani a jelenlegi termelési és elosztási viszonyokat úgy, hogy ettől ne omoljon káoszba az egész, úgy, hogy ne kerüljenek óriási tömegek egyszerre a korábbinál sokkal rosszabb élethelyzetbe, mintegy elveszítve mindent, amit egy élet munkájával elértek, már nem is beszélve a szebb élet reményét, ami eddig a legfőbb motivációjuk volt arra, hogy erőn felül dolgozzanak.
    Arról nem is szólva, hogy egy ilyen forgatókönyvet minden erőcentrum egész másképp képzelné el, már ha egyáltalán el is fogadnák, hogy egy ilyen váltást végre kell hajtani.
    Mert már ez is kétséges.
    Én úgy látom, hogy egy ilyen szándék nem végrehajtható egy totális világfelfordulás nélkül, óriási emberáldozatok nélkül, ezt csak valami központi erőfölénnyel lehetne kikényszeríteni, ami ugyanúgy akár a végső pusztulással fenyegetne, mint ha mennénk tovább így.
    Meg kell nézni azt a cirkuszt ami a Brexit kapcsán folyik a Királyságban, egy nemzet nem tudja eldönteni hogyan tovább, hogy mit is akar tulajdonképpen.
    Pedig hol van ez a világ sorsához képest, és hol van a befolyásoló tényezők bonyolultsági foka, összetettsége, ellentmondásai szempontjából.
    Aki ezt képes lenne megtervezni és megoldani, annak isteni attribútumokkal, mindenhatósággal kellene rendelkezni…

  61. 69 – hubab:
    +1
    Szavakban: Karinthy Frigyestől olvastam először, akit az orvosa eltiltotta a dohányzástól, az ivástól és a nőzéstől. Ekkor Karinthy felvetette, ha ezeket nem csinálhatom, akkor minek éljek. Kérdés, hogy a nyugati világ embere akarna-e élni egy olyan világban, amely a klíma visszafordításához szükséges lenne? – Szerintem nem csak nem akarna, de nem is lenne rá képes.

  62. Re:69
    Köztünk vannak, és nézik a nebulók botladozásait…
    Itt már csak az a kérdés, hogy ugrunk egyet az ismeretlen fényes jövő felé, felvállalva az áldozatokat, vagy a kimért sehovasem jutunk állásponton maradunk.
    Én nem aggódóm, ha szorítani fog a cipó, fel fogjuk emelni a tohonya seggünket… 🙂

  63. 71 dajtás
    Hogy vállalkozók lesznek, az lehetséges, de én attól tartok, hogy akkor meg túl sok lesz belőlük és túl sokféle megoldási modellel, amelyek egymással kibékíthetetlenek lesznek.
    És még az is lehet, hogy volna köztük önmagában működőképes is, de csak óriási vértenger árán lehetne rákényszeríteni az ellenkező véleményen lévőkre.
    Vajon tudna-e valaki olyan meggyőző modellt felmutatni, amelyet ellenállás nélkül mindenki elfogadna, és biztos lenne benne, hogy pozitív lesz a végkifejlete?

  64. 70 Tibor bá’
    Én is így érzem.
    Ha ma felmerülne, hogy mindenkinek be kell áldoznia mai élethelyzetét mondjuk csak egy 50 évvel korábbi sztenderdre, és ezzel komolyan szembenézne, biztosan megborzadna.
    Ott kezdődne, hogy a népesség egy hányadát ma már a modern orvostudomány cipeli a hátán, sok idős és krónikus beteg van, akik korábban már rég meghaltak volna enélkül. Őket egyből le lehetne írni…
    A fiataloknak meg egy olyan világgal kellene szembenézniük, amiről fogalmuk sincs…

  65. 73. hubab
    Tök mindegy, hogy a saját önszántukból vagy kényszerítő helyzetek sokasága miatt, a váltás, változás törvényszerű.

    Valószínűsíthető, hogy a mai rendszer egy bizonyos irányú és egyben rugalmatlan fejlettsége miatt összeomlik a változtatási kisérletekre is. Túl egysíkú. Ebben igazad van,de mi nem a rendszert és nem is az emberiség egészének megmentését vizionáljuk. Hanem az emberi lét folyamatosságát, sőt a kiteljesédését.

    Mindegy, hogy valaki materiális vagy nem. Ha elég értelmes beláthatja, hogy behatása van a világ alakulására. Egy csepp is csepp a szennyvízben. Egy eldobott műanyag is “szemét”.
    Ez sokkal inkább szól az egyéni felelősségről, és” jaj mit tehetek én az egész világ rendje ellen? “mentalitásról.

    Ez a szellemi nihil csak egy fajta tanácstalanság. Mindenki tudja, hogy ha mindenki megváltoztatja valamelyest a szemléletét, és ezt 7 milliárdan teszik( közel nem kell annyi, ppntos számot nem tudok, talán pár száz millió, 100. majom) akkor az emberiség szemlélete megváltozik. Mindenki a másikra vár, pedig csak saját magáért tartozik számadással.
    Megszokás, megszokás megint csak megszokás az a és az fránya komfortzóna.

    Minden reménytelenség látszatának ellenére változtatni, változni kell és onnan jöhet segítség amit még nem ismerünk.
    “Ember küzdj és . . . ” ennyi mit tehetünk, de ezt kutya kötelességünk lenne, a többi nem a mi hatáskörünk.

    Nem is értem miért olvasnak az emberek magasan ihletett cuccokat ha nem is veszik észre a relációjukat.

  66. Hubab

    Nem csak hogy ellenintézkedés nem történik, hanem minden évben még rakunk ra par lapattal. Egyre gyorsulo ütemben közeledünk a civilizäcio letünéséhez.
    Ha valahol megnézed az egyén viselkedését, akkor érthetövé välik, hogy miért müködünk tärsadalomban igy, ahogy.
    Nézd meg az egyént, mikor az orvos mondja neki, hogy COPD betegsége van abbahagyja e a dohänyzäst?
    Nem. 100 emberböl 80 ember tovabb dohanyzik.
    5 év mulva mondja az orvos neki hogy tüdöräkja van. Mit reagäl a beteg?
    “Ah akkor mar mindegy”, és tovabb cigizik.
    Pont ezt csinäljuk mi is. Nagyban. Tärsadalomban.
    Az a fränya szabad akarat….. van is meg nincs is.

    Az az 5-10 szäzaléknyi ember, aki tényleg képes lenne forditani a helyzeten, mert képessé vält a sajät testét és vägyait iränyitani, tényleg elsajätitotta a szabad akarat képességét, az képtelen ezt megtenni ekkora ärral szemben.
    Nem nött fel az ember ehhez a feladathoz, amit ez a helyzet megkövetel.
    Söt tovabb megyek. Nem hogy nem nött fel, hanem nyilik egy ollo. Egyre komolyabb a kihiväs és egyre butäbbak az emberek. Egyre nagyobb a kihiväs, egyre nagyobb a nihil.
    Irigylem azok optimizmusat, akik ebbe a rendszerbe még latjak a pozitiv kicsengés lehetöségét.
    Az emberiség ketté fog szakadni. Lesz egy 80-90 %-nyi ällati ösztönökben fuldoklo röfögö massza. Es lesz egy 10-20%-nyi valodi emberként viselkedö fejlettebb “emberfajta” aki megugorja elödei képességét. Kérdés hogy e 10-20 szäzalék tud e barmit is tenni.

  67. 75: Pontosan. Mi volt Róma végnapjaiban? Féktelen dáridók és orgiák. Mi lesz a mi civilizációnk végnapjaiban? Amikor már elment a hajó? Szerintem ugyanez, az ember leszarja a megváltoztathatatlan helyzetet és próbálja kiélvezni azt ami vissza van.

  68. 75
    Az emberiség pontosan ketté biztos nem fog szakadni,pláné nem úgy ,ahogy te képzeled ,mert eleve nemzetekre és kulturákra van szakadva, ami végérvényesen behatárolja létezésének , akaratának és végzetének minden mozzanatát.
    Te is magyar értelmiségi körökben lofrálsz , de vajon miért -hísz a világ tele van oly sok sok más kulturájú és nyelvű értelmiségivel ?!!
    Internációnálé ember nem létezik- ilyen még a Star Trekben sincs , ez csak a haszonlesök és a buzik spekulációja.

  69. 72
    Megtehetnénk titokban úgy módositani egy földsúrló kisbolygó pályáját ,hogy belénk csapodjon( 99942 Apophis) 2029 ben . 🙂

  70. Re:78
    Ha az űbányászat egyik célpontja lesz a nevezett aszteroida, akkor kezdhetsz aggódni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..