2019. szeptember hónap bejegyzései

(2967) Fenntarthatóság

Tibor bá’ online

 

Semmi se tatható fenn örökre, legfeljebb nagyon sokáig. Ilyen például a „gyűjtögetés, vadászás, halászás”. Összeszedik, ami a természetben található, és ürülék formájában visszaadják, ami megmarad belőle. Amikor az Ember elkezdte a mezőgazdasági tevékenységet, hatalmas csorbát ütött a fenntarthatóságban. Tovább romlott a fenntarthatóság az Ipari Forradalommal, és még fokozottabban romlott a fosziliák felfedezésével. A Római Klub ( The Limits To Growth Dennis L. Meadows et al 1972) 1972-ben jelezte a fenntarthatóság megszűnt. A fosziliák kiapadhatatlannak tűnő erőforrása hatalmasat lökött az emberi társadalmakon. A kézi és igásállatok erejét messze túlteljesítő fosziliák csodálatos kényelmet biztosítottak az emberiségnek, amit mindenki természetesnek vett.

De nézzük meg, miként reagált az Ember a fejlődésre? Az emberré válás óta, szellemi kapacitásának melléktermékeként az Ember könnyebben, kényelmesebben és tovább akart élni. Ez egy természetes törekvése volt. Ennek egyik eszköze volt a pénz, vagy más csereeszköz, amiből minél többet akart felhalmozni, mert azzal megvásárolhatta kényelmét, bár mit is jelentsen ez. Közben pedig szaporodott, mert tehette, mára már közel 8 milliárdig, aminek direkt hatása a fenntarthatóság gyorsabb összeomlását jelenti.

Bármikor a múltban, amikor felmerült, hogy választani kell az emberi „kényelem” vagy fenntarthatóság között, az Ember minden esetben a „kényelem” mellett döntött. Minden egyes ember, nem csak egy kiemelt csoport. Különben is, nincs ok egy kiemelt csoport ellen fordulni, mert adott szituációban minden egyes ember hasonlóan cselekszik, hasonló döntést hoz, egyszerűen azért, mert viselkedését megszabja az „emberi természet”. Hogy ki tartozik ebbe, vagy abba a csoportba, többnyire csak szerencse kérdése. Nincs tehát ok ostorozni bárkit, bármiért, a helyükben nagy valószínűséggel mi is azt tennénk.

Amikor nyilvánvalóvá vált (jó 30 évvel ezelőtt) a klímaváltozás bekövetkezése, a döntéshozók az „emberi természetre” hallgatva nem a kivédése mellett döntöttek, hanem a helyzet eltitkolására. Miért? Azért mert felmérték, hogy a probléma nem megoldható, legfeljebb elodázható. Illetve a megoldás olyan kellemetlen intézkedéseket jelentene, amire se a vezető elit, se a nagy tömegek nem lettek volna vevők. És a középgeneráció ma se hajlandó, mert ragaszkodik kényelmes életének fenntartásához. Akik ma lázongva követelik a szembenézést és a teendők ellátását, azok a fiatalok. A 15-25 év közöttiek nagyon helyesen úgy gondolják, hogy szörnyű halál vár rájuk, aminek elkerülésére radikális intézkedések elviselésére is hajlandók lennének. Viszont, nem tudják megmondani, hogy mik is azok.

És ebből adódik a tragédia. Nincs, nem létezik célravezető „intézkedés”. A fosziliák égetése egy folyamatos, de nem túl gyors, két komponenses melegedést eredményez. Egyfelől a CO2 + egyéb üvegházhatású gázok egyre több visszaverődés útját állják, másfelől az égetésből származó aeroszolok blokkolják a bejövő napsugarakat. A kettő eredője az enyhe fokú melegedés. Ha betiltanák a fosziliák égetését (azon kívül, hogy energia ellátási zavarokhoz vezetne) az aeroszol kibocsátás leállítása hirtelen, több fokos melegedést okozna. Elméletileg egyetlen értelmes megoldás a CO2 kivonása a légkörből, ami egyszerűen lehetetlen. A faültetés és hasonló bukfencek az emberek lelki egyensúlyának a helyreállításán kívül semmi másra nem alkalmas. Szembe kell tehát nézni azzal, hogy elérkeztünk az út végéhez, eddig lehetett élősködni a Föld nevű bolygón. Már csak az van hátra, hogy végignézzük a saját kihalásunkat, ami nem lesz szép, abban biztosak lehetünk. A túlélésért rendezett öldöklés méltó lesz az emberi múlt kiemelt cselekedeteihez.

Összegezve: egészen egyszerűen az Ember túlnőtt a természeten. Ha lesz néhány túlélő, és létét fenn tudja tartani a klíma visszaállásáig (ha ilyen lenne), akkor kidolgozhatja a kis létszámú emberiség fenntartható életfeltételeit, viszonylag kényelmes körülmények között. Ez a hajó már elment (csak nem voltunk rajta), ebbe bele kell nyugodni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2966) Celeb vagyok, nyalj be!

Tibor bá’ szatirikus online

 


A legújabb CELEB

Magyarul csak misét celebrálnak, míg angolul a celebration ünnepelést jelent, a celebrity pedig ünnepelt személyt. Viszont manapság az emberiség úgy el van foglalva, például TV bámulásra, hogy semmire sincs ideje. Az a szó, hogy „cseresznye” hosszú és idő igényes, ezért inkább azt mondják, hogy „cseri”, uborka helyett „ubi”, paradicsom helyett „pari” és-így-tovább. Éppen ezért arra sincs idő, hogy kimondják celebrtity, maradt tehát a „celeb”, amit mi, magyarok is gyorsan átvettünk. Persze nem ez az egyetlen szó, ilyen például a  melltartó, ami eredetileg brassiere volt, de ez túl hosszú, ma már csak „bra” angolul.

Azt már tudjuk az időhiányból, hogy a népesség állandóan a TV előtt ül, amiből egyoldalú ismeretség születik mert, aki a TV előtt ül az ismeri mindazokat, akik a kamera előtt tesznek ezt meg azt, viszont senkit se ismernek azok közül, akik a TV előtt ülnek, ezzel szemeben ragyogóan ismerik egymást. Gondolom, most már érted, akik ismerik egymást, de senki mást nem ismernek, nos, ők a celebek.

Celeb bárkiből lehet (és néha tényleg hatalmas senkikből lesznek valakik. Senkikből? Akár Aspergeresekből is 😀 ) amennyiben egynél többször lehet vele találkozni a képernyőn, vagyis akit a TV ilyen vagy olyan okból kifolyólag meghív, előléptet, alkalmaz, és ügyel arra, hogy viszonylag gyakran találkozzon vele a néző, vagyis hatalmas pénzt költ rá, illetve ad át neki szerződéses alapon, ami egy-egy alkalomra néha megfelel egy átlagos TV néző éves jövedelmének. Végeredményben a TV társaság óriási bevételekre tesz szert, elveszíti realitás érzését, és ezért hatalmas gázsikat ad a celebjeinek abból a pénzből, amit a hirdetőktől kap, akik viszont a csőbe húzott TV nézők kizsebelésével foglalkoznak. Röviden és velősen, a TV nézők pénzéből nőnek ki a celebek, akiket aztán lehet „imádni”.

Amióta tombol a celeb kultusz, azóta hallom egyre gyakrabban az „alázatos” jelzőt. Ugyanis a piárosok (PR) kitalálták, hogy a nagyközönség zabálja a szerénységet, az alázatosságot. Hát, ha ezt kell nekik, akkor rajta. Amikor tehát megy a kamera minden celeb alázatos, imádja az összes többi celebet, de legjobban azt, amelyik éppen most döngölte őt a betonba. Tombolva ünnepli a másik celeb sikerét, és a világért nem hetyegne mással, mint egy másik celebbel. De amikor kikapcsolják a kamerákat, akkor seggét felkínálva a kameramannak harsányan elkiáltja, nyalj be! És ha hiszed, ha nem, ez neked szól. Neked, mert mindent beveszel, amit eléd tárnak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2965) A II. világháború

Tibor bá’ online

 

Mostanában van a II. világháború különböző eseményeinek 75. évfordulója. Például a Normadiai partraszállás és a nyugati front megnyitása. Feltűnő volt az a kicsinyesség, amit a nyugati hatalmak mutattak. Az ünnepségre nem hívták meg Putyint, és az orosz részvételt teljes mértékben ignorálták, miközben az oroszok helytállása messze felülmúlta a szövetségesekét. Erre az oroszok nem tudtak mit tenni, mint külön ünnepeltek. Most Pétervárott nyitottak egy kiállítást, amin belül bemutatták a II. világháború pillanatait azoknak, akik annak idején nem éltek, és nem láthatták a különböző híradókat. Ezekből most átvettem 6 képet, mert érdekesek.

Semmi kétség, hogy ez a kép a Sztálingrádi csata szünetében készült. Aki nem tudja mi volt ott, olvasson hozzá.

A következő kép a keleti front tipikus csatajelenetét mutatja be: a gyalogosokkal megsegített tanktámadást.

Tehát a tankok ütközése. Az oroszok több tízezer T34-et veszítettek. A német tankok sokkal jobban voltak, de lényegesen kevesebbel rendelkeztek.

A téli hadviselés szörnyűségeit mutatja be a kép. Az orosz emberanyag kimeríthetetlennek tűnt. Több volt az ember, mint a puska. Aki meghalt, annak kivették a kezéből a puskát, és az harcolt vele tovább, akinek addig nem jutott.

Ha a felnőtt férfiak elfogytak (Sztálingrád), akkor tinédzserekkel töltötték fel a hiányt.

Ez már Berlin a győzelem napja. 

Az orosz vesztesség 25 millió körül van. Ha nincs orosz front, a szövetségeseket a Wehrmacht lesöpörte volna a térképről. Nem szeretem az oroszokat, pláne az orosz katonákat, de a tényeket megmásítani, letagadni nem az én asztalom.

Na még egy kép, egy szét lőtt lakószoba. EZ akár Budapesten is lehetne.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2964) Gazdasági összeomlás

Tibor bá’ online

 

Napjainkban nehéz találni olyan angol nyelvű portált, ahol ne lenne poszt a közelgő depresszióval kapcsolatban. Ezek szerint egyre több jel mutat arra, hogy közeledik a financiális krízis.

A legfrissebb a notórius Goldman Sachs figyelmeztetése egy októberben bekövetkező tőzsdei káosszal kapcsolatban. http://theeconomiccollapseblog.com/archives/goldman-sachs-has-just-issued-an-ominous-warning-about-stock-market-chaos-in-october?fbclid=IwAR2gtf25VLl2yvHrEr6JjhPkdA2gGy9VVetiCXt1TnXyvEOni_PvjA3xkB8

Érdekes bizonyítékkal álltak elő: A Nagy gazdasági Világválság 1929 októberében következett be. Az amerikai tőzsde egy napos legnagyobb visszaesése 1987 októberében történt. 2008 októbere indította be a “Nagy Válságot”, amiből még mindig nem teljesen tér magához a világ. Lehetséges lenne – teszik fel a kérdést – hogy hasonló történik 2019 októberében? A CNBC szerint a Goldman Sachs figyelmeztet, a részvénypiac hamarosan megbolondulhat.

Ez pedig hivatalos: A Bank of America szerint jön a QE4, vagyis a Mennyiségi Enyhítés a 4. Negyedévben.

https://www.zerohedge.com/markets/its-official-bank-america-now-calls-what-coming-qe4?fbclid=IwAR3ehd8_AvZ_FrPcPhBIaPDWWf_UhuKXfY7yF-lzsPqBa3Ev5JQkpKgIzfk

Egyszerű vélemény szerint, úgy tűnik egyenesen tartunk nagyon nehéz idők felé. Az ok egyszerű, további gazdasági sztimulus hatástalan lesz. Még nem vagyunk ott, de a mai negatív kamatok mellett egyre közelebb kerülünk.

Hogy legyen min elgondolkodni, jelzem, hogy a Globális Világ Hitel 250 billió $, (1 billió = 1000 milliárd). Ekkora tartozás és negatív kamat azt jelenti, hogy a hitel buboréknak ki kell pukkadni. És ami történik, az nem fog hasonlítani az 1930-as válsághoz. Ez ennél is rosszabb lesz. Először is az emberek és életstílusok akkor egészen mások voltak. Az erkölcs magasabban állt. A lakosság nagy része a földeken dolgozott. Igen sokan rendelkeztek olyan önbizalommal, ami manapság ritkaság számban megy. A családok zártak voltak.  Az állampolgárok nagy része nem utálta politikusait. Sokan, a két kezükkel dolgoztak, és volt kézügyességük. Akkoriban, az emberek alkottak/előállítottak. Az országok nem támaszkodtak importra úgy, ahogy manapság. Szerintem, ezt mindenki érti és megérti, miért lesz most minden, sokkal rosszabb.

Mi lesz a vállalkozásokkal? Azok az emberek, akik nem a mindennapi élethez kötött tárgyakkal kapcsolatban dolgoznak feleslegessé válnak. Amikor a pénz értéktelenné válik, a jövedelem nem tart lépés az inflációval, a fogyasztók egyre kevesebbet tudnak vásárolni. Vége a dalnak. Itt a teljes depresszió.

A tömegek fellázadását nehéz lesz visszafogni. Szájuk betömése pénzbe kerül, amit csak nyomdagépekkel tudnak előállítani, ami meggyorsítja az inflációt. Az emberek munka nélkül, vásárlóerő nélkül kétségbeesettek és éhesek. Mindezek mellett a bankok követelni fogják a hitelek visszafizetését. Mindennapossá válnak a kilakoltatások. Ennek ellenére a legnagyobb probléma, az élelmiszer beszerzése lesz.

Képzeljük el a lakótelepeket, ahol az embereknek nincs pénze ahhoz, hogy megvegyék a mindennapi szükségleteiket. Mi fog történni? Talán teherautó számra jönnek majd az élelemmel megrakott fuvarok? Lehetővé fogja ezt tenni a politika? Talán lesznek rá kísérletek, de nem hinném, hogy kielégítően meg lesz oldva.

Na és az infrastruktúra! Nagyobb településeken infrastruktúra nélkül nem lehet létezni. Főleg, mert ki fog dolgozni a karbantartásnál, ha a fizetés nem elég az élet fenntartásához?

A túlélés az egyedek képességeitől fog függeni. Az önbizalom igen fontos tényező lesz, de manapság kinek van önbizalma? Ma, mindenki függő helyzetben van.

Ki számol azzal, hogy hatalmas tömegek fognak elvándorolni városokból a vidék felé, élelmet és lehetőségeket keresve? Mi lesz a biztonsággal? Nagyon kevés ember fogja tudni békésen elrendezni a dolgait. Ez társadalmi felfordulásba torkol. Az egyének biztonsága komoly veszélyben lesz. A kormány létszámhiány miatt nem lesz képes fenntartani a civil rendet, pusztán az elégedetlenek sokasága miatt.

Ma már senki sincs közöttünk, akik átélték a Nagy Gazdasági Világválságot. Egy biztos, a mai helyzet egészen más. A következő válság sokkal, de sokkal rosszabb lesz, és egyre közelebb kerülünk hozzá.

Függelék:

Az én apám a Nagy Gazdasági Világválság idején 20-23 éves munkanélküli volt. Egy hátizsákkal és egy kézitáskával járta a vidéket. Gyalog járt faluról falura. A hátizsákban ruhái, a kézitáskában  precíziós szerszámai voltak. A falvakban főleg nem működő kar, zseb és ébresztő órákat javított. Munkájáért pénzt nem kapott, csak élelmiszert és szállást. Időnként hazament kőbányai lakásukba és leadta az élelmiszer felesleget, ami leginkább szalonna volt, és jó bartel anyagnak bizonyult. Matuska robbantásakor a közelben tartózkodott. A csendőrök elfogták, mint idegent, egy éjszakán át vallatták, néhány pofont is kapott, de aztán elengedték. 23 évesen, hatalmas protekcióval kapott  állást a Gázgyárban. Tisztviselői munkát végzett, de munkásállományban hagyták a háború kitöréséig.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2963) A hiányzó madarak

Tibor bá’ online

 

A globális melegedés olyan mértékben eluralkodott a gondolatvilágunkban, hogy egyéb negatív „eredményeket” nem is vesszük észre. A legújabb esemény az a felhívás, hogy az utóbbi időben a világ madarainak egy harmada eltűnt. Persze, mert a rovarok is eltűnnek, ami a madarak élelme. Éva hosszú évek óta télen eteti az énekes madarakat. Ennek legolcsóbb módja, ha búzalisztet és sertészsírt kemény gombóccá gyúrunk, amit beteszünk egy műanyag hálóba, és kiakasztjuk a kertbe.

Természetesen rengeteg madár látogat minket, és kitűnően érzik magukat. Ha véletlenül elfogy a madárkaja, akkor bekopognak az ablakon, amire a reggeli világosság beköszöntésekor kerül sor. Fizetésül tavasszal hatalmas csicsergésbe kezdenek. Az idén volt az első alkalom, amikor a tavaszi kikelet után nem maradtak el az énekes madarak, hanem buzgón követelték a jussukat. Az okot nem volt nehéz kitalálni, egyszerűen nincs elég rovar, és éhesek.

Ezzel természetesen nincs vége a változásoknak. Összesen 5 diófánk volt, mind én ültettem. Ebből az öt fából a múlt évben 3 simán kiszáradt, amire az én emlékeim szerint még nem volt példa. Az ok, legalább is előttem ismeretlen. Az idén újabb meglepetés született, megint a dióval kapcsolatban.

Normál körülmények között ősszel a dió zöld burka felreped, és kiesik belőle a dió, csak össze kell szedni. Amiből nem esik ki, azt dióveréssel szüretelik. Az idén a zöld burok nem reped fel, hanem feketedik, rohad, és nyálkásodik. A dió nem esik ki belőle. A fekete trutyi leszedése nehézkes, munkával járó, az ember keze és a diótermés is fekete lesz tőle. A dió feltörése után kiderül, hogy a bélnek semmi baja. Az okról semmit se tudok.

Egy biztos, ahogy Bálint írta minap, minden megváltozik, és van, ami a hátrányára.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2962) Greta Thunberg

Tibor bá’ online

 

Ezt a tinédzser lányt nem lehet kihagyni a poszttémákból. Sok mindent tudunk róla, és aki észnél van, az nem győzi kapkodni a fejét. Kezdjük azzal, hogy nézzétek meg ezt a gyűlöletet árasztó képet róla:

Hétfőn beszélt az ENSZ-ben. Minden mondta előtt ránézet egy papírlapra, amin slágvortok voltak felírva. Nekem úgy tűnt, az egész beszéd otthon alaposan be volt gyakorolva. Hogy ki írhatta azt nem lehet tudni, de jól csinálta. Mondanivalójának „hivatalos” magyar fordítása így szól:

„Ez így teljesen rossz. Nekem nem kéne ma itt állnom. Az iskolapadban lenne a helyem, az óceán másik felén. És mégis mindannyian hozzám jöttök egy kis reményért? Hogy merészelitek? Elloptátok az álmaimat és a gyerekkoromat az üres szavaitokkal. És mégis, én még a szerencsések közé tartozom. Az emberek haldokolnak. Egész ökoszisztémák dőlnek össze. Egy tömeges kihalás szélén állunk. És mégis csak a pénzről meg a gazdasági növekedés meséiről tudtok beszélni.

És ti még mindig nem vagytok elég érettek ahhoz, hogy kimondjátok a valóságot. Elárultatok minket. De a fiatalok már kezdenek rájönni erre. A jövő generációinak szeme rajtatok van. És ha ti úgy döntötök, hogy cserben hagytok minket, soha nem fogunk megbocsátani. Nem engedjük, hogy ezt megússzátok. Itt és most mi meghúztuk a határt. A világ kezd felébredni. És jön a változás, ha tetszik nektek, ha nem.” (eddig a fordítás)

Érdemes megnézni a beszédet még annak is, aki egy szót se ért angolul. A magyar médiafordítás igen kegyes az ifjú hölgyhöz, mert a „How dare you” mondatrészt „hogy merészelitek”-nek fordították. Én szeretem fordításaimban visszaadni az eredeti ízt. Itt a „how dare you?” minimum azt jelenti, „hogy volt pofátok?” főleg ha hozzátesszük a metakommunikációt is. A helyzet az, hogy az ENSz meghallgatáson így nem szokás beszélni. Arról nem beszélve, hogy ilyen mimikával tálalni meg pláne kiveri a biztosítékot.

Ennek ellenére sokan tapsolnak neki, sőt Béke Nobel-díjat emlegetnek. Nem rossz befektetés a családnak. Tényleg nem rossz. Ha valaki össze akar ugratni két generációt, az valóban Békebajnok. Nosza dobjuk meg egy millió feletti dollárral.

De nézzük a szakmai részt. Az ifjú hölgy arról beszél, hogy az idősek nem tesznek semmit. Azt nem vizsgálta, és fogalma sincs arról, hogy az emberiség kollektív tevékenységének létrehozásához nem rendelkezünk a megfelelő intézménnyel. A Föld több mint 200 államát hogy kellene összehangolni, a teendőket igazságosan elosztani úgy, hogy azzal mindenki meg legyen elégedve. Ki vállalja fel és hogyan a költségeket? Arról nem beszélve, hogy tulajdonképpen mi lenne a közös teendő. Mit szólna időközben az Emberiség. Például: Amikor bezárják a szénbányákat, hogy fogadják az utcára kerülő bányászok a hirtelen jött munkanélküliséget. Ugyanez vonatkozik például az eléggé elkényeztetett légi pilótákra. Hogy fogadnák az ötletet a katonaságok?

A fő problémát azonban nem az okozná, hogy egyes csoportok hevesen tiltakoznának, sőt tömegeknek nem tetszene a hirtelen átalakult életkörülmény. A fő probléma az, hogy a keservesen eltűrt CO2 intézkedéseknek semmi hasznos következménye nem lenne. Már túl vagyunk a billenő ponton.

Valójában Gréta most arra kéri az idősebbeket, hogy hozzanak kellemetlen áldozatokat azért, hogy ők néhány évvel tovább élhessenek. Tovább drogozhassanak, tovább léháskodhassanak, tovább folytathassák azt az életstílust, amitől az időseket annak idején eltiltották, és ezért távol tartották magukat. Nos, én nem lennék rá hajlandó.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2961) Mi végből vagyunk a világon? (eszmefuttatás a kihalásunk árnyékában)

Tibor bá’ online

 

Hogy miért vagyunk, az talán nem is olyan nagyon fontos. Ami fontos, hogy ha már vagyunk, akkor ne haljunk meg. Ehhez viszont vizsgálnunk kell létünk okát. Tehát, mi végből vagyunk a világon?

A Katekizmus szerint: (korábban) Hogy Istent megismerjük, szeressük, és csak neki szolgáljunk. Amiért cserébe az örök élet jár. (1990 óta viszont) Azért élünk a világon, hogy Istent és szeretetét megismerjük, ezt viszonozzuk, és eljussunk az örök életre. Ahá! Itt már konkrétan be is ígérik a halhatatlanságot.

Ezek szerint van egy Isten, aki azért teremtett, hogy a teremtmény szeresse őt. Tehát teremtett, és ráadásul az örök életre. Nincs halál.

Madách szerint: Dicsőség a magasban, istennek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég, Ki egy szavával híva létre mindent. – tehát teremtett. – Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy Fényében ily osztályrészt engedett. – Tehát viszonzásként imádni kell a teremtőt.

A Biblia szerint: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. (majd) Teremté az isten az embert, az ő képére. – tehát teremtett, ráadásul a saját képére. A teremtő isten pont úgy néz ki, mintha ember lenne, és ugye a végítélet azt sugallja, hogy nem halunk meg.

A Katekizmust, az Ember Tragédiáját, a Bibliát emberek írták, akik kitalálták istent. Az emberiség zöme nem tud szabadulni a teremtő létezésétől. Nézzük, hogy dilemmázik Leon Ledermann fizikus! „Hé, te odafent! Én teremtettelek téged, nem te engem, hallod? Nem vagy más, mint emberi elmeszülemény, a képzelet alkotása! Én ruháztalak fel minden értelemmel, céllal, jósággal és szépséggel. Mi egyébre való volnál, mint hogy tárgya légy az én megismerésemnek, kivetítése az én szándékaimnak, szimbóluma az én hatalmamnak! — Erre az égi fények fokozatosan átrendeződnek, és lassan kialakul egy mosolygó női arc. Vonásain titokzatos öröm és végtelenül édes bánat. Hang nélkül, puszta tekintetével szólal meg: Enyéssz a sötétbe! Légy boldog!”

Végtére Isten léte nem olyan nagyon fontos, ami fontos, hogy ne legyünk az enyészet martalékai, amit tudományosan kell(ene) megindokolni. Jön Frank Jennings Tipler fizikus, aki utált meghalni, ezért kitalálta az Omega-pontot. Ez nagy vonalakban így szól: Az antropikus elv szerint az intelligens elme (ezek lennénk mi emberek) miután megjelent, soha többé nem tűnhet el. A Világegyetem tágulása nem végtelen. A korlátlan mennyiségű energiából kifolyólag a maximális entrópia helyett az örök élet a nyerő. A többi már csak részletkérdés. A végpont, ahol minden megvalósul, az Omega-pont.

Világos tehát, hogy az Ember nem képes elfogadni az elmúlást. Szemét dolog Istentől, hogy megteremt minket öntudatunkkal együtt, vagy úgy, hogy az öntudat evolúció útján kialakulhasson bennünk (ellentétben az állatokkal), és utána engedi, hogy végérvényesen elpusztuljunk.

Igen, szemét dolog lenne a háborúk, szenvedések, nyomorgások mellett hagyni, hogy rádöbbenjünk halandóságunkra. De mivel nincs Isten, ezzel a váddal nem állhatunk elő. Nem kell kitalálnunk, hogy „Isten útja kifürkészhetetlen,” mert nincs Isten, és nincs útja. Ami van, az magától van.

Egyszerűen létezik a Lét, amiben az anyagnak és az alapvető erőknek olyan elrendezése van, ami maximálisan tökéletes ahhoz, hogy idővel bármi kialakulhasson, mindenféle külső beavatkozás (teremtés) nélkül. A Léten belül minden kialakult forma egy apró része az egésznek, és mint ilyen nulla szignifikanciával bír. Mi emberek létrejövünk a semmiből, és távozunk a semmibe. A kettő között azon töprengünk, hogy miért vagyunk, honnan jövünk, és főleg, mivé válunk, mi lesz velünk.

Nos, termékei vagyunk a véletlennek. Van a Lét és ezen belül történnek dolgok, jönnek-mennek élő és élettelen tárgyak a rendszer specifikus elrendezése szerint. Semmi terv, semmi cél, minden „csak van”. Nehéz elképzelni, mert mint értelmes lények mi magunk tervezünk és célok mentén élünk, irányítjuk életünket, azaz logikusan cselekszünk. Ilyen a Létben nem fedezhető fel. És ez így van jól, mert Lét pusztán azért van, mert alternatívája a nem-Létnek. És ha már van, nem lehet más, mint tökéletes. Az anyag szerkezete rendkívül bonyolult, de a lehető legtökéletesebb. Ugyanez mondható el a mindenségre ható erőkről (gravitáció, gyenge és erős magerő, elektromágneses erő). Az egész együtt adja a Létet.

És mi van a halandóságunkkal? Nem nagy dolog. A Léten kívül minden halandó. Minden jön és megy. Az élethez való ragaszkodás egy evolúciós eszköz a faj fennmaradásához. Ha nem lenne, akkor már rég kihaltunk volna. Akkor tesszük okosan, ha zokszó nélkül elfogadjuk halandóságunkat, de amíg élünk iparkodunk kellemesen eltölteni a rendelkezésünkre álló időt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2960) Veszélyben a jövőnk

Tibor bá’ online

 

A mai napon (szeptember 23.) tartják az ENSZ Klímavédelmi Csúcstalálkozót, amivel párhuzamban a fél világ tüntet (Greta Thunberg vezetésével 150 ország). Tüntetnek, mert a politikusok mind ez ideig semmit se tettek a klímaváltozás ellen. Nem tettek, mert a nagytőke szivarzsebében vannak, és a Tőke tagadja a klímaváltozást, hogy továbbra is uralkodhasson a tömegek felett.

A kérdés, hogy van-e értelme tanácskozni, tüntetni? A rövid válasz: NINCS. Ugyanis nincs mit tenni. Greta Thunberg az amerikai Kongresszusban (testified in Congress) történő meghallgatásán kitért arra, hogy a semmittevés következményeivel nem számolnak. De nem javasolt semmit a semmittevés helyett. Szóról szóra a következőket mondta: “I want you to unite behind the science and I want you to take real action.” = Azt akarom, hogy álljatok a tudósok mögé és tegyetek valami hasznosat. De mit?

A tudósok (már amelyik nyilatkozik) csak annyit mondanak, hogy meg kell szüntetni, le kell csökkenteni a CO2 kibocsátást, de hogyan? Célozgatnak a „megújuló” energiaforrásokra. Ezzel csak az a baj, hogy szélenergia, és napenergia akkor van, amikor van, és mi legyen akkor, amikor nincs. Arról nem beszélve, hogy a napi, ismétlem napi közel 100.000.000 hordónyi nyersolajat (1 hordó = 160 liter) lehetetlenség kiváltani, mert ez iszonyatos mennyiség. Ráadásul ki lehet találni elektromos gépkocsikat, de repülőket, tengerjáró hajókat nem. Ugyanez érvényes a mezőgazdaságban használt monstrumokra is.

És akkor még nem tértem ki arra, hogy egyszerűen nem igaz a CO2 kibocsátás lecsökkentésének trend megfordítási hatása. Na, jó! Boncolgassuk tovább! A világ diákjainak lázadása érthető, de tudják, hogy mit akarnak? Nem kellene valakinek megmagyarázni mi a valódi ábra. Azt mondják nekik nincs jövőjük, pedig ők is élni akarnak. Élhetnek, de milyen életet? Gyakorlatilag mindenről le kellene mondaniuk, amikhez úgy ragaszkodnak. Úgy kellene élniük, mint elődeik az 1800-as években, amikor a társadalom hatalmas hányada a földeken dolgozott (nem napi 8 órát), hogy megtermeljék a szükséges élelmiszert. De persze a mai könnyed életet senki se akarja feladni, de nem hajlandó kifizetni az „ingyen” energia igazi árát.

Valóban, lehetséges megállítani a CO2 kibocsátás növekedését, talán meg is lehet állítani, esetleg hatalmas összefogással csökkenteni is lehet, de ez semmire se elég. A vég feltartozhatatlanul közeleg. A kocka már rég el lett vetve, a billenő pontot már rég átléptük. Amikor még lehetett volna tenni valamit, a figyelmeztetés ellenére (James Hansen 1986) a kutyát se érdekelte (Amerikai Kongresszus).

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2959) Hogyan verik át az ősöket!

Tibor bá’ online

Minél idősebb valaki, annál inkább csábító azok részére, akik mások becsapására szakosodtak. Hetven-nyolcvan táján az emberi hallás, látás egyre romlik, sok esetben ezekkel együtt jár a magány és a szellemi leépülés. Még nem beszámíthatatlan, de már könnyen bármire rábeszélhető. Ezeket a tulajdonságokat a bűnözők ragyogóan ki is tudják használni. Az idősek  becsapása, megrövidítése egyre „divatosabb”, és a törvény se áll az idősek mellé. Bankszámlák kiürülnek, a szatyort-táskát-ridikült kitépik a kézből, ál szerelők, ál óraleolvasók kifosztják, rádumálás hamis értéktárgyak-kötvények megvételére, de a becsapott egy szót sem szól. Fél, önmagát vádolja, amiért hülyét csináltak belőle. Az istennek se menne el a rendőrségre. A médiát nem érdekli a téma, mert nem szex, nem celeb botrány, a kutya se olvasná. Az alábbiakban összeszedtem néhány „közismert” rászedési formát. Olvasd el, egyszer te is megöregszel.

1. Nyertél! „Hivatalosnak” tűnő dokumentum, pontos névvel feltüntetve, ami az idős embert megtévesztve azt a látszatot kelti, hogy jelentős összeget nyert. A szöveg jogilag igen ügyesen van megfogalmazva és (apró, dőlt  betűkkel szedve, mert a dőlt betűket az idős szem kevésbé látja) el van benne rejtve fontos információ, például az, hogy ez tulajdonképpen nem igazán nyeremény. Minden esetre, hogy a „nyereményt” a célszemély megkapja mindenfajta adminisztrációs költségekre néhány ezer forintot be kell valahova fizetni. Ne mondd, hogy pár ezer forintért nem érdemes ilyesmivel foglalkozni, mert ez csak a kezdet. Ha a célszemélyt sikerült behúzni a csőbe, akkor felkerül egy listára, a „pali madarak listájára”, aztán egy idő múltával nagyobb lenyúlás következik. – – – Legújabban E-mail érkezik az admin-től vagy a host-tól, és aztán jön az átverés.

2. Barátkozás: A legtöbb idős ember magányos. A magányos ember örül, ha szóba állnak vele. Valamilyen ürüggyel telefonon bejelentkezik hozzá egy szimpatikus fiatal férfi vagy női hang. A hang tulajdonosa azonnal megértőnek mutatkozik és hajlandó végig hallgatni a célszemély mondókáját. A cél a bizalom elnyerése, ami alatt improvizálni kell a célszemély által mondottakból. Ezt követve jön valami üzleti ajánlat, aminek nem az a célja, hogy a célszemélyt behúzza a csőbe, hanem a személyes adatainak a megismerése. Később az adatokat fel lehet használni egy nagyobb csalásnál.

3. Lerobban gépkocsi: A tolvaj csendben ül gépkocsijában egy hipermarket parkolójában és várja az áldozatát, aki egy idős férfi, de még jobb ha nő. Miután a célszemély bement az épületbe a tolvaj a gépkocsiját mozgásképtelenné teszi, ami leggyakrabban a gyújtáskábel kihúzása. Ezt követve megvárja, amíg a célszemély vissza nem jön a kocsijához, ami természetesen nem fog beindulni. Ekkor a tolvaj – megjátszva, hogy egy arra járó vevő – felajánlja segítségét, és természetesen megtalálja a hibát. Ezt követve beül a kocsiba és kéri a munkabérét. A meglepődött idős ember nem mer ellenkezni, hanem fizet. Ennek egyik változata volt az a gépkocsi vontató, aki a nullás főúton szétszórt olyan tárgyakat, amik kárt okoztak a nekiütköző gépkocsinak. A vontató percek alatt a helyszínre ért és felajánlotta szolgáltatását vaskos díj ellenében.

4. Kölcsön: Idős embereknek mindig van tartaléka, és könnyen rávehetők átlátszó mesével, hogy kölcsönt adjanak rokonnak,  szomszédoknak, és „barátoknak”, akik soha az életben nem fogják visszafizetni. Az idős emberek magányosak és úgy gondolják, hogy a kölcsönadással társaságot vehetnek meg. Kölcsön adnak, mert félnek a kölcsönt kérőtől, nem tudják milyen reakcióra számíthatnak. Kölcsön adnak, mert azt mondják magukban, hogy ez nem olyan rettentően nagy összeg, különben sincs rá szükségem, észre se veszem, hogy nincs a zsebemben. Ennek az embernek sokkal nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Adnak, mert nem akarnak önzőnek, vagy pitiánernek látszani. El se hiszitek, hogy egy idős embert milyen könnyű rávenni a „kölcsönzésre”.

5. Kifosztás a saját házban: Két-három bűnöző felöltözik gáz vagy vízszerelő egyenruhába és becsöngetnek egyedül élő idős otthonába „időszakos ellenőrzés” végett. Ketten nekilátnak az „ellenőrzésnek” miközben a harmadik baráti csevegésbe kezd az idős emberrel. A szöveget a helyszínen improvizálják a célszemélyre szabva, aki boldog, hogy valakivel elbeszélgethet kedvenc focicsapatáról, vagy ami jön. A nagy beszélgetés közben, míg az egyik „szerelő” továbbra is fontoskodik, a másik körbejárja a lakást értékes tárgyakat keresve, aminek aztán lába kel. De adott esetben merészebb tettekre is sor kerülhet. Valami kellemetlen anyagot, például olajt vagy gépzsírt „véletlenül” ráfröcskölnek a célszemély kezére, amit aztán nagy igyekezettel, sűrű bocsánatkérés közepette iparkodnak eltávolítani lehetőleg gyűrűkkel együtt. Jó alkalom még egy hátsó ablak kireteszelésére is, hogy az éjszakai visszatérésnél könnyen be lehessen jutni a házba.

6. Kötelező szolgáltatás: Egyedül élő, magányos időseket meg lehet győzni arról, hogy a becsöngető „szerelő” kötelező ellenőrzést hajt végre kémény bekötés, bojler működés, lefolyó tisztítás stb. terén. Előre megmondja, hogy mennyibe fog kerülne a hivatalos ellenőrzés, ami egy hatalmas összeg, de a „hatósági ellenőr” tized részéért is hajlandó elvégezni a munkálatokat, ha a célszemély nem kér róla számlát. A pénz átvétele után a szélhámos minden további nélkül, gyorsan távozik.

7. A hivatásos: Idős emberekkel össze lehet barátkozni „hivatalosan” is, imaházakban, idősek klubjában, elfekvőkben, intenzív osztályokon, szociális otthonokban, gyámhatósági felügyeletben. Az ilyen helyen dolgozóknak nem kerül túl hosszú, kedves elbeszélgetésbe, hogy az idős emberhez közel kerüljenek. Először megtalálják a célszemély gyenge pontját: Jaj, már régen özvegy tetszik lenni; természetesen az unokákat csak szeretni lehet; kár hogy a rokonai olyan messze laknak. Aztán némi panaszkodással, önsajnáltatással könnyen rá lehet őket venni arra, hogy „megajándékozzák” a nagyon kedves gondozót. Az ajándék értéke természetesen jelentősen meghaladja az elfogadható mértéket, mert az idős ember értékítélete gyenge, bizalma könnyen elnyerhető.

8: Befektetés: Senki se tudja, hogy mikor hal meg. Éppen ezért mindenki iparkodik magát anyagilag bebiztosítani 100 éves koráig. Éppen ezért az idős ember aggódik, hogy pénzének vásárlóértéke olyan mértékben csökkenhet, hogy tartalékai nem fognak kitartani a hátralévő élete végéig. Ezért könnyen rávehető „befektetésre”. Ezen a téren a rászedések száma csillagászati. Az idős ember ítélőképessége olyan mértékben elromolhat, hogy egészen gyerekes meséket is bevesznek. Komoly összegekért lehet nekik eladni értékesnek vélt, de valójában teljesen értéktelen dolgokat „briliáns” gyűrűtől a hamis kötvényekig bár mit.  

Hivatalos álláspont? Az idős ember nem elmebeteg, természetesen beszámítható. Korlátozni őket cselekvéseikben nem lehet, mert „csak” öregek. Azt viszont tudomásul kellene venni, hogy az öregedés egy olyan folyamat, ami alatt az ember korábbi képességeit – minden téren – folyamatosan elveszíti. Szellemi képességét is. A törvényalkotóknak minimum annyit kellene tenni, hogy a szélhámosok megítélésénél súlyosbító körülménynek kellene venni az idős emberek elleni elkövetést. Ha a sértett idős, akkor legyen ez egy hátrányos minősítés.

Mások informálása érdekében, ha van tudomásod egyéb trükkökről írd be!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2956) Némi okoskodás (Anonymus vendégposzt)

Tibor bá’ online

 

Mi történt Szaúd Arábiában és miért? Ez a nap kérdése, és nem véletlenül, mert súlyos következmények előtt állunk.

Az egyik elmélet szerint a Szaúd arábiai király belső ellenzéke „rendelte meg” a támadást, hogy a kieső olajbevétel miatt még nagyobb legyen a társadalmi elégedetlenség, és polgárháborút robbanthassanak ki.

A másik, valószerűbb elmélet szerinte Izrael akarta és szervezte meg a támadást.

Minden esetre a dolog megtörtént. Ami most érdekes, mik a következmények?

  • a már itt levő egész világgazdaságot érintő recesszió miatt csökkent volna a kőolaj iránti kereslet és emiatt az ára, ami az arab országoknak, de USA palaolaj iparának is (ami bankcsőd szélén áll) megadta volna a kegyelem döfést,
  • így viszont  hogy hirtelen hosszú hónapokra kiesik a globális termelés 6 % -a de az össztermelés kb 40 % 42 millió hordó az export,  tehát az exportra kerülő mennyiség 12-15% a ! az olajár csökkenés helyett emelkedik
  • a magas olajár mindig recessziót hozott, és magasabb inflációt, tehát az olaj árra lehet fogni hogy miért van újabb válság, nem a bankárok és politikusok elhibázott politikája miatt, nem őket akarják majd felelőssé tenni a munkanélküli tömegek akik nemsokára megjelennek…
  • „végre” beindul az infláció megint csak nem a sok virtuális pénz miatt amit felelőtlenül nyomtattak hanem az olaj árra lehet fogni
  • visszavonulót lehet fújni az USA-Kína vámháborúból ,a cél a bűnbank kreálás másképp elérve
  • USA olajipara a magasabb árak miatt időt nyer
  • Szaúd Arábia további dollár százmilliárdokért rendel majd újabb légvédelmi rendszereket, USA hadipara pezsgőt bont
  • Szaúd Arábia is jól jár, mert minden híresztelés ellenére nem tudja már növelni a kitermelést, sőt fogynak a készletei, de neki kellett stabilizálnia a piacot és az árakat, így viszont hogy van ürügy ami miatt megfelezheti az exportját, a meglevő olajkészlet 2 X annyi ideig fog neki kitartani, amit majd egyre magasabb áron adhat el
  • Korábban USA volt a szaúdi olaj fő importőre, de ez minimálisra csökkent, helyette Kína már napi 1,8 millió hordó olajat importált a szaudiaktól, és ezzel hogy ez a mennyiség kiesik  a kínai gazdaságra jelentős csapást mérnek
  • persze a kínaiak megpróbálják majd pótolni ezt az olajat, hogy többet vesznek az irániaktól és az oroszoktól, aminek ők már örülnek, de nekünk európaiaknak nem osztanak lapokat ebben a játszmába.

A kérdés, ti hogy látjátok?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2958) Irán és Oroszország védelmi stratégiája

A tanulmány VIP fordítását elküldöm az elfizetőknek

___________________________________________________________________________

How Russian And Iran Beat Their Opponents’ Strategies

By Moon Of Alabama

Over the last decades Russia and Iran both needed to develop means to protect themselves against an ever growing threat from the United States and its allies. Both found unique ways to build deterrence that fit their situation.

Neither the U.S. nor its allies reacted to those developments by adopting their strategies or military means. It is only recently that U.S. woke up to the real situation. The loss of half its oil export capacity may finally wake up Saudi Arabia. Most other U.S. allies are still asleep.

When NATO extended into east Europe and the U.S. left the Anti-Ballistic-Missile Treaty Russia announced that it would develop countermeasures to keep the U.S. deterred from attacking it. Ten years later Russia delivered on its promise.

It had developed a number of new weapons that can defeat the ballistic missile defense the U.S. installed. It also put emphasis on its own air and missile defense as well as on radar and on electronic countermeasures that are so good that a U.S. general described as „eye-watering”.

All this allowed Putin to troll Trump by offering him Russian hypersonic missiles. As we analyzed:

Trump is wrong in claiming that the U.S. makes its own hypersonic weapons. While the U.S. has some in development none will be ready before 2022 and likely only much later. Hypersonic weapons are a Soviet/Russian invention. The ones Russia now puts into service are already the third generation. U.S. development of such missiles is at least two generations behind Russia’s.

That Russian radar can ‘see’ stealth aircraft has been known since 1999 when a Yugoslav army unit shot down a U.S. F-117 Nighthawk stealth aircraft. Russian air and missile defense proved in Syria that it can defeat mass attacks by drones as well as by cruise missiles. U.S.-made air and missile defense in Saudi Arabia fails to take down even the primitive missiles Houthi forces fire against it.

Yesterday, during a press conference in Ankara with his Turkish and Iranian colleagues, Putin trolled Saudi Arabia (video @38:20) with a similar offer as he had made to Trump:

Q: Does Russia intend to provide Saudi Arabia with any help or support in restoring its infrastructure?

Putin: As for assisting Saudi Arabia, it is also written in the Quran that violence of any kind is illegitimate except when protecting one’s people. In order to protect them and the country, we are ready to provide the necessary assistance to Saudi Arabia. All the political leaders of Saudi Arabia have to do is take a wise decision, as Iran did by buying the S-300 missile system, and as President Erdogan did when he bought Russia’s latest S-400 Triumph anti-aircraft system. They would offer reliable protection for any Saudi infrastructure facilities.

President of Iran Hassan Rouhani: So do they need to buy the S-300 or the S-400?

Vladimir Putin: It is up to them to decide.

Erdogan, Rouhani and Putin all laughed over this exchange.

U.S. allies, who have to buy U.S. weapons, have followed a similar defense investment strategy as the U.S. itself. They bought weapon systems that are most useful for wars of aggression but did not invest in defensive weapon systems that are needed when their enemies prove capable of hitting back.

That is the reason why Saudi Arabia has more than 350 modern fighter planes but only relatively few medium and long range air defense systems that root back to the 1970s.

The Saudi air defense is only able to protect certain economic and social centers. Most of its borders and its military bases are not covered.

[T]he point-defense layout of the network leaves large portions of the nation undefended by strategic SAM assets. While aircraft can be called upon to defend these areas if required, the presence of large gaps in the nationwide air defense picture leaves numerous vulnerabilities open to exploitation by a foreign aggressor.

Moreover the protection it has in place is unidirectional. The red circles designate the theoretical reach of the U.S. made PAC-2 air defense systems installed at their center. But the real reach of these systems only cover less than a half-circle. The PAC-2 and PAC-3 systems are sector defenses as their radars do not rotate. They can only see an arc of 120°. In the case of the Saudis those radars only look towards the east to Iran whcih is the most likely axis of attack. That left the crude oil processing plant in Abqaiq completely unprotected against attacks from any other direction. Neither Saudi Arabia nor the U.S. know from where the attack really came.

The Russian experience against the U.S. directed drone swarm attacks against its airbase Hmeymim in Syria showed that short range air defenses and electronic countermeasures are the best defense against mass drone and cruise missile attacks.

Saudi Arabia does not have short range air defenses against drones and cruise missiles because the U.S. does not have such systems. It also does not have sophisticated electronic countermeasures because the U.S. can not provide any decent ones.

What the Saudis need are the Russian Pantsyr-S1 short range air defense, dozens of them, and the Krasukha-4 electronic warfare system. The Russian may well offer at least the first item. But would the U.S. allow the Saudis to buy them?

Saudi Arabia, like the U.S., never took its opponents serious. It bombed Yemen to smithereens and never expected to be hit back. It long rallied the U.S. to wage war on Iran but took little measures to protect itself from an Iranian counter reaction.

After the long range attack from Yemen in August it was warned that the Houthi’s missile reach had increased. Saudi Arabia ignored the warning and it took zero notable measures to protect Abqaiq processing center which is a choke point for half its income.

Iran, in contrast, developed its weapons along an asymmetric strategy just as Russia did.

Iran does not have a modern airforce. It does not need one because it is not aggressive. It has long developed other means to deter the U.S., Saudi Arabia and other opponents in the Middle East. It has a large number of self developed medium range ballistic missiles and a whole zoo of short to medium range drones and cruise missiles. It can hit any economic or military target within their 2,000 kilometer reach.

It also makes its own air defenses which recently enabled it to take down an expensive U.S. drone. Here is General Amir Ali Hajizadeh, the commander of IRGC’s Aerospace Force, explaining how that was done (video, engl. subs).

Iran developed relations to friendly population groups in other countries and trained and equipped them with the necessary defensive means. These are Hizbullah in Lebanon, various groups in the Syria, the PMG/Hashd in Iraq, the Houthi in Yemen and Islamic Jihad in Gaza.

None of these groups is a full proxy for Iran. They all have their own local politics and will at times disagree with their big partner. But they are also willing to act on Iran’s behalf should the need arise.

Iran developed a number of weapons exclusively for its allies that differ from the ones it itself uses. It enables its partners to build those weapons themselves. The cruise missile and drones that the Houti in Yemen use are different from the one Iran uses for its own forces.

Iran has thereby plausible deniability when attacks like the recent one on Abquiq happen. That Iran supplied drones with 1,500 kilometer reach to its allies in Yemen means that its allies in Lebanon, Syria and Iraq and elsewhere have access to similar means.

The Saudis long failed to take Iran’s counter strategy into considerations just like the U.S. failed to consider the Russian one. Both will have to change their aggressive strategies. Both will now have (re-)develop real defensive means.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(2957) Már látható a világvége

Az eredeti cikk fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek. Különben sajnálom, de olyan vaskosak a világpolitikai események, hogy halmoznom kell a VIP fordításokat

___________________________________________________________________________

Armageddon on the Horizon?

By Paul Craig Roberts

Trump supporters should let Trump hear from them as he is about to commit the United States to a war of Israel’s choosing.  A mutual defense treaty between the US and Israel would give Israel the ability to commit the US to a war in Israel’s behalf.

Remember history.  It was British prime minister Chamberlain’s guarantee to Poland that started World War II.  The idiot British lost control over their own policy and gave it to a crazed and irresponsible Polish military dictatorship.

The attack on the Saudi oil fields that Trump and Israel are blaming on Iran is almost certainly an  attack by Israel.  The attack is being used to start a war with Iran.

Putin needs to speak up now before the war starts, because it is impossible that Russia will be able to avoid involvement.  The chances are substantial that Armageddon is about to unfold while the world sits stupidly.

___________________________________________________________________________

Angolul nem tudóknak:

Tudunk arról, hogy Szaud Arábia hónapokkal ezelőtt kérte Oroszországot, hogy adjanak el nekik S-400 rakétarendszereket. Azt is tudjuk, hogy Szaud Arábiának azért volt szüksége a rendszerekre, mert úgy gondolták, hogy Izrael meg fogja támadni nyersolaj létesítményeiket, olyan repülőkkel, amelyeket ők nem láthatnak, és így Iránra kenhetik a támadást.

We know Saudi Arabia asked Russia, months ago, to sell them an S400 missile system.  This is a certainty.  We also know that Saudi Arabia wanted it because they believed Israel would attack their oil facilities using planes Saudi Arabia can’t see, to blame it on Iran.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2955) Vége a vadászgépek uralmának

A cikk fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek

______________________________________________________

Middle East drones signal end to era of fast jet air supremancy

In the history of modern warfare, “own the skies, win the war” has been a constant maxim. Countries with the best technology and biggest budgets have devoted tens of billions to building modern air forces, confident they will continue to give their militaries primacy in almost any conflict.

Tiny, cheap, unmanned aircraft have changed that, especially over the battlefields of the Middle East. In the past three months alone, drones have made quite an impact in Iraq, Syria, Lebanon and possibly now Saudi Arabia, where half the country’s oil production – and up to 7% of the world’s global supply – has been taken offline by a blitz that caused no air raid sirens and seems to have eluded the region’s most advanced air warning systems.

Drones are now an integral part of the inventory of the region’s most advanced militaries, and the also-rans. Non state actors have been clamouring to secure them as well – convinced by the utility of hard-to-detect, dispensable flying toys to be used as weapons of war.

The Israeli military is armed with the latest fast jets and precision weaponry, yet it has turned to its fleet of drones to hit targets in Syria. Deniability has played a big factor – the ability of drones to elude radar and therefore keep targets guessing about who actually bombed them is playing well for Israeli leaders who are trying to prevent an increasingly lethal shadow war with Iran from developing into an open conflict.

Iran too has cottoned on to the strengths of its foes, ramping up its fleet of drones, both the off-the-shelf variety and the cutting edge military version – a key component of which was reverse engineered from a US drone it brought to the ground four years ago.

Iranian proxies have increasingly used variants passed on to them by Tehran. Houthi forces in Yemen, backed by the Iranian military, have previously sent unmanned craft up to 430 miles (700km) inside the kingdom to bomb pipelines.

The damage wreaked then was a precursor of what was to come on Sunday – what appears to be the first full blown drone attack on a strategic site of global significance. The price of global oil has since jumped, as have the chances of a regional escalation, and the US has unlocked its oil reserves for the first time in many years.

The strikes on Saudi Arabia are clear strategic warning that the era of fast jet air supremacy is over. The US in particular will need to take heed. Its sway in the region has in part hinged on its ownership of the skies and the lethal threat its air force poses. The cost of waging a consequential war is not so high after all.

In the history of modern warfare, “own the skies, win the war” has been a constant maxim. Countries with the best technology and biggest budgets have devoted tens of billions to building modern air forces, confident they will continue to give their militaries primacy in almost any conflict.

Tiny, cheap, unmanned aircraft have changed that, especially over the battlefields of the Middle East. In the past three months alone, drones have made quite an impact in Iraq, Syria, Lebanon and possibly now Saudi Arabia, where half the country’s oil production – and up to 7% of the world’s global supply – has been taken offline by a blitz that caused no air raid sirens and seems to have eluded the region’s most advanced air warning systems.

Drones are now an integral part of the inventory of the region’s most advanced militaries, and the also-rans. Non state actors have been clamouring to secure them as well – convinced by the utility of hard-to-detect, dispensable flying toys to be used as weapons of war.

The Israeli military is armed with the latest fast jets and precision weaponry, yet it has turned to its fleet of drones to hit targets in Syria. Deniability has played a big factor – the ability of drones to elude radar and therefore keep targets guessing about who actually bombed them is playing well for Israeli leaders who are trying to prevent an increasingly lethal shadow war with Iran from developing into an open conflict.

Iran too has cottoned on to the strengths of its foes, ramping up its fleet of drones, both the off-the-shelf variety and the cutting edge military version – a key component of which was reverse engineered from a US drone it brought to the ground four years ago.

Iranian proxies have increasingly used variants passed on to them by Tehran. Houthi forces in Yemen, backed by the Iranian military, have previously sent unmanned craft up to 430 miles (700km) inside the kingdom to bomb pipelines.

The damage wreaked then was a precursor of what was to come on Sunday – what appears to be the first full blown drone attack on a strategic site of global significance. The price of global oil has since jumped, as have the chances of a regional escalation, and the US has unlocked its oil reserves for the first time in many years.

The strikes on Saudi Arabia are clear strategic warning that the era of fast jet air supremacy is over. The US in particular will need to take heed. Its sway in the region has in part hinged on its ownership of the skies and the lethal threat its air force poses. The cost of waging a consequential war is not so high after all.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(1453) Intelligencia

Tibor bá’ online

 

Az intelligens és unintelligens jelzőt imádjuk használni, főleg mert alkalmazásával alaposan ki tudunk osztani. De vajon felmerül-e bennünk, hogy mi az intelligencia? Az intelligencia az egyénnek azon képessége, amely lehetővé teszi, hogy célszerűen cselekedjék, hogy racionálisan gondolkodjék, és eredményesen bánjék környezetével.” – Állítja az egyik „hivatalos” meghatározás. Ennél sokkal rövidebb, ha azt mondjuk (én így szeretem meghatározni), hogy az intelligencia semmi más, mint problémamegoldó készség. Az életben pedig állandóan felbukkannak problémák. De, ha nem is definiáljuk, mindenki pontosan tudja, mi az intelligencia, csakúgy, ahogy a szépséget se lehet pontosan definiálni, de mindenki tudja ki szép és ki nem. Sokan gondolják, sokan tévednek el a témában, hogy az intelligencia egyenlő a tudással, ismeretekkel. Az első tesztek is többnyire ezt mérték, de már az 1940-es évekre sikerült olyan teszteket összeállítani, aminél semmit se számít a tudás, az ismeret, de még a gyakorlás se. — Mindezek után rátérhetünk arra, hogy miért piszok nehéz ez a téma. Azért, mert az intelligencia tesz minket emberré, ez a sava-borsa emberi létünknek, ezért aztán nagyon odafigyelünk, ha erről van szó, és azonnal hangot adunk a magunkra szabott elképzeléseknek, és irigységgel párosuló rosszindulattal támadjuk meg azokat, akik nyilvánvalóan intelligensebbek, mint mi, sőt egyesek magát az intelligencia teszteket is támadják, mert azzal lehet kimutatni ki hol áll a skálán. Ezeknek előrebocsátásával beszéljünk az intelligencia méréséről.

Az intelligencia pont olyan emberi tulajdonság, mint például az orrunk hossza. Vannak piszék és vannak kampós orrúak, és a két szélsőség között minden. De említhetném a lábméretet vagy a pénisz hosszát is. Van egy minimum és van egy maximum, az eloszlás pedig gauss görbe szerint van, ahol a görbe alatti terület adja a teljes lakosságot. Intelligencia esetében a tetszőlegesen kiválasztott 100 jelzi a teljes populáció átlagát. Legtöbben a 100 IQ alá esnek, és ahogy megyünk a két széle felé, vagyis az egyre intelligensebbek (jobbra) és az egyre tompábbak (balra) felé, úgy gyérül az egyedek száma. Lásd az alábbi ábrát. Megjegyzem az idők folyamán több skála is keletkezett, amelyek nem fedik le egymást. Tehát nem elég megmondani, hogy XY IQ-ja mennyi, de azt is hozzá kell tenni, hogy melyik skála-teszt szerint. Jelenleg a magyar Mensa, az intelligens emberek civil szervezete, a Wechsler skálát alkalmazza, ahol 131 IQ felettiek számossága az összlakosság 2 százaléka. Más skálán ez 148 IQ eredményt ad. Ez különben az alábbi grafikonról leolvasható.

~q233

Mivel a legtöbb félreértés az intelligencia=ismeret téves feltevéséből ered, megmutatok két teszt lapot, amelyek bizonyítják, hogy a magas IQ eléréséhez semmit se kell tudni, csak logikusan kell következtetni. Ilyen tesztlapból 40-et kell kitölteni fél óra alatt, amit a kiértékelés követ. Még annyit, hogy mivel egy ember intelligencia hányadosa az évek teltével lassú csökkenésen megy át, a tesztek kiértékelésénél ezt figyelembe veszik. Hozok egy példát. XY kiértékelésénél tételezzük fel, hogy 120 IQ jön ki, de mivel az illető 80 éves elmúlt, ezért jóváírnak részére 12 IQ pontot, tehát azt mondják, hogy eredetileg, fiatal korában 132 IQ volt az intelligenciája. Ezt azért engedik meg, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az idő múltával igaz, hogy az intelligencia csökken, de nő a tapasztalat, ami a gyakorlati életben kiegyenlíti egymást. Akkor tehát a két tesztlap.

~q231~q232

És ne feledjétek, hogy az intelligencia teszt semmi mást nem mér, mint az intelligencia hányadost, amiből lehet ugyan következtetni erre vagy arra, de bizonyossággal nem szolgál semmire se. Különben mind a bal, mind pedig a jobb oldalon az üres helyre az alábbi 8 ábrák egyikét kell behelyezni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2954) Egy vélemény

Tibor bá’ online

 

Ezen a blogon már volt arról szó, hogy különböző klímakutatók különböző bázis vonalakat alkalmaznak, és így az fordul elő, hogy különböző melegedéseket jeleznek 1,0 és 1,75 °C között. Joe Neubarth kutatónak az a véleménye, hogy ez teljesen felesleges. A lényeg, hogy mennyi a Global Average Surface Temperature, azaz a globális átlagos felszíni hőmérséklet, és hogy ez emelkedik. Meddig?

Úgy tűnik, hogy igen agresszíven (exponenciálisan?) rohanunk a magasabb érték felé. A grafikon szerint a 15 °C értéket hamarosan elérjük. 16 °C-nál a Földön elképesztő viharok, és hőhullámok lesznek. A népesség fele oda fog veszni. A szárazság miatt a termés nagy része elpusztul. Élelmiszer lázadások, és zsákmányoló háborúk törnek ki. A civilizált életforma el fog tűnni.

17°C-nál elképesztő időjárás mellett alig marad élő ember a Földön. És ehhez már csak néhány év kell.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2953) Muzulmán férj, egyes magyar csajok álma

Tibor bá’ online

 

Ez az álom legkönnyebben a török és arab férfiak esetében jön be. Nem akarom nagydobra verni, de egy ilyen vegyes házasságnak számtalan előnye van. Először is ezek a nyelvek megtanulhatatlanok. Így aztán, amikor a férjed éppen el akar cserélni egy tevére, neked fogalmad sincs, miről beszélnek. Nem izgatod fel magad, semmi se változik, csak a pasid. Látom, már kezded érzékelni az előnyöket. Ez természetesen nem minden. Előbb vagy utóbb megtanulod, hogy te valójában a férjednek egy vagyontárgya vagy. Nem túl értékes vagyontárgya, de mégis csak az vagy. Úgy rendelkezik veled, mint mondjuk egy asztallal, csak egy kicsit másképp használ. De ezt is meg lehet szokni. Erről jut eszembe, az „apukám ma fáj a fejem” szövegről gyorsan le kell szokni, mert arrafelé az a szokás, hogy a nők seggét encián kékre verik az első zokszóra. Arról se nagyon lehet szó, hogy elválsz és viszed a lakást meg a „közös szerzemény” felét. Első bejelentésed hallatán a környék hangos röhögő görcsbe rándulna. Második bejelentésed már nem vennék viccnek és simán megköveznének, olyan bibliai módon. Butikról, vagy divatáru üzletről szó se lehet. Egy fekete lepel + fátyol. Ezen kívül szükséged lesz némi földrajzi ismeretekre, mert naponta ötször térdelés közben be kell magad tájolni Mekka felé. Érdekes szokások társulnak a gyerekszüléshez is. Ha leánynak adsz életet, azt viszonylag gyorsan megbocsájtják. Ha fiúnak, akkor attól elbúcsúzhatsz. Nincs ebben semmi furcsa, elvégre egy vagyontárgy szaporulata természetszerűen a tulajdonosé. Mindenesetre, ha elfogadsz tőlem néhány tanácsot, akkor felsorolnám őket. Tehát: Amikor a többi feleséggel megegyezel a házimunka felosztásáról, próbáld meg kisajátítani a mosogatást. Az arab férfiak alig hagynak maguk után csetrest. Ennek oka az, hogy evőeszköz helyett kézzel esznek és nem tányérból, hanem az asztalról. Legnagyobb ellenséged minden bizonnyal az anyósod lesz, aki a legmesszebbmenően gondoskodni fog arról, hogy a te életed egy fikarcnyival se legyen kellemesebb, mint az övé volt. Ha induláskor arra gondolsz, legrosszabb esetben visszajössz Magyarországra, akkor ezt verd ki a fejedből. Esélyed se lesz rá. Olyan trükk, hogy átlovagolsz egy másik pasira, elképzelhetetlen. A puszta gondolata is lefejezést von maga után. Igen, igen, a te fejedről van szó. Arra felé bevett szokás a csonkítás. Erről jut eszembe, egyes körzetekben még mindig divat a csikló kimetélése. Ha tehát szerelemházasságra gondolsz, akkor a szerelem részt nyugodtan elfelejtheted. Ha, esetleg elkövetted azt a hibát, hogy vallásos keresztény vagy (esetleg zsidó) akkor komoly gondban leszel, mert arrafelé a nőknek nincs lelke (ahogy a kecskéknek sincs), de a muzulmán hit követését azért megkövetelik, legfeljebb te nem juthatsz a Paradicsomba, mert nincs olyanod, ami oda bejuthat. Ez azonban ne idegesítsen, mert jól is jársz vele. Ugyanis a Paradicsomban az odaérkező férfiakat kifejezett bombázók várják, akik ugye nők, de nem lehet tudni ők hogyan kerültek oda. Máskülönben jól teszed, ha a férjedet hibátlanul kiszolgálod, mert ha rád un, akkor előfordulhat, hogy kiképeztet öngyilkos merénylőnek, mert arra felé ez a legkönnyebb módja a nőtől való megszabadulásnak.

Utolsó jó tanács. Ha leendő férjed a Kempinski-ben égre-földre Allah szakállára fogadja, hogy ő művelt európai, csak otthon éppen könnyebb a megélhetés, egy büdös szavát se higgy el, mert ahogy leszálltok az arab repülőtérre, egy csapásra ki fog törni belőle az ideiglenesen visszafojtott muszlim alkat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2952) Közös szerzemény

Tibor bá’ ezek a mai fiatalok online

 

A. Vera a haláltábort megjárt középiskolás osztálytársnőm halmozottan volt év vesztes, ezért aztán közvetlenül az érettségi után, egyetlen percet se vesztegetve azonnal férjhez ment 21 éves korában.

Egy éven át volt a padtársam, ami alkalmat adott arra, hogy megtapasztaljam, mekkora akarattal, szorgalommal, és irgalmatlan mennyiségű idő ráfordítással haladt előre tanulmányaiban. Jegyzeteit gyöngybetűkkel írta, mert ráadásul még pedáns is volt.

Mint ifjú feleség a tőle megszokott pedantériával és szilárd elhatározással adott életet két gyermeknek, akiknek gondos nevelése mellett – a kor szellemének megfelelően – természetesen derekasan helyt állt a munka világában is. Ennek megfelelően szinte töretlenül haladt előre a szamárlétrán, egészen a főosztályvezetői székig. Na, ekkor a személyzetis behívta egy kis elbeszélgetésre, aminek lényege az volt, hogy „elvtársnő diplomát kell szerezned”.

Vera tehát negyven felett újra az iskolapadba került, jobban mondva a Műszaki Egyetem esti tagozatára. Délelőtt felelősség teljes munka, este egyetem, éjjel és hétvégén tanulás. Aminek egyenes következménye az volt, hogy 13 éves, másodszülött leányával csak karácsony és húsvét másnapján futott össze az előszobában, akkor is csak öt percre. Nem csoda, hogy Januárban vették észre, a kis Vera iskola helyett Szeptember óta valami egészen más helyre jár.

Mit részletezzem, mire a mamának kiosztották a frissen szerzett diplomát lánya már egy szentendrei galeri közprédájaként hetente legfeljebb egyszer járt haza többnyire egy kis zsebpénz feltankolása végett. Erre mondják azt, hogy az életben mindenért fizetni kell. Ennek a diplomának ez volt az ára.

Papa-mama összeültek, vajon mit lehetne tenni, főleg mert a galeri kezdte áttenni székhelyét a szülői házba, vagyis a ifjú Vera szobájában rendszerint 2-3 nem egészen odavaló alak volt található. A tanácskozás vége mindig ugyanaz volt, nem tehetünk semmit, még jó hogy nem esik teherbe. Aztán várták, hogy az idő meghozza a megoldást.

Ez különben az Idő közkedvelt szokása, tényleg meghozza a megoldást, csak rendszerint jóval az optimum alatt, nem érdemes tehát rábízni a dolgot, de ezt sokan még akkor se tudják, amikor éppen rájuk szegelik a koporsót. A két Vera esetében az Idő viszonylag kegyes volt, mert a megoldás még kispolgári körökben is elfogadhatónak bizonyult. A kisebbik Vera ugyanis azzal állt elő, hogy össze akar házasodni a Gyurival.

–   Jaj de jó, jaj de jó, örvendezett a mama, de ki az a Gyuri?

–        Tudod, az a szakállas.

–        Drága Verácskám, minden második fiúnak szakálla van, akivel néha összefutok a fürdőszobában.

–        Jaj, ne légy már ilyen béna. Gyuri már egy hete idejár, igazán tudhatnád melyik az.

–        Na jó, mindegy – vetett végett a vitának az anyja – az a kérdés, van-e valami elképzelésetek.

–        Semmi a világon, milyen elképzelésről beszélsz?

–        Úgy értem, hol fogtok lakni? Csak úgy kíváncsiságból kérdezem – tette hozzá mentegetésként az anyja.

–        Hát itt, az én szobámban – vágta rá a lány, mintha ez lenne a Föld legtermészetesebb dolga.

Helyzet van, állapította meg az anya és menten összeült a férjével a századik tanácskozás végett, de bevonták a nagymamát is, „osszuk meg a felelősséget” alapon. Végül kikristályosodott a kollektív vélemény. Egy férfi jobb, mint egy egész galeri. Ez majd vigyázni fog a lányukra, és vélhetően megspórol nekik mindenfajta további gondot. Tegyük tehát biztossá és kényelmessé ezt a házasságot. Szüljön a kis Vera egy-két gyereket, és akkor várhatóan minden a normális vágányon megy majd előre a végtelen családi boldogság felé. Egyetlen bárányfelhőnek az égen a közös lakás mutatkozott, de egy huszárvágással ezt is megoldották. A család teljes vagyonát mozgósítva, vettek lányuknak egy kétszobás lakást.

Aztán csaptak még egy világraszóló lakodalmat, és a szülők szívéről hatalmas kövek estek le. Újra kisütött a Nap, megint szép lett a Világ, és úgy tűnt ezt a történetet én nem fogom tudni a büdös életben megírni. Ám újabban az a szokás, – csak hogy kiforgassak egy régi közmondást – az anya tervez, a lánya pedig végez.

Még nem telt el fél év, amikor a kis Vera egy normálisan induló vasárnap délelőtt egyedül érkezett a családi ebédhez.

–        Gyurit hol hagytad? – érdeklődött a hiányzó személy anyósa.

–        Elváltunk – válaszolt egyetlen tőmondattal az alig hat hónapos feleség.

–        Hogy, hogy elváltatok? Miért jöttök külön? Nem értem az egészet!

–        Mit lehet ezen nem érteni: Elváltunk és kész.

–        Úgy érted, hogy szétment a házasság?

–        Úgy értem, hogy már el is váltunk, közös megegyezéssel.

–        Te jóságos úristen. Erről egyetlen szót se szóltál.

–        Most szólok, és különben délután hazaköltözöm.

–        Na várj egy kicsit, mért költöznél haza? Van saját lakásod, majd találsz magadnak egy másik férjet. Ezzel nem dőlt össze a világ.

–        Nem hát, de költözöm – jelentette ki a kis Vera, amit hosszas szünet követett, majd folytatta – nem maradhatok ott, mert a lakást eladtuk.

–        Eladtátok? – ült le a mama a legközelebbi fotelba és vetette magát széttárt karokkal hátra – mennyiért és hol a pénz?

–        Mennyiért? – kérdezte vissza a lánya, majd folytatta – amennyit adtak érte és a pénzt kétfelé osztottuk.

–        Mit csináltatok? – kérdezte üvöltve a most már enyhén hisztériás anyja.

–        Szétosztottuk, nem érted, szétosztottuk.

–        Te szerencsétlen, mit csináltál? A lakásod nem volt közös szerzemény, hanem ági vagyon – erőlködött még egy utolsót a mama.

–        Azt se tudom, miről beszélsz – mentegetőzött a lánya. – Ez így igazságos, nem?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

(2951) Acél koporsó

Tibor bá’ online

 

A II. világháború alatt így hívták a tankokat. A tank egy veszedelmes harci eszköz volt, mert ha eltalálták, akkor mindenki bennégett. Ennek modern formája a repülőgép-hordozó anyahajók, amik nem mások, mint a múlt igen hatékony harceszközei, de már csak rendkívül drága, úszó relikviái, amik már rég halálra lettek ítélve.

Most viszont némi tájékozódás után abba a helyzetbe kerültem, hogy meg tudom írni, pontosan mi lesz a haláluk. Ugyanis az utóbbi évek legmegrendítőbb jelentését – ami az Amerikai Tengerügyi Intézettől származik Lényegében azt mondják, hogy az amerikai repülőgép-hordozó anyahajók valójában ócskavasak. Ugyanis a kínai hadiipar előállított egy „Dong Feng 21” elnevezésű ballisztikus rakétát, amit specifikusan az amerikai repülőgépes anyahajók ellen terveztek.

A Dong Feng 21-nek komplex célravezető rendszere van, alig ad radar visszhangot és manőverezhető, aminek következtében útvonala kiszámíthatatlan, tehát minden valószínűség szerint bemérése és megsemmisítése nem elképzelhető. A rakéta sebessége 10 Mach (a hangsebesség tízszerese), vagyis a maximális hatótávolságát, 2000 km-t, 12 perc alatt éri el. Tehát a sebessége, műholdas irányítása és irányváltoztathatósága miatt a célba érése szinte garantált. A „szinte” finomítás viszont tökéletesen indokolatlan, mert a jelentésben találtam egy aprócska mondatot, ami így szól: „Jelenleg a hajóknak nincs semmi elhárítási lehetőségük ballisztikus rakétatámadásokkal szemben.” Figyelsz? Ez azt jelenti, hogy nem elháríthatók!

Hadd szögezzem le, a hajóknak nagyon csekély elhárítási lehetőségük van közönséges, de nagy számban támadó torpedók, rakéták esetén, de a tengerészek legalább abban a hitben harcolhatnak, hogy van valami védekezési lehetőségük. De egy repülőgép-hordozó anyahajó parancsnoki hídján a kijelző táblán teljesen feleslegesen jelenik meg a kilőtt Dong Feng 21 képe. Világosan látszik a kilövés, a rakéta közeledése és várható becsapódása, és akkor mi van? Ismételjem meg a mondatot? „Jelenleg a hajóknak nincs semmi elhárítási lehetőségük ballisztikus rakétatámadásokkal szemben.”

Menjünk egy kicsit vissza a múltba! Mióta vannak ballisztikus rakéták? Jó kérdés, mi? Egy közönséges ágyúgolyó is ballisztikus rakéta, csak éppen nem irányítható, de ha a kérdésre komolyan akarunk válaszolni, akkor vissza kell menni a V-2 német rakétákhoz. Atomtöltettel felszerelt V-2 könnyedén elsöpörne egy felvonuló flottát, és mindkét komponens, az atomtöltet és a ballisztikus rakéta 1945 óta rendelkezésre áll. Az pedig elég régen volt, miközben néhány dolgot feltaláltak: mozgó kilövőállást, műholdas navigálást, de amire érdemes odafigyelni, hogy minden egyes újabb találmány a támadó esélyeit növelte. Tehát minden egyes alkalommal, amikor az elektronika minőségi változáson esett át, a repülőgép-hordozó anyahajó egyre inkább egy mozgó koporsóvá változott. Az elmúlt fél évszázad minden egyes technológiai változásának hátoldalára rá volt írva, „hagyd abba a repülőgép-hordozó anyahajók építését!” Azonban a haditengerészetnél az égvilágon senki nem figyelt oda.

Ebből az egyetlen tanulság az, amit te magad is Kitalálhatsz, ha figyeled a gazdasági híreket. A legfelsőbb vezetés egy fikarcnyival se okosabb, mint te magad, azzal a különbséggel, hogy kapzsibbak. És ez a megállapítás érvényes nem csak a General Motors vagy Chrysler vezetőire, de a haditengerészetre is. Az istenit neki, még a fizimiskájuk is azonos. Nézz meg egy admirális csillogó-villogó egyenruhájában, több sorban fityegő kitüntetéseivel, amint áll a repülőgép-hordozó anyahajó parancsnoki hídján és úgy tesz, mintha az elmúlt 560 évben tudták volna mit kellett tenniük. Ezek most vagy hülyék, vagy pedig olyan hanyagok, hogy hajlandók végrehajtani a legnagyobb hülyeséget is. Ez az oka annak, hogy hányingert éreztem, amikor a 7. flotta parancsnoka John Bird ellentengernagy véleményét olvastam, ami így szólt: „A haditengerészet célja nem a harc felvétele, hanem a puszta jelenléte, hogy elriassza a támadni szándékozót.”

Ezek szerint a Haditengerészet kiküldi hajóit a Csendes-óceánra, hogy jelenlétükkel elriasszák a támadni akarókat. Zseniális. Bizonyára a Csendes-óceán azon területére is gondoltak, ami 2000 km-nél közelebb van Kínához. Ez esetben tényleg jó, hogy nem akarják felvenni a harcot, mert a harc azonnali megsemmisülésüket jelentené. Máskülönben a Brit Birodalom utolsó napjaiban hasonló történetekkel etették a közvéleményt. Valami megfoghatatlan hülye ötlettől hajtva az újságírók imádják a Haditengerészetet. Amikor a Repulse és a Prince of Wales kifutott a kikötőből, hogy a japán partraszállást megakadályozzák Szingapúrban, zászlókat lengettek, virágcsokrokat dobáltak a vízbe. Később, 1941. december 10-én, amikor mindkét hadihajó lekerült az óceán fenekére, egyetlen egy szó se hangzott el.

Szóval, amit mondani akarok az a következő: Ne engedd magad átverni egy megnyugtató, optimista szöveggel. Ezt kell megtanulni a General Motors és a Haditengerészet működéséből. Ezeknek a vezetői semmihez se értenek. Ráadásul szarnak az egészre. Meglovagolják a rendszert és abban bíznak, hogy addig kitart, amíg nyugdíjba nem vonulnak. Aztán vesznek egy luxusházat közel egy golfpályához, lányaikat kiházasítják, előre megveszik a sírhelyeiket a hozzáillő sírkővel és nagy ívben szarnak mindannyiunkra.

Eddig a Haditengerészet jelentése, és csak azért tettem közzé, mert úgy gondolom, hogy az évi 60 milliókat felvevő állami vállalatok vezetői ugyanígy szarnak mindannyiunkra. Tiszta szerencse, hogy nincs haditengerészetünk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2950) Elmélkedés a hím prostitúcióról 

Tibor bá’ online

 

Ha ifjúkori emlékeim nem csalnak, akkor G.B. Shaw-hoz fűződik a következő mondás: egy nő részére a házasság ára a szex, egy férfi részére a szex ára a házasság. Tekintve, hogy Shaw majd 70 éve halt meg (bár színdarabjai örök életűek), elképzelhető, hogy közben a világ megváltozott. Mindenesetre az viszont egészen biztos tény maradt, hogy a két nem fizikális és mentális biológiája meglehetősen különböző. Ebből a tényből például az következik, hogy egy nő szexuális kapacitása gyakorlatilag végtelen, míg egy férfié nagyon is véges. {Hadd szúrjam közbe, hogy minden férfi titkos vágya a két nővel egyszerre, ami egy hipotetikus fantázia, míg a két férfi és egy nő, elméletileg az élő realitás, csak nem egy konkrét női igény.} Ez önmagában még nem lenne áthághatatlan akadály a hím prostitúció megvalósításához, de az már igen, hogy az indiszponált nővel közösülni nem lehetetlen, míg fordítva ez nem jelenthető ki. Ennek ellenére hím prostituált, igenis létezik. Akkor hogyan lehetséges? Nos, 20 éves kor környékén a merevedés egy spontán adottság, amit bármi kiválthat, akár egy megvetett ágy látványa is. Kicsit később pedig, vannak művi beavatkozások, például a pénisz beinjekciózása, ami 2-3 órás merevedést is produkál. Felteszem, ez tényleg minden igényt kielégít.

Ugyancsak a biológiai különbségből adódóan, van némi eltérés a technikában is. Ejakuláció után a férfi vendég (aki előre fizetett) begombolja a sliccét, és minden teketória nélkül távozik. A szolgáltatást igénybe vevő nő viszont vágyik némi intimitásra, mind az aktus előtt, mind pedig utána. Olyan tehát nem létezik, hogy az útszélén ácsorgó férfi leint egy női gépjárművezetőt, aki félreáll, és a hátsó ülésen (egyesek szerint 3 perc alatt) lebonyolítják a lebonyolítandót.

Igen, vannak magányos, vagy elhanyagolt, jómódú, középkorú nők, akik ilyen szolgáltatásokat igénybe vesznek, és vannak, akik ezeket az igényeket ki is elégítik. Legismertebbek a szex-turizmusok. Szegényebb országok, például Laosz. Thaiföld, Karib szigetek, Dél Amerika, Kelet Európa (bizony-bizony) kitűnően megfelelnek a célnak. Ilyen esetben a hímringyót (ami kb. a „kurva” megfelelője) néhány napra (tehát nem percekre) kibérli egy nő, akit nem csak kielégít szexuálisan, de egyben ellátja a szórakoztató partner szerepét is. Lakhelyétől távol, a hím prostituált szolgáltatásait igénybe vevőnek nem kell attól tartania, hogy összefut egy ismerőssel. És az miatt se kell szégyenkeznie, hogy 20-30 évvel láthatóan fiatalabb a pasija. Ez az elrendezés néha olyan jól sikerül, hogy odahaza is be lehet vezetni huzamosabb időre. Ezek a kitartott pasik.

Az elmúlt néhány évtizedben történtek kísérletek különböző amerikai és angol nagyvárosokban, olyan bordélyházak létrehozására, ahol a bentlakók férfiak, míg a látogatók nők, de a legalitáson túl (amit röhögve ki lehet játszani), gyakorlati akadályok nem tették a vállalkozást rentábilisé. Még nem igazán érett meg rá a társadalom, vagy talán sose fog. A kurva és a hímringyó között túl nagy a különbség, mindenféle vonatkozásban. Egy kurvát nem kell „nőnek” tekinteni, nem kell tapintatosnak lenni vele. Szóval, élő tárgynak számít, és ez a legnagyobb előnye. Egy gigolo viszont önérzetes férfi, aki elvárja a „megbecsülését”, mert ő „nyújt” valamit, ezzel szemben, a kurva csak „eltűr” valamit. A kettő nem ugyanaz. Ez azt is jelenti, hogy egy kurva a szerepét kirázza a kisujjából, egy hímringyónak teljesíteni kell. Egy kurvának csak a testét kell kikölcsönözni, egy hímringyónak nyújtani kell (megjátszott) érzelmeket is, nem sokat, de valamit. Ez kifejezett női igény. Ebből aztán az is következik, hogy kurvába ritkán lesz „szerelmes” a kuncsaftja, legfeljebb ragaszkodik a személyéhez. A hím prostituált nem ilyen szerencsés, számíthat időnként némi féltékenykedésre is. Ezekkel azonban még koránt se ért végett a szembehelyezés. A fiatal férfiak elég jelentős részét vezeti be a szexuális örömökbe egy prostituált, de legalább is egy tapasztalt, idősebb nő. Ezzel szemben nincs olyan szűzlány, aki fizetne a szüzességének az elvesztéséért. Férfitársaságban, a kurvákhoz járás lehet téma, sőt hencegés tárgya is. Míg a nők körében, ezen szolgáltatás igénybevétele szigorúan tabu. Az olcsón megkapható 50 éves kurva nem ritka, míg egy 50-es férfinek – kereslet hiányában – eszébe se jutna, áruba bocsátani magát. Míg egy kurva általában tartozik valakihez, akinek strici a neve, és egyszerre akár több kurvának is lehet a „gondnoka”, addig egy gigolo magányos farkas, és bár lehet saját nője (élettársa), az természetesen nem a  „gondnoka”.

Mindent összevetve, a két különböző nem szexuális igényének a kiszolgálása, olyan mértékben tér el egymástól, hogy hasonlóságra gondolni se érdemes.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2949) Nem fogok hízelegni az orvosoknak

Tibor bá’ online

 

Úgy érzem, az orvosok lényegesen nagyobb reverenciát kapnak, mint amit megérdemelnek. Óriási tisztelet veszi körül az orvosokat. Pláne most, hogy egyre kevesebb van belőlük. Lássuk csak!

Egyik barátomat látogattam a múlt héten, akinek átázott a plafonja, mert a felette lévő lakásban volt valami gubanc. Probléma az, hogy nem lakik ott senki, tulajdonosa pedig egy családi orvos, akit a barátom rémülten hívott fel telefonon, hogy jöjjön, nyissa ki a lakást még mielőtt nagyobb baj lesz. Az orvos közölte, hogy nem megy, mert most rendel, különben is el van foglalva, nem tud ilyen dolgokkal foglalkozni, de majd intézkedik. Intézkedett.

Két nappal később – épp amikor ott voltam – megérkezett a közös képviselő, aki járt a lakatlan lakásban, és közölte, hogy az egyik csap csöpögött, de már elzárták. Különben a doktor úrnak az a véleménye…. mert a doktor úr úgy gondolja…. különben is a doktor úr… Ezt már nem voltam képes tovább hallgatni, közbeszóltam: megkérdezhetném, hogy kiről beszél? – Látványos meghökkenés, néhány másodperc csend, majd folytatom: nyilván a lakás tulajdonosáról van szó, de akkor miért nem mondja azt, hogy „a tulajnak az a véleménye… stb.” A közös képviselő nem érti. – nézze – folytatom – itt végső fokon felelősségről van szó, tehát a lényeges információ a tulajdonos, hogy neki mi a foglalkozása, az nem releváns. – Persze ezt követve volt egy kis vita, de az már nem érdekes. A lényeg, hogy itt is detektálható egy jó adag reverencia, de miért?

Álláspontom szerint a legtöbb (de nem az összes) orvos nem kifejezetten intelligens, de az alapos képzés jó minőségű szakmunkást gyárt belőlük, akikben jelentős mennyiségű rutin alakul ki. Szerencsére az eléjük kerülő betegségek hatalmas hányada széles körben előforduló bajjal van megáldva, amiket viszonylag könnyű felismerni. Ha azonban valaki olyan panaszokkal jelentkezik, és olyan leleteket produkál, ami kilóg a rutinból, azonnal beszarik a halott (hogy stílszerű legyek). Ekkor már csak két dolgot tehet, további vizsgálatokat renddel el, vagy nem szól egy büdös szót se, és előír egy felesleges, de ártatlan B12 kúrát, vagy méregtelenítést.

Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy ha orvos olvassa ezeket a sorokat, fel fog neki menni a vérnyomása, pedig azt ő is tudja, hogy az sztrók-veszélyes. 😀 Viszont segítségemre hívom az egyik meg nem nevezhető angol kórházban végzet felmérést, ami szerint az intenzív osztályon fekvő betegek nagy részének diagnózisa egyszerűen helytelen. Némelyek azért halnak meg, mert az orvosok nem vesznek észre olyan jól elhatárolható betegségeket, mint például szívinfarktus, rákos daganat vagy tüdőembólia.

Szakértők szerint az ok nem annyira a hozzá nem-értésben keresendő, mint inkább abban, hogy nincs „visszajelzés”, amiből tanulni lehetne. Ugyanis időhiány miatt alig végeznek boncolást. A papírok visszakeresése érdekes eredményt hozott. Ezek szerint egy másik angol kórházban a halált okozó betegséget az esetek 39 százalékában nem ismerték fel. Ráadásul az állapot nem korlátozódik egy-két kórházra, inkább lehetne mondani, hogy széles körű. Az egyik kritikus szerint az orvosok túlzó mértékben bíznak az új diagnosztikai eszközökben, és nem tanulnak hibáikból, mert világszerte egyre kevesebb boncolást végeznek.

Természetesen egy-kettőre kezdtek megjelenni az orvos-védő nyilatkozatok: „Nem arról van szó, hogy hanyag munkát végeznének, de az esetek nagy részében lehetetlenség pontos diagnózist készíteni.” Mások úgy gondolják, hogy a kb. 30 százalékos tévedési arányt eddig is sejtették, de nem tudták melyik az a harminc százalék.

Megint mások azt feszegetik, hogy ha ez a helyzet az intenzív osztályokon, mi lehet a valóság más osztályokon. Ezeket gyorsan próbálják megnyugtatni, hogy az intenzív osztály egy különleges eset, mert az ott fekvő páciensek többségével állapotuk miatt nem lehet kommunikálni, és ez nehezíti az orvos helyzetét. El tudom képzelni, amikor az egyik lázas, de úgy különben kommunikatív betegnek azt mondja az orvos, „Mondja szépen ááááá, köszönöm, egyébként mit gondol a néni, mi lehet a baja? Igazán nagy segítség lenne, ha tippelne valamire.”

És akkor most nézzünk szemben egy konkrét esettel. A Birmingham Heartlands Hospital vizsgálata fényt derített a következőkre: Három év alatt az intenzív osztályon 2213 beteg fordult meg. Összesen 636 hagyta ott a fogát, akik közül mindössze 49-et daraboltak fel, de csak 38 boncolási eredményt lehetett értékelni (a homály fedett 11 esetről egy szót se!). A boncolási jegyzőkönyvek szerint 17 diagnózis helyes volt, 21 pedig hibás. A 21 hibásan diagnosztizált beteg közül 10 életben maradhatott volna, ha az orvos rájön, mi a baja, de hát kérem 3 esetben a szívinfarktusnak is sikerült elbújni az orvos elől. Most jön a hab a tortára! A boncolások növelésének legnagyobb ellenzői maguk a kezelőorvosok, mert félnek, hogy hibájukra fény derül és a rokonság perelni fog.

Engem mindig bámulatba ejtett az a szemlélet, ami szerint, ha egy híd leszakad a tervezőt börtönbe csukják, ha egy gépkocsivezető munkája közben elüt egy járókelőt, biztos elzárás vár rá, ha egy vegyész felrobbantja a laboratóriumot, minimum meg kell neki fizetni a kárt, persze csak akkor, ha életben marad. Ezzel szemben a beteg embernek tudomásul kell venni, hogy gyógyítása bizonyos kockázattal jár, amibe még az is belefér, hogy műtét közben a hasában felejtenek egy ollót. Ő tehet róla, ha nem kell felnyitni a hasát, nem lehet bent felejteni egy ollót. Legközelebb majd kétszer is meggondolja, mielőtt kiveteti az epekövét.

Jut eszembe, ha meg akarnak műteni, ne állj egyből kötélnek. A sebészek imádnak műteni, nem annyira a szakmai gyakorlatból való kikopástól rettegve, sokkal inkább a jövedelmezősége miatt. Tanácsom, mielőtt a kés alá fekszel, alaposan járd körbe a témát. Az Internet korában ez nem is olyan nagyon nehéz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2948) Egy tanulmány szerint a sötét anyag öregebb lehet az Ősrobbanásnál

Az eredeti cikk fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek

___________________________________________________________________________

Dark Matter May Be Older Than The Big Bang, Study Suggests 

 

Dark matter, which researchers believe make up about 80% of the universe’s mass, is one of the most elusive mysteries in modern physics. What exactly it is and how it came to be is a mystery, but a new Johns Hopkins University study now suggests that dark matter may have existed before the Big Bang.

The study, published August 7 in Physical Review Letters, presents a new idea of how dark matter was born and how to identify it with astronomical observations.

“The study revealed a new connection between particle physics and astronomy. If dark matter consists of new particles that were born before the Big Bang, they affect the way galaxies are distributed in the sky in a unique way. This connection may be used to reveal their identity and make conclusions about the times before the Big Bang too,” says Tommi Tenkanen, a postdoctoral fellow in Physics and Astronomy at the Johns Hopkins University and the study’s author.

While not much is known about its origins, astronomers have shown that dark matter plays a crucial role in the formation of galaxies and galaxy clusters. Though not directly observable, scientists know dark matter exists by its gravitation effects on how visible matter moves and is distributed in space.

For a long time, researchers believed that dark matter must be a leftover substance from the Big Bang. Researchers have long sought this kind of dark matter, but so far all experimental searches have been unsuccessful.

“If dark matter were truly a remnant of the Big Bang, then in many cases researchers should have seen a direct signal of dark matter in different particle physics experiments already,” says Tenkanen.

Using a new, simple mathematical framework, the study shows that dark matter may have been produced before the Big Bang during an era known as the cosmic inflation when space was expanding very rapidly. The rapid expansion is believed to lead to copious production of certain types of particles called scalars. So far, only one scalar particle has been discovered, the famous Higgs boson.

“We do not know what dark matter is, but if it has anything to do with any scalar particles, it may be older than the Big Bang. With the proposed mathematical scenario, we don’t have to assume new types of interactions between visible and dark matter beyond gravity, which we already know is there,” explains Tenkanen.

While the idea that dark matter existed before the Big Bang is not new, other theorists have not been able to come up with calculations that support the idea. The new study shows that researchers have always overlooked the simplest possible mathematical scenario for dark matter’s origins, he says.

The new study also suggests a way to test the origin of dark matter by observing the signatures dark matter leaves on the distribution of matter in the universe.

“While this type of dark matter is too elusive to be found in particle experiments, it can reveal its presence in astronomical observations. We will soon learn more about the origin of dark matter when the Euclid satellite is launched in 2022. It’s going to be very exciting to see what it will reveal about dark matter and if its findings can be used to peek into the times before the Big Bang.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2947) Marx röhög a markába

Tibor bá’ online

 

A közhiedelem szerint egyes emberek forognak a sírjukban. Szép emberi szokás, de remélem, én nem fogom követni. Ismerek viszont egy Marx Károly nevű pasit, aki fittyet hányva a szokásnak forgolódás helyett hülyére röhögi magát, még a könnyei is kicsordulnak. Nem azért mert a Das Kapital című művével bizonyítottan antikapitalista volt, és ennek ellenére Londonban, a korai kapitalizmus fővárosában temették el. Hanem azért mert a világot egy Tőke nevű kísértet szelleme járja át. Átjárja? Hülyeség, uralja és irányítja.

Harminc éve még azt tanították, hogy „tőkésnek” lenni csúnya dolog, és mi meg voltunk győződve róla, hogy csúnya ide, csúnya oda, azért mégiscsak jó lenne tőkésnek lenni. Akkor még nem tudtuk, hogy az egész koncepció, úgy ahogy van, rossz. Mert mindenki, minden egyes ember tőkés, és ugye valamennyien nem lehetünk csúnyák. Ugyanis nem attól tőkés valaki, hogy milliárdjai vannak, hanem attól, hogy pénzre, egyre több pénzre iparkodik szert tenni. Márpedig ez alól nincs kivétel, mert mint írtam a Tőke nevű elvont fogalom irányítja az egész emberiséget. Egyszerűen uralkodik rajtunk. A célja pedig nem más, mint ami minden lénynek célja, a szaporodás. De a Tőke – vesszük észre, nem kis riadalommal – jobban szaporodik, mint bármely biológiai élőlény, és csupán egyetlen célja van, a proliferáció. Ha ezt a célt szabadság jogokkal éri el, akkor azt segíti elő, ha szólásszabadsággal, akkor azt vívja ki, ha cenzúrával, akkor betiltja a sajtószabadságot, ha népirtással, akkor anyagi juttatásban részesíti a kegyetlenkedőket, ha igazságszolgáltatással, akkor nemzetközi bíróságok finanszírozásával, ha diktatúrával, akkor demokratikus országok felforgatásával, ha menekült áradat befogadásával, akkor segélyek küldésével, ha a nyersolaj hiány megszüntetésével, akkor megszállással vagy atombomba bevetésének a kilátásba helyezésével, és így tovább.

A Tőke olyan, mint a vírus, addig szaporodik, amíg meg nem öli azt, akiben szaporodik. Pillanatnyilag a Tőke célja az emberiség kiirtásához vezető út megteremtése, mert ezen az úton haladva tud a Tőke a lehető legjobban szaporodni. Aztán velünk együtt majd a Tőke is kipusztul, mint az agyhártyagyulladás vírusa, amikor meghal a beteg, de addig Marx Károly csak röhög, csak röhög, csak röhög tovább.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(185-sz) TÁRSKERESŐ ROVAT

vissza a múltba szatíraTibor bá’ online

 

Közkívánatra, vagy inkább közkövetelésre engedek a nyomásnak. Ma már úton-útfélen mindenütt társakat keresnek az Interneten. Nekem is rá kellett döbbennem, hogy hazánkban megközelítőleg 10 millió társtalan tengeti életét valamelyik hipermarket és panellakása között. Ezért úgy döntöttem, hogy kísérleti jelleggel az első három hölgynek, akik már hetek óta ostromolnak, lehetőséget biztosítok arra, hogy az én honlapomon is keresgéljenek társat. A hölgyek felé mindössze egyetlen kikötésem volt, hogy lehetőleg saját fényképüket küldjék be, és ha van rá mód, ne legyen 20 évnél régebbi. Ezt is csak saját jól felfogott érdekükben erőszakoltam rájuk, mert egy esetlegesen összejött személyes találkozónál sokat segít az egymásra találásban.

Grobacsek Mária: Mint azt a bal oldalt látható fényképem is illusztrálja egy átlagosnak mondható lány vagyok az egyik észak magyarországi településről. Még csak 20 éves vagyok, de már elég sok barátom volt, viszont a szüzességem még nem vesztettem el. Egészen pontosan egyszer már elvesztettem, de valaki megtalálta és 10 % jutalom ellenében visszahozta. Valójában ez a nagy bánatom és ezért teszem fel magam az Internetre, mert a helyi csajok már halálra cikiznek. Szóval várom azt a vállalkozó férfit, aki elvenné – de most már tényleg – a szüzességem.

Kiscelli Ildikó: Sajnos nem volt jobb tényképem. Ez pedig eléggé előnytelen, de eligazodásnak azért megfelel. Gondolom jól látható rajta, hogy egy számítástechnikai cégnél dolgozom, mint kávéfőző, amivel a főzés tudományom be is fejeződik. Éppen ezért csak olyan pasik ismeretségét keresem, akik tudnak főzni (mosni, porszívózni, stb.) Különben 19 éves vagyok, eddig volt 4 abortuszom, 2 görög társasutazásom és 4 cicusom, de az utolsó pasim ezekből hármat agyonvert, mert dugás közben mindig mellénk ültek dorombolni. Ezért egy új pasival szemben nincs semmi más megkötésem, csak a macskák szeretete.

Nagy Fruzsina: A NAGY nem az igazi nevem, csak olyan ragadvány név. Az első pasimtól kaptam a melleim miatt. Vele egy mammográfiai szűrésen ismerkedtem meg. Amikor levettem a blúzomat azt mondta ilyet még nem látott és ezen az alapon össze-vissza nyomkodott, de úgy az ágyban OK volt. Most azért tettem fel magam az Internetre, mert mammográfiára 2 évig nem kell mennem és ekkora kihagyást túlzásnak tartok. Az életkoromat szándékosan nem mondom meg, hadd legyen meglepetés. Különleges igényeim nincsenek, legfeljebb egy 22 cm, de kölcsönös egyetértés esetén ebből engedhetek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(184-sz) Hazudsz kutya!  

vissza a múltba szatíra – Tibor bá’ online

 

A hazugsággal kapcsolatban számtalan közmondás, (pl. A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.) és bölcs intés látott napvilágot. Ez utóbbiak közül érdemes felidézni két tényleg megszívlelendőt. George Bernard Shaw: A hazug büntetése nem az, hogy nem fognak hinni neki – maga lesz képtelen hinni bárkinek is. Mark Twain: Ha nem hazudsz, nem kell emlékezned semmire sem.

Ezeknek ellenére hazudunk éjjel, hazudunk nappal, hazudunk ha kell, és hazudunk ha nem. Az ember már csak ilyen! De vajon mekkora a valószínűsége annak, hogy a beszélgető partnerünk szemébe vághassuk, hazudsz kutya? Nos, attól függ, hogy mik a beszélgetés mellékkörülményei, és itt a „mellékkörülmény” alatt a technikai megoldást kell érteni.

A dolog úgy alakult, hogy a legújabb felmérések szerint az emberek állításainak 14 százaléka hazugság, illetve nem felel meg a tényeknek, amennyiben a kommunikáció E-mailen keresztül történik. Aki ezt megdöbbentőnek találja, annak hátra van még az igazi fekete leves, mert az elemzők szerint E-mailben az embereket valami furcsa őszinteségi roham kapja el. Ugyanis SMS-ek esetében a hazugságok száma jó ötven százalékkal megugrik, tudniillik az SMS szövegeknél az állítások 21 százaléka hazugság.

Talán meglepő, ha elárulom, hogy az emberek egymás „szemébe”, vagyis beszélgetés közben 27 százalék hazugságot engednek meg maguknak. Tehát minden negyedik állítás hazugság. Erre lassan már tényleg rá lehet mondani, hogy a fele se igaz, mert a negyede egészen biztosan nem az.

A „rekordot” pedig a mobiltelefon állította fel. Mobilbeszélgetés közben az emberek állításainak 37 százaléka, vagyis több mint egy harmada hazugság. Szedjük ezt táblázatba!

E-mail                   14 %

SMS                       21 %

Szemtől szembe  27 %

Mobiltelefon        37 %

Ha így átgondoljuk, tulajdonképpen logikus a dolog. Az E-mail „a szó elreppen, az írás megmarad”, azaz a hazugság visszakereshető, ezért aztán óvatosabban bánunk vele. Végeredményben az SMS is írásos forma, csak egy kicsit már lazább, hiszen viszonylag gyorsan kitörlésre kerül.

A mobilbeszélgetést pedig úgy lehet letagadni, ahogy akarjuk. A mobilt tulajdonképpen elsősorban azért használjuk, hogy féktelen fecseghetnékünket kielégítsük. Tanulság? Ha mobilon mondja valaki, hogy szeret, és elvesz feleségül, ne rohanj másnap a ruhakölcsönzőbe, várj, amíg állítását legalább kétszer megismétli, de még ennél is jobb, ha megvárod az első érzelmekkel átszőtt E-mailt. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2946) Sorsunk elkerülhetetlen

Tibor bá’ online

 

Az emberi civilizációk jöttek és mentek. Ebben nincs semmi új. Ez alkalommal két dolog számít újdonságnak, hogy most az Ember viszi magával az egész Földet, és az összeomlás – bármit teszünk – fizikailag nem elkerülhető. Miben is gyökerezik az Emberi sors? A totálisan alkalmatlan és velőkig korrupt vezetők butaságából adódó folyamatos háborúzásból. A gazdagok által, az utolsó dollárok könyörtelen, művészi tökéllyel végzett kifacsarása a tömegekből, amihez hozzátartozott az ökoszisztéma teljes lepusztítása is. Az infrastruktúra, közegészség, oktatás egyéni érdekből történő elhanyagolása. Ezekre, a homo sapiens drámájában, az utolsó felvonásban kerül sor.

Az emberi természet – amire oly sokszor hivatkozok – nem változik, még akkor sem, amikor a tét oly drámai, mint most. Azonban a bekövetkezésig olyan megkötözött bolondok próbálnak minket befolyásolni, mint például Donald Trump és társai, akik állítják, hogy pusztán rémeket kergetünk, a valóságban semmi baj. Miközben multinacionális vállalatok hatalmas vagyonokra tesznek szert a hadi- vegyi- mezőgazdasági- és energiát kitermelőiparban. Ezek vezetői hatalmas pénzeket vágnak zsebre, nem döbbenve rá, hogy a pillanatnyilag élvezett hiper-jólétüknek hamarosan vége szakad.

A Föld 4,5 milliárd évéből az utolsó 200.000-ben volt jelen az Ember, ami alatt az ökoszisztémát nem zavarta meg. De 1750 táján jött az ipari forradalom, ami alatt rájött arra, hogy a több százmillió év alatt összegyűlt fossziliák, közel ingyen energiaforrásnak számítanak, amit ki is használt. Ezek felhasználása, elégetése hihetetlen jólétet, könnyű életet biztosított elsősorban a nyugati világhoz tartozó országokban, ami gyors népesedés növekedéshez vezetett. Ez pedig az ökoszisztéma tönkrezúzásához, létrehozva egy olyan klíma kialakulását, ami az emberi létet egyre inkább veszélyezteti, oly mértékben, hogy a vég már tisztán körvonalazódik.

Más nem marad részünkre, mint McPherson tanácsa, szeressünk, ameddig lehet, feledve a reményt, ami szerinte hátrányos. Csakhogy a mániákus remény hozzátartozik az emberi természethez, amely nem fogad el semmi negatív eseményt, mint elkerülhetetlen jövőt.

Pedig az összeomlás elkerülhetetlen. Gondoljatok bele, 1750 óta milyen irgalmatlan sok nyersolajat, földgázt és kőszenet égettünk el. Ennek égésterméke ott van az atmoszférában és egyre inkább visszatartja a disszipálni akaró hőt. A folyamat megállíthatatlan. A Föld egyre inkább melegszik, aminek közvetlen hatása van az éghajlatra, és nincs megállás. A „többlet” hő érzékelhetően olvasztja a felgyülemlett sarki jegeket, emeli a tengerek hőfokát a következő egyensúlyi állapot eléréséig (amikről nem tudjuk, hogy hol van, még az is benne van a lehetséges jövőben, hogy a Föld a Vénusz sorsára jut.). Ez azonban az emberi élettér totális összeomlását vonja maga után.

Itt most két dolgot kell átrágni. 1) 280 ppm CO2 esetén a Föld annyi hőtől szabadult meg, amennyi érte. Most 415 ppm CO2 esetén négyzetméterenként 3 wattal kap több hőt, mint amennyit elveszít (helyesebben ugyanannyi hőt kap, mint korábban, de ennyivel kevesebbet disszipál). Ez a hő különbség szép lassan felhalmozódik. Tehát hiába hagynánk fel a további égetéssel, hiába csinálnánk bármit a hő felhalmozódás folytatódni fog. Teljesen felesleges mindenféle mozgalom, intézkedés, konferencia, stb. stb. a légkörben lévő CO2-t kellene megszüntetni, ami egy fizikai képtelenség. Minden más csak gólyafing. 2) Az élettér nem csak annyi, hogy 35°C alatti hőmérséklet, hanem megfelelő élelmiszer előállítás, kellő ivóvíz biztosítás, szélsőséges időjárások (sárlavina, szélviharok, özönvizek, szárazságok) új keletű halálos betegségek, paraziták, végzetes háborúk, infrastruktúrák összeomlásának elkerülése. De az emberi élettér fennmaradásához hozzátartoznak olyan tételek, mint a méhek és egyéb hasznos rovarok, madarak életben tartása. A felsoroltak messze nincsenek biztosítva. Az emberi élettér összeomlása már megkezdődött.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2945) Államférfiak helyett államnők

Tibor bá’ online

 

Greta Thunberg: Arról az enyhén mongoloid ábrázatu svéd kislányról van szó, aki Vitorlás csónakon, két hét után megérkezett Amerikába, egy kis beszédtartásra a klímaváltozással kapcsolatban. Kell-e ennél nagyobb promóció? De ez nem volt az első. Harminckét órán át vonatozott, hogy elérje Davost, ahol beszédet tartott a fórumon: „Nem akarom, hogy reménykedjenek, azt akarom, hogy pánikoljanak, és cselekedjenek.” Ugyanis a fiatal hölgy „hivatalosan” klímaváltozási aktivista”.

Nem akarom túlzottan górcső alá venni tüntetését, de a vonatozás se túlzottan környezetbarát. Ment volna gyalog, vándorbottal a kezében, mint Jézusnak. Nem hiszem, hogy egy szerelvényt 32 órán át húzó dízel motorvonat kevesebb üzemanyagot éget el, mint egy utasszállító repülő egy óra alatt. Arra viszont nagyon jó, hogy felé forduljon a figyelem. Az ifjú aktivista természetesen iskolába nem tud járni, tehát sztrájkol, most már több mint egy éve. Sebaj, majd valamelyik egyetem ad neki egy díszdoktori címet. Állítólag Asperger-szindrómában szenved, ami megmagyarázza, hogy másképp látja a világot, mint a többség. Na, majd meglátjuk. Én azt várom, hogy hirtelen híressé válását hamarosan át fogja váltani valami kézzelfogható dologgá, például indul a svéd parlamenti választásokon, amire csak 2 évet kell várnia, ugyanis ő csak 16 éves. Miért? Mert a világ már csak így forog. Van erre magyar példa is.

Nagy Blanka, aki 18 évesen kissé közönséges hangvétellel ment neki a Fidesznek. Jól esett hallani keresetlen szavait. Kicsit emlékeztetett az ifjú Orbánra, aki kemény stílusú szavakkal hazaküldte az oroszokat, amikor azok már különben is mentek. Ez a kezdeti lépés elég volt, hogy két évtizeddel később kirabolja az országot.

De ne lépjünk át Blanka kisasszonyon, akinek nekiment a Fidesz, többnyire (szokásuk szerint) hazugságokkal. Nagy Blankát megvédte az ellenzéki média. Az ifjú hölgyből egyszeriben celeb lett. A nagy ívű beszédét kiprovokáló tavaszi választások után, alig fél évet kellett várni, és máris itt volt az önkormányzati választás, amibe Nagy Blanka természetesen benevezett, és nekem még csak kételyem sincs, hogy ő lesz Kiskunfélegyháza legfiatalabb tagja az önkormányzati testületnek. Hogy nem ért hozzá? Majd belerázódik.

Most, hogy a posztom végéhez érek, a bal vállamra rátelepedett a kisördög, és azt kérdezi tőlem, vajon korrumpálható lesz-e? Tőlem kérdezi, az emberi természet nagy ismerőjétől. Kisördög! Menj a fenébe!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2944) Tettestárs

Tibor bá’ online

 

Egy 15 éves fiú unalmában, vagy szórakozásból megölt két hajléktalant. Ezért megkapta a részére kiszabható 15 évet, de a bíró itt nem állt meg, hanem kutakodott az anya szerepe után, és miután megállapította, hogy a gyilkosság valószínű oka az anyai szeretett és odafigyelés hiánya, tettestársnak kiáltotta ki és kimért rá majd két év felfüggesztett szabadságvesztést. A média és a megkérdezett „szakemberek” pozitíven állnak hozzá az úttörő eseményekhez. Felteszem a kérdést, jó irányt vett-e a bíráskodás?

Szerintem nem, mert a világ már megegyezett abban, hogy nincs kollektív bűnösség. Engem nem lehet megbüntetni azért, amit Rákosi annak idején elkövetett. Miközben – legalább is passzívan –hozzájárultam uralkodásához.  Senki nem felel más bűnéért. A „hetedíziglen” az ókori ember találmánya, a mai ember elveti ezt az elvet.

A gyereknevelésnek óriási hatása van a karakter kialakulásában. Ehhez semmi kétség nem fér. De megbüntetni egy szülőt azért, amit a gyereke elkövet, szerintem nonszensz. És ez hány éves korban szűnne meg. Mert egy 40 éves bűnözőnek is van anyja-apja, akik „nevelési” hatása benne van a 40 éves elkövetőben is. És a büntethetőség milyen arányban osztható meg apa és anya között?

Szerintem a dolog nagyon elcsúszott. Ez esetben a bíró úttörő lépése nagyon félresiklott. Ha egy anya nemtörődöm, nem elfogadhatóan gondozza a gyermekét, akkor nem kell megvárni, amíg a gyermek súlyos bűncselekményt követ el, hanem el kell venni tőle a gyereket, amire van is számtalan példa, de ezek többnyire gyámhatósági túlkapások, mert miért pont ott ne lenne korrupció. A kissé öntevékeny bírónak azt tudnám javasolni, hogy vizsgálja a gondozónő és a gyámhatóság szerepét is a bűn elkövetésében. Érdekes dolgokra bukkanna.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2943) A Sámson opció

Tibor bá’ online

 

Aki nem vett részt hittan oktatásban, annak elárulom, hogy Sámson és Delila nem Tom Jones egy hajdan volt pop slágere, hanem bibliai alakok, a hozzájuk tartozó mesével. Sámson egy csodás erővel rendelkező figura volt. Szeretőjét, a filiszteus kurvát Delilának hívták, akit a filiszteusok vezére megvett 1100 ezüstért (kurva sok pénz, ha meggondoljuk, hogy Júdás 30 ezüstöt kapott Jézus elárulásáért), hogy tudja meg, mi adja Sámson erejét. Ezt azonban Sámson nem árulta el. De a végén győzött a pina (ahogy általában), hogy bizonyítsa szerelmét, Sámson elárulta a titkot, erejének forrása a hosszú hajában van. Így, amikor Sámson elaludt Delila levágta a haját, és jelezte megbízójának, hogy Sámson elfogható. El is fogták, és elvitték egy templomba, ahol a filiszteusok megünnepelték elfogását, és soron következő kivégzését. Ekkor Sámson kérte Jehovát, hogy még egyszer adja vissza neki az erejét egy rövid időre. Ezt megkapta, és akkor a templom tartóoszlopait kitépte a helyükből. A templom összedőlt, ezernél több filiszteust maga alá temetve, de Sámson is életét vesztette.

Sámson és Delila történetéből a zsidók azt szűrik le, ha nekik meg kell halni, akkor visznek magukkal ezreket az ellenségből is. Hogy ez a doktrína érvényes, azzal először a világ akkor ismerkedett meg, amikor Golda Meirt a BBC meginterjúvolta miniszterelnökségének ideje alatt (1969-1974). Golda Meir egyértelművé tette, hogy ha Izraelnek menni kell, viszi magával az egész világot. Ezt hívják Sámson opciónak. Becslések szerint jelenleg Izraelnek 400 hidrogénbombája van. Ez már elég a fenyegetés betartásához. Ez angolul így hangzott: if we are going down, we will take down the rest of the planet with us. Akit érdekel, utána nézhet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2942) A FED képtelen tovább késleltetni a gazdasági összeomlást

Tibor bá’ online

 

Peter Schiff szerint ahhoz semmi kétség nem fér, hogy a világgazdaság recesszió felé araszol. Ki ez Peter Schiff? A pasas az Euro Pacific Capial stratégistája, aki annak idején megjósolta a 2008-as gazdasági válságot. Most állítja, „óriási” hiba volt, hogy a FED a múlt hónapban csökkentette a kamatlábakat. Ezt megtoldotta azzal, hogy nem lett volna szabad 2008-ban nullára csökkenteni a kamatokat, és ott tartani 7 éven át. „A nulla kamat és a quantitative easing (mennyiségi könnyítés) olyan problémákat élesztett fel a gazdaságban, aminek a helyreállításához generációk kellenek majd. Azonban a kilábalás sose fog elkezdődni, ha a FED visszamegy nulla kamatlábhoz (ami pillanatnyilag éppen történik – és Trump naponta követeli).

Schiff véleménye szerint egészséges gazdaságot nem lehet létrehozni mesterségesen alacsonyan tartott kamatokkal. Ez a módszer össze-vissza annyit tesz, hogy felnyomja a vagyontárgyak árát, buborékokat hoz létre, és olyan rossz befektetéseket, amelyek károsak a gazdaságra.

A fenntartható gazdasági növekedés záloga a piac által beállított kamatláb. Schiff szerint a FED nem okoz recessziót, pusztán nem képesek tovább késleltetni.

Éveken keresztül a növekedést a mesterségesen alacsonyan tartott kamat biztosította, de az elszabadult állami kölcsön felvétel, és Trump védővámja végül belök minket az elkerülhetetlen recesszióba.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2941) Tessék mondani, disszidálás közben nem volt szex? – Naná, hogy volt

 

Hétvégi vissza a múltba online

 

             A mindennapi betevő feleség

Az osztrák menekültlágerekben az első és minden bizonnyal a legfontosabb dolog az adatok felvétele volt, tipikus német alapossággal. Igen ám, de a legtöbb menekült nem rendelkezett igazolvánnyal, ami semmi hátrányt, sőt, bizonyos előnyt biztosított, hiszen mindenki azt diktálhatott be, amit akart.

Pontosan ez az oka annak, hogy bár Újvári Béla története az utolsó betűig igaz, nevének valódiságáért nem merném tűzbe tenni a kezem.

A dolgok rendje szerint, akiknek már csak néhány nap hiányzott az induláshoz, azokat mindenhonnan Salzburgba, azaz a salzburgi tranzitlágerbe vitték. Onnan pedig egyszerre mindenkit egy közös járműhöz, amely hajó vagy repülő volt.

Néhány napja lehettem a tranzitlágerben, amikor egy délután a tízszemélyes szobába belépett Újvári egy nővel. Első hallásra ez talán furcsa, de az osztrák lágerek vegyesek voltak. Együtt aludt bennük nő és férfi, ismerős és ismeretlen. A szobák éjszakai élete rendkívül színes volt, nem hiányoztak sem a vaskos meglepetések, sem az epés megjegyzések.

Újvári tehát belépett egy nővel, körülnézett, meglátott egy üres ágyat, és nyomban annak irányába vette lépteit. Az ágyra rátette szerény csomagját, majd megszólalt: „Újvári Béla vagyok, ez pedig a feleségem, mi is Ausztráliába megyünk”. Ilyen bemutatkozást angol filmeken lehet látni. A magyar lélek nem így működik. Mi ügyet sem vetettünk rájuk. A délutánból este lett, az estéből pedig éjszaka. Lámpaoltás után Újvári ágya felől szokatlanul gyorsan, a szinte kötelező tíz-tizenöt perces várakozási idő eltelte nélkül, halk suttogás kezdett szerteáramlani a teremben. A kezdetben halk suttogásnak induló beszéd egyre határozottabb formát öltött, ami egy idő után értelmes szavakká formálódott, valahogy így:

– Ne, még ne.

– Miért ne?

– Még ne.

– Miért ne?

– Meghallják.

– Mit hallanak meg?

– Mit hallanak meg, ezt hallják meg!

– Mit ezt?

– Hát ezt! – és valaki a sötétben rácsapott valakinek a kezére.

– Hát mikor?

– Majd.

– Mikor majd?

És ez így ment hosszú perceken keresztül. Először vicces volt, aztán csak a kíváncsiság hajtott, de a végén meguntam, és elaludtam.

Másnap tudtam meg, hogy a végén Újvári és felesége gyakorlatilag dulakodtak az ágyban, tök sötétben, de a fültanúk szerint a végén Újvári győzött.

Igen ám, de a feleség másnap összepakolt, és minden diszkréció nélkül simán távozott. Újvári pedig ott maradt feleség nélkül, várva az öt nap múlva induló hajóra. Piszok kellemetlen. Ausztráliába? Feleség nélkül?

Újvári ezt egyáltalán nem találta olyan nagyon kellemetlennek. Még sötétedés előtt hozott egy másik nőt, cuccát lerakta az ágyukra, és buzgó suttogásba kezdtek. Ez azért már néhányunknak sok volt, és valaki megkérdezte tőle, ki ez a nő? Újvári szemrebbenés nélkül válaszolta, „A feleségem”, és suttogott tovább. Lámpaoltás után az előző esti jelenet megismétlődött.

– Még ne!

– Miért ne?

– Meghallják – stb.

Mindjárt a kezdetén megfogadtam, hogy ezt most kivárom. Ma nem alszom el. Ki is vártam egész addig, amíg az aktus el nem kezdődött, eléggé jelentős kézitusa után.

Másnap reggel ez a nő is csomagolt, majd elment. Erre már érdemes volt odafigyelni. Késő délután Újvári ismét hozott egy nőt. Mi már meg sem kérdeztük, ki ez. Pontosan tudtuk, hogy a felesége.

A lámpaoltás utáni események szinte forgatókönyvszerűen zajlottak:

– Ne!

– Miért ne?

– Ne, mert meghallják – stb.

Dulakodás, aktus, csend. A különbség mindössze annyi volt, hogy közülünk egyesek már nem bírták cérnával, és nem csak hangosan beleröhögtek, hanem biztatták is őket. Ki a nőt, ki Újvárit. Az eset olyan elképesztően komikus volt, hogy az előző napokban alvást színlelő, és a teremben, mint tudjuk, szintén jelenlevő nők is szintén kuncogtak. Ezt egyszerűen nem lehetett kibírni.

Reggel a nő természetesen csomagolt, és ment. Egész nap erről beszéltünk. Én estére készítettem egy hatalmas transzparenst, és kifeszítettem a terem közepén. ÜDVÖZÖLJÜK A LEGÚJABB FELESÉGET!

Újvári ezt egyáltalán nem találta viccesnek, mert a nem túl gyanútlan negyedik nőnek meg kellett magyarázni a szöveget, ami azért akkor sem volt könnyű feladat, ha feltételezzük, hogy Újvári a napok elteltével egyre lejjebb adta a nőkkel szemben támasztott igényét.

Csoda történt. Ez az este teljesen elütött az előzőektől. Újvári ágya felől egy mukk nem sok, annyi sem hallatszott, csak az ütemes nyikorgás, de akkor már harmadik hónapja voltunk lágerlakók, és az éjszakai ütemes nyikorgás úgy hozzátartozott életünkhöz, mint a reggeli tea.

Később kiderült, Újvári nem volt egy fenevad, és nem volt született promiszkuozus. Mindössze azt történt, hogy a hajó indulása előtt néhány nappal az igazi feleség meglógott egy hentessel. Újvári pánikba esett, mit fog ő nő nélkül Ausztráliában csinálni. Lett egy ötlete. Átment az újonnan érkezetteket elszállásoló lágerbe, mert az ottaniaknak igen rossz kilátásaik voltak a továbbutazásra, és sok-sok hónap lágerélet állt előttük. Itt aztán megkérdezte a fiatalabb nőket, nem akarnak-e egy öt nap múlva induló hajóval Ausztráliába menni. Perceken belül jelentkezett valaki. A nővel közölte, hogy úgy kell tennie, mintha ő Újvári Béláné lenne, mert különben nem engedik fel a hajóra.

Újvári feltételezte, hogy a nőknek lesz annyi sütnivalójuk, és ki fogják találni, mivel jár a névkölcsönzés. A nőknek volt is ennyi sütnivalójuk, de azt gondolták, a hajó néhány nap múlva indul, addig valahogy kihúzzák valami okos mesével, a hajón pedig Újvári már nem tud csinálni semmit.

Repedtsarkú Marcsánk vidáman végigkefélt Újvárival három álló éjszakát, és szépen fel is szállt a hajóra, ahol megtanulta, mi a különbség a járható és a járhatatlan út között. Marcsa a hajón mindenkivel kefélt, csak Újvárival nem. Öt Gulden volt egy menet a 12-es mentőcsónak ponyvája alatt.

Újvári letette a főesküt, amint Melbourne-be érünk, Marcsát feljelenti az ausztrál hatóságoknál, hogy nem is Újvári Béláné, és akkor vissza fogják toloncolni Európába.

Ami azt illeti, Újvári ezt meg is tette, de Marcsát nem toloncolták vissza. Mindössze annyi történt, megfosztották az Újvári Béláné név használati jogától, és kénytelen volt az új életét a régi nevén, Tóth Máriaként elkezdeni.

Mindenesetre, amíg Újvári csórón szállt partra, addig Tóth Mária vagyonos nőként érkezett az ötödik kontinensre.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________