Tibor bá’ online

Nyugi! Nem rólam van szó. 😀

Öt éve Rómában ritka esemény zajlott le, egyszerre két, nem rég regnáló pápát avattak szentté. De ki lehet szent és miért? Ehhez vissza kell menni legalább odáig, hogy a katolikus egyház szerint egy hívő két fajta bűnt követhet el: halálos bűnt, és bocsánatos bűnt. Ez nem azt jelenti, hogy a halálos bűn nem megbocsátható, csak az egy külön fejezet. A katolikus egyház szerint minden bűn megbocsátható, különösebb következmény nélkül, ha azt a hívő meggyónja egy papnak, aki ezután kiszab egy büntetést (penitencia), ami rendszerint bizonyos mennyiségű imádkozás. Tovább menve, ha a bűnök alóli feloldozást követő pillanatban a hívő egy hirtelen infarktusban elhunyna, akkor egyenesen a mennyországba szállna a lelke. Ha viszont az eltávozás (úgy értem a test eltávozása után 😀 ) pillanatában a hívő lelket mindössze bocsánatos bűn terheli, akkor a lelke a purgatóriumba kerül, amit magyarul tisztító tűznek neveznek. Nyilván azért, hogy a tűzben megtisztuljon a bűneitől. Ha kellő ideig égett a purgatóriumba, akkor megszabadulva a bűneitől irány a mennyország. Na már most, szentnek az nevezhető, akiről egészen biztos tudjuk, hogy a mennyországban csücsül az isten jobbján (sok ezren, esetleg millióan). Ez azért fontos, mert lehet hozzá imádkozni egy kis hátszélért. Elvégre az, aki isten jobbján helyezkedik el, egészen biztos ki tud járni részünkre némi protekciót. Ez különben a Vatikán hivatalos álláspontja volt, hogy pénzzel meg lehet venni a one way ticket-et a mennyországba. Ezt nevezték Péter filléreknek. Ugye, ha egy szegény ördögöt (bocsánat, együgyű szegény emberre gondoltam) meggyőzünk arról, hogy néhány fillér illetékes kezekbe történő lefizetés után nem kell égnie a pokolba, akkor az illető még a szájától is el fogja vonni az ételt, és fillérjeit tálcán fogja átnyújtani plébánosának, hogy a püspök uraknak legyen miből briliáns gyűrűket felhúzni az újaikra. [elnézést a közbeszúrásért].

Ebből az elrendezésből következik, hogy a szentté nyilvánítás nagyon fontos munkafázis, elvégre égés elkerülése végett, olyanhoz nem lehet imádkozni, aki önmaga éppen ég. Na jó, de honnan tudjuk, hogy például II. János Pál, vagy bárki ott ül-e – a már jelzett – kiváltságos helyen. Ennek bebiztosítására szolgál az illető lélekhez (mert a teste már rég elrohadt) való imádkozást követő „csoda”. Ha valaki imádkozik, mondjuk II. János Pálhoz, aminek következtében a volt pápa kedvenc sportjában, azaz síelés közben elszenvedett (elnézés Herr Schumacher) súlyos sérülésből felépül, méghozzá az orvosi várakozásokkal ellentétben, akkor ez csodának fogható fel, és mint ilyen II. János Pálnak tudható be. A komolytalanság elkerülése végett (mert a hívők erre igen hajlamosak) a Vatikán ezeket a jelzett „csodákat” igen alaposan kivizsgálja.

Ez a játék II. Orbán pápa (1088-1099) alatt indult be, majd némi módosítás (III. Sándor pápa – 1159-1181) után, végleges formát VIII. (igen aktív) Orbán pápa (1623-1644) alatt ért el. Ugyanis a szentté avatás egy két lépcsős művelet. A gyanú felmerülése után, vagyis hogy ott ül-e vagy sem – első lépésben a boldoggá avatásra kerül sor. Szent tehát csak az lehet, akit előbb boldognak kiáltanak ki. És miért boldog? Hát már hogyne lehetne boldog, ha várományosa az isteni jobbnak.

Ne is mondjam a protestánsok ebből a buliból kimaradtak. Szerintük itt tulajdonképpen a szentek imádása folyik, amiből ők nem kérnek. Ebből következően például kálvinista templomban nincsenek szentképek és szobrok, viszont nem is pompáznak úgy, mint például az olaszországi katolikus templomok, amelyek láttán az ember nem tud ellenállni az érzésnek, hogy az emberiség jelentős része, csak úgy a múltban, mint a jelenben, milyen bődületesen együgyű tudott és tud lenni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________